Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
nutiantmt nama 1969. december 23. Baráti beszélgetésen találkoztak tegnap az MSZMP Baranya megyei Bizottsága vezető pártmunkásai és a Népek Barátsága Téli Egyetem harkányi rendezvényén résztvevő nemzetek képviselői, a Pártbizottság épületében. A szovjet, a bolgár, a cseh, a szlovák és a lengyel vendegeket dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titkára köszöntötte. A találkozón reszt vett, Szentirányi József, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője és Právltz Lajos, a TIT megyei szervezetének titkára. Életbiztosítási kötvény I970. két első újszülöttjének Újévkor ismét 20 ezer forintos életbiztosítási kötvénynyel köszönti az Állami Biztosító hazánk legifjabb polgárait, Budapest és vidék első újszülöttjét. A kötvényt 18 éves korukban válthatják pénzre az „ÁB-béblk”. Az Egészségügyi Minisztérium ügyelete az ország minden részéből beérkező jelentések alapján állapítja meg, melyik két újszülött „érdemli ki” a jutalmat Ha ugyanabban az időben több gyermek születik, az elsőséget sorsolással döntik eL Az AB „20 ezer forintosok klubjának” már 18 tagja van, 11 kislány és 7 fiú. A legelső AB-bébi kilenc esztendő múlva kapja kézhez a biztosító 20 ezer forintos ajándékát Husztót KIVÁNCSI ÖZ áll az úton. Megvárja, amíg közel érünk, aztán usgyi az erdőbe. Hasa- aljáig ér a hó. Most világos ak erdő az abaligeti út mentén — sokáig tudjuk szemmel követni. Mindenütt hó, amelyet néhol tarkít, piszkossárga foltokkal élénkít a letöretlen kukorica. A vadcsapások árulják csak el, hogy nem kihalt a vidék. A 14-es kilométerkövön hatalmas süvegcukor szerű hókupac — úgylátszik erre is jár- hatatlanok voltak az utak, arrtíg a . traktorok szét nem tű utak a hófúvásokat Mondták is többen, nem szabad megkísérelni, hogy autóval Husztótra menjek. Majd meg tudod — figyelmeztettek — miért kapta a falu Mátyástól a nevét. Amikor királyunk Baranyában járt igazságot osztogatni, iszonyatos fájdalmak jöttek térdébe. Kénytelen volt kocsira ülni és Buda felé venni útját. Igen ám, de egy kicsiny falunál elakadt a szekér, a lovak tehetetlenül vergődtek a sárban. Ekkor a faluból emberek jöttek — ők húzták ki. ,löl, hátul vonták, taszigál- ták a kocsit — közben ütemesen kiáltozták: húzd — tóid, húzdtóld. Sokáig csen- ;ett a beteg Mátyás fülében z' ütemes kiáltás. Budára ve levelet küldött a falu- a, amelynek Húzdtóld nevet ta. Az itt élőknek nem állt szájára — ezért csak HUsz- ot mondtak. így szól a onda — amelyet dr. Vargha Károly, főiskolai docens dolgozott fel. x Hát azóta sokat javultak utak... — Ne higgye! Ha a hó el- negy, ide egyetlen kocsi em tud bejönni. Pedig csak zt a 300 méteres bekötőutat ellene megcsinálni — panaszkodik a boltos. — Kovácsszénáján járdát, I utat lehet csinálni, ná- £ meg semmit — kontrá- egy asszony a hirtelen gyűlésen... JÓ KÖVESÜT közvet- il a falu szélén húzódik, yleg nem sok kellene, y a kenyeres, sörös és , szállító autók betudjanak j mi. Kétnaponként 150 \ kenyér kell — nem Ihatják a hátukon. A sóik is igyekszenek előbb Ini az italt, ne marad- mire ideérnek. Már egy apja nem kaptak, mint gy a Füszért is ritkán erre. z útról jól látni a falu tm ennyi házát, A leg- só népszámlálás adatai int 45 van. Akkor 192 >s élt itt, most talán 150. -két ház épült huszonöt alatt Két-három gyerek születik — annyi ember is hal meg. Tíz éve 23 bevándorló volt — 43 elvándorló. A múlt évben 10 és 19 volt ez az arány. MÖGÖTTEM A KÉT VIADUKT — szemben a Tóthegy. A barnásszürke, kopasz fákkal olyan, mint egy hatalmas vaddisznó — hasa- alján a házakkal. A falut két részre osztja az orfűi patak és a rét. Az innenső oldal Kakasvár — 13 házzal. Kihalt minden, mozgást alig látni. Két ló egy járgányt vontat — körbe, körbe. Egykedvűen, mintha imamalmot pörgetnének. Egy kutya szalad át a hídon. Hajlotthátú nénike totyog a kúthoz. — Boszorkány, az volt a faluban. Én is láttam. Olyan öreg volt... úgy állott a háta, mint a törött ág. Mond ták az öregek, hogy egyszer elcsípték rontás közben. Látták, hogy a tehénnek apad a teje, a macska meg állandóan az istállóban bóklászik. Na egyszer aztán, jól elverték a macskát... Másnap az öregasszony nagyon beteg lett — könyörgött, hogy segítsenek rajta. Igaz volt-e — vagy nem, én nem tudom.. Nagyon régen volt. Szabó Imre istállójában beszélgetünk a gazdával. Hatvan éves — születése óta itt él. Csak kevésszer volt távol a faluból. Az egyik útja nagyon emlékezetes. Amikor a németek fel akarták robbantani az alagutat és a „vashi- dakat”. A magyar katonák meg a falusiakkal elvitették a robbanó-anyagot Sásdra. Amikor két nap múlva visz- szatérf, az utakon már özönlöttek a menekültek... — Felvettem a kocsimra az ismerősöket. A szívém majd megszakadt lovaimért — Csaknem megszakadtak a sárban. Alig hazaérek, fel a padlásra. Látom ám, hogy az alagút felől jönnek az oroszok... De már akkor vitték a faluból a fehér kendőt lM . ... EGY Lö, HÁROM TEHÉN, négy borjú ropogtatja a szénát — Enyém ez mind — mondja az öreg Szabó. — Aki dolgozik, megtalálja a tsz-ben is a magáét! Nem kell lopni! Rám mondanak mindent, mert van állatom, módom... Dolgozok is érte— Eszembe jut, amit Somogy- vári János, az abaligeti tanács elnöke mondott. Szorgalmas nép lakik ott... De hiába. Gyenge adottságú tsz. Nem jók a földek. Négy esztendeje 4,5 milliót kapott, azóta is minden esztendőben csurran pár százezer. Még sem tudnak kilá- bolni... Az állatokat szeretik, és jól is nevelik. Sajnos, az állomány csökken a lakókkal együtt. Tíz éve 122 szarvasmarha, 110 sertés volt. Most 94, illetve 71-re fogyott Egyetlen anyakoca sincs a faluban — honnan lehetne utánpótlás.., T Szabó Imre még egy villával odalök a tehén elé, aztán fiára bízza az állatokat, ö Bolyban gépésztanuló. A nagyobb pedig Hetvehelyen a mélyfúróknál dolgozik. Esteledik. A bolt már zárva. Már kora délután óta. Kis cédula függ az ajtón: PETRÓLEUMOSZTAS HÉTFŐN ... A tanácselnök mondta, hogy néhány öreg most is lámpával világít Husztót az utolsó baranyai falu, amelybe bevezették a villanyt. A 13 közvilágítási lámpa közül, az egyik pislákoló fényénél érdemes feljegyezni egy kis statisztikát: A KÖZSÉG 5,7 kilométerre van a legközelebbi falutól. Ez Abaliget Itt van az állomás, posta, orvos, tanács és iskola. Ide jár Husztótról a 6 kisiskolás. A hatvanas nép- számlálás adatai szerint a faluban nem ír, nem olvas 15, érettségizett 2, egyetemei végzett 1. A lakások: 1 szobás 22, 2 szobás 24, 3 szobás i. A falu határa 587 hold erdő, 303 hold szántó. Utcái: Petőfi, Rákóczi, Kossuth — összesen 1 kilométer sár — járda 300 méter. A kultúrteremben televízió és 565 kötetes könyvtár van. A faluban 11 televízió és 38 rádió előfizetőt tartanak nyilván. Négy autóbuszjárat megy a falu mellett, egy nyilvános és egy magántelefon van bekapcsolva ... — Kihalásra ítélt falu — mondja a tanácselnök — de jó pár esztendeig ez még nem következik be. Most az új alagút építkezése haza- vonza az embereket Komlóról, és az écrbányából is... Szorgalmasak az emberek — hátha még értelmét is látják. Ha a tsz jobban menne, megfojtani sem lehetne a falut... Ünnepi estéken több fény ég a faluban, mint máskor. A boltos 40 kiló szaloncukrot adott el. Minden házba egy kiló... Egy kutya ugatja a viadukton átrobogó vonatot — mint kúszó gyöngyfüzér; s milyen közel van? Mostanáig úgy tűnt, nagyon távol van Husztót — az isten háta mögött... Lombos! Jenő A munka becsülete V an a magyar nyelvben a munkának egy olyan minőségi meghatározója, ami kívül esik a közgazdasági kategóriák körén, de ugyanakkor a legnagyobb elismerés kifejezője. Becsületes munka Szegényesnek tűnik emellett minden egyéb minőségi meghatározás. Legyen az a kiváló áruk fórumán elnyert cím, vagy akármi más dicsérő szó. Azért van ez, mert a becsületes munka fogalma többet jelent, mint valamilyen szabvány pontos megvalósítását, többet, mint az előírt — akár legkorszerűbb — technológia pontos betartását Szívet és odaadást is jelent, alkotó azonosulást a végzett munkával. Munkásnemzedékek váltották már egymást de ennek a fogalomnak a jelentése és társadalmi rangja mit- sem változott Ha ma egy hozzáértő ember dicsérni akar valamit, legyen az cipő, gép, vagy épület, csak így mondja: igen, ez becsület«« munka. Van persze más szavunk is. Idegenből jött elcsúfult szó — talán éppen azért hogy az ellentét még szemléletesebb legyen: a fuser. Jelentését aligha kell magyarázni. Persze, mindig is voltak jó munkások, meg kevésbé jók is. De a fuseroknak soha nem volt becsületük, sem tekintélyük. Az önérzetes munkásemberek nem is csak lenézték, hanem egy kicsit mindig ki is nézték maguk közül azokat akiknek a keze alól csak silányságok kerültek ld. E tekintetben mindegy, hogy milyen szakmáról és milyen korszakról beszélünk. Nemcsak kézműipa- rosként. de a legautomatizáltabb üzemben Is lehet Jól Is, rosszul Is dolgozni. Ha úgy tetszik, még egy gombot is lehet művészi tökéllyel és lehet felületesen, nemtörődöm, hányaveti módon megnyomni. Miérf kell minderről szót ejteni? A gondolatsort tulajdonképpen egy jelentés indította efi. A jelentés a min őségrontásról, illetve egyes áruk minőségéről szólt és jónéhány riasztó tényt is felsorakoztatott. Ilyeneket: Baranya megyében az év első három negyedévében húszezer pár cipőt cseréltek vissza a vásárlók minőségi kifogások miatt A Duna Cipőgyár I. osztályúnak minősített cipőinek 42 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. Vagy: a bútorok fele helytelen kidolgozás, illesztési hibák stb, miatt nem felel meg az előirt szabványoknak. A próságok? Hétköznapi bosszúságok? Ezek talán azok. De vannak komolyabb esetek is, nemcsak dpő- és bútorügyek. Vannak gépek, amelyeket nem vesznek át a külföldi partnerek. Vannak utak, amelyek rövid használat után tönkremennek. Azután ott a Siklósi Kenyérgyár példája, amely mint ismeretes, ös»- szedőléssel fenyegetett, még mielőtt felépült volna. Ha mindezek csupán bosszúságot okoznának, ha csupán anyagiakban jelentenének veszteségeket, akkor is szólni kellene róluk. De különösen szólni kell azért, mert minden anyagi káron és bosszúságon túl a munka becsülete és a munkásbecsület csorbul az ilyen ügyek miatt Munkás alatt értve persze mindenkit, akinek a munkája beleszól egy termék sorsába. Mindem anyagi kárt ki lehet valamiképpen bind, helyre lehet hozni. Az erkölcsi károkat már nehezebben. Márpedig a felsorolt tények mögött erkölcsi károkat is sejtek. Hiszen minden, amiről szó esett, egy pontosan behatárolható munkafolyamatban, egy részfeladat rossz elvégzése, egy felelőtlen számítás miatt, netán egy-egy meggondolatlan döntés folytán vált elfuserálttá. — Minőségük tehát emberek felelősségét is hordozza. A fusermunka valaha sokkal súlyosabb anyagi következményekkel járt együtt, mint manapság. Az a kisiparos, aki csak néha is gyatra munkát adott ki a keze közül, hamarosan becsukhatta a műhelyét, a tőkés vállalkozó létét a csőd fenyegette hasonló esetben, a munkást pedig az utcára kerülés, a munkanélküliség. Most is vannak ugyan anyagi következményei a rosszul végzett — bocsánat, elfuserált munkának, de korántsem létet veszélyeztető mértékűek ezek a következmények. Nagyobb baj, hogy hovatovább, a közgondolkodásban nem az erkölcstelenség egyik megnyilvánulásaként él a fusermunka. Általában persze senkinek sem tetszik, hogy a példánál maradjunk, a cipők csapnivalóan rossz minősége. De hajlamosabb mindenki anyagi kártevésnek felfogni ezt az esetet is, mint erkölcsinek. Más vetülete ennek, hogy köznapi értelemben az ügyes ember fogalma is mindinkább az ügyeskedő ember fogalmával mosódik egybe, egészen addig, hogy a „menő fej”-nek már semmi köze a becsületesen és jól végzett munkához, annál több köze van a mindegy, hogy milyen úton szerzett, de bőséges jövedelemhez. Így jutunk el odáig, hogy sokan moso- lyognivalónak tekintik a szíwel-lélekkel a munkájának élő embert, és felnéznek arra, áld szépen tollasodik a munkaidő alatti, vagy utáni — teljesen mindegy, mikor végzett — fusizással. L ehet, hogy kissé eltúlzottak a példák, de csupán azért Ilyenek, hogy jobban illusztrálják a jelenséget. Nem is általános érvényűek, hiszen kár is lenne külön bizonygatni, hogy emberek többsége maga is szemben áll a munka becsületének a csorbítóival. De lehet, hogy a tiltakozásnak hangosabbnak kellene lennie, az üzemeken belül is, és a közéletben is. Lehet, hogy a gazdasági és munkaügyi rendszabályoknak Is szigorúbbaknak kellene lenniük, hogy a munka becsületén ne es- hessék csorba — hiszen ez a ml jövőnk legfőbb záloga. Kuni ez Pál Ezüst esztendő Baranyában Több mint 46 ezer ezüstpénz került az idén a pécsi Tanús Pannonius Múzeumba 1969 ezüst esztendő volt Baranyában: több, mint 46 ezer ezüstpénz került elő a hajdan elrejtett kincsekből. Az ezüstből vert dénárok és tallérok a pécsi Janus Pan- nőnius Múzeum kincstárába kerültek, s egy részüket az 1970-ben megnyíló új régészeti kiállításon mutatják be a közönségnek. Az ezüstpénzek valósággal végigkísérik * magyar történelem fordulatokban gazdag fél évezredét, I. László király korától a mohácsi vész idején át Habsburg Ferdi- nánd uralkodásáig. A megelőző évtized során ötödennyi ezüstérmét sem találtak a megye területén. Dr. Kiss Attila régész véleménye szerint részben a földmunkák nagyobb kiterjedettségének, részben a kincsre bukkanó emberek fokozottabb gondosságának köszönhető ez. 1969 legfontosabb — országosan is egyedülálló pénzlelete a mohácsi ezüstkincs volt, amelyet útépítés közben találtak meg a munkások. A csaknem negyedmázsányi dénár a mohácsi vész előtti időkből származik. Hazánkban még soha nem került elő egyszerre egy helyről ennyi ezüstpénz. Tudományos feldolgozása egy numizmatikai szakember egészévi munkáját veszi igénybe majd. á i Az isten háta mögött...
