Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

fPŐf. december 11. Legyőzték a „Góliátot“ jmnantmt ntmio Mindentudó gabonafeiszedőt szerkesztettek Nacionáléjukból mindösz- eze annyit, hogy Füzes Antal a B. m. Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat jelenlegi üzemvezetője 15, Kleiíz Jó­zsef pedig 8 éve került a vál­lalathoz. Füzes Antal felső­kereskedelmi iskolai végzett­sége és molnár szakmunkás­bizonyítványa révén eleve „testhezálló” pályára lépett, míg Kleisz Józsefnek igen­csak meg kellett dolgoznia felvétele után a szakmai kva­lifikáltságért. Ehhez persze — ha csupán kovácssegédi szin­ten is,— de neki is megvolt az alapja, amihez a pluszt nagy-nagy tudásszomja, „va­sas szíve” adta. Ez segítette ahhoz, hogy az üzemlakatosi teendők elsajátítása mellett elvégezze a gépipari techni­kumot és felzárkózzék társa mellé, akihez évek óta már nemcsak kollegális, hanem ennél is szorosabb szálak fűzik. A közös tervezések, alkotások megosztott erőfe­szítései és örömei, melyeknek nagyszerűbbnél-nagyszerűbb eredményein végül is az egész vállalat osztozkodik. De annál nagyobb bajjal e sarok írója, noha „csak” arra volt kíváncsi, hogy mi fűti, hajtja, hangolja össze kette­jüket, amikor hozzá fognak egy-egy feladat megoldásá­hoz. Ilyeneket mondtak. — Sohasem csak a lelkese­dés, hanem inkább a kény- szerűség serkenti az embert arra, hogy segítsen magán, és ha ennél többre futja, máso­kon is. Ez pedig egyenesen kötelességgé válik, ha veze­téssel bízzák meg az embert, noha nincs pontosan meg­határozva, vagy kiadagolva ez a kötelesség. Az övéket is, — mint mon­dották, — a kényszerűség ha­tározta meg. A vállalatuk ga­bonatárolással, kezeléssel kap­csolatos mind súlyosabb prob­lémái, melyeken csak kis részben segítettek a sokmil­liós költséggel épült siló­rendszerű tárolók. A még- annyira óriás betonhengerek­ben is a felvásárolt gaboná­nak csak a kisebbik felét tudták elhelyezni, mert a többségét továbbra is a ke­vésbé korszerű, rendkívül nagy területet elfoglaló acél­vázas csarnokokban igyekez­tek a követelményeknek meg­felelően tárolni, kezelni. Ez X’iszont a. fizikai létszám meg­duplázását sürgette a válla­lattól. Tehát ilyen körülmények előzték meg Füzesiék ama elhatározását, hogy a tároló Fekete T az autóbuszon Vizsgára készülnek a leendő vezetők A nagy, fekete T-betű ma már fel sem tűnik a gépkocsikon. Annál meglepőbb vi­szont ugyanezt autóbuszon látni. Tanuló- vezető — autóbuszon? A kérdés — így fel­téve — meghökkentőnek látszik, pedig nem az. A pécsi utcákon az utóbbi hetekben gyakran látható fehér Ikarus 66-os autóbusz volánjánál tulajdonképpen többéves gyakor­lattal rendelkező gépkocsivezetők ülnek, akik a D-kategóriájú vizsga letételére kft­szülnek, mert autóbuszvezetők akarnak lenni. - ,. .. Az autóbuszt a 12. sz. AKöy bocsátottá rendelkezésre, felszerelték pótfékkel és kuplunggal az oktató részére, s van benne oktatótábla is az esetenkénti oktatásra. A tanfolyamot pedig a Pécsi Autóközlekedési Tanintézet rendezi. i A közlekedés biztonságáért csarnokokban is „súlyba” ra­katják a lapátokat és he­lyükbe „mindentudó” gépet állítanak. Az új gép megszü­letésének rövidre fogott tör­ténetéről így nyilatkoztak al­kotói. — Tulajdonképpen „csak” annyi volt a dolgunk vele, hogy a hagyományos szállító- csiga és a láncos szállító mű­ködési elvét vettük alapul, a további kiegészítéseket pe­dig az iparban használatos önjárógépek mozgatóelemei­nek kombinációiból válogat­tuk össze. Az elsőt két éve állítottuk üzembe, ami azóta is működik, de sajnos nem olyan sikerrel, ahogy mi sze­rettük volna. Túl nehézkes­nek és bonyolultnak bizo­nyult ahhoz, hogy több pél­dányban is előállíttassuk. Nem is pihentek meg ad­dig, amíg a kezük alól ki nem került az „igazi”, a használ­hatóság, de külcsín tekinte­tében is kifogástalan „önjá­ró gabonafelszedő gép”, amit ők — persze csak maguk kö­zött — „Dávidnak” becéznek. S hogy nem minden ok nél­kül, erre a fővárosi Gabona Tröszt idén megrendezett jászberényi gépbemutatója adta az indítékot. Ugyanis ezen a bemutatón került szemtől-szembe az ő akkor még kereszteletlen gépük „Góliáttal” a budapesti Me­zőgazdasági Gépgyár hasonló célokat szolgáló konstrukció­jával, és a szakemberek kri­tikus figyelmétől kísérve meg is „vívtak” egymással. De miután az újítók szerényen elhárították magukról e „via­dal” részletezését, ezért a vállalat műszaki igazgatójá­hoz, Kresz Ottó gépészmérnök­höz fordultunk információért. — Való igaz, hogy a mi gé­pünk sok tekintetben felül­múlta a Góliátot. Mozgékony­ságban csakúgy, mint telje­sítő képességben. Mert ami az előbbit illeti, az övék csak előre-hátra közlekedik, a miénk pedig a szélrózsa minden irányába, ami azt jelenti, hogy a tárolócsarno­kok legrejtettebb zugaiból is minden komplikáltabb ma­nőverezés nélkül felszedi a gabonát. Méghozzá óránkén­ti 50 tonnás teljesítménnyel, amíg a Góliát csupán 35 ton­na mixamumot ért el. — És mindamellett sokkal egysze­rűbb is a konstrukciója a gyáriakénál, tehát érdemes­nek bizonyult a széria gyár­tásra is. P. Gy. Litványi Tibortól, a Tan- ; intézet igazgatójától megtud- j tűk. hogy a leendő autóbusz- vezetőknek 120 órás tanfo­lyamon kell részt venniök, s vizsgázniok kell mindazok­ból a tantárgyakból, amelye­ket a gépjárművezető-képzés reformja előír, de az anyag­ban szerepel még 30 órában autóbusz-szakismeret és 20 óra vezetési gyakorlat is. — Eddig elvileg bárki, akinek jogosítványa volt, ve­Befejezte éves tervét a MÉV I-es üzeme A Mecseki Ércbányászati Vállalat I-es számú Üzeme december 9-re teljesítette ez évi vállalását. Az elért eredményt növeli az a tény, hogy a munka során ren­geteg nehézséggel kellett megküzdeniük. Rendkívül ne­héz geológiai körülmények között folyt az ércért a harc, és két évi nem teljesített terv után — 1966, 1967 — senki sem számíthatott ilyen kiemelkedő eredményre. A terv teljesítését nagyon megnehezítette, hogy decem­ber 1-én bányatűz pusztított az üzemben. Ideiglenesen húsz, végérvényesen kettő munkahely kiesett a terme­lésből. A vállalat gazdasági vezetői és a pártszervezet közös levélben köszönte meg a kitűnő munkát és a nagyszerű helytállást. MEGKEZDŐDÖTT A KARÁCSONYFA VAsAR zethetett autóbuszt. Persze, a vállalatok — nagyon helye­sen — ragaszkodtak a szük­séges vezetési gyakorlathoz, amit a vezetők egyéb jármű­veken szereztek. Most spe­ciális autóbusz-vezetői okta­tást kapnak a jelöltek. A közlekedés biztonsága kíván­ta meg, hogy ezentúl csak a megfelelő tanfolyam elvégzé­se után lehessen vizsgázni. Ez megnyugtató a vezető számára is, hiszen a tanfo­lyam és a sikeres vizsga után bátrabban ül a volán­hoz. — És az autóbusz? — örülünk az AKÖV út­törő kezdeményezésének, mert az autóbusz nélkül nem tudnánk a tanfolyamokat le­bonyolítani. Az igazsághoz tartozik, hogy a vállalatnak is érdeke a tanfolyam, hi­szen innen kapja az utánpót­lást. — Más vállalatok is küld­hetnek hallgatókat a tanfo­lyamra? — Természetesen, hiszen a tanfolyam és a vizsga nélkül nem lehet autóbuszt vezetni. Különben ez a vizsga is „ke­vés” a csuklós buszokhoz. Ahhoz, mint különleges jár­műhöz, már E-kategóriájú vizsga kell. Az óvatosság olcsóbb Tegnap, szerdán reggel kezdték meg a karácsonyfák árusí­tását. Az első szállítmány a Bem utcai zöldségboltba érkezett, mintegy hatszáz folyóméter különböző magasságú fenyőfa. Szokolai felv. Jelenleg a második tanfo­lyam megy huszonhét hall­gatóval. Az első hallgatók már autóbuszokat vezetnek a városban, a mostaniakat egyelőre telepen belül foglal­koztatják. És tanulnak. Ez a fődolguk. A két hónap egy- egy ember után mintegy 4600 forintjába kerül az AKÖV- nek. Nem kis áldozat ez azért, hogy a városban ne legyen fennakadás az autó­busz-közlekedésben. A húszórás vezetési gya­korlaton nagyjából túl van­nak már valamennyien. Mi volt a nehéz, a szokatlan eb­ben? Balogh Vilmos, aki' Bu­dapesten szerzett jogosít­ványt, Pécsett töltötte le a katonaidejét és most úgy néz ki, ide is nősül, így vá­laszol: — Nehéz volt megszokni a kocsi hosszát. Más ez, mint a teherautó, nem olyan egy­szerű a dolog, mint az em­ber kívülről elképzeli. Elein­te nehezen ment a kisívü Bevált a harkányi gyógyszolgáltatáa Megérkezett Jugoszláviából az AKÖV menetrendszerű autóbuszjárata Harkányba. Az autóbuszállomás és a für­dő között alig öt perces az út, mégis sietősre fogják lép­téiket a leszállók. Most már csak a téli fürdő bejárata felől lehet megközelíteni a hullámlemezzel védett me­dencét. ez további két perc veszteséget jelent Vesztesé­get azoknak, akik úgy vélik, hogy az öt-hat órás „ázódás” a kénes vízben ugyanazt je­lenti szervezetük számára, mintha tíz napon keresztül orvos által előírt fürdőkúrát vettek volna. — Jegyváltás, gyors átöltözés, értágítónak egy dupla, egy féldeci, azután be a forró vízbe. Napjában ezt többször megismételni — sokak számara ez a legjobban bevált: harkányi recept. S ha valaki rosszul lesz a vízben, ott az orvos ... Elsősegély, figyelmeztetés, aztán kezdő­dik minden elölről. Bár még a legilletékeseb­bek is kinyilatkoztatták, hogy a Közép-Európában párját ritkító harkányi gyógyvíznek iftként gyógyászati célokat TjejtfejAziili /Ví hírét! kell szolgálnia, pillanatnyilag még ez a helyzet. De csak pillanatnyilag. Hiszen azzal, hogy a most épült Napsugár szálló rendeltetésében a gyó­gyászati jelleget is képviseli, lényeges változás történt Harkányban. Fürdőhelyünk gyógyászatilag most. kezd fej­lődni. Fejlődésére azzal a 300 férőhelyes ultramodern gyógy­szállóval teszik rá a koronát, melynek építését a következő ötéves terv első felére jelezte a Napsugár megnyitásakor Sivó Tibor minisztériumi osz­tályvezető. A Napsugár összekötő híd a régi Baranya és a gyógy- célokat szolgáló leendő szál­loda között Az itt megszálló vendégeket szakorvos várja. Vizsgálat után ő írja elő szá­mukra a szükséges kezelése­ket. Olyan gyógykezelésben részesülnek, mint a kórházba beutalt betegek, csak más kö­rülmények között A Gyógy­fürdő Kórház igazgatója kez­deményezett valami ehhez hasonlót évekkel ezelőtt. Ter­mészetes tehát az az öröm, mellyel a gyógyjellegű szálló megnyitását fogadta. — Ha valaki csak úgy be­leül a kénes vízbe, esetleg órákig lubickol benne, az éppúgy öngyógyításnak szá­mít, mintha teszem azt orvo­si javaslat nélkül kezdene gyógyszereket szedni — mond­ja. — A reumás betegeknél gyakran találunk egyéb bajt is, szívbetegséget, keringési zavarokat. Gyógyításuk ezért nem történhet orvos ellenőr­zés nélkül. A kórháznak november eleje óta volt már néhány külföldi páciense. A Napsu­gárban laktak, de kezelést itt kaptak. Többek között egy Garmisch-partenkirche-i pan­zió-tulajdonos házaspár, akik annyira elégedettek voltak a gyógyellátással, hogy Mánfai József szállodavezetőnek ki­jelentették: propagandát fog­nak kifejteni vendégeik köré­ben és a nyári idény előtt családostól maguk is vissza­jönnek Harkányba. Szuboti- cáról, a Frankopanszka 53- ból érkezett veje autójával a mozgásszervi betegségben szén védő Sárkány Katalin. Egy­szerű falusi asszony, fájós lá­bára csak papucsot tud húz­ni. Elegáns szobát, fürdőszo­bát és teljes gyógy ellátást kap napi 180 forintért. — Régóta beteg vagyok, s sajnos nem jutott el hozzánk a harkányi víz híre. Leányom és vejem — Ivan Dulics — idén nyáron Magyarországon jártak. Harkányba is eljöttek, s feltűnt nekik a rengeteg fürdőző. — Megérdeklődték, hogy jó-e ez a víz az én be­tegségemre. — Igen — mond­ták a kórházban, de csak most. mert ezt vizsgálattal döntötték el — és én itt ma­radtam. Kapok fürdőt, masz- százst, fizikoterápiát és injek­ciókat. Mondhatom, elégedett vagyok. A Napsugár megnyitóján hangzott el: „Harkánynak nemzetközi propagandát kell biztosítanunk!” — Nos, a nyugatnémet panziótulajdono­sok és a jugoszláviai Sárkány Katalin megnyilvánulásai is emellett szólnak. A Napsu­gárnak még nincs prospek­tusa — közöset adnak ki a megyei Idegenforgalmi Hiva­tallal — pedig szükség lenne rá. Ezenkívül nincs telexük — szállodában ez ma már nélkülözhetetlen —, sőt tele­fon sincs az épületben. A szállóban jól olajozottan mű­ködik a kiszolgáló szervezet, előzékenyek, udvariasak, ked­vesek. Kiváló a konyha, jó a zene és a várakozásnak meg­felelően bevált a gyógyszol- gáltatás. Ám ahhoz, hogy mindennek országhatáron túl menjen a híre, nem lesz ele­gendő az elégedett vendégek „szájpropagandája”. A Belke­reskedelmi Minisztériumnak komolyan kell vennie a nem­zetközi propaganda szüksé­gességéről elhangzottakat. — Ezenkívül az üzemeltető ven­déglátó vállalatnak még mé­lyebben kell a zsebébe nyúl­nia. Harkány gyógyjellegű szállodájával már megérdem­li, hogy az egész országban terjesszék jó hírét. Harsány! Márta fordulás. De ezt is megta­nultuk, mint az előzést és az előzésből váló visszatérést is. — Az is szokatlan, hogy nem lehet blokkfékkel meg­állni — fűzi hozzá Vasa Zoltán, aki a Belkereskedel­mi Szállítási Vállalattól jött át autóbuszsofőmek — Si­mán kell fékezni és megáll­ni simán indulni. Kezdet­ben még megfeledkezett az ember, hogy olyan járművet vezet, ami embereket szállít, s nem lehet a féket, a gázt úgy használni, mint a teher­autón. Mire azonban a hu­szadik óra végére értem, én is megértettem, hogy nagyon nagy felelősséggel jár részt- venni a helyi autóbuszközle­kedésben. — Meggondoltságra, körül­tekintésre van szükség —ve­szi át ismét a szót Balogh Vilmos. — Fegyelmezettnek, óvatosnak kell lennünk. Ho­gyan is mondta, Biharvári szaktárs? A megszólított nem „új fiú” a szakmában. Biharvári Lajos 1960 és 1965 között a helyi forgalomnál dolgozott, aztán bevonult katonának, s csak most ősszel szerelt le. Visszajött a vállalatához, de autóbuszra nem ülhetett. A régi buszsofőr tapasztalatait szívesen megosztja fiatalabb társaival és, most megismétli, amit már korábban is mon­dott nekik: — A? óvatosság mindig ol­csóbb, mint a kapkodás, a sietség. — Arra céloz, hogy könnyen ráfizethet az a so­főr. aki minden áron haj­szolja a kocsit és veszélyez­teti az utasok testi épségét Az AKÖV-öh segít Az Autóközlekedési Válla­lat sohasem állt különöseb­ben jól autóbusz-vezetőkkel. Állandó a fluktuáció, bár ma már ott tartanak, hogy több jön, mint elmegy. A tanfo­lyam részben jelent csal: megoldást, hiszen az embe­reket ugyanúgy kell toboroz­ni, mint eddig S aki jön, azt tartani kell addig, amíg összejön egy tanfolyamra va­ló csoport. Ez persze már a jövőre vonatkozik, hiszen az első két tanfolyammal nincs probléma. A tanfolyamokat rendszeressé teszik, így min­dig számítani lehet bizonyos számú levizsgázott új veze­tőre. Velük hosszabb távra is biztosítja magát a válla­lat, hiszen az új vezetőkkel szerződést kötnek, hogy ha öt éven belül kilépnek, ak­kor kötelesek vagy ők, vagy az új munkáltató megtéríte­ni az oktatás költségeit. Az intézményes autóbusz- vezető képzés révén munka­idő-csökkentésre is gondol­hatnak. Ismeretes, hogy az autóbuszvezetők havonta 250 —260 órát dolgoznak, s így érik el a 2900—3000 forint körüli keresetet. Ha a mun­kaidő-csökkentés anyagi fel­tételét biztosítanák is, lét­szám mindenképpen kell eh­hez. mert a közlekedés, az utazóközönség nem károsod­hat. Ezt a célt is szolgálják a most elindított tanfolyamok. Több magasan képzett veze­tővel jobban ki lehet elégí­teni a helyi autóbusz-közle­kedés iránt megnyilvánuló növekvő igényeket és termé­szetesen javítani lehet a munkakörülményeket is. H. I. — A MERKUR Vállalat osz­tályvezetőjének előadása Pécsett december 12-én. pénteken 18 óra­kor a KISZÖV termében (Megye u. 20.) a Magyar Autóklub meg­hívására Czolner Zsigmond osz­tályvezető tart előadást a Gép­kocsiellátás néhány kérdése cím­mel. Utána ünnepélyes díjkiosz­tás és a jó munkát végző klub­tagok jutalmazása. (x)

Next

/
Oldalképek
Tartalom