Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-03 / 229. szám

196». október 3. jjunantmi napta Kesztyíígyári tapasztalatok mm Ünnepélyesség helyett őszinteség KISZ-vezetőségválasztás a növekvő igények jegyében A legtöbb felszólaló a tájékoztatás hiányosságait bírálta Figyelmeztető ellenszavazatok A korábbi évekhez viszo­nyítva talán szerényebb kül­sőségek között — de minden eddiginél őszintébb és tartal­masabb viták után —, az el­múlt héten a Pécsi Kesztyű­gyárban is befejeződtek a KISZ-alapszervezetek vezető­ségválasztó taggyűlései. — A gyári bizottság most a vál­lalati szintű küldöttértekez­letre készül. Zákányi István titkár asztalát elborítják a felszólalások jegyzőkönyvei: a két taggyűlésen ötvennyolcán szólaltak fel, s szinte minden felszólaló címzett egy-két ^kényes” kérdést a bizottsági szintű vezetéshez. Sajátos helyzet A mintegy három és fél ezer munkással dolgozó vállalat létszámának közel egynegye­de — nyolcszáz fő —, har­minc éven aluli. A könnyű­ipari jelegnek megfelelően túlnyomó többségük lány, il­letve asszony. A gyár hét (hat ifjúmunkás és egy szakmun­kás-tanuló) alapszervezetéhez 350 tag tartozik. A fiúk és lá­nyok aránya 1:3 — az utób­biak javára. — A szervezeti élet szem­pontjából mit jelent ez? — Egyebek mellett azt, hogy „takarékosan” kell bán­nunk az idővel. A közhiede­lemmel ellentétben a lányok, fiatalasszonyok többsége lel­kes, jó KISZ-tag — feltéve, ha a KISZ tudomásul veszi, hogy más dolguk is van, mint taggyűléseken ülni... — Ha egyik hónapban érdemtelen vitákkal túl hosszúra nyúlik egy rendezvény, a következő hónapban már érezzük a kö­vetkezményeit ... A nő-többségből fakadó sa­játos helyzet állandóan visz- szatérő témája volt a beszá­molóknak, illetve felszólalá­soknak is, a végkövetkeztetés azonban csak a legritkábban volt az, hogy kevesebb ren­dezvényt kell tartani; ellen­kezőleg: szinte mindenki a program gazdagítását, színe­sítését kérte. KISZ-lakás — tíz kérdőjellel Az elmúlt időszakban na­gyon sok szó esett a KISZ érdekvédelmi tevékenységé­ről. E tevékenység egyik köz­ponti feladata — legalábbis a fiatalok megítélése szerint —, az ifjú házasok lakáshoz se­gítése. A kongresszus által megígért tízezer lakásról min­denki tud, s egyre többen tudják azt is, hogy ez a nagy­szerű terv már nem fog ma­radéktalanul megvalósulni. A KISZ lakásépítési akciója kö­zel sem kapta meg azt az er­kölcsi és anyagi segítséget a különböző szervektől, vállala­toktól, amit megérdemelt vol­na — s ez elkedvetleníti a fiatalokat. Papíron pillanat­nyilag is minimálisan három KISZ-lakásépítési akció fo­lyik a városban, a gyakorlat­ban azonban semmi sem tör­ténik: honnan szerezzék meg az albérletben lakók a 45—50 ezer forintos „beugrót” ... ? Lapozgatjuk a felszólaláso­kat: öröm olvasni, milyen éretten, felelősen nyilatkoz­nak 18—20 éves fiatalok. A szervezeti életen belül a KISZ-oktatás a központi té­ma. Legtöbben azt kérik: több szó essék a helyi — gyá­ri —, dolgokról. Jónéhányan foglalkoztak a KISZ-vezetők tevékenységével is. Sajnos, az alapszervezeti vezetőségi tagok gyakran cserélődnek, s lelkesedésük nem egyszer szal- malángjellegű. Az urnákban szép számmal voltak ellen- szavazatok — s ez a tagság részéről félreérthetetlen fi­gyelmeztetés volt. Egy érdekes ötlet A hét alapszervezeti tit­kár egyike Soós Mihályné. Huszonkét éves, öt éve dol­gozik