Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-22 / 18. szám

xmnantmt nam» 1970. Január 22. Nagy életek, nagy emberek A VÉRTANÜ ÖZVEC/YÉNÉL A a Sors! A kifürkészhe- tetlen! Most éppen-úgy akarta, hogy özvegy Nagy Jenőné a -férjéről elnevezett utca szomszédságában feküd­jön, a Xavér utcai szociális otthonban... Mi tagadás? Amint las­san átmegyek az udvaron, kissé izgatott vagyok. Aki­hez igyekszem, régen, kis­diák koromban, Pécs egyik legszebb lánya volt. Hány­szor figyeltem lesve-lopva a karcsú, pálmatestű Mihálffy JLllyt, az egytemi tanár lá­nyának könnyű lépteit, amint hosszú pórázon kutyá­ját vezetve megy a belklini­kára édesanyámhoz, hogy fá­jó karjára elektromos ke­zelést kapjon, meg kvarc­fényt, hogy még hamvasabb barna bőre legyen ... Aztán egyszer hallottam: Nagy Je­nő vezérkari százados fele­sége lett. Megyek a lépcsőn az eme­letre. 25 évvel ezelőtt lehet, hogy fürgébben mentem Nagy Jenő alezredeshez, a budai villa emeletére, de bi­zonyos, hogy akkor i s teli voltam izgalommal, szoron­gással. Akkor, 1944 novemberé­ben ott, a Bimbó utcai pom­pás villa parkjának kapu­jában nyilaskeresztes kar­szalagos őr állt géppisztol­lyal. Amikor megpillantot­tam, elakadt a lélegzetem. Magamra erőltetett nyuga­lommal azonban sikerült el­mennem a kapu mellett, pe­dig azt hittem minden perc­ben, hogy összecsuklanak a lábaim. A veszélyt éreztem. Valajni iszonyatos csapdától tartottam. Az is megfordult bennem: hátha éppen most ütöttek rajtuk, most buktak le... Mert egyszer már jár­tam hasonló megbízatással Tarcsay huszárszázadosnál, de ott, annál a pesti sárga­csillagos háznál nem volt őr­ség, az csak olyan közönsé­ges csillagos épület volt, mint a többi gettóvá kije­lölt bérház ... Ahogy aztán magamban mindent jól meghánytam-vetettem, kis kerülővel mégis csak vissza­tértem a villához. Alig múltam húszéves, de a galíciai erdőkben, a Mi- zunka-völgyében, Kárpát­alján, meg Soroksár környé­kén ekkor már többször át­estem a tűzkeresztségen. Meg aztán sehogy sem illet hoz­zám a félelem: utóvégre mellemen az ejtőernyősök halálfejes jelvénye villogott, s | fontos üzenetet hoztam Staud Géza és Keresztury Dezső csoportjától. A kapunál elszántan meg­álltam. Olyan pillanat volt ez, mint mikor az ember áll a repülőgép ajtajában, s ki kell ugrania. — Kitartás! Éljen Szála- si! — lendítette jobb karját előre az őr. Amikor halkan megmond­tam, kit keresek, katonától szokatlan udvariassággal irá­nyított az emeletre. A lépcsőkön felfelé menet már némileg feloldódtam, de még feszült minden idegszá­lam. Az emelet folyosóján, s a hallban civilek és tisztek jöttek, mentek. Egy kis karpaszományos számára hihetetlen megtisz­teltetés, ha egy tiszt, külö­nösen, ha magasrangú, kezet nyújt neki. Nagy Jenő alez­redes hellyel kínált. Mások, vagy többek voltunk ml ek­kor, mint csak katonák. A „Szent László hadosz­tállyá” átszervezett alakula­tom hangulatáról érdeklő­dött, majd fegyverszerzési módokról, átállási lehetősé­gekről beszélgettünk. Búcsú- záskor keményen megszorí­totta a kezem, s különös, tü­zes, tengerkék tekintetével mélyen szemembe nézett. Még nem is értem a ka­puhoz, az őrnek előre kiál­tottam : — / Kitartás! Néhány hét múlva meg­dermedve olvastam a hírt: Kiss Jánost, Nagy Jenőt és Tarcsay Vilmost december 8-án a Margit körúti fogház udvarán