Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
6 jLmu.cnb.\tl£s.u napló 1969. október 9« HONFOQLALÁS BARANYÁBAN AZ ÁRPÁDOK BIRTOKA? ban általában csak annyit kő- i zölnek, hogy a magyarok, mi- ! után a Dunán átkelve Panno- j niába nyomultak, Árpád azon I a helyen ütötte fel sátrait, ] ahol most Fehérvár áll. S ez a hely volt Árpád itteni első szállása. Turmair János (Aventinus) j bajor történetíró műve ugyan- ; csak 1554-ben lát először nap- világot, de a magyar törté- | netre vonatkozóan olyan ko- j rai hiteles forrásokat is felhasznál, amelyek ma már nem j állanak rendelkezésünkre. — j Szerinte „a magyarok „Kus- ' sál” vezérletével előbb Er- ! délyben foglalnak maguknak | hazát) elárasztják a Garam j folyótól a Fekete tengerig terjedően mindkét Dáciát, a Ti- j biscuson innen és túl, majd : Arnulph császár (887—899) szövetségében kétszer megró- i hanják és végigpusztítják Morvaországot. Ezután, míg Arnulph élt, kb. hat éven át, fegyvereikkel méghódított határaik között tartózkodnak, de a császár halála után (899) átkelvén a Dunán, elragadták a bajoroktól Pannóniát”. Eddig Aventinus. Azaz BaNem könnyű olyan történelmi eseményt rekonstruálni, melyre vonatkozóan ez ideig egyetlen sor egykorú írásos feljegyzés sem került elő. Baranyai szállásfoglalásukról pláne még a korai utókor sem mondott sokat. Anonymustól Averttimisig Anonymus az első, aki a XII—XIII. szájad fordulóján részben talán a királyi kancelláriában fennmaradt írásos feljegyzések részben az. akkor még elég élénk családi hagyományok alapján beszél a baranyai foglalásról. — De őtőle is csak annyit tudunk' meg, hogy Árpád és vezérei előbb a Dunán „inneni” részeket hódoltatták s csak miután a Csepel-szigeten s környékén a vezér és népe hónapokon át pihent, ezután került sor a Dunán való átkelésre, majd Pannónia, a mai Dunántúl meghódítására. Az átkelés Anonymus szerint a Magyar révnél történt s „Árpád” bevonult vezérei élén Attila király városába (Öbuda táján). Űjabb húsz nap múlva felkerekedtek ezen Kcilburgból, hogy meghódítsák Pannónia földjét egészen a Dráva (Droua) folyóig. Első napon a Duna mellett, a százhalom táján ütöttek tábort. S ekkor úgy rendelkeztek, hogy a vezér hadseregének egy részét a Duna mentén küldje Baranyavár felé (uersus castrum Borona). Kapitányul és vezérül ezen hadseregrész élére kettőt állított Árpád a fejedelmi személyek közül, tudniilik öd (Eudu) atyját Étét és Vajtát (Boyta), akitől a Baracska nemzetség származott Később Árpád ezeknek sikeres és hűséges szolgálataikért nem csekély ajándékot adott, azonkívül ödnek a Duna mellett földet számolat- lan néppel, öd azon helyen, miután a vidék népét hódol- tatta, várat épített s ezt közönségesen Szekcsőnek (Zecu- seu) nevezte, azért mert ott magának széket és állandó lakot állított. Ennyit tud tehát az 1200 körül író Anonymus Baranya foglalásáról. Kézai Simon, IV. László király udvari papja 1283 táján készítette „Gesta Hungaro- rum” című történeti művét, de ő még kevesebbet tud a foglalásról s művében Baranyát meg sem említi. Hasonló a helyzet a XIV. századi magyar krónikákkal. Ezek Dunántúllal kapcsolatranya foglalásáról részleteiben ő sem mond semmit. Hivatalos történetírásunk Ezek után nem csodálatos,, ha hivatalos történetírásunk j 1930-ban is csak ennyit ír a tárgyról: „900 nyarán felkerekedtek a Tisza vidékén s a Garam és Vág közt tanyázó magyar törzsek s a Dunán átkelve, minden ellenállás nélkül birtokba vették Pannóniát. Az új hazában régi települési szokásaikhoz híven külön-külön szálltak meg a törzsek egy-egy nagyobb földterületet, melyek a hazai krónikáknak családi hagyományokon alapuló elbeszéléseiből pontosan megállapíthatók”. A „pontos megállapíthatóság” eredményeként ezt írja a Magyar Történet: „Az Al- duna két partján — a későbbi Bodrog, Bács, Valkó és Baranya megyék területén — a megtelepülő törzs két legelőkelőbb nemzetsége a Bodrog- vár vidékén s az Álduna két partján megtelepedett s később a Szerémségben is birtokos Botond — nem és a Baranya—Valkó megyék Drá- vakétparti részein megszállt Kán nemzetség”. Talán Anonymus leírása, a i Bácsban és Szerémben előjövő i Kölpény településnév (Botond j atyja Kölpény volt!) s a fenti 1 megállapítás szolgálhat ala- j pul a Baranya ismertetését célzó írások mindig visszatérő \ azon adatához, hogy Baranyát a honfoglaláskor ..Bo- I tond törzse” szállta meg. Most nem óhajtok vitaba szállni ezzel a megállapítás- i sál s azzal, hogy egyáltalán létezett-e „Botond törzs” a magyarság történetében. De j azt leszögezem, hogy Győrffy j György Árpádkori Történeti I Földrajz-ában ezt írja: „Bara- | nya megye már a X. században az Árpádok uralma alatt áll. Az Árpádok Pécsen kívül birtokba vették a többi földvárat is (Pécsvárad, Vály, j Földvár, Baranyavár, Gere- distye) s melléjük a fejedelmi kíséret saját és más törzsbeli 1 elemeit telepítették. A törzsi ! helynevek Pécs körüli sűrű- ; södése arra mutat, hogy itt ! volt a nemzetségfő, törzsfő, 1 vagy fejedelem vára”. „Feltehető tehát, hogy Ar- j pád falu, melyet Megyer, Ke- \ szü, Varsány és Kozár törzsnevek köritßnek, a honfoglaló vezér egyik állandóbb jellegű ■ szálláshelye volt. Pécs kör- I nyéke fekvésénél fogva különben is kínálkozott arra, i hogy egy fejedelem téli szállását itt válassza meg”. A megye területének nagy ! része királyi birtok lett s eb- , bői jelentékeny hányad került királyi alapítású egyházak kezére — írja végül. Így tehát amúgy is eldőlt már, hogy Baranyát nem, de legalábbis nem elsősorban „Botond törzse” vette birtokba a honfoglalás idején. A felszabadulás utáni történetírásunk neves műve, az 1967-ben, néhai Molnár Erik főszerkesztésében megjelent „Magyarország története” azt írja: „Az ország szívében először a kündü családja uralkodott, az aquinkumi katonai amfiteátrumot 900 körül erődként használták, valószínűleg a honfoglaló Kuszán (1) vezér, a kündü fia vette birtokába. A várat ugyanis Anony- j mus Kurszán várának nevezte s hasonló nevén a XIV. szá- \ zadi okleveles anyagban is előfordul. A fejedelem a nyugati krónikákban 904-ben még szerepel Chussal néven, ez időben halhatott meg. A vezetés ezután az 5 kezéből teljesen Almos fia Árpádéba jutott. Az áj. fejedelmi törzs szállta ezután meg az ország szívét: Fehérvár, Csepel-sziget, Taksony, Üllő, Solt táján..., hasonlóan jelentős területre tette rá kezét az Árpád nemzetség Pécs vidékén. (Árpád falu tartja fenn emlékét!)’’ A névtudomány tanúsága Számunkra, pécs-baranyaiak számára bizonyára lényegesek és kellemesek a fenti kategorikus megállapítások, de még jelentősebb az, amit a népünk széles rétegeit nevelő, oktató „Történelem a gimnáziumok II. osztálya számára” c. tankönyv ír: „Az új haza területére a V er eckei-szór oson keresztül először az Árpád vezette törzsek nyomultak be 895-ben. Más részek Erdélyen keresztül törtek előre. A honfoglalók nem ütköztek nagyobb ellenállásba. Elsősorban a Kárpát-medence legeltetésre alkalmas, központi, Duna- és Tisza menti tájait szállták meg. A Dunántúl dombos vidékére csak a X. század első éveiben jutottak él. Nemzetségenként s ezen belül nagycsaládonként telepedtek le. Kurszán (!) nemzetsége a Duna-kanyar és Aquincum vidékét, Árpád nemzetsége a mai Pécs környékét szállta meg." Minden évben százezrek tanulják tehát ezt a tételt: Árpád nemzetsége a mai Pécs környékét szállta meg. Lakonikus, de ránk nézve jelentős megállapítás. S ha már népünknek címezve így elhangzott, nem kötelez ez bennünket arra, hogy a középkori Árpád falu települ ésterületét régészetileg is feltárjuk? Hisz ismerjük egykori templomának helyét is. Ügy tudom ez a terület még szántó, de bizonyára beépítés előtt áll! Nem kellene addig közbelépnünk, míg nem késő? A másik, ami lényeges: miután írásos emlékeinken induló történetírásunk évszázadokig nem volt képes a fentiek megállapítására s csak ma az alkalmazott névtudomány segítségével juthatott el Pécs és Baranya honfoglaláskori szerepének ilyen kihangsúlyozásáig, illő, hogy ezen tudomány segítségét gondolatfűzésünkben továbbra is döntően igénybevegyük! Dr. Zsolt Zsigmond KOPPÁNYI QYÖRQY: DAINDOLI PRÉSHÁZ Présházunk a hegy fejére nyomva kis kalapként ül, sütkérezik, édesszájú muslincák repülnek felette és levelek lepik. A fal mellett, hol a fürge árny hullt, kecskelábú asztal billeget, szék előtte, és a széken ringok s hajkurászok egy-egy zöld legyet. Szőlőoldal asszonyokkal ékes, fürtök rajt és édes levegő, becsípett kis pillangó, míg kékes, aranyos ég baktat, csendülő. Présházunk az ördög tenyerében, angyal őrzi rajta a tetőt, cserélgeti kedvét, aki lakja: az áhítót, a részegedőt. Felette az arany-súlyos ősztől összerogynak a leány-nyarak s válogatják egymást az idők, mint gólyákat a varjúmadarak. Szüret az utcákon A Dráva mente apró falvaiban különös körülmények között történik a szüret: az utcán szedik az érett szőlőt a tőkékről. Ezen a mélyfekvésű vidéken nem lehet szőlőt termelni — legalábbis a hagyományos tőkeműveléssel — ezért az itt élő emberek óriási lugasokat építettek. Számos Dráva menti faluban akkora szőlőlugasok díszlenek a házak körül, amelyeknek termőterülete eléri a száz négyzetmétert. Egyes helyeken, ahol az udvar vagy a kert kicsiny, a szőlőhajtásokat kivezették a ház elé és azok árkádokként magasodnak az utca fölé. Egy-egy ilyen lugason legalább 500 fürt van és a járókelőknek csak fel kell nyúlniuk, hogy szőlőt szakíthassanak a lomb közül. A Kisgazdapárt elvei és tettei A Kisgazdapárt a második világháború végi koncepciója abból az alapállásból indult ki, hogy Magyarországot az angolszász csapatok fogják felszabadítani a német elnyomás alól. Miután ez nem következett be politikai elképzelései használhatatlanná váltak. Ennek alapján elfogadta az MNFF programját. E programból azonban az alábbi fontos pontokat kihagyta: 1. a kulcsfontosságú iparágak és vállalatok állami ellenőrzése, 2. a közigazgatás megtisztítása a reakciós elemektől, 3. jószomszédi viszony megteremtése a környező államokkal, elsősorban a Szovjetunióval. E célok megvalósítása ellenkezett a Kisgazda- pártban tömörült burzsoázia érdekeivel. A Kisgazdapárt felszabadulás utáni politikai irányvonalában már a kezdeti időszakban lényeges eltérés mutatkozott a Kisgazdapárt Tiszántúlon folvtatott politikájához viszonyítva. A kelet felől terjedő felszabadító harcok a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén a Kisgazdapárt meglévő balszárnyát aktivizálták, erősítették és a koalíciós politika haladó tényezőjévé tették. A Dunántúlon azonban néhány hónappal később bontakozott kj a népi demokratikus forradalom, s ez a késés elég volt ahhoz, hogy a pártban szóhoz jusson, sőt túlsúlyba kerüljön a politikában járatlan gazdákra támaszkodó jobboldal, a kulákszárny. Dél-Dunántúlon már 1945 elején, a párt szervezeti kiépítésének időszakában túlsúlyba került az irányításban a burzsoá-kulák szárny. Már a felszabadulás előtt is nagy befolyása volt a Gaál Gaszton-féle irányzatnak, s ezt erősítette meg, bontakoztatta ki Nagy Ferenc, Kovács Eéla és Varga Béla. A Kisgazdapárt Baranya megyei politikájának alakulásában ugyan nem túlértékelendő, de jelentős szerepet játszott az a tény, hogy Nagy Ferenc Bissén. Kovács Béla Mecsek- alján gazdálkodott, s a párt e két országos vezéralakja i rendszeresen látogatta Pécset és Baranyát Mindezek persze nem azt jelentik, hogy Dél-Dunántú- lon a Kisgazdapárt egészének politikáját csak a jobboldali erők határozták meg. A párt radikálisabb balszárnya itt is kialakult, amely a meghirdetett program alapján hű maradt a koalíció elveihez. Ez a balszámy azonban gyenge volt, csak 1947 tavasza után erősödött meg. miután lelepleződött a Kisgazdapárt jobbszárnyával is kapcsolatban álló Magyar Közösség nevű köztársaságellenes összeesküvés, s Nagy Ferenc, az ország miniszterelnöke Svájcba disszidált. Bár a német megszállás után, — 1944. március 19. után — a Kisgazdapárt szervezeteit is feloszlatták, a párttagság megmaradt, s ez nagyban megkönnyítette a felszabadulás utáni szervező munkát. Többek között ez az oka annak. hogy Dél-Dunántúlon, Baranyában és a falvak, községek többségében a kisgazda- párti szervezetek megalakulásában vagy újjáalakításában megelőzték a koalíciós pártokat, közöttük a Kommunista Pártot is. A szervezeti kiépülést ügyes manőverrel összekötötték a demokratikus népakarat legfőbb helyi szervezeteinek, a nemzeti bizottságoknak megalakításával is. A párt megyei szervezete 1945. január 2-án felhívást intézett volt tagjaihoz, már újjáalakított szervezeteihez. „Ahol kommunista vagy szociáldemokrata szervezetek nincsenek, ott kizárólag a Kisgazdapárt vezetősége alakítsa meg a nemzeti bizottságot... A megalakulást a helyi jegyzővel és főszolgabíróval egyetértésben vigyék keresztül” — olvasható a felhíváson. A nemzeti bizottsági tagság és a kisgazdapárti tagság a politikailag iskolázatlan falusi kisgazdák előtt kezdetben teljesen egybefonódott. A Kisgazdapárt Baranyában 1945 februárjában és márciusában szinte teljesen kisajátította a falusi nemzeti bizottságokat Baranya 303 helysége közül 1945 márciusában 297-ben volt nemzeti bizottság. E 297 nemzeti bizottság közül csak 29-ben nem vett részt a Kisgazdapárt. Ugyanakkor a Kommunista Párt csak - 140 nemzeti bizottságban volt képviselve. Ezek a számok — többek között — azt is bizonyítják, hogy a Kisgazdapártnak 1945 márciusáig a legtöbb baranyai községben voltak már szervezetei, vagy legalább kisebb csoportjai. A Magyar Parasztszövetség szervezeteinek egy része is átalakult kisgazdapárti szervezetekké, amely növelte a párt tagságát. A Parasztszövetség országos központja 1945. februárjáig Pécsett. működött Kovács Béla főtitkár irányítása alatt A Kisgazdapárt már a szervezeti kiépülés kezdetén világosan és egyértelműen kijelen, tette, hogy nem egy osztály pártja, a nemzet minden tagját képes magába foglalni. Kovács Béla 1944. december 17-én Pécsett tartott beszédében a következőket mondotta: „A mi pártunk nem osztálypárt, nem a magyar parasztság kizárólagos pártja, hanem összetételénél és célkitűzésénél fogva a magyar nemzet minden egyes tagját foglalkozásra való tekintet nélkül magába tudja foglalni. Az a tény, hogy a párt elnevezésében a kisgazda szerepel első helyen, csak annyit jelent, hogy ez az a párt. amely az erős és demokratikus Magyarországot a magyar nemzet éltető erejére, a magyar parasztságra akarja felépíteni.” Valóban, ennek a felvételi feltételnek minden magyar megfelelt. A parasztság, mint „éltető erő” demagóg szónoki kifejezése ébren tartotta, élesztgette azt a fajelméleti irányzatot, amelynek alapvető célja a munkás-paraszt szövetség aláásása volt. A kisgazda szervezetek zömét parasztok alkották. Jelentős számú hivatalnok, köz- igazgatási szakember, kispolgár, kisiparos is a párt tagja lett. De a középburzsoázia, sőt a nagyburzsoázia bizonyos elemei is otthonra leltek a Kisgazdapártban. Az értelmiség köreiből elsősorban az ügyvédek és a szabadfoglalkozásúak léptek be a pártba. A Baranya megyei kisgazda és a szociáldemokrata vezetőség között 1945 januárjában nagy harc folyt dr. Nikolits Mihály, volt horthysta főispán megnyeréséért. Nikolits először a Szociáldemokrata Pártba, majd később a Kisgazdapártba lépett. A kisgazdák azt mondták: ha a szociáldemokratáknak jó volt a volt főispán, akkor nekünk is jó lesz. A Kisgazdapárt tagjai között valóban megtalálható volt a nemzet minden tagja. Ez az oka annak, hogy a párt taglétszámában messze felülmúlt minden más pártot. A Kisgazdapártnak Baranyában 1945 nyarán 38—40 ezer tagja volt. Bár kétségtelen, hogy a taglétszám egymaga nem dönti el a politikai küzdelmeket. Ezt a taglétszámot azonban politikai bűn lett volna lebecsülni. A parasztság, a kisemberek jelentős tömegei a Kisgazdapárt mögé sorakoztak fel. A párt gyengéi abban mutatkoztak meg, hogy nem tudta, nem is tudhatta hosz- .szabb ideig képviselni egy- szerre a burzsoázia és az elnyomottak érdekelt. Addig azonban, amíg ez a tény tudatosult a párt szegény- és középparaszti tömegeiben és egyéb városi kisemberekben, nehéz politikai küzdelmek zajlottak le Baranyában a haladó és a reakciós erők között Fehér Istváa A d