a gyárban, három éve vezetőségi tag. Negyvenhárom fős alapszervezete ellenszava­zat nélkül, szinte közfelkiál­tással választotta titkárrá. — Taggyűlésük példaszerű volt: a tagság hetvenöt százaléka volt jelen, s ami talán még ennél is beszédesebb — iga­zolatlanul senki sem hiány­zott. — A felszólalók zöme ná­lunk is a lányok-asszonyok sa­játos igényeinek és lehetősé­geinek figyelembevételét kér­te, ezért is fogadtuk örömmel a bizottság titkáráriák javas­latát: csináljunk klubot a fiatal házasok részére! Pon­tosan még nem tudjuk, mi­lyen lesz, de az biztos: a szó­rakozás és a tanulás fórumá­vá akarjuk tenni. Havonta tartanánk összejöveteleket — persze programmal. Ilyesmik­re gondolunk: előadás a lak- berendezésről, a vásárlás „tudományáról”,, beszélgetés a családtervezésről, vita a ház­tartáson belüli munkameg­osztásról ... — És a lányok igényei? — A szakmunkás-tanuló alapszervezetnek van egy ér­dekes ötlete: beat-klub. A ze­ne hihetetlenül nagy vonzerő a fiatalok számára, most már csak azt kell megoldanunk, hogy egy-egy ilyen összejöve­tel ne csak egyszerű zenehall­gatás legyen. Mini-előadá­sokra, kötetlen beszélgetések­re gondolunk — persze min­dig olyan témáról, amellyel kapcsolatban előzőleg kérdés érkezett. A kesztyűgyári KISZ-mun- ka mindig is jó volt, ezekben a napokban azonban való­sággal forrong minden, mint­egy bizonyítva: a vezetőség­választás lehet formális ru­tin-munka, s lehet évekre ki­ható esemény. A beszámolók elkészítésekor egyetlen alap­elv volt: őszintén, s arról be­szélni, ami érdekli az embe­reket, s miután a gyár párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetése is maximálisan segí­tette a választások előkészí­tését és lebonyolítását, a KISZ minden vonatkozásban meg­erősödött az elmúlt hetek vi­tái, tanácskozásai során. B. S. Magyar siker a bécsi vásáron A vásáron ezúttal hat ma- [ gyár vállalat vett részt, s a magyar kiállítók ezúttal első­ízben kizárólag ipari beren­dezésekkel és gépekkel szere­peltek. A Technoimpex 28 ezer dolláros megrendelést ka­pott már a vásár ideje alatt. Elkelt a 150 ezer dollárba ke­rülő Hunor asztali számológép is, amelyet a Metrimpex mu­tatott be Bécsben. Az Elektro- impex 50 statív berendezést — különleges hangoszlopokat — szállít majd a bécsi vásá­ron létrejött ausztriai megren­delésekre. A vásár ideje alatt adták át a megrendelőnek az Elektroimpex stúdiókeverő asztalát. Külön bemutató he­lyiséget bérelt az Artex bú­torainak bemutatására, Bécs­ben különösen a magyar stíl­bútorok arattak osztatlan el­ismerést. A tervezett beruházások létkérdéssé váltak Iparosodik Mohács Az 1980-as években olajfinomító épül? kazánokkal, melynek beruházási összege meghaladja a két­millió-hatszázezer forintot. Mohácsot az országos re­gionális terv szerint középfo- kúan központi szerepű város­sá fejlesztik, vegyes termelő jelleggel. A város azonban a kitűzött feladatától függetle­nítve magát, rohamosan tör az iparosodás felé. Az előze­tes népszámlálási adatok sze­rint Mohács lakóinak száma 20 ezer. Érdemes megfigyel­ni, hogy az elmúlt két évti­zed során miként oszlott meg a lakosság foglalkozások sze­rint. Az 1949-es adatok alap­ján az iparban 20, a mező- gazdaságban 43, egyéb terü­leten a lakosság 27 százaléka dolgozott. Tizenegy eszten­dővel később az arányok 42—34 és 24 százalékra módo­sultak. A lakosság 60 százaléka