Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

6 Bunantmi navto 1969. szeptember 2S> BARANYAI KASTÉLYOK ÉS UDVARHÁZAK... Eltűnt’ pécsi irodalom [IV.] BOLY Két mackó ül a fotelokban. Nyakukon rózsaszínű szalag... Kicsiny, barátságos szoba. Tiszta. Kísérőm az intézet gondnoka egy kapcsolóhoz lép. Elfordítja. i — Szellőztető — mondja — ] egy kis szaguk van a gyere­keknek ... — Szeretném látni őket. — Tessék, ök a mozgáské­pesek. Négy asztal körül ülnek. Négy gondozónő vigyáz, eteti j és tisztába rakja őket, ha szükséges... Zolika táncol. . Zolika tap­sol ... Zolika nagyfejű rövid­lábú gyerek. Három évesnek j gondolnám, de az arca? Az ar- j ca öreg. Zolika 10 éves és; csíp. A másik harap ... ök a j mozgásképesek. Kezükkel ját-, ßzanak. Néha ordítanak. Alig- alig tudnám megmondani mennyi idősek. Mondják, hogy 2 és 18 között tartják itt a testileg és szellemileg gyenge gyerekeket. Száznegyvenet. Az országban mintegy 2000 vár elhelyezésre. ’ Régen a görögök ledobták őket a Taigetos hegy­ről. Itt meg... A gondozók tisztába rakják a 16 év körüli fiúkat. Tanítják őket arra, hogy bilire is lehet ülni. Meg tanítják őket enni. Ha majd kikerülnek az intézetből... Tényleg, ha nem intézetben volnának, hanem otthon? Me­lyik szülő tudná ezt végig csi­li álni, amit ezek a kedves, ál­dozatkész, szorgalmas nővérek megtesznek? Évenként 3,5 mil­lió forintot fordít az állam csak ebben az egy intézetben a gyerekek eltartására. Járjuk a szobákat. Mindé-1 nütt rend. Fehér vaságyak. Legtöbb rácsos. Még a teteje is. Lakattal lezárva. Minde­nütt játékok, rádió, televízió. Étkezés után kamillás vízzel kitörlik a gyerekek száját. Többnek fogkeféje és pohara is van a fürdőszobában. Az egyik fürdőszoba fala már­vánnyal van borítva. — A hercegnőé volt — mondja a gondnok — az egyetlen helyiség,- amely a ré­gi épületben megmaradt. Az átalakítás során pincétől a padlásig mindent a célszerű­ség követelményei szerint ala­kítottunk át. ' A hercegnő fürdőszobája ... Montenuovo Nándor, az utolsó földesúr felesége mondják, h ogy valahol Pesten él... A következő házigazdák? Állami gazdaság, katonaság. A kato­nák rendet tettek pincétől a padlásig. Eltakarították a lim­lomot. Sajnos, 45-ben már a falusiak elkezdték széthordani a bútorokat. Pedig olyan is volt köztük mint Napóleon egykori íróasztala. Mondják, hogy Montenuovo Alfréd fele­sége Mária Lujza volt. Így került az íróasztal Bolyba. — Még én is vittem innen — mondja gépkocsivezetőnk. — „Sörös” koromban árpáért jöttem, aztán a padláson ta­láltunk egy 4 méteres, kitö­mött krokodilust. Elvittük. Azt hiszem a pécsi múzeumban van. Mesélnek a bolyiak... Málik László iskolaigazgató: I — Finom ember volt a her- | cég. — Igaz, lehetett is. A j gazdatisztek elintéztek min­dent. Ellenálló is volt Bajcsy- Zsilinszky csoportjában. — Milyen volt az élet...? — Reggel ötkor keltünk. A reggel délig tartott, mert a hercegék akkor keltek — mondja Erdős József, a herceg egykori inasa. Pontos munka­rend. Ezüstpucolás, ablak, ki­lincs ... Takarítás ... Étkez­tetés. Megrendeltem a kony­háról telefonon az ételt — mi­re leértem, készen volt. Hat­van lépcsőn fel. Átadtam a komornyiknak, aki a főkomor­nyik kíséretében bevitte. Visz- szafele ugyanígy... . — Hogy lett inas? — Voltam segédmunkás, lo­vász. Jó fej kellett és jó ne­velés. A próbaidőn mindent be kellett vetni. Amikor az lejárt, az úr jelezte, hogy megfelelek... — Vendégek? — A nagyvadászatra 150-en is eljöttek. Nagy élet volt itt. Hat inas, négy komorna. sza­kácsok, parádéskocsisok, erdő­mérnökök, gazdatisztek... Csak a kastélyban, belső szolgála­ton voltunk vagy ötvenen. A béresekkel meg az üzemré­szekkel — ahogy most mond­ják — legalább 1500-an. Még Horthy «Miklós is volt itt. A sötétszobában volt a lakosztá­lya. — A sötétszobában? — Persze. Középen volt a fogadóterem (most a macik vannak ott — rózsaszín sza­laggal) aztán tanácsterem — számszerűleg indultam el — fekete, barna, világos terem. A sötétben volt Horthy. A kastély 1820 körül épült fel klasszicista stílusban. Elég soká tartott az építkezés, mert már 1806-ból vannak számlák, amelyek építési anyagok vá­sárlásáról tanúskodnak. Hatal­mas, 24 holdas park veszi kö­rül, évszázados tölgy, juhar, gesztenyefák árnyékolják a most ültetett nyárfákat. A park sarkában ismét illatozik a „rózsadomb”, — több évig sze­métlerakó volt No, de ne jöj­jünk még vissza a múltból, hiszen még nem szóltunk a Batthyány Antalról, .egykori földesúrról, aki vendégeinek egy tűzhányóval is kedveske­dett. A harsányi hegy tetejére 80 öl fát hordatott. Az esti sötétben annak lángja pótolja a tűzhányót. Semmi kétség nem lehetett afelől, hogy az úri társaság kitűnően érezte magát A birtokot Batthyány Ádám kapta ajándékul I. Lipóttól, a török elleni háborúban tett szolgálataiért. A II. mohácsi csata idején — 1685-ben — seregével Békás-puszta helyén táborozott. Nagyon megtet­szett a hely, azt kérte jutal­mul ... Történelem ... Békás-pusz­tán római útmaradványok, grófok, hercegek. Napóleon íróasztala, Horthy, nagyvadá­szatok és a gyerekek... Azám, a gyerekek... Az utolsó szobába érünk. Ezek a gyerekek nem tudnak járni. Egy kislány szatyrot horgol... Majd eladja és vesz az árán egy akkora rádiót, mint az ujja. Addig is etetgeti az ágya mellett ülő fiút, aki Fradi drukker. Mondják, hogy az épület még soha nem volt olyan szép, mint most Gázlámpák függnek a bejárat felett. A lépcsőket borostyán futotta be. A falon néhány salétrom folt tarkítja a vakolatot Hiá­ba. Régi épület. Egy fiú az apját várja. Va­sárnap 9-kor jön, de ilyenkor hét közepén már nagyon nyug­talan. Mielőtt idejöttem, arra gondoltam, majd megkérdem a gyerekeket, tudják-e kik laktak itt azelőtt? Meg ilye­neket ... A fiú kinn áll a parkban, várja azt, aki vasár­nap 9-kor jön. Majd együtt ülnek egy kicsit, s utána pár napig ismét nyugodt lesz... Lombos! Jenő KI VOLT DSEM HERCEQ? 1489 januárjában An­gelo Pecchinoli pápai követ török ügyekről tanácskozott Mátyás ki­rállyal, Budán. Hazaírt jelentésében a vatikáni diplomata keserűen írja, milyen kegyetlen szemre­hányásokat kellett elvi­selnie Mátyástól, Dsam herceg miatt. « Dsem (Zizim) herceg korábban pártot ütött bátyja, Bajazet zsarnok­sága ellen, ám a szultán felkelését leverte. Ömaga Rhodosba menekült, ahol a johanniták védőőrizet­ben tartották. Mátyás terve az volt, hogy Dse- met — részben Melik el Adhref egyiptomi szul­tánnal együtt — Bajazet trónjára segíti. „A bujdo­só herceg hívei biztosítót- tak arról, hogy — Dsem * segítségével — a törököt keresztény hitre téríthe­tem, vagy ezt az ügyet helyes mederbe terelhe­tem”, — vágja Mátyás a pápai követ fejéhez. A pápa azonban nem jár közre Dsem herceg Magyarországra juttatá­sában s a terv végére Mátyás halála pontot tesz. Hogy aztán Bajazet szultán öccse valóban az egyik Hunyadi házi nagy­néninek, a Szilágyi-, vagy Morzsinai család egyik leánytagjának iva­déka volt-e. vagy e ro­konság legendája talán csak Mátyás diplomáciai frázisa, máig sem tudjuk. A mohácsi csata krónikása Négyszázharminc évvel ez­előtt, 1539. november 7-én halt meg az első történeti emlék­irat szerzője: Brodarics Ist­ván, akinek 1527 tavaszán megjelent nagy műve: De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohatz verissima descriptio (Igaz leírás a ma­gyaroknak törökökkel Mohács nál vívott csatájáról) már sa­ját korában nagy feltűnést keltett. Szerzője ugyanis II. Lajos király kancellárjaként személyesen is részt vett a tragikus végű csatában, s hi­teles tanúként számolhatott be az ott történtekről. Brodarics István 1470 tá­ján született a Szerémség- ben. Ha évét nem is, de leg­alább születésének hónapját és napját ismerjük. Egyik levelét ugyanis így végzi: „Pécsett, 1532. október 20- án, az én születésnapomon.” Iskoláit kezdő fokon Pé­csett végezte, s itteni tanul­mányai végeztével Csáktor­nyái Zsigmond Ernő pécsi püspök küldi Páduába maga­sabb tanulmányok végzésére. Később Szatmári György vet­te pártfogásba. Hogy Páduá- ban a nagy költő előd, Janus Pannonius után Brodarics - István is mennyire feltűnést keltett, erről Pinus Tolosanus 1505-ben ekként tudósít: «„Nem hallgathatom el rossz­akarat gyanúja nélkül ama zágrábi, Brodarics mellékne­vű Pannóniái Istvánt, aki nekem előbb lakó-, majd ta­nulótársam volt. Ