Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
1969. október 5. 3 »unanTMt ndutn* Á Gullick-fejtésben A kenyeret vágja így a kés. A mintegy két méter vastag szénfalon egyetlen dudor, szakadás sincs. Az emberek az ezüstösen csillogó fémtámok között állnak: most már semmi dolguk, a marótárcsa elindult. Takács László, szakvezető vájár meg se próbálja eltitkolni rajongását: ez az ormótlan vasdoboz a legjobb vájár a vállalatnál... A méteresnél is nagyobb átmérőjű, acélfogazatú marótárcsa közben mind közelebb kúszik: sebessége percenként akár 7 méter is lehet, s egyetlen „harapással” 60 centit vesz le a szén falból. A zaj mind nagyobb, az ember úgy érzi, mozog az egész fejtés, Takács László azonban csak nevet: bármelyik autóbuszutas nagyobb veszélyben van, mint mi, ezen a helyen. Áz utolsó menet A negyven foknál is mere- dekebb fejtésben csúszkálva haladunk lefelé. Odafentről néha csengő-jel hallik, majd félszavas telefonutasitásokat kiabál a fémtámok közül valaki. Bántóan üres a csend, leállt a gép. Néhányan körülveszik: késcsere, a kőbeágyazások ennyi idő alatt kikezdték a régit. Akinek nincs dolga, minket kérdezget: — Nos ... ? — Szép... — És a levegő ?... — Mint az utcán. — Jobb... — emeli fel ujját beszélgető partnerünk —, itt nincs se benzingőz, se por. Egy percnyi csend, ízlelgetjük a levegőt. Erős, magabiztosságot adó acéltámok között állunk, fejünk felett hatalmas vastenyerek. Sneider Antal, ő a Gullick-fejtés aknásza, jön. Vigyázat, mister Bizsidi útnak indul... Egy mozdulat, egy alig észrevehető fordulat az indító- karon, s a soktonnás acélszörny lágyan elindul. Amikor a szántaihoz érnek a fogai, kissé megrázkódik, mindez azonban csak addig tart, amíg észrevesszük: nincs az a kőkemény fejtési homlok, ami ennek a 150 lóerős monstrumnak ellenállhat. Barna Kázmér a csapat szakszervezeti bizalmija azt mondja: szomorú perc ez, a Gullick-fejtés lefutott, /mister Bizsidinek, egyelőre legalábbis, ez az utolsó mecseki útja... Hatalmas munka volt Az angol GULLICK-gyár első gépegységei március 4-én érkeztek Pécsre. Az István- akna műszaki vezetői akkor már tucatnyi előkészítő jellegű intézkedést foganatosítottak. Kijelölték többek közt a brigádot, mely az új gépekkel dolgozik majd. A választás nem volt könnyű, s végül is a szocialista brigádmozgalom ezüstkoszorús jelvényével kitüntetett Koz- mann csapatra esett. Az elmúlt években mind a munkateljesítmények, mind az új technikai eszközök és technológiai eljárások pártfogolása, illetve alkalmazása terén kimagasló eredményeket ért el ez a kollektíva. A 45 fős csapat 1959-ben alakult, átlag- életkora 36 év, tagjai körében egy technikus, 30 vájár és 14 segédvájár van. A csapatvezető helyettese — Takács László szakvezető vájár —, amolyan „berepülőpilótája” az üzemnek: ő dolgozott 1957-ben a helyileg legyártott- szénfűrésszel, s 1960— Cl-ben a nyugatnémetektől vásárolt nagyteljesítményű jö- vesztőgéppel is. Vállalkozószellemű, leleményes és rendkívül tapasztalt ember, de ilyen a csapat törzsgárdájá- nak zöme is. A Gullick-rend- szerű önjáró fejtésbiztosítórendszernek még egy csavarját sem látták, amikor elkezdték új feladataik betanulását: rajzokról, makettekről. Nedves hajjal, szénkarikával a szemük alatt ülünk az asztalok körül: véget ért a gépesített fejtés utolsó termelő műszakja. Ez a délután az élményeké és a tanulságoké. — Gondolja el, azt se tudtuk, hogy adjuk le ezeket a dögnehéz vasakat. Talppal lefelé indítottuk el őket, pedig fordítva kellett volna, de hát ki gondolta ezt... ? Szávics Lajos legyint; mi volt ez az omláshoz képest? Egy pillanatra mindenki el- komorodik. Az omlás az nem vicc. Váratlanul jött, s egy keretpár teljesen „elmerült”. Az egyik angol is bent maradt. Mindenki maga elé néz. Húsvét szombatján történt. Vagy vasárnapján? Az angolt is kihozták, a gépet is ... Értékes tapasztalatok A három hónap helyett hat hónapra nyúlott termelési kísérletek befejeződtek, a viták azonban — legalábbis a jelek szerint —, csak most kezdődnek. Néhány dolog máris biztos azonban. Az egyik: a munkahely kialakítása nem volt a legszerencsésebb, s a másik: a hidraulikus keretek további átalakításra szorulnak. Most, itt a csapat által körülült asztalnál is vita folyik, egy dologban azonban mindenki egyetért: egy ilyen — mindenttudó — gép mellett sokkal emberségesebb a bányamunka. — Nézze meg a tenyeremet — mondja Szávics Lajos —, olyan lett, mint egy úriemberé ... Takács Lászlónak nincs kedve viccelődni. — A gép három főrészből áll, megítélésekor ezt figyelembe kell venni. A hidraulikus biztosító egységekkel és a vitlával elég sok probléma volt, ez tény. De nem volt baj a BJD-marógéppel. Mi ilyen könnyen szenet még nem termeltünk, mint ezzel a masinával ... Sneider Antal, az aknász, a biztonságosságot emeli ki: nincs az a nyomás, amitől a fémsüvegek alatt tartani .kéne. Barna kázmér a napokat számolja: mindenki legalább 14—16 „csúszót” szedett ösz- sze az elmúlt hónapokban, de ha igaz, hogy Borsodba viszik a gépet, ez a csapat nem sajnálná a fáradságot, hogy elmenjen, betanítani az ottaniakat ... • Kollár József bányamérnök, a Gullick-program egyik tervezője és irányítója karjával megérinti a karomat: ez a lelkesedés önmagában is félsiker; az emberek ízelítőt kaptak a lehetőségekből, s most már nemcsak elfogadják majd, de követelik is a munkát megkönnyítő, s az emberi egészséget maximálisan védő korszerű berendezéseket. Dolgosok és dolgozgatok Angol szemmel Volt idő, amikor egy egész brigád külföldi — angol és német szakember dolgozott István-aknán, de most már csak ketten vannak: Albert Flint és Hoy Speight. Mindketten a félvilágot bejárták már, s az István-aknai programot is ők indították. Most, hogy véget ért a nagy munka, mindenki értékeli a történteket — s a kísérletekben részt vevő szakemberek munkáját is, érthető hát, hogy ők is elkészítették a Kozmann csapatról saját „minősítésüket”. Albert Flint tömören azt ! mondja: Megbízhatóak és ke- menyek. Roy Speight már I bőbeszédűbb. — Ennél nehe- j zebb geológiai viszonyok kö- j zött még sohasem dolgoztunk. Az itt dolgozó angol munka- csoport egyöntetű véleménye volt, hogy a Kozmán csapat minden vonatkozásban korszerű bányászokból áll. Szakképzettek, szeretik az újat. — Nemcsak ők tanultak tőlünk, de mi is sokat tanultunk tőlük. Csüggedt, lemondó hang, tekintélyes gazdasági vezetőé: Bevittük az üzembe a fegyelmezetlenséget. Igen, a bázisbérgazdálkodás. Olyan embereket vagyunk kénytelenek felvenni, akik meg vannak elégedve az 1000 forintjukkal, többre nem törekednek. És ezért még meg kell becsülnünk. babusgatnunk kell őket, hogy maradjanak. Dolgozgatok. Más. Az építésvezető lelkiismeretét sorozatos mulasztások terhelik. Felettese a következőket mondja: Megbüntethetem? A szemembe nevet. Nem csinálhatok semmit, mert akkor emeli a kalapját. Honnan szerezzek helyére embert? Szükségem van rá .. . Figyelmeztettük. De mit ér ez? ... Megint más: öreg szaki, szikrázó szem, indulatos hang. Neki nagyon a begyében van a hatszemélyes, csillogó kávéfőző, amely szünet nélkül gőzölög, és persze a körülötte zajló terefere. Nem emlékszik ró, hogy más kép, s nem ez fogadta volna egyszer is, amikor az irodában akadt dolga... Mister Gullick és Mister Bizsidi (így nevezték Koz- mannék a lépegető rendszert és a marógépet), pár héten belül ismét a napon lesz. — Hogy végbizonyítványába mit írnak, ez még kérdéses, de az biztos, hogy aki megismerte őket, az soha többé nem tud jószívvel a csákányra és a fejtőkalapácsra gondolni. Békés Sándor Sokak témája manapság a termelékenység fekete statisztikája, nap mint nap kesergünk rajta. Olcsó a munkaerő, és a gazdaságvezetőknek teljesen közömbös a műszaki fejlesztés. De vajon a leghatékonyabban használjuk-e ki meglévő eszközeinket? Vajon a gépek mellett álló, vagy a munkapadoknál ülő emberek olyan fegyelmezetten és pontosan működnek, mint mondjuk maguk a gépek? A termelékenység fogalmától elválaszthatatlan, hogy a munkát milyen intenzitással, milyen fegyelmezetten végzi az ember. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT szakképzett raktári anyagkiadót alkalmaz Ajánlatokat „Szorgalmas” jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe kérjük leadni I Nyilvánvaló, nagyobb a | munkakedvünk, ha jók az életkörülményeink, ha jók a munkakörülményeink. Sőt, ha árubőség van, akkor a kereskedelem és a vendéglátóipar munkájára sincs panasz, mert az eladóknak egy percig sincs j nyugtuk, szüntelenül a fo- ! gyasztók kegyeit kell hogy keressék. Ha korszerűek üzemeink, ha mindig ott az anyag, mihelyt elfogyott, akkor is fegyelmezettebb a munka. De most fordítsuk meg a dolgot: modern üzemeket, árubőséget teremteni, nos ehhez feltétlenül szükséges, hogy erőnk — 1 legyen fizikai vagy szellemi erőkifejtésről szó — maximumát adjuk. A nyolc órából nyolc órát ledolgozzunk. Vannak serény szalagjaink, itt már cigarettaszünetet is alig-alig tartanak. Ahol a munkabér — teljesítménybér, és ennek rendszerét megfelelően dolgozták ki, ott nem kell biztatni az embereket, a több bérért szinte kipréselik magukból a maximumot. Gondolok itt egy dohánygyári szalagra. vagy egy bőrgyári munkahelyre. Vagy egy konfekcióüzemre. Megtörténik, hogy egyes asszonyok, amit nem tudtak elvégezni a műszakban, azt hazaviszik. Vagy itt a bánya, ahol a „széncsaták” néhány évét leszámítva falán még sohasem volt olyan hajtás, mint ma. A bányászoknak viszonylag évről évre több hűségjutalmat fizetnek ki, ami nyilván annak a bizonyítéka. hogy kevesebb a bum- lizók száma. Ellenben vannak még norma-matuzsálemek. Olyan munkahelyek, ahol évek óta 120 százalékra teljesítik a normát. És senki sem mer ehhez hozzányúlni. A gazdaságvezetők azt mondják: ők a mi kulcsembereink, nem akarjuk őket elveszíteni. De szüksége van-e az országnak ilyen tabukra? Még mindig sokan dolgoznak időbérben. Sorolhatnánk az ilyen példákat: legyen ez most mondjuk egy cserépkályha, amely a munkahelyen napközben immel-ámmal, napokig készül. Ugyanazt a kályhát maszekmunkában egy este felrakják. Csak látnánk a ma- szekolókat, hogy mennyire felgyorsulnak, amint letelik a napi