Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-22 / 18. szám
xmnantmt nam» 1970. Január 22. Nagy életek, nagy emberek A VÉRTANÜ ÖZVEC/YÉNÉL A a Sors! A kifürkészhe- tetlen! Most éppen-úgy akarta, hogy özvegy Nagy Jenőné a -férjéről elnevezett utca szomszédságában feküdjön, a Xavér utcai szociális otthonban... Mi tagadás? Amint lassan átmegyek az udvaron, kissé izgatott vagyok. Akihez igyekszem, régen, kisdiák koromban, Pécs egyik legszebb lánya volt. Hányszor figyeltem lesve-lopva a karcsú, pálmatestű Mihálffy JLllyt, az egytemi tanár lányának könnyű lépteit, amint hosszú pórázon kutyáját vezetve megy a belklinikára édesanyámhoz, hogy fájó karjára elektromos kezelést kapjon, meg kvarcfényt, hogy még hamvasabb barna bőre legyen ... Aztán egyszer hallottam: Nagy Jenő vezérkari százados felesége lett. Megyek a lépcsőn az emeletre. 25 évvel ezelőtt lehet, hogy fürgébben mentem Nagy Jenő alezredeshez, a budai villa emeletére, de bizonyos, hogy akkor i s teli voltam izgalommal, szorongással. Akkor, 1944 novemberében ott, a Bimbó utcai pompás villa parkjának kapujában nyilaskeresztes karszalagos őr állt géppisztollyal. Amikor megpillantottam, elakadt a lélegzetem. Magamra erőltetett nyugalommal azonban sikerült elmennem a kapu mellett, pedig azt hittem minden percben, hogy összecsuklanak a lábaim. A veszélyt éreztem. Valajni iszonyatos csapdától tartottam. Az is megfordult bennem: hátha éppen most ütöttek rajtuk, most buktak le... Mert egyszer már jártam hasonló megbízatással Tarcsay huszárszázadosnál, de ott, annál a pesti sárgacsillagos háznál nem volt őrség, az csak olyan közönséges csillagos épület volt, mint a többi gettóvá kijelölt bérház ... Ahogy aztán magamban mindent jól meghánytam-vetettem, kis kerülővel mégis csak visszatértem a villához. Alig múltam húszéves, de a galíciai erdőkben, a Mi- zunka-völgyében, Kárpátalján, meg Soroksár környékén ekkor már többször átestem a tűzkeresztségen. Meg aztán sehogy sem illet hozzám a félelem: utóvégre mellemen az ejtőernyősök halálfejes jelvénye villogott, s | fontos üzenetet hoztam Staud Géza és Keresztury Dezső csoportjától. A kapunál elszántan megálltam. Olyan pillanat volt ez, mint mikor az ember áll a repülőgép ajtajában, s ki kell ugrania. — Kitartás! Éljen Szála- si! — lendítette jobb karját előre az őr. Amikor halkan megmondtam, kit keresek, katonától szokatlan udvariassággal irányított az emeletre. A lépcsőkön felfelé menet már némileg feloldódtam, de még feszült minden idegszálam. Az emelet folyosóján, s a hallban civilek és tisztek jöttek, mentek. Egy kis karpaszományos számára hihetetlen megtiszteltetés, ha egy tiszt, különösen, ha magasrangú, kezet nyújt neki. Nagy Jenő alezredes hellyel kínált. Mások, vagy többek voltunk ml ekkor, mint csak katonák. A „Szent László hadosztállyá” átszervezett alakulatom hangulatáról érdeklődött, majd fegyverszerzési módokról, átállási lehetőségekről beszélgettünk. Búcsú- záskor keményen megszorította a kezem, s különös, tüzes, tengerkék tekintetével mélyen szemembe nézett. Még nem is értem a kapuhoz, az őrnek előre kiáltottam : — / Kitartás! Néhány hét múlva megdermedve olvastam a hírt: Kiss Jánost, Nagy Jenőt és Tarcsay Vilmost december 8-án a Margit körúti fogház udvarán felakasztották. „Hazaárulás!” — ez volt a vád. Alig száz évvel előbb Hay- nau a Tizenháromnak is ezt mondta. És akkor is csak a magyar nép szabadságáról, függetlenségéről volt szó. j Most ők hárman voltak azok, | akik Bajcsy-Zsilinszky hívó | szavára vállalták a fasizmus > ellen a fegyveres harcot, ök voltak, akik a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezetőiként kidolgozták a hár- | más tervet: a magyar fegyveres erőknek a szovjet hadsereg oldalára való átállítását, partizáncsoportok és munkásmiliciák szervezését. A nővér benyit a 6-os szobába. Körülnéz, hogy minden rendben van-e? Az újságok hírül adták, hogy mártírhaláluk 25. évfordulóján Budapesten kegyelettel emlékeztek a három hős honvédtisztre. A XII. kerületben a róluk elnevezett utcákban emléktáblákat lepleztek le, ahol a nyilasok letartóztatták őket, a Népköztársaság útja 29. számú házon lévő márványtáblára koszorút helyeztek, s a Kerepesi temetőben is letették sírjukra a kegyelet virágait. Most pedig én jövök az özvegyet, a beteget meglátogatni... Nyolc vagy tíz ágy fehérük a szobában. Van, aki az ágya szélén kuporog, van aki bánatával ül a felpolcolt párnákra támaszkodva, de általában csak fekszenek fehér, csontos arccal, vagy alszanak, gyönyörrel szuszognak a fejhez lapuló kevés és szürke hajjal, a fülekre omló tragikus, vékonyka fürtökkel. — Éppen 70 éves lenne, mikor meghalt, 45 volt —, mondja, s míg szavait hallom, elvonulnak előttem az évek, amelyek fiatalságát emésztve beépültek férjének vértanúságig menő életművébe. Bátorító segítség volt ez az élet, amely egyszerre volt szeretet és hűség: egy magasztos eszme hősi szolgálata. — 1937-ig éltünk Pécsett. Innen Szegedre kerül- j tünk. 1941-ben kérte, helyez- I zék el akárhová a vezérkar- i tói, mert ő a továbbiakban semmilyen felelősséget nem \ vállal. Számtalanszor han- ! goztatta társaságban, hogy \ kár minden csepp magyar vérért, mert ezt a háborút megnyerni lehetetlen. Nagy Jenőnél intelligensebb, műveltebb emberrel nem találkoztam —, s barna-könnyes szemével mosolyogni próbál. — De bátor is volt. Volt bátorsága mindig megmondani, hogy a háborút a németek már akkor elvesztették, amikor elkezdték. Szegedről aztán egy évre, már mint alezredest. Désre helyezték. Itt a karpaszományos iskola tanáraként működött. Majd Kassára kerültünk, ahol a gépkocsizó lövészek parancsnoka lett. Kassán „rémhír- terjesztés” címén fel is jelentették. A minisztérium komisz vizsgálatot indított ellene. 1943-ban Budapestre kerültünk. Amikor a nyilasok letartóztatták, én éppen Pécsett voltam, súlyos beteg édesapámat ápoltam... A főnővértől én is hallottam, hogy a Népszabadság az évforduló alkalmával írt a férjemről, de nem tudta megmutatni nekem, mert közben eltüzelték a lapot — mondja, s hangja mélyen dereng, mint a gitár lassan elhaló g-húrja. Harcos Ottó Napóleon bútorai Szekszárdon? K ülönös empire-keleti stílusú bútorok láthatók a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum emeleti folyosóján: művészien aranyozott díszítésű 7 fiókos almárium, lecsapható lapú írószekrény, gyöngyházberakásos intarziás ékszerszekrénykék, alabást- rom-asztal és egyebek. A Napóleon halálfejeslepke emblémájával feltűnően díszített bútorok Baranya megyéből, a Montenuovo hercegi család boly! volt kastélyából kerültek a második világháború végén a szekszárdi múzeumba a Tolna megyében élt főerdészük közvetítésével. A főúri dámák lakosztályát ékesítő egykori bútorokat a hagyomány szerint Bonaparte Napóleon második feleségének- Mária Lujzának készíttette ajándékba. A szekrények aranyozott díszein szembetűnő és .sűrűn látható a világhódító közismert jelvénye, megtalálható rajtuk Apollo lantja és a nílusi lótuszvirág. Az értékes műkincseknek a Nanóleon személyéhez fűződő szájhagyományát támoH-aMa, hogy a Montenuovo család a Habsburg-ágon rokonságban volt Mária Lujzával. Ferenc császár lánvával, Napóleon második feleségével. A legenda szerint, amelyet az eg^- ko’*i ffWrt^sz is megerősített annak idején, a császárné rokonainak ajándékozta emlékül a becses bútorda-*'*'o,,’<**, esetleg örökléssel jutottak birtokukba. Az bizo^vos. hogy a szekszárdi múzeum műkincsei Nanóleon korabeliek. S egy nauon még kiderülhet, hogy Mária Lulrának valóban volt köze hozzájuk. Eltűnt pécsi iroda7 om A reneszánsz kor MECÉNÁSA A Tettyén sétálók közül kevesen tudják, hogy az ottani romok Szatmári György pécsi püspök 450 évvel ezelőtti pompás nyári lakának a maradványai. Két oszlopfőjén nem régen még felismerhető volt a liliomos és a rózsás címer. Kevéssé ismert az is, hogy a pécsi Székesegyház Corpus Christi kápolnájának remek reneszánsz oltára Szatmári rendeletére készült piszkei vörösmárványból 1506—17. között. A pécsi hagyomány szerint a márványköveket a török időkben elrejtették, s csak az ún. Szatmári-ház lebontásakor, 1782-ben kerültek elő. Ki volt az, aki műszerete- tének emlékeit nemcsak Pécsett, hanem Kassán és Esztergomban is reánk hagyta? Szatmári György német eredetű kassai kalmárcsalád sarja, aki korán elveszítve szüleit, Ferenc nagybátyja gondozásába került. A krakkói egyetem elvégzése után Ulászló király idején királyi titkárként a királyi kancelláriába került. Csakhamar veszprémi püspök és királyi kancellár. 1501-ben a gazdag váradi püspökség vár reá, öt év múltával azonban áttéteti magát a nem oly gazdag, de békésebb pécsi püspökségre. 1505-től 1521-ig, tehát 16 éven át volt Pécs püspöke. Bakócz halála után, 1522-ben a prímást és főkancellári székbe került. 1524. április 7-én halt meg. Szatmári György inkább államférfi volt, mint egyházfő. Erős klasszikus műveltség, éles ítélő tehetség, fáradhatatlan, kitartó munkakészség, gyakorlati gondolkodás egyesült benne a méltó- ságos komolysággal. A velencei követek jellemzése szerint kora legnagyobb tekintélyű és legbefolyásosabb ál- lamférfia volt, aki nem egyszer még a király intézkedéseit Is megváltoztatta. Mindenki tudta róla, hogy a Fug- gerekkel áll üzleti összeköttetésben. Ha a pápaságot pénzen megvehette volna — írja róla Massaro — minden bizonnyal pápa is lett volna belőle. Pompakedvelését mi sem jellemzi jobban, mintáz, hogy valahányszor felkereste a királyi udvart, harsonaszóval kétszáz lovas kíséretében érkezett. Ez az izig-vérig reneszánsz államférfi rendkívüli módon lelkesedett a tudományokért és a művészetekért. A külföldi és a hasai humanisták leglelkesebb támogatójukat, mecénásukat tisztelték benne. Nagy elődje, Janus Pannonius költői munkásságát oly nagyra értékelte, hogy tárgyalásokat kezdett a velencei Aldus Manutiusszal verseinek kiadására. Bőkezűségének tanúbizonysága az a pazar kiállítású zsolozsma könyv, amely az ő megrendelésére készült, s ma a párizsi nemzeti könyvtárnak egyik féltve őrzött kincse. ' Sokan fordultak hozzá anyagi segítségért, s ennek fejében neki ajánlották műveiket. így pl. 1510-ben Modestus ekként emlékezik reá Ulysses című munkájában: „ ... Te egyeseket pénzzel támogatsz, másokat egyházi állásokkal avagy hivatalokkal kitüntetve szoktál magadtól elbocsátani, amiért is kedvességben állsz mindenki előtt.” A híres pécsi költőkanonok, Hagymási Bálint 1517-ben így dicséri mecénását: .......A te ítéleted elé teszem munkámat, s bíróul téged kérlek, ki nem egyszer a közérdeket védelmezed, a saját érdekeidet elhanyagolod, te, aki a közdolgokat saját ügyeidként kezeled, ki őszinteséged s megvesztegethetetlen voltod miatt az élő igazságosságnak neveztetel stb.” Nem folytatjuk, hisz e pár sor is igazolja, hogy a magyar humanisták sem maradtak el a virágos szólamok költésében külföldi barátaiktól. Szatmári tudományszerete- tének köszönhető, hogy a bolognai főiskolára kerülhetett Beszterczei Lőrinc, Gönczi Melczer András, Brodarics István, Oláh Miklós, Hagymási Bálint és még sokaa mások. Szatmári élete hű tükre korának. Minden ízében a reneszánsz kor gyermeke volt: a kassai kalmár fia a legmagasabb méltóságokig emelkedett, s bár királyok hallgattak szavára, ő mindezek ellenére sem feledkezett meg az irodalom pártolásáról, a tudomány iránti lelkesedésről. Nevét és emlékezetét nemcsak kora, de a történelem is megőrizte. Dr. Tóth István BAROMFITARTÓK, FIGYELEM! A pécsi nagypiacon lévő BAROMFIELÁRUSITÓ helyünkön napo^haromfit árusítunk. Kérjük a termelőket keressenek fel bennünket vásárlás céljából. Ab árusítás megkezdése 1970. január 23-tóL PÉCSI ÁFÉSZ A vá osztások eredményei Az 1945. évi novemberi I választások meghozták a Kisgazdapárt számára várt eredményeket. A mecseki bányavidék és Pécs kivételével egyetlen helység sem volt Baranyában, ahol a Kisgazdapárt a szavazatoknak több, mint friét ne szerezte volna meg. De néhány választó- kerületben a kisgazdapárti szavazatok aránya elérte a 75-—80 százalékot is. A baranyai választások czámszerinti eredményei: A párt neve n « a a > -sj «'S CSS «8 Ss? NPP 6 072, 4% 7 MKP 26 027 16% 17 SZDP 27 440 16% 17 FKGP 97 583 62 % 57 A bányaterületeken — Vasason, Szent István-aknán, Somogyon, Mecsekszabolcson, Meszes-telepen, Pécsbányán a szavazatok 57 százaléka a Kommunista Párté, 28 száza" léka az SZDP-é lett Pécsett így alakult az arány: 45 százalék a Kisgazdapárté, 23 százalék az SZDP-é, 19 százalék az MKP-é. A Kommunista pártnak viszonylag erős bázisa volt a bányavidékekhez tartozó falvakban is. A pécsi járáshoz tartózó bányavidéken a szavazatok 23 százalékát, a pécsváradi járáshoz tartozó bányavidéken 30 szá- j zalékát, a hegyháti járáshoz j tartozó bányavidéken 27 százalékát a Kommunista Párt I szerezte meg. E bányavidé- ' kékén a munkáspártokra I esett szavazatok száma mindenütt felülmúlta a Kisgazda- pártra leadott szavazatok számát. A Kisgazdapárt nem a Tiszántúlon, hanem a Dunántúlon érte el a legnagyobb sikert Ott Achim András szelleme hatott, itt Nagyatádi Szabó István hagyományai voltak elevenek. Itt a demokrácia csak később kezdhette meg és sokkal kisebb eredményekkel folytathatta tisztogató, átnevelő munkáját. A paraszi radikalizmus hiánya híven tükröződött az eredményekben. A klérus, a magántulajdont féltő polgári rétegek, a burzsoázia és a volt földesurak összefogott támadása a Kisgazdapártot erősítette. Az MKP Pécsi Területi Bizottságának titkára az alábbiakban elemezte a helyzetet „Az a tény. hogy Nagy Ferenc, Kovács Béla, Perr Viktor baranyaiak voltak, hogy amerikai katonai egyenruhákba bújtatott kisgazda agitátorok tevékenykedtek, a kommunisták felkötését ígérgették, bombamerényleteket használtak fel tömegeink megfélemlítésére, rendkívül komoly akadályt jelentett számunkra”. Mindezek azonban a Kommunista Párt számára alapvetően külső tényezők voltak. A választási eredményekből le kellett vonni a párt belső munkájára vonatkozó következtetéseket. A választási eredmények egyes helyeken, elsősorban a bányamunkások lakta területeken bizonyos fokú pesszimizmust, csüggedést váltottak ki. E csüggedés komoly veszély- lyel járt. mert a kommunista bányászok többször kijelentették, hogy nem dolgoznak a kisgazdáknak. A választások után politikai és közellátási okokból meg is indultak a sztrájkmozgalmak. Ezek a munkabeszüntetések a fiatal magyar állam létét fenyegették. Meg kellett mutatni, hogy a választások nem kudarccal végződtek, Baranyában a párt 26 000 szavazatot kapott, azaz a szavazatok 50 százalékát pártonkívüliek, szimpatizánsok adták, tehát egész- I ségesen növekedett a párt tömegkapcsolata. Az ipari munkásság nanv többsége a párt mellett állt. Erősödött az újonnan földhözjuttatottak között is a Párt hatása. Ugyanakkor gyenge volt a kapcsolat a középparasztsággal, a kisiparosokkal, az értelmiség nagy részével. Különösen kevés nő szavazott a Kommunista Pártra. A leadott női szavazatok aránya az NPP-nél 50 százalék az SZDP-nél 56 százalék, a Kisgazdapártnál 65 százalék, ugyanakkor az MKP-nél 46 százalék volt. A Kommunista Párt számára sürgetően fontos volt az apró. türelmes, hétköznapinak tűnő felvilágosító munka fokozása. Nem volt elég a párt jó központi politikája, jó programja, nemes célja. Az emberek saját ügyük alakulásán, a párt közvetlen munkáján mérték le a politikai eseményeket. Nem lehetett általában politizálni. Közelebb kellett kerülni az egyes emberhez, s ennek alapján hatni annak politikai tudatára. A választások tanulságul szolgáltak a párt szervezeti továbbfejlesztésére is. A fel- szabadulás után alakult meg a Magyar Kommunista Párt Pécsi Területi Bizottsága, amelyhez Baranya, Tolna, Somogy és Zala megvék tartoztak. E Területi Bizottság betöltötte alapvető feladatát, de 1945 végén már nehezen tudta irányítani a négy megye oá r tele tét. Ezért 1945 decemberében megalakultak az önálló megyei pártbizottságok. A választások eredményei, s ennek alapién a reakciós, jobboldali erők várható rohama kötelezően vetették fel a baloldali, forradalmi erők összefogásának szükségességét. A választások után úgy tűnik, hogy a baloldali erőknek hosszú időre van szükségük a népi demokratikus forradalom győzelmes befejezése érdekében. A burzsoázia rendezte sorait, győzelmi mámorban tobzódott, készült a haladó erők elleni rohamra. (Dr. Fehér István)