Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-23 / 272. szám

mmomtait ncir» x n 3 1969. november 23. Körséta a BCM építkezésén Lehetne egy évvel hamarabb ? Mind a tizenhat objektumon dolgoznak A résalapok „úszása“ veszélyezteti a programot Lehetne egy évvel hama­rabb? — ezt a kérdést intéz­ték a közelmúltban a BCM építésén dolgozó nagyválla­latok igazgatóihoz az EVM il­letékesei, az országos cement­hiány ugyanis már-már a nagyfontosságú népgazdasági beruházások elhúzódásával fenyeget. Az eredeti átadási határidő 1973 ősze, de senki sem tartja kizártnak, hogy már 1972 tavaszán cementet adjon a BCM. Az építkezés — érthetően —, ^reflektor- fényben” zajlik, amit a me­gyei párt-végrehajtóbizottság nyárvégi — kihelyezett — ülése is bizonyít. Akkor szá­mos észrevételt, illetve ja­vaslatot tettek a vb-tagok, melyek megvalósítása jelen­tős mértékben javíthatja a munkakörülményeket, illetve a munkafegyelmet, kedvezően befolyásolva az építkezés egész menetét. Mostani kör­sétánk célja: számbavenni, mi realizálódott a javaslatok­ból? „Csend“ az étteremben Egy évvel ezelőtt még min­den „fentről” jött ember pár perc alatt megtudhatta . a munkások lesújtó vélemé­nyét az ebédről,. most azon­ban kérdezetlenül senki sem hozza elő ezt a témát, s ez mindennél többet mond. Az étterem —. akkora mint egy futball-pálya —, a lehetősé­gekhez képest tiszta és ren­dezett, a menük elégségesek. Nincs ugyan á la carte rend­szerű étkeztetés, mégis négy­féle menüből választhatnak az idejekorán érkezők — s ez meggyőzően bizonyítja a „Mecsekvidékiek” helyi üz­letvezetőjének '' szorgalmát, vagy ahogy itt fiiöndják: jó hozzállását. Naponta 1300— 1400 ember ebédel, s heten­ként legfeljebb egy-két rek­lamáció akad. Fűtés, melegvíz '— ez volt az elmúlt időszak másik örö­kösen visszatérő témája. A múlt télen (december 15-én) 15 mobil gyorsgőzfejlesztőt állított be az építésvezetőség, s bár akkor ugrásszerűen ja­vult a helyzet (elképzelhető milyen állapotok voltak de­cember első napjaiban a gőz nélkül maradt épületekben), az igényeket ezek a beren­dezések nem tudták kielégí­teni. Nonstop üzemre nem alkalmasak, éppen ezért már a kora tavasszal megkezdő­dött a végleges, nagyteljesít­ményű stabil-kazánok beépí­tésének előkészítése. Most december küszöbén állunk, s a két olajüzemű kazán még mindig hideg... Drága meleg A kazánok üzembehelyezé- áét november 30-ra ígérik, s a jelek szerint erre sor is kerülhet. Az öröm mégse le­het egyértelmű, mert nagyon drága lesz ez a meleg. A mostani program 4 millióba került, de itt vannak a gyors gőzfejlesztők is, melyek ugyancsak tekintélyes össze­get képviselnek ... A legkellemesebb tapasz­talatokat a szállásokon sze­rezheti a látogató. A bere- mendi készenléti lakótelep panelházai kellemesen be­rendezett otthont nyújtanak a vidékieknek — egy-egy kétszobás lakásban (teljes komfort mellett) mindössze nyolcán laknak. Férőhely bő­ven van: az egyik épület tel­jesen üresen áll, egy másikat pedig már át is adtak vég­leges tulajdonosaiknak — a vártnál ugyanis sokkal ke­vesebben igényeltek szállást. A beszélgetések alkalmá­val egyetlen figyelemre mél­tó panaszt jegyeztem fel: Beremend változatlanul az „isten háta mögött” van... A vidéki munkások gúnnyal vegyes elkeseredettséggel mondják: Pest közelebb van Pécshez, mint Pécshez Bere­mend. A vonatok lassúak, a buszok ritkán jönnek. Céljá­rat nincs, s ha a vállalatok nem segítenének — egyre több különjáratot indítanak —, minden túlzás nélkül tart­hatatlan lenne a helyzet. A 26-os és 31-es vállalatok 10+5-ös munkarendre tértek át, azaz 10 munkanap után (egy-egy munkanap 10 órás) öt nap szabad következik — viszonylag könnyű lenne hát kiszámítani, mikorra kellene egy-egy Pécsig közlekedő gyors járatot beállítani. A MÁV-től olyan Beremendtől Budapestig közlekedő célko­csikat kérnek —, legalábbis hetente egyet —, mely Pécs­től Pestig gyorsvonathoz csa­tolva közlekedik. Jövőre: igazi étterem Az ellátási gondok túlnyo­mó többsége enyhült, illetve megoldódott — ezt mondja szinte minden érdekelt, s ha figyelembe vesszük a jövő évi terveket — elkészül a végleges konyha, s „igazi” étterem is nyílik, á la carte rendszerű, bőséges választék­kal —, a „gyermekbetegsé­gek” korát lezártnak tekint­hetjük. Nyitott kérdés azért még marad: például az el­számolások rendszere. Ilyen mammut-beruházások eseté­ben általában az a gyakor­lat, hogy egyetlen vállalatra bízzák az összes szolgáltatá­sokat, Beremend esetében azonban nem így történt: négy gazdája van e feladat­nak. A „Mecsekvidéki” az étkeztetést, a Villányi ÁG a fűtést, a DÉDÁSZ a világí­tást, a Komlói Vízmű a víz­szolgáltatást végzi — s a költségek bizony jóval meg­haladják az ÉVM normákat. A beruházás pillanatnyi ál­lása egyébként tervszerinti­nek mondható — mind a ti­zenhat objektumon dolgoz­nak, sőt néhány kisebb léte­sítmény már el is készült —, egyetlen komolyabb csúszás van, de ez sajnos a legkri­tikusabb ponton Az építke­zés legmunkaigényesebb lé­tesítménye, a malomcsarnok résalapozásával mintegy 1,5 hónapos késésben vannak, s ha figyelembe vesszük, hogy éppen ez a létesítmény igény­li majd a leghosszabb szere­lési időt is, megalapozottnak látszik a szakvezetés azon véleménye, mely szerint a határidőrövidítés kulcsa pil­lanatnyilag a malomcsarnok építőinek kezében van. Békés Sándor Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, dr. Csendes Lajos, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága titkárának társaságában tegnap búcsúlátogatást tett a Dunántúli Napló szerkesztőségében. Képünkön Rapai Gyula elvtárs a szerkesztőség és a kiadóvállalat vezetőivel beszélget. Emberi kapcsolatok — mikroszkóp alatt Ember, gép és még valami A jó munkahelyi légkör ezreket érő beruházásokat pótolhat A Szénbányák üzem szociológiai csoportjának tapasztalatai A Mecseki Szénbányák fel- szabadulás utáni történetében volt egy időszak, amikor mindenki biztosra vette, hogy Vasas hónapjai megvannak számlálva. Geológiai, bánya­műszaki, értékesítési adatok­kal igazolták: ez az üzem már kifulladt. A közeli leál­lítás híre persze nem marad­hatott a jólértesültek titka — megtudták a legilletékeseb­bek, a vasasiak is, s ami ez­után történt, az mindenkit meglepett. Pánik helyett so­ha nem látott termelési és gazdasági felfutás kezdődött, s bár azóta már a 100. szü­letésnapját is megünnepelte az üzem, ma minden válla­lati vezető az egyik legmeg­bízhatóbb, legkiegyensúlyo­zottabb egységként tartja számon. — A mi vonatkozásunkban ez egy klasszikus példa arra, milyen hatalmas ereje van az olyan célnak, mely min­denki számára ígér valamit. Amikor annak idején elter­jedtek a leállítási, illetve összevonási hírek, egycsapás- ra harmadrangú kérdéssé lett minden korábbi belső ellentét és vita. A legfonto­sabb mindenki számára az lett, hogy az üzem fennma­radjon, s ez az akcióegység olyan kedvező munkafeltéte­leket, illetve belső körülmé­nyeket teremtett, melyek szinte maguktól szülték az eredményeket. Minden em­ber, a legalacsonyabb beosz­tású is, fontosnak érezhette magát ebben a megszorult helyzetben, s ez az, amire mint üzemszociológus én minden lehetséges eszközzel rá szeretném irányítani a ve­zető beosztású emberek fi­gyelmét ... Zákány! Bálint, a Mecseki Szénbányák szervezési osztá­lya üzemszociológusa két év óta dolgozik ebben a nálunk, sajnos, még meglehetősen szokatlan beosztásban. A munkalélektannal és üzem­szociológiával foglalkozó cso­port létrehozása az új gaz­daságirányítási rendszerre va­ló áttérés egyik előkészítő intézkedése volt. A csoport azóta a legfelsőbb szintű vál­lalati vezetés közvetlen mun­katársaként a különböző munkás- és alkalmazotti ré­tegek kapcsolatainak feltér­képezésén .dolgozik. — Nem kell sem lélekbú­várnak, sem szociológusnak lenni ahhoz, hogy belássa az ember: a jó termelési ered­ményekhez minimálisan há­rom dolog kell. Ember, gép és még vjilami. Nos, mi en­nek a „még valaminek” sze­retnénk az eddigieknél na­gyobb rangot szerezni, mert ma még túlzottan gép-, illet­ve technológia-centrikus a gondolkodásunk. Termelésfel­futtatás esetén a vezetők többsége ma még azt nézi először: miből, illetve kitől vesz hozzá gépeket, pedig gyakran könnyebben járható utak is lennének. Itt van például a jó munkahelyi lég­kör. A megfelelő hangulat ezreket érő beruházásokat pótolhat. Tegnap helyezték üzembe a városi benzinbontót. Ezzel a berendezéssel napi 200 000 köbméter városi gáz! lehet előállítani. Ki- Uáda Sándor A szociológus az emberi kapcsolatok elemzője, orvo­sa. Bele kell látnia az embe­rekbe, a feltétlen igazságot kell megtudnia. Az informá­lódási módszerek közül a legegyszerűbb és viszonylag jólbevált a kérdőívek útján való tájékozódás. A kérdése­ket a lehető legnagyobb gond­dal állítják össze, gondosan ügyelve arra is, hogy egy­mással fedésben lévő, azaz ellenőrző jellegű kérdések is szerepeljenek benne. — Az íveket mindig név nélkül kérjük vissza, mégis tartani kell attól, hogy nem egészen hű az a kép, amit „interjúalanyaink” megraj­zolnak. Itt van egy példa. Széleskörű vizsgálatot foly­tattunk az igazgatóságon dol­gozó nők helyzetével kapcso­latban, s az egyik kérdésünk így hangzott: elégedett-e je­lenlegi beosztásával? A meg­kérdezettek 91,94 százaléka azt válaszolta: igen. Néhány ponttal lejjebb volt egy má­sik kérdés: szívesebben dol­gozna-e más beosztásban, s a válaszadók közel 20 száza­léka most is igennel vála­szolt ... A csoport eddigi legna­gyobb szabású vállalkozása a szabad szombatos munkarend előkészítése volt. A repre­zentatív jellegű felmérés részleteiben vizsgálta, milyen hatással lesz az átállás a csa­lád jövedelmére, belső élet­rendjére. A család életrendje vonatkozásában mindenki egyértelműen kedvezően ítél­te meg a küszöbönálló válto­zásokat, a keresetcsökkenés lehetősége azonban nagyon sokakat foglalkoztatott. Ma­gától értetődő volt tehát, hogy a szociológus javaslata alapján az új munkarend propagandájában e lehetőség kizására került az első hely­re, s persze ezzel párhuza­mosan gyakorlati lépéseket is tettek, hogy ténylegesen ne következzék be csökkenés. A vezetők és beosztottak kapcsolata kulcskérdés, s kü­lönösen így van ez az alko­tók (mérnökök, feltalálók stb.) vonatkozásában. Záká- nyi Bálint a közelmúltban országos viszonylatban is egyedülálló tanulmányt ké­szített a műszaki fejlesztést szolgáló alkotó munka szér- vezeti és emberi kérdéseiről, mely nagy érdeklődést, illet­ve vitákat váltott ki. — Az alkotó munkát ha­tározottan el kell választani a rutinjellegű szellemi mun­kától, amiből egyenesen kö­vetkezik, hogy az alkotó ér­telmiségit egészen másképpen kell megítélni, mint a ter­melésben dolgozó embereket. Csak egyetlen példát erre. A termelésben alapkövetelmény az engedelmesség, az alkal­mazkodás, az alkotásban ma­gától értetődő a lázadás. A jövőt alakító alkotó értelmi­séginek ellene kell lennie mindennek, ami régi, ami konzervatív. Nem érvényben lévő rendeletekben, technoló­giai előírásokban kell gon­dolkodnia, hanem valami másban, s éppen ezért min­dennaposak lehetnek körü­lötte a konfliktusok. A jó alkotó légkör alapja az al­kotóval szembeni maximális bizalom — tulajdonképpen ez az, amit ezzel a tanul­mánnyal bizonyítani akar­tunk. A szociológia gazdasági, üzemi lehetőségeiről ma már csak' kevesen vitatkoznak, s amíg adatgyűjtésről van szó a szociológus többnyire meg is kap minden segítséget. Az­tán elkészül az anyag a pontokba szedett javaslatok­kal — s mehet a fiókba. A szociológiai tanulmányok ma még a legtöbb vezető szá­mára nem jelentenek többet érdekes olvasmánynál. A há­rom testvér-tudomány közül a munkaegészségügy — ke­mény harcok árán —, már polgárjogot nyert az üzemek­ben. de sajnos, úgy látszik, a munkalélektannak és az üzemszociológiának sem lesz könnyebb az „érvényesülés” felé vezető útja... B. S. Mi van a Kossuth téren? Nincs váratlan fejlemény Szeptember közepén adták át a Kossuth tér déli részét a forgalom­nak. A legtöbb pécsi ar­ra számított, hogy rövi­desen rend lesz a téren, s nem kis meglepetéssel tapasztalják, hogy még november végén is ho­mokrakások, gömbfák bo­rítják a tér északi olda- ) lát, s kerítések akadá­lyozzák a forgalmat. So­kan felteszik a kérdést: mi történik ott voltakép­pen, mikor lesz teljesen szabad a tér? Az olvasók kérdését Dalos Józsefhez, a Városi Tanács építési és közle­kedési osztálya csoportve­zető főmérnökéhez továb­bítottuk, aki a munkála­tok helyszínén adott vá­laszt: — Nem történt semmi váratlan fejlemény. Még a nyári kutatófúrások al­kalmával megállapítottuk, hogy a II. kerületi ta­nács épülete és a vele szomszédos ház előtt, a járdaszegély közelében üreg van a mélyben. Ab­ban az időben nem volt módunk feltárni, mert a tér déli részét sürgősen át kellett adni a forga­lom számára. Még akkor jeleztük — amit kéré­sünkre a Dunántúli Napló meg is írt —, hogy ha a tér déli részével végzünk, „rendbe tesszük” a tér északi felét is. — Ez történik most. Meglepetésről legfeljebb csak annyiban beszélhe­tünk, hogy kiderült: nem vízmosásos üregről, ha­nem egy kelet—nyugati irányban tartó pincéről Van szó, mely részben mér beomlott. Az egyik omlás 3,5 méterre köze­lítette meg az út felületét. A pincét — a szokásos módon — terméskővel tömedékelik. amit cemen­tes habarccsal injektál­nak. Mivel pincéről van szó — melynek térfogata nagyobb, mint a legtöbb üregé — érthető, hogy a munkák több időt igényel­tek, mint ahogy eredeti­leg elképzelték. Előrelát­hatólag november végén végeznek, s betemetik a pincefeltáráshoz lemélyí­tett két kutatóaknát is. Arra a kérdésre, hogy nem kell-e újabb megle­petéssel számolni a Köz­egészségtani Intézet előtti térségben, a főmérnök egyértelmű nemmel fe­lelt. Mint mondotta, ott semmiféle üreget nem si­került kimutatni. i *

Next

/
Oldalképek
Tartalom