Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

6 I Bunanttiii naui® 1970. Jonuär 15. BARANYAI UTAZÁS KODOLANYIJÄNOS NYOMÄBAN Amikor csaknem másfél évvel ezelőtt elkezdtük ezt a cikksorozatot, Kodolányi Já­nostól kölcsönöztük a címet. Az ő, 1941-ben írt Baranyai utázása lett a névadója ezek­nek a mai barangolásoknak. Hálából és köszönetül azért a megtisztelő ajánlásért, me­lyet a könyv új, 1963-as ki­adásának egyik példányában küldött e sorok írójának, „munkám folytatójának ott, ahol én is kezdtem ...” A sorozat első darabjait, a várkonyi gesztenyésről, az or­mánsági eklézsiák kincseiről, a Dráva parti vén mocsári tölgyekről szóló részleteket még olvasta Kodolányi. Az­tán egyre aggasztóbb hírek érkeztek betegségéről Míg az címűit nyáron Kodolányi — alighanem a huszadik száza­di magyar próza, Móricz és Krúdy mellett, harmadik leg­nagyobb alakja — hetvenéves korában meghalt. Aki névadója és olvasója volt e sorozatnak, egyszerre — tárgyává lett az írásnak. Aki fürkésző tekintetével hajdan munkára serkentett, annak emlékét és nyomait kell keresni már. A HÁZ Az erdőgazdaság vajszlói épülete a falu közepén, az országút mellett áll. Magas­tetős, hosszan elnyúló, sok­ablakos ház. Azt regélik, hogy az épület alapjait még a török időkben rakták le, s a pincéből alagút vezetett a szeinbenlevő református pap­iak udvarára. 1909-ben Pécsváradról ide költözött a Kodolányi-család. Zömök férfi áll a lépcső legfelső fokán. — Én később kerültem ide. Csak hallomásból ismerem a dolgokat. Meg elolvastam Kodolányi egyik könyvét, és abban ráismertem a házra. Hajdan az erdőfőtanácsos lakta az egész éoületet. Hat szobát. Azóta ajtókat, ablako­kat falaztak, bútorokat cse­réltek. többször vakoltak. Az iroda ma is az épület nyu­gati végében van. Benyitunk az ajtókon, bolyongunk az öreg épületben. Keresünk va­lami kézzel megérinthetőt, szemmel felfoghatót. ami a falak közt élt hajdani diákra és a jövendő íróra emlékez­tet. Az istállót átalakították. A.sztalosműhely lett belőle. Az üdvar közepén álló nyári ebédlő oldalait deszkával bé­lelték ki. Raktárnak használ­ják. Az udvart hó borítja. Lesé­tálunk a kertbe. Fejünk fölött néhány öreg fenyőt hajtogat a szél. Fölnézünk a zöld le­velek közé. Madár röppen az ágakra. — Ezek a fák bizony már akkor is itt álltak — mond­ja kísérőm. — Megvannak száz évesek. Meg az az öreg szelidgesztenve is ott — mu­tat a kert vésébe — Már,fej­szét emeltünk rá. amikor úi- ra kihajtott. S azóta is él, és hozza termését... Nem gondolnák, milyen szép 'sze­meket ... KÉT SZÁL DIÓFALEVÉL Juliska néni a füstölőből bújik elő, amikor az udva­rára lépünk. Forgáccsal, fű- résznorral etette a parazsat. Kötényéhez törli a kezét. — Kodolányiról? Ha jót nem mondhatok, rosszat mi­ért mondjak... Bent a konyhában aztán ki­derül, hogy nem is tud mást mondani, csak jót. Mintha az első mondatot csupán véde­kezésül tartotta volna maga elé. Védekezésül az emlékek ellen, amelyek most egyszerre meglepik. — Az én Dezső bátyám volt a legjobb barátja. Amikor Pécsváradról megérkeztek a főerdészék a nagv bútorszál­lító kocsikkal, a falu minden gyereke kicsődült az utcára. Jancsi csak körbenézett az arcunkon, és odalépett az én Dezsőmhöz. ,.rT'e leszel a bará­tom” — mondta. Ügy is lett. Együtt járták a határt, őriz­ték az állatokat, fürödtek a Feketevízben ... Hánvs-or ki- hordta János az almot helyet­tem is! A meleefényű, barna sze­mek megharmatosodnak Öt- ven-hatvan éves emléket lát­nak. — Sokan vagyunk. a’nk emlékszünk rá... De fáj, hogy mindent „kiírt” rólunk, a faluról, az emberekről... Vannak, akik nem tudják megbocsátani. — A keserűséget feloldja az emlékezés. Egy lezárt sírra már nem szabad haragudni — próbálom enyhíteni Juliska néni fájdalmát. — Talán igaz lehet... Két éve itt járt eev ..iPazi, szép, derék embör” Pestről, a Ope­rából. Mondta, csak azt kén a János, hogy vigyen ké+ szál diófa ’"v^W a kertünkből. — És vitt? — Vitt, persze, hogy vitt.. „SZERESS DOLGOZNI” Kodolányi egyik regénye, a Vízválasztó diákhőré ől olva­som a könyvben: „Hetek óta vesződött egy igen egyszerű­nek látszó vers fordításával, azért éppen ezével, mert gon­dolatban a gyermekkora óta tartó, hosszabb-rövidebb meg­szakítás és szakítás után fel­lángoló szerelme istennőjé­nek, Szeleczky Ilonkának szánta ... Ilonka néni előtt ülök, mert modelljének csak veze­téknevét változtatta meg a regényben az író. A kereszt­név ugyanaz. A csaknem hetvenéves, cso­dálatosan szépnek megmaradt arcból ugyanazok a szemek néznek rám, amelyek hajdan lángra gyújtottak s a legelső szerelem élményével ajándé­koztak meg egy kisdiákot, aki majd érett férfikorban, az 1959-ben kelt regényében így ír hőséről: „Mikor azon az emlékezetes szeptemberi napon először pillantotta meg a szomszédos padsorban a kis termetű, gömbölyded arcú, sötét sze­mű dudori ajkú, gedröcskés, kacér, hideg, s mégis perzse­lő, egvben visszautasító mo- solvgású kislányt, Lacit ki­lelte a hideg”, Ilonka néni kitipeg a szo­bából. Rövid idő múlva né­hány papírlappal és egv bőr­kötéses könyvecskével tér vissza. A kockás irkalanon kézzel írott versek. Az emlék­könyv e'ső oldalán halvány ceruzaraíz, egv hosszúruhás, varroga*ó kislány alak la. — Alatta tintával írt emlékso­rok: „Szeress dolgozni: önma­gát becsüli az, aki dolgozik, önmagát nézi értéktelennek, aki henyél. Mert a végzett munka esv része lelkűnknek. Vajszló. 920. febr. 27. Kodo" lánvi János”. Az emlékkönyv többi lanján barátnők, isme­rősök. ..helybéli nagyságok”, a plébános, a jegyző, a ma- lomtulaidoros e’r'lévs''rai De egvik sem olyan áldott, mint azé a kézé, amelv a legelső bejegyzést tette. Egy huszon­egyéves fiatalember írása egv tizennyolc éves lány emlék­könyvébe. Félszáz esztendővel ezelőtt... Nem kell a történetet to­vább bogoznom. Ha nem is­merném a regénvbeli Németh Laci történetét, akkor is mindent elmondana ez a két I vers a kezemben. „Te jobbra mégy, én messze Tőled balra. — Mint végtelenbe hulló csi- lagok ...” — olvasom az egyik vers utolsó soraiban. VESZENDŐ ANYAG Kéziratok, emléktárgyak vándorolnak át a kezemen. A magnetofon kereke surrog mellettem, hogy a kortársak emlékezését megőrizze a hangszalag. — A mi pékségünk éppen a főerdész házával volt szem­ben. Ide jártak Kodolányiék vásárolni .. — Az első világháború alatt esv évig szolgáló voltam a tanácsos úréknál. „An.yus- ka” — így szólította Kodolá­nyi a nevelőanyját... — Nyáron a Feketevízre jártunk fürödni. Egyszer rá­csodálkoztam a beteg lábára. Fámkiáltott: „Na, mit nézel te is!...” A mai olvasó, akinek mind­ez , már irodalomtörténet, mesérti a kortársak érzéseit, lassan lohadó indulatait. Az író nem írhat meg mást, csak amit átélt, amit megismert, amit megtapasztalt. Az iga­zán nagy irodalom az élet­ből. a valóságból láolálkoz.ik. Babits Mihály a Halálfiai vé­gén átlátszó szavakkal bi­zonygatta. hogy „ez a regény csrma költemény, képzelt sze­replőkkel.” Kosztolányi a Pacsirta megjelenése előtt leveleket küldözgetett szét a rokonainak, nehogy azt higv- gyék, hogy róluk írta a re­gényt, ha netán magukra is­mernek. Az olvasónak tudnia kell. hogy ha föl is ismert tájakat, alakokat a regényben, más a modell és más a regénvhős. Más Németh Laci. a Boldog békeidők meg a Vízválasztó hőse, és megint más Kodo- lánvi jános. A művész kezé­ben megformált alak nem azonosítható .a mintával. A modell nem tiltakozhat a ró­la festett kép miatt. De az is igaz, hogy a mű értéke lesz téliesebb. ha is­merjük azt a világot, amely­Kassák Lajos ÜDÜLŐBEN Jól proporclonált épület emberek százával a hegyen. Termekben folyosókon vörös cserepekben zöld faedényekben délszaki növényzet. Nagy üvegtáblákon át a lenti város egész alaprajzát belátni éjszaka lámpák színes fényei díszítik fel a teret s én mind nyugtalanabb vagyok. Jövök megyek mintha elvesztettem volna valamit. Gyerekkorom aranyhalai úszkáltak így az akváriumban. Jövök megyek. Torkomig ér az elégedetlenség pedig milyen nagy itt a csend milyen szép a hóförgeteg játéka s a nap ha újból felragyog, Kassák Lajos 1965 januárjában — felesége és Gyergyai Albert társaságában — néhány hetet Pécsett töltött. Részi vett a városi művelődési házban rendezett irodalmi esten, ellátogatott a Nagy Lajos Gimnáziumba, és megfordult baráti társaságokban. E verset — utolsó írásainak egyikét — pécsi tartózkodása alkalmával írta. (T. T.) bői az író művészete táplál­kozik. Kodolányi regényei mélyebben föltárják titkukat, ha bejárjuk azt a tájat, ahol „az eszméletnek, a lelkese­désnek, a jót- és nagyotaka- rásnak, a szeretetnek és a vállalkozásnak” izeit az író magába szívta. Az emlékek összegyűjtését, megőrzését — amíg nem ké­ső! — reméljük, az arra hi­vatottak elvégzik. Veszendő, porlékony anyag... Volt ház Vajszlón, amely­nek ajtaján be sem nyitot­tunk, mert az írással okozott seb, mondták, ma is fáj. De csóválhattuk a fejünket akkor is, amikor az iskola mai gazdája nem tudott vála­szolni kérdésünkre, hogy Vajszlón hol volt az épület, ahová elemibe járt Kodolányi. Pedig éppen azon a helyen, ahol beszélgettünk, állt vala­mikor az a „földig görnyedő zsúpfödeles iskola”, amely­ben a „kismestór” elé járt a diák Kodolányi János ta­nulni .. f Tüskés Tibor A pályaválasztás segítése 1970. március 2—10. között Pécsett, a Technika Házában már hatodik alkalommal ke­rül sor a megyei és pécsi középiskolák és szakmunkás- képző intézetek szakköri és pályaválasztási kiállításai». A rendező szervek: a KISZ Baranya megyei és városi Bizottsága, a Megyei és Vá­rosi Tanács, a KISZÖV és u KIOSZ évek óta közös cél megvalósításán fáradoznak. Hagyományosan fórumot biz­tosítanak a középfokú tan­intézetek szakkörei számára a legjobb, a legszebb munka­darabok bemutatására. A fó­rum elismerését is jelenti a szakkörök munkájának, me­lyek legfontosabb célja: az egyes tudomány-, illetve tech­nikai ágak iránt érdeklődő fiatalok tudásvágyának a ki­elégítése, érdeklődésük hiva­tásérzetté való fejlesztése. Az idei kiállítás fő törek­vése: képet adni a középfokú tanintézetekben folyó sokré­tű nevelő munkáról. A kü­lönböző szakmákat népszerű­sítő mestermunkák bemuta­tása mellett segítséget kíván­nak nyújtani az általános is­kolás és érettségizett fiatalok pályaválasztásához. A kiállí­tás idején kisfilmeken is­merkedhetnek a látogatók az egyes szakmák szépségeivel, főbb jellemzőivel. A szakmai célok mellett a kiállítás szervesen kötődik a felszabadulási jubileum ren­dezvénysorozataihoz is. A ki­állítók tablókon, grafikono­kon és egyéb szemléltető esz­közökön mutatják be intéze­tük 25 éves fejlődését. Az egységes lista A választási előkészületek­ben a reakció elleni harc eredményességének reményé­ben lényeges helyet kapott a ■ két munkáspárt egységes lis- I tán való indulásának propa­gálása. A Szociáldemokrata Párt Baranya megyei lapja, a Du­nántúli Népszava 1945. au­gusztus 31-én örömmel üdvö­zölte az egységes lista gon­dolatat. A budapesti válasz­tások ecv^éges listájának je­lentő -é”e abban van — írták —, hocv szerte az országban, de különösen itt, nálunk. Dél- Dunántvlon közelebb fognak kerülni egymáshoz a két párt tömegei. A pécs-baranyai szakszervezetek kinyilatkoz­tatták már álláspontjukat, visszatükrözve sok tízezer szakszervezeti tag akaratát. Szeretnénk, ha a választási küzdelem a két munkáspárt legteljesebb egyetértése kö­zepette folyna le. Minden tö­rekvésünk az, hogy a válasz­tási küzdelemben szorosra fűzzük a kapcsolatokat. A budapesti törvényható­sági választásokig, október 7-ig a szociáldemokrata jobb­oldal kommunistaellenes ma­gatartása kissé háttérbe szo­rult, amit világosan tükröztek a helyi sajtócsaták is. Nem arról van szó, hogy a jobb­oldali szociáldemokraták fel­adták volna politikai platt- formjukat, a nyugati demok­rácia dicsőítését. Annyi tör- 1 tént — s ez nern kevés —, | hogy az SZDP a budapesti választásokig közelebb került a Kommunista Párthoz, és I erősödött az SZDP—Kisgaz- ! dapárt ellentéte. De még eb­ben az időben is csak arról folyt a vita, hogy melyik párt programja közelíti meg jobban az angol munkáspárt j programját. A Független Nép — a Kisgazdapárt lapja azt j állította, hogy „ ... a Kisgaz- , dapárt programja áll legkö- I zelebb az angol demokráciát ! megtestesítő angol munkás­párt programjához.” A szo­ciáldemokraták szerint az SZDP „ ... az angol munkás­párt egyedüli hű tükörképe.” A két munkáspárt szoro- j sabb összefogásának go^dola- I ta azonban a budapesti vá- ; lasztások után háttérbe szo­rult. A jobboldali szociálde­mokraták a pesti „kedvezőt­len választási eredménye- [ kért” elsősorban a kommu­nistákat okolták, s a közös : I listáról többé hallani sem j I akartak. i A Nemzeti Parasztpárt foly- | tatta szegényparasztságra és haladó értelmiségre támasz­kodó politikáját a választási küzdelmekben is. „Harcban állunk a Kisgazdapárttal, il- J letve annak jelentős részével ! — mondotta * Erdei Ferenc | 1945 szeptemberében egyik dél-dunántúli választási be­szédében. A Kisgazdapártot másodosztálybeliek vezetik. Csalás van itt, történelmi csalás. A parasztok igazi ve­zetőket akarnak. Ezeket kell kiválasztani. A Kommunista Párttal igen gyakran egy ol­dalon találjuk magunkat, kü­lönösen a falvakban. Ezért azt mondják egyesek : a Nem­zeti Parasztpárt a Kommu­nista Párt fiókja. Kezdő párt vagyunk, de igyekszünk dol­gozni.” A Parasztpárt folytatta an­tifasiszta, volksbundellenes küzdelmét is. Politikájában erősödött a nacionalizmus. I Nemcsak a Volksbund-szel- ■ lem ellen, hanem általában a I németek ellen harcolt, figyel- j men kívül hagyva, hogy a hazai németek közül több tízezren nem váltak fasisz­tává a második világháború folyamán. „Sváb nem szavaz a Nemzeti Parasztpártra! — Elég volt az urakból és a svábokból!” — hirdették vá­lasztási plakátjai. A választási küzdelmek fo­lyamán a Parasztpárt egyik alapvető feladata az volt, hogy a szegényparasztságot leválassza a Kisgazdapárt­ról, s a Kisgazdapárt igazi arculatáról, paraszti jellegé­ről hű képet fessen. ..Elég volt a bankári, grófi, nagy­kereskedői kisgazdákból. Üres szóbeszéd minden, ha a falu­ban régi és új kiskirályok uralkodnak tovább.” „Paraszt­egységet, de ne a Kisgazda- pártban 1” — olvasható a Pa­rasztpárt választási röpcédu­láin. A Parasztpárt a Kommu­nista Párttal együtt helyesen vonta le a budapesti válasz­tások tanulságait. Budapes­ten nem a Kisgazdapárt tag­jai döntötték el a választást ] A fővárosban a burzsoázia j elemei felismerték saját ér­dekeiket a Kisgazdapárt meg­fogalmazott és meg nem fo­galmazott, de a gyakorlatban megvalósított politikájában. A burzsoázia osztályérdeke angolszász orientációjú kül­politikát és kommunistaelle­nes belpolitikát követelt. Ez pedig teljesen adott volt a I Kisgazdapárt országos és me­gyei szintű vezetésében. A budapesti választásokat el­döntő burzsoá szavazatok még erősebben jobbra vitték a Kisgazdapárt politikáját. A Kisgazdapárt mindent egy lapra tett fel: győzni kell a választásokon. Bár kétség­telen, fontos politikai jelen­tősége volt ezeknek a válasz­tásoknak, de e jelentőséget nem szabad túlbecsülni. A választás a politikai küzdel­mek sorában csak egy álló- ! más volt, de nem a végállo­más. (Dr. Fehér István)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom