Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-02 / 279. szám
in» *%■»■» •*■■!»>** TIOLPlÖ 1969. decemberi Az utolsó magyar bölény Középkori állatvilágunknak legnagyobb példányai az őstulkok (vagy ősbivalyok) s a bölények voltak. Pannónia faunájával kapcsolatban megemlékezik róluk az ókori Strabo és az i. sz. kezdetén Plinius műve is. A hatalmas, mintegy 1,8—1,9 méter mar-magasságú őstulok, — amelyet kegyetlenül irtottak — írott feljegyzéseink szerint Erdélyben, az 1620-as években pusztult ki. Vérvonala azonban tovább él a mai magyar szarvasmarhában; ez a középkori törpe marha s az őstulok kereszteződéséből keletkezett. A XIII. százai elején még — Szatmárban, Szi- 1 lágyban, Máramarosban — külön királyi vadász- ■ ispán keze alatt működtek az őstulkok és a bö- ' lények vadászai. A tulkok közül a kifejlett nagyobb példányokat megölték, a latinul „bubalinus”-nak nevezett borjakat azonban befogták, szelídítették, háziasították. — Az 1288, évi esztergomi vámtarifa tételei között megkülönböztetik a közönséges szarvasmarhát a nagy marháktól; utóbbiakért — amelyeket már ekkor is exportálnak — a közönséges marha vám-díjának kétszeresét számolják. — Nemcsak húsuk és bőrük- szőrük volt értékes, de óriás szarvaikat is becsülték. 1138-ban az erdélyi ivadászak évente egy medvebőrt s egy ősbi- valy-szarvat szolgáltattak a dömösi apátságnak. Őstulok szarvából készültek az esztergomi kincstár XV. századeleji ivó-tülkei ÍS. • - -,-y Az - ősmarha-félék -,má- $ik csoportja, a — sok Belényes helynévben is megőrzött — bölény soha nem volt házias!tható. — Vadállat maradt. Közép- Magyarországon 1527-ben hallunk az utolsó bölényről. Ekkor I. Ferdinánd király vadászott egy, az esztergomi vadaskertből megszökött bölényre. Az erdélyi Kelemen havasokból származó utolsó bölényt, a Miska nevű hatalmas hímállatot Schön- brunnba vitték. Itt múlt ki 1809-ben. Koponyáját Nopóleon vitette Francia- országba. Egyetlen ősi állatunk ez, melynek kipusztulását évnyi pontossággal tudjuk. Baranyai mézesnapok Meg nem ingó aranyérmes Amikor a férfiak lófarokfrizurát hordtak December 7 és 14 között a Technika Házában megrendezik a baranyai mézesnapokat. A méz és mézessütemény kóstolóval egybekötött kiállításon bemutatják a régi, a mai korszerű méhészeti használati eszközöket, felszereléseket és méhészeti készítményeket. Hajdanában, amikor a paraszti gazdaember saját kézével fonta még a méhkast vagy szalmából vagy gyékényből, élt egy bűbájos ba- bonaság a baranyai Ormánságban. Az az édes lakodalmi népszokás, hogy a kis- menyecske jövendő boldogsága biztosítására cseppnyi mézet nyalogatott ki az édesanyja tenyeréből az alacsony szobákat majd széjjelrepesz- tő vendégsereg harsány jókívánságai és viharos ivá- szat közben. Igaz, nem tudatos, de mély lélektani alapja van ennek a szimbólumnak. A mézet, ezt a szorgalomszülte vasárnapi kincset, e napsugárfényű édes anyagot nemcsak gyermekei élelmére, de külső-belső gyógyszere gyanánt is régóta alkalmazza a nép. Az Amerika ' felfedezése utáni időben megjelenik a nádcukor és jóidőre háttérbe szorítja a mézet, de az akácfa meghonosodásával újból felcsillan a méz fénye. Most pedig, amikor a korszerű kutatási eredmények bebizonyítják, hogy a méz fogyasztása sokkal egészségesebb, mint a cukoré, népszerűsége ugrásszerűen emelkedik. Mit mond a tudomány? A mézet főleg a virágok nektárjából — saját tartaléktáplálékul — készítik a méhek. Biokémiailag finoman átalakítják éspedig úgy, hogy szervezetük remek kis vegykonyhájában emésztőnedveik enzimjével megemésztik . és besűrítik, Egy kilogramm méz előállításához három kilogramm nektár szükséges. Ehhez körülbelül százezerszer kell egy méhnek kirepülnie és legalább egymillió virágot meglátogatnia. A méz valójában tömény cukoroldat, (de micsoda cukoroldat !) kb. négyötödrész invertcukor (szőlő- és gyümölcscukor) és egyötödrész víz-tartalommal. Ezenkívül vannak benne ásványi anyagok, kevés fehérje, savak, ízesítő-, szín-, zamat- és illat-elemek, vitaminok és enzimek, végül inhibineknek nevezett csírázást gátló (baktériumok szaporodását megakadályozó) anyagok. Az ásványok természetesen kis mennyiségben szerepelnek, viszont sokféle van belőlük. A mész-, vas- és foszforsók a legfontosabbak, de a piri- nyó kálium, klór, kén, magnézium és rézmennyiség is mind használható mikroelem. A savak közül legtöbb az almasav és a citromsav. Kolin és acetilkolin is van a mézben. A kolin elősegíti a szív ereinek tágulását és jobb táplálását, azonfelül kitűnő gyulladásgátló. — Az acetilkolin a vérnyomást csökkenti. Van a méznek még egy roppant érdekes, különleges anyaga, amit úgy hívnak, hogy permeabilitást serkentő faktor. Ez arra jó. hogy a finom, természetes mézcukor könnyedén járhassa át a szöveteket, felszívódhasson a bélcsatornából, de máginkább arra. hogy a szívizom köny- nyebben vehesse fel a vérből. . így most már könnyebb megérteni, hogy a máz miért nem egyszerű cukorpótló édesítő, hanem nagy tápértékű, könnyen emészthető élelmiszer. Kalória-értéke pl. ötszöröse a tejének, háromszorosa a húsának és kétszerese a tojásénak. Az emésztőcsatornából simán diffun- dál a szervezetbe. Könnyű felszívódása miatt gyakran rendelik szív- és máj betegeknek. A méz pompás vivőanyag s ezt a gyógyszervegyészet kamatoztatja. Kellemes ízén és prompt emészthetőségén kívül az a különös előnye, hogy benne a hatóanyag tovább hatékony. Pl. a Bj-vitamin mézoldatban stabil marad. Egyébként a méz étvágyunkat is fokozza, mivel a gyomormirigyek működését serkentve a gyomornedv termelését emeli. A vér piros festékét, a hemoglobint, gyarapítja. Erősíti á szívet, növeli az izmok munkaképességét. Vérszegény gyermekek fejlődésére, lábadozó betegek erősítésére különösen jó hatású. ték, majd megmerevedni hagyták., Szóval, így készült a törökméz, amit a „Pál utcai fiúk” is a legfinomabb csemegének tartottak. Kuriózumként elmondanám még, hogy az álmoskönyv szerint a lépes méz vagy azt ielzi. hogy hasznos foglalkozásba fogsz kezdeni, vagy pedig asszonynak férje szerelmét. Fénye nem halványodik Mindenesetre a méhek méze csodálatos lelemény. Dicsősége nem lankad/ hírének fénye nem halványodik, s nincs minőségromlás millió év óta. A méhek céhe állandó és meg nem ingó aranyérmes a szorgalom és megbízhatóság lüktető versenyében. Baranyai Aurél gyógyszerész László Gyula régészprofesszor, sírleletek alapján állapította meg, hogy az avar férfiak, csakúgy, mint a hon- | foglaló magyarok, varkocsba | font hajat viseltek. E po- ; gánynak tartott viselet ellen ! az egyház már a XI. század- | ban fellépett s e haji hábo- í rú újra fellángolt a kunok XIII. századi beköltözése idején is. Zsigmond és V. László vállig. Mátyás és II. Lajos tarkóig érő hajzatot viselt. 1489-ben a Milánóba küldött Buzlay Mózes magyar követről írják az olaszok, hogy gyöngyökkel díszített hajzata a váliát veri. A XVII. században az erdélyi Bethlen Miklós a nyakig — de nem vállig — érő hajzatot mondja magyarosnak. Ekkoriban írja Apor Péter: „a nagy haj ritka volt, sőt nem láttam ifjú legényt nagy hajjal. Azt pedig hogy hátul pántlikával megkötötték volna, mint a ló farkát, mint most cselekszik, annak híre hamva sem volt. Ha valaki kötött hajjal jött volna elő... azt hitték volna, hogy farsangos játékot űz. .” Ám II. Rákóczi Ferenc korára megint más lett a módi: Mányoki portréja mutatja hogy a nagyfejedelem fürtökben viselte vállig érő haját. A haj rizsporozása s a paróka (amelyet a XVII. század magyarja hol álhajnak, hol meg „hajból tsinált fej”-nek nevez) nálunk csak a XVIII. század végén terjedt el. Legrégibb neve szerint ismeretes borbélyunkat az 1436-ban Leleszen említett Borbei Andrásban tisztelhetjük. A legrégibb magyarországi fodrásznő írott emlékezetével pedig az 1599-es évben találkozunk. Ezt a „haj-feltsinálásban járatos” leányasszonyt Thurzó György nádor hozatta Bécsből biccsei várába, hogy leányainak haját istápolja. Nevét sajnos nem őrizte meg a história. Még a forgalmi csúcs előtt vásároljunk karácsonyra Mindent egy helyen — a Centrumban Kabáthoz kölnit, ruhához zsebkendőt — ingyen Gelée Royal Régebben a mézet rummal és boraxszal meg rózsavízzel keverve, mint mézvizet itták. Ölomtapasszal és sárga viasszal pedig tapaszt csináltak belőle. A lágyító gargarizmában hántolt zab főzetébe mézet kevertek. — Még méz-szappan is létezett. De hadd mondjam el a jó öreg törökméz meséjét is. — Azét a törökmézét, amit kisdiák korunkban még a Király utcai Vasvári-ház kapu- aljában pattogtatott le kis bárdjával egy vigyori bos- nyák bácsi, piros tarbussal a’ fején. Tehát: Sok cukrot kevés vízzel elébb sűrű péppé kevertek, majd borkősavval 80—90 fokra hevítve inVer- tálták. A sav semlegesítése után a pépet szappangyökér főzetével gyúrták át. Ekkor adták hozzá a mézet, amely- lyel hatalmasan összekeverA Széchenyi téren Icába botlottam. Mióta hazajöttek külföldi kőrútjukról, nem találkoztunk. A kávéház felé invitáltam, — mesélj! — Most nem tudok — szabadkozott, — de ha bejössz velem vásárolni... Kesztyűs kezével az áruház felé mutatott. Bementünk. — Télikabátot akarok magamnak — magyarázta a konfekció osztályhoz vezető lépcsőkön baktatva — jobb is, hogy itt vagy velem, legalább segítesz vásárolni... Az eladó legalább öt-hat télikabátot vett elő. Az egyik szép barna, szőrme gallérral a Jadran névre hallgatott és 1230 forint volt az ára. A francia műszőrmével díszített Rokokó fantázia nevű télika- i bátot 1280 forintért ajánlották. De Icának, miután már végigpróbálta az összes neki való modellt, eszébe jutott, hogy az ő termetére bakfis kabátot; is kaphatna. Végül egy Otrantó elnevezésű, nagyon csinos darabot blokkol- tatott. Igenám, de ez a kabát csupán 861 forintba került, tehát a Rokokóhoz képest csaknem 420 forintos megtakarítása volt, megvette a női konfekcióosztály egyik legszebb csíkos szövetruháját, a Castalan-t 340 forintért. Innen ismét visszamentünk a gyermekkonfekcióhoz, ahol Ica már korábban kinézett Komolytalan royal Rámrontottak egyszer már 1 ígebben az ibuszosok, vagy ilegehforgalmisták. — Jó, hogy találkozunk! Bajban vagyunk! Minden idegenvezetőnk munkában van és éppen megérkezett egy csoport. Vezesd őket te! — Kik ezek? Tudósok7 — Főkönyvelők! — Na, ezt nem vállalom! Ezek kukacos emberek és én az egész városról csak olya- 'I okát tudok, hogy hol lehet jó kosztot kapni, meg hogy itt ismerkedtem meg a feleségemmel. Ez aligha érdekli Cket. Legfeljebb annyit még cjy-egy épületről, hogy azt állítólag a törökök énítették — Tudsz te mást is! — Az se nagyon épületes! — Csak tudsz valamit a , Zsolnay múzeumról?! — Tudok mindent, ami a kerámia alá van írva kis cé- dulákra. Azt el tudom olvasni. De úgy vélem az olvasással a főkönyvelőknél lesz nagyobb baj. Amikor idegenvezető voltam — De ismersz mindent, hogy mi hol van! — Igen! Csak olyan apróságot nem, hogy ki építette és mikor. Két évszámot tudok mindössze, a születésnapomat és a személyi igazolványom számát. Azt mellesleg magam sem értem, hogy az utóbbit miért nem felejtettem el. A főkönyvelők pedig nem tudnak számok nélkül élni, ezért engem állandóan csiklandozni fognak. — Az téged ne zavarjon! — Az más, ha még ti is biztattok, durr bele! De aztán nekem ne tegyetek szemrehányást, ha valamelyik csirkefogó főkönyvelőnél lesz egy útikalauz és abból kilesi a számokat. Rögtön oda is adták a pénzt, aláírtam egy nyugtát és így megkötötték a kezemet. Meg kell mondanom nem is volt olyan nagy ügy az egész. Én ültem ftz Ikarusz első ülésén, velem szemben a főkönyvelők és a kezembe nyomtak egy mikrofont. — Naná! — mondtam magamban, ez nem volt benn a tervben, de tartsunk csak egy kis mikrofonpróbát. Úgyis mindig irigyeltem ezért másokat, de soha nem jutottam hozzá. Mindenesetre épületes idegenvezetés volt. Állítom, hogy én voltam a legnépszerűbb idegenvezető. Többet kaptak, mint vártak. Megjegyzem az elején még ok- vetetlenkedtek, hogy ez kié volt, meg hogy mikor épült. — Hogy hogy mikor? A XVI. században 1521-ben avatták föl és erősen havazott. Akinek pontos adat kell, nyugodtan forduljon hozzám, még a napszakokat is közlöm. Nemcsak azt kapták, amit akartak, még többet is. Melyik útikalauz, vágj) idegen- vezető tud a város életéből pajzán dolgokat? Feltűnően kevés. Ki tudja az összes régi és mai jó helyeket? Alig egynéhányan és az sem igaz. Én ezt mind produkáltam. Az évszámoktól lassan elhessegettem őket, hisz fáradtak voltak szegények és némi vidámságot akartak. Meg is kapták. Mellesleg minden adat, amit tőlem kaptak, igaz is lehetett volna. Egyszerűen nem rajtam múlott. Szőllősy Kálmán egy halványrózsaszín kis bébiruhát a keresztlányának, most csak blokkoltatnia kellett az érte járó 77 forintot. — Most irány a kávéház — nyúltam az egyik csomag után. — Még nem, mert sálat és csizmát is veszünk... A mohair sál — szép, pi- ros-sárga-zöld kockás, angol gyártmány — 165 forintba került. A barna műbőrcsizma 299 forint volt Kacérkodott Ica egy fekete lakk körömcipővel is, amit szilveszterig szeretne megkapni, de ajándékba, férjétől. A haditerv megvalósítása érdekében még ott, az áruházban megkezdte az akciót: Laci már korábban felhívta a figyelmét. hogy van egyfajta férfi félcipő, gumi talppal 255 forintért, ami csak a Centrumban kapható. Ica most megvette neki. Sajnálta, hogy Áginak nem vásárolhatja meg azt a kis bundacipőt, amit sajnos, csak 31-estől 34-esig árusítanak, pedig a 138 forintot — 10 százalékkal, ő is kifizette volna érte. Amint ott álltunk csomagoktól roskadozva, úgy tűnhettünk. mint az áruház télapója, csak palást és kucsma nélkül. De Icának még nem volt elég. Most harisnyát meg zoknit akart Venni. — Nem is engedőm lebeszélni magam — jelentette ki erélyesen — mert most tiz százalékkal olcsóbban juthatok hozzá minden párhoz. Három pár nylonharisnyát és két pár zoknit vett. A harisnyáktól a drogériához mentünk Lacinak egy Wilkinson borotvakészletért, tíz- tartalékpengéért. Dobbelmann mosóport is vettünk, mert Ica szerint ez a világ legjobb mosópormárkája. Az ágyneműt például mosás nélkül, csak kifőzi a Dobbelmannos vízben és bőséges öblítés után ragyogó tiszta lesz. Téved, aki 'azt hiszi, hogy a Dobbelmann után befejeztük a vásárlást. A kultúrcikkek- nél angol kézelőgombok és nyakkendőszorítók között válogattunk. végül megvettük a legszebbeket: kézelőgombot 140-ért, nyakkendőszorítót 95 forintért Nehezek voltak a csomagok úntam már a dolgot és kijelentettem.“ — Egyetlen tapodtat sem teszek tovább, ha nem fejezed be a vásárlást. Ica felmérte a helyzetet, nélkülem nem tudott volna hazamenni, hiszen úgy felmálházott mindkettőnket, hogy moccanni is alig bírtunk. Sajnálkozott, de nem miattam. — Pedig még mi mindent akartam venni! Játékot Áginak, mert az is tíz százalékkal olcsóbb, azután valami szép Acryl, vagy Lanacryl fonalat, amiből karácsonyig pylóvert köthetnék' és amit most ugyancsak tíz százalékos engedménnyel árusítanak. Szerettem volna kinézni Lacinak egy szép alkalmi öltönyt, mert mondták, hogy létezik .valami Gyárfás szövetből készült és csak 1500 forint az ára, végül pedig a műszaki osztályon akartam kiválasztani jövendő rádiónkat, vagy legalább tanácsot kérni, hogy mit vegyek: áz NDK gyártmányú Remát 2200-ért, vagy egy helyes kis japán táskarádiót 950 forintért ... Éreztem, el kell vágni ezt a szóáradatot — Mondd, nyertetek a lottón, hogy ilyen nagy vásárlási lázban vagy? — Nem, csak spóroltunk egész évben, mert karácsonyra akartuk meglepni magunkat. — Karácsonyra? Hol van az még? Addig rengeteg ilyen este áll rendelkezésedre kedvesem, igazán nem kellett volna ennyire felmálháznod még engem is! — No, békülj már ki — mondta engesztelőleg. miután a kávéház ruhatárában lepakoltunk és megrendeltük a kávét — és legyél okos. Tanuld meg, amire engem Klára barátnőm — tudod, az a vérbeli eladó — tonf- tott: karácsonyra még a forgalmi csúcs előtt kell vásárolni. Érted? — Igen, csak azt nem tudom, hogy miért kellett mindent a Centrumban vennünk? — Ez még egyszerűbb. Elsősorban azért, mert jobb mindent egy helyen megvásárolni, mint üzletről üzletre bóklászva végigjárni a fél várost. Másrészt pedig, neked nem tűnt fel? A kabáthoz, ruhához és Ági kis ruhácskájához külön ajándékot csomagoltak. A kabáthoz kölnit, a ruhámhoz zsebkendőt, Áginak csokoládét kaptam. Azonkívül csupa olyan árut vettünk, ami másutt sehol, csak a Centrumban kapható... 1
