Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-23 / 272. szám

DunOLtitmi namo 1969. november 23. ŐSRÉQI KULTÜRÁK NYOMÁBAN KULTÚRÁK ÉS ÓCEÁNOK MINDENFÉLE — mindenfelől A műveltségek terjedésé­nek legkönnyebb és leggyor­sabb módja az ismeretek, gondolatok, eszmék kölcsönös vétele-eladása. Ehhez a dif­fúzióhoz nem szükséges ugyan a népek vándorlása, elegen­dő az érintkezés, de ha en­nek óceánok állják az útját, az átvétel módja mégis prob­lematikussá (Válik. Amíg a művelődés tudománya meg­elégedett a puszta leírással, összehasonlítással és a hatá­sok szorgos kihüvelyezésével, a „hogyan” kérdése nem oko­zott gondot. De a leírások, az anyag szaporodásával tömér­dekké dagadt megegyezés ki­kény szeri tette a kérdés föl­vetését: a kérdésből megol­dandó probléma lett A BERINQ- SZOROSON ÁT? Középpontjába természete­sen az amerikai kultúrák ke­rültek, minthogy ez a föld­rész két világtenger közé ékelődik. A megoldás azon­ban egyelőre csak elvi, vagy­lagos munkahipotézis marad: vagy a Bering szoroson át történt az érintkezés (illetve, bevándorlás), vagy a tenge­rek útjain, esetleg mindket­tőn, ayagy pedig — ha e két utóbbi nem lehetséges — fel kell tennünk a művelődések izolált, egymástól független, egységes törvényű alakulását, fejlődését.» Elsüllyedt közve­títő földrészek feltevését a céhbeli, hivatalos tudomá­nyosság mindmáig tudatlan műkedvelők fantazmagóriá­jának minősíti. De vajon mennyivel reálisabb ennél az a megoldás például, hogy a kelta vallás egyes elemei a francia partoktól Eurázsián végigvándorolva, a Bering szoroson át jutottak Mexikó- J ba és Floridába az aztékok- j hoz? Vagy az a magyarázat, ! hogy egyes polinéziai nép- . csoportok először fölvándo­roltak az ázsiai partokon e nevezetes tengerszorosig, az­tán ismét levándoroltak Ame­rika déli sarkáig, csak hogy régi hazájuk átelíenében fog­lalhassanak helyet? Vagy, hogy némely óceániai kultúr- javak tutajokon utaztak a végtelen tengeren át Peru, Chile partjaira? Földrészek, szigetek eltűnésére van bizo­nyíték elég, ilyen arányú vándorlásokra nincs. A megegyezések mindazon­által fennállanak, tagadhatat­lanok. Lássunk néhány ma­gyarázatot a legújabb iroda­lomból. Birket Smith megál­lapítja. hogy számos egyazon művelődési körbe tartozó kultúrelem megvan Dél-Ame- rikában, Óceániában és Indo­néziában; közös forrásuk sze­rinte Dél-Kína régi anyajo­gú növénytermesztő kultúrá­ja és onnan terjedtek tova Kelet-Ázsia partjain haladva, az Aleutákon és Észak- majd Dél-Amerika nyugati partvidékére, s innen tenge­ri úton Óceániába, ám min­den közbeeső nyomuk „el­felejtődött”. P. Rivet hosszú ideje eré­lyesen bizonyítja, hogy a méla- és polinéziai kultúrja- vak a Csendes óceánon át jutottak Amerikába, tehát — tegyük hozzá — kb. 5—6000 kilométeres vízsivatagot küz­döttek le. Amerikák kulturális fejlődé­séhez valószínűleg a melanéz és polinéz népek adták a leg­nagyobb ösztönzést. A Csen­des óceánon át, különböző utakat követve érkeztek Amerikába a szigetlakó né­pek. Az óceán északi részén felhasználták a Kurosio áramlatot, mely több sziget- csoportot érint. Másik útjuk az északi félteke egyenlítői áramlását követve, egyenesen szelte át a tengert Több nép- vándorlás azonban sokkal délibb tengeri úton folyt le. Ezen az úton akkoriban a szigetek egvbekapcsolódó lán­ca kiterjedt szigetvilágot al­kotott a mai Tahiti. Marque­sas, Pitcairn és Paumoto kö­zött. Valószínűleg valamilven eltűnt kontinens megmaradt részei voltak ezek a szigetek. j Ugyanennek az egykori föld- ' résznek maradványai a Juan | Fernández. a Salasy Gómez és a Húsvét sziget is”. Evvel megdőlt a tudomá­nyos jég; egy nagy kérdés azonban még mindig érintet­len marad, azért még szem­be kell néznünk vele. Annál i inkább, mert a tudósok több- : sége izoláción ista, s köztük ! nem egy tüzes, mint például ! a kiváló amerikanista Victor Walter von Hagen. Szerinte sem az érintkezésre, sem a megegyezésekre nincs bizo­nyíték, ezeket a diffúzionis- ták hite és szenvedélyes ér­zései termelik: „A korakőkori J ember szárazföldi vándor j volt. — írja — nem tenger­járó, az állatok nyomait kö- vette, s Ázsiából jött egy földhídon át (a Bering he­lyén), amelyet aiónok óta használtak az emlősök ... Semmi későbbi kulturális be­hatolás nem történt sem Eu­rópából. sem Ázsiából, — az Amerikák magukban és ma­gukból teremtették meg a maguk világát.” A kelet-német amerikanis­ta Walter Ruben viszont egé­szen ortodox: a párhuzamos, de önálló, izolált fejlődés dogmatikus híve, s a tengeri és szárazföldi bevándorlások­ról szólva, elvi alapra helyez­kedik: „Ha az ember a két­féle vándorlást lehetetlennek tartja, és az Ö- és Üjvilág független, parallel fejlődésé­ben hisz, akkor ily sok rész­let-megegyezésben (!) annak a jelét látja, hogy a hasonló természetes tényezőkből ha­sonló kultúráknak kellett ki­fejlődniük, mert az emberi fejlődésnek törvényei van­nak”. Ez természetesen igaz bizo­nyos mértékig, de a törvé­nyek nem szabják meg a lényeg formáit és a részletek gyakorlati megvalósítását, s főként szűk határt kap a té­tel akkor, ha éppen a „ter­mészetes tényezők” merőben különböznek, és mégis ugyan­azokat a lényegeket hasonló formákban és a részletekig menő azonossággal megvaló­sítva látjuk. Már pedig ép­pen ez a tárgyamul vett eur- amerikai óműveltség legfőbb | Ezt vallja újabban Thoi Heyerdahl is, megfordítva | eredeti elméletét, mely sze­rint Amerika terjeszkedett Óceánia felé, és megfelejt­kezve arról, hogy mind az ő tutaj-útja, mind az összes i többi kísérlet oda-vissza ha­jó-, illetve tutajtöréssel vég- | ződött. — Herbert Kühn Kína érintkezését Ameriká- 1 val nemcsak bizonyítottnak veszi, hanem maga is bizo- I nyitja, s minthogy szabato­san szól a diffúzió lényegé- j ről és módjairól, kissé bő­vebben idézem: „Szellemi természetű kapcsolatok Kíná- I val a Chou-korszakban jól felismerhetők, de a kulturá- ! lis élet fontos elemei, mint a kocsi, ló, eke, fazekasko­rong, vas, húros hangszerek, hiányzanak Amerikában. Te­hát nem lehet arról szó, hogy vándorlások teremtet­ték meg a kapcsolatokat az első évezredben ie., hanem továbbadás történt kereske­dés útján. Mert feltűnő, hogy csak az államszervezet és a vallás, a szimbolika, a mito­lógia és a papi tudomány bi­zonyos formái mutatnak egyezésedet, míg a minden­napi élet használati tárgyai eltérnek egymástól... A ke­reskedelmi összeköttetésnek a leletek tanúsága szerint ie. 1500 és 300 közt kellett fenn­állnia. Ez érthetővé tenné a mitológiai megegyezést a kí­nai Tao-tieh és a Tollaskígyó, a mexikói Quetzalcoatl kö­zött. A Kurosia áram, ha- i sonlóan a Golf áramlathoz, i megkönnyíti a hajók útját. | Ezért Heine-Geldern jogo- j san beszél előkészített és tervszerű hithirdető vállalko­zásokról, melyek az első év­ezredben árucikkeket juttat­tak Indiából és Kínából Amerikába, ősrégi kapcso­latoknak kellett fennállniuk a Chou-kori Kína és Óame- rika közt, különben érthetet­lenek lennének a megegyezé­sek, amiket az olmékek és totonakok ésőkína ornamen­tikája felmutat. Elgondolha­tó, hogy az utak a Csendes óceán északi partjait, a Kuri- liket követték Kamcsatka csúcsáig, aztán az Aleutákat, és hogy Alaszka déli part­jaitól tovább vezettek Kali­forniáig, Mexikóig és Peruig. Semmi sincs, ami ennek a lehetőségnek ellentmondhat­na s feltevése nélkül az érint­kezés Ókína és Óamerika közt nem magyarázható”. ELSÜLLYEDT FÖLDRÉSZ? Ám ez az érintkezés csak egyik tagja a probléma- halmaznak. Ha gyéren is, de jelentkeznek, kik számbave- szik az összesei, s velük az egyetlen elképzelhető megol­dást. így E. Harry Gerol megvizsgálja az utakat a Be­ring szorostól a Tűzföldig, a művelődési, nyelvi, etnológiai mozzanatokat, végül ezt a következtetést vonja le: „Az sajátossága, karakterisztiku- ma. Ha Mezopotámia asztal­sima alföldjétől Peru égbe­nyúló csúcsaiig mindenütt ugyanazokat a gúlákat, me- galitokat és a velükjáró kul­tuszokat találjuk, jogosult a kérdés, melyek azoK a közös „természeti tényezők”, me­lyek a pusztalakó nomádot, a hegyvidéki kertészt, a fo­lyami öntöző földművest, a sarkvidéki fókavadászt, az őserdők, dzsungelek, fagyos tundrák, forró homoksivata­gok, városok és falvak lakóit, magas és alacsony kultúrák művelőit a földi végtelenség téréiben évezredeken át egy­befűzik, és részleteikben is azonos „kultúrelemek” meg­teremtésére ösztönzik? PÁRHUZAMOS FEJLŐDÉS Egyébként a párhuzamos fejlődés tételének érvényét, határait más, gyökeresebb szemszögből tekintve, már Alexander von Humboldt ki­jelölte: „Az azonosságok és megegyezések gyakran az emberi szellem közös termé­szetéből erednek”. Világos, hogy az eszmék és gondola­tok (és megvalósításaik) egymás mellé állításánál csak bizonyos határig lehet menni. De épp Öamerika és az Óvilág műveltségének : megegyezéseiről írta ugyan­ez a Humboldt 1810-ben: „Meglepődik az ember, mi­dőn a XV. század végén egy olyan világban, melyet Újnak neveznek, megtalál­ja ezeket az antik intézmé­nyeket, ezeket a vallási esz­méket. ezeket az éoítészeti formákat, amelyek Ázsiába, i kultúra idejének hajnalá­ba látszanak visszavezetni... rla a nyelvek csak gyengén mutatják a két. világrész kapcsolatát, emez kétségkí­vül megnyilvánul mind az izsiai, mind az amerikai tépek teremtés-történetei- len. építkezéseiben, hierog- ifáiban és berendezkedé­seiben”. — Nos, óamerika is az Óvilág „meglepően” :gyező kultúrkincseinek lei- árát Humboldt óta teteme­ién meggyarapította a kuta- ás, ezért leközelebbi alka- ommal ezek röpke szemlé­ére kerítjük a sort. Várkonyl Nándor Harminckétezer nyugatnémet márkáért gyártja egy svájci óragyár ennek a fedeles zsebórának nem kevésbé komplikált mását. A tizen­nyolc köves aranyórába készítője 130 gramm színaranyat dolgozott be. Perc- és másodpercmutatóin kívül számlapján egy örök érvényű naptár van, amely önműködően mutatja az évet, hónapot, a hét napjait, sőt, még a szökőévet is A világ papírfogyasztása. A világ papírfogyasztása 1966- ban 18,1 millió tonnát tett ki. Ebből 9 millió tonna ju­tott az Egyesült Államokra. Az egy főre jutó éves papír- fogyasztás az Egyesült Álla­mokban 30,2 kilogramm, Af­rikában pedig mindössze 90 gramm. * Értékes újság. Egy nyilvá­nos árverésen a Times egyik régi számáért óriási összeget fizettek. Miért? Az újság 1815. június 22-i számáról van szó, amely Wellington hercegnek az angol kormány­hoz intézett táviratát közli Napóleon felett Waterloonál aratott győzelméről. •Se Mini-autó. Az Egyesült Ál­lamokban a felnőttek leg­újabb divathóbortja a mini­autó, népies elnevezése — i „törpe musztáng”. Az órán- j ként maximálisan 25 kilomé- teres segességgel közlekedő i járművet a lakás közvetlen j környékén veszik igénybe ap- ; ró bevásárláshoz, vagy levél- | feladáshoz. * A 109 éves ember munkát j keres. Jósé Porino de Aranjo j munkát keres. Ez nem volna külön említésre méltó, ha j Jósé nem lenne 109 éves. j Nemrégen házasodott meg j negyedszer. Minthogy 23 fia van, akik közül még 12 kis­korú, természetesen szüksége van valamilyen jövedelemre. ■Se Nyelvreform Pakisztánban. A pakisztáni kormány hatá­rozata értelmében az angol nyelv helyett az urdu és a bengáli nyelv lesz az ország <ét állami nyelve (urdu * 1 nyelven az ország nyugati ré- í izének lakossága beszél). A j tyelvreform végrehajtásának I ideje — hat év. Az elemi is- I Colákban öt évről 8 évre jmelték fel a kötelező in­gyenes oktatást; jelenleg a !0 millió iskoláskorú gyér­nek nem egészen 50 száza- éka látogatja az iskolákat Felforgató nézetek Ismeretlen emberek a Nyugat- Németországban állomásozó ame­rikai katonák közül megkértek 252-t, olvassa el figyelmesen a következő nyilatkozatot és írja alá, amennyiben egyetért vele. „Kézenfekvő igazságnak tart­juk, hogy minden ember egyen­lő, s hogy Teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ru­házta fel őket, köztük az élet, a szabadság és a boldogságra törekvés jogával.” Az amerikai katonák 73 szá­zaléka felforgatónak minősítette ezt a nyilatkozatot, s nem volt hajlandó aláírni. Moszkva ma és holnap A szovjet főváros 38,6 ezer hektárnyi területen fekszik. Lakosainak száma 6 millió 500 ezer. Moszkvában 20 iparágban több mint 1700 vállalat dol­gozik. Itt vannak az ország legnagyobb tudományos in­tézményei, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia, a Neve­léstudományi és az Orvostu­dományi Akadémia, 76 felső- oktatási intézmény. A főváros 4 ezer könyvtá­ra közül a Szovjetunió Le­ninről elnevezett Állami Könyvtára a legnagyobb: 25 millió kötetet számlál. Moszk­vában 60 múzeum, 26 szín­ház, tíz hangversenyterem, 110 filmszínház, 340 klub és művelődési otthon, 5 filmstú­dió működik. Innen sugároz­zák műsoraikat a legnagyobb rádió- és tv-állomások. Kevés olyan főváros van a világon, ahol az egy lakos­ra számított parkterület olyan nagy lenne, mint Moszkvában. A város határai között 110 park, 600 sétány és parkosított tér található. Moszkva újjáépítése gyors ütemben folyik. Példaként megemlíthetjük a Moszkva folyón túl fekvő délnyugati rész beépítését. Néhány év alatt valósággal új város nőtt ki. Ezt a városrészt sze­li át a 10—16 szintes házak­kal beépített Lenin sugárút. Moszkva délnyugati területén helyezkedik el a magasépüle­tek komplexuma: a moszkvai egyetem, a Sternberg csilla­gászati intézet, több tucatnyi új intézmény és több ezer sokemeletes lakóház. Moszkva általános fejlesz­tési terve valójában még egy hasonló kiterjedésű város építését irányozza elő, mint a jelenlegi. Együttvéve 50 mil­lió négyzetméternyi területen kell épületeket emelni. Ebből a célból lebontják az alig használható és alacsony épü­leteket, megnövelik a lakó­házak szintmagasságát, to­vábbá beépítik a város ha­tárán belül a szabad terüle­teket. A metro-vonalak hosz- szúságát a jelenlegi 130 ki­lométerről 32o kilométerre növelik meg. Képünkön a Központi Sta­tisztikai Hivatal számítóköz­pontja 23 emeletes épületé­nek modellje. Építését a kö­zelmúltban kezdték meg. Segítséget kérő delfinek. Nem mindennapi esetnek vol­tak tanúi a franciaországi Cannes környékén dolgozó halászok. A „Coriandre” ha­lászhajó legénysége egyszer­re furcsa zajt hallott. A zajt az idézte elő, hogy legalább két tucat delfin ugrott ki a vízből. A vadul ugrándozó delfinek csoportjából azután kivált égy hatalmas testű ál­lat és egy szemmel láthatóan nemrégen született kis del­fint tolt maga előtt, amely alig tudott úszni. Az egyik halász vízbe ugrott és a fe­délzetre emelte a már ful­dokló állatot. Néhány percen át mesterséges légzést alkal­maztak a kis delfinnél, de már így sem sikerült meg­menteni. légszomjban elpusz­tult. Később kiderült, hogy rendellenességgel született — légzőútjai elzáródtak. * Papírgép óriás. A világ egyik legnagyobb papírgyá­rában, az olaszországi Mon- tavában, új gépcsarnokot épí­tettek: két negyven méter magas pilon tartja a csarnok 800 tonna súlyú tetőszerke­zetét. A csarnok hosszúsága 350 méter, a vágónyílás szé­lessége 7,72 méter. A gép egy perc alatt 915 méter papírt állít elő. Ugyanez a gépóriás évente mintegy 108 ezer ton­na papírt készít. A géphez mindössze 7 tagú kezelősze­mélyzetre van szükség. ■Se Űj vasútvonal a Szovjet­unióban. Az Üzbekisztán és Tádzsikisztán közép-ázsiai szovjet köztársaságokat ösz- szekötő Termez—Javan-i va­sútvonal épülőfélben van. Az új vasútvonal a Vahsi-völ- gyön keresztül vezet, ahol kitűnő minőségű gyapot te­rem. Javan városban nagy elektrokémiai kombinát épül. * Tanulságos kísérlet. A biz­tonságos közlekedés egyre je­lentősebb problémává válik. Az egyik nyugatnémet város forgalomszabályozói szokat­lan szemléltető agitációhoz folyamodtak. Egy régi kocsit felfüggesztettek egy helikop­terre és a közönség, vala­mint a tv-operatőrök szeme láttára ledobták 40 méter I magasságból. Közben a be­mondó megmagyarázta, hogy ugyanilyen következmények­kel jár, ha két autó 100 kilo­méteres sebességgel összeüt­közik egymással. •Se A legnagyobb szárnyasha­jó. A világ legr.agyobb szár­nyashajója a Mountbatten, amely az Anglia és Francia- ország közötti átkelést 35 perc alatt bonyolítja le. Más hajókkal az átkelés másfél óráig tart. A hajó súlya 168 tonna: 254 utas és 34 autó befogadására alkalmas. Az időjárástól függetlenül állan­dóan több mint 100 kilomé- ter/óra sebességgel halad. •Se Ázsia vezet a népességben. Ázsiában az évi népszaporu­lat 2—3,8 százalék között in­gadozik. Az évszázad végére az ázsiai lakosok száma meg­haladja a 3100 milliót és a földkerekség lakosságának körülbelül 60 százaléka lesz. 1 /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom