Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

1969. október 14. Dunttntttlt napio A munkaidő-csökkentés tapasztalatai Sok még a megoldásra váró feladat Új autóbuszcsalád születik Termelékenység — lúlórák — Szabad idő Baranya megye és Pécs dol­gozói — 73 505 munkás — nagy többsége szabad szombatos munkarendben dolgozik. Az építőiparban és iparban 97 százalék már áttért a heti 44 órás rövidített munkahétre. Mindössze a vállalatok kis tö­redéke, 26 többnyire tanácsi és városgazdálkodási vállalat, nem rendelkezik megfelelő le­hetőséggel ahhoz, hogy mint­egy 2500 dolgozója számára bevezessék a rövidített mun­kahetet még ebben az eszten­dőben. A IX. pártkongresszus ha­tározata értelmében 1970-ig az összes egészségre ártalmas munkakörben át kell térni a csökkentett munkaidőre. A termelékenység alakulása Az irányelvek szerint — önerőből — úgy kellett átáll­ni, hogy közben a termelés, termelékenység megfelelő ütemben fejlődjön. Ezzel szem­ben stagnálás tapasztalható, sőt a termelékenység Baranyá­ban erősen visszaesett. Mégis helytelen lenne ezt kizárólag az új munkarend bevezetésé­nek tulajdonítani. Tény az, hogy a jelenleg alkalmazott termelékenységi mutatók nem a legalkalmasabbak a munka hatékonyságának lemérésére. Az érvényben levő közgazda- sági szabályzók is felülvizsgá­latra szorulnak, hiszen a vál­lalatok nem eléggé érdekeltek a termelékenység növelésében. Ha tehát a mutatószámok lé­nyeges javulását akarjuk el­érni, nem a 48 órás munka­hétre kell visszatérni, hanem meg kell változtatni a jőve- i am;t delemszabályozási rendszert, a ' munkaerő hullámzást, hiány­zók és alkalmazottak számát csökkenteni, ugyanakkor a műszaki színvonalat fejleszte­ni, az újítások, és.találmányok, számát növelni szükséges. Né­hány vállalatnál a felügyeleti szervek kilátásba helyezték — a termelési és termelékenységi mutatók ellenőrzésekor — a vezetők jövedelmének csök­kentését, és a korábbi mun- j kaidő visszaállítását. Az utób- j bit a magunk részéről erősen kifogásoljuk, hiszen a munká- j sokat nem lehet büntetni azért, mert a vezetők megfe-1 lelő műszaki intézkedésekkel, | szervezéssel nem tudták pó-1 tolni a kiesett időalapot. A munkások jövedelem ala- : kulásának vizsgálata közben' már kedvezőbb benyomásokat I szerezhetünk. A 44 órás mun- i kahét bevezetése óta — az! elmúlt év második felében és j 1969 I. félévében — a vállala­tok nagy többsége 1—4 száza­lékos béremelést hajtott vég­re. Alig néhány üzemben csökkent a dolgozók átlagkere­sete, de csak átmenetileg, el­sősorban munkaellátási zava­rok miatt. Végleges megoldást találtak a szabad szombatokra fizeten­dő táppénz kérdésében is. A Szakszervezeti Társadalombiz­tosítási Igazgatóság és a vál­lalatok közvetlen megállapo­dásokkal oldják meg a táp­pénz kifizetését, és a körzeti valamint üzemorvosi rende­lőkben tapasztalt zavarokat, amelyek a szabad szombato­kon megbetegedő dolgozók táppénzre vétele közben ke­letkeztek. lésben kiesés ennek ellenére mégsem lehet. Ismerjük a Pé­csi Kenderfonó , nehézségeit: (itt a kollektív szerződésiben kétszerannyi túlórát engedé­lyeztek mint az elmúlt évek­ben) importgépek ^szerelése, szárítókapacitás hiánya, ame­lyek csak túlóra felhasználás­sal oldhatók meg, mégis el­gondolkoztató a túlórák szá­mának rohamos növekedése. Természetesen helyesnek tart­juk, amikor fontos népgazda­sági érdekből történik a fel- használás, mint például az or­szág energetikai mérlegéből hiányzó egymillió tonna szén csökkentésére történő szabad szombati műszakok szervezése a Mecseki Szénbányáknál. Figyelemre méltó jelenség az is, amit a Kenderfonóban hal­lottam. A gyár gazdasági ve­zetői szerint, ha a túlmunká­val keresett bért nem tudják a dolgozók saját üzemükben megkeresni — másutt dolgoz­nak a szabad szombaton. És ez úgy érezzük, általános prob­léma, mert a dolgozók nagy többsége nem pihenésre for­dítja a megnövekedett szabad­időt. Mit is lehet tenni ? Segíteni a bevásárlásnál, az­tán nézelődni a városban. Igaz, hogy az elmúlt időben nagymértékben megnövekedett Harkány, Siklós, Abaliget, Or- íú, Sikonda hétvégi forgalma, mindez azonban kevés, hiszen az étkeztetés, kereskedelmi szolgáltatás ezeken a helye­ken is rengeteg bosszúságot okoz. Nem beszélve arról, hogy a 12-es AKÖV képtelen meg­oldani az igényeket. Egyetlen amit mondani tudnak: türe­lem. Sokkal nagyobb mérték- j ben kellene propagálni a MÁV szolgáltatásait — lehetőségei még mindig korlátlanok. A szabadidő növekedésének következtében nagy mérték­ben megnőtt a szőlő, víkend- telep és autóvásárlók száma, viszont a színház, könyvtárak és múzeumok látogatottsága egyáltalában nem növekszik. Káros jelenség amikor a hét­végi kirándulásra induló szü­lők kikérik gyermekeiket az iskolából. Elismerjük, hogy a gyerek tanulásában ez nem mindig jelent különösebb ne­hézséget. Annál több kárt okoz a közösségben élő gyermekek szemléletében. Nem egyforma anyagi lehetőséggel rendelkez­nek a szülők, nem minden család tudja a hétvégét kirán­dulással tölteni. Az iskolai kö­zösségekben kialakulhat egy olyan szemlélet, hogy nem mindannyian egyformák, hi­szen akinek a szülei autóval, nyaralóval rendelkeznek, szom­baton nem kell, hogy iskolába járjon. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a munkaidő­csökkentés megvalósítása nem­csak a hiányzó időalap meg­teremtése, hanem a felszaba­duló idő helyes kitöltése miatt is nehézséget okoz. Az előt­tünk álló megoldásra váró feladatok legnehezebbike ép­pen a kereskedelem, közleke­dés, vendéglátás, színház, mo­zi hálózat felkészítése az em­berek új életrendjére. Ugyan­akkor gondolni kell arra is csak akkor lesz valóban cél­ját betöltő mozgalom, ha az emberek egészségének, pihe­nésének és szellemi fejlődésé­nek szolgálatába tudjuk állí­tani. Lrombosi Jenő ül ä aranyérmes autóbusz „Születendő nagy család” — mutatom be a kitüntetettet, ugyanis autóbuszgyártásunk — az IKARUS — a jövőben teljesen a 200-as típuscsaládra tér át: a legkisebbektől a 210-esektől a 280-asig, csak ezeket az építőszekrény-elvre épült, ugyanazon elemekből összeállítható kocsikat készít majd. Milyen is ez az egyik első „újszülött”? (Az egyik első, mert például a 250-es Luxus turistaautóbusz Nizzában, a nagy nemzetközi autókiállítá­son szintén aranyérmet nyert.). 120 személyes városi autóbusz Először is: Városi, elővárosi autóbusz. Vagyis a városi közlekedés segítője, csaknem 120 személyt kényelmesen szállít a nagyvárosi forgalom­ban. 192 LE-s, Rába-Man li- cenc motor hajtja. Szokatla­nul nagyméretű szélvédői és „Nem felejtettem el ígéretemet 6Í Növekednek a túlóra- felhasználások Bár a vállalatok vezetői nagy buzgalommal bizonygat­ják, hogy a növekvő túlóra felhasználásnak semmi köze nincs a rövidített munkaidő­höz, egy azonban mégis meg­állapítható: a tanácsi iparban 101,4. az állami iparban 141,2 százalékkal magasabb volt az első félévben a túlóra felhasz­nálás, mint 1968 hasojrtő sza­kaszában. Tudjuk, hogv nö­vekedtek a feladatok. A be­ruházások és műszaki fejlesz­tés nehézségeit fokozza az ál­A negyedszázada elültetett vadgesztenye és juharcseme­ték, rég izmostörzsű, nagy­üstökű fákká növekedtek az emlékmű körül, és a két cip­rus örökzöld csúcsa is elérte már a hősök örök álma felett őrködő, kőbeformált harcos vállait. — Vaszilét, a szovjet katonáét — az egykori lenin- grádi vasmunkásét —, mert a szobor karakterét róla mintáz­ta meg annak idején Sinkó mester, a Zsolnay-gyár avatott kezű szobrásza. Egy újsághír nyomán buk­kantunk rá Krisztián József­re, a pécsi panelgyár főmű­vezetőjére, akitől néhány hét­tel ezelőtt, nyugdíjba vonulá­sa alkalmából búcsúzott el a gyár kollektívája. — Igen, én voltam a műve­kritikát még a legjobb szemű szakembertől sem igen kapha­tott volna Sinkó mester. Május volt, a sokat szenve­dett város első békés májusa, amikor elkészült az emlékmű, és a város katonai parancs­noka odalépett Krisztián Jó­zsef elé: — Kéthetes moszkvai üdü­lésre invitált bennünket, s bizony nehéz volt elhárítani a szíves meghívást: — Ránk az újjáépítés és önökre még a végső győzelem napja vár, — mondtam — és ha majd erőben, egészségben túl le­szünk mind a kettőn, köszö­nettel elfogadjuk a meghívá­sukat. Közel negyedszázad múlott el azóta, de Krisztián József még ma is számontartja azt a meghívást. — Természetesen nem várok már rá, hiszen ennyi idő után nevetséges lenne még a re­ménye is ennek — mondotta. — De most, hogy nyugdíjba mentem, bizony egyre gyak­rabban foglalkoztat a gondo­lat, hogy meghívás nélkül is megnézzem egyszer Moszkvát. És ha szerencsém lesz —, amit persze nem bízok csak a vé­letlenre —, még megtörtén­het, hogy én kopogok be majd a régi ismerőseimhez. Az egy­kori meghívóimhoz, hogy — lám nem felejtettem el az ígéretemet. És elmondom majd, hogy időközben milyen szép lett az én városom is, hogy kedvet adjak a viszont- látogatásukra. — s — gy — ablakai az utas kényelmét szolgálják. De, hogy tudta a nagy nemzetközi kiállításon — ahol kevesen versenyeztek a márka nevét öregbítő cí­mért — a legmagasabb ki­tüntetést megkapni? Erdélyi Györggyel, az IKARUS mű­szaki tájékoztató osztályának vezetőjével beszélgetünk er­ről. — Az aranyérmes nem vá­ratlanul hozta el Lipcséből a nagydíjat. Hosszú próbákon, kísérleteken bizonyította be kiválóságát. Tulajdonképpen az igazán első 242-es nem is jelent meg Lipcse porondján, az első, — pontosabban az elsők — a kísértetik már „menni sem tudnak”, ugyan­is mielőtt egy-egy típussal porondra, piacra lépnénk, előbb igen nehéz próbáknak tesszük ki. Az első — a leg­rosszabb utakon — tehát jó­val rosszabb utakon, mint a városi utak. ahová pedig hi­vatása szólítja majd, — több mint százezer kilométert fu­tott. Mégpedig vastömbökkel, homokzsákokkal megrakva, hogy a teherpróba még a pesti csúcsidők zsúfoltságán is túl tegyen. Útja "során pe­dig műszerek regisztrálják, melyik része hogyan viselke­dik. Naplókba rögzítették minden jellemzőjét, ezt a ter­vezőkhöz, a szerkesztőkhöz juttatták el, akik a tapaszta­latokat felhasználták, a tanul­ságokat a sorozatgyártásnál fi­gyelembe vették. Európában először Ezután a vizsga után le­mezelve kell ugyanezeket a tűréseket elviselnie. Ez a le- mezeléses próba igen fontos, hiszen szeptember 1-től az IKARUS-ban — Európában először csak itt, mi dolgozunk így — újfajta lemezelési mód­szert vezettünk be. A lemez­szalag egyik végét, elektromos úton odahegesztik a vázhoz. Aztán elektromagnetikus úton felhevítik a szalagot, ettől — tudjuk, a melegben a fém kitágul — a lemez, vagyis a busz borítója 10—15 milli­métert megnyúlik, kiterjed. Ebben a kiterjedt állapotban hegesztik a másik végéhez is a lemezt. Ekkor hagyjuk, hogy kihűljön. Elképzelheti ül hogyan húzódik össze a 1< mez, valósággal ráfeszül vázra. Mint a befőttes üvege a celofán. Ezzel a módszem nemcsak rugalmasabb karos2 szériát kapunk, de míg s eddig alkalmazott lemezeié; hez 5 óra idő kellett, ezzi a módszerrel már csak ki rülbelül 15 percre van szül ség. A harmadik próbát mi ablakokkal, ajtókkal végezzüi Ezeket a póbákat a kitűnt« tett busztípus kitűnően me{ állta. Jövőre indul a gyártás — Különben elmondható! — mondja az osztályvezet —, hogy nyomon követjü visszamenőleg is minden bi szunkat, amelyikkel nagyot szerencsétlenség történt. Tálé még emlékeznek arra az ese re. amikor Lillafürednél, h len az egyik busz megcsúszó és a mélybe zuhant. Egyetlc halálos áldozata volt, de csa az halt meg. aki a nyitott a, tón keresztül kiesett a kocs ból. A kocsiban lévőket mej védte az erős, elasztikusai szerkezetű karosszéria. Jövő) már rátérünk a mestersége ütköztetési karambolvizsgál; tokra is. Igen drága vizsgál: tok ezek, de így egyértelm választ kapunk azokra a kél désekre, amelyeket az éli ritkán, tragikus perceiben pr< dukál. (Betonfalat építünk < távirányítással az autóbus: nyolcvan kilométeres sebei séggel nekihajtatjuk. — S mikor láthatjuk a h; zai utakon is már ezeket £ új kétszázasokat? — Éppen most tartottur a gyárunkban nagy vevőinl kel — a MOGÜRT-tel, KPM-el, az ATUKI-val és többi céggel — egy ankétc Ismertettük terveinket. Jöv< re folyamatosan megkezdje az új típusok gyártását. 197Í tói már egyetlen olyan típu: sem gyártunk, ami ma kö: lekedik. Az új típussoroz: tizenegy tagból áll majd, t* hát választék bőven lesz. Kőbányai György szovjet emlékmű építőinek is negyvenöt telén és tavaszán mondotta. — A mohácsit ja­nuárban építettük, napi lí órás munkában, hogy a város felszabadítói még a tovább- vonulásuk előtt leróhassál tisztelgésüket. A határidőt is ehhez igazítottuk, és amikoi elkészült, tőlünk is katon£ módra búcsúztak el a tisztek a harcosok. Kemény kézszorí­tással, férfias öleléssel, de a viszontlátás már esetlenebből, bizonytalanabbul kimondod óhajával, reményével. — „Ber­lin, Moszkva, Mohács ...” — sorjázták ujjúkon egymás mel- i lé a még élő háborút, a jö- i vendő békét és a baráti vi- ; szontlátást jelképező városne- I veket, és mi megértettük je- I lentésüket tolmács nélkül is... A pécsi emlékmű építését I 1945 májusában kezdte el Krisztián József, mintegy száz­főnyi brigádjával. — Kellett is hozzá ez a lét­szám — mondotta —, mert a 26 napos határidő alatt nem­csak a 26 méter magas emlék­művet kellett felépítenünk, hanem 260 beton keretet, s ugyanennyi síremléket kellett előbb kiöntenünk, majd elhe­lyeznünk a pontosan kijelölt parcellájukon. Elmondotta, hogy az építke­zés utolsó napjaiban itt ismer­kedett meg Vaszilovval is a kétméteres óriással, aki Sinkó mesterrel együtt várta ki a három részből álló monumen­tális katonaszobor összeillesz­tési munkáit. — Szinte most is magam előtt látom öles léptekkel rótt, inkább félszeg, mint ideges járkálását, mert ahogy nőtt, formálódott a szobor, vele együtt fogyatkozott Vaszilov önbizalma: — Bent, a mester műhelyében kicsiben még ha­sonlított rám — bökte ki té­továzva, amikor a szobor már készen állt —, de most hogy fölnézek rá, mintha ..., igen, mintha nemcsak az enyémet,! hanem valamennyiünkét min- ! tázná az arca, az ökle, a vál­lai... — Valahogy így mondta és azt hiszem ennél elismerőbb vYs vm oi. J SZ0L(,VI.VIA11A\ Épületlakatos szakmunkást. HOSSZÚ GYAKORLATTAL RENDELKEZŐT KERESÜNK MŰSZAKI BEOSZTÁSBA KOMLÓI TELEPHELYRE, 44 órás munkahéttel Technikusi végzettségű előnyben. Ajánlatokat „MEO—69” jeligére a Sallai utcai hirdetőbe a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom