Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám

1970. január 23, nunatittm natu» * Akik segélyből élnek Nagy lendületet vett a társasüdülő-építkezés Harkányban A csökkent munkaképességű bányászok és az anyagi rehabilitáció A nyáron már lakható lesz az építők üdülője Száz férőhelyes üdülők épülnek Amíg s szekrényből elő­kereste a leveleket, kifáradt. Pizsamában ül a rekamién, vagyis inkább félig fekszik. Kezét derekára szorítja. A kilónyi iratkötegből hármat választok ki. Az egyik levél így hangzik: Tú­ri Imre, a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat Il-es üze­mében vájár (sz.: 1931, la­kik: Pécs, 39-es dandár u. 4.) az 1969. január 4-én a rob­bantóanyag-raktárban üze­mi balesetet szenvedett. A raktárból 25 kiló robbanó­anyagot akart kihozni. Eköz­ben a légcsatorna alatt meg­hajolva kellett volna átmen­nie. Megcsúszott, egyensú­lyát elvesztette és dereka megrándult. A baleseti jegy­zőkönyv alapján, a baleset­tel összefüggésben eltöltött táppénzes időre, az előző 1 éves keresetéből számított keresetcsökkenést, az üzem tartozik megtéríteni. Indok­lás stb ... Pécs, 1969. III. 31., aláírás: dr. Stier Sándor biz­tonságtechnikai oszt vez. Segélyből él A következő levél 1969. december 22-én íródott, így szól: „... kártérítési ügyét felülvizsgáltam. A Társada­lombiztosítási Igazgatóság 22. B. 7084/1967—19. számú levelében foglaltak alapján megállapítottam, hogy a je­lenlegi gerincmegbetegedé­se az 1969. január 4-én tör­tént balesetet megelőzően is fennállott. így az nem te­kinthető ebből eredőnek, il­letve azt a Társadalombizto­sítási Igazgatóság üzemi bal­esetként nem ismeri el.” Ez­után 16 soron keresztül in­dokolja, hogy tovább nincs a vállalatnak módjában a kü­lönbözeiét fizetni, csak ak­kor, ha a Társadalombizto­sítási Igazgatóság mégis el­ismerné, és így tovább, és így tovább. Aláírás: dr. Stier Sándor... — Szerencsére bizonyíta­ni tudom, hogy pár hónap­pal a baleset előtt semmi bajom nem volt. Ugyanis tüzetes orvosi vizsgálaton es­tem át. — Akkor hát minden rendben... A harmadik levél sajnos cáfolja ezt. „A II. fokú or­vosi bizottság munkaképes­ségemet 50 százalékosnak ítélte. A rehabilitációs bi­zottság szerint az ágyéki ge­rinc megterhelésével nem járó, nem hideg környezet­ben, teljes napi munkaidő­ben foglalkoztatható vagyok. Tekintettel arra, hogy álla­potom teljesen leromlott, kérem munkaképességem új­bóli megállapítását. Kérem ügyemet soronkívül felül­vizsgálni, mert 1969. novem­ber 3-a óta táppénzt nem kapok, ellátatlan vagyok” A címzett: Munkaképesség­csökkenést Véleményező Bi­zottságok Országos Igazgató­sága. Túri Imre 12 esztendeig dolgozott a vállalatnál. Két gyermeke van — egy 14 éves fiú és egy 12 éves lány. Fe­lesége szintén munkaképte­len. A rendeletek útvesztőjé­ben, kellő felvilágosítás nél­kül azt sem tudja, mihez kezdjen. November óta a vál­lalattól 500, a bányász szak- szervezettől 400 forint se­gélyt kapott. • A Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bi­zottságán elmondották, hogy az elmúlt öt évben már 10 ilyen esetük volt, jelenleg is három van. Az SZTK nem ■ smeri el az üzemi balesetet, ez a rákfenéje az egésznek. Most bírósági úton próbál­ják megtámadni a határoza­tot Átképzés nehézségei A Népi Ellenőrzési Bizott­ság 1969-ben Baranya 180 000 dolgozója közül 56 900-ra ki­terjedő vizsgálatot folyta­tott. A vállalatoknál ebben az időben 2048 volt a csök­kent munkaképességű dol­gozók számára fenntartott munkahelye dé csak 1417 főt foglalkoztattak. A vizsgált vállalatok adatszolgáltatása szerint ebben az időben 1197 fős létszámhiánnyal dolgoz­tak, ugyanakkor az is meg­állapítást nyert, hogy 325 munkást, rokkantságuk el­lenére, nem a számukra fenntartott beosztásban fog­lalkoztattak. A Mecseki Szénbányáknál dolgozik a csökkent munka- kaképességű dolgozók fele. Itt adódik a legtöbb prob­léma is. A föld alatti mun­kából, egészségi állapotuk miatt kikerült dolgozók csak 50 százalékot elérő munka- képesség után, és csak egy esztendeig kaphatják a régi keresetük 80 százalékáig ter­jedhető kiegészítést. Még hátrányosabb helyzetben vannak azok a dolgozók, akiknek a rokkantsága nem éri el az 50 százalékot. Egészségi állapotuk nem te­szi lehetővé, hogy a bányá­ban dolgozzanak, sőt ré­szükre az egy évig tartó ke­resetkiesés sem folyósítható. A föld alatti munkából ki­kerülő dolgozók többségük­ben 40—45 évesek átképzé­sük, figyelembe véve egész­ségi állapotukat, nem gaz­daságos, és nem is valósít­ható meg. Jövedelem nélkül — A nevem: Tanner Ti­bor. Elém teszi a műanyagkö- téses Bányász szolgálati ér­demérem oklevelét, amelyet 10 éves munkája elismeré­séül kapott 1966-ban. Azóta is, betegségéig, elismerően nyilatkoznak munkájáról ré­gi munkahelyén, Pécsbányán és Zobák-bányán is. A baj akkor kezdődött, amikor 68-ban két—három alkalommal eszméletét vesz­tette a bányában. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy synkópája van, vagyis időnként öntudatát veszti — bányamunkára tovább al­kalmazni nem lehet. A táp­pénzt lejárta után fürdőke­zelői munkakörbe helyezték 1200 forintos bérrel. Ez har­mada sincs vájári kereseté­nek. Tanner Tibor nem fo­gadta el az állást — kérte, hogy a rehabilitációs bizott­ság foglalkozzon ügyével. Ez valamilyen adminisztratív ok miatt elmaradt. Ügy gondol­ta: talán másutt, számára megfelelő bérért kaphat munkát. Az elmúlt év szep­tembere óta ez nem sike­rült. Az orvosi diagnózison látottak valamennyi vállala­tot elriasztották. Azon ugyan­is az áll, hogy ahol saját, vagy mások életét nem ve­szélyezteti — ott foglalkoz­tatható. Nem vették fel éj­jeliőrnek, mert rosszul lesz és ellopják a gondjára bí­zott vagyont. Próbálkozott vízóraleolvasással, és szá­mos visszautasító levél ta­núsága szerint sok minden­nel ... Most abban remény­kedik, hogy havi 500-ért cuc­likat gyárthat... A szemé­lyi igazolványában ez áll: foglalkozásnélküli. Bármi­kor elviheti a rendőr, újbóli rosszullét esetén orvosi el­látásra nem jogosult. Az el­múlt év szeptember 12. óta egyetlen fillér jövedelme nincs — felesége tartja el a családot. Megoldást kell találni — Ez egy szabályos tra­gédia — mondja dr. Dános László, a Mecseki Szénbá­nyák üzemi főorvosa és Ko­vács István, az SZB munka­társa. Pedig a fennálló rendel­kezések értelmében törvény- sértés nem történt. Egyetlen nem kellően tisztázott kér­dés van az ügyben: a reha­bilitációs bizottság miért nem foglalkozott ügyével? A főorvos szerint Tanner Tibor elhamarkodottan számolt le a vállalattól, ahol 12 esz­tendeig dolgozott, fiatalságát eltöltötte, s talán egy kicsit egészségét elpazarolta. — Emberi szempontból nagyon is érthető, hogy az alacsony keresettel járó munkát nem fogadta el — mondja a főorvos —, fel­merül azonban a kérdés: mi a humánusabb? Engedni, hogy egészsége további romlása veszélyeztetésével a bányában dolgozzon 4000-ért, vagy 1200 forintos keresettel olyan munkát biztosítani számára, ahol esetleg élete végéig dolgozhat? Fogas kérdés! A NEB számos figyelemre méltó javaslata mellett sem talált megnyugtató megol­dást a csökkent munkaké­pességűek rehabilitására. Az máris biztosnak látszik, hogy a rendelet szénbányában nem tudja célját megfele­lően betölteni. A munkások egészségvédelme mellett nem tud anyagi rehabilitációt nyújtani. Lombos! Jenő Hatvannyolc ember dolgo­zik a Baranya megyei Építő­ipari Vállalat üdülőjének épí­tésén Harkányban. Az épü­let jelenleg hetvenszázalékos­nak mondható. A földszinten kilenc szoba, társalgó és egy gondnoki lakás létesül, és minden szinten további tizen­két szoba, társalgó, fürdő. Impozáns létesítménye lesz ez az üdülő Harkánynak — a nemrég átadott Napsugár szálló mögött. Az utóbbi időben örven­detes lendületet vett a társas­üdülők építése megyénk hí­res üdülőhelyén. A jelenlegi üdülőtelep melletti 13 holdat telekkönyvileg most rende­zik. folyik a házhelyek meg­osztása. és körülbelül egy hó­nap múlva kezdi meg érté­kesítésüket az OTP. Az építők üdülője mellett, a közvetlen szomszédságban „másfél” ház áll készen. Az egyik már tető alatt, ugyan­csak három szint magasan, a másikban viszont még alapo­san megáznánk. Az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete építi itt az üdülő­jét. Két negyvennyolc lakré­szes, százférőhelyes épületük közül az egyikben minden valószínűség szerint már az idén, a másik házba pedig jövőre költöznek be a lakók. Ugyanitt, ezen a területen kezdte meg társadalmi mun­kában építeni a Mecseki Szénbányák üdülőjét a vál­lalat jónéhány dolgozója. Ez szintén száz pihennivá- gyót fogad majd be, érde­kessége, hogy nemcsak a ki­vitelezés, hanem a tervezés is társadalmi munkában ké­szült. Az iram itt persze jó­val lassúbb, de jövőre ez is megépül. A tervezés stádiu­mában van a Mecseki Szén­bányák egy másik száz főt befogadó üdülője, ez az épít­kezés csak jövőre indul meg. Az Autóklub helyi csoport­jának is szándékában... ván társasüdülőt építeni ‘ amennyiben a szándék reális körvonalakat ölt, újabb száz­férőhelyes épülettel gazdago­dik a környék. Az idén és a jövő évben átadásra kerülő modern, tet­szetős épületek minden bi­zonnyal vonzó színfoltjai lesz­nek a rohamos fejlődés előtt álló harkányi üdülőtelepnek. (Kampis) j 107 érés matróna Pélyen s A Heves megyei Pély / községben az idei nép- í számlálás során 107 éves ) asszony adatai kerültek i az összeíró listájára, Oz- \ vegy Berdóbé Andrásné . í 1863. december 23-án szü- ! Í letett, így Heves megye \ legidősebb asszonyaként ; tartják számon. A mat­róna fiatalabb életét cse­lédsorban töltötte, nehéz földműves munkával ke­reste kenyerét. Egészségi állapota ma is kielégítő, ! csupán hallása és látása ! romlott meg. Napi 20 millió cigaretta készül Egerben A gyár történetében elő­ször húsz millió cigaretta ké­szült csütörtökön az utóbbi években mintegy harminc millió forintos költséggel kor­szerűsített Egri Dohánygyár­ban, s ezt a napiteljesít­ményt most már meg is tart­ja az üzem. A gyár vezetői­nek tájékoztatása szerint eb­ben az évben már nem hiánycikk a filteres cigaret­ta. A közkedvelt Fecskéből például naponta 14 milliót készítenek. Mintegy 90 féle alkalmi cigaretta gyártására is megrendelést kaptak. Pécs legnagyobb éléskamrája Prizmaváros a mohácsi út mentén A tárolóhelyen megtisztított fejeskáposztát tehergépkocsikkal Pécsre szállítják Szokolai felv. Pécs naponta közel három vagon zöldség és főzelékfélét fogyaszt, ennek nagy része — mintegy másfél vagon — burgonya. Ha ebből megpró* báljuk kiszámolni, mennyi az, amit a téli és tavaszi hónapokban fogyasztunk, szinte elképzelhetetlenül nagy mennyiséget kapunk. És ez megvan már, tárolják Pécsett és a megyében több helyen. A Szövetkezetek Ba­ranya megyei Értékesítő Köz­pontjának tárházai tele van­nak. a szabadtéri tárolókban pedig most már állandóan serény munka folyik. Prizmák tíz holdon Az egyik ilyen nagy sza­badtéri tároló a belvárdgyu- lai Közös Űt Termelőszövet­kezet földjén van a mohácsi út mellett, a dunai vízveze­ték szellőzőtornyánál. — Itt mintegy tíz holdnyi területen mértani pontossággal sora­koznak egymás mellett — különös kis várost alkotva — a prizmák. Pécs egyik leg­nagyobb éléskamrája ez, ahol e pillanatban 166 vagon bur­gonyát és egyéb főzelékfélét tárolnak. A prizmák csak a napokban bukkantak ki a vastag hótakaró alól. Benkő József gazdasági szaktanácsadóval, Hojka Jó- szef és Endrődi Sándor táro­lási felelősökkel rójuk a nyílegyenes utcácskákat, s ők az egyforma prizmák között is csalhatatlan biztonsággal tudják, melyik mit rejt. A hóról mondják, hogy most már istenes, de ami decem­ber elején volt itt, az min­den képzeletet felülmúlt. — Egyik napról a másikra sza­kadt a nyakukba az ítélet­idő, éppen akkor, amikor ja­vában folyt a „betárolás”, azaz a prizmábarakás, beta- karás. Egy nagyobb szállít­mány fejeskáposzta és kel­káposzta úgy is maradt be- takaratlanul, csak a vastag, puha hó védte a vihartól, fagytól. Asszony! munka Éppen ezt a káposztát sze­dik fel és rakják ládákba. Magyarsarlósiak dolgoznak itt, főleg asszonyok. Azt mondják, a válogatás, a tisz­títás asszonyj munka. De van is ebben valami. Olyan szépen letisztogatják a ká­posztafejeket, hogy akár rög­tön főzni lehetne. No de amíg a háziasszonyokhoz kerül... A termelőszövetkezettel kö­tött megállapodás szerint a tárolási munkához minden munkaerőt ők adnak. A meg­állapodást meglehetősen ru­galmasan alkalmazzák. Ked­den pl. csak húszán voltak, szerdán már hetvenen. Eny- nyire volt igény. Az előbbi napon kevesebb árut kellett szállítani, a következőn töb­bet. Ennek megfelelően volt szükség a munkáskezekre is. Különben szaporán kell itt járni a kéznek, lábnak. Csí­pős az idő, a szél szabadon száguldoz a mezőn, s ha va­laki lassítaná a tempót, ugyancsak hamar megfázna. Dehát jól felöltözött vala­mennyi, a munka is gyorsan megy és kora délutánra már otthon is lesznek. Addig meg ki lehet bírni. Egy prizma megrokkant Ez a szó igazi értelmében szabadon tárolt káposzta meglepően jól viselte el a zord időjárást. Csak a felső, ún. vadlevelek fagytak el, de ezeket amúgyis eldobják, amikor a gyökereket levág­ják. Jellemző a káposzta jó minőségére, hogy ebből megy nyugatnémet exportra is. No és a többi, a prizmák­ban lévő áru? Találomra megnyitanak né­hányat Burgonya, zeller, sárgarépa van bennük. Vala­mennyi kifogástalan minősé­gű. Újabbakat akarnak mu­tatni. de már mondanánk, hogy csak hagyják, igazán semmi szükség rá, amikor Benkő József rámutat az egyik prizmára. Két helyen is megrokkant, azt nézzék meg. Felnyitják és penészes, rothadó petrezselyemgyökér kerül ki belőle. Belenyúlunk a lyukba, kellemes meleg árad kifelé a prizma belse­jéből. Ez bizony nem jó. 4— 5 fokos belső hőmérsékleten még biztosan lehet tárolni az árut, de ha ennél magasabb hőfokot mérnek, sürgősen in­tézkedni kell. Mint most is. Ezt a prizmát minél előbb ki kell bontani, hogy amit lehet, még megmenthessenek. Ilyen eset azonban — sze­rencsére — ritkán fordul elő. Rendszeresen ellenőrzik a prizmákat hőmérővel, kibon­tással. Ezzel a prizmával is azért történhetett ez . meg, mert a hó eltakarta a rok- kanást, s ami egyébként a tárolás hasznára van, most kárt okozott. Az áru mázsaszám kerül a ládákba, zsákokba, s a tsz szánkója hordja ki az útra. ahol gépkocsira rakják és vi­szik a MÉK pécsi tárházába, hogy onnan pár nap múlva kikerüljön az üzletekbe. így jutnak a zöldség és főzelék­félék Pécs éléskamrájából a háztartások éléskamráiba. BL L

Next

/
Oldalképek
Tartalom