Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

1969. október Tt« 7 Dunántúlt napto Jobb minőség — változatlan árak Bővül a mirelité étlap A magyar háziasszonyok is megkedvelték és szívesen vá­sárolják a mirelité árukat: leveseket, főzelékeket, a kü­lönféle húskészítményeket. Viszonylag rövid idő alatt népszerűek lettek a köretek, saláták, zöldségek és nem Utolsó sorban a gyümölcsök is. A mirelité áruk őszi-téli ellátásáról és a közeljövő­ben megjelenő új készítmé­nyekről kértünk tájékozta­tást Gulyás Bélától, a Hűtő­ipari Országos Vállalat ve­zérigazgatói ától. — Hazánkban egyre na­gyobb mértékben nő' a fo­gyasztók igénye a gyorsfa­gyasztott áruk iránt. 1969— 1970 év téli hónapjaiban 100 vagonnal több mélyhűtött gyümölcs, főzelék és készétel • áll majd a fogyasztók ren­delkezésére, mint az előző évek hasonló időszakában. Sajnos, így sem tudjuk tel­jes mértékben kielégíteni az igényeket. A belföldi terme­lés ugrásszerű emelkedésére, folyamatosabb ellátására, csak 1971-től lehet számítani, amikor az ipar több új hűtő­házat helyez üzembe. Vállalatunk jelenleg 59 fé­le mirelité terméket hoz for­galomba. Elsősorban az áru­választékot szeretnénk bőví­teni. hogy így is csökkent­hessük a dolgozó nők ház­tartási gondjait, megkönnyít­sük a második műszakot. Az eddig ismert és kedvelt mélyhűtött gyümölcs és fő­zelékfélék gyártása mellett újfajta' „konyhakész” készéte­leket hozunk forgalomba a téli hónapokban. Ezek az új cikkek ízletesek, percek alatt tálalhatók. Új készítményeinkből mint­egy 1?.5Q vagon kerül az élel­miszer üzletek -hűtőpultjaira. Egyebek között, ilyen lesz a megfelelően előfőzött zöld­borsó, zöldbab (a rántásként hozzá csomagolt levessűrít- ménnyel). továbbá az úgyne­vezett kertészleves, máj­vagy húsgombóccal. Húsos ételeink körét bővítjük a mélyhűtött főzelékekhez fel­tétlenül használható bélszin- roló' (vagdalthús) készítmény­nyel; forgalomba hozunk sertés- és marhasültet is, pe­csenye-mártásban. A kedvéit szilvásgombóc mellett barac­kos gombócból is nagy meny- nyiséget szállítunk az üzle­tekbe. .Hagyományos ételeink az eddigieknél még jobb minő­ségben — de változatlan áron kerülnék forgalomba. A téli szezonban nagyarányú ételbemutatókat és kóstoló­kat rendezünk a fővárosban és a nagyobb vidéki váro­sokban, a főként nőket fog­lalkoztató nagyüzemekben. Az elektromos hőtároló kályháké a jövő KORSZERŰ LAKÁSFÜTÉS A legtökéletesebb hőszolgáltatás a légkondicionálás Lakásaink túlnyomó részé­ben a fűtés ma még szobán­ként fa-; szén- vagy koksz- fűtéses kályhákkal. történik. Ez a korszerűség követelmé­nyeinek legkevésbé megfelelő fűtési mód; részint azért, mert a begyújtás, táplálás és a tisztítás sok gondot okoz (a tüzelőhordásról nem is be­szélve), másrészt pedig a tü­zelőanyag elégetésének igen rossz a hatásfoka. Olaj — gáz — villany? Az olajkályháknak keve­sebb a hátránya. Az olaj kon­centrált, nagy fűtőértékű tü­zelőanyag, megfelelő módon való elégetéssel jól kiaknáz­ható a benne rejlő kalória. — Nagy előnye, hogy a szüksé­ges olajmennyiséget szolgálat- szérűén házhoz szállítják. A korszerű fűtési módsze­rek között a gázfűtés egyike a legkényelmesebbeknek. — A fűtőanyag csővezetéken ér­kezik a lakásba, tiszta, jól szabályozható, könnyen au­tomatizálható, takarékos fű­tést tesz lehetővé. E fűtési mód tömeges elterjedésére azonban csak ott számítha­tunk, ahol földgázlelőhelyek vannak a közelben, vagy ahol a városi gázgyárak működ­nek. Persze, még ebben az esetben is jelentős gond a megfelelő csőhálózat kiépíté­se. Az elektromos fűtés hazai viszonyaink között a legdrá­gább fűtési mód, habár egyébként a legjobb hatásfo­kú, hiszen az elektromos ener­gia csaknem teljes egészében hővé alakul át s az mind a lakásban marad (nincsenek füstgázzal távozó veszteségek). Csak ott jöhet azonban Szó­ba, ahol egyéb fűtési lehető­ség nincs, és akkor sem a hő­sugárzós változat, hanem a kandallószerű megoldás. Etázsfűtés A központi fűtés előnyeit nem kell külön hangsúlyoz­nunk. Ám nem mindegy, hogy milyen rendszerű tüze­lőberendezéssel állítják elő a hőt. A lakók szempontjából a magasabb fűtési költség esik latba, a közérdek vonatkozá­sában pedig a levegőszennye­zés kérdése. Korunk igénye, hogy a szén és a koksz he­lyett mindenütt olaj- és gáz­tüzelésű központi fűtőberen­dezések érvényesüljenek. Az egyedi szobafűtés és a központi hőszolgáltatás közé eső fűtési mód; az etázsfűtés. Üzembentartható szénnel, koksszal, gázzal és olajjal. E kisebb lakások, családi házak teljes hőellátására szolgáló fű­tési irányzat olajjal vagy gázzal táplált változata két­ségtelenül nagy perspektíva előtt áll. Előnye, hogy több kályha helyett csak egyetlen tüzelőberendezésben kell fű­teni, s ez gáz vagy olaj hasz­nálata esetén teljesen automa­tizálható. Az északi orszá­gokban, ahol a családi házak nagyon elterjedtek, s ahol az év nyolc hónapjában fűteni kell, szinte általános ez a fű­tési mód. A ház előtt a földbe ásott tartály folyamatos fel­töltéséről az olajvállalat gon­doskodik, a ház tulajdonosa pedig évente csak kétszer nyúl a fűtőberendezéshez: ősszel, amikor meggyújtja a vezér­lángot, s tavasszal, amidőn a nyári hónapokra kioltja azt. Egyébként minden automati­kusan történik a lakásból irá­nyítható vezérlőrendszer in­tézkedései szerint. Az elmon­dottak természetesen gáztü­zelés esetére is vonatkoznak, ilyenkor még a tartály fel­töltése sem okoz gondot. Hiba lenne azt hinni, hogy az automatizált etázsfűtés ha­zánkban még csak távoli vágyálom. Talán kevesen tud­ják, hogy a fűtőberendezés összes tartozékai kaphatók; igaz ugyan, hogy ezek be­szerzése és beszereltetése elég tekintélyes összegbe kerül. Sugárzó fűtés Mind központi-, mind etázs­fűtés esetén általában fűtő- radiátoros hőátadásra gondo­lunk, ugyanis ma még álta­lában ezt alkalmazzák. Pe­dig ennél sokkal előnyösebb az ún. sugárzó fűtés, amely­nél a fűtőcsöveket a meny- nyezetbe építik be. fgy a la­kótérből nem foglalnak el he­lyet, és kellemes, egyenletes meleget tartanak a lakásban. A csövekben 30—50 fokos me­leg vizet áramoltatnak. Ugyancsak nagyon korszerű a meleg levegős fűtés. Lénye­ge az, hogy központi helyen elhelyezett berendezés állítja elő a meleg levegőt, és az a falba épített csatornarendsze­ren jut el a lakóhelyiségek­be. Nagy előnye, hogy egyben a szellőztetést is megoldja, mivel a szobában két nyílás található: az egyiken érkezik a friss, meleg levegő, a má­sikon az elhasznált légmeny- nyiség távozik. A legtökéletesebb hőszolgál­tatás már néni is nevezhető fűtésnek, neve: légkondicio­nálás. Függetlenül attól, hogy kinn meleg van vagy hideg, a szobák levegőjét állandóan a kívánt és beállított hőmér­sékleten tartja, de úgy, hogy közben a levegő páratartal­mát is szabályozza. Hiba, hogy ezek az ideális körülménye­ket teremtő légkondicionáló berendezések többnyire csak villamos üzemre készülnek. Hőtárolás Végezetül figyelemre méltó új irányzat: az elektromos hő­tárolós kályhákkal való fűtés. A hőtárolós kályha kb. ak­kora, mint egy hordozható cserépkályha. Két fő részből áll: a belsejét kitöltő jókora tűzálló anyag tömbből, vala­mint az azt körülvevő vas­tag, jól szigetelő burkolatból. A beágyazott fűtőszálak az olcsó éjjeli árammal 600— 700 fokra felfűtik a tömböt, mely csak akkor adja ki hő­tartalékát, ha megnyitják a hőszigetelő burkolatot. Ezt ter­mészetesen a nap bármely szakában megteheti a melegre vágyó tulajdonos. Fogyasztása — éjjeli tarifával — viszony­lag nem is olyan sok (amel­lett, az áramszolgáltató válla­lat számára kifejezetten elő­nyös az éjjeli fogyasztás). — Biztató, hogy már a hazai ipar is felkészült e kályhatípus gyártására. Gyorsan elkészíthető horgolt ruha Körülbelül 70—80 deka két- szálas zefírfonal, vagy ennek megfelelő vastagságú szinte­tikus fonal és 3-as horgoló­tű szükséges hozzá. Készítsük el a megfelelő szabásmintát. ‘ A ruha elején és hátán is a szoknya alján kezdjük a munkát a megfelelő hosszú­ságú láncszemmel, amelyet azonban négyszálas fonalból készítsünk. Egyenesen horgo­lunk egészen a karöltőig, ahonnan azután a szabásmin­tának megfelelően fogyasz­T1J a esténként kényelme- sen kinyújtózunk meg­szokott ágyunkban, aligha gondolunk arra, hogy az ágy igen érdekes fejlődésen ment át. Minden korszak rányomta bélyegét. S a változások so­rán sokszor igen szórakoztató fejleményekre került sor, amelyekről az utóbbiakban is­mertetünk néhányat. Amíg a régi görögök csu­pán szegény pásztornépként éltek, nem voltak ágyaik, a földön aludtak. Amikor meg­gazdagodtak, kitalálták az ágyat, s a gazdasággal párhu­zamosan kialakultak — az adóhivatalok is. Miután annak idején még nem folytattak pontos könyv­vitelt. az adóhivatalok nem tudták megbízhatóan ellenőriz­ni az egyesek vagyonát sem, az adókivetésnél kénytelenek voltak becslésekre támaszkod­ni. S az egyik zseniális ádó- beszédőnek támadt az az öt­lete, hogy a polgárokat ágyaik után f kel) megadóztatni: mi­nél, nagyobb az - ágy, annál magasabb az adó. S tudják-e, ki találta ki a hálóingeket? A régi rómaiak! AZ AQY története Selyemből készült hosszú, bő hálóingeket viseltek. Valószí­nűleg náluk volt a legmaga- sabbrendű ágykultúra is, hi­szen minden alkalomra külön ágyakat használtak: volt egy étkezési ágyuk, (az előkelősé­gek fekve étkeztek), de ren­delkeztek olvasóággyal, be­szélgetőággyal, ággyal az írás­hoz, s külön ágyuk volt a házasélethez, valamint az al­váshoz, s természetesen ha­lottas-ágyuk is volt. A halot­taságyat már korán elkészítet­ték a rómaiak, mert az igazi római lenézte a halált, s nem vette túlságosan tragikusan. A középkorban viszont már megszűnt az ágyak megadóz- tatása, és talán ez az oka an­nak, hogy az ágyak akkori­ban erősen megnőttek. A lo­vagvárakban gyakoriak vol­tak a négy-öt méter széles ágyak. Ezekben éjszakánként az egész család együtt aludt. S ha vendégek érkeztek, ak­kor a vendégeket is a közös ágyba invitálták. Egyébként ebben az idő­szakban találták ki a bal- dachinos ágyakat is. Ennek semmiféle vallási oka nem volt, hanem gyakorlati meg­gondolásokból csinálták: ak­koriban ugyanis a várakban csak úgy hemzsegtek a bol­hák és a poloskák. S hogy védekezzenek a szoba meny- nyezetéről lehulló poloskák ellen, az ágyak fölé baldachi- nokat emeltek. Egyes csalá­dokban akkoriban szokás volt az is, hogy mielőtt lefeküd­tek volna a közös ágyba, elő­ször nagyarányú bolha- és po­loskavadászatot rendezték. Míg a régi görögök és ké­sőbb a germánok is meztele­nül aludtak, majd a rómaiak kitalálták a hálóinget, ké­sőbb hosszú ideig szokássá vált, hogy teljesen felöltözve aludtak. S mihelyt ismét rá­tértek a hálóöltözék viselésé­re, azonnal egy kuriózumot is kitaláltak: a dupla hálóinget házasfelek számára. A férj és a feleség közösen öltötte fel ezt a furcsa hálóalkalmatos­ságot, és mindegyikük egyik karját dugta csak be a háló­ing ujjába. Ez meglehetősen kényelmetlen volt, és éppen ezért nem sokáig tartott a fur­csa hálóing divat. Különösen Franciaország­ban kimondott díszágyakat készítettek, amelyeknek a megvásárlását csak a nemes­ség engedhette meg magának. XIV. Lajos francia királynál minden hivatalos fogadás a hálószobájában zajlott le. A nagyúr eközben ágyban ma­radt. S ha a király kivétele­sen népi tartózkodott ágyá­ban, a jelenlévő személyek­nek az üres ágy előtt''kellett meghajolniuk. Egészen a francia forrada­lomig létezett Franciaország­ban az igazság ágya, amely­ben a király a parlamenti ülésszaka alatt feküdt. Már akkoriban ironikusan mon­dották, hogy az igazság1 ágyá­ban szunyókál az igazság. tunk és készítjük el a nyak­kivágást is. A háromnegyedes ujjakhoz az alsókarnak meg­felelő bőséget vegyük és a munkával a vállak felé ha­ladunk. A ruhánál sem oldalt, sem a karnál nem kell rá­hagyni. A pontos méretet min­denütt tartsuk be, hogy az összedolgozás egyszerűbb le­gyen. Minta: Az első sornál min­den láncszembe egy kétráhaj- tásos pálcát horgolunk. 2. sor: 10 kétráhajtásos pál­ca, két láncszemet kihagyva, a harmadikba 2 kétráhaj­tásos pálcát horgolunk, majd két láncszemet készítünk. Ez­után ugyanoda visszaöltve is­mét 2 kétráhajtásos pálca kö­vetkezik. Két láncszemet ki­hagyva ismét 10 kétráhajtásos pálca következik. Ismétlés. 3. sor: A 10 kétráhajtásos pálcára pálcákat horgolunk, majd a 2 kétráhajtásos pál­cát, közötte a két láncszemmel, az előző sor négy különpál- cájának közepébe öltjük. Ide öltjük a következő 2 kétrá­hajtásos pálcát. Ezáltal egy érdekes pálcacsoportot ka­punk, amely díszíti a ruhát. A nyakat azonos fonalból patentkötéssel kötjük és kéz­zel dolgozzuk az összeállított ruhára. A kötés ugyan rugal­mas, mégis ajánlatos hátul rést hagyni a gombolásnak. A ruha oldalait, az ujjakat ráhajtás nélküli pálcákkal horgoljuk össze. így dolgoz­zuk be a befércelt ujjat is. A ruha oldalaiba ezután da- nubia szalagot fércelünk, hogy ne nyúljon meg és annak el­lenére, hogy elég sűrű min­tájú, be is bélelhetjük, mert így biztosan nem üljük ki. (Heures Claires modell). Derékban befűzött horgolt övvel karcsúsítjuk. Süssünk, főzzünk otthon! Halászlé, roston süllő egyben Gyakran hívunk vacsora­vendégeket bizonyos alkal­makra, névnapra, születés­napra stb. Ha a meghívot­tak szeretik a halból ké­szült ételeket, akkor az alábbi menüt ajánlja a Pe­tőfi Halászati Tsz mohácsi halászcsárdájának üzletve­zetője, Nagy Tibor. Vacsora: 1. Előétel: pontytej vagy ikra rántva. 2. Halászlé. 3. Roston süllő egyben, sültburgonya, paprika, káposzta vagy cékla saláta. 4. Túrósrétes. CD Előétel: pontytej vagy ikra rántva: A panty tejét vagy ikráját besózzuk, lisztben, tojásban, morzsái­ban megforgatjuk (mint a rántott húsnál) és bő zsír­ban kisütjük. Melegen tá­laljuk. (3) Halászlé: hozzávalók: 4—5 kiló vegyes hal (sze­mélyenként 40—50 deka), fél kiló vöröshagyma, cse­resznyepaprika,''kevés para­dicsompüré, 10 deka cse­megepaprika, só. Jó halászlét 'egyes hal­ból lehet főzni. (Ha nincs többféle halunk, pontyból egymagából is élvezhetőt főzhetünk.) Vegyünk csu­kát, törpeharcsát, márnát és pontyot. (Tíz személyre kb. 4—5 kilót.) Tisztítsuk meg, alaposan mossuk meg. Tarkójukon megvágjuk és a kifolyó vért bográcsba vagy lábasba csurgatjuk. Azután a belüket kidobva három ujj szélességű da­rabokra vágjuk. Az apróbb halakat az edény aljára helyezzük. Ezután fél kiló vösöshagymát gészen apró darabokra vágunk (nem reszeljük). Vigyázzunk azonban, hogy a hagyma ne legyen sok, mert külön­ben a halászlé émelyítően édes lesz. Erre öt és fél liter vizet öntünk, tetszés szerinti cseresznyepaprikát, kevés paradicsompürét te­szünk hozzá és beleöntjük a hal vérét. Megsózzuk (mértékkel) és ha forrni kezd, 10 deka csípős cse­megepaprikát (személyen­ként 1 dekát) szórunk rá és a forrástól számított 30 perc múlva a tűzről levesz- szük, addig erősen forral­juk. Közben keverni nem szabadj mert a hal húsa szétdől, de időnként fülé­nél fogva óvatosan rándí­tunk egyet az edényen. Melléje metélt tésztát ad­hatunk. (§) Roston süllő jegyben: A megtisztított hálát be­irdaljuk (bevagdossuk). A hasánál két-három/ helyen bevágjuk, hogy a sütésnél meggörbüljön és szebben álljon a tálon. Kívül, belül jól besőzzuk. Paprikás lisztben meghempergetjük és bő zsírban kisütjük. Ha megsült, a száját szétfeszít­jük és egy szelet citromot teszünk bele, úgy helyezzük a tálra. Zsírban sült bur­gonyát teszünk köréje. • A burgonyát csak akkor sóz­zuk meg, ha megsült, ne­hogy megpuhuljon. így ro­pogós marad. Paprika-, ká­poszta-, vagy céklasalátá­val tálaljuk. ® Túrósrétes: hozzávalók: 60 deka rétesliszt, 3 tojás, egy evőkanál ecet, 25 de­ka zsír, fél kiló túró, 2 deci tejfel, fél csomag ma­zsola, 20 deka porcukor. Hatvan deka réteslisztből 1 tojással, 1 evőkanál ecet­tel, 4 deka felolvasztott langyos zsírral és annyi langyos sós vízzel, hogy se túl lágy, se túl kemény ne legyen, tésztát gyúrunk. Az eleinte nagyon ragadós tésztát addig dolgozzuk, verjük, amíg se kezünk­höz, se a deszkához nem ragad. Ekkor két részre osztjuk, meglisztezzük és a cipókat forróra melegített lábassal letakarjuk. Tizen­öt perces pihentetés után a tetejét megzsírozzuk, ke­zünk fejével óvatosan a már előzőleg elkészített ré­tesabroszon kinyújtjuk, va­gyis húzzuk. Az asztalról lelógó szélét leszedjük. Ol­vasztott zsírral meglocsol­juk és rászórjuk a töltelé­ket Töltelék: Fél kiló túrót áttörünk, ha száraz a túró 2 deka tejfellel lágyítjuk, 20 deka porcukrot, 2 tojás- sárgát adunk hozzá, fél csomag mazsolát hintünk rá és végül a tojásfehérje felvert habjával összekever­jük, majd a tésztára rá­hintjük. Fontos, hogy az egész kinyújtott tésztát bő­ven meghintsük a töltelék­kel s ne hagyjuk üresen a felét, mert különben ke­mény lesz. összezavarjuk, tojással megkenjük, alapo­san kizsírozott tepsibe rakjuk és szén pirosra süt- jük.^ Ha megsült, felszele­teljük, tálra tesszük és va­níliás cukorral meghintjük. Azonnal tálaljuk. Az ízletesen elkészített ételekkel —, ha még szénen ls_ szervírozzuk — feltétle­nül nagy sikerünk lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom