Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-05 / 282. szám
december 5. »imanttm namo 3 Búzatermesztésünk távlatai Előtérben a kemény búza Hosszú távon is kifizetődő a búzatermesztés Baranya búzatermesztő Üzemeit, érzékenyen érintette az új búza-árrendelet, amely az Élelmezési Közlöny szeptember 12-i számában jelent meg. Ez az utasítás az összes olasz és francia búzákat kizárja az- étkezési kategóriából. A San Pastóre, a Libellula és társaik, takarmány kategóriába csúsztak vissza. A takarmánybúza ára szemben a keménybúza mázsánként 330 forintos árával, 1970. július 1-től mázsánként 257 forint lesz, vagyis egyenlő egy mázsa kukorica árával. Az új árban a jobb minőség fejeződik ki, s az megfelel. a világpiaci tendenciáknak is. Míg az acélos búza világpiaci ára tonnánként 60—65 dollár között ingadozik, addig a kevert búza — a hazai készletek zöme ilyen volt az idén — ára 40—42 dollár. Egyáltalán nem mindegy az, hogy a kivitelre tervezett évi 40—50 000 vagon búza melyik áron értékesül. Nyilván a hazai fogyasztókat is kedvezően érinti, hogy a sütőipar jobb lisztből süti majd a kenyeret, azonos fogyasztói ár mellett. De kedvező ez az árváltozás azoknak az üzemeknek is, amelyek kemény búzát termelnek. Baranyában azonban a puha búzák aránya 1969-ben elérte a 41,4 százalékot — bár ennek egy részét már eleve takarmánynak vetették — s ha az árváltozás nem jön közbe, ez az arány még nőtt volna, mivel a Libellula fajtában —, amely átlag 5 mázsával „verte meg” köztermesztésben a keménybúzákat, a megye megtalálta az eddigi legkitűnőbb intenzív fajtáját A takarmánybúza jövője —<* Az új ármegállapítás szükségszerűen felveti a kérdést a mezőgazdasági üzemekben, hogy a jövőben termeljenek-e puhabúzát. s ha igen, milyen mértékben. Erre nézve talán mérvadó lehet a megye legnagyobb búzatermelő üzemének a Bolyi Állami Gazdaság vezetőinek a véleménye nemcsak azért, mivel 6500 holdon termelnek évek óta búzát, hanem azért is, mert a gazdaságot ha lehet még súlyosabban érintette az árváltozás, hisz az 1968/69-es gazdasági évben a Libellula aránya elérte náluk a 60 százalékot. A kérdésre, hogy a jövőben termelnek-e és ha igen, milyen mértékben termelnek puhabúzát a gazdaság vezetői elmondták, hogy a rendelet megjelenését követően alapos elemzést végeztek, a termelési költségeket összevetve az új árral úgy döntöttek, hogy továbbra is termelnek puhabúzát, miután az meg- termi Bolyban a holdanként 29—30 mázsát is, míg a keménybúzájuk csak 22,3 mázsát adott. Arányát azonban az eddigi 60 százalékról 35 százalékra csökkentik. — A puhabúza további termelését a gépek jobb kihasználásával, a vetési, de különösen a betakarítási idő meghosz- szabbításával indokolták. Kiszámították, hogy ha az egész területen keménybúzát termesztenek akkor a betakarító kapacitásukat legalább 30 százalékkal meg kéne növelni. Gazdaságosabb a kukoricánál A bolyiak megvizsgálták a takarmánybúza és a kukorica viszonyát is. Sem béltartalomban, sem pedig holdan- kénti hozamban nem marad el a búza a kukorica mögött, a termelése pedig egyszerűbb és olcsóbb. Míg egy hold takarmánybúzát 20,2 óra élőmunka-ráfordítással állították elő, addig egy hold kukoricát 86,8 órával. Az egy mázsa takarmánybúza önköltsége 131 forint volt, a kukoricáé 207 forint — ezek 1968-as adatok —. A búza betakarítása, tárolása is meg- oldottabb. Ügy gondolom, fokozottan érvényesek ezek a megállapítások a termelőszövetkezetre nézve. A puhabúza további termesztése mellett szól az a körülmény is, hogy ettől az évtől a takarmánykeverő üzemek nemcsak árpát, de takarmánybúzát is elfogadnak tápcserére. Nem vitás, hogy a biztonságosabban és kedvezőbb feltételekkel értékesíthető keménybúzák, mindenekelőtt a Bezosztája az M—808-as és a kísérletekben kitűnően bevált szovjet Auróra — sajnos, ebből ma még vetőmag úgyszólván nem kapható — Baranyában is a figyelem központjába kerültek, s területükben jelentős felfutás várható már a következő évben. A Bolyi Állami Gazdaságot *—■ ahol 4000 holdon állítanak elő búza-vetőmagot — már. ezen az őszön is valósággal ostrom alá vették a mezőgazdasági üzemek keménybúza vetőmagért. Sajnos, Boly nem tudott eleget adni. A jövőre nézve azonban kedvezőbbek a kilátások, mert a vetőmag területen már ezen az őszön megfordították a fajtaarányt, s így 70 százalékon Bezosztája, 30 százalékon Libellula vetőmagot termelnek, s 1970 őszére már egy jelentős keménybú- ' za kínálattal rendelkeznek majd, amelyből elsősorban a megyén belül jelentkező igényeket elégítik ki. A búzakérdés Baranyában Mint látjuk, a búzakérdés igen összetett, különösen Baranyában, ahol az árcsökkenés ellenére is indokolt bizonyos mértékben fenntartani a takarmánybúza termelését az országostól eltérő adottságok miatt. Ez teljesen kalkuláció kérdése, mint ahogy az is, hogy búzát avagy kukoricát termeljen-e az üzem. Nyilván a búzatermesztés jelenlegi arányának fenntartását vetésváltási szempontok is indokolják. A Bolyi Állami Gazdaságban például 30 százalék ez az arány, amihez továbbra is ragaszkodnak — országosan a vetésterület 25—28 százalékát foglalja le a búza, ami 2,3 millió katasztrális holdnak felel meg. Az évi ingadozás Baranyában is minimális, a búzaterület 120 000 hold körül alakul évről évre, az állami gazdaságokkal együtt, ebből a takarmánynak vetett terület kb. 20 ezer hold. A területet az árváltozás ellenére ezen az őszön is elvetették a mezőgazdasági üzemek. S ha távlatilag a világpiacon kitűnően értékesíthető kukorica előre is tör, a búzát, mint domináló növényt sem rövid sem hosszú távon nem fenyegeti veszély Baranyában. —Éné— Megyei területrendezési terveket készítenek A Magyar Urbanisztikai Társaság csütörtök délutáni klubnapján dr. Pongrácz Pál, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium településfejlesztési főosztályának vezetője előadásban számolt be arról, hogy országszerte megkezdődött a megyék távlati területrendezési terveinek és fejlesztési programjainak kidolgozása. Eddig a települések önálló területrendezési terveket készítettek, amelyek azonban nem, vagy csak alig vették figyelembe a környék más településének fejlődését és ennek hatását. A megyei területrendezési terv hivatott arra, hogy fontos összekötő kapocs legyen az országos és a helyi elképzelések összehangolásában. Dél-Dunántúl egyetlen komputere... Magyarországon — akár a számítógépek, akár a szakemberek számát tekintjük — elmaradtunk a számítástechnika lehetőségeinek kihasználásában. Hazánkban ez idő szerint 65 elektronikus számítógép működik, ez év végéig számuk 80-ra emelkedik. Ehhez még az is hozzátehető, hogy számítógépeink szinte kivétel nélkül a „második generáció”-hoz tartoznak (tehát nem a legkorszerűbbek és emellett viszonylag kis kapacitásúak), ösz- szehasonlításként megemlítjük, hogy 1967-ben — becsült adatok szerint — például a Szovjetunióban 2400 —2600, Lengyelországban 120 —140, Csehszlovákiában 110 —120, az NDK-ban 90—120, a tőkés országok közül — ugyancsak 1967-ben — az Egyesült Államokban 32 500, Szigetvár ünnepel Emberek — emlékek Este fél kilenckor érkeztek meg a szovjet csapatok A Nemzeti Bizottság első intézkedései A piac itt Szigetváron is olyan, mint bárhol az ország más városaiban. Vitatkozó, nevetgélő, bosszankodó asszonyok, üres vagy teli kosarakkal. Az asztalokon méregdrága hagyma, olcsó burgonya, lila karalábé hegyek, sárga sütnivaló tökök félbevágva, aranyló és vérpiros almák, zöldség, savanyúkáposzta és a jóég tudja még mi nem. A virágárus asszony zöld lódenben ül, derékig átcsavarva kopott pokróccal. Igazgatja a csokrokat és várakozóan néz rám. — Itt élt negyvennégyben is? — Itt is születtem, de ne kérdezze mikor! — mondja nevetve, majd tenyerével hirtelen eltakarja száját, pontosabban a foghíjakat — Miért kérdi? — ... Hogy voltak-e halottak? Mondjuk decemberben, negyedikén, ötödikén ... — Már nem emlékszem. Lehet, hogy voltak. Várjon csak! A németek a somogy- apáti út felől lőttek aknával a városba és egy asszony meg a kislánya haltak meg. Meg volt egy asztalosmester, valami Schmidtnek hívták, az meg szegény a félelemtől meg az ágyúzástól megőrült aztán öngyilkos lett... Valahogy így volt. Vegyen virágot. fiatalember... — Nem szeretem a krizan- tént... De azért megmondhatja a nevét. — .Szederkényiné vagyok. Délután a Zrínyi téri élelmiszerbolt falánál nézelődöm. Most jön a tömeg a konzervgyár és a cipőgyár felől, itt aztán a két emberfolyam eggyé vegyül. Asszonyok, lányok, férfiak, fialabbak, munkások, tisztviselők. Kit szólítsak le? Divatos szőrmével bélelt orkánkabátos férfi, talán negyven körüli lehet, aranykeretes szemüveget visel. — Mire emlékszik? Szigetvár, József A. utca Ssetot&S fetv. — Volt itt egy zárda, a ferencesrendieké volt. Minden helyiségben, de még a pincében is rengeteg ember, köztük én is, szüleimmel. Féltünk a németektől is, oroszoktól is. Az ember ilyenkor fél. Aztán este bejött négy-öt orosz katona. Körülnéztek, valamit mondtak, nem tudom mit. Én az egyiknek a hátamögött álltam, anyámmal. Megérintettem a vállát, így kinyújtott karral. Hirtelen hátrafordult, anyám megijedt. De a katona csak nézett rám, aztán olyan haveri módon, a tarkómra tette a tenyerét és barátságosan megrángatott. Erre emlékszem ... Valami felrémlik nekem. Ezt a „képet”, már hallottam, vagy olvastam valahol... — Mondom is neki. — Valamelyik író ezt már megírta, még régebben. Első találkozását egy pesti pincében, a szovjet katonával... A szemüveges rámnéz, kissé csodálkozva. — Lehet. De ez éppen így történt meg velem Ez biztos, hogy így volt. Délelőtt találkoztam Tinusz Jánossal, a Városi Tanács elnökével. A város felszabadulásának történetét most dolgozza majd fel, készül az évfordulóra, a december 5-i ünnepi tanácsülésre. Mondja, hogy akkor, december 3-án — vasárnapra esett — egész nap kölcsönös tüzérségi harc volt A lakosság az épületek pincéiben bújt meg. Ötödikén délután 4 órakor a németek felrobbantották a pályaudvar melletti vízmüvet kézigránáttal a posta, táviró és távbeszélő berendezéseit leroskadt az Almás hídja is, aztán elmenekültek. Este fél kilenckor érkeztek meg a szovjet csapatok ... — Megtaláltuk a Nemzeti Bizottság üléseinek jegyzőkönyveit. sok — ma már érdekesnek tűnő — pr<>rtémá- kat tartalmazva. A másolatokba belelapozok: az N. B. elrendeli, a szigetvári szabóktól, kereskedőktől le kell foglalni a vatelint hogy a kórház vattaszükségletét biztosíthassák. Aztán: árdrágítás miatt vonják felelősségre K. Sándor szigetvári hentes és mészárost. 1945. február 9. — az N. B. az útépítő munkások napi bérét 20.—, illetve 25.— pengőre emeli fel. Aztán: az árdrágítókat ötezer pengőre megbüntetik. Az N. B.-hez panasz futott be, miszerint ö. Gy. fodrászmester csak természetbeni juttatások ellenében hajlandó a női vendégeket kiszolgálni. (!...) Február 13: eltűnt a község zsírkészlete. Ettől kezdve csak utalványra adnak ki zsírt. A szovjet parancsnokság húskonzervet rendel a Szigetvári Konzervgyártól: .— néhány embernek ismét lesz munkája, bár csak egy hónapi időtartamra. Az is valami. Továbbá: a Nemzeti Bizottság helyiségeinek fűtési, takarítási munkálatainak elvégzésére felvette L. Károlyt 200 pengős fizetéssel. Jövedelmét a rövidesen beindított helyi újság, a Szigetvári Heti Lap bevételéből fedeznék. Ha eny- nyi nem jön össze, akkor a városparancsnokság fedezi a különbözetet... Aztán egy idézet a „Kisgazdapárt” című újságból, 1946. március 13-i keltezéssel: „... A Magyar Kommunista Párt szigetvári járási konferenciája, — bevezetésképpen — vasárnap délelőtt Szigetvárott, a Fő téren impozáns nagygyűlést tartott... A tömeg ezután a járási főjegyzőség elé vonult, ahol követelték a járásban lévő négy reakciós jegyző azonnali leváltását.” Idejegyzem még — cukrászdái asztal mellett — az úttörő munkát végző Nemzeti Bizottság azon tagjait, akik ma még megtalálhatók a városban, itt élnek, többnyire nyugdíjban, negyedszázados fáradságos közéleti munka után: Gaják Sándor pártmunkás, aztán a nyugdíjasok, Gaják József, Gombos Gyula, Szulimán Mihály, Bedekovics János. Miszlay László. Körülnézek, a távolabbi asztalnál lánykoszorú, néhány fiú is. Málna, gesztenyepüré, sör, likőr, némelyik cigarettázik. Mini-szoknyásak, csizmásak, kamaszhangúak. szépek. Mikor születhettek? Tizenhét-húsz esztendeje. Letelepszem közéjük, kicsit tartózkodnak az első percekben. Sorolom a neveket. — Sanyi bácsit ismerem. A pártnál dolgozik. — Én meg a Gyula bácsit, mert az apa mesélte ... Mit tetszett mondani? Nemzeti Bizottság? Tudom mi volt, nemrég az iskolában előadáson hallottam, hogyan szabadult fel a város. Akkor még község volt. Szóval, a Gyula bácsiról volt újságcikk is, még régebben ... — Láttatok hidat robbantani? Vagy mást? — Filmen. — Tudnál egy hidat felrobbantani? A fiúk csodálkozva néznek rám: — Nem tudom. De egyáltalán: minek?! A kérdés is, válasz is, kicsit kedvüket szegte. Elhallgattak. „Szórakozzatok tovább ...” — mondom, aztán fizetek, megyek ki az utcára. A kivilágított áruház kirakatüvegének támasztom a homlokomat Bent tömeg karácsonyi vásár, érezni a bőrnek, textilnek jó illatát. 3ab Ferena Angliában 2200, Franciaországban 1950, Hollandiában 500, Ausztriában 200 elektronikus számítógép működött. Tehát még gyermekcipőben járunk. De maradjunk szűkebb hazánkban. Dél-Dnnántúl egyetlen elektronikus számítógépe » Számítástechnikai és ügyvitelszervező Vállalat pécsi adatfeldolgozó központjában található. A Bull-General Electric komputer nyugati gyártmány, közepes teljesítményű. A pécsi központban található géppark értéke közel 30 millió forint. Gyöngyösi Lászlóval — a fiatal közgazdász nemrég került a pécsi adatfeldolgozó központ élére — arról beszélgettünk, nogy milyen a vállalatok érdeklődése az elektronikus számítógép munkája iránt, és hogy a jelenlegi kapacitást a leghatékonyabban használják-e ki? Jelenleg huszonöt vállalatnak dolgoznak, köztük Baranya, Tolna, Somogy és Zala állami építőipari vállalatainak, a Mecseki Szénbányáknak, a DÉDÁSZ-nak, az AKÖV-nek, a Húsipari Vállalatnak és így tovább, van pesti partnerük is. Természetesen főként nagyvállalatok. De jelentkeztek újak is, a szekszárdi és a kaposvári mezőgazdasági gépjavító vállalatok, MÉK és TÜ- ZÉP vállalatok, a FŰSZERT és más nagykereskedelmi vállalatok. Ügy néz ki, egyelőre kielégítik az igényeket, tekint ve, hogy jelentős fejlesztésnek néznek elébe. Még az idén, decemberbe» nyolcmillió forint értékí ún. perifériális egységekei kapnak. Továbbá megszűnik egy szűk kapacitás: a géppark lyukszalagolvasóval gyarapodik Ami a legfontosabb, az ú székház. A Tüzér utcai telephelyükön nagyon szűkö sen vannak, egyes helyisé gekben szinte egymás kö nyökét érik a munkatársak Minden reményük megvan hogy jövőre elkezdődik é még 1970 végére, vagy 197 elejére elkészül az új szék ház. Ha pedig az elektroni kai részen bevezetik a rész leges 3 műszakot, a pécs adatfeldolgozó központ kapa citása ötven százalékkal les: több. És az új székház a to vábbfejlődés lehetőségét i magában hordozza. Gyön gyösi I^ászló szerint elekt ronikus számítógépek mun kája iránti igény egyre gyor sulóan növekszik majd, é óriási fejlődés várható. A másik kérdés, mir használják a jelenlegi kapa citást? Kilencven százalék ban adminisztrációs munka kát „visznek” az elektron: kus számítógépre. Az tén; hogy a legtöbb nagyvállalc adminisztrációs munkáit (pé. dául állóeszköz-nyilvántai tás, készletek nyilvántartás stb.) képtelenség manuál munkával elvégezni, mei egyszerűen mire elvégzik, s eredmény elavult, haszná hatatlan. Azonban mégis hasznosabb volna, ha vállalatok az elektroniki számítógépet egyre töb gazdaságossági, matemat kai számítás elvégzéséi vennék igénybe. Végeznek már Pécsett ilyen gazdaságossági szám tásokat, kutatójeliegű műi kát, például az ÉGSZI, i Orvostudományi Egyetem, Mecseki Szénbányák kutat; si osztálya megbízásából. H utóbbi már kész matemat kai formulákkal szokott jt lentkezni a pécsi adatfeldo gozó központnál. Mindez pe: sze szakemberek kérdés hogy a vállalatok rendelke zenek olyan közgazdászéi kai, akik tudják, hogy m akarnak, mit várnak a kon putertől. Az ilyen akarásol kai aztán — az elektroniki számítógép segítségével ; egy-egy vállalatnál sokszá ezer forintos, esetleg mill» megtakarítás érhető eL Miklós vári Zoitáss 1 á I
