Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

1970. januái 23. 6 3J-X8.rvOLTll.Ttt** rí.0.35*3 ítélet a répcelaki robbanás perében A szombathelyi Megyei • Bíró­ság dr. Szüts Mi'ilós-tanácsa hát­főn ítéletet hirdetett a répcilak' szértsavgyári robbanás perében.. Fél éves bírósági eljárás, több mint hetven tanú kihallgatása, tizenegy helyszíni szemle, az or­szág legnevesebb szakértőinek meghallgatása, minden részletre kiterjedő a-apos mérlegelés, vizs­gálódás előzte meg a büntetés- kiszabást. Kurunczy István első­rendű vádlottat, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár volt terme­lési osztály véietőj ét, Kurucz István másodrendű vádlottat, a gyár volt gyártás előkészítési cso­portvezetőiét, Juhász János har­madrendű vádlottat veit MEO- vezetőt, Mészáros Kálmán ne­gyedrendű vádlottat, volt főmér­nököt és Karsics l-^szló hatod­rendű vádlottat, a Bányaműsza­ki Felügyelőség volt vezetőjét foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszé­lyeztetésben és a társadalmi tu­lajdont károsító, különösen na^y kárt okozó rongálásban. dr. Touttenoui Tibor hetedrend i vádlottat foglalkozás körében el­követett gondatlan veszélvezte- tésben mondták ki bűnösnek. Ezért Kurunczy Istvánt, egy évi és nyolc hónapi felfüggesztett, Kurucz Istvánt két évi és nyolc hónapi, Juhász Jánost W évi és hat hónapi, Mészáros Kálmánt két évi. Karsics Lászlót három évi és dr. Touttenoui Tibort nyolc hónapi szabadságságvesz- tésre íté’ték. indítvány­ra Kurucz Istvánt, Juhász Jánost és Karsics Lászlót a tárgyalás után előzetes letartóztatásba he­lyezték. Hegyi Károlv ötödrendü vád­lottat, a Budapesti Kőolajipari Tröszt vállalkozási főosztályának vezetőjét, Radnai Imre nyolc'* d- rendű vádlottat, a Réncelaki Sfcénsavgyár főmérnökét, Molnár László kilenced "endű vádlottat, a gyár termelési osztályvezető­jét, Schleinig Endre tizedrendű vádlottat, üzemvezetőt és Szabó Ferenc tizenegyedrendű vádlot­tat, a szénsavgvár voH üzem­fenntartási osztályvezetőjét be- bizonvíto*tság Iránya miat* fel­mentették a foglalkozás körében elkövetett, hal'lt okozó gondat­lan veszélveztetés és a társa­dalmi tulajdont károsító, kü’ö- nösen nagv kárt okozó gondat­lan rongálás vádja alól. Az ügyész súlyosbításért, ft vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. Amint arról a sajtó már több ízben beszámolt, az 1969. január 2-i tartálvrob^anás következté­ben kilenc ember éle ét vesztet­te, hatan súlyosan, tizennégyen könnyebben megsérültek. A gyár épületeiben berendezésében és felszerelésében 11 millió, a köz­ség épületeiben 25 £00 forint ér­tékű kár keletkezett. Népgazda­sági szinten 2—2,5 milliárd fo­rint a károsodás. Import útján kellett kie’égíteni az ország szén­sav-szükségletét, mivel a rénce­laki az egyetlen magyar szén­savgvár, sőt Európában az egvet- len olyan gyár, amely természe­tes széndioxidot dolgoz fel. A szerencsétlenség alkalmával a gvár cseppfolvős széndioxidot tároló uéav. egyenként ?0 ton­nás, 20 atmoszféra nyomású tár­téivá közül a „C” jelű robbant fel. A tartályrobbanás oka az épí­téshez használt „nem megfelelő minőségű acél ridegtörése vö t’*. A tartályt a Dunántúli Kőolaj­ipari Gépgyár — Nagykanizsa — gyártotta 1961-ben a tervben elő­írt helyett jóval gyengébb mi­nőségű acéllemezből. A feszült- ségmentesítö hőkezelést nem vé­gezték el. Sok szabálytalanságot továbbiakkal tetéztek a Bánya­műszaki Felügyelőségen. Szak­emberei engedélyezték a nem megfelelő anyagból készült tar­tályok üzemelését és többek kö­zött figyelmen kívül hagyták, hogy előzetes építési engedély sem volt a tartályok létesítésé­hez. Rendőrkézen a „mackósok“ Sorozatbetörések — Mintegy 40 ez r ufjn\omal megvizsgálása után döntő bizonyíték BúloraYin’at köziretek részére: Dolgozószobák több változatban 1,2, 3 ajtós szekrények Fém tűzbiztos iratszekrények Fém 3 ajtós öltözászekrények Tárgyaló és éttermi asztalok Írógép- és íróasztalok Heverők, fotelok és székek RAKTAURÖL AZONNAL KAPHATÓK BÜTORBOLT PÉCS, a Villanyi endőrnél. Telefon: 51-78. — Rendőrségi ügyelet? Kérem, itt a Pécsi Kertésze­ti ts Parképítő Vállalat éj­szakai portása, Kriger Jó­zsef beszél. Bejelentem, hogy a vállalat irodahelyiségébe, ahol a pénztávszekrény is van, betörtek. Jöjjenek azon­nal! — Indulunk. A telefonbeszélgetés 1967. október 12-ről 13-ra virradó éjjel zajlott le. A rendőrség j a bejelentést követően rövid időn belül a helyszínre érke­zett. Az irodahelyiség betört ablaka, a földön heverő fel­tört páncélszekrény, a szo­bában élsz írva talált csáká­nyok és feszítővasak bizo­nyították: az ismeretlen tet­tesek alapos munkát végez­tek. Gyertek, mert jön! A portás elmondotta, hogy éjfél után néhány perccel az iroda felől puffanást hal­lott. Kutyája kíséretében el­indult a hang irányába, amikor, „Gyertek, mert jön” j kiáltást hallott. A kiáltás ! után a sötétben csak annyit látott, hogy az iroda ablakán egy alak kiugrik, majd' utá- | na még ketten, és eltűntek. | — Azonkívül, hogy három 1 alakot láttam az ablakon | kiugrani —, mást nem tu­dok mondani, személyleírást sem, mert sötét volt. A rendőrség és a vállalat vezetői megállapították: a ' pncélszekrényből a dolgozók borítékolt fizetéséből — más­nap volt fizetés — 77 548 fo­rint és 60 fillér hiányzik. Tizennégy ujjnyomat A betörés körülményeit vizsgáló nyomozók minden tenyérnyi helyet alaposan szemügyre vettek. Az ablak­szárny farészein 14 ujj- nyomatot, az ablak külső részén egy lábnyomot talál­tak, illetve rögzítettek. Láb­nyomot találtak a pénztár­szekrényből kihullott homo­kon is. Az irodahelyiség te­rületét körülvevő drótkerí­tésen frissen kivágott lyukat. Kik voltak ismerősök a kö­rülményekkel, kik tudtak a pénztárszekrényben lévő na­gyobb összegről? A kérdé­sekre választ keresni sok dolgozót kihallgattak, ujj- nyomatokat vettek, környe­zettanulmányokat végeztek. Megállapították: több sza­bálytalanság is elősegítette a betörést. A pénzt olyan he­lyiségben tartották, ahol az ablakon nem volt védőrács, az ajtón pedig hiányzott a biztonsági zár. A nagyössze­gű pénz megfelelő őrzéséről sem gondoskodtak. — Nem is tudtam, hogy ennyi pénz van a kasszában — mondta a portás. Budapesten, a Bűnügyi Nyilvántartó daktiloszkópiai alosztálya vizsgálta a bekül­dött ujjnyomatokat. Rövi­desen megérkezett a szakér­tői vélemény: „A- beküldött ujjnyomok nem azonosak a gyanúsítottak ujjnyomai­val.” Felküldték a második és harmadik ujjnyomcsopor­tot is, de nem jutottak ered­ményre. telismerte támadóit Teltek a hetek, a hónapok, évek, amikor mintegy 40 ezer ujjnyomnak megvizsgá­lása után Budapestről meg­érkezett a szakértői véle­mény: a Parképítő Vállalat betörésénél rögzített ujj­nyom megegyezik Kovács Gyula bal kezének mutató, közép- és gyűrűsujjának le­nyomatával, egy másik pe­dig Kolompár Sándor jobb kezének mutató- és közép- ujjával. Felmerül a kérdés: miért tartott sokáig az ujj­nyomok azonosítása? Mert az említettek ujjnyoma a vizsgálat elején nem volt meg a központban, csak ké­sőbb vették tőlük, amikor 1969 végén egy másik bűn- j ügybe keveredtek. Kovács j Gyula, Kovács Jenő és Ko- j lompár Sándor testvérek, il­letve féltestvérek. Alkalmi i munkákból élnek, a Park­építő Vállalatnál nem dől- , goztak, ellenben egy testvé- , rük igen. Az említett három testvér általában együtt járt. j Pécsett 1989. április 25-én | egy férfi este, a József At- j tila utcában várta a közel­ben lévő Ruhaipari Válla­latnál dolgozó feleségét. Lo­vaskocsin három férfi érke­zett, megálltak mellette, megtámadták, összeverték. Amikor a férfi magához tért, telefonon azonnal jelentette a történteket. A rendőrség URH-autóval rövid Időn be­lül a helyszínre érkezett és sikerült a lovaskocsival el- hajtókat utolérni. A férfi felismerte bennük támadóit. A tőlük vett ujjnyomatok alapián aztán korábbi bűn­tetteikre is fény derült. Dínom-dánom Kolompáraknál Még 1967. június 8-án a Pellérdi Űj Barázda Tsz pán­célszekrényét ismeretlen tet­tes megpróbálta feltörni, de nem sikerült. A páncélszek­rényben 30 ezer forint volt. Ujjnyomatot a vizsgálat itt is rögzített. „Az itt rögzí­tett ujjnyom megegyezik Kovács Gyula bal kéz hü­velykujjának lenyomatával” — írja a szakértő. 1967. szep­tember 1-re virradó éjjel betörtek a máriagyüdi ital­boltba, ahonnan mintegy 30 kiló kolbászt vittek el. Még | akkor éjjel a harkányi Vi­rágcsokorban is hívatlan lá­togató járt, ahonnan több ezer forintot vitt el. A kom- pótos üvegtálon talált ujj­nyomatot akkor rögzítették. „Az ott talált ujjnyom meg­egyezik Kovács Gyula bal i keze hüvelykujjának lenyo- ; matával" — áll a szakértői j véleményben. Az ujjnyom bizonyíték mellett más körülmények is ; ellenük szólnak. Egy tanú vallja: „Kolompár Sándorék- nál többször jártam 1967 végén, mindig nagy volt ná­luk a dinom-dánom, még a kutyák is sört ittak. Később aztán mind kevesebbszer mulattaK. szegényesen éltek, mint 1967 vége előtt...” Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik —, tartja a közmondás. Évek múltán, de végül is rendőrkézre ke­rültek a betörők. Garay Ferenc «1 '■ Fácántenyészet a vadászház mellett A vad csak akkor inai el, ha tapsolunk Rahul ejt as erdő Ennek a széppofájú Hirsch- mannak meg kéne simogat­nom a fejét, hátra is nyúlok a szánkó-végre, de a fővadász azt mondja, vigyázzak, Hirsch­mann ma nincs jó kedvében. Barnás-fekete, bajor, hegyi véreb, ilyen színű a szuka is és az öt játszadozó, vinnyogó kicsinye is, kint a körcsönye- pusztai vadászháznál. Bogdá- sától vagy két és fél kilomé­ter az út a pusztáig, de mi­lyen út? Semmilyen. Szűz havon megyünk, alattunk ta­lán szántás lehet, mert a ren­des utat tönkretették a trak­torosok, akiknek — a bakon ülő Horváth Pista bácsi sze­rint — „annyi eszük sincs, mint akár csak egyik lovam­nak ...” A fővadász Prucsi Nándor pedig csak nevet, nem avatkozik a traktorosok meg a fogatosok örök vitájá­ba. Felesége tízóraival vár bennünket, „civil-sertés” és vaddisznó- meg szarvashús­ból kevert jó kolbásszal, egyebekkel. A vadász-szobá­ban ülünk, ahol az ablak melletti falrészen puskák, látcsövek, tőrök, keresőlám­pák függenek, köröskörül pe­dig agancsok, kisebb-nagyobb trófeák, de annyi, hogy ha­marjában vagy harmincat számolok össze, és még csak felénél tartok. — Ez semmi. Az volt szép, amit nemrég meglőtt egy nyugatnémet idős asszony — mondja Prucsi Nándor. Páratlan 26-os, 14 kiló 25 deka agancssúlyú bika volt, jelenleg a világ első hat aranyérmes trófeája között áll. Stenske-asszonynak tehát szerencséje volt. Igaz, fizetett is érte, több mint hatszáz­ezer forintot. — Nem sok ez? — Nem. Nézze, van nekünk itt nagyon szép vadállomá­nyunk. De a tervszerű vad- gazdálkodás nagyon költséges. A Mecseki Állami Erdő- gazdaság körcsönyei területén már október közepe óta fel­Xgyenkéne lépnek rá a nyiladékra, fejüket a fényképezőgép felé fordítják etettek a vadakkal — eddig! — 200 mázsa csöveskukori­cát, 300 mázsa pillangós szé­nát és még csak a tél dere­kánál vagyunk. A többezer hektárnyi területből 163 hol­don termelik meg a vadak téli eledelét, sőt, csicsókát is vetnek, amelyre a havas hó­napokban a vaddisznók kijár­nak és kitúrják. Mindennap két fogat hordja a takar­mányt az erdőbe, ez napi 20 —25 kilométert jelent szá; nőnként. Nagy a rezsi, a gé­pek, fogatok üzemeltetése pénzbe kerül, no és az em­berek munkabére is. És ak­kor az aranyérmes szarvas még mindig csak nyolc-tíz év után érik golyóra, addig etet­ni, óvni kell. hogy aztán egy­szer lepuffantsák. — Hogyan talált rá a szarvasra a vendég? — Ügy, hogy megmutattam neki. Nekünk már jóformán személyes ismerősünk a vad. Évente jelentjük Pestre az arany-, ezüst-, vagy bronz­érmes szarvasokat. A külföl­diek így kapnak ajánlatot, és ha megfelelő, akkor lejönnek. — És ha mégis ... nem ta­lálkoznak a kiszemelt vad­dal? — Olyan nincs. Először is: nélkülem itt sem belföldi, sem külföldi nem adhat le egyetlen lövést sem. Én is­merem a vadjárásokat, kivá­gásokat és nekem már úgy kell felbecsülnöm az agancs súlyát, hogy maximum, ha fél kilót tévedhetek. Esetlen. Majd meglátja, délfele talál­kozunk egy nagyon szép „lombárral”. A hajós-dombi erdő egye­nes nyiladékán csúszunk a szánnal. Pista bácsi int az ostorával jobboldalra és súg­ja: „Ott van ..Egy őz. Egy? Három! Aztán megint három, később már nem számolom. A fiatal erdőben már feltűn­nek a szarvasok is. többnyire csapatostól. Nem szöknek el A fogatot megszokták, nem félnek, csak a magányos em­bertől. — Nézze a „lombárt”! Ugye milyen gyönyörű? — súgja a fővadász. Talán negyven méterre a nyiladéktól a fák között áll. Azért lombár típusú, mert amíg a közönséges szarvas agancsának terpesztése álta­lában 80—90 centiméter, a lombáré 110—120 centiméter. Ez a bika, amit itt látunk 18-as ágszámmal rendelkezik, talán nyolc éves lehet, a fő­vadász nem engedi kilőni, vár vele egy évet, talán ket­tőt. Három, és félórát szánozunk ebben a hatalmas, többezer hektáros erdőben szinte meg­állás nélkül. Amikor a fia­talosból betértünk az égnek- törő tölgyfák közé. azon tű­nődtem. van-e titka az erdő­nek. télen, ilyen szeles, ko­mor, havas időben? És ha van, hát mi az a titok? Mi az, ami rabul ejti az erdei embereket, ezt a fiatal főva­dászt is? Minél beljebb haladtunk, annál indkább felfedeztem szépségét. Egyszer megmoso­lyogtam egy verset, amely­ben a költő lilának látja a havas tájat. A fák itt közel­ben még világos szürkék, az­tán ahogy a tekintet jobban átfogja a horizontot, már sö­tét acélszürkévé válik az er­dő és legmesszebb, a nyíl­egyenes — több kilométer hosszú fehér nyiladék végén — már lila folttá olvadnak a tölgyek. És szarvasok, őzek mindenütt. Csak fekete pontok a nyi­ladék fehér sugárútján, ■ ahogy közel érünk, a pontok fölállnak, kibontakoznak az agancsok, némelyik vad csak akkor inai fel, ha tapsolunk, vagy füttyögetünk. Kiválta­nak oldalt az erdőből. Egyen­ként lépnek rá a nyiladékra, fejüket a fényképezőgép felé fordítják, tovább lépnek, s jön a következő. Mintha va­lami láthatatlan rendező kül­dené a gép elé a szarvasokat, a fák kulisszái mögül. — Itt a tegnapi vaddisznó nyoma... Piros a hó. Tegnap lőtték. A vaddisznó csapásokat el sem lehet téveszteni. Itt jár­nak ki a csicsóka földre haj­nalonként, kitúrják a gumót, fölfalják, ami megmarad, az az erdőszélen várakozó őzeké. Visszafelé a hajós-dombon már egyetlen fácánt sem lát­ni, pedig délelőtt százával röpködtek, vagy csipegettek a havon. A vadászház mel­lett még délelőtt megnéztük a fácántenyészetet. Drótháló takarja el az égboltot fölöt­tük. A közönséges mongoli- cus-ból van a legtöbb, de van néhány tenebrosus nevű úgy­nevezett angol vadász fácán is és amit soha még nem lát­tam, csak itt: formusahus fajta, amelynek tollazata élénk sárga és fehér. A fá­cántyúkok tojáshozama az erdőben 10—12 darab, itt ftt- venen felül, és ez a lényeg: a tojásokat a pécsi keltetőben keltetik, majd a fácán-csibé­ket kint felnevelik és így évente az állomány, három­négyszeresét bocsátják útjá­ra... Amint hazatértünk, már a fácán-farm is csendes. Szép utunk volt. bár kissé der- medten kászálódunk le a szánról. Még délelőtt kérdez­tem Prucsi Nándor fővadász feleségét: „Megszokható-e itt kint az élet, az úristen és a sártenger háta mögött?” Most már megértettem, amit akkor mondott: „Beiárunk mi néha Pécsre. De néhány óra múlva már idegesít a város szívének forgalma, a sok hangos em­ber. az autók, autóbuszok ro­baja. — Csend persze itt sincs, az erdőben De ezeket a szép zörejeket, neszeket csak mi halljuk és mi észlel­jük .. Rab Ferenc M 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom