Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-04 / 256. szám

fWfc HWfcmSer 4 Dunamntt napi t» 75 éves a pécsi villanyvilágítás Egy «sí, egykor gázzal világító kandeláber a Székesegyháznál és egy, a városban több helyen ta­lálható. higanygőz világítóoszlop. A Légszeszgyár legnagyobb bosszúságára: 75 évvel ezelőtt, 1894. december 1-én indult meg Pécsett a villamosener- gia-szolgáltatás. A *hőskortól tíz államosításig, levéltári anyagok felhasználásával vas­kos tanulmány készült, me­lyet számos grafikon, kimu­tatás, korabeli fényképekről készült kópia egészít ki. A ta­nulmány szerzője Bólyi Dá­niel nyugdíjas. 1961-ben vo­nult nyugdíjba, mint a DÉ- DÁSZ üzemviteli osztályve­zetője. önszorgalomból kez­dett,- a villamosenergia-szol- gáltatás történetének megírá­sába, majd felfigyelt munká­jára a DÉDÁSZ, s később mór a vállalat megbízásából végezte a mintegy kétéves ku­tatómunkát. Bólyi Dániel egyébként mint Baranya vár­megye műszaki alkalmazott­ja annak idején tevékenyen részt vett Baranya községei­nek ■ villamosításában. Cik­künk alapja az ő tanulmá­nya. Tegyük hozzá, az anyag megérdemelné, hogy publiká­ciós lehetőséget kapjon, pél­dául a Pécsi Műszaki Szem­lében. megvásárlásával, a részvény- társasági forma megtartásával a villamosenergia-szolgálta- tóst saját kezelésébe vette. — Két évvel később a Duna- Gőzhajózási Társasággal köt­nek szerződést, amelynek ér­telmében a pécsújhegyi vil­lamos centrálé látja el áram­mal. Közben kitört a világ­háború, s ez csak 1918-ban valósulhatott meg. A város 1920-ban megváltja a légszesz telepet, de még négy évnek kell elmúlnia: csak 1924-ben kezdődhetett el Pécs közvi­lágításának szerelése, az ut­cák és terek kivilágítása. Az események további folyása már inkább ismert. A villa­mosság hihetetlen gyorsaság­gal átalakította életünket. Miklósvári Zoltán Földgázt találtak Vas megyében Földgázt találtak a kutatók a Vas megyei Uriújfalu hatá­rában, a répcelaki széndioxid­mező közvetlen szomszédságá­ban. Az értékes energiát Rép­celakra vezetik. Ezzel oldják meg a szénsavgyár és az or­szág egyik legnagyobb sajt­gyárának energiaellátását. A Dunántúli Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat megkezd­te a hétkilométeres gázveze­ték építését. A szénsavgyár — folyamatban lévő általá­nos rekonstrukciója kereté­ben — 10 millió forintot, a sajtgyár pedig 5,25 millió fo­rintot költ a földgáz fűtésre történő átállásra. Mindkét üzem 1971 elején kezdi meg az uriújfalui földgáz hasznosí­tását. átirat érkezik a Ganz és Tsa. Vasöntöde és Gépgyár Rt. elektroakusztikai osztályától, Zippernövszky aláírással: A lapokból értesültünk, hogy Pécs város közönsége a vil­lamosvilágítás behozatalának kérdésével foglalkozik. Van szerencsénk tehát a Tekinte­tes Hivatalt értesíteni, hogy a közeljövőben bátrak leszünk Pécs szabad kir. városnak a világítás bevezetésére vonat­kozóan részletes ajánlatokkal szolgálni, minthogy társula­tunk ezen a téren működő egyetlen hazai cég, ki a Pé­csett felállítandó villamoste­lep létesítésére engedélyt nyerni kíván. Pécs város tanácsa 1893 ele­jén adja ki a pályázati hir­detményt. A már említett há­rom ajánlat futott be, bár érdekességként megjegyezhet­jük, lekésve néhány osztrák cég is bejelentette részvéte­lét. Nagyon fontos momentum, hogy itt még nem volt szó közvilágításról, a pályázat ilyenirányú felhívást nem is tartalmazott, mert a szerző­dések értelmében az osztrák légszesz társulatnak 1945-ig, tehát hosszú évtizedekre előre kizárólagos joga van arra, hogy az utcákon és tereken közvilágítást létesítsen. Pécs elektrifikálásának kérdése először 1892-ben került napirendre, 10 évvel azután, hogy 1882- ben New Yorkban üzembe­helyezték a világ első köz­célú, világítási célokat szol­gáló áramfejlesztő telepét. — Majd Európa következett, Mi­lánó (1883), Berlin (1885), London (1885), Párizs (1888), Becs (1890), s csak majd ez­után Budapest (1893). Pé­csett, egy lokálpatriotizmus­tól fűtött, nemkevésbé az üzemeltetésből eredően kellő hasznot remélő mérnök, Jusz- tus Mihály 1892-ben bead­ványt nyújtott be Pécs sza­bad kir. város közgyűléséhez, s a beadványban engedélyt kért „világítási és erőátviteli célból” egy elektromos köz­ponti állomás létesítésére. A kérelmező többek között a következő indokokat sorolta fel: A világítási magánfo­gyasztók részére a villamos áram jobb mint a légszesz (azaz világítógáz), miután egészséges. Olcsóbb és jobb, tűz- és robbanásveszély nin­csen. Tekintve, hogy a vil­lamostelep erőátvitelnek is al­kalmasnak lesz berendezve, ezáltal a kisipar hatalmas fej­lődésnek fog elébe nézni. A villamostelep engedélyezése, illetve létesítése esetén, hogy a légszesz-szolgáltatás némi­képp versenyképes maradjon, az osztrák légszesz társulat a légszesz árát leszállítani lesz kénytelen... Mondanunk sem kell, hogy az Általános Osztrák Légszesz Társulat helyi igazgatósága is sietett megtenni a maga aján­latát, hiszen a villamosener­gia megjelenésében létét lát­ta megkérdőjelezve. Ezért: szabad versenyt nyitva, a vil­lamosvilágításnak behozatalá­ra szintén vállalkozni óhaj­tott. Ugyanakkor Pécs pol­gármesteréhez sürgős jelzésű A koncessziót végül is Ganz és Tsa-nak ítélték oda. A Légszeszgyár ajánlatát el­vetették, azzal az indoklással, hogy nem őszinte, mert min­den konkurrenciától meg akar szabadulni és a továbbiakban is a légszeszgyártásra akarja a fősúlyt fektetni. Jusztus ajánlatát a város méltányol­ja, de „vizet ingyen nem ad”. Ganz és a város a koncesz- sziós szerződést 1893. június 19-én írta alá. A Ganz-gyár a villamostelep tervezését és létesítését a Magyar Villa­mossági RT.-re ruházta át. — Ezután már dicséretes gyorsa­sággal peregtek az esemé­nyek, 1894. december 1-ére befejeződött a központi telep épületeinek felhúzása, a ka­zánok, a generátorok (kezdet­ben dugattyús gőzgépek dol­goztak, a pécsi szenet a Duna Gőzhajózási Társaság szállí­totta) szerelése, továbbá a hálózatok és transzformátorok szerelése. Megindult az áram­szolgáltatás. Az erőmű a mostani Lég- szeszgyár utcában volt. A nagyfeszültségű vezeték innen indult ki, végig a Rákóczi úton a villanyrendőrig, innen a Bem utca vonalán és a Széchenyi téren keresztül a mostani börtön épületéig. A transzformátorokat a fogyasz­tási centrumokban helyezték el, kezdetben nyolc trafó volt, magánházak padlásán és má­sutt szerelték fel. A faoszlo­pokra és tetőtartókra szerelt szabadvezetékekben egyfázisú 2 ezer voltos áram haladt, a kisfeszültségű hálózat 110 vol­tos. Az akkori erőmű kapaci­tása, valamint a fogyasztói transzformátorok számából és a névleges teljesítményekből ítélve — a színház és esetleg néhány kávéház, étterem és szállón kívül — a fogyasztók száma feltétlenül százon alul volt. Az óriás exkavátorok termelik ki a lignitet. Az áramszolgáltatás télen 15 órától másnap reggel 9, nyáron 17 órától másnap reggel 7 óráig tartott. Ez tehát a hőskor. A Ma­gyar Villamossági RT. a szol­gáltatási szerződést 1896-ban átadta az Általános Hitelbank érdekkörébe tartozó Részvény- társaság Villamos és Közle­kedési Vállalatok Számára cégnek. Csak rövid ideig gaz­dája ez a cég, 1900-ban leány- vállalatként megalakul a Pé­csi Villamossági Részvénytár­saság. Elnöke őrgróf Pallavi- cini Ede (Budapestről), alel- nöke Littke József pécsi pezs­gőgyáros. A társaság 5 ezer darab 200 korona névértékű részvényből, összesen 1 mil­lió korona részvénytőkéből alakult. A következő fontos dátum 1912, amikor is Pécs város közönsége a részvények pernye a kéményből egy zárt- rendszerű vezetékbe jut, me­lyen át a felhagyott bánya- részekbe továbbítják. Visonta marad Két évvel ezelőtt írták a lapok: az 1200 lakosú Visonta község elköltözik. A terv most módosult: a község marad. — Félmilliárd forintba ke­rült volna a falu szanálása, illetve az új község felépíté­se. de miután kelet felé to­vábbi széntelepeket tártak fel, ezt a tervet elvetették... A térképen persze, azért lesz néhány változás: a 3-as út nyomvonala például megválto­zik, s Abasár térségében 8,5 milliárd köbméteres víztározó épül... Ötezerötszáz ember és 40 vállalat dolgozik az erőmű, il­letve a bánya építkezésein. A gépek és segédberendezések nyolcvan százalékát hazai gyárak állítják elő. A végle­ges erőműi létszám ezer körül lesz, míg a bányában mintegy kétezerötszázan dolgoznak majd. A geológusok adatai szerint 200—220 millió tonna kitermelhető lignit van a Mát­ra lejtői alatt, s ez évi 8 mil­lió tonnás termeléssel szá­molva, közel harminc évre biztosítja a Gagarin Hőerő­mű zavartalan munkáját. A szén tonnánkénti önköltsége 40—50 forint között változik, s ez lehetővé teszi, hogy az általa termelt villamosener­gia 10—15 fillérrel olcsóbb legyen kilowattonként, mint a hazai átlag. Az erőmű üzembehelyezési „menetrend­jét” ez idáig egyébként nap­nyi pontossággal tartják. Az első 100 megawattos egység már termel, a második az év végén lép be. Ezt három 200 megawattos egység követi, melyek közül az első 1970 ta­vaszán, az utolsó pedig 1972 közepén kezdi meg a próba­üzemet. A 800 megawattos gyöngyösi erőmű egyébként teljes felépülte után a magyar villamosenergia-termelés kö­zel egynegyedét adja. Gyöngyös felébred Gyöngyös — a Mátra ka­puja — évtizedeken át leg­feljebb a borairól volt neve­zetes. A 35 ezer lakosú tele­pülés fejlődése a század kö­zepén megállt, s a legutóbbi időkig szinte semmivel sem gazdagodott. A Gagarin Hő­erőmű most mozgásba hozta a várost is:. 800 lakásos új .telep épül, 4—6, sőt 20 eme­letes panelházakkal. B. S. MAGÁNOSOK! VÁLLALATOK! TSZ-EK! FIGYELEM! MÉG A TÉL BEÁLLTA ELŐTT BIZTOSÍTSA gépkocsi és targonca akkumulátor­SZÜKSÉGLETÉT Gyors, előzékeny kiszolgálás, kívánságra Szembe helyezve is VBKM. 1. SZ. AKKUMULATOR ÉS SZARAZELEMGYARA rv. SZ. JAVÍTÓ ÜZEME: PÉCS, MEGYERI ÜT 105. Telefon: 39-20. Félfogadás: 8—12-lg. Szombaton zárva. Ezt a témát — úgy latszik — nem lehet levenni a napi­rendről. Legutóbb, amikor a cserkúti vízüggyel foglalkoz­tunk, annak a nézetünknek adtunk kifejezést, hogy végre talán nyugvópontra jut ez a sok vihart kavart ügy. hiszen a faluban dolgoznak a vízve­zeték építésén, tehát várható, hogy előbb utóbb rendeződik a dolog. A cikkünk nyomán érkezett levelek és szóbeli közlések azonban arról tanús­kodnak, hogy a cserkútiak korántsem ilyen derűlátók. Érdemes idézni néhány mon­datot: „ ... Addig sem újságcik­kek, sem nyilatkozatok nem nyugtatják meg a falut, amíg jogos vízigényét maradéktala­nul ki nem elégítik — írjft Szabó József a cser kúti Ha­zafias Népfront nevében. — Furcsa álláspont. hogy a Cserkútra bevezetett víz Pé­csett ellátási nehézségeket okozhat. Ha probléma van, ezen a teljes cserkúti víz- fogyasztás sem segíthet, nem­hogy a közkutas és a telken belüli vízfelhasználás közötti esetleges különbözet. A kart egyébként is a bányászat okozta, nem korrekt dolog te­hát a kártérítési igényeket a város vízellátásának nehézsé­geire hivatkozva elutasítani’*. Kerti Sándor iskolavezető tanító a hajdani virágzó állat- tenyésztéssel érvel: „280—300 szarvasmarha, 60—70 pár ló volt az istállókban. A trá­gyáié az utcákon folyt, ' a hegyaljai falu piszkát az eső a síkságra sodorta le, s terí­tette el a tortyogói víznyerő területen. Akkor senki sem beszélt fertőzésről. Most már a mosdóvíz is fertőz? És csak Cserkúton?.. — 1951-ben a Földtani In­tézet geológusai megállapítot­ták, — mondja Horváth Bé­la, a Kővágószöllősi közös községi Tanács végrehajtó bi­zottságának cserkúti tagja -r- hogy a falu hihetetlen vízbő- ségű kutakkal rendelkezik. Ma pedig várjuk reggel és délben a vízszállító kocsit, hogy legyen vizünk tisztálko­dáshoz, főzéshez. De mi lesz, ha jönnek a fagyok? Hogyan tárolunk vizet? — Igaz, hogy dolgoznak a faluban, de nagyon lassan — mondja Vakaró József tanács­tag, aki annakidején a falu­beliek nevében a tévé segít­ségét kérte. — Keresztül-ka- sul szántják Cserkutat a bfe- temetetlen árkok. Jön az őszi esős időjárás és a falu sár­tengerré válik. Egyszerűen le­hetetlen lesz a közlekedés. A levelek és szóbeli pana­szok nyomán kimentünk Cser­kútra, ahol meggyőződhéftünk arról, hogy a munkák való­ban vontatottan haladnak. A temetetlen árkok sok nehéz­séget okoznak a község életé­ben. De többszáz méter árok ásása még hátra van. A Bá­nyászati Aknamélyítő Vállalat emberei küszködnek a mosto­ha talajviszonyokkaL Egészen csekély földtakaró alatt lévő jakabhegyi vörös homokkőben kell árkot mélyíteniök. Leg­célravezetőbb és leggyorsabb lenne a sziklát robbantani. Ez azonban lakott területen le­hetetlen. Marad a fejtőkala­pács. A sűrített levegő ellátás azonban nem kielégítő és a jelenlegi kapacitással a kö­zeljövőben nem várható Cser­kúton a munkák befejezése. Megkérdeztük Gráf Konrádot, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének vezetőjét: szándékoznak-e va­lamit tenni a munkák gyorsí­tásáért? — Vállalt határidőnk de­cember 31-e — kaptuk a vá­laszt. — A hidegek beállta előtt azonban mindenképpen szeretnénk ezt a munkát be­fejezni, ezért szaporítjuk a fejtőkalapácsok számát. Le­hetőségeink sajnos korlátozot­tak, mivel hosszú a vezeték és nagy az átáramló levegő súrlódása, tehát nem tudunk annyi gépet beállítani, mint szeretnénk. Magát a vízvezetéképítést és a két — húsz, illetve száz köbméteres — víztároló tar­tály építését alvállalkozóként a Baranya megyei Építőipari Vállalat végzi. Rikker Mihály főmérnöktől kérdeztük meg, mire számíthatnak a cser­kútiak? — Ez terven felüli mun­kánk és egyéb terv szerinti munkáink mellett csak akkor csinálhatjuk, ha van szabad kapacitásunk. Mindenesetre igyekszünk folyamatosan épí­teni a vezetékhálózatot, s ha az árok meglesz, mi sem kés­lekedünk. Reméljük, hogy az elhang­zott ígéretek szerint a vállalt határidő előtt megkapja Cser­kút a vizet és a téma lekerül­het a napirendről. H. L A nyár közepe óta áramot ad a mátrai óriás A diszpécser alumínium ko- , csija fenn áll a kráter szé- ! lén: panoráma ablakain át a lentiek minden mozdulata lát­szik. Alattunk éppen a kiseb­bik gép dolgozik. Magassága 36 méter, hossza hatvan, ka­nalai akkorák, mint egy-egy 1 dömper. Kísérőnk nevet: hát, igen, itt, Gyöngyösön mások | a méretek ... i A „lea^-ek építkezése A kitűnő minőségű üzemi utak mentén szobafal nagy­ságú térképek állnak: a be­ruházási terület több mint ötezer hold. A városnyi fel­vonulási központ az Abasár, Visonta, Halmaj, Ugra és Detk községek által határolt terület centrumában fekszik, közvetlenül a 200 méter ma­gas óriás kémény lábánál. Ta­valy ilyenkor ez a kémény még égbenyúlóan magasnak tűnt, most azonban csak „fél fejjel” emelkedik az erőmű­város kontúrjai fölé: elkészül­tek a 120 méter magas hűtő­tornyok, s teljes pompájában áll a 80 méteres üzemcsarnok első hajója is. A gyöngyösi Gagarin Hőerőmű — a ma­gyar villamosenergia-ipar ed- | digi legnagyobb létesítmé­nye —, a nyár közepe óta áramot ad. — 1961-ben kezdődtek a munkák — mondja Kéri And­rás gépészmérnök —, a Gaz­dasági Bizottság ekkor adott engedélyt a külfejtéses bá­nyaüzem kialakítására. A be­ruházás teljes költségét 12 milliárd forintban határozták meg, melyből a bánya 4 mil- liárddal részesedik. A lignit­mezőre telepített erőmű kapa­citása az első tervvariáció sze­rint 400 megawatt lett volna, időközben azonban kétszer is felemelték ezt a számot, így aztán most 800 megawattal számolunk. A nyáron üzem­behelyezett első gépegység 100-as, a következők azonban már 200 megawattosak lesz­nek ... Megváltozik a táj A beruházási központ „had­műveleti” térképén már a holnapi Mátra-alja látható. A külfejtés délkeleti irányban halad előre, fokozatosan fel­emésztve a 3-as út és a Mátra között elterülő szőlőskerteket, szántóföldeket. A széntelepe­ket fedő meddőréteg átlagos vastagsága 20—60 méter, a telepek pedig 5—15 méter vas­tagok. 1961 óta 15,6 millió köb­méter földet mozgattak meg ezen a vidéken, a szénterme­lés azonban még így is négy­szerié olcsóbb, mint a mély- művelésű üzemekben. A lignit végtelen gumisza­lagokon fut az erőmű felé, ahol őrlés, illetve tisztítás után kerül a hatalmas kazánodba. — A beruházás előkészíté­sének időszakában a környék­beli szőlősgazdák a pernye miatt aggódtak: féltek, hogy tönkreteszi a termést. Az ag­godalom alaptalan volt: a ter­vezők erre is gondoltak. A Még egyszer a cserkúti vízről..*

Next

/
Oldalképek
Tartalom