iparban dolgozik Jelenleg pedig az iparban 60, mezőgazdaságban és egyéb területen az emberek 20—20 százaléka dolgozik. Az iparo­sodás tehát feltartóztathatat­lanul megindult. De hát kö­vetik-e ezt a folyamatot a be­ruházások? A tervezett beru­házások és ipari létesítmé­nyek fejlődésével arányban van-e a rendelkezésre álló munkaerő? A farostlemezgyár további fejlesztés előtt áll. A jövő esztendőben 460 milliós beru­házás kezdődik, amelynek so­rán évi 50—60 ezer tonna ka­pacitást érnek el. A teljesen automatizált berendezések munkaerő szempontjából je­lentős növekedést nem igé­nyelnek. Mindössze a fatéri munkások és segédmunkások száma emelkedik majd mint­egy 120 fővel. A jövő eszten­dőben befejeződik a Vegyes­ipari Vállalat 1000 négyzet­Bontják az öreg kéményt a Gázmüvekben Ha belülről felnéz az em­ber, mintha kút fenekén len­ne. Egy környi kék folt az ég. Egy csörlő-kötél végén kosár. Ezzel engedik le az anyagot. — Csak befelé lehet — mondja Cser István, a Gáz­művek üzemvezetője —, mert a kémény mellett közvetlenül gáz, gőz és elektromos veze­tékek vannak. Egy-egy lehulló tégla óriási üzemzavart okoz­hat. — Miért kell lebontani? — Nincs rá szükség. A P— 28 nagykemence kéménye volt. A kemencét még a hatvanas évek elején lebontották. Azóta csak dísz. Meg rossz állapot­ban is van, veszélyes az em­berekre, berendezésekre egy­aránt. — Mennyi anyag lehet ben­ne? — Több, mint 90 ezer tégla — három családi házat lehet­ne belőle építeni — 128 köb­méter beton, 23 tonna cement, 39 tonna samottégla ... Botorkálunk kifele a füst­járatokból. Eszembe jut egy filmhíradó részlet: valahol le­robbantottak egy kéményt sű­rűn épült lakóházak között. Ügy ült le, mint egy össze­nyomódó teleszkóp. — Veszélyes munka... — De még mennyire. Azért vannak a biztonsági övék. Ha lezuhan a munkás, nem esik a földre. Addig a kéményben függ, amíg nem segítenek fel­húzni. De rosszabb is előfor­dulhat. Egy ember döntéssel akart lebontani egy kéményt. Kibontotta egyik felét, és eme­lővel akarta eldönteni... Csak napokkal később tudták ki­szedni a sok. tízezernyi tégla alól... — Mennyiért bontják le? — Nem olcsó dolog. De örül­nünk kell, hogy elvállalta a Pécsi Járási Építő Ktsz. Száz- ötvenezer forint meg a lebon­tott anyag... A kéményt 1934-ben építet­ték. Magassága 57,6 méter volt. Belső átmérője fenn 1,3, alul 2,8 méter. A falvastagság: a kémény tetején egysornyi tégla, az alján viszont 73 cen­timéter. Egy 7 méter magas­ságú alapot nem bontanak el. Arra vannak erősítve a már említett vezetékek. A magasban dolgozó két em­ber napról napra kevesebbet lát a városból, az üszögi pá­lyaudvarból, nem nézhetik majd az erőmű-pályán focizó srácokat. Addig viszont még sokszor néznek le a vonzó mélységbe. l. y méteres új csarnokának és a kapcsolódó szociális létesítmé­nyeknek az építése. — Az öt­milliós, részben saját erőből, részben a Megyei és Városi Tanács segítségével épült üzemrész jelentős kapacitás bővülést is jelent, az igen ke­resett epedarugók és kapcso­lószekrények gyártásában. A többségében női munkaerőt foglalkoztató vállalat a táv­lati, 20—30 éves tervekben nagyarányú bővítés előtt áll. Az 1973—74-es években fe­jeződik be a selyemgyári 20 millió forint értékű rekonst­rukció és fejlesztés, amelynek során elkészül egy 2 szintes korszerű üzemcsarnok és rak­tárépület. Ötszáz új munkahely A város jövője és a rohamo­san növekvő lakosság szem­pontjából legjelentősebb be­ruházás kétségkívül a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Mo­hácsi Gyárának fejlesztése. A IV. 5 éves terv során 149 millió forint költséggel, egy 13 szalagos új bútorgyár lé­tesítését tervezik, amely mint­egy 130 milliós évi többlet- termelést eredményezne. A tervek az Országos Tervhiva­tal engedélyétől és a hitel- kedvezmények megvalósulá­sától függenek. Az új létesít­mény felépítése részben a vállalat saját erejéből történ­ne, de a telep közmű, út és más kapcsolódó létesítmények terheit a város vállalná, hi­szen nem közömbös, hogy mintegy 500 új munkahely lé­tesülne a bútorgyárban. Ha a tervezett nagyberuházás nem valósul meg, akkor egy sze­rényebb, 20 milliós fejlesztés történik az elkövetkező évek során. Mohács 10 éven belül vár­ható 6—7 ezer lélekszámmal növekvő fejlődése törvény­szerűen megköveteli a beru­házások megvalósulását. Je­lenleg egyensúlyban van a munkaerőszükséglet és igény. Azonban már most rendel­keznek egy főleg nőkből álló tartalékkal, akik számára egyelőre nem létkérdés a munka. A városból eljárók száma meghaladja a másfél­ezret. Bekövetkezhet azonban egy olyan helyzet, amikor az „utazók” otthon keresnek munkalehetőséget, vagy dol­gozni akarnak a most még nem dolgozó asszonyok. A távlati tervek A város gyarapodását Mo­hácson sem tudja nyomonkö- vetni a lakásépítés. Pillanat­nyilag 600 lakásigénylőt tar­tanak nyilván, ezzel szemben 1970 végéig 101 lakást építe­nek. A IV. ötéves terv végéig 300 állami és 350 magánerős, illetve OTP-lakás építésére le­het számítani. A szolgáltatá­sok, üzlethálózat úgy tűnik, megfelelően követi az igénye­ket. Még ebben az esztendő­ben 2 ABC áruház a most épülő házak földszintjén hal, gyarmatáru, kötöttáru és ci­pőbolt nyílik. Az új város te­rületén vendéglátó kombinát, a pécsi út mentén pedig au­tószerviz létesítését tervezik. Szeptember utolsó hetében üzembehelyezték az új, 500 köbméteres víztornyot, amely egy tároló építésével 45 ezer ember vízigényét is ki tudja majd elégíteni. A 70-es évek közepéig szá­mos terv, elképzelés meg­valósulására lehet számítani. Ilyenek az új piac, sportkom­binát, AKÖV-telep, strand, amely összeköttetésben lenne a Dunával. Ismét a folyóparton va­gyunk. A nagy víz ezer lehe­tőségével kihasználatlanul lus­tán hömpölyög. Na majd ta­lán a 80-as években megvaló­sul az Országos Tervhivatal jegyzékében szereplő hatal­mas olajfinomító építése, amelyet a város kedvező adottságai, vízigényessége miatt Mohács térségében kí­vánnak felépíteni. Lombosi Jenő | Nemrég a Városi Tanács ipari osztályán több tanácsi I vállalat beszámolóját végig­hallgattam. Az első félév gaz­dasági eredményeiről volt szó, Megütötte a fülem, amikor a Pécsi Fémipari Vállalat veze­tői az eredmények felsorolása közben a közgazdász munká­ját is megemlítették. Jókat mondtak róla. Lássuk tehát ezt a hasznot hajtó papír­munkát. Az üzemgazdász munkája — egy éve van egyébként a Fém­ipari Vállalatnál — azzal kez­dődött, hogy sorra vette a vál­lalat üzemrészeit, aprólékos munkával megvizsgálta a költ­ségeket, kikérdezte az irodaia­kat és a műszakiakat, meny­nyit dolgoznak, kitölti-e a munkájuk a nyolc órát, szó­val, hogy hol lehetne létszá­mot megtakarítani. Az adat­halmazt aztán feldolgozta, ele­mezte, javaslatait írásban rög­zítette. Majd összeültek a vál­lalat vezetőivel és megvitat­ták a javaslatokat. Kiderült, hogy például a 2- es telepen öt főt meg lehet takarítani. Rögtön megszüle­tett az igazgatói döntés: az embereket ót kell csoportosí­tani. (Azelőtt például külön- külön volt írnoka a lakatos­üzemnek és a gépműhelynek, most egy van mind a kettő­nek.) Ugyanitt használaton kí­vüli állóeszközt „jelzett” az üzemgazdász, ami után amor­tizáció számítódik, eszközlekö­tési járulékot kell fizetni, te­hát ahelyett, hogy valami hasznot hozna, csak növeli a termelés költségeit. Az üzem­gazdász kimutatta: 270 ezer forint kár éri évente a válla­latot, ha a géppel nem csi­nálnak valamit. Ismét döntött az igazgató, s a köszörűgépet eladták egy másik vállalat­nak, ahol meg éppen nagyon kellett A vállalat vezetői tudták, hogy a mezőgazdasági láncok­nál a kereslet a kisebb mére­tű láncok javára tolódott el. csak azt nem tudták, hogy pontosan milyen mértékben, és hogy ennek mik a kihatásai. Márpedig a gyártást ennek megfelelően kell átállítani. Megbízták az üzemgazdászt végezzen számításokat, készít­sen trendet. Ennek megfele­lően döntöttek aztán végérvé­nyesen egy fontos műszak fejlesztési kérdésben, abban hogy milyen új láncfűző gépe­ket állítsanak be? Az üzemgazdász fiatal és nő Nagy Gizella. Egy éve kerül a Fémipari Vállalathoz,^ hír detésre jelentkezett. Azelőtt a: Orvostudományi Egyetem gaz dasági igazgatóságán dolgozott de ott nem akadt igazi köz gazdásznak való munka. Vég zettsége közgazdasági techni kum, most pedig a Közgazda sági Egyetem kihelyezett ta gozatán tanul. Ipari szakos negyedéves. A fizetése 170* forint. — Most amolyan kőzgazdás kampány van — mondta. De nem lehet elvárni, hogy közgazdászok máról holnapr mindent megváltoztassanak. Nincs teljesen megelégedv munkájával, nagyobb teljesí ményt szeretne. Most még részekkel ismerkedik, sőt köz ben magával a termelés folya matával, technológiájával meg kell ismerkednie. Ez amo lyan rabszolgamunka. Nem eg év, évek kellenek ahhoz, hog átfogó képe legyen a vállalat gazdálkodásról. Talán az is baj. panaszolta, hogy az egy« tem túl elméleti, nehéz a ta nultakat a gyakorlatban alkal mazni. — Téma nélkül nem mara egy pillanatra sem — jegyez meg a főmérnök. — Kis vá lalat vagyunk, szervezett« günk nem olyan mint a m gyöké, tehát kétszeresen ok< san kell gazdálkodni... Mít den forintnak utána kell né ni. Miklósvári Zoltán — Elnmrlegítőt készítenek I csibekeltctőben. A Baranj megyei Mezőgazdasági Váll lat pécsi keltető üzemében műszaki fejlesztés keretébe előmelegítőt készítenek. Ez kapacitás bővítését szolgál majd. A munkálatokat a pókban kezdték meg. Forinttal mérhető papírmunka A közgazdászt általában ad minisztrátornak gondolják a emberek. Igaz is, végered ményben papírokkal, papíro kon dolgoznak. De nem re gisztrálnak, hanem számolnak elemeznek, gondolkodnak, öl azok a szellemi munkások akiknek nem egyszer szint fillérre kimutatható a hasz nuk. Hacsak nem dugják b őket a könyvelésbe, állóesz köz-nyilvántartást vezetni vagy gépkocsi-menetleveleke ellenőrizni. A közgazdász kel! kell, ezt már minden gazda sági vezető belátja. A gondol ott kezdődnek, amikor a köz gazdászt foglalkoztatni kell Vagyis, hogy olyan munká végezzen (vagy végeztessenel vele), amely valóban hoz va lamit a konyhára, mégpedi] forintban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom