Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-02 / 228. szám
I 6 Szondi két apródja — Budán KI ne ismerné — Arany János feledhetetlen balladájából — Szondi György alakját, Mártonét, az oroszi papét, Aliét, s Szondi két ap- ródjáét! Maguk a történeti adatok is tisztázottak: az esztergomi érsek drégelyi várának kapitánya 146 fegyverese élén szállt szembe Ali budai basa negyvenezres túlerejével. — Az emberséges Chadim Ali Szondi barátját, Márton oroszi plébánost küldte hozzá s javasolta: szabad elvonulás mellett adja át Drégelyt. — Ez 1552. július 8-án történt. Márton ezt jelentette a pasának: — Szondi „ott meg akar halni... ezt ő magában már elvégezte!” Szondi a pappal Alihoz küldte — drága díszruhákba öltöztetve — két török rabját s két kedvelt „énekes gyermekét”. (Erről For- gách Ferenc emlékezett meg: duos pueros sym- phonicos). Ezután a várkapitány leszúrta paripáit s utolsó emberéig harcolva, a július 9-i ostromban elesett. Ezzel a végvári világnak egyik legmegkapóbb hőskölteménye zárul le, 1552. július 9-én. Ám nem zárul le Szondi két apród- jának, a két énekes gyermeknek története! A két énekes fiút Chadim Ali basa vette magához. Budára hozta és taníttatta őket. Any- nyira megkedvelte őket, hogy a világért meg nem vált volna tőlük — írja jeles kutatónk, Takáts Sándor. Két és fél esztendővel utóbb, 1554. december 30-án Budán kelt Chadim Ali budai basának Kalej- kihosz Alihoz írt — magyar nyelvű — levele. Ebben azt írja: „...itt én nálam két gyermek vagyon, kiket Szondi Györgytől vettem el. — Egyiknek neve Libárdy, és a másiknak Sebestyén”. A levelet Chadim Ali basa abból az alkalomból írja, hogy hírét vette: Szulejmán bégnek Kuszon nevű török emberét elfogták a magyarok. Hogy azután Libárdy és Sebestyén fogolycsere tárgya lett-e, nem tudjuk. DUTldTLltllt napló 1969. október 2. Baranyai utazás KERTEK, UDVAROK Aki leszáll a pécsi főpálya- udvaron a vonatról és elindul a város felé, úgy érzi, fátlan, csupasz városba érkezett. — Hiányoznak az utat szegélyező meghitt fasorok, nincsenek a járda mellett árnyékot adó lombok. Kevés a park. Szű- kek az Utcák, nincs ásó- nyomnyi hely a fű, a virág számára. S amelyik utcában néhány éve még fák sorakoztak, gyakran hűlt helyü- ! két találja a látogató: áldo- í zatul estek a növekvő forgalomnak. Az első útszélesítéskor fejsze alá hajtották a fejüket.' LENT ÉS FENT * 1 De aki fölsétál a Mecsekre, és kiválaszt magának egy pontot — mondjuk a francia emlékműnél —, ahonnét kör- bejártathatja szemét a tájon, amikor lenéz a városra, meglepődve kiált föl: — Mennyi zöld lomb! Mennyi fa és bokor, mely zöld hullámokban veszi körül a háztetők piros szigeteit. Honnét ez a kettősség? Mi oldja föl az ellentétet, ami a belváros utcáit járó utas véleménye és a hegyről föltáruló kép között van? Mi rejtette el eddig a lombokat, melyeket csak felülről, szinte repülőként átsuhanva, a város mélyére pillantó tekintet fedezhet föl? Igen, hiányoznak a pécsi utcákról a fák, kevés a park, az utcák ritkán szélesednek terekké, a tereket nem díszítik cserjék. Pécs az a város, ahol nem a ház előtt áll a fa, hanem a kerítésen keresztül bókol- nak az ágak az utcára. Pécs az a város, ahol az utca két oldalán a házak oly közel meresztik egymásra szemüket, hogy egy lovaskocsi is nehezen fér el közöttük, de a kapukon túl tágas udvarok kezdődnek. Pécs az a város, ahol a házak csupasz homlokát szabadon veri a napsugár, de a hosszú kertek mélyén, a fák közt, a legmelegebb nyá1 ron is hűs árnyékot talál az asztal körül a család. A régi városban a házakat közvetlenül a telek szélén emelték. Az ablak alatt a közterület kezdődött, a járda. Nem hagytak helyet, mint a falusi házaknál, előkertnek, néhány rózsatőnek, virágágyásnak. Az utcák párhuzamosan és egymástól távol futottak. A telkek utcától utcáig húzódtak. A mai Janus Pannonius utcától — például — a Káptalan utcáig. A Kulich Gyula utcától a Megye utcáig. Csak amikor a telek túlsó végén új, már a •másik utcára néző házat építettek, akkor felezték meg a kertet. Hogy mekkora udvarok és kertek voltak a régi városban, azóta sejtjük, amióta néhányat megnyitottak. így hasították ki a belváros testéből a szabadtéri színpadnak a helyet, így kapott sportpályát két iskola, a bányaipari technikum és a belvárosi általános iskola. így nyílt meg a Rózsakért. Más kérdés, hogy éppen az említett céloknak volt-e a leghasznosabb ezeket az udvarokat és kerteket feláldozni. (Itt van például a Rózsakért, melynek sem a rózsákhoz, sem a kertekhez nincs sok köze. Vagy a szabadtéri színpad, mely néhány nyári estet kivéve, lakat alatt árválkodik.) Létük azonban bizonyítja, hogy a mai belvá- rasban még számos beépítetlen hely, tágas kert, gyümölcsös, árnyékos udvar, fákkal beültetett telek húzódik meg. AMI A KAPU MÖGÖTT VAN Egyszer úgy kellene végigmenni a városon, hogy a kapuk alá is benézünk. Szemünk a kirakatok üvegablakait keresi, tekintetünk a fényreklámok betűibe botlik. Ritkán nézünk az üzletportálok fölé. S még ritkábban gondolunk arra, hogy mit rejtenek az udvarok, a kertek, milyen a ház arcának az a fele, melyet elfordít a járókelő elől ? Egyszer meg kellene keresni a városnak azt a „jelentését” is, amit a kertek, a gyümölcsösök, a lugasok, a kertiházak, a virágágyások őriznek. Itt egy lilaakác nyújtja az utcára fürtös virágait, ott dáliák pompáznak vaslábosban, amott néhány szőlőtőkéből nevel lugast a gazda. Az udvar végében kőfal fogja föl az északi szeleket. A napsütötte sarokban beérik a füge. A veranda üvegszemei mögött citrom sárgállik. A ház két ablakkal néz az utcára. Hosszát öt lépéssel végig lehet mérni. Alig maradt hely a bejáratnak. Lovaskocsi, de még nagyobb bútordarab sem fér át rajta. A zárt deszkaajtón karcsú, hajlított kilincs. A kapu mögött téglával kirakott udvar. — Ahol némi szabad tér maradt, ott egy ecetfa, néhány rózsatő és egy kertitörpe szo- morkodik. Az udvar végében nyílik a kertajtó. A nadrágszíj karcsúságú telek a Vilmos utcától a Nyíl utcáig ér. Amíg másutt arról vitatkoznak, hogy a mértani pontossággal kimért francia-kert, vagy a természet ősállapotát hazudó, romantikus angol-park illik-e jobban az európai ember ízléséhez, itt az egymást váltó nemzedékek kialakítottak egy semmi mással nem mérhető, semmi máshoz nem hasonlítható, eredeti és pompás városi kertet. Egy pécsi kertet. A kerti út lejtését, a kőből rakott teraszok magasságát a domb esése szabta meg. A kövek közt nyíló virágok a szél hátán szállított magból keltek. A gálicos betonkádat egy régi gazda felejtette itt, aki valaha szőlőt telepített. — A bakhátakat azóta lekoptatta az eső. Az új gazda gyümölcsfákkal próbálkozik... KÜTKAVA ÉS KERTIHÁZ Ritka értékeket, furcsa meglepetéseket rejtenek a pécsi belvárosi kertek és udvarok. A Kulich Gyula utcai általános iskola kapuja fölött latin nyelvű márványtábla, régi írással... Az udvar sarkában félredobva, homokkőből faragott, csipkézett szegélyű, kagyló alakú kútkáva. Valóságos barokk remekmű. — Ki tudja, hány nemzedék szom- ját oltotta a víz, mely valaha beléje csörgött... Csak le kell nyomni az utcai kapu kilincsét, s az embert máris meglepetés éri. — Gondolná-e valaki, hogy a belváros kellős közepén, a Déryné utcában az egyik ház udvarán gyárkémény magasodik? Az udvar valóságos olasz neorealista filmdíszlet. Két oldalt a lakások alig hagynak helyet a közlekedésre. Az udvar végében a kékfestő üzem maradványa... A hajdani tulajdonos eltűnt. A kazánházat rég lebontották. Csak az emeletes szárító helyiségek farácsos ablakai néznek a meghökkent látogatóra. S a piros téglakémény, mely feltartott ujjként magasodik az emeletes házak fölé. Az Egyetemi Könyvtár épülete ismert műemlék. Valamire való városnéző el nem kerüli. Nemes, klasszicista homlokzatának fényképe nem hiányozhat egyetlen Pécsről szóló könyvből. Ismerjük az épület múltját. építészeti szépségét és értékét. Néha azt is mondjuk, jó volna kiszabadítani a szűk utcából, hogy nagyobb távlatot, jobb rálátást kapjon a méltóságos oszlopsor, a szép kapubejárat. De ki gondolt már arra, hogy belépve a kapun, azt is megnézze, mit rejt a könyvtár udvara? A Janus Pannonius utca kanonoki házainak kertje valaha messze fölnyúlt a Káptalan utcáig. A 4-es számú ház telkének végében — talán az utcai tömb építésével egyidőben, még a XVIII. században — emeletes kertiházat építettek. A legutóbbi te- lekrendeaés során a pavilon az Egyetemi Könyvtár udvarába került át. A manzárdtetős, arányos, szép épületet a bejárat két szimmetrikus részre tagolja. A fal síkjánál beljebb nyíló kaput két erős oszlop keretezi. Az egész falat betöltő, apró üvegszemeivel a ház délre néz. — Télen kényes, délszaki virágoknak nyújtott oltalmat, nyáron a kanonoki ebédek után a csöndes beszélgetések és tudós szümpozionok színhelye volt hajdan. Ma a könyvtár kötészete dolgozik a falak között. Hasonló pavilon áll a Megye utcában az egyik ház kertjében. Falát az építtető apát címere díszíti... Másutt a régi várfal maradványai | látszanak. A házigazda úgy j takarította meg a tűzfalat, [ hogy házát a várfalhoz ra- I gasztotta... Van, ahol szökőkút maradványát, régi szobrokat rejtenek a lombok; van, ahol növényhatározóban sem szereplő virágokat ápol a házigazda... A gyógypedagógiai intézet udvarán Bartalits Mihály több mint száz esztendős, kopott apostolszobrait kerülgetik a gyerekek... MINT TESTBEN A TÜDŐ A polgárházak kertjében illatozó virágok és gyümölcsöt érlelő fák gyakran kalandos és hosszú utakon kerültek mai helyükre. A tulipánt például holland hajósok és kereskedők hozták Távol- Keletről Európába. Előbb főurak és főpapok kertjében pompázott, onnan jutott a néphez. A pécsi kertek nem egy virágát is távoli tájakról hozták valaha. Először főpapi kertekben illatoztak, majd a polgárok is megismerték. Sőt nemcsak eljutottak a reneszánsz és a barokk főpapi kertek ritka virágai a polgárházak kertjébe, hanem ezek a hajdani zárt, kanonoki kertek is megnyíltak a polgárok előtt. A fák, a virágok, a kertek, a zöld lombok olyan fontosak egy város organizmusában, mint az emberi testben a tüdő. Tisztítják a levegőt, fölfogják a port, kiszűrik a mérges gázokat, iekötik a füstöt. Ápolni kellene őket és vigyázni rájuk. S mindenekelőtt ismerni a városnak azt az arcát is, amit csak az láthat, aki kezét a kapu kilincsére teszi. Tüskés Tibor A NEMZETI PARASZTPÁRT A Nemzeti Parasztpárt Dél- Dunántúlon és Baranyában 1945 márciusában bontott zászlót. Szervezetei korábban egyáltalán nem működtek az országnak ezen a részén. Politikája a szegényparasztságra — ezen belül a gazdasági cselédekre —, a városi és a falusi értelmiség egy részére épült. A Nemzeti Parasztpárt a magyar parasztforradalmak örökösének vallotta magát. Programjának alapvető része a földreform végrehajtása, valamint a paraszti demokratizmus megvalósítása volt. Mi volt az oka annak, hogy a Nemzeti Parasztpárt szervezetei a felszabadulás előtt nem épültek ki Tolnában. Somogybán és Baranyában? A Dunától keletre eső országrészeken már a múlt század folyamán radikális paraszti mozgalom alakult ki. E mozgalmak a felszabadulás után is a haladó erők szolgálatában álltak. Dél-Dunántúlon egyetlen paraszti mozgalom alakult ki, a nagyatádi Szabó István vezette kisgazda mozgalom, amely, mivel a jobbmódú parasztok érdekeit képviselte, kezdettől fogva a magántulajdon tiszteletére, a forradalom elvetésére, a mérsékletességre nevelte a parasztságot. E mozgalom az egységes magyar parasztság téveszméjét hirdette, s ez megtévesztette a dunántúli agrárproletárt, a szegényparasztot, s a nagyszámú uradalmi cselédséget. A mérsékelt, csak reformokat hirdető kisgazda mozgalom politikai monopóliuma Dél-Dunántúl mezőgazdaságának porosz utas fejlődésében keresendő. Dél-Dunántú- lon 1945-ig a mezőgazdaságban a latifundiumok uralkodtak. E nagybirtokok több tízezres létszámú cselédsége a városoktól távol, pusztákon, tanyákon, kisebb településeken lakott és a haladó szellemű irányzatoktól elszigetelten tengette életét. A hosszú idő óta kialakult „cselédi öntudat” nem volt más, mint a földesurak vak tisztelete, amelyet az analfabétizmus és a bigott vallásosság támasztott alá. A cselédség döntő többsége még a mérsékelt kisgazda mozgalom fokára sem jutott el. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy e mozgalom birtokos tagjai, középparaszt, de főleg kulák vezetői nem terjesztették ki szervező munkájukat a cselédségre. A szegényparasztság törpe- birtokos és kisparaszti csoportjai számára létfenntartásuk biztosítására rendelkezésre állt a részesművelés, a bérleti rendszer, amely politikai téren a valóságos földbirtoklás illúzióját keltette. Másrészt Dél-Dunántúl szegényparasztságának egyötöd részét a német szegényparasztság képezte, amelyből a Volksbund tömegesen szedte áldozatát. Mindezek a tényezők a fel- szabadulás után nehéz politikai feladatot róttak a haladó erőkre. A Nemzeti Paraszt párt te- vékénységét Dél-Dunántúlon kezdettől fogva a radikalizmus és esetenként a naciorta- lizmus jellemezte. Tekintettel arra, hogy a párt tagjainak jelentős részét a sváb vagyoI nokba beültetett telepesek j képezték, a Parasztpárt a Kommunista Párt mellett a legkövetkezetesebb híve volt a fasiszta maradványok tel- i jes felszámolásának. — Amíg | azonban a Kommunista Párt ! a marxizmus—leninizmus ] ideológiai talaján állva a Dél- ■ Dunántúlon nem német kérdést látott, hanem differenciáltan fasisztákra és nem fasisztákra osztotta a németeket, addig a Parasztpárt nacionalista talajon csak németeket látott. A párt lapja, a Pécsi Szabad Szó 1945. május 19-én jelent meg első ízben s hetilapként 1946. június 10-ig maradt fenn. A radikális parasztság lapja alig több, mint egyéves fennállása idején nagy szolgálatot tett a népi demokratikus forradalom ügyének. Szerkesztője dr. Kanyar József volt. A Pécsi Szabad Szó olvasottságát lényegesen növelte, hogy országos hírű írógárdával rendelkezett. Illyés Gyula, Darvas József, Erdei Ferenc értékes cikkei rendszeresen jelentek meg a lapban. Mivel a Parasztpárt mögött Dél-Dunántúlon ‘ nem volt történelmi tradíció, a lakosság nehezen értette meg, hogy miért van szükség két parasztpártra, hiszen a Kisgazdapárt is képviselt paraszti érdekeket. Különösen a kisgazdák hirdették nagy előszeretettel, hogy szükségtelen a parasztságot két pártba szétválasztani, hiszen „a Kisgazdapárt az egész parasztság érdekeit képviseli”. Nehezítette a pártszervező munkát az a tény is, hogy a Parasztpártnak nem voltak, ne lehettek régi helyi káderei. De az anyagi eszközök hiánya is gátolta a munkát. Amíg a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt különböző üzemek és gyárak segítségével, ha nehezen is, de hozzájuthatott egyszerűbb közlekedési eszközökhöz, (régi tehergépkocsik, motorkerékpárok stb.), viszonylag köny- nyebben juthatott el a falvakba, amíg a Kisgazdapárt falusi szervező munkáját a falusi közigazgatási apparátus tagjai és régi káderei segítették, a Parasztpártnak nem voltak ilyen tartalékai és' segítői. A megyei nemzeti bizottságtól, az Országos Földbirtokrendező Tanácstól néhány lovat, néhány elhagyott parasztszekeret igényeltek falusi szervezeteik létrehozása, majd segítése érdekében. A Nemzeti Parasztpárt taglétszáma Baranyában 1945. nyarán 7500 volt. A Parasztpárt dél-dunántúli és országos vezetői többször hangoztatták, hogy éles határvonalat kell húzni a Kisgazdapárt és a Parasztpárt között. „Nem engedjük, hogy a magyar szegényparasztság kisgazdává parfőmösítse magát” — mondotta Kanyar József 1945 májusában tartott pécsi beszédében. Baranya néhány községében még 1945 folyamán kulák vezetés alá került a Parasztpárt. Ezeken a helyeken a parasztpárti politika teljes egészében a Kisgazdapárt jobbszárnyának érdekeit szolgálta. Legtöbb helyen azonban baloldali politikát folytatott a Parasztpárt. Némi túlzással ugyan, de több alkalommal kijelentették, hogy „a Nemzeti Parasztpárt a Kommunista Párt falusi leányvállalata”. E kijelentés alapja az volt, hogy a Parasztpárt az alapvető politikai kérdésekben a Kommunista Párt mellett foglalt állást. A Parasztpárt taglétszáma egyenes arányban emelkedett az új telepesek bejövetelével. A telepesek nagy része már korábbi lakóhelyeiken a Parasztpárt tagja volt. Az „új” párt gyökeret vert Baranyában is, s méltó helyet foglalt el a haladó erők oldalán. Fehér István