Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-06 / 283. szám
DnnatiTtiii nai»io € 1969. december 6. Huszonöt éves a Dunántúli Napló MEC/JELENT AZ ÚJ DUNÁNTÚL Pécs néhány horzsolással megúszta a világtörténelem legnagyobb háborújának szörnyű viharát. E szerencsés történelmi körülmény nyomán viszonylag gyorsan életre kelt a város. Zavjalov ezredes (jelenleg a moszkvai hadtörténeti múzeum egyik vezetője) a Nádor étteremben, ahol elsősorban dr. Boros István elvtárssal tanácskozott, kérte, hogy a város képviselői tegyenek meg mindent az élet újraindítása érdekében. „Ehhez minden segítséget megadunk — mondotta. — A gyárakban dolgozzanak, az iskolákban folytassák a tanítást, a templomokat nyissák ki. Azt azonban önök is vegyék figyelembe, hogy háború van. Ne feledkezzenek meg a lakosság ellátásáról, mert nehéz napokat élünk. Kérem, hogy tartsák be a háborús állapotok szülte kényszerítő parancsokat, a rendet, a fegyelmet és intézkedjenek, hogy kik lesznek a város vezetői...” Ezt egy „front reggeli” követte és Zavjalov távozott, mert Tolbuhin parancsa Kaposvár térségébe vezényelte. A következő napokban közel fél millió szovjet katona vonult át Délkelet-Dunántú- lon... Hideg, fagyos, havas volt 1944 decembere. Kísértett a háború minden réme. Távolról belejajdult a nappali és éjszakai csendbe az ágyúk dübörgése, a katyusák feleselése, ugattak a légelhárító ágyúk. A Széchenyi téren a Szentháromság szobra előtt díszsortűzzel hősi halottakat temettek. Híre szaladt, hogy kinyitottak az üzletek. Mindenki vásárolni akart Kenyeret tejet, sót, cukrot dohányárut, tüzelőt És közben falták a híreket a különféle értesüléseket Családtagok, rokonok, ismerősök érdeklődtek, azzal a boldog érzéssel, hogy itt már vége a háborúnak. Mi megmaradtunk! December közepén híre kelt, hogy megjelenik az újság. A hír igaznak bizonyult: 1944. december 17-én a délutáni órákban megjelent az újság. Cserkaszov ezredes, a szovjet városparancsnok — javasolta, hogy adjanak ki újságot! A nyomda meg volt... De azt, hogy mi legyen az újság címe és kik adják ki — el kellett dönteni. A megbeszélésen három párt képviselője volt jelen. Megegyeztek, hogy dr. Boros István (Magyar Kommunista Párt), Pozsgai Gyula (Szociáldemokrata Párt) és Perr Viktor (Független Kisgazda Párt) szerkesztésében jelenik meg az Üj Dunántúl. A hír szétfutott és valamiféle melegséget hozott. Mindenki érezte, gondolta, hogy az újság valami újnak a kezdetét is jelenti. Milyen körülmények között, hogyan készült el az első Űj Dunántúl? Szellemi szerzői közül Csuka Zoltánra, a jeles műfordítóra mindenki emlékszik, mint korabeli újságíróra. A T. I. jelzésű cikkek írója Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, aki akkor pártösszekötőként és szervezőként dolgozott. A nyomdászok: Kőszegi Andor, Papp Eerenc, Móró János, Tiglmann József, Gár- dosi József, Klimó Jenő és Ropoli lAszló. December 17-e is úgy kezdődött, mint a többi nap, mert a nyomdászok előtte már bejártak röpcédulákat szedni. Gölöncsér Gyuri bácsit küldte Misa, a szovjet százados, hogy gyűjtse be a nyomdászokat, mert újságot kell csinálni. Gyuri bácsi papír nélkül tudta a lakcímeket és gépkocsival Misa kíséretében összehívta a szedőket. Mire összejöttek, megérkezett a kézirat is. Meg kell jelennie az első szabad újságnak! Könnyű mondani, de nehéz megcsinálni! A szedőgépek ólomolvasztói gázzal működtek. De hol a gáz? Kiszedjük kézzel! Hozzákezdtek a szedők. Fürgén kapkodták a kis kazettákból a betűket és hat óra múltán kiszedték a két oldalt. Géppel mindössze két óra lett volna ez a munka, de délre kész volt a forma. A többi a gépteremre tartozik. Monostori Jani bácsi, a rotációs gépmester készenlétben állt „Szedés van? Újság lesz!” Ő így rögzítette a munkával kapcsolatos kötelességet Akkor is, később is... A papír? Volt néhány bála, néhány tekercsnyi a körforgó gépre való. Utána? — Nu, ne ponoszkodjotok! Itt a papér! — Ezt Misa mondta. Hozott papírt. Bort is, ennivalót is. Akkora rotációs papírokat, hengereket, hogy éppen duplája volt a gép nyomószélességének. Mit lehet ezzel csinálni? A pillanat megszüli a megoldást Fűrészt kerítettek és fűrészeltek — újságpapírt a rotációs gépre... Ha az újság széle nem volt szépen vágva, mert félrevitt a fűrész, — rá se figyelt senki. A lényeg az, hogy elment a gépen ... Nyomták aztán az Üj Dunántúlt csomagoló papírra is, különböző színű „kalap papírra”. Monostori János gépmester találón mondta később: „Olyan színes újság nem volt és nem lesz, mint akkor.. Amikor megjelent, a rikkancsnak nem kellett kiáltania, mert elkapkodták a Széchenyi tér környékén. A felirata ez volt: Üj Dunántúl. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja. Szerkesztőbizottság: Perr Viktor FGKP, dr. Boros István MKP, Pozsgai Gyula SZDP. Az évfordulón helyes idézni az első újság tartalmát. Közölte a Vöröshaásereg Frontparancsnokságának felhívását Magyarország polgáraihoz. Szűkszavú, katonás a fogalmazás. Tudatja az addigi hadieredményeket és arról értesít, hogy most Magyarország teljes felszabadítása van soron. Felszólít, hogy Magyarország is üzenjen hadat a fasiszta Németországnak, támogatást kér a lakosságtól a fasizmus elleni harchoz. Nyugalomra, rendre int, garantálja a magántulajdon megvédését. Felszólítja a hatósági szerveket, hogy folytassák munkájukat. A földek művelését és a gyárakban a munkát kezdjék meg. A kereskedők félelem nélkül tevékenykedjenek. A papok és a hívők gyakorolják a vallást A három párt kiáltványát Is közölte az újság. Ebben kihirdették a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programját. Deklarálták, hogy megbukott a régi rendszer, amely feláldozta az országot Kijelentik, összefog a három párt és a szakszervezet, hogy átsegítsék a nemzetet a válságos órákon, Segítséget kérnek mindenkitől pártállásra való tekintet nélkül és bejelentik, hogy mindenki szabadon választhat a három párt között. „Becsületesebb, nemzetibb kormányzatú, boldogabb Magyarországot, benne szabadabb, összetartóbb és boldogabb néppel!" — így foglalta össze a közeli célt a kiáltvány. Ezután a magyar hadsereg vezérkari főnökének felhívása következett. A katonákhoz szól: Lépjenek át fegyverzettel a Vörös Hadsereghez! Budapestet ne védjé- tek! A lakosság ne hagyja magát elhurcolni! A rendőrség és a papság maradjon a helyén, nem lesz bántódá- suk! A zsidóüldözésnek véget kell vetni! Akadályozzák meg az üzemek, a gazdaság kifosztását, mert éhínség fenyeget! Ezen kívül különféle közleményeket tartalmaz az újság. Pártok hirdetik helyiségeiket, fogadó óráikat. Megírta az újság, hogy a város vezetését pártközi bizottság veszi kézbe. Ilyen volt az első Üj Dunántúl, a felszabadulás után 18 nappal. Kászon József A pécsi sajtó történetéből Ma délután 3 órakor a Színház téri Hírlapolvasóban sajtótörténeti kiállítás nyílik. Képünkön néhány újság az elmúlt évtizedek pécsi sajtójából Emléktábla jelzi a Kossuth Lajos utca 88-os számú házon a Munkás szerkesztőségét és nyomdáját Perczel n. 8. — Itt készült az Üj Dunántúl á VADAST FERENC wmmmmK 33. Két napot töltött Domonkosék- nál, aztán elkísérték Kelenvölgybe Lakatos Alberthez. — Lakatos elvtárs a Győri Vagongyár vezérigazgatója lett a felszabadulás utáni években. Akkor a Ganzban dolgozott Míg Lakatosék munkában voltak, ő otthon maradt a lakásban. Csakhogy ez a szállás sem volt biztonságos, Lakatost is ismerte a rendőrség. 41. EL KELL HAGYNI AZ ORSZÁGOT A hatodik vagy hetedik napon különös hír jelent meg az Üj Nemzedékben, a Nemzeti Újságban, Az Estben és más lapokban. „A m. kir. rendőrség budapesti főkapitányságának politikai osztálya kommunista szervezkedésben való részvétel miatt, letartóztatta Kurimszky József — így, József! — újpesti eipászsegédet,” Talán Hain szégyellte a kudarcát, talán a további nyomozás kedvéért volt szükség erre a füllentésre? Kurimszky Sanyi nem tudta megfejteni a titkot. De nagy kínokat élt át ezekben a napokban. A szomszéd házban egy rendőr- törzsőrmester lakott, kutyája az udvaron vad ugatásba kezdett, valahányszor ő megmozdult Lakatosék szobájában. Nappal egy percre se mehetett ki az udvarra. Lakatos útján találkozót kért. Az elvtárs, aki eljött, kodeint hozott, mert Cigi naphosszat köhögött, tompán, mint egy dzsungeldob. — Megállapodtak: új búvóhelyet kell keresni. A Wekerle telepen egy öregasz- szonynál kiadó bútorozott szobát találtak. — Nős vagyok — mondta a néninek —, a feleségemet Esztergomban hagytam. Munkát ígértek Pesten, de ez még bizonytalan. Míg el nem dől a sorsom, ne jelentsen be, mert munka nélkül úgy sincs kitartásom. A néni megkapta ax előleget, beleegyezett Két hét nyugalomban telt el, a szállásadó asszony reggelenként korán elment hazulról, egyszer se kérdezte, talált-e már munkát. De a két hét leteltével szóvá tette: Be kellene jelentkeznie. — Ha akarja, kifizetek még két hetet — mondta Kurimszky —, de várjunk még egy kicsit. Ha nem sikerül az ügy, kénytelen leszek visszamenni Esztergomba. — Nehéz ezt nekem megtenni kedves fiam — mondta az öregasszony —, tudja lelkem, a kispesti rendőrkapitányságra járok takarítani, nem játszhatom ki a törvényt. — Persze, persze, ha Így van — mondta ő eltitkolva az ijedtségét—, holnap még körülnézek, aztán vagy-vagy. Ha kapok munkát bejelentkezem, ha nem, elmegyek, pedig nagyon jól meglennék itt magánál. Aznap este a fiatal lány, aki élelmezéséről gondoskodott, elvitte a hírt az elvtársaknak. Másnap reggel érte jöttek. Csomagolt s elvitték Alsógödre, ahol egy fűszerkereskedő kiadta a víkendházát. — Üggyel-bajjal fűteni is lehetett benne. — Megteszi két fiatalnak, — aitoQdis a fűszeresnek Hoffmann Karcsi, aki a megállapodást közvetítette. — Rendes tisztviselők, a lány is, a fiú is. Legfeljebb egy hónapig lesznek Pesten. Piri is megjött Dunakesziről, együtt foglalták el az alsógödi lakást. Minden jól ment az első napokban. de aztán váratlan nehézségek támadtak. A fűszeresné barátkozni akart Pirivel, hívta, menjen vele sétálni, moziba, színházba. — Nehéz volt kitérni a meghívások elől. De eleget tenni azoknak éppenséggel lehetetlen volt: a rendőrség körözte mindkettőjüket. Udvariasan, feltűnés nélkül tovább kellett állni. Bárdék elküldték Hoffmann Karcsit. ő megint segített. Felsőgödön egy Müller nevű család baromfi- tenyésztéssel foglalkozott. Két hétre kiadták az egyik szobájukat a pihenni vágyó „vidéki házaspárnak”. Néhány nap múlva felkereste őket Éva, Bárd András felesége. A párt üzenetét hozta: Kurimszkynak el kell hagynia Magyarországot — menjen Bécsbe —, Pirinek pedig hamis papírokat szereznek, hogy bej elentkezhessen. 42. PAPP FERIT BEAVATJÁK Papp Feri vasárnap este Rákospalotára ment. Badanti révén az előző csütörtökön találkozója volt egy Gyuszi nevű elvtárssal. — A Népművészeti Múzeum lépcsős kapujánál várt rá. Tóni előzetes leírása alapján mindjárt megismerte: szélesvállú, kerekarcú, rövidre nyírt bajusszal, barátságos, nyílt tekintetű. — Te vagy hát Papp Feri? Örülök, hogy megismerlek. Hosszabban kellene beszélgetnünk, gyere fel hozzám Itt lakom a Tűzoltó utcában. Ha szükség lenne rá, te úgy tudod, hogy Brandt tanító vagyok hallottad, hogy órákat adok, számtan és mértan leckéket szeretnél venni. A Tűzoltó utca páratlan oldalán volt a ház — a számát nem nézte meg — ahol „Gyuszi” lakott. Odafent, a szűk, bútorozott szobában — plüsstakarós kanapé, keskeny szekrény, kis kerek asztal és két szék volt minden berendezése — Márai Sándor regénye A zendülő hevert az asztalon és egy vastag Babits kötet, a Halálfiai. Gyuszi pemetefű cukorkával kínálta, szüleiről, munkájáról érdeklődött. Aztán rátért találkozásuk céljára: segítenie kellene ifjúmunkás röplapok készítésében. — Elég komolynak, megbízhatónak ismerünk. Vállalnád? — kérdezte. (Folytatása következik) k i