felakasztották. „Ha­zaárulás!” — ez volt a vád. Alig száz évvel előbb Hay- nau a Tizenháromnak is ezt mondta. És akkor is csak a magyar nép szabadságáról, függetlenségéről volt szó. j Most ők hárman voltak azok, | akik Bajcsy-Zsilinszky hívó | szavára vállalták a fasizmus > ellen a fegyveres harcot, ök voltak, akik a Magyar Nem­zeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai veze­tőiként kidolgozták a hár- | más tervet: a magyar fegy­veres erőknek a szovjet had­sereg oldalára való átállítá­sát, partizáncsoportok és munkásmiliciák szervezését. A nővér benyit a 6-os szo­bába. Körülnéz, hogy min­den rendben van-e? Az újságok hírül adták, hogy mártírhaláluk 25. év­fordulóján Budapesten ke­gyelettel emlékeztek a há­rom hős honvédtisztre. A XII. kerületben a róluk el­nevezett utcákban emlék­táblákat lepleztek le, ahol a nyilasok letartóztatták őket, a Népköztársaság útja 29. számú házon lévő márvány­táblára koszorút helyeztek, s a Kerepesi temetőben is le­tették sírjukra a kegyelet virágait. Most pedig én jö­vök az özvegyet, a beteget meglátogatni... Nyolc vagy tíz ágy fe­hérük a szobában. Van, aki az ágya szélén kuporog, van aki bánatával ül a felpolcolt párnákra támaszkodva, de általában csak fekszenek fe­hér, csontos arccal, vagy alszanak, gyönyörrel szu­szognak a fejhez lapuló ke­vés és szürke hajjal, a fü­lekre omló tragikus, vékony­ka fürtökkel. — Éppen 70 éves lenne, mikor meghalt, 45 volt —, mondja, s míg szavait hal­lom, elvonulnak előttem az évek, amelyek fiatalságát emésztve beépültek férjének vértanúságig menő életmű­vébe. Bátorító segítség volt ez az élet, amely egyszerre volt szeretet és hűség: egy magasztos eszme hősi szol­gálata. — 1937-ig éltünk Pé­csett. Innen Szegedre kerül- j tünk. 1941-ben kérte, helyez- I zék el akárhová a vezérkar- i tói, mert ő a továbbiakban semmilyen felelősséget nem \ vállal. Számtalanszor han- ! goztatta társaságban, hogy \ kár minden csepp magyar vérért, mert ezt a háborút megnyerni lehetetlen. Nagy Jenőnél intelligensebb, mű­veltebb emberrel nem talál­koztam —, s barna-könnyes szemével mosolyogni próbál. — De bátor is volt. Volt bá­torsága mindig megmonda­ni, hogy a háborút a néme­tek már akkor elvesztették, amikor elkezdték. Szegedről aztán egy évre, már mint alezredest. Désre helyezték. Itt a karpaszományos iskola tanáraként működött. Majd Kassára kerültünk, ahol a gépkocsizó lövészek parancs­noka lett. Kassán „rémhír- terjesztés” címén fel is je­lentették. A minisztérium komisz vizsgálatot indított ellene. 1943-ban Budapestre kerültünk. Amikor a nyila­sok letartóztatták, én éppen Pécsett voltam, súlyos beteg édesapámat ápoltam... A fő­nővértől én is hallottam, hogy a Népszabadság az évforduló alkalmával írt a férjemről, de nem tudta megmutatni nekem, mert közben eltüzelték a lapot — mondja, s hangja mélyen de­reng, mint a gitár lassan el­haló g-húrja. Harcos Ottó Napóleon bútorai Szekszárdon? K ülönös empire-keleti stí­lusú bútorok láthatók a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum emeleti folyosóján: művészien aranyozott díszíté­sű 7 fiókos almárium, le­csapható lapú írószekrény, gyöngyházberakásos intarziás ékszerszekrénykék, alabást- rom-asztal és egyebek. A Na­póleon halálfejeslepke emb­lémájával feltűnően díszített bútorok Baranya megyéből, a Montenuovo hercegi család boly! volt kastélyából kerül­tek a második világháború végén a szekszárdi múzeum­ba a Tolna megyében élt fő­erdészük közvetítésével. A főúri dámák lakosztályát ékesítő egykori bútorokat a hagyomány szerint Bonaparte Napóleon második feleségé­nek- Mária Lujzának készít­tette ajándékba. A szekré­nyek aranyozott díszein szem­betűnő és .sűrűn látható a vi­lághódító közismert jelvénye, megtalálható rajtuk Apollo lantja és a nílusi lótuszvirág. Az értékes műkincseknek a Nanóleon személyéhez fűződő szájhagyományát támoH-aMa, hogy a Montenuovo család a Habsburg-ágon rokonságban volt Mária Lujzával. Ferenc császár lánvával, Napóleon második feleségével. A le­genda szerint, amelyet az eg^- ko’*i ffWrt^sz is megerősített annak idején, a császárné ro­konainak ajándékozta emlé­kül a becses bútorda-*'*'o,,’<**, esetleg örökléssel jutottak birtokukba. Az bizo^vos. hogy a szek­szárdi múzeum műkincsei Nanóleon korabeliek. S egy nauon még kiderülhet, hogy Mária Lulrának valóban volt köze hozzájuk. Eltűnt pécsi iroda7 om A reneszánsz kor MECÉNÁSA A Tettyén sétálók közül kevesen tudják, hogy az ot­tani romok Szatmári György pécsi püspök 450 évvel ez­előtti pompás nyári laká­nak a maradványai. Két osz­lopfőjén nem régen még fel­ismerhető volt a liliomos és a rózsás címer. Kevéssé is­mert az is, hogy a pécsi Szé­kesegyház Corpus Christi ká­polnájának remek reneszánsz oltára Szatmári rendeletére készült piszkei vörösmár­ványból 1506—17. között. A pécsi hagyomány szerint a márványköveket a török időkben elrejtették, s csak az ún. Szatmári-ház lebontása­kor, 1782-ben kerültek elő. Ki volt az, aki műszerete- tének emlékeit nemcsak Pé­csett, hanem Kassán és Esz­tergomban is reánk hagyta? Szatmári György német eredetű kassai kalmárcsalád sarja, aki korán elveszítve szüleit, Ferenc nagybátyja gondozásába került. A krak­kói egyetem elvégzése után Ulászló király idején királyi titkárként a királyi kancellá­riába került. Csakhamar veszprémi püspök és királyi kancellár. 1501-ben a gazdag váradi püspökség vár reá, öt év múltával azonban áttéteti magát a nem oly gazdag, de békésebb pécsi püspökségre. 1505-től 1521-ig, tehát 16 éven át volt Pécs püspöke. Bakócz halála után, 1522-ben a prímást és főkancellári székbe került. 1524. április 7-én halt meg. Szatmári György inkább államférfi volt, mint egyház­fő. Erős klasszikus művelt­ség, éles ítélő tehetség, fá­radhatatlan, kitartó munka­készség, gyakorlati gondolko­dás egyesült benne a méltó- ságos komolysággal. A ve­lencei követek jellemzése sze­rint kora legnagyobb tekin­télyű és legbefolyásosabb ál- lamférfia volt, aki nem egy­szer még a király intézkedé­seit Is megváltoztatta. Min­denki tudta róla, hogy a Fug- gerekkel áll üzleti összeköt­tetésben. Ha a pápaságot pénzen megvehette volna — írja róla Massaro — minden bizonnyal pápa is lett volna belőle. Pompakedvelését mi sem jellemzi jobban, mintáz, hogy valahányszor felkereste a királyi udvart, harsonaszó­val kétszáz lovas kíséretében érkezett. Ez az izig-vérig reneszánsz államférfi rendkívüli módon lelkesedett a tudományokért és a művészetekért. A kül­földi és a hasai humanisták leglelkesebb támogatójukat, mecénásukat tisztelték benne. Nagy elődje, Janus Panno­nius költői munkásságát oly nagyra értékelte, hogy tár­gyalásokat kezdett a velencei Aldus Manutiusszal verseinek kiadására. Bőkezűségének ta­núbizonysága az a pazar ki­állítású zsolozsma könyv, amely az ő megrendelésére készült, s ma a párizsi nem­zeti könyvtárnak egyik félt­ve őrzött kincse. ' Sokan fordultak hozzá anyagi segítségért, s ennek fejében neki ajánlották mű­veiket. így pl. 1510-ben Mo­destus ekként emlékezik reá Ulysses című munkájában: „ ... Te egyeseket pénzzel tá­mogatsz, másokat egyházi ál­lásokkal avagy hivatalokkal kitüntetve szoktál magadtól elbocsátani, amiért is kedves­ségben állsz mindenki előtt.” A híres pécsi költőkanonok, Hagymási Bálint 1517-ben így dicséri mecénását: .......A te ítéleted elé teszem munká­mat, s bíróul téged kérlek, ki nem egyszer a közérdeket védelmezed, a saját érdekei­det elhanyagolod, te, aki a közdolgokat saját ügyeidként kezeled, ki őszinteséged s megvesztegethetetlen voltod miatt az élő igazságosságnak neveztetel stb.” Nem folytat­juk, hisz e pár sor is igazol­ja, hogy a magyar humanis­ták sem maradtak el a virá­gos szólamok költésében kül­földi barátaiktól. Szatmári tudományszerete- tének köszönhető, hogy a bo­lognai főiskolára kerülhetett Beszterczei Lőrinc, Gönczi Melczer András, Brodarics István, Oláh Miklós, Hagy­mási Bálint és még sokaa mások. Szatmári élete hű tükre korának. Minden ízében a re­neszánsz kor gyermeke volt: a kassai kalmár fia a leg­magasabb méltóságokig emel­kedett, s bár királyok hall­gattak szavára, ő mindezek ellenére sem feledkezett meg az irodalom pártolásáról, a tudomány iránti lelkesedés­ről. Nevét és emlékezetét nemcsak kora, de a történe­lem is megőrizte. Dr. Tóth István BAROMFITARTÓK, FIGYELEM! A pécsi nagypiacon lévő BAROMFIELÁRUSITÓ helyünkön napo^haromfit árusítunk. Kérjük a termelőket keressenek fel bennünket vásárlás céljából. Ab árusítás megkezdése 1970. január 23-tóL PÉCSI ÁFÉSZ A vá osztások eredményei Az 1945. évi novemberi I választások meghozták a Kis­gazdapárt számára várt ered­ményeket. A mecseki bánya­vidék és Pécs kivételével egyetlen helység sem volt Baranyában, ahol a Kisgaz­dapárt a szavazatoknak több, mint friét ne szerezte volna meg. De néhány választó- kerületben a kisgazdapárti szavazatok aránya elérte a 75-—80 százalékot is. A baranyai választások czámszerinti eredményei: A párt neve n « a a > -sj «'S CSS «8 Ss? NPP 6 072, 4% 7 MKP 26 027 16% 17 SZDP 27 440 16% 17 FKGP 97 583 62 % 57 A bányaterületeken — Va­sason, Szent István-aknán, Somogyon, Mecsekszabolcson, Meszes-telepen, Pécsbányán a szavazatok 57 százaléka a Kommunista Párté, 28 száza" léka az SZDP-é lett Pécsett így alakult az arány: 45 szá­zalék a Kisgazdapárté, 23 szá­zalék az SZDP-é, 19 százalék az MKP-é. A Kommunista pártnak viszonylag erős bá­zisa volt a bányavidékekhez tartozó falvakban is. A pécsi járáshoz tartózó bányavidé­ken a szavazatok 23 száza­lékát, a pécsváradi járáshoz tartozó bányavidéken 30 szá- j zalékát, a hegyháti járáshoz j tartozó bányavidéken 27 szá­zalékát a Kommunista Párt I szerezte meg. E bányavidé- ' kékén a munkáspártokra I esett szavazatok száma min­denütt felülmúlta a Kisgazda- pártra leadott szavazatok számát. A Kisgazdapárt nem a Tiszántúlon, hanem a Dunán­túlon érte el a legnagyobb sikert Ott Achim András szelleme hatott, itt Nagyatádi Szabó István hagyományai voltak elevenek. Itt a demok­rácia csak később kezdhette meg és sokkal kisebb ered­ményekkel folytathatta tisz­togató, átnevelő munkáját. A paraszi radikalizmus hiánya híven tükröződött az eredmé­nyekben. A klérus, a magántulajdont féltő polgári rétegek, a bur­zsoázia és a volt földesurak összefogott támadása a Kis­gazdapártot erősítette. Az MKP Pécsi Területi Bizott­ságának titkára az alábbiak­ban elemezte a helyzetet „Az a tény. hogy Nagy Fe­renc, Kovács Béla, Perr Viktor baranyaiak voltak, hogy amerikai katonai egyen­ruhákba bújtatott kisgazda agitátorok tevékenykedtek, a kommunisták felkötését ígér­gették, bombamerényleteket használtak fel tömegeink megfélemlítésére, rendkívül komoly akadályt jelentett számunkra”. Mindezek azonban a Kom­munista Párt számára alap­vetően külső tényezők vol­tak. A választási eredmé­nyekből le kellett vonni a párt belső munkájára vonat­kozó következtetéseket. A választási eredmények egyes helyeken, elsősorban a bá­nyamunkások lakta területe­ken bizonyos fokú pesszimiz­must, csüggedést váltottak ki. E csüggedés komoly veszély- lyel járt. mert a kommunista bányászok többször kijelen­tették, hogy nem dolgoznak a kisgazdáknak. A választá­sok után politikai és közel­látási okokból meg is in­dultak a sztrájkmozgalmak. Ezek a munkabeszüntetések a fiatal magyar állam létét fenyegették. Meg kellett mutatni, hogy a választások nem kudarc­cal végződtek, Baranyában a párt 26 000 szavazatot kapott, azaz a szavazatok 50 száza­lékát pártonkívüliek, szimpa­tizánsok adták, tehát egész- I ségesen növekedett a párt tömegkapcsolata. Az ipari munkásság nanv többsége a párt mellett állt. Erősödött az újonnan földhözjuttatottak között is a Párt hatása. Ugyanakkor gyenge volt a kapcsolat a középparasztság­gal, a kisiparosokkal, az ér­telmiség nagy részével. Kü­lönösen kevés nő szavazott a Kommunista Pártra. A le­adott női szavazatok aránya az NPP-nél 50 százalék az SZDP-nél 56 százalék, a Kis­gazdapártnál 65 százalék, ugyanakkor az MKP-nél 46 százalék volt. A Kommunista Párt szá­mára sürgetően fontos volt az apró. türelmes, hétköz­napinak tűnő felvilágosító munka fokozása. Nem volt elég a párt jó központi poli­tikája, jó programja, nemes célja. Az emberek saját ügyük alakulásán, a párt közvetlen munkáján mérték le a politikai eseményeket. Nem lehetett általában poli­tizálni. Közelebb kellett ke­rülni az egyes emberhez, s ennek alapján hatni annak politikai tudatára. A választások tanulságul szolgáltak a párt szervezeti továbbfejlesztésére is. A fel- szabadulás után alakult meg a Magyar Kommunista Párt Pécsi Területi Bizottsága, amelyhez Baranya, Tolna, Somogy és Zala megvék tar­toztak. E Területi Bizottság betöltötte alapvető feladatát, de 1945 végén már nehezen tudta irányítani a négy me­gye oá r tele tét. Ezért 1945 de­cemberében megalakultak az önálló megyei pártbizottsá­gok. A választások eredményei, s ennek alapién a reakciós, jobboldali erők várható ro­hama kötelezően vetették fel a baloldali, forradalmi erők összefogásának szükségessé­gét. A választások után úgy tűnik, hogy a baloldali erők­nek hosszú időre van szük­ségük a népi demokratikus forradalom győzelmes befe­jezése érdekében. A burzsoá­zia rendezte sorait, győzelmi mámorban tobzódott, készült a haladó erők elleni roham­ra. (Dr. Fehér István)

Next

/
Oldalképek
Tartalom