Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-16 / 291. szám
6 2> virrQ.'rs.T om a 1969. december lő. Világvárosi fények, pesti éjszakák MOULIN ROUQE Az ellipszis alakú, emeleti páholyokkal is ellátott orfeum tompított, sárga fényű kis falilámpái kialszanak, a vendégek zaja elcsitul, a reflektorok kék, sárga, piros, zöld fénykévéket lövellnek a színpadra, a zenekar belevág, a színpad nehéz bársony függönye felgördül. Nyolc nő betáncol a színpadra: mezítelen testüket áttetsző fehér miniing fedi, fekete csokornyakkendő, fejükön fekete cilinder, kezükben fekete sétapálca, lábukon tűsarkú fekete lakkcipő. Néhány ütemet a színpadon táncolnak, aztán lefutva a lépcsőkön a táncparketten, közvetlenül a vendégek asztalai mellett folytatják a műsort. Rikolt a szaxofon ... magasba lendülnek a nők lábai... Tágulnak a férfisze- mek. Éjjel van, megkezdődött Budapest legdrágább éjszakai szórakozóhelyének, a Nagymező úti Moulin Rouge műsora... * — Ma este jó félházunk lesz — mondta tíz óra körül az éjszakai üzletvezető, amikor érdeklődtem tőle, hogyan telik el egy éjszaka. Beszélgetésünket percenként szakította meg gz irodájában csengő telefon. — Igen kérem, rendben lesz ... négy fő részére egy földszinti páholy... igen, közel a táncparketthez... rendben uram, óhaja szerint... igen ... Leteszi a telefont — Ha kívánja, most, még kezdés előtt megmutatom a lokált, mert aztán elkezdődik a forgalom és. akkor megái - lásnyi időm sincsen. A, bejárattól balra a ruhatár, nagy tükrökkel, jobbra a pénztár. Az előtértől üvegajtó választja el a „műsor- termet”, az ajtó előtt sötét- ruhás. aranysújtásos portások állnak. A teremben félhomály, kis idő kell míg a szem hozzászokik a tompított sárga fényű falilámpák világításához. Süppedés szőnyegek, jobbra a presszó félkör alakú íve, a csillogó vitrinekben üvegek, a legváltozatosabb italokat kínálják, beljebb az orfeum ellipszis alakú terme. A földszintet félkör alakú páholyok övezik, előttük a táncparkett körül négyszemélyes asztalok, az emeleten is páholyok. A gazdagon díszített krémszínű falak, s a piros plüssel bevont fotelok, az asztalok fekete selyem térítői — mindez félhomályban — intim hangulatot kölcsönöz. Az aranysújtásos, tányérsapkás portás éber szemmel őrködik a bejáratnál. Közel negyven éve dolgozik a „szórakoztató szakmában”. Mint mondják, jókedélyű, mindenből viccet fabrikál — Itt mióta van? — kérdem tőle. — Körülbelül 10 perce — mondja. — Már úgy értem, hogy itt. ezen a helyen, mert az előbb még amott álltam... Elmondja. hogy sokfelé megfordult, sok lokálban dolgozott, fiatal korában mint vízvezeték és villanyszerelő, csak most az utóbbi tíz évben vállalkozott a portási munkára. — Hiába, amikor az ember már 69 éves... Velem kezdődött a huszadik század, úgy is néz ki — mondja és jót nevet hozzá. Régről mesél néhány történetet. — Még a Papagájban dolgoztam, ha jól emlékszem 1932-ben lehetett, egy maharadzsa járt nálunk vendégségben. Kikötötte, hogy a lokál műsorát egyedül akarja végignézni. így is történt, ötvenezer pengőt lefizetett, csak neki táncoltak és énekeltek a nők... Akkor én heti 20 pengőt kerestem, mint szerelő... Portások, pincérek, felszolgálók, mindenki a helyére áll, amikor 10 órakor kinyitják a főbejáratot. Egyszerre vagy ötvenen — férfiak, nők — özönlenek be. — Román turistacsoport — mondja az üzletvezető — Az IBUSZ-szal kötött megállapodásuk szerint a Moulin Rouge meglátogatása is szerepel a csoport programjában. Két férfi jön be. Németül érdeklődnek. — Tessék kérem, parancsoljanak a ruhatárba — mondja az üzletvezető németül. aztán magyarul szól a pénztárosnőhöz: — Két, 40 forintos belépőt kérek. öttagú társaság érkezik, köztük két nő. Az üzletvezető angolul beszél velük, aztán ismét magyarul szól a pénztárba: — öí darab ötven forintos belépőt kérek. Nem értem, hol 40 forintosat. hol 50 forintosat kér. Miért? — Van harmincöt forintos belépőnk is. A kevésbé jól öltözött vendégeket az emeleti páholyokba irányítom, 35 forintos belépőért, az elegánsakat a földszintre ötven forintért — mondja — Valahogyan disztingválnunk kell. Ugyancsak rajtafelejtem a szemem a most belépő nőn. Határozott léptekkel indul a ruhatárhoz, aztán a tükör előtt egy kis haj igazítás és már megy is a felső terembe. Aranyszínű cipő, piros bunda fehér prémmel és fehér prémkucsma, ezüstös csillogásé szürke nadrágkosztümöt visel, csontszínű fülbevalói jól illenek fekete hajához, csuklóján arany (?) karperec... — Ki volt ez a nő? — kérdem a portástól. — Már mint aki bement, az a drága? Az üzletvezető invitál, mindjárt kezdődik a műsor, foglaljak helyet. A földszint telve, az emeleti páholyok jórésze is. Megperdül a dob, artisták lépnek a színpadra, zsonglőrök, aztán a lánc- kar. Nesztelenül suhannak a fekete hosszúnadrágba, piros blúzba öltözött pincémők, hét decis borosüvegeket, féldecis poharakban tömény italokat visznek a tálcán ... A tánckar műsora után pillanatra felgyúlnak a kis gyertyaalakú lámpák. Ha a távolabb ülőket nem is, de a közelemben lévőket látom a félhomályban. A páholyban az 5 tagú angol társaság koccint- gat jókedvűen. A zenekar ismét játszani kezd. Egy „gorilla” támolyog be lassú léptekkel a táncparkett közepére, — néhány lépést tesz, aztán kiragad egy fekete mini-szoknyás fiatal nőt a „vendégek” közül és megkezdődik a „gorilla” és a nő küzdelme. Eltáncolják a támadást és a védekezést, az artistanő nem egyszer métereket csúszik a parketten amikor a „gorilla” a földhöz vágja ... Mind nagyobb dühvei támad a nőre, a fényszóró követi mozdulataikat, — aztán a „gorillának” sikerül a nőt letepemi, — egy rántással letépi róla a ruhát... A fényszóró kialszik, pillanat múlva ismét kigyúl, de akkor már a „gorilla” és a nő egymás mellett meghajolva köszönik a tansot. Török basa háreme következik —, baja- dérok lejtik a táncot, s haj- longanak. kínálják magukat, — mini-bikiniben ... Éjfél után egy órakor vége a műsor első részének, néhányan a fizető pincért kérik. „Kétszázhuszonhat forint összesen” — hallom és a pincér nyújtja a mellettem ülő párnak a számlát. Hiába, nem olcsó mulatság. Egy fél deci pálinka 25.33, egy Cola 15 forint, egy üveg bor 80 forint, egy üveg pezsgő 120, 162 forint. Ha nem is víz helyett isszák, de fogy a Napoleon konyak is, féldeci 165 forint. Az én dupla feketém 9 forintért semmit sem jelent ÖSZ-ÖREQ EMBEREK A HAJDANKORBAN A teen-agereknek, a mutáló hangú sportvilágbaj- nokoknak aranykora, de meg a gerontológia tudományának, az emberi átlag életkornak megnövekedése is csupán századunk második félidejének ajándéka. Régi írások, sírleletek antropológiai elemzése egyaránt azt mutatja, hogy a középkorban a mainál sokkal nagyobb volt a gyermekhalandóság s a járványokkal tizedelt városlakóknak átlagos életkora alig érte el a 30 évet. Az Árpádok mintegy 60 ismert tágja közül alig egy-kettő érte el az 50—60 évet. Az 1276-ban Budán — Margit hercegnő szentté avatása ügyében — tartott inkvizíció 108 meghallgatott tanúja között 10 százalék az 50 évnél idősebb. Legidősebb köztük a magát száz évesnek valló Miklós pesti szerzetes, aki — egy beteg rokona miatt — korát meghazudtoló fürgeséggel kereste fel, szekérrel, csónakkal utazva, a szentéletű apáca szigeti sírját. Akadtak azonban öreg, nagy kort megérő magyar emberek a későbbi századokban is! Ok azonban — majdnem kivétel nélkül — erdős-hegyes vidéken, falun élők voltak! így Bran- dolinus Lippus jegyzi fel Mátyás egy mondását: — Jó magam láttam — ekként a király —, a dákok (vagyis a románok) között, sóbányáik vidékén, Mára- marosban nem egy százéves ősz-öreg embert olyan erőben, hogy vadászatkor, jobbjukon sólyommal, könnyedén pattantak lóra! 1580-ban egy liptómegyei tanúvallafás során szólaltatták meg Turáni Benedek 109 éves aggot, ö I. Mátyás korától II. Mátyás koráig élt. A régi öregek életkorának pálmáiét az 1615-ben említett Somogyi Mátyás Fejér megyei, jenei jobbágy viszi el. Somogyi 1615-ben 125 esztendős volt, tehát 1490-ben született Tanúvallomásában meggyőző hitelességgel mondta el, hogy 1539-ben, már mint idősebb ember, ott volt Szapolyai János király és Jagelló Izabella királyné székesfehérvári esküvőjén. „Az urak nem adtak semmit — mondja —, hanem minden háztól egy- egy zsák kakukkfüvet vit- tenek Fejérvárra”. De őmaga: „az konyhára hátamon fát eleget hordoztam az prépost házánál..." Más adatokból tudjuk: János király ezúttal, nejestül valóban a fehérvári prépost szállóvendége volt. így közel s távolban e néhai Somogyi Mátyás' — ki talán még 1615. évi tanúvallomása után is eléldegélt egy ideig — hazai históriánk matuzsáleme. a havi félmilliós bevételen ... Igaz, sok a kiadás is. Egy műsor díszletei, kosztümjei közel 200 ezer forintba kerülnek. Medveczky Ilona öltöztetőnője megmutatta a művésznő kosztümjeit. Színes, pompás ruhaköltemények, — ebben a műsorban 8 kosztümben lép fel. (Sajnos éppen ma nem szerepel.) Azért hogy olvasóinknak mégis valami elképzelésük legyen az itteni kosztümökről —. egy róla készült fotót elkérek az öltözőjét díszítő több száz fénykép közül. A műsor második része fél 2 óra körül kezdődik, — újabb kosztümökbe öltözve. — illetve vetkőzve, — lejtenek a táncosnők ... Reggel öt óra, — az átszórakozott éjszakától mámorosán távoznak a vendégek. Egy négytagú nyugatnémet társaság közel 5 ezer forintos számlát fizetett. — Prémbundás, platinaszőke hajú nő karol egy férfibe, — a férfi taxiért int... Garay Ferenc Bálint Ferenc sepsiszentgyörgyi származása székely fafaragó népművész két év óta díjnyertese a Kapoli Antal pályázatnak faragott bútoraival. Népi bútorait, csanákjatt, Jellegzetes székely fatárgyait több nyugati országba exportálják. A népművész eredeti foglalkozása cukrászmester volt és csak betegsége miatt, orvosi tanácsra kezdett hozzá a fafaragáshoz Jegyzékbe foglalják az összes női nevet Mindennapi naptárunk Órákból a napok, napokból az évek... Ugye ismerik ezt a dalt? Azt viszont kevésbé, hogy órákat, napokat (több hónapot) pergetett el a Gondolat Könyvkiadó Naptárszerkesz- tősége, míg elkészült: a naptár. Az 1970-es év. De már az 1971-es is! Igen, mert már a naptárkészítők a 71-es év kalendáriumán dolgoznak. A naptárkészítő az időt megsar- kantyúzza: mi csak most vesszük kezünkbe a friss ropogós enyv és nyomdaszagú „jövő évi” naptárt, ők már 71. nyarát, őszét, karácsonyát készítik — nyomdába. Hogyan készülnek ezek az esztendőkké álló naptárnapok? Dr. Székely Bélával, — a Gondolat Kiadó főszerkesztőjével — „pergetjük” az elmúlt hetek krónikáját, amikor a „jövő évi” naptárhegyeket — belföldi használatra kb. 10 millió naptár készült — teherautók kivitték a raktárakból az üzletekbe, s míg a 71-es esztendő naptárának kéziratát, egy fiatal szerkesztőnő Bállá Gizella át nem nézte. Több szerkesztő, szakember munkájának gyümölcse a friss naptár. A Nap és a Hold járását, a napnyugtákat, napkeltéket a csillagászati intézet egy tudományos munkatársa készíti, a kis mindent-tudó lexikon-részeket pedig a szerkesztő gyűjti össze. A névnapok listájával pedig még az Akadémia is foglalkozik. A mostani névnapok kijelölése már nem „egyhá- zias”, jobban alkalmazkodik a változó élet követelményeihez, de ugyanakkor a hagyományok által kialakított szokásokra is ügyel. Például elképzelhetetlen lenne, ha Erzsébet napját nem november 19-re, vagy Katalint nem november 25-ére tűznék ki. Egy alkalommal január 22-re nem Vince napot jelöltek a naptárak (nem feledkeztek meg a Vincékről, csak április 5-én említették meg őket), „országos felháborodás kavarodott belőle”, telefonáltak, táviratoztak a Vincék és a Vincék ismerősei, hogy tudnunk kell még a népi rigmusokból is, a Vince-napok jelentőségét, hisz „Ha fényes a Vince — Teli lesz a pince”. A nevek napjával van a legtöbb probléma. Egy rovatkába ugyanis csak egy név fér. Ha ugyanaz napra több névnap esik, akkor bizony nehéz a „fontosabbat” kiválasztani. Éppen ezért, az utóbbi években, a zsebnaptárakba külön „Névnap- jegyzéket” mellékelnek, ahol felsorolják még a ritka nevek névnapját is. De még így is sok a reklamáció. Tavaly — meséli a főszerkesztő — egy szülő felháborodottan kereste fel lakásán: két gyermeke van. egyiket Taksonynak, másikat Bulcsúnak hívják. Miért csak a Bulcsúnak van nevenapja a naptárban? Az idei naptár névnapjegyzékében Taksony március 10-én és november 29-én is szerepel már. Hogyan tudták Taksony neve- napját megállapítani? Régi kalendáriumokat kutattak fel a naptárkészítők, hogy kiderítsék: mikor ünnepelték évtizedekkel ezelőtt a Taksonyokat. A névnapok sorában, a névadásokban rendet kell csinálni, s ezen munkálkodik most az Akadémia Nyelvtudományi Osztálya: egy egységes névjegyzéken dolgoznak. Ugyanis a most érvényben lévő rendeletek szerint nem tagadhatja meg még a legképtelenebb neveket sem. Ismernek „Kicsiajándék” és „Nemodabuda” neveket is, ezek a feltűnő, hangulatkeltő névtulajdonosok, ha felnőnek többnyire kérik a Belügyminisztériumtól utónevük megváltoztatását. Az Akadémia névjegyzéke megközelítően, még a becenevek figyelembevételével is összegyűjti a Magyarországon használatban lévő női neveket, majd vitára bocsátva, e jegyzék hivatalossá válik, s a jövőben csak ebből lehet majd neveket választani. Láttam e nagy munka első, „nyers” vázlatát. Nem kell félni, gazdag, bőséges lesz ez a névjegyzék, hisz külön helyt ad az idegen nevek, „a fiatalabb nemzedék által megkedvelt jóhangzású nevek” használatának is. Például: Agátának, Barbarának és társainak is. Vagy csak idézzek a: Gyopár névvel kezdődő sorból. Gyopár, Gyopárka, Gyöngy. Gyöngyike, Gyöngyvér, Gyöngyöske... Már most válaszolunk az esetleges reklamálóknak: az 1971-es naptárban három név-változást kért a szerkesztő. Szeptember 2-án, Töhötöm helyett István szerepeljen, július 5-én — ez a kérés a nyomdászokhoz szól — kivételesen két névnek j adjanak helyt: Antalnak és Emesének. Július 2-án pedig Ottokár helyett: Ottó fog szerepelni. A naptárkészítő, amikor a következő év napjait veti papírra, tulajdonképpen csak egy ünnepnapot kell meghatároznia. — A húsvét napját. — Ugyanis ez az egyetlen mozgó ünnepnap. Mint tudjuk, a pünkösd is a húsvéttól függ. Több vállalat. főként a közlekedési vállalatok, és az irányító főhatóságok is gyakran — sokszor két-három évre előre kérik a naptárt, hisz tervezniük kell a munkanapokkal, szabadnapokkal. Friss még a naptár, jórészét még csak most szállítják az üzletekbe A naptárak zömét a szekszárdi nyomda, kevesebbet pedig a komáromi készít, innen kerülnek nyáron a raktárakba. Itt „érnek” októberig, ekkor kezdődik meg a „kiszállítás”. Ülünk a friss naptár előtt, átvezetünk és előjegyzünk. Átvezetünk — kapaszkodunk még egy telefonszámhoz, születésnaphoz, át akarunk még menteni M. névnapját, vagy egy régi ötletet az új naptárba — s előjegyezve: új haladékot tűzünk ki. új állomások figyelmeztető póznáit cuvfctvliük le önkéntesen, vágyaink szerint. A kezdés győzelmi mámorában szembeszállunk, fittyet hányunk a 12 hónapnak, szűz a naptár, tiszta a papír, hát legyen május a lakodalom, augusztus a mátrai út, a tenger. a vitorlás, a kiskocsi, minden. Október szüret, december ajándék, táska L- nek, porcelán annak. A. egyszer azt mondta: „egy olyan fűzöld selyemernyő a lámpán. tűz a kandallóban ...” A-nak tehát december 24-re fűzöld selyemlámpa. Szótlan még a naptár, türelmes. Még új a naptár: fé- hér havon repül a vágy, á remény. Kőbányai György f>