munkaidejük, és „második műszakra” indulnak. Mennyire drága nekik ekkor az idő. Időbérről teljesítménybérre átállni, itt bőven vannak még tartalékaink. Nem I azért hadakozunk a másod- í állások ellen sem, mert sajnáljuk az illetőtől azt a jövedelmet. Sokan panaszkodnak, hogy a napi nyolc óra kevés arra, hogy tisztességgel ellássák feladatuk, nemhogy még egy másodállás is. Két állás, két munkahely mellett valamelyiket el kell hanyagolni az embernek, hogy a másikat tisztességgel elvégezze. A legtöbbször mind a kettőt elhanyagolják. Egy nagyon fontos körülmény. Közismert, hogy manapság mennyire túlzott a munkaerőkereslet, a vállalatok szinte öldöklő versenyt vívnak a munkaerő megszer- | zéséért. Mondanunk sem kell, ez a körülmény milyen káros hatással van a munkamorálra. Jó, jó, hogy megszűnt a munkaerő röghözkötöitsége, de a túlzott munkaerővándorlásnak sem tapsolhatunk. Annak, aki munkahelyet cserél, sokszor hónapok kellenek, hogy belerázódjék új feladatkörébe. És hogy7 olcsóbb a munkaerő mint a gép? Bizony sok helyen méltóságos urat csinálnak a segédmunkásokból. Mit szólnak ehhez a szakmunkások? Vajon ilyen körülmények között lehet-e hatékonyan operálni a béremeléssel, tehát, hogy: magasabb bér — nagyobb teljesítményért? Ugyanakkor kapun belüli munkanélküliség van. Az ok ismert átlagbérgazdálkodás. A kiskeresetű dolgozók előszeretettel való felvétele és foglalkoztatása. Foglalkoztatása? Növekszik az alkalmazottak létszámaránya, de sok a jel, hogy indokolatlan mértékben. Rengeteg a mondvacsinált állás. Terefere, kávézgatás, papírtologatás. Azok pedig, akik ilyen állásba kerültek a legtöbben tulajdonképpen nem is munkát kerestek, hanem csak munkahelyet. Meg kellene már állni a létszámhigításban. mert ez az állapot úgysem tartható fent sokáig, és később fájdalmasabb lesz egy esetleges tömeges elbocsátás. Szigorítani a munkafegyelmet! Ezt a gazdasági szabályzóknak, ha másként nem megy, ki kell kényszeríteniük. De ez csak a dolog egyik oldala. Célunk az, hogy elérjük, a fegyelmet mindenki önként és tudatosan vállalja. A munka életünk alapja. De csak a fegyelmezett munka képes arra, hogy akár a műszerek millióit összeszerelje, és felrepítse a Holdra. Miklósvári Zoltán Kandidátusok Dr. Müller László vegyész Csőlabirintus, gépek, meg valami halk, inkább érezhető, mint hallható moraj fogad az épületben. Az egyik szobában hatalmas periódusos rendszer függ a falon. A vegyész szobájában lomblkokra, desztillátorra és egy fehérköpenyes, szemüveges, hajlotthátú tudósra számítok. — Mondják róla, hogy kétszeres doktor és kandidátus. Aspi- rantúrájának anyagát angolul kiadta az Akadémia. — Mellékállásban szakértő a Műszaki Egyetem atomfizikai tanszékén, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutató Intézetében is dolgozik. Szakdolgozatait, tudományos értekezéseit rendszeresen közlik a Kémikusok Lapjában. Kissé félek is a beszélgetéstől. — Már vártam. Féltem, hogy nem engedik be. Nem könnyű ide bejutni. Alig hiszem, hogy igaz lehet. Közvetlen modorú fiatalember fogad. Nyoma sincs rajta a tengernyi tudománynak. — Tengernyi... ? Nagyon nehéz ma lépést tartani... Szinte lehetetlen. Pedig egész életemben tanultam. — Tehát elégedetlen ... — Az vagyok. Az elégedetlenség nagyon nagy hajtóerő. Arról ábrándozom, hogy egyszer majd elégedett leszek — bár az csődöt is jelent. Elégedettség — öregkor. Itt a szakmában nem lehet megnyugodni. A szoba kicsiny. Lombikoknak nyoma sincs. Egy gyerekek számára készült golyós számológép van asztalán. — Mellette logarléc és egy elektromos számológép. A könyv- szekrényben szakkönyvek. — Csaknem valamennyi idegennyelvű. — Hány nyelven beszél? — Angol és orosz nyelvvizsgám van, de szakszövegekkel elboldogulok a többi nyelven is. Fiatal mérnök jön búcsúzni. Megköszöni a segítséget. Debrecenbe megy — ott dolgozik ezután. Barátok-e nem tudom. De azt érzem, hogy nem a szokványos udvariasság a búcsú. Kollegák voltak. Ez nem a tudós és kezdő mérnök búcsúja. Dr. Müller László 34 éves. Az egyetemet 58-ban végezte Veszprémben. Két évvel később korengedéllyel doktorált, 64-ben pedig a kandidátusi címet is elnyerte. — Miről készült az aspiran- túrára? — Az atomreaktorokban dúsított 235-ös uránt használnak. Ha 10 százalékkal dú- tani kívánjuk az izotópot ezerszeresére nő a költsége. Mai árfolyamon az urán világpiaci ára, minőségétől függően 10 és 20 dollár között változik. Egy kilogramm 20 százalékra dúsított U 235 ára pedig pontosan 16120 dollár. — Ezt szeretném olcsóbban előállítani. Nagy halom levél között turkál. Svéd, amerikai, német és izraeli cégek levelei, őket is érdekli, hogyan lehet... — Az elméleti vagy gyakorlati munkát szereti jobban? — Na látja, most jöhetnek a lombikok. Szeretnék néhány munkatársammal laboratóriumban dolgozni. Elég jó érzékem van a manuális munkához és kísérletezéshez ... Egyik beosztottja jön be. — Folyik a gőzvezeték. Elázik a raktár. Intézkedik. Aztán anyagutalványt kell aláírnia, közben józamatú orosz vodka mellett döbbenünk rá, hogy tulajdonképpen iskolatársak voltunk. Ez sokat segít... — Hát igen. Látod, itt a gyakorlat. De hát ezért is kapom a fizetésem. Persze gyakorlatnak számít az aspiran- túrám anyaga is, hiszen erősen pénzszagú. Sokáig hallgatunk. Ügy érzem az a bizonyos elégedetlenség... Családja van. Fia! Szépen berendezett lakás. Autó. — Moszkvicsom van. Jó érzés, hogy biztonságos. Az ember tudja: eljuthat vele mindenhova. Csak lassan. A kezén alig látható égésnyomot látok. — Kísérletezés... ? Gyerekkori ? — Salétromsav... A gyerekkori kísérleteim csaknem mindig pofonnal végződtek, mert valami büdös került a lakásba. — Példaképed ... ? — Van. Persze, hogy van. Benedek Pál, az Eötvös Lo- ránd Tudomány Egyetem professzora. Óriási műveltségű humanista, polihisztor. — Nem szakbarbár, pedig túlzás nélkül állíthatom, hogy az ő kezében van az egész magyar vegyiipar. — Jut időd ekkora igény- bevétel mellett... — Szeretem a képzőművészeteket, zenét. Anatole France a kedvencem, meg az orosz klasszikusok... Máris nyakig vagyunk az irodalomban, aztán attól már csak egy lépés a politika... — Most kell megteremteni gazdasági erőnket — utána már könnyen fogunk politizálni. Az alap. Csak utána jön a felépítmény. Máris elmélyed a marxi filozófiában. Kiderül, hogy doktorált és kandidált belőle. — i Kedvenc esti ..imádsága” a marxi esztétika ... — Munkakörödhöz fontos a tudományos képesítés ? — Nem előírás. A műszaki fejlesztés vezetője vagyok. — Munkatársaim közül többen rövidesen utolérhetnének, ha nem képezem magam. Különben is, az országban mintegy 400 vegyész kandidátus van a vegyész tudományok doktora pedig alig 25. Kevés. Már sejtem ennek az elégedetlen, nyugtalan embernek legújabb „álmait” ... Lombosi Jenő s i k k
