Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
6 1969 december 24. T>nrtittll XT Cl'S# 1ÍS 220 éves „recipés könyv66 460 „recipe” szerepel abban a kézzel írott könyvecskében, amelyet a Bru- xelles-ben élő idős magyar történész, az Attila trilógia szerzője, Rudnay Egyed küldött most Budapestre esetleges feldolgozásra. A könyvecske német és ma- í gyár nyelvű kémiai és konyhaművészeti receptjeit —, amelyeket 1745 és 1761 között írtak — a Rudnay család gyűjtötte vagy , gyűjtette. A „Pállffy” csa- j Iádtól például pástétomre- < cepteket, Mária Terézia < szakácsának, kántorfalvi < Kántor Pálnak a speciali- ! tásai közül pedig a va- < nilia- és a kávéleves ké- < szítési módját szerezték ! meg, de megtalálhatók a > könyvben Hatvani professzor, a „magyar Faust”, a kobaltot előállító Georg Brandt és a magyar polihisztor Kitaibel Pál háztartási, kémiai stb. tanácsai is. „Marha Dög ellen hasznos Orvosság” cím alatt ezt ajánlja a marhavész ellen: „Vegyél Clor-kalkott egy Evő kanalait és vízben adni az váluban — mindennap — még a Dög tart.” Ügy látszik, nem mai találmány a klórmész ... Kérjünk egy konyhai tanácsot is: „Zöld Babot Üvegben tsinalni: az Zöld Babott tisztán le szedni, és egy tiszta fa edényben azon nyersen és szárazon, amint van egy sor Soót, egy sor Babot rakni, még meg nem tellik, akkor be fedni és egy kövei meg nyomtattni, hogy ha az a Soó fel engedvén benne viz latzatasson azon vagy is a kő körül, mert másképpen meg romlik, ha nem volna, akkor a tetejét fel venni, és Soót reá hinteni.” Hogy ki volt az, akinek a gyöngybetűi ezeket a tanácsokat ránk örökítették, ma még titok. A tudomány talán ezt is megfejti egyszer. — Nyíló virágok karácsonyra. A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat 5000 cserép nyíló cikláment, tulipánt és jácintot hozott forgalomba az ünnepekre. A virágüzletek feldíszített minifenyőket, valamint gyertyás, fenyőágas asztali díszeket is kínálnak. Kétszázhúszmilliő gépkocsi az országutakon A négykerekű bálvány Harmincnpgyezer Trabant fut Magyarországon A további sorrendi Moszkvics, Skoda, Wariburg Furcsa bálvány ez. Kiutalásra adják, várakozni kell rá, s fizetni érte. Valameny- nyi négy keréken gurul, döcög, suhan, száguld. Ahogy éppen motorja, típusának évjárata. tulajdonosának vezetési készsége vagy felelőtlensége engedi s hajtja. Valamennyi négy keréken fut, de mégsem egyformák. Fürge kicsik, méltóságteljes nagyok. s a kettő közötti átmenetek követik, előzik egymást az ország betonból vagy csupán zúzott kőből formált érhálózatán. A huszadik században gépkocsira ült, illetve ül a világ Majd nyolc évtizede. 1892-ben nyolcezer gépkocsi pöfögött a világon, gyalogost, fiákerest rémiszt- ve. lovat vadítva. 1907-ben „már” 125 ezer géperejű jármű futott a kontinenseken, 1921-ben 12,6 millió. A gvors térhódítást még inkább igazolják a további adatok. 1939-ben 46. 1950-ben 63,2, 1960-ban 117,7 millió gépkocsi guruit, vágtatott, tülekedett a világon. Számuk 1968- ban meghaladta a 220 milliót ... Tülkölni kőtelező Hazánkban 1900-ban jelent meg az első, a géperejű járművek közlekedését szabályozó rendelet, mely kimondta: a jármű vezetőjének menet közben állandóan tülkölnie kell, hogy idejében figyelmeztessen mindenkit a közeledő veszélyre. A következő esztendőben. 1901-ben már 38 kocsinak adtak ki rendszámtáblát, s még ennél is többen, negyvenkilencen szereztek hajtási bizonylatot, azaz jogosítványt. . 1914ben ezer magánautót „vonultattak be" — a fővárosi Vérmezőn volt a gyülekezőhely — a hadseregbe... 1969 januárja és szeptembere között 18 729 személygépkocsit hoztak be az országba ... Múlt és jelen. Múlt: mo- solyogtató. ködbe vesző emlék. Jelen: igények, lehetőségek. adottságok csatája. 1950- ben összesen annyi személy- gépkocsi volt az országban, amennyit tizenöt esztendő múlva, 1965-ben. egyetlen év alatt importáltak. Mégis: kevés a kocsi. Ezért annyira áhított, már-már önálló , személyiséggé” avatott holmi. Bálvány. 1950-ben összesen 13 054 személygépkocsi volt hazánkban. Közülük csupán néhány tucat — művészek, csodacsatárok, professzorok — magánszemélyek kezében. 1960- ban 31 268-ra gyarapodott a személykocsik száma, s közülük már 18 499 viselt C, azaz „maszek” rendszámot. A növekvő behozatal eredményeként 1968-ban 163 636 személykocsi futott az országban, s míg a közületi gépkocsik száma alig, a magánosok tulajdonában lévőké egyre gyorsabban nőtt, s 140 974-re gyarapodott. Vezet a vidék Az utakat megtöltő, benzinkutak előtt türelme lenke- dő, s sajnos, nem egyszer egymásnak rontó kocsiáradatból a vidék mondhat magáénak többet- 106 500 személykocsit, ebből 95 400-at C-vel kezdődő rendszámmal. A fővárosban 56 ezerből 45 500 a magánkocsi. Nem vigasz azoknak, akik csak 1970-ben vagy 1971-ben várhatják áhított Trabantjukra a kiutalást, de ebből a típusból fut a legtöbb: 34 ezer. Az országutak kissé lenézett, de közkedvelt vándorát a legelterjedtebb kocsitípusok sorrendjében a Moszkvics követi, 28 ezer van belőlük, őket a Skoda, majd a Wartburg, de található néhány tucat ritkaság is a kocsifolyamban. negyven esztendős, fakarosszériás Mercedes — műszaki vizsgán is simán átment —, háború előtti Austin, s a legújabb japán Toyota ... Ha egyik oldalról nézzük: típusok, köbcentik, pénztárcák vetélkedője. A másik oldalról: hasznosan szolgáló eszköz sokak munkájában, utazást, hazát és világot megismerni könnyítő négy kerék. Bálvány? Nem az, csak vannak, akik azzá avatják. Ma már eltűnőben a legújabb típusú, külföldi rendszámú „csatahajók” csodáiéinak csoportja, s mind több mosolyt arat a kocsiját szent áhítattal emlegető, azzal minduntalan büszkélkedő ember is. Mert ahogy egyre több lesz a négykerekű vándorból — mírpedig egyre több lesz, hiszen éppen a közelmúltban került nyilvánosságra, hogy a negyedik ötéves tervben 340 ezer kocsit importálnak — úgy oszlik el a ritkaságával kiérdemelt misztikusságának köde is. A gépkocsipiac 1972—73-ra várható viszonylagos telítettsége leemeli majd a négykerekű bálványt végképp talapzatáról. Leteszi a — földre. Pontosabban: az utakra. S ez az, ami már a több gépkocsi után következik. Az utak állapota, k'épített- sége. a töltőállomások, szervizek hálózata, a javítás, alkatrész-utánpótlás megszervezése, a parkolási, garazsi- rozási lehetőségekről már nem is beszélve. Nehéz, mert bonyolult, s nagv anyagi áldozatokat követelő gondok ezek A Minisztertanács közelmúltban hozott — a szolgáltatások egészére vonatkozó — határozata kezdete lehet egy átfogó, s megnyugtató rendezésnek, a gyorsan gyarapodó gépkocsiállomány célszerű zökkenőmentes üzemeltetésének. Magyarországi egzotikum. Valahol a Tisza mentén formálta az időjárás állatfigurává az öreg fatörzset. Az első zászlóalj Néphadseregünk születése „Honvédek! Nincs más parancs számotokra, mint a nemzet parancsa! Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a nemzet nevében parancsolja: fordítsátok fegyveretek a német elnyomók ellen, támogassátok a felszabad.tó Vörös Hadsereget, csatlakozzatok a magyar szabadságharchoz, a szerveződő új magyar nemzeti haderőhöz!” (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-1 szózatából.) A doktor története korábban kezdődött. Akkor, amikor a megaláztatás éveit mindörökre elnyelte a múlt. Azon a napon — 1944. november 17-én —, amelyen a munkaszolgálatos századtól tizen- kettedmagával megszökött Lengyelországból vonultak vissza és már hetek óta várták a kedvező alkalmat. A nagy zűrzavarban Bükk- szentlceresztnél jött el ez a pillanat A kis csoportot a doktor vezette és embereket, településeket messze elkerülve igyekeztek a front felé. Pár napja mentek már, amikor egy erdőszélen két idős parasztemberrel találták magukat szemben. A lerongyolódott kis csapat furcsa látványt nyújthatott, mert hiába próbálták kódorgásukat legális vonulásnak álcázni, a két paraszt nyomban tudta, honnan fúj a szél. Figyelmeztették őket: ha nem akarnak úgy járni, mint az a másik csoport, amelyet a napokban mészároltak le a közelben a németek, akkor kisebb — két-három fős csoKo m olytál an rovat Űjra találkoztam a mennyből az angyallal. Az első is érdekes volt. Tavaly karácsony előtt történt. Várakoztam az uránvárosi autóbuszra, kinn Mecsekalján, este. Egy kis kölyök szólalt meg mögöttem elnyújtott, siránkozó hangon: — Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok az egész családjával együtt! Aztán, hogy ennek a jókívánságnak némi kereskedelmi színezetet is adjon, hozzátette: — Adjon egy forintot! — Ezen ne múljon — mondtam és odaadtam. Amikor elfordultam, a gyerek felordított: — Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok az egész családjával együtt! Körbenéztem, mert gondoltam, hogy ez a műélvezet nem nekem szól már. Nem is! Mások jöttek mögöttem, ők avatódtak be a népi hagyományokba. A folytatás sem maradt el: — Adjon egy forintot! Ott is odaadták a pénzt. Már csak a buszban botlottunk össze újra. amikor is a hátam mögött fölharsant: — Mennyből az angyal lejött hozzátok pásztuuurok. — MENNYBŐL AZ ANQYAL Így, több hosszú ú-val. Vagyis életében nem látott pásztort és mind kevesebb a valószínűsége, hogy valaha is lát. A további szöveg azonban változott. Némi módosítás látszott ajánlatosnak a nagyon is konkréten megfogalmazott forint miatt. Az új szöveg ez volt: — Adjon egy kis pénzt! Végiggyalogolta a buszt és mindenhova odanyújtotta a markát. Ez jó üzletnek bizonyult, mert a következő megállónál ismét felharsant: — Mennyből az angyal lejött hozzátok pásztuuurok. Adjanak egy kis pénzt! — Hé öcsi! Bennünket már levágtál! — így a busz háromnegyed része. Negyedrésze azonban ismét leadta az adót. Szemügyre vettem az alibi betlehemet, amit az alkalmi népművész a hóna alatt szorongatott. Nem hiszem, hogy valami néprajzkutatót felvetett volna az öröm. Belülről pislogott valami fény, kívülről pedig rá volt ragasztva a következő szöveg: „Vásároljon mindent az Állami Áruházban!” Benn pedig egy indián betlehem, valamelyik képes- könyből kivágva. Jézuskának nyoma sincs. Maga a betlehemes érdekes népviseletben volt. Női «mókusbunda, az eredeti szélességben meghagyva, de a hosz- szát megkurtították. Tehát olyan széles volt, mint amilyen hosszú. Egy siltes sapka, két fekete szem, valamint hihetetlen maszatos kis arc egészítette ki a felszerelést. Az arc káprázatosán maszatos volt. Fele gyerek, fele maszat. Ha megmosdatják, felismerhetetlenné válik. Később az eredeti népi játék elfajult. Valaki javasolta: — öcsi, táncolj valamit! Öcsi újított. Lábát szétvetette, majd a dülöngélő buszon vad táncba kezdett. A szöveget is dúdolta hozzá: — Di-du-du! Di-du-du! Di- du-du! Dülöngélt a busz és dülöngélt a táncos is. Ezt a táncot nem ismertem, legjobban a rókatánchoz hasonlított. Azt hiszem a koreográfiáját is az öcsi csinálta, feltehetőleg egyetlen ihletője a díjul kitűzött forint volt Az egész gyerek meg legfeljebb tízéves. A kalauz az egyik megállónál vetett véget az elfajzott népművészetnek, mert féltette a gyereket az eleséstől. Az öcsit azonban ez a folklór területén bekövetkezett kis incidens nem zavarta, mert újra felhangzott: — Mennyből az angyal lejött hozzátok pásztuuurok. Adjanak egy kis pénzt! Az öcsi a minap újra előbukkant. A bunda lement, a sapka és a kosz maradt, sőt ez utóbbi, ha egyáltalában lehetséges, még növekedett is. A betlehem is elment. Öcsi időszerűtlennek és fölöslegesnek vélte a népművészetet és most már egyszerűen csak a lényeget ismételgette: — Adjanak egy kis pénzt! Ezt tette iskolaidő alatt és helyett tizenkétéves fejjel. Ezzel kapcsolatban azonban nem ártana egy újabb hagyományt kitalálni és minden nagyobb lelkiismeret- furdalás nélkül huszonötöt verni a kedves szülőknek arra a részére, ahol nem fészkel az agy. Szőllősy Kálmán portokban — folytassák útjukat. Megfogadták a jó tanácsot és az emberek lassan elindultak. A doktor harmadmagával még figyelte őket egy darabig, aztán ők is útrakeltek. Így kerültek a Diósgyőr közelében lévő Szilvásvölgybe, Szakos János portájára. — A gazda napokig rejtegette a szökevényeket. Az ágyúdörej mind jobban közeledett, aző türelmük meg egyre fogyott. December 5-én elbúcsúztak Szakoséktól. Pereces felé mentek a rövidebb úton és ott találkoztak az első szovjet katonákkal. (Hónapokkal ké- sőbh tudta meg a doktor, hogy Szakos utóbb kerülő úton a nyomukba eredt, hogy meggyőződjön róla: sikerült-e az útjuk. Az öreget a németek lelőtték.) Debrecenben a Pavilonlaktanyában akkoriban hadi- fogolytábor volt. A doktor a tábor kórházába . került, szovjet orvosok mellett dolgozott, sok fogolytársán segített, még több emberrel érintkezett, így tevékeny részese lehetett az izgalmas debreceni napoknak. — Sok ezer ember volt akkoriban ott — emlékezik vissza a történelmi napokra dr. Lindenberg Miklós nyugalmazott orvos-alezredes. — Volt ott mindenféle: haladó gondolkodású és nyilas, katona és „musz”-os, ludovikás tiszt és tartalékos ... Mind mögött hosszú frontszolgálat, és most itt a táborban végre nem kellett félni a háborútól. Számukra véget ért a háború. Véget ért? —- December 21-e után hangszórókon ismertették az Ideiglenes Nemzetgyűlés felhívását, s a 44-es karácsony úgy jött el ott a Pavilonban, hogy az egész tábor mozgásban volt. Folyt a szervez- | kedés. Magyarul tudó szovjet j tisztekkel, az Ideiglenes Nem- j zetgyűlés megbízottaival együtt magyaráztuk az embereknek: Ha fegyvert fogunk a fasizmus ellen, még megmenthetjük a nemzet becsületét. Munkájuk nem volt eredménytelen Karácsony után már mintegy kétezer ember nevében fordulhattak kérelemmel az Ideiglenes Kormányhoz és a szovjet pa- i rancsnoksághoz: tegyék le- j hetővé, hogy fegyverrel a [ kézben harcoljanak a Vörös Hadsereg oldalán hazájuk felszabadításáért — Nagy dolog volt ez, hiszen. a foglyok nagy része már a háború kezdete óta teljesített szolgálatot, belefásultak mindenbe. Ezernyi ütközetet szerencsésen megúszva, végre esélyük lett volna, hogy épségben átvészeljék a hátralévő néhány hónapot. S közülük kétezren mégis megragadták ezt az utolsó lehetőséget, hogy szembeforduljanak azokkal, akik pusztulásba döntötték az országot. — Szilveszterkor közölték: kérelmünk meghallgatásra talált, a jelentkezettekből kisegítő műszaki egység alakul, amelynek vasutak, hidak, alagutak helyreállítása lesz a feladata. Kilencszáz emberrel alakult meg az I. vasútépítő hadosztály első zászlóalja, a megújhódott magyar hadsereg első alakulata, amely fegyveresen ugyan nem, de rendkívül hasznos munkával járult hozzá a fasizmus felett aratott győzelemhez. A zászlóalj — amelynek vezető orvosa lett a doktor — január 5-én megszűnt hadifogoly lenni. A Pavilon hadi- fogolytábor jellege is hamarosan megszűnt: itt alakult meg a 6. honvéd gyaloghadosztály. Az I. vasútépítő zászlóalj a II. Ukrán Front kötelékében szovjet tanácsadó tisztek irányításával Szlovákiában és lengyel területen állított helyre számos vasútvonalat, hidat, alagutat. A harcoló alakulatokkal egyenlő ellátásban részesültek. Mikor a háborúnak vége lett, a komoly műszaki tapasztalatokat szerzett alakulat hazajött és itthon a felrobbantott hidak helyreállításán dolgozott. És a doktor? 1945 nyarán hosszú időre végeszakadt egészségügyi tevékenységének. Még tavasszal tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak s nem felejtették el a hadsereg szervezésekor végzett munkáját. Nevelőtiszt lett. ami a későbbi politikai tiszt fogalmának felelt meg, és 1950-ig politikai tevékenységet folytatott a hadseregben. Csak akkor került vissza az egészségügyhöz. A- doktor azóta Pécsett szolgált, s innen is ment nyugdíjba. Dr. Lindenberg Miklós orvos-alezredes felszabadulás utáni életútja párhuzamosan futott az új magyar hadsereg fejlődésével, s az a tény, hogy megszakítás nélkül szolgálta a hadseregben a dolgozó népet, azt bizonyítja, hogy ami 1944 decemberében Debrecenben elindult, az mai korszerű, ütőképes néphadseregünk születése volt. Hársfai István M
