Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

fW9. december 16. ­putiantftll napló — 3 Az új termelői árintézkedések hatása 200 millió forintos többletbevétel a baranyai tsz-ekben A december 4-én nyilvá­nosságra hozott mezőgazda- sági termelői árintézkedések várható hatásának a felmé- i ése Baranyában is meg­kezdődött. Mint ismeretes, a fehérjetakarmányok árának egyidejű növelése és az épí­tési, beruházási állami támo­gatás csökkentése mellett 1970 január 1-el kilónként 5,60 forinttal emelték a vá­gómarha felvásárlási árát, 20 fillérrel a tej, és 2 forinttal a vágósertés árát. Az intézkedés pénzügyi ki­hatásai még korántsem tisz­tázottak, az áremelés fedeze­teként megszűnik a gépjaví­tási kedvezmény, megszűnik a fehérjetakarmányok eddigi ártámogatása, és bevezetik a tsz alkalmazottak munkabére után fizetendő 8 százalékos adót. Az új takarmányárak még nem jelentek meg, s nem tisztázódott még 100 szá­zalékig az sem, hogy melyik tsz-ek élvezik a 70, illetve az 50 százalékos beruházási ár­támogatást. Annak ellenére, hogy a hivatalos közlöny de­cember 7-1 számában meg­jelent rendelet kimondja, akik a rendelet hatálybalé­pésének napja — tehát de­cember 7-e — után szerzik be az ártámogatási okiratot, azok már csak a csökkentett ártámogatást vehetik igény­be, akik ezt megelőzően már rendelkeztek az okirattal, azok továbbra is a 70 száza­lékos ártámogatást élvezik. a Pécsi Tsz Szövetség vezetőinek véleménye Mivel a rendelet végrehaj­tási utasítása még nem je­lent meg, ez ügyben, sűrűn kopogtatnak a tsz-ek vezetői ezekben a napokban a Pécsi Tsz Szövetségnél Csötönyi Gyula és dr. Horvai Viktor a szövetség titkára, illetve vezető munkatársa készsége­sen adnak felvilágosítást an­nál is inkább, mivel maguk is résztvettek a rendelet meg­szövegezésében. Ezzel kap­csolatban Csötönyi Gyula a következőket mondotta el: — Helyesnek érezzük azt a mind erősebben érvényesülő tendenciát, hogy a termelés ösztönzése a különféle dotá­ciók helyett egyre inkább a végtermékek árában történ­jen meg. Tag tsz-einket vég­eredményben nem érték vá­ratlanul a mostani ár- és pénzügyi intézkedések, mert mi a szövetség részéről már korábban jeleztük, hogy mi várható, az árak és a beru­házások állami támogatása terén. Az árintézkedés pénzügyi kihatásairól dr. Horvai Vik­tor közgazdász az alábbiak­ban tájékoztat: — A vágómarha áremelé­se, miután kb. 124 ezer má­zsa húst adnak le, a tsz-ek­ben durván 70 millió forint plusz bevételt jelent éves szinten. Ez az év még befe­jezetlen, de ha az 1968-as év felvásárlását vesszük alapul, akkor megyei szinten — te­hát beleértve a háztájit is, 16 700 tonna volt a vágómar­ha felvásárlás, a kilónkénti 5,60-as áremelés ez esetben 93,5 millió forintot tett volna ki. A 20 filléres tejár emelés a 63,2 millió liter tej eseté­ben 12,6 millió forintot je­lent. A 21 ezer tonna vágó­sertés — kilónként 2 forint­jával számolva — plusz 42 millió forintot hozott volna. Ha a 3 ezer forintos tenyész- üsző áremelést, és egyéb ked­vezményeket is belekalkulál­juk, az eredmény plusz évi 200 millió forint megyei szinten, ami igen kedvezően érinti az állattenyésztés két fő ágazatát Ahogy a tsz-elnok9k látják Az intézkedés lényegében minden termelőszövetkezetet érint hisz néhány kivételé­vel mindenütt foglalkoznak tejtermeléssel, marhahizlalás­sal. Mégis leginkább az olyan nagy állattenyésztő gazdasá­gok érzik meg hatását, ahol ez a fő profil, mint például Űjpetrén is, ahol dacára a magas termelési szintnek a szarvasmarhaágazat költség­szintje tavaly is 104 százalé­kos, tehát veszteséges volt — Brunn József, a szövetkezet elnöke az árintézkedésről így vélekedik: — Nálunk az áremelés mintegy 800 ezer forint plusz, mivel az ágazat vesztesége is körülbelül ugyanennyi, ez azt jelenti, hogy az ideivel azonos termelés esetén 1970- ben nem fizetünk rá az ál­lattenyésztésre. S helyzetünk annyiban is kedvező, hogy mi még a 70 százalékos be­ruházási kedvezménnyel épít­jük sertéstelepünket és sza­kosított tehenészeti közpon­tunkat A megye legnagyobb állat­tenyésztő termelőszövetkeze­tének a Mágocsi Béke Tsz- nek vezetői hasonló helyzet­ről adnak számot. Sziveri Kálmán, a szövetkezet elnö­ke elmondotta: annak elle­nére, hogy fő profiljuk a baromfihizlalás, az idén 800 ezer húscsibét értékesítenek, jövőre elérik az egymilliós darabos évi kapacitást, nagy mértékben fejlesztik a „nagyállat” ágazataikat is. — ötezer férőhelyes sertéstele­pet, és 450 férőhelyes szako­sított tehenészeti telepet épí­tenek még a magasabb ked­vezménnyel. Évi 30 vagon ta­karmány vásárlásra rendez­kednek be, a zömét azonban maguk termelik meg ennek hátteréül szolgál a 10 ezer holdas üzemnagyság, amit a múlt év elején a Bikallal tör­tént fúziót követően értek el. Fejlesztési elképzeléseikbe jól beleilleszkednek az új árin­tézkedések. Bár a sásdi járás­ban náluk a legkedvezőbb a helyzet, mégis a szarvasmar­hatenyésztésük külszintje csak 92 százalékos volt, a tehené­szetük pedig 3 ezer literen felüli termeléssel csaknem veszteséges. Az eddigi árpo­litika inkább a növényter­mesztésnek kedvezett, az ál­lattenyésztésen belül pedig a baromfinak. Mágocson a ba­romfi ágazat 20 millió bevé­telt hoz évente, háromszor annyit, mint az összes többi állattenyésztési ág. A jövő évtől kezdve, ha lényegében nem is tűnik el, de vala­melyest csökken az arányta­lanság. Oklevél a társadalmi ellenőröknek A Mecseki Szénbányák üze­meihez tartozó kereskedelmi­társadalmi ellenőrök pénteken a Puskinban, illetve vasárnap Kossuth-bánya kultúrtermében tartottak évzáró értekezletet. A tanácskozás munkájában részt vettek az érintett kereskedelmi vállalatok vezetői, továbbá a Megyei Tanács, az SZMT és az ÁKF képviselői is. Pécsett Kecskés István, Kom­lón pedig Földes Jenő munkás­ellátási felelős vont mérleget 19tí9-ről. Ebben az évben, ha számszerűen kevesebb is volt az ellenőrzés, tartalmában minden­képpen fejlődött — a szakosítás révén. Helyénvaló volt, hogy megköszönték azt az önzetlen fá­radozást, amelyet a közel 1500 társadalmi munkaóra vett igény­be. Erről beszélt felszólalásában Tihanyi János, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági osztályának vezetője is, majd az SZMT és az AKF nevében ok­levelet adott át a legkiválóbb aktíváknak. Az üzemek szakszer­vezeti bizottságai tárgyjutalom­mal fejezték ki elismerésüket. Dohos búzából — nem lesz kenyér! Megoldódott a téli gabonatárolás Az idei év rekord gabona- termése komoly tárolási problémákat okoz. A színek, raktárak kapacitása — nem elírás — 120 százalékra