Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-13 / 263. szám
6 nutvűntüíl napid 1969. notembef 13. Megmentették A régi Pécs a zirci könyvtárat Egy évvel ezelőtt veszélybe került az Országos Széchenyi Könyvtár zirci Reguly Antal rnűemlékkönyvtára: könnyező házi gombák támadták meg berendezését és fenyegették a 60 000 kötetes könyv- állományt is. Nem volt más megoldás, mint a teljes tatarozás és fertőtlenítés. Különleges festékkel vonták be a falakat, a boltíves mennyezetet és a homlokfalak mintáinak festését eredeti formájában állították helyre. Kijavították az intarziás bútorokat és a padlózatot is. A nagy idegenforgalmú tudományos könyvtárat a jövő év április 4-én nyitják meg a közönség előtt. Külföldön is kedvelt csemege KÉTKILÓS LIBAMÁJ A francia és a magyar üzleti kapcsolatok érdekes dokumentumát őrzik a TER- IMPEX Külkereskedelmi Vállalatnál. 1870-ben írta a megrendelőlevelet egy francia cég, libamájat rendelt Párizsban működő konzervgyára számára. Üzlethálózata kiterjedt más országokra is, Bécsbe, Pozsonyba szállította a magyar libamájból készült termékeit. A világpiacon azóta előkelő rangot kapott ez a kedvelt csemege. Most a szezon indulásával, — az őszi hónapokban egészen december végéig — csaknem 150 tonna szállítását tervezik külföldre, 100 évvel ezelőtt jeges kosárban napokig tartott az út, amíg rendeltetési helyére jutott. most 24 óra alatt szállítják a helyszínre a friss libamájat. Világszerte, foglalkoztatja a hozzáértőket, lehet-e a máj nagyságát a liba tömési időszaka alatt serkenteni? Sokféle kísérletet folytattak ebből a célból, de nem találtak elfogadható megoldást, mint ahogy nem használt a ráolvasás sem, amiben nagyanyáink hittek, és ha rézkrajcárt tömtek az állatba, akkor sem lett nagyobb a mája... A legeredményesebb, ha csak kukoricával tömik a libát. Minden egyéb serkentő hatású szer nélkül, kb. hat hétig tartó, napi két-három- szoros tömés után érik el azt az állapotot, hogy érett, ízében, színében különleges májat nyerjenek. A legideálisabb a 40—60 dekás máj, a kuriózumok között két kilogrammosra is emlékeznek, ezt múzeumban őrzik. A magyar libamáj fővásárlói svájci, nyugatnémet, osztrák, belga cégek, nyugatnémet és francia konzervgyárak, amelyek változatos készítményeiben az egész világon kedvelt a magyar libamáj. JAKOVALI H ÁSZÁN DZSÁMI JA 1543-ban a dél-baranyai I várak elfoglalásakor jutott Pécs is török kézre, és a hó- ! dító nép berendezkedett a város falai között. Dzselezá- dé Musztafa török történetíró így áradozik a városról: „A paradicsomhoz hasonló régi és nagy város, környé- I ke kert és rózsaliget”. — i Gazdag török kereskedők 1 keleties bazárvárossá építet- ! ték ki. Tudjuk, hogy a török az elfoglalt területeken először a vallási intézményeket szervezte meg, majd a terület közigazgatását. A Pécsett ! talált templomokat dzsámik- I ká alakította át, de új mecseteket és dzsámikat is épített! Evlia Cselebi 17 török imahelyet, köztük 7 dzsámit és 10 mecsetet említ Pécsett. A volt ferences-plébániatemplom helyén állott egykor Aíeni pasa dzsámija; a Kazinczy utca és a Színház tér környékén Ferhád pasa dzsámija; a Széchenyi Gimnázium telkén Elhadzsi Húszéin dzsámija; az Ágoston téren Kücsük Mehmed dzsámija. Legszebb lehetett közöttük az árnyas fák között meghúzódó Jakováli Haszán pasa dzsámija, habár méreteit tekintve mesz- sze elmarad a mai belvárosi templom, a Gázi Kászim pasa dzsámijától. Megjegyezzük, csak azokat a templomaikat tartották dzsámiknak, 1 ahol az államjogi fontosságú istentiszteleteket végez- . ték, mert csak ezekben mondották a pénteki imádságot ; a padisahért és a török birodalomért. A többit mecsetnek nevezték. Mint a legtöbb dzsámi, ez is négyzetes alaprajzú, melynek sarkaiban csúcsívek közvetítenek átmenetet a nyolcszögbe. Az ívek felett félhenger tagozatú párkány fut körül, rajta a dob, melyre aztán a félgömbös kupolaboltozat borul. Szép faragásé, jellegzetes sztalaktit díszítményeket is láthatunk a sarkok átmeneti csúcsíveiben, amelyek a díszítés mellett a szerkezet elburkolásá- ra szolgálnak a török templomépítészetben. A négy főfalon két-két ablaknyílás, a dobon pedig nyolc kisebb, •ugyancsak szamárhátíves ablak foglal helyet — a legújabb restaurálásból eredően — szépen helyreállított állapotban. A falak majdnem másfél méter vastagok, eredeti építési állapotban. A nemrég befejezett szakszerű restaurálást megelőző idő kórházkápolna-berende- zését eltávolították az építményből. A XVIII. századi Nezselrod püspök építtette két pillért- és az énekkarzatot ugyancsak elbontották. — Ezek akkor is nagyon rontották az arányos épület térhatását. A dzsámi falához közvetlenül hozzáépített emeletes egyetemi épületből elvettek egy részt, hogy körüljárható legyen. Az építmény északnyugati sarkában találjuk majdnem teljesen eredeti állapotában a 26,7 m magas karcsú tornyot, a minaretet. Fél méternél alig szélesebb kanyargó lépcső vezet fel a müezzin erkélyére. Jelenleg kúp sü- vegű a minaret teteje, a korábbi metszetek harangalakúnak tüntetik fel. A minaret erkélyéről napjában ötször kiáltotta Allah dicséretét a müezzin; innen hívta fel imádkozásra az igazhitű muzulmánokat. Evlia Cselebi 1663 nyarán „körteérés idején” jött Mohácsról Pécsre, és igen értékes adatokat közöl Jakováli Haszán dzsámijáról és a körülötte álló egykori épületekről. Leírása szerint a dzsámi teteje kékes ónnal (ólom) fedett, minaretje szabályos és szép, előcsarnoka körül a tanulók szobácskái voltak. A dzsámi körül ugyanis Jakováli Haszán pasa alapítványából épített Mevlánai Rumi kolostora állott a táncoló dervisek számára. A Cselebi említette tanulók szobácskáin a dervistanulók celláit kell értenünk, akik itt tanulták a török szerzetesi élethez megkívánt ismereteket. A kolostor nagyobb helyiségében he- tenkint kétszer végezték körforgásukat (tánc) nádfuvola hangjaira a táncoló dervisek. Evlia Cselebi keleti túlzással olyan bájosnak mondja ezt a fuvolahangot, hogy hozzá képest a fülemülék éneke is csak nyögdécselés- nek tűnt. A rituális táncon kívül a remetéskedö dervisek perzsa eredetiben olvasgatták a nesznevit (versekben írt erkölcstani munkák), továbbá a pasa alapítványából az igazhitű zarándokoknak és szegényeknek alamizsnát osztogattak. A kolostorépületben mintegy 70— 80 cella szolgált lakásul ezeknek a táncoló derviseknek. A kolostor körül feküdt a dervisek temetője, és talán a Pécsre települt török lakosság is ide temetkezett. Sírköveit a volt jezsuita, később cisztercita rendház és gimnázium (mai Nagy Lajos Gimnázium és Asztalos János Diákotthon) falaiba építették be 1716 körül. Ezeket a sírköveket a kanizsai adminisztrátori hivatal bocsátotta a jezsuiták rendelkezésére. A XVIII. században Nes- selrod pécsi püspök nagyarányú átépítést végeztetett a dzsámin és katolikus templommá alakíttatta át. Nagyméretű oltárfala és faburkolata a falakon sok értékes török emléket őrzött meg számunkra, mint az imafülkét, az eredeti szószék feljárójának nyomait, amelyek a legújabb restaurálás és eredeti állapotba történő visszaállításkor kerültek elő. Templomdíszítő eredeti török falfestéseket is találtak: ezek alapul szolgáltak a további helyreállításnál. Az Országos Műemléki Felügyelőség szakavatott kézzel hosszú ideig restaurálta a török építményt, mire bemutatható lett ez a roppant értékű műemlékünk is, amely nemcsak városunk, a „török Pécs” sajátságos színfoltja, hanem egyben a hódoltság- kori török kultúra legészakibb épen megőrzött emléke is. Dr. Kovács András András Endre CSERKOTI emlék Reggel: Fehéret álmodott a fűzfa-katlan a novemberi fényes ég alatt. Megkérgesült a mélypartú patakban a hegyek könnye. Most színt rá a Nap arany-ekével egyre szilajabban... Távol vörhenyes dombok látszanak s fölöttük lomhán húznak a magasban ünneplős, lármás, kósza madarak. Délben: A gém körül víg veréb-csapat rebben, a hajnal hamvát felitta a lég — A hegyvonta szikrázó keretben ránk-sütni látom az Isten szemét. Advent-vasárnap: biztató vigaszként, szívünkre termű békesség hajol s mint aranymadár tolla, hull a napfény a kékzománcos kupola alól. Este: Az alkony-kertre piroslepkék szálltak de friss-nyomukban vadként csörtet egy ónszemű sárkány s a pehely-csodákat elnyeli nyomban a Jakabhegy megett. Kormos palástja maga a Varázslat; a volt Való most páraként lebeg: már nincsenek jók és rosszak, talán csak alázatos és tiszta emberek. HALVILÄQUNK FEJEDELME Folyamaink legnagyobb halának — a „halak királyának a királyok halának” — a vizának ma már évente legfeljebb egy-két példánya kerül halászaink hálójába. Valaha a földkeregség legnagyobb termetű édesvízi hala volt a tok-féle viza! Legközelebbi rokona a kecsege és a szin- dok. Főtanyája az őskori Potnhusi tenger két maradványa, a Fekete-tenger és a Káspi tó. Itt, az ókor óta akadtak 15—16 mázsás, ugyanannyi méter hosszú vizák is. A Dunára évente kétszer úsztak fel. Tavasszal és őszszel. Egyes példányaik eljutottak Bécsig, sőt Tulln városáig is. Főként a magyar Dunában s az orosz Dnyeper folyamban ívtak. Vonulásuk idején a Duna és a Tisza menti magyar halászok magas fatomyokból lesték jöt- tüket. Rajaik mozgása meglátszott a víz felszínén is. Ez az óriás hal viza nevét finn—ugor népek nyelvéből nyerte. Őseink már a Dnyeper és Volga vidéki hazájukban is halászták. 1050-ben I. Endre királyunk —, amikor békét kötött az országunkat dúló III. Henrik császárral —, a hazatakarodó, kiéhezett német seregnek sokszáz tulkon s megannyi szalonnán kívül otven nagy vizát adatott Győrött. Ebből az óriástokból még "a XVI. században is gyakori volt a 6—8 mázsás magyarországi példány. (Ma legjobb esetben 60—80—100 kilós példányai vetődnek vizeinkre.) A vizahalászat az Árpád korban felségjog — regale — volt; e hal fogásával külön királyi halász-szerveZetek foglalkoztak. 1412 tavaszán Zsigmond király külföldi vendégfejedelmekkel együtt nézte meg a komáromi viza-„szüretet”. Mátyás király — mint feljegyezték — 60 dunai vizát telepített a tatai királyi halastóba. Az 1500-as években a Habsburg uralkodók is évről évre megszemlélték a magyarországi nagy vizafogásokat. Miksa király 1560-ban, majd meg Szigetvár ostroma idején is a komáromi vizafogónál mulatozott. A vizahalászat óriási munkaerő-mozgósítással járt Ha tehették a Duna, Tisza medrébe vert két nagy cölöpsorral az egész Duna medrét elzárták s az alsó cölöpsoron nyílást hagytak. Ha erejük csak kevesebbre futotta, nagy hálót vetettek ki. Tudták, hogy ívás idején ez az állat csak a folyam árja ellen úszik. így az magától úszott be — a vejszének nevezett — cölöpsor alsó kapuján. Ezt — amikor a vejsze már hemzsegett a vizáktól — hálóval elgátolták. Ekkor aztán vágóhorgokkal, bunkókkal, ladikokból megindult a szerencsétlen állatok lemészárlása. A kelepce felé dobbal, később ágyúlövésekkel is terelték az állatokat. A parton már előre elkészítették a sót s a hordókat, amelyekbe a felaprított állatok húsát, mint konzervátumot bele rakták. A Magyar Nemzeti Segély A nemzeti összefogás politikája az újjáépítés idején és a bajba, sőt nyomorba jutottak szervezett megsegítése idején érte el tetőpontját. Ezt az utóbbi akciót a Magyar Nemzeti Segély keretein belül bonyolították le. A második világháború szükségszerű következménye volt hazánkban a súlyos anyagi helyzetet előidéző infláció. Bár ez a pénzügyi-folyamat csak 1946 nyarára ért el katasztrofális méreteket, de már 1945-ben is kézzel foghatóan csökkent a pénz értéke. Nézzünk néhány pél- éát ennek bizonyítására. Az áru megS c 2 <v 5.Q.Q 2 íS«o H.2 tw 1945 tusban gőben nevezése l-cC «tä c c «Sä 1 kg marhahús 5.10 60.— 1 kg sertéshús 4.40 150.— 1 db tyúk 10.— 600.— 1 db liba 60.— 1000.— I 1 tej 0.40 4.— 1 kg só 0.56 45.— 1 db tojás 0.21 6.— 1 kg hagyma 0.80 80.— 1 kg kenyér 1.80 23.— Az áremelkedés tehát már nagyon jelentős volt, de az alapvető élelmiszerek még nem tűntek el teljes mértékben a piacról. A lakosság közvetlen ellátásához szükséges iparcikkek azonban 1945 nyarán már teljesen hiányoztak. Baranya vármegye közgyűlése 1945. június 30-án megállapította: „... a lakosságnak cukorral, sóval, lábbelivel és ruhával való ellátása jelenleg teljesen szünetel”. Különösen nagy volt a szappanhiány. A bányászok havi 10 dkg szappant kaptak, amely alig pár napra volt elég. A szappanhiány any- nyira aggasztó volt, hogy a bányászok több munkanapot kihagytak. Hiányzott a ruha, a lábbeli. A salétromtartalmú víz lemarta a lábról a legerősebb bakancsot is. Ezért „a legtöbben levetették bakancsukat, és egy rongyos, cafatokban lógó nadrágnak nevezett gúnyában dolgoztak. Kevés a zsír, a szalonna, a cukor” — panaszkodtak a bányászok. A hivatásos kereskedelem szinte teljesen megbénult. — Bármelyik járás helyzetét vizsgáljuk, mindenütt ugyanaz a kép fogad bennünket. Az üzletek döntő többsége áruhiány miatt zárva volt, de a nyitott üzletekben is csak az alábbi cikkek voltak: keserűsó, keserűvíz, virágváza, papírszalvéta, bádogtölcsér, kaszakő, mozsár, burgonyazúzó. mosófazék, cipőpatkó, háncs, faszeg, kávépótló, babérlevél, fahéjpótló és ezekhez hasonló áruk. A jóvátételi szállítások tovább csökkentették az élelmiszerkészleteket. Különösen megfogyatkozott az állatállomány, elsősorban a szarvas- marha és a sertés. Jelentősen csökkent a tej- és a tejtermékek termelése. Kétségtelen, hogy az élelmiszerellátás és beszerzés a fővárosban még nagyobb gon. dot okozott, mint Pécsett vagy Baranyában. A baranyai dolgozók — hasonlóan más megyeiekhez — igyekeztek segíteni a fővárosiak helyzetén. A Magyar Nemzeti Segély, mint önálló népi szervezet bonyolította le ezt a segítséget, s ezzel a nemzeti egység gondolatának egyik legszebb megtestesítőjévé vált. Helyi szervezetei 1945 januárjában alakultak meg Pécsett. A koalíciós pártok kivétel nélkül támogatták a szervezet munkáját, sőt a még fennálló vallási egyletek és ligák is bekapcsolódtak az akcióba. Nagy volt az öröm, a lelkesedés, amikor 1945 február elején összegyűlt az első Budapestre irányuló szállítmány; 6000 db 5 kg-os élelmiszer csomag. Mindenki boldogan adott, aki adhatott. Az ehhez hasonló akciók 1945 nyaráig többször megismétlődtek. Augusztustól kezdve új színfolttal gazdagodott a Segély munkája. Baranya népe szeretettel és féltő gonddal fogadta a budapesti gyermekek nagy csoportjait, akik 3—4 hétig falun élve jobban hozzájutottak az életet jelentő tejhez, vajhoz, gyümölcshöz. Az év őszéig mintegy 5000 gyermek nyaralt Baranyában teljesen ingyenesen. A Magyar Kommunista Párt Baranya megyei lapja 1945. szeptember 20-án az alábbi- ! akban számolt be az egyik . nyaraltatási akcióról; „Teg- i nap 1800 pirospozsgás, életvidám, nevetőszemű gyermek indult vissza Budapestre. Visszanyerték elvesztett egészségüket, lesoványodott kis testük a mindennapi tejtől, vajtól, gyümölcstől megerősödött Bár jelentősen megcsappan- tak a megyei élelmiszerkészletek, a megye vezetősége mégis több alkalommal élelmiszerrel megrakott vasúti szerelvényeket küldött Budapestre. Csak 1945 júniusától októberig 600 OOO kg kenyérgabonát, állatot, zöldséget és egyéb élelmiszert szállítottak Baranyából a fő városba. A vármegyei közgyűlés egyik szónoka 1945. június 30-án a kővetkező szavakkal indította el a szállítmányt: „A magunk részéről testvéri kötelezettségünk- | nek tartjuk, hogy Budapest székesfőváros ellátatlan töme- > geit, főleg az ipari munkásságot kisegítsük abból a nagy élelmiszerhiányból, amelybe az ostrom és az azt követő időszakban jutott”. Fehér István
