Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

1970. Január 3. X> TÚL "dun1 *■* TC1. í.1Tf51 © Készséges adatközlés Megkezdődött a népszámlálás Hosszú és alapos előkészítés után tegnap délelőtt Pécsett is munkához láttak a nép­számlálók. — A mi kerületünkben is döntő többségében pedagógu­sok végzik a feladatot: 224 összeíró és 75 felülvizsgáló kezdte meg a kérdőívek ki­töltését — mondta dr. Ba­lassa László, a III. kerületi Tanács vb-titkára. — Kerü­letünkben 229 körzet van — minden negyedik körzetben reprezentatív felmérés folyik. A reprezentatív — barna színű — kérdőíveken több kérdés szerepel. Hogyan végzik munkáju­kat a számlálóbiztosok, a fe- lülvizsgálók? A kérdésre vá­laszt keresni — nem is olyan könnyű. Már mint az a ne­héz, hogy a reggel elindult számlálók közül — például az újmecsekaljai soklakásos épületekben — találkozzunk valamelyikkel A Körösi Csorna Sándor u. 7/a számú épület egyik laká­sában találom meg Kovács Károlyné pedagógust, felül­vizsgálok A lakásban otthon tartózkodó idősebb asszonnyal beszélget — előtte papírok, névsorok. — Mint felülvizsgáló az összeírás első óráiban milyen tapasztalatokat szerzett? — Mindenütt nagyon kész­ségesen válaszolnak a szám­lálóbiztosok kérdéseire. Ter­mészetesen akadnak kisebb nehézségek is: az egyik la­kásban csak a nagymama volt otthon — már nem emléke­zett pontosan, hogy melyik évben született a lánya... aztán előfordult olyan eset is, hogy a lakásból már ki je­lentkezett az illető, mégis ott lakik... Még egy tapasztala­tot hadd mondjak: résztvet- tem az 1960-as népszámlálás­ban is — az akkorit és a mostanit összehasonlítva az a véleményem, hogy a „mai kérdezettek” gyorsan és meg­lepő pontossággal válaszolnak a sokrétű kérdésekre, úgy­mondjam: sokat fejlődött a lakosság értelmi színvonala. Sok idő nincs a beszélge­tésre — indulok tovább, egy számlálóbiztost keresni. — Az én egyik számláló- biztosom dr. Péter Gellértné, pedagógus — úgy tudom a 39-es Dandár u. 2. sz. épület valamelyik lakásában járhat most — segít útbaigazítani Kovács Károlyné. Szerencsém van. —, mert az említett épület egyik lép­csőházában meg is találom dr. Péter Gellértnét — éppen kijött az egyik lakásból. — Néhány lakást kétszer is fel kell keresni, mert a la­kók munkában vannak — mondja dr. Péter Gellértné. — De azért haladok az ösz- szeírással. Együtt kopogunk be a kö­vetkező lakásba. Szélesre tár­ják előttünk az ajtót — Tessék befáradni, tud­juk, hogy jönnek az össze­írok — mondja a fiatalasz- szony miután bemutatko­zunk. A számlálóbiztos „ki­rámolja” az aktatáskájából a kérdőíveket, aztán megkez­dődik a „kérdezz-felelek”. — Elnézést, ha kissé hosz- szadalmasabb leszek — mond­ja a számlálóbiztos. — Nincs semmi baj — még ebéd is kerül — válaszol mo­solyogva a fiatalasszony. „Mikor született? Egy ház­tartásban élnek-e? Anya­nyelve? ...” — és kérdés kérdést, válasz választ kö­vet ... Sok érdekes kérdésre ka- j punk választ majd a nép­számlálás befejeztével. Mint arra például, hogy Pécs III. kerületének lakossága az 1960. évihez képest valóban a kö­zel kétszeresére nőtt? És még sok egyébre, amelyekből a városrendezési tervek készí­téséhez, közlekedési koncep­ciókhoz is hasznos tapaszta­latok nyerhetők. A megkezdődött népszám­láláshoz ismételten csak any- nyit: az adatközlés minden­kire kötelező — viszont az adatokat titkosan kezelik, a Központi Statisztikai Hivatal azokat csak statisztikai cé­lokra használja fel. (— ray) Az új év e V* területi ülése Siklóson j\af>.renden a lejárt határidejű határozatok végrehajtásénak elienőr/,ése — Korszerűsítik a társadalmi ünnepségek szervezeti formáját Az új esztendő első testü­leti ülését Siklóson, a Járási Tanács végrehajtó bizottsá­ga tartotta tegnap. Dr. Vida Sándor vb-elnök ismertette a lejárt határ­idejű határozatok végrehaj­tását. Erek között szerepel a kórház bővítésének terve, mindenekelőtt a sebészeti és szülészeti osztály fejlesztése, továbbá az az utasítás, hogy a lakossági szolgáltatások színvonalának fokozására a körzeti központokban bizto­sítsanak helyiségeket az ipa­Táncosok, táncdalénekesek, akrobaták Új műsor a Pannónia bárban Pécsett a Pannónia bárban hetek óta új műsorra készül­tek. Az ország minden részé­ből szerződtetett művészek a sok próba után tegnap dél­után a főpróbához érkeztek. A Sárdi quartett kíséreté­vel Szirtes Bella táncdaléne- kesnő nyitotta meg a műsort, majd „Ha megversz is imád­lak én ...” — dallamára Tóth Edit temperamentumos tánc­összeállítása következett. Bár­dos László táncdalénekes mű­sorával folytatódott az elő­adás, majd a televízió KI mit tud? műsorából jól ismert Sáfrány-duó akrobatikus ke­rékpárszámai következtek. A parkettra ezután Jancsi és Juliska táncolt be — cigány­tánccal. A műsor első része vetkőzőszámmal fejeződött be — majd rövid szünet után ismét egyórás műsorral foly­tatták a főpróbát A Pannónia bár új műso­rában Pécsett eddig még nem j szerepelt művészek lépnek fel — s mint az üzletvezető elmondotta: az új műsorral az eddiginél színvonalasabb szórakozást kívánnak nyújta­ni vendégeiknek. A bárban esténként 11, il­letve éjfél után 1 órakor kez­dődik a műsor. A Sáfrány-duó kerékpár száma ri tevékenységet folytató üzemek, ktsz-ek részére. A Járási Tanács végrehajtó bi­zottsága felhívta az építési és közlekedési csoport fi­gyelmét, vizsgálja meg Tu- rony községben egy posta­fiók létesítésének lehetősé­gét. A végrehajtó bizottság elé terjesztett napirend máso­dik pontjában a családi jel­legű társadalmi ünnepélyek megrendezésével kapcsolatos feladatok szerepeltek. „Ha valahol, itt, e terüle­ten követelmény az emberi érzelmek tiszteletbentartása, messzemenő figyelembevéte­le. Az ember életének há­rom jelentős eseménye: új állampolgár születése, a pár- választás, valamint az elha­lálozás” — olvasható az elő­terjesztésben. Az események kapcsán a hozzátartozók fel­keresik az anyakönyvveze­tőt, akinek így módjában áll segítséget nyújtani a társa­dalmi ünnepélyek előkészí­téséhez, szervezéséhez. A vb-ülésen a Megyei Ta­nács képviselője elmondotta, hogy a társadalmi ünnepé­lyek megrendezésében a sik­lósi járás vezetői értek el számottevő eredményt Bara­nyában. A türelem, az együttérzés, és tapintat, a legmesszebbmenő segítő­készség, részvét és a jóaka- ratú megértés, a megka- póbb külsőség fokozására korszerűsíteni kell a szerve­zeti formát, s biztosítani hozzá a tárgyi feltételeket. Ezért a siklósi járásban mű­ködő anyakönyvvezetők és állandó bizottsági , elnökök részére ismertetést adnak a közeljövőben. A tudatfor­málásra pedig felkérik a TIT szerveit, tartsanak elő­adásokat. Még ebben a hó­napban meghívják a tanács alá nem rendelt szervek ve­zetőit, ismerjék meg a vb álláspontját és a tanács ez- irányú munkájához is adják meg a támogatást — Kist --­Új jáépítik i nagycenki kastélyt Huszonöt évvel ezelőtt a háború viharában súlyo­san megsérült a híres nagycenki Széchenyi kas­tély és az azt körülvevő értékes parkerdő. Az el­múlt évtizedekben végez­tek ugyan védelmi mun­kákat. de a kastély hasz­nosításáról és teljes fel­építéséről csak most dön­töttek az illetékes szer­vek. A helyreállítás, ille- \ tőleg az újjáépítés tervdo­kumentációja elkészült. A Tenlc?i-hegy télen la festst vidékén fekvő Harkáuyfürdőtől tegnap búcsúztak a Népek Ba­rátsága Téli Egyetem résztvevői, akik Szovjetunióbői, Bulgáriából, Csehországból, Szlovákiából, Len­gyelországból és hazánkból ér­keztek, és tizenkét napig me­gyénk és Pécs város társadalmi, gazdasági életével, természeti kincseivel ismerkedtek. Bolgár vendégeink pedig meglátogatták azokat a helyeket, ahol negyed­századdal ezelőtt — a Dráva menti harcokban részt vettek. Kirándulásaik során több üzem­ben, termelőszövetkezetben in­tézményben jártak a Téli Egye­tem résztvevői, és a csoportos A két személyszállító vagon és az aprócska Diesel beha­vazva áll az állomás mögötti csonka vágányon: a kiskassai „teknőc expressz” sohasem in­dul többé útjára. Villány és Kiskassa között 1951-ben kes- keny-nyomtávú vasútvonal épült, s azóta naponta három személyvonatpár bonyolította le Máriakitérő, Kisjakabfal- va, Ivánbattyán, Radaháza, Ivánszőlős és Kiskassa meg­állóhelyek között a forgal­mat Az utolsó vonat szil­veszter napján, este 18 óra 25-kor indult — Egy utasunk volt, név- szerint Dorottya Sándor vil­lanyszerelő, Ivánbattyánból... Zengővári András moz­donyvezető egész nap az ál­lomást járja: szolgálati ide­je ma is éppen olyan korán kezdődött, mint máskor, egyelőre azonban semmi dol­ga sincs, „odafent” még nem döntöttek sorsa felől. — Amióta a vonal meg­épült, én mindennap itt vol­tam ... 1951-ben a Villányi Állami Gazdaság isénvei alapján kezdték meg a 12.6 kí’ométer hosszú vasútvonal kiépítését Nyugdíjba ment a „teknőc expressz66 Akkor még gőzgépek jártak erre is: „gólyafészkes” há­romcsatlós, síkdugattyús ma­sinák, melyek helyenként a 20 kilométeres sebességet is elérték... — Nem a gépekben volt a hiba, a vágányban: a gép miatt akár 40 kilométerrel is mehettünk volna... Szerpák Imre, a másik moz­donyvezető mondja ezt aki 1964-ben a Dieselekkel egy- időben került a villányi ál­lomásra. Most mindketten ölhetett kezekkel ülnek a fő­nöki irodában, s bármit is mondanak a többiek; ők csak azt hajtogatják: kedves kis vonat volt, olyan mintha minden utas és minden al­kalmazott egy családba tar­tozott volna. — Egyszer öt liter bort adott egy ember... — Nekem meg mindig be­köszöntek a battyániak... A 12.6 kilométeres utat 59 perc alatt tették meg. Most már ők is mosolyognak ezen a „rekordon”: ami igaz az igaz — a kalauznak arra is volt ideje, hogy menet közben leugorjon, s megker­gesse a vasút mellett káricáló fácánokat... — Egy dolgot azonban jó lenne, ha megírna: a kis­kassai vonalon nem volt szo­kás a késés. Percnyi pontos­sággal indultunk, s úgy is ér­keztünk, még akkor is, ha közben valamennyi utasnak be kellett segítenie a hó­lapátolásba ... Az első évek egyértelműen gondtalanok voltak. Az álla­mi gazdaság naponta négy­öt tehervonat indítását kérte: ezen a vonalon szállították a vidék egész cukorrépa ter­mését, a műtrágyát és persze ősszel a kukoricát is. — Az utak erre olyanok voltak, mint a csatatér, és autó sem volt Szili István, a villányi állo­más főnöke, pontos adatokat mutat: legutóbb már csak 1800—2000 forint volt a vo­nal havi bevétele. A ráfizetés meg 35—38 ezer... — És az utasok mit szól­tak? ... Zengővári András: semmit, azt Se mondták: isten áldja magukat... Szerpák Imre: nekem egy asszony azt mondta: vissza fogjuk mi még sírni magukat. Kiss György, pályamester, a kiskassai vonal műszaki főnöke egy megsárgult fény­képet vesz elő: itt, a kőbá­nya alatt volt a „fűtőház”, s bár korszerű műszerek, gé­pek sosem voltak, ez a vonat mindig elérte a célját. Persze izgalmakban, kalan­dokban se volt hiány. — Egyszer egy részeg tár­saság elállitóttá a váltókat: bírósági ügy lett belőle — — Egyszer meg két ivánbaty- tyáni fiatalember összevere­kedett a vonaton, s amikor a jegyvizsgáló meg a moz­donyvezető békíteni próbálta őket. mindketten nekik estek. Egy kisiklás is volt: szeren­csére csak két utas volt a peronon... — A legvidámabb út? — Hatvankettőben, egy násznép kibérelte a vonatot. — És a legemlékezetesebb? — Tavaly, az ivánbattyáni templom avatásakor, az „egy­ház” rendelt egy különvona- tot. Egész úton énekeltek... — A legizgalmasabb? — Talán az, amikor egy emelkedőn leszakadtak a mozdonyról a kocsik. Öt vagy hat éve lehetett... A két öreg mozdonyvezető, úgy beszél a „teknőc ex- presszről” ahogy férfiember többnyire csak élettársáról beszél, s bár mindketten lep­lezetlenül szomorúak, abban ők is egyetértenek, hogy va­lamit tenni kell. Az autó­buszok, melyek tegnap reg­geltől közlekednek Villány és Kiskassa között — jóval ha­marabb megteszik az utat s nemcsak gyorsabbak, de ké­nyelmesebbek is. — Én, úgy tudom, Kapos­várra kerülök... — Én meg ide, a fűtőház­ba... — És a vonat... — A kocsikat a Balaton mellé viszik, a mo’donyt me valamelyik állaírj eazdaság veszi meg, ha ige’ Békés S, Sült malac, libamáj, pezsgő Jót mulattunk szilveszterkor 1970-ben is megrendezik a 111 Népek Barátsága Téli Egyetemet Ismerkedés mellett számos áj egyéni barátság született. A közei kéthetes gazdag prog­ram baranyai rendezvénysoroza­ta tegnap befejeződött. A Téli Egyetem résztvevő! ma este Budapesten köszönnek el a vendéglátóktól, egymástól és ha­zánktól. A TIT megye! szervezetének si­keres és eredményes vállalkozá­sa elismerést aratott külföldi ba­rátaink körében. Kérésükre a Téli Egyetemet 1970-ben is meg­rendezik. Ezzel a Nyári Egyete­mek rendszere a hagyományossá váló Téli Egyetemmel bővül. A résztvevők többsége máris beje­lentette igényét a következő ren­dezvényre. Hogyan telt a* idei szil­veszter? Természetesen pezs­gő durrogás, tánc, zene, ének és vidámság köszöntötte 1970-et. Finom falatokban sem volt hiány, hiszen a pé­csi és baranyai éttermek, szó­rakozóhelyek, különlegessé­gekkel várták vendégeiket Már hetekkel előbb minden asztalt lefoglaltak a Fenyves Szállóban, ahol a hagyomá­nyos malacsültből csaknem száz adagot szolgáltak fel. Sikert aratott az ormánsági töltöttkáposzta, és a baranyai rozsdás bélszín is. A három­féle menühöz túrósgombócot is adtak. Négyféle pezsgőből választhattak a vendégek, s vagy 30 féle borral koccintot­tak egymás egészségére éj­félkor. Hajnalban Jókai mód­ra készült bableves került az asztalokra, aztán folytatódott a tánc és mulatozás reggelig. Különösen jól sikerült az idei szilveszter k szkókói Szőlőskert kisvendéglőben, ahol a pécsi Táncdal Stúdió növendékei adtak műsort — Talán még malacsültnél is több fogyott a házi disznó­torosból, kocsonyából. Haj­nalban, gyomornyugtatónak, savanyú malacaprólék levest és káposztás korhelylevest, kért a legtöbb vendég. Ti­zennyolc jugoszláv turista búcsúztatta a Szőlőskertben az óesztendőt. A külföldi ven­dégek olyan jól érezték ma­gukat, hogy már a következő szilveszterre is helyet foglal­tak. Több mint százezer forint értékű étel és ital fogyott el a Nádor étteremben. Csak­nem félezer adag malacpe­csenyét szolgáltak fel. Sokan fogyasztottak kacsasültet és zsírjában fagyott libamájat is, amelyre jól csúszott a pezs- | gő, a sok finom bor és rö- i vidital. Hajnal felé feketét kortyolgattak frissítőnek a vendégek. Szilveszter éjjelén egyébként ezerhétszáz adag feketét főztek a Nádorban. Telt ház volt az Olimpiá­ban, ahol ez alkalommal kü­lönlegesen szép estélyiruhák­ban jelentek meg a hölgyek. A ropogós sültmalacért, kor- helylevesárt, egyszóval a fi­nom ételekért és italokért több mint százezer forintot fizettek a vendégek. Nehéz lenne fetsorolni mennyi apró színes ötlet tet­te hangulatossá 1969 utolsó éjszakáját. Az éttermekben élő malacokat, tortát, pezsgőt, italokat és apró csecse-becsé- ket sorsoltak. Kedves megle­petés volt, hogy a Dózsa Klub étteremben szőrakozóknak három igazi kéményseprő kí­vánt elsőként boldog új évet A fekete bársonyruhába öl­tözött kéményseprők, szeren­csét hozó kis seprűkkel aján­dékozták meg a hölgyeket Vidéken, talán a villányi Oportó kisvendéglőben volt a leggazdagabb '■ a szilveszteri élet- és italvál észtéit A bor­dó ernyős lámp " ’ g datos fénye nv0! “ ' "ázan szilvesztereztek az ODort ók­ban. Egyszóval: ‘Jót mulattunk szilveszterkor I »

Next

/
Oldalképek
Tartalom