van kihasználva, mégis 4000 va­gon kenyérgabonát kényte­lenek szabadban tárolni. — Köztudott, hogy a szabadtéri tárolás hatékonysága nagy­mértékben függ az időjárás viszontagságaitól. Ez ügyben fordultunk a Gabonafelvá­sárló- és Értékesítő Vállalat igazgatójához Szendrő Ká­rolyhoz, aki a következőkben vázolta a gabonatárolás hely­zetét Baranyában. A vállalat kenyérgaboná­ból 15 875, kukoricából 4000, napraforgóból 220 vagont vá­sárolt fel ez évben. Komoly Fényforrásgyár másfél milliárdért — Négyezer munkás Dunántúl egyik legnagyobb beruházása valósul meg Nagykanizsán A Gyöngyösvisonfai Gagarin Hőerőmű első gépegysége már üzemel. A második egység üzembehelyezése rövidesen vár­ható. A külszíni fejtésről 8—10 km hosszú szalagon m_ár megkezdték az erőmű széntároló terének feltöltését. A kül­színi fejtésről folyamatosan szálPtják a tárolótérre a lignitet, ahol jelenleg 40 ezer tonna tartalékot tárolnak. Távlati kép a recirkulációs vízműről, amely már üzemeL Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság még 1965- ben megvitatta és elfogadta a vácuumtechnikai termé­kek, anyagok és célgépek gyártásának távlati koncep­cióját Az Egyesült Izzó en­nek alapján látott hozzá fej­lesztési terveinek kidolgozá­sához, amely többek között tartalmazza egy második „Izzó” megépítését Nagykar nizsón. A fejlesztési progra­mot a Gazdasági Bizottság ez évben jóváhagyta. Az új üzemet a jelenlegi nagykanizsai gyáregység folytatásaként építik fel. Az Egyesült Izzó nagyka­nizsai gyáregységének fej­lesztésére, azaz a fényforrás- gyár felépítésére 1,55 mil­liárd forintot fordítanak. A beruházás vegyes forrásból valósul meg, 620 millió fo­rintot tesz ki az Egyesült Izzó saját alapja, a többit állami hitelből fedezik. A fejlesztést három ütemben hajtják végre. Az első ütem­ben létesülő termelőüzem — a tervek szerint — 1971 jú­liusától már lámpát ad. A második ütem 1973. június 30-ra, a harmadik pedig 1974. december 31-re fejező­dik be. Az új gyár közel négyezer munkást foglalkoz­tat majd, s megduplázza az Egyesült Izzó jelenlegi izzó­lámpa termelését. Az állandó, folyamatos fej­lesztés nem kis gondja mel­lett az Egyesült Izzó nagy- kanizsai fényforrásgyára ed­dig is évente mintegy 40—50 százalékkal növelte termelé­sét. Az eddigi eredmények ismeretében várhatóan az idei tervteljesítés 100,9—101 százalék körül alakul. Ter­mékekre vetítve ez a teljesí­tés megfelel 13,5 millió nor­mállámpának, 5,5 millió kis- gázlámpának, 3 millió 53 ezer darab dekorlámpának és 4,6 millió autó-stoplámpá- nak. A jelenleg folyamatban lévő beruházások, bővítések eredményeképpen jelentős termelésnövekedéssel számol az előterv a következő esz­tendőkben is, s 1971-ben a termelési érték már megha­ladja a 278 millió forintot. A gyár egész tevékenysé­gét meghatározó és a rész­leteket is magában foglaló intézkedési terv szerint 1970-ben a jelenlegi ezeres létszámot 1320-ra, a követ­kező évben másfélezerre, 1972-ben 2500-ra, 1973-ban 2900-ra, 1974-ben pedig négy­ezer főre szándékozzák nö­velni. Eddig is nagy volt, de a beruházási program jóváha­gyása után különösen meg­nőtt a kanizsai fényforrás- gyár vezetőinek felelőssége Egy nagy gyár alapjainak lerakása, a termelés feltéte­leinek biztosítása, s a beru­házási program végrehajtá­sa rendkívüli sokoldalú mun­kát, koncentrált Irányítást kíván. Biztató azonban, hogy az új gyár felépítésének ügyét szinte mindenki, aki kapcso­latban van a beruházással, szívügyének tekinti. Az MSZMP Zala megyei Bizott­ságának kezdeményezésére éppen a napokban írták alá az Egyesült Izzó és a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat képviselői azt a szo­cialista szerződést, amely a programok időben, sőt a tervezett idő előtti megvaló­sítását garantálja. A szocia­lista szerződés, amely ha­zánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére szü­letett, a beruházás első sza­kaszának ütemére vonatko­zik. Az együttműködés ered­ményeként a tervező, a be­ruházó és a kivitelező meg­valósíthatja, hogy az üzemi épületek 1970. április 4-től folyamatosan, a technológiai gépek szerelésére alkalmas állapotba kerüljenek, s ily módon már 1970. július 1-én megkezdődhet a próbaüzem, augusztus 1-től pedig folya­matosan az üzemszerű ter­melés. Szalai Zoltán nehézséget egyedül a kenyér- gabona tárolása okozott — bár szabadtéri fóliás rend­szerrel ezt is megoldották. Ez azonban csak félmegol­dás, annak ellenére, hogy az eljárás kézenfekvőnek lát­szik. Salak alapozásra öt centis rétegben homok ke­rül, majd a gabonát erre — zsákolt négyszög gúlában, — felrakják. Tetejére vízhatlan műanyagfólia és ponyva ke­rül. Az így tárolt gabonát időnként kezelni — forgatni, szellőztetni rostálni, — és na­ponta ellenőrizni kell: jól zár-e a sátor, nem nedvese- dett-e át valahol? Tavalyi tapasztalatok alapján szá­mottevő kár így nem kelet­kezhet. Természetesen fel­dolgozásra, őrlésre a szabad­ban tárolt áru kerül első­sorban. Baranyában nagymennyi­ségű szabadtéren tárolt ga­bona Pécsváradon, Mohácson és Szentlőrincen van. Az idei termés alapján számottevő raktározási gondok, tehát egyúttal figyelmeztetőek is. Növelni kell a raktárak szá­mát, befogadóképességét — a szükségmegoldásokat el lehet és el is kell kerülni! A vál­lalat rendelt a Dunaújváros­ban készülő vasvázas színek­ből, jövőre 1000 vagonnal nő a tárolási kapacitás. Mindezek ellenére jogosan merül fel a kérdés, hogy a szabadban tárolt búza eset­leges szakszerűtlen kezelése — átázás, dohosodás esetén, — nem lesz-e kihatással a kenyér minőségére? A vá­lasz határozott, megnyugta­tó: a romlott gabonát halgaz­daságok átveszik, siló és ta­karmányozási célra felhasz­nálják. Semmi esetben sem kerül dohos gabona őrlésre. Miért nem lesznek Baranyában január 1-től nagyközségek? ­' ‘ * ■ 1970 júliusában kap új státust négy község Amikor a kormány idén tavasszal határozatot hozott az újtípusú közigazgatási egység — a nagyközség — létrehozásáról, lehetővé akarta tenni, hogy egyes na­gyobb községek az eddiginél határozottabb léptekkel ha­ladjanak a városiasodás út­ján. Az érintett községeknek sok előnyt jelent az új stá­tusz. Leglényegesebb talán, hogy a járási jogú városok hatáskörét megközelítő jog­köröket kapnak, ami már önmagában is a fejlődés meggyorsításának egyik le­hetősége. Az intézkedés azonban nagy lépéssel viszi előre azt a nehezen megva­lósuló elvet is, hogy az álla­mi szervek minél egyszerűb­ben és minél kevesebb átté­tellel kerüljenek kapcsolat­ba a lakossággal, hiszen a már eddig megjelent jogsza­bályok is számos olyan fel­adatot utalnak a nagyközsé­gek hatáskörébe, amelyek eddig a járások, vagy a me­gye hatáskörébe tartoztak. Világos tehát, hogy a nagy­községi jogállás minden te­kintetben előnyös a lakos­ságnak. A nagyközségek jogállása A kormányhatározat azon­ban feltételeket is szabott az új jogállás eléréséhez. Esze­rint nagyközséggé lehet szer­vezni azokat a községeket, amelyeknek lakossága eléri az 5000 főt, vagy járási szék­helyek. Ebből a szempont­ból ezidőszerint négy köz­ség jöhet számításba Bara­nya megyében: Pécsvárad. Sellye. Sásd és Siklós. A későbbiekben természetesen más baranyai községek is nagyközségek lehetnek, ame­lyeknek fejlődése az elkö­vetkező években megfelelő arányokat ölt. Ilyen lesz Beremend és Szászvár, majd utóbb Boly, Dunaszekcső, Mágocs, Szentlőrinc és eset­leg Villány. Egyelőre azonban az első­ként említett négy községről van csak szó. Korábbi infor­máció szerint ezek a közsé­gek az új státuszt 1970. ja­nuár 1-én kapták volna meg, mint ahogy az országban ezen a napon jön létre a nagyközségek nagy része. Baranyában azonban a meg­valósítás késik fél évet. A Megyei Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy java­solja a közeljövőben össze­ülő Megyei Tanácsnak: 1970. július 1-i határidővel mond­ja ki az érintett négy köz­ség nagyközséggé alakítását. Váratlan akadályok Milyen váratlan akadályok merültek fel, amelyek szinte az utolsó pillanatban kész­tették a végrehajtó bizottsá­got a korábbi elgondolás megváltoztatására? Több té­nyezőt lehet megemlíteni, s ezek közül is elsőként talán azt, ami megyei eredetű. A Megyei Tanács illetékes szer­vei ugyanis nem voltak elég határozottak ebben a kérdés­ben és az előkészítés nem úgy haladt, mint ahogy azt az ügy komolysága megkí­vánta volna. Felmerültek létszámproblémák is. Az természetes, hogy a megnö­vekedett feladatokat a jelen­legi apparátussal nem lát­hatják el a községi tanácsok. Létszámigényük azonban in­dokolatlanul túlzottnak tű­nik. Mint kirívó példát em lítjük meg a siklósi községi tanácsot, amely jelenleg 21 fővel dolgozik. A nagyközsé­gi státuszhoz a járási tanács szerint 34 (!) főre lenne szükség. A megyei tanács viszont mindössze 4 fős lét­számnövekedést tart indo­koltnak. A létszámproblémák igazi nehézsége akkor jelentkezne, ha azt béralap formájában nézzük. Ehhez azonban tud­ni kell, hogy felsőbb szervek valamennyi megyei tanács jövő évi bérfejlesztéséből el­vontak 0,5 százalékot és így kapott összeget újból fel­osztották a megyék között a nagyközségekkel kapcsolat­ban jelentkező bérproblémák megoldására. Baranya megye az új felosztásból nem ka pott egy fillért sem. Ez az jelenti, hogy megyénkben i meglévő apparátus terhére kellene megoldani a bérprob­lémákat Erre pedig pilla­natnyilag bizonyos szervezés intézkedések megtétele nél kül — nincs lehetőség. Fő­leg ezért szenved hátrányt Baranyában a nagyközségek létrehozása. Lehetőségek Mégis hogyan gondolják a megyénél ezt a fentről jövő javasolt „kigazdálkodást”? A jövő év első felében újabb községi tanácsösszevonások lesznek. Ha felsőbb szervek' tői nem kap a megye még is támogatást e célra, akkor egyedül ebből lehet megöl dani ezt a négy községet és húszezer embert kö; érintő problémát. H. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom