Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
s 1970. Január It. Dtmcmmtt ticima Sfrip-tease és közlekedés San Francisco „Tender- lóin” negyedében — amely striptease-bárok és meztelen mellű táncosnők paradicsoma, a múlt bét szombatján este egy gépkocsivezetőnő egy hatalmas forgalmi dugó miatt felháborodva elhatározta, hogy kézbe veszi a dolgot és maga fogja irányítani a közlekedést. „Nagyon jó, amit csinál, — mondta az egyik megrekedt autó volánjánál ülő férfi — de ugyanilyen tökéletesen csinálná-e ; melltartó nélkül?” A nő elkezdte levetni a kabátját, amelyet gondosan összehajtogatott, mielőtt lerakta volna a járdára, majd lehúzta a ruháját, a kombinéját és melltartóját, miközben állandóan irányította is a forgalmat. „Még. még! Vegyen le mindent!” — üvöltöztek a járókelők és a taxisofőrök, akik ütemesen dudáltak elismerésük és türetmet- lenségük kifejezéseképpen. Sor került a harisnyákra és végül Doris Black- cloud bugyijára is, aki közben zavartalanul igyekezett gépkocsik közlekedését irányítani. A nézők százai elragadtatva kezdtek pénzdarabokat dobálni Miss Black- cloud lábaihoz, nagyrabecsülésük jeleként. Ez alatt azonban a forgalmi dugó „kibontakoz- hatatlanná vált, nemcsak az úttesten, hanem a járdákon is. Maguk a striptease táncosnők is kijöttek a mulatóhelyekről és megcsodálták rögtönzött konkurrensük grimaszait. Végül is egy feketébe öltözött, szemérmetes, idős hölgy kihívott egy rendőrautót. amelynek rendkívüli igyekezetét kellett kifejtenie ahhoz, hogy átjárót vágjon a kocsik közt és Miss Blackclouddal egy vonalba kerüljön. ö pedig igen méltóság- teljesen megkérte a rendőröket, várjanak egy percig, amíg összegyűjti a pénzdarabokat, amelyeket szépen berakott a kézitáskájába. Ezt követően még kecsesen integetett a fényképezőgénekkel felszerelt járókelőknek, mielőtt teljesen meztelenül beszállt volna két rendőr között a kocsi hátsó ülésére. amely a nézősereg kacaja között indult el a rendőrség felé. Periklész Koiovesszisz VALL AT AS — Van letartóztatás: parancsa? — Fogja be a száját. Korovessziszt a katonai kórházba” viszik. A negyedik emeleti folyosóról lépcsősor vezet a tetőre. Az összekötő ajtón felirat: Belépni szigorúan tilos! A tetőn kis fedett házikó. Seny- nyes raktár. Lassan vonultunk. Nem éreztem semmi különöset. Bevezettek a raktár ajtaján, aztán felgyújtották a vilanyt. Benn emberek dolgoztak. Kötelet kerestek, de sehol sem találták. Tipikus görög dolog. Valaki odaszólt nekem, hogy ne álljak ott, mint egy hülye, hanem keressem én is. Szpanóz felügyelő nem engedte. Maradjak csak a helyemen, nincs szükségük rám. Meglett a kötél. Korovessziszt egy pádhoz kötözik, majd Szpanóz felügyelő hozzálát a vallatáshoz. Kérdezgetni kezdett, hogy nem túl kemény-e a pad, nem vájnak-e a kötelek a húsomba. Nem válaszoltam. — A pisztáciamandulát szereti? — Ha azt hiszi, hogy így kiszed belőlem valamit, akkor téved. Tiltakozom. A bírósághoz fordulok. — Kósztasz, adjál neki pisztáciát. — Fát vagy vasat? — Először fát, majd meglátjuk. Ez a falanga, tortúra, amikor az embernek a talpát bottal verik. Eleinte csak fáj, éget. Aztán úgy érzi, hogy csúszik, zuhan egy hosszú síkos lejtőn, és mindig beleütközik egy kemény gránit- sziklába. Ha nem láttam volna, hogy ütnek, nem tudtam volna, merről jön a fájdalom. A csapások á gránitsziklák. A lejtő a szünet két ütés között. Ha egyenletes ritmusban csinálják, akkor nem fáj annyira, mint mikor összevissza. Kiabálni kezdtem. Eddig nem tudtam, hogy milyen átható lehet az emberi hang. A saját nevemet kiabáltam. Abbahagyták. Vagy tíz ütést kaphattam. Szpanóz megkérdezte, beszélek-e. Nem néztem rá. Kósztasz újra rá- kezdte. Üvöltöttem. Valaki kiment a vécébe, behozott egy felmosórongyot és a számba tömte. Kifacsarták, a mocskos lé a torkomra csurgóit. Nem kaptam levegőt Megpróbáltam jógázni, hogy ne érezzem a fájdalmat. Semmi haszna, a jógatudományom csődöt mondott. Mindig azt hittem, hogy most ájulok el, de nem. Sokáig bírtam. Csak a tompa patta- nós hangja volt, mintha egy óriás faharang szólna. Aztán megint zuhanás, hosszan a csöndbe, a sötétségbe, a semmibe. Felmostak. Szinte büszke voltam, hogy elájultam. A falangát sem lehet örökké csinálni. Majd csak abbahagyják. — Beszél? Megint a felmosórongy. Levegő — nincs levegő. A fe- 1 jem remegni kezdett, j — Hagyjátok abba. mondani akar valamit. Szép meló i volt. i — Főnök, ne menj közel hozzá, lekóp. Szpanóz odaintett Kósztasznak és újra kezdték. ! Korovessziszt ronccsá verve magánzárkába viszik. Kábultan tölti az éjszakát. Másnap kezdődik elölről minden. Megint a Raktár. Amikor megláttak, nevetni kezdtek. Mit akarnak? Szpanóz ugyan azt kérdi, mindig ugyan azt. i De minek. i Valaki fütyült: „Athén, a menny lánya, gyönyörű . Athén”. Forró víz. Vagy hideg, nem tudom. I Amikor már beszéltem volna, nem jött ki hang a torkomon. Szpanóz felé intettem. Jelbeszéddel papírt kér- i tem és ceruzát, „ön kicso- i da?” „Mit akar tőlem?” A cédulákat dühöngve ösz- szetépte. Visszavittek a 17- cella magánzárkába. Az előző fogolynak itt kellett végeznie a dolgát. Bűz. salak. De itt valahogy biztosabbnak éreztem magam. Mint az egér, aki csapdába esett. De legalább a macskától megmenekültem. Készen vannak velem, és nem beszéltem. De ez csak a kezdet volt. Hat hónapig folytatták a vallatást a „katonai kórház” épületében és annak tetején. Periklész Koro- vesszisz nem vallott. Amikor már járni tudott, kiengedték. Most feleségével együtt Londonban van. (Az Observer 1969. december 7-i számából.) Csöngettek. Nem vártunk senkit. Hajnali 3 óra volt. Feleségem és én két színész barátunkat láttuk vendégül, akik előadás után jöttek át. Boroztunk. — Katonai rendőrség. — Kérem a személyazonossági igazolványokat. — Melyikük Korovesszisz? — Én. Szpanóz felügyelő volt öt emberével. Alacsony termetű ember, rettenthetetlennek akar látszani, arcára erőszakos keménységet ölt. Embereinek kezében csőre töltött pisztoly. A Korovesszisz-házaspár vendégeit igazoltatás után kidobják, majd házkutatást tartanak. Majdnem egy óráig rámoltak a kis, kétszobás lakásban. A bútorokat felforgatták, az összes ruhát egy halomba hányták. A szemétládát is kiürítették, még a vécé-papírt is átnézték. Szinte vallásos buzgalommal kutattak. Porrá törték a jeget a hűtő- szekrényben. Föltépték a párnákat, szétszakították a könyveket. Odahaza nem volt semmi elrejteni való. Lefoglalták levelezésemet, befejezetlen egyfelvonásos darabom kéziratát, az írógépemet. Rá tették kezüket trákiai népdalgyűjteményemre, tánc- ,és művészlemezeimre. A klasszikus marixsta könyveimen kívül elvitték Platon és Aristoteles-kiadásaimat is. Azt mondták rá, illegális irodalom. Mikor megpróbáltam felvilágosítani Szpanóz felügyelőt, rámmordult: — Ne etessen ezzel engem. Ügy látszik mégis csak sikerült valami kételyt keltenem. A könyvszekrény előtt egy darabig töprengett, aztán úgy döntött, hogy lefoglalnak minden vastag könyvet, mert minden vastag könyv „vörös”. Egy ételrecept-gyűjtemény is közéjük került, de kihagyták a Hivatalos Távbeszélő névsort. Aztán: — Kövessen. 1945. Január 17 én szabadította fel a Szovjet Hadsereg és a kötelékében harcoló Első Lengyel Hadsereg Varsót. Ma 1,3 millió lakos«, van a városnak, annyi, mint 1939-ben. Az ötéves német megszállás alatt a lakások 75 százaléka, az ipari létesítmények 90 százaiéi» pusztult el MINDENFÉLE — mindenfelől Szovjet földgáz az NSZK- nak. A szovjet kormány és több német vállalat között megállapodás jött létre a szovjet földgáznak az NSZK- ba való szállítását illetően. A szerződés értelmében — amit az illetékes szerveknek még jóvá kell hagyniuk — a Szovjetunió 1973-ban kezdi el a földgázszállításokat. Az első évre 500 millió köbmétert vettek tervbe. Ez a mennyiség 1978-ig évi 3 milliárd köbméterrel fog növekedni. * Korunk könyvjelzői. Helsinkiben egy nagy kölcsön- könyvtár tulajdonosa három hónap alatt az olvasók által visszahozott könyvekben a következő könyvjelzőket találta: szalonnahéj. borotva- penge. zsebkendő, 11 játékkártya, két előhívott film. 23 levél, b fénykép és egy nagyobb címletű bankjegy, valamint egy válást kimondó bírói ítélet — ez utóbbi egy szerelmes tárgyú regényben volt. Csendőrök verik a foglyokat Bőrfejűek szorítják ki a hosszú hajúakat BÚGSÜ A HIPPIKTŐL Az ami a hatvanas évek első felében olyan frissen, színesen nekivadult, a hippi- kultusz, a jelek szerint az évtized végére az amerikai nyugaton a kimúlás időszakába jutott. A feszültségek a hippik és a „harmincon felüliek” között csupán az öregek irigységéből fakadtak volna? Vajon az idősebbek társadalma annyira belebonyolódott volna az ésszerűsített társadalom hálójába, hogy se felfogni, se tisztelni nem tudja az időtlenséghez ragaszkodó hippik újszerűségének jelentőségét? Aligha van ez így, hiszen akik jóindulattal néz* ték is a jelenséget, ha marosan csalódtak, mert a virágkedvelő gyermekek nem hoztak semmi újat, semmi rendkívülit, csak túlhaladottat, már látottat, kicsit másként csomagolva A hasis füstje mögött tovább folyt am örököm üveggolyó játék. Ismerve az emberi igényeket, nem csoda, hogy egy kétes esztétika és esztelen nekivadulás tartósan még a lelki táplálék iránti átlag étvágyat sem képes kielégíteni. Ami a legeredetibb akart lenni, megelégedett a minimummal. A történelem hangsúlyozott lebecsülése. csak történelmi lomból álló. úszni alig képes lélekvesztőt eredményezett. Egy világméretű mozgalom fordul át a maga antimozgal- mába: bőrfej űeknek nevezik magukat a nagyvárosi fiatalok bandái Londontól Liverpoolig. A csavargás szervezett garázdasággá válik: a lobogó hosszú haj kultuszát a majdnem teljesnyírás követi nyomon — a papagájtarka öltözetek, a nyilvánvaló egyenruhásítás ujjatlan szűk pulóverekkel, keskeny nadrágtartókkal, a széles mand- zsettájú feszes nadrágokhoz, melyek alatt a fűzött csizmák jobban érvényesülnek. Katonás csizmák az ismer- tetőjelei fiatalok ezreinek, vagy talán tízezreinek is. — Angliában, csizmák, melyeknek acél szögei vagy legalábbis vasalt orrai az ellenséggel való közelharc céljait szolgálják. S éppen a tegnap: öreg hippikben látják legnagyobb ellenségeiket a bőr fejűek: máris véres csaták zajlanak le a tarfejűek és lobogóhaj úak között. He meggondoljuk, hogy a világméretű elektronikus tömegtájékoztatás korszakában milyen hamar általánosának életérzések, egy 19 éves londoni bőrfejű megnyilatkozásai nem éppen békés perspektívákat bontogatnak. — „Megesküdtünk, hogy kípusz- titjuk a tájról az öreg hippiket. Elraboljuk őket az utcán, megsikáljuk őket és lenyírjuk hosszú hajukat. A gombafej űek és agyalágyul- tak kora lejárt...1* Hol és mikor kezdődött a földművelés? Általában úgy tartották, hogy a Mezopotámiában és a Közel-Kelet más területein kb. 7000 évvel élt társadalom volt az első, amely földműveléssel foglalkozott, á latokat szelídített. A cambridgc-i egyetem két tudósa vitába száll ezzel a felfogással. Az utóbbi években a régészeti ásatások során számos állati csontmaradvány került napvilágra, s ezek már a szelidítés által létrejött változások vitathatatlan jeleit mutatják. Modern kormeghatározó eszköz, a szén—14 izotóp segítségével megállapították, hogy ezek 7000 évnél korábbi időkből valók. Szerintük a legkorábbi házlkutya-maradványok nem a Közel-Keletről valók, hanem Yorkshire-böl és az Egyesült Államokból: származásuk ke'te i. e. 8420. Szarvasmarhat minden valószínűség szerint először Ke'et-Európában vagy Törökországban háziasították, sertést a Krímben. A kecske és a birka tenyésztésének kezdeti idejét még nem sikerült megállapítani. * Egy most felfedezett finnugor nyelv. Ago Künnap, a tarttui egyetem filológusa a finn-ugor csoporthoz tartozó, eddig holt nyelvnek tartott kamasszin nyelvet tanulmányozza. Szibéria déli részén nemrég két idős kamasszin nőre bukkant, akik még emlékeztek anyanyelvűkre. Az észt tudós feljegyezte szóbeli elbeszéléseiket és visszaemlékezéseiket. A nyelvésznek most negyven magnetofonszalag áll rendelkezésükre kamasszin szövegekkel, továbbá egy terjedelmes szókartoték. ♦ Krőzus aranyai Krőzus valószínűleg gazdagabb volt. mint ahogy ezt eddig gondolták. Amerikai régészek tizenkét évi munka után Szardeisz ókori város romjai között az arany ipari gyártásának nyomaira bukkantak. A mai Törökország keleti részében fekvő Szardeisz a Gedzia termékeny völgye és a híres ’.rany- homokot hordó Pactolc folvö között fekszik. A városka több civilizáció kereszteződése volt a kőkorszaktól egészen Timur kán 1402. évi inváziójáig. A régészek eddigi kutatásai nem vezettek eredményhez. 1966 nyarán azonban egy nagy „arany- gyár” nyomaira bukkantak. Hosszas kutatás után bebizonyították, hogy ez a kezdetleges gyár valóban az arany előállítására szolgált. A városban aranyat mostak és arany pénzérméket vertek. Krőzus huszonöt évszázaddal ezelőtt hetente több kiló aranyat gyártó t. A tudósok szerint az utolsó iüdial király ezzel a gazdagságával bizonyára leértékelte a legrégibb pénzrendszereket. Angol rostélyos Rouenben. André Perrierk, roueni fogadós. az ínyencek számára új lokált nyitott English Grill Room néven. Az elnevezésben önmagában semmi hátborzongató nem volna, ha a rostonsültek nem annak a helynek közvetlen közelében készülnének, ahol az angolok az orleansi szüzet égették. * Rothschild. Rothschild báró egy napon konflison ment London külvárosába. Amikor megérkezett, megkérdezte a kocsist, mennyivel tartozik. Kifizefte, de egy penny borravalót sem adott. A kocsis ránézett a pénzre és szemrehányóan azt mondta: — Hát báró úr a fia nagyobb gavallér, ö egy font borravalót adott! Az öreg Rothschild elnevette magát: — Könnyű neki, milliomos apja van! á
