Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

kxnacctcmiti MELLÉKLETE Körinterjú pénzügyi szakembeiekkel Araikor as ér piros betűs na­pokkal tarkított végére érünk, va­lamennyien várakozásteljesen te­kintünk a következő év elé. Mit hős az 1970-es esztendő? Most, hogy rövid egy hónap alatt napvi­lágot látott az MSZMP Központi Bizottságának határozata, lezajlott az országgyűlés vitája kissé más mederbe terelték a gazdálkodás fo­lyamatát, aktuális a kérdés Mit ▼ár a gazdasági mechanizmust továbbfejlesztő új rendelkezések­től? Vagy rövidebben: Mit vár az 1970-es esztendőtől? Körinterjúnkat pénzügyi szakemberekkel készítet­tük. Nagyobb élénkség Dr. Kisvárt András, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósá­gának igazgatója a „finanszírozási ablakon” kinézve láttatta elkép­zeléseit — Elsősorban azt várom, hogy a következő évben és években a me­zőgazdaságban eddig megkezdett beruházások sorra üzembe lépnek, növelve a kínálati oldalt, a lakos­sági árualapot. Egyelőre beleöl­tünk a mezőgazdaságba egy csomó pénzt, de a beruházások átadása ezzel nem volt arányban. 1970- ben és 1971-ben megvan a reális lehetősége annak, hogy a belépő beruházások éreztetik a hatásukat a húsellátásban. Most, hogy az építkezés támogatását csökkentet­tük, a sorok rendezéséhez, pillanat­nyi szünet állt be. Csak a jó elkép­zelések kapnak utat, akik előbb adnak árut és gazdaságosan ter­melnek. A jövő évben nagyobb szelekciót várok minden kérdés­ben. — Az export magas színvonalon való tartása fontos célunk. De ne minden menjen exportra. Az ex­port kényelmes a vállalatoknak, minden támogatta. Sok vállalat figyelemre méltó támogatást, ex­port visszatérítést kap, ugyanakkor, amikor a belföldi árualap szűkös. A nem egésezn jó export kopjon le, és törjék a fejüket, hogy a bel­földet ellássák. Jövőre azt várom, hogy a megyében hagyományos, jól menő exportcikkek, mint pél­dául a kesztyű, stabilizálódik. Ami nem feltétlen kell, ami nem gazda­ságos, az nem kelL — Az elmúlt évben nem na­gyon fájt az iparnak, ha bizonyos cikkeket nem gyártott. Ebben kell, és várom, hogy valami változás bekövetkezzék, már a jövő évtől kezdődően. A termelés növekedésé­re, élénkebb kínálatra számítok. De önmagában nem az a fontos, hogy emelkedjék, hanem hogy a kereslet összetételének megfelelően alakuljon a termelés. A kereskede­lemtől is jobb munkát várok. A kereskedelem eddig megijedt a pénzszűkétől és bátortalanul ren- d^H. Most neHink is módunkban áll rugalmasabbnak lenni a hitele­zésben. Akik feltöltik készleteiket, ad ^.ieavezmenyuen részesülne*, több lesz a vállalati érdekelt­ség a nagvobb forgalomban Az­zal, hogy a kereskedelem fejlesz­tési aiapja feiszaoadul, kedvezőbb környezetbe kerülnek. — 1970-ben nagyobb élénkséget várok a gazdasági életben, s na­gyobb vállalkozói kedvet. Azt, hogy a kisebb-nagyobb feszültségek feloldódnak. A vállalatok új kö­zegben dolgoznak, ismerjék fel sa­ját érdekeiket. Törődjenek a jó üzleti kapcsolatokkal. Erősödjék a fizetési fegyelem, a fizetési morál. Szelektálódjék a jó és a rossz! Közös vállalkozások Mit vár az új esztendőtől Csen­des László, a Beruházási Bank me­gyei fiókjának igazgatója? — "iTo+pjrj!- n7 elm'ált Vét év­ben fejlesztési alapjukból kétmil­liárd forintot költöttek el. Min­denne!" most már meg kellene mu­tatkoznia a termelésben. Igaz. az alapok felhasználását a korábbi rer döntései determinálták, a vállalatok megkezdett beruházásai­kat fejezték be. Ezek a döntések st már megszűntek. Azt várom, MIT VÁRHATUNK A JÖVŐ ÉVBEN? hogy a vállalatok a jövőben való­ban gazdálkodjanak. Ne csak min­denáron elkölteni akarják fejlesz­tési alapjukat. Arra költsék, ami hoz is valamit. Szelektálni kell. Csak mellesleg mondom, sok vál­lalat vásárol mostanában személy- gépkocsikat, irodabútorokat... — Az ipar és a kereskedelem eddig nemigen vette észre, vagy nem volt érdeke, hogy a nyeresé­get nemcsak nagy haszonnal és kis forgalommal, de kis haszonnal és nagy forgalommal is el lehet ér­ni Még mindig jelentős kapacitá­sok találhatók a megyében, amit ki lehetne használni, de eddig a vállalatoknak jobban megérte, ha újabb munkaerőt vettek fel. A Be­ruházási Bank a jövő évben jobban elősegíti a műszaki fejlesztést, ser­kenti a szocialista gépimportot. Lényeges könnyítések vannak, s várhatóan növekedni fog a szocia­lista gépimport, az igényeket kielé­gítik. — Azt várom, hogy a jövőben, a meglévő, ideiglenesen szabad pénzeszközök jobban koncentrálód­nak. Több lesz a kooperáció. A vál­lalatok, önkéntes alapon, társulnak, közösen vállalkoznak. — A vállalatok, saját érdekeik figyelembe vételével, azokat a te­rületeket keressék, ahol kedvező a befektetés. Annyi a kisvállalat, ke­vés a pénz, mégis mindenki el akarja költeni. Ha már nem tarta­lékolják, koncentráltabban használ­ják fel. A bank ezt hitellel támo­gatja. Ha a kisvállalat egyedül áll szemben a bankkal, hátrányosabb helyeztben van. mint amikor ket- ten-hárman társulnak. Tovább lépünk Dr. Buzánszky Józsefnek, a Pénzügyminisztérium Beveten Fő- igazgatóság területi igazgatósága vezetőjének jóslata az 1970-es esz­tendőre. Ö a költségvetés érdekeit képviseli. — Mérsékelten vagyok optimis­ta, csodákat, alapvető változásokat nem várok de megítélésem sze­rint a mechanizmus kibontakozta­tása utján tovauu lepunii. A gazda­sági szabályzókban csak finomítá­sok történtek. A vállalatok szerve­zeti felépítésében nem lesz válto­zás, a verseny kibontakoztatásá­ban tehát szerény lépésre számít­hatunk. Alapvető változásokat vá­rok a munkaerőgazdálkodás terén. Az új szabályzók elősegítik a ha­tékonyabb munkaerőgazdálkodást, a munkafegyelem megszilárdítását és ehhez kapcsolódóan a termelé­kenység fokozását. Azt várom, hogy a vállalati törzsgárda foko­zottabb anyagi és erkölcsi meg­becsülésben részesül. És mivel a vállalatok tisztában vannak azzal, hogy milyen további változtatások­ra számíthatnak, hogy a munka­erő ára a későbbiekben tovább nő; intézkedéseket tesznek a még ész­szerűbb munkaerő-gazdálkodásra. Ugyanakkor az eszközökhöz kap­csolódó terhek csökkentése elősegí­ti a műszaki fejlesztést. — A fogyasztók jobb ellátását várom a következő évben, azt, hogy egyrészt növekszik a kereske­delem készlete, másrészt javul a készletek összetétele. A piac nyo­mása ellen nem védik annyira a vállalatokat. A kedvezmények kö­rének szűkítése azt jelenti, hogy a piac hatása jobban érvényesül. Azt várom, hogy a fogyasztói árszín­vonal stabilizálódik, azért, mert a következő évben fokozottabb az árellenőrzés, nagyobb a piac hatá­sa, a szabadáras cikkek körét nem növelik, továbbá, hogy az indoko­latlan nyereséget elvonják. — Feltétlen változásra számítok, ami a lakossági szolgáltatás szín­vonalát illeti. Erre a határozat már megvan a szolgáltatási ága­zatot mentesítik az eszközlekötési járulék fizetése alól, adókedvez­ményben részesítik, nagyobb lesz a fejlesztési alap. a k';,N g terhére 3 százalék béremelkedést számol­hatnak el. — A költségvetés pozíciójában nem lesz változás. A költségvetés 1970-ben nem vállal többet magá­ra, mint 1969-ben, de nem is ró több terhet a vállalatokra. Több­let kiadásait a nemzeti jövedelem emelkedéséből fedezi. Végezetül azt várom, hogy a vállalatok lépé­seket tesznek, hogy a számvitel a gazdálkodás reális eredményeit tükrözze, s megfelelőbben infor­málja, ösztönözze a gazdasági ve­zetőket. Miklósvári Zoltán KISS ATTILA RAJZA CSORBA QYŐZÖ: HÖ ALATT A város vízszintesei fehérek, csak a függőlegesek ma­radtak saját színükben. S még mindig ömlik a hó. Sűrűn, ők- lömnyi pelyhekben Szigetem szigorúan sziget, senkit sem engedek rá, hogy mindenki ráférjen. n. Ilyenkor tanulnak pótolhatatlan-sokat a fák. Ezeken az éjszakákon. Örökké a pusztulás partszélein imbolyognak. s jó­szerencséjük óvja csak őket, nem akaratuk. Hogyan nézek sze­mükbe majd tavasszal? Kibírom-e a szenvedés túlpróbáltjainak jogos fölényét? m. Tie tán a pusztulás is él? S ez iszonyatos éjeken ma­ga is fél a pusztulástól? S az élők önként táplálják az ál­talános rettenetben, mely együttérzővé nevel? IV Alkonyaikor lobogó-vörös volt az égalj. Nem vérvörös, hanem lángvörös tűzvörós. Aztán megtört a vörösség, később kialudt, s fekete lett a világ, fekete, fekete. Amilyen a legmélyebb pokol lehet, a valóban mindent, még a színeket is elnye­lő. V. Am néhány napja már rövidebbek az éjszakák. Egy-egy kakaslépéssel csupán. A kakaslépések azonban nyílegyenes utat jelölnek csillanaikkal. s az út végéről zöld és lila sejlik a villogó fehér fölött SZERETNI JO Kedves Jancsi bácsi! Levelét megkaptam, aminek nagyon örül­tem. Levelemet én is már vasárnap elkezdtem Írni, de egy szomorú dolog miatt abba kellett hagynom. Pénteken, azaz 14-én volt két éve, hogy az a bizonyos vas kimozdult, s ez édesapám életébe került. Ezen a napon nem tudtam másra gon­dolni csak őrá: arca, mozdulatai jutottak eszembe lépten-nyomon. Két éve, hogy nincs közöttünk, s nekünk most egészen másképp kell élnünk, mint annak előtte ... te Gungl Ferenc, Béta-bánya üzem­vezetője azt mondja: az ilyen ha­lál a legszomorúbb. Meghalni — véletlenül, ez rettenetes. Jó szak­ember volt, s azok voltak a társai is. Általában fenntartási munkákat, vágatbővítéseket, anyagvisszarab- lást végeztek, s mindehhez meg is volt az összeszokottságuk, gyakor­latuk. A sérülés, az egészen kicsi is, az átlagosnál is ritkább volt ná­luk. Akkor, 1967. február 14-én, a reggeli szakban szálltak le. Min­den jól ment. Egy megrokkant vá­gatot építettek újjá, s a tőlük megszokott ütemben haladtak elő­re. Fél nyolc felé leálltak regge­lizni, s aztán újra neki a meg­görnyedt TH-íveknek. Csörlős puli- motorral feszítették ki a régi biz­tosító íveket. Egy-egy ilyen kör­alakú biztosító vas négy darabból áll. A szorítókengyeleket leoldot­ták, de hogy ezután mit csináltak, azt már nehéz pontosítani. Az egyik ív „rúgott” egyet, s Bacher Antal, aki éppen vele szemben állt, ott a helyszínen meghalt. A homlokát találta el. a jobb szeme felett. Az ember nem tud másra gondolni, csak arra, véletlen, hogy éppen ott állt, s nem tíz centimé­terrel távolabb. Jó munkás volt, jó családapa. A bányában is sokat dolgozott, meg otthon is. Több hangszeren játszott, s gyakran hívták lakodalomba. Egyszer azt mondta, egy szép házat szeretnénk, olyant, mint a városiaknak van. Kis szoba, nagy szoba, előszoba. Megvan a ház. Nagyon szép ház, akárki megnézheti... * Kocsink megáll a 6-os úton: Me- cseknádasd belterületére veszélyes dolog lenne bemerészkedni. A de­rékig érő hófalak között kanyar­gó úton csak egyesével mehetünk. Egy bácsika jön szánkóval, s mi­közben körülményesen kikerüljük egymást, azt kérdezi: maguk a brigád? Véner János azt mondja: igen, mi vagyunk. Hát akkor csak siessenek, mert Misi már három óra óta az utcán topog ... Elmúlt öt óra, a megfeketedett fák dideregve gubbasztanak a va­kítóan fehér havon. Misi már a sarkon áll, s fut felénk. — Megmondtam én anyámnak, hogy jönnek! Bacherné az előszoba-ajtóban áll, s miközben a jó meleg konyha felé invitál bennünket, köténye zsebében zsebkendő után kutat. — Hát eljöttek? — El... Az asztal megterítve, a kreden- cen bor. Misi ölrekapja a kabátokat, s elporzik a belső szoba felé, de az­tán valami eszébe jut, s vissza­szól: — Ott a díványon van egy do­boz, azt nézzék meg! Asztali rulett, dísz-zsebkendők. — Az üzemből küldték — mond­ja Bacherné —, mindig küldenek valamit, pedig hát megvan neki mindene... A most hozott csomagok már az asztal közepén vannak. Sakk, könyvek Misi rakja is fel a bábukat. — Játszunk? — Játszhatunk. Az első ütés az övé, a többi azonban már nem sikerül: ha va­lamit kigondol, akkor csak arra figyel, Így aztán könnyű a védel­mében sebezhető pontokat talál­ni. Mikor a királynő is elveszik, ra­vaszkásan körbenéz, s aztán kö­zönyös hangon azt mondja: — Nem kéne abbahagyni? Unat­koznak a többiek ... Véner János bólint: világos, ha két ember iátszik a többi unatko­zik. Nézzük inkább, mi minden történt az utolsó találkozás óta. (Folytatás a 2. oldalon.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom