Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

19Ő9. december 4. »unantmi napiö Napirenden: Pécs város díszkivilágítása Nemcsak látványosság: üzlet is Mi következik a dzsámi után ? Egy városnak két arca van: nappali és éjszakai. A nappali arcot az épületek, szobrok elhelyezése, . stílusa, tehát hangulati együttese ha­tározza meg, az éjszakait pe­dig a fény ... Szabó Antal, a DÉDÁSZ igazgatóhelyettese mondotta a fenti szavakat. A téma, mely­ről beszélgettünk: Pécs dísz- kivilágítása. Mit kellene kivilágítani? A közvélemény körében a dzsámi kivilágítása óta ke­rült az ügy napirendre. Egy­szerre mindenki felfedezte, milyen szép és érdekes: éj­szaka. Százak és ezrek teszik fel a kérdést: nem lehetne mást is kivilágítani még? Megnyugtatásul közölhet­jük, hogy a szakemberek évek óta foglalkoznak a té­mával. Van egy négytagú tár­sadalmi bizottság — Mayer Nándor, Máté Jenő, Sántavy László villamosmérnök és Nichter János villamos­technikus —, akik a napi munkaidő után rengeteg'időt és energiát szenteltek ennek a problémának. A bizottság érdeme a dzsámi díszkivilá­gításának igen tetszetős meg­oldása, s — mint Mayer Nán­dor mondja — már a „fe­jükben van” a . székesegyház megvilágításának módja. — Több elképzelésük van arra nézve, miként lehetne az ot­tani építészeti együttest — székesegyház, Barbakán, vár­fal — láthatóvá tenni éjsza­ka. Bármilyen szép és becses műemlék is a székesegyház meg a dzsámi: Pécs nem­csak templomokból áll. Kö­vetkezésképp a székesegyház­zal egyidőben mást is ki kel­lene világítani. Az elsők kö­zött — ha nem az elsőnek a dzsámi után — a közel két­száz méter magas tv-tornyot, mely a — már viszonylag egyszerűnek mondható — kontúr- és erkélymegvilágí­tással is igen tetszetős képet nyújtana, s az egész város­képre kihatna. A megvilágí­tandó együttesek közé tar­tozhatna a Városi Tanács épülete, illetve a Széchenyi tér délkeleti része, beleértve a Zsolnay-kutat. Milliókba kerül Ezzel még nem teljes a lista, hiszen egy színekben pompázó szökőkút is na­gyon elkelne a városban, s kevés számú parkjaink egyi­két is célszerű volna kivilá­gítani. De elég lesz a vá­gyakból és tervekből, nézzük meg inkább, mit és mikor lehetne a fentiekből megva­lósítani? Sok, akadályt kell legyőz­ni, elsőnek a pénzhiányt. A díszkivilágítás ugyanis költ­séges „szórakozás”. A dzsá­mi • megvilágítása 350 ezer fo­rintba került, a székesegyház Barbakán-várfal együttese körülbelül 3,5 milliót, a tv- torony (a fényszórós megvi­lágítást is beleértve) 0,5—1 milliót emésztene fel. A szak­emberek számítása szerint a Jakováli Hasszán dzsámi megvilágítása körülbelül ne­gyedmillió, a Köztársaság- téri szökőkút pedig mintegy félmilliót igényelne. Az áramdíj már nem okoz­na olyan nagy gondot, hi­szen a dzsámi megvilágításá­nak áramdíja körülbelül 40 forint óránként. Ilyen ösz- szegeket a város költségve­tése még elviselne. Hátra vannak azonban még egyéb aíiellékzöngék” is, olyasmik Ülést tartott a képviselőcsoport Tájékoztató az új Munka Törvénykönyve végrehajtásának tapasztalatairól Felkészülés az országgyűlés soronkövetkezá ülésére például, hogy a Városi Ta­nács épületét előbb tataroz­ni kell, s csak utána lehet megvilágítani. El kellene dönteni, hogy ki világítsa meg a tv-tornyot: a Városi Tanács, vagy pedig a torony tulajdonosa, a posta. Végül és legfőképp, „hivatalos” út­ra kellene terelni a díszkivi- lágítási problémát. Egy dzsá­mi megvilágításának útját, módját még csak ki lehet dolgozni társadalmi munká­ban, de egy féltucat, vagy még több épület megvilágí­tását már nem. Erre már nem elég a szabad idő. Mégis megéri A DÉDÁSZ szakemberei szerint, ha az anyagi szem­pontok lehetővé teszik, öt év alatt végre lehet hajtani az egész díszkivilágítási prog­ramot. Ha időben megkapnák a megrendeléseket, a székes- egyház-Barbakán-várfal más­fél év múlva, a tv-torony pe­dig még előbb ki lehetne vi­lágítva. Bár a Városi Tanács veze­tő testületé, a vb. még nem foglalkozott ezzel a témával, egyéb vonatkozásban már napirendre került az ügy. — Érthető is, hiszen Szeged, Debrecen, Esztergom, stb. legszebb műemlékei, középü­letei már évek óta ki vannak világítva. Ha Pécs meg akar­ja őrizni rangos helyét a vi­déki városok között, utol kell érnie' társait. A többi között azért is, mert a dísz- kivilágítás nemcsak szép, látványos, hanem idegenfor­galmi vonzerő, tehát üzlet is. Hazai és külföldi példák sokasága bizonyítja, hogy a díszkivilágításra költött pénz néhány év alatt visszatérül. Magyar László | Íj gyógyító osztályok az SZTK volt épületében örül Huber László, a Pé­csi Rendelőintézet gazdasági vezetője. Eredményesen tár­gyalt a Mecseki Szénbányák építési részlegének megbízot- taival, akik szinte patronáló jelleggel, segítő szándékkal vállalták, hogy a volt SZTK épületet, a Kisfaludy utcában tervszerint átalakítják. Nem deríti viszont jókedvre az, hogy a kapott épület —, bár a Rendelőintézet mellett épült — kilencven centi szintkü­lönbséggel eltér a már meg­lévőtől. Ez annyit jelent, hogy, ha két egymásmelletti szobába ajtót vágnának, hogy közlekedni lehessen, lépcsőt kellene építeni. Éppen ezért bonyolult tervezői munkák előzik meg a végleges kivi­telezést. Az épületrészt addig is hasznosítják. A második emeletére köl­tözik a gazdasági hivatal. Helyiségeit az úgynevezett MUCSÖ bizottság kapja meg, Meszesről ideköltözik. Ezzel egyhelyen lesz a kiegészítő vizsgálat. Az épület föld­szintjén tárolják a III. ke­rületi rendelő berendezéseit, műszereit, a volt irattári he­lyiségben található a közpon­ti fehérnemű raktár,, a mű­szerészműhely pedig az első emeleten dolgozik, lényegesen jobb körülmények között mint ezelőtt. De mit helyeznek ebbe a szárnyba a végleges átala­kítás után? Először is — nem fontossági sorrendben — két felnőtt körzeti rendelőt a má­sodik kerületből. Azokat, amelyek épülete korszerűt- 1 len. Bővítik a röntgen osz­tályt. Itt végzik az onkoló­giai szakrendelést is. Megol­dódik a Rendelőintézetben az úgynevezett fektetők problémája is. Több felsza­baduló szobából sebészeti, urológiai és belgyógyászati rendelésre érkező súlyosabb, fekvést igénylő beteg részére fektetőt alakítanak ki. A gyermekideggondozót is itt helyezik el. Erről már ír­tunk, hogy a Kulich Gyula utcából átköltözés után az Intézet központjának udvarán lévő önálló épületben nyer végleges otthont. Közel fél millió forintos költséggel fel­újítják ezt a részt, a meglévő kilenc helyiségből tizenkettőt alakítanak ki gyermekideg­gondozói célokra. A Rendelőintézet kapja birtokba a Munkácsy Mihály és a Fürdő utca sarkán lévő — az SZTK volt kifizető részlege — helyiségeit is. Itt gyógyszertár épül — tervek szerint. A volt hivatali he­lyiségekhez kapcsolnak két lakást, s így alakítják majd ki a korszerű patikát 1970- ben. Addig is hasznosítják a Fürdő utca 1. számú helyi­séget. Ott tárolják a gyógy­szertárakba visszavitt üres üvegeket. És 1970-ben a nép­számlálási bizottság itt dol­gozik. N. I. A parlament tagjai nem­csak a törvényhozás­ban vesznek részt, annak végrehajtását is figye­lemmel kísérik. Ezért kérték meg Bogár Józse­fet, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa vezető titkárát, adjon tá­jékoztatót az új Munka Törvénykönyve végrehaj­tásának tapasztalatairól. Az ismertetésre tegnap került sor, az országgyű­lési képviselők Baranya megyei csoportülésén, amelyet az MTESZ klub­jában rendeztek, Gergely Lajos képviselő csoport- vezető köszöntő szavai után Bogár József össze­foglalta a témával kap­csolatos, több részprob­lémával foglalkozó, közel kétévés tapasztalatokat. A törvény az alapvető cél- s kitűzéseket valóra váltotta. Segítette és segíti ma is az ( új gazdaságirányítási rend- I szerben megkövetelt önálló gazdálkodást. A törvény alap­elve, hogy elvi jellegű, és részletes szabályozást a vég­rehajtási utasításokra, alap­vetően pedig a vállalati kol­lektív szerződésekre bízza. 1969—1970-re — országosan mintegy 3000, Baranyában 123 kollektív szerződést kö­töttek meg, s ezek döntő részében a helyi sajátosság érvényesült. Ugyanakkor tapasztalható bi­zonyos fokú óvatosság: nem merítik ki az anyagi ösztön­zőket, nem használják ki a bérezési lehetőségeket. A ve­zetők a végrehajtás során nem élnek mindenütt kellő­képpen jogaikkal. Egyrészt nem differenciálnak a jobb munkát végző, a példamutató magatartást tanúsító dolgozó javára, másrészt nem igen szankcionálják a foglalkozá­si szabályok megsértőit, s a károkozókkal szemben is „el­nézőbbek”. Ezt igazolják a Területi Döntőbizottsághoz érkezett fellebbezések is. A törvény, mint ismeretes a dolgozók jogait is bővítette. Megszűntek a felmondáshoz fűződő hátrányok, az áthelye­zésnél nincs szükség kölcsö­nös megegyezésre. Az új sza­bályozás folytán jelentős munkaerő áramlás követke- | zett be. Megyénkben — as iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, közúti éa városi közlekedésben és a szolgáltató egységeknél 1969 első félévében 21175 dolgozót vettek fel, ugyan­ebben az időszakban leszá­molt, illetve a vállalatoktól elment: 15 800 fő. A moz­gás okai összetettek; de nem egy helyen közreját­szott a másik vállalat „rá- licitálása” nem kis szere­pet játszott a türelmetlen­ség és a kedvezőtlen bá­násmód is. Az új szabályok bevezetése óta erősödött a szocialista törvényesség. Csökkentek á munkaügyi viták, ha kis mér­tékben is, de a folyamat kedvező képet mutat. Míg 1965-ben 905 esetben, addig 1968-ban csupán 564 vélt vagy valós jogsérelmet kel­lett orvosolni. Ma a munka­ügyi viták zömmel a túlóráz­tatás miatt, vagy a szabad­ságolásból kifolyólag zajla­nak. Rameisl Ferencné képvise­lő aziránt érdeklődött, hogy a tanácsok szorgalmazzák-e a területi intézményekhez szükséges hozzájárulást. Er­ről az SZMT-nek kedvező tapasztalata nincs. Jazbinsek Vilmos a törzsgárda védel mében szólalt fel. Kifogásol­ta, hogy az „új dolgozónak” nem csak többet fizetnek, de többet is elnéznek. Ez a gya­korlat bomlasztóan hat még az összeforrott kollektívákra is. Dr. Pilászanovich Imrétié a bőrgyári szakszervezet „vé tó”-jának előzményeire és következményeire kapott vá­laszt. Dr. Szabó József az egészségtelen munkaerő moz­gást és következményeit ele­mezte felszólalásában. Hang­súlyozta, hogy a műszaki fejlesztést kell előtérbe helyezni az „olcsó emberi erő” helyett. A képviselőcsoport — teg­napi ülésén — felkészült az országgyűlés következő ülés­szakára és jóváhagyta az 1970 első félévére készített munkatervét is. Nagy István H uszonSt évvel ezelőtt, 1944. december 4-én alakult meg a Magyar Kom­munista Párt pécsi szerve­zete. — A Vitézi Szék egykori épületében tartottuk az ala­kuló gyűlést. — Mi volt a Vitézi Szék? — Horthy legmegbízhatóbb embereinek, az ún. vitézek székháza a Rákóczi út 68- ban, a Bercsényi utca sarkán. Ebben a tízszobás épületben szerveződött újjá az MKP pécsi szervezete. Gergely Lajos, országgyű­lési képviselő az akkori idők egyik harcosa kipillant a Me­gyei Pártház ablakán, aztán maga elé mélyed, s megpró­bálja rendezni a gondolatait. Ha valahol elakad — hiszen gyarló az emlékezet, s az el­ső időkben minden napnak külön jelentősége volt — ak­kor régi harcostársa, Mata- kovics Jánosné veszi át a szót, s ha ő is elveszít egy fonalat, akkor Prassnig Irén, a harmadik veterán segíti ki őt. Így, hármuk elmondásá­ból áll össze az akkori napok krónikája, melyet így lehet­ne távirati stílusban megfo­galmazni: November 29: a felszaba­dító szovjet csapatok bevo­nulnak Pécsre. Még ugyan­aznap bemegy néhány pécsi kommunista a mai Megyei Történelmi napok Tanács, az akkori szovjet ka­tonai parancsnokság épületé­be és bejelenti, hogy szeret­nék megalakítani az MKP pécsi szervezetét. December 3-án előkészítő megbeszélést tartanak a Szé­chenyi tér 16-ban, a mai Me­gyei Nőtanács irodáiban. Kö­rülbelül tizenöt-huszan van­nak jelen, többségükben régi kommunisták, és néhány más pártállású, köztük Kovács Béla, a Kisgazdapárt későb­bi pécsi vezetője. Az előké­szítő gyűlés előadója Vas Zoltán, az MKP Szegeden működő országos szervező bizottságának tagja. Vas Zol­tán vázolja, hogy több pártot alakítanak, melyek a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front keretében, antifasiszta és de­mokratikus plattform alap­ján tevékenykednek, mert az a cél, hogy minden progresz- szív erőt összefogjanak a fa­sizmus elleni harc, az élet újjászervezése, az ország új­jáépítése céljából. December 4: Vas Zoltán jelenlétében a Vitézi Szék egykori székházában megala­kul az MKP helyi szervezete kilenc vezetőségi taggal. A titkár dr. Boros István tanár, a későbbi kommunista főis­pán. Ez az épület voll akkor az újjászerveződő élet központ­ja. A megye minden részé­ből özönlöttek az emberek. Pártszervezetek alakítása, üzemek megindítása, élelmi­szerügyek, nyugatra hurcolt deportáltak, az iskolai tanítás újjászervezése, a mozik üzem­behelyezése, az új napilap megindítása — tehát az élet minden problémája összesű­rűsödött ebben a székházban. Bár később a többi párt — SZDP, Kisgazdapárt, Pol­gári Demokrata Párt, Nem­zeti Parasztpárt stb. — helyi szervezete is megalakult, az MKP vitathatatlan elsőbbsé­get élvezett az egyenlők kö­zött. Több körülményre le­het ezt visszavezetni. A kom­munisták rendezték elsőnek a soraikat, ők tárgyaltak elő­ször a szovjet katonai pa­rancsnoksággal. A kommu­nisták mögött állt az elmúlt huszonöt év minden üldözte­tése, harca és ebből fakadó tekintélye. Egyetlen más pártnak sem volt olyan vilá­gos, határozott programja, mint nekik, s egyetlen más párt mögött sem álltak olyan elszánt, minden áldozatra kész tömegek, mint mögöt­tük. Jellemző az akkori időkre és légkörre, hogy egy alka­lommal parasztszekér állt meg a pártház előtt. Benyi­tott egy férfi és közölte, hogy óriási tömeg várakozik Kom­lón a kultúrházban, s addig nem oszlanak szét, amíg meg nem hallgatják a Rftgyar Kommunista Párt szónokát. A vezetőség egyik tagja azonnal kiutazott velük, s olyan tömeg, akkora éljenzés fogadta, hogy alig tudott fel­menni az emelvényre. Ä vezetőség tagjai rendsze­resen kijártak a pécsi bánya­vidékekre is. Egy alkalom­mal vasárnap reggel indul­tak el gyalogszerrel olyan hó­viharban, mint amilyen a héten dúlt odakint. Gyűlést tartottak Somogy on, aztán Vasason és visszafelé még bementek Pécsszabolcsra is. Mondanivalójuk lényegét ab­ban lehetne összefoglalni, hogy dolgozzatok, mert ha nem lesz szén, megáll az élet. S a bányászok dolgoztak. Voltak olyan napok, amikor három szem sültkrumplival a zsebükben szálltak le a bá­nyába. Még az első napokban meg­szervezték a nemzetőrséget, a mai népi rendőrség előd­jét. Teherautókat, szekereket indítottak Csányoszróba, és több más községbe és éle­lemmel megrakodva vissza. Az egész akciót Nemzeti Segély volt a neve, s az éhező pécsi munkások, s a főváros ellátása volt a célja — a Kommunista Párt pécsi szervezete kezdemé­nyezte, irányította. A kom munistáknak köszönhető, hogy alig néhány nappal a felszabadulás után kinyitot­tak a boltok. Személyesen tárgyaltak több boltossal, öntöttek lelket az aggódó emberekbe. December húszadika táján, amikor a főváros több kerü­letében és a Dunántúl nyu­gati felében még véres har­cok dúltak, ebben a városban már újjászerveződött az élet. Még a december húszadikát megelőző napokban ponyvás teherautó indult el a Tiszán­túl fővárosába, Debrecenbe Tizenöt pécsi képviselő ült fázósan a padokon, telve ményekkel. A december 21-én összeülő első Ideiglenes Nemzetgyű­lésre igyekeztek. M. 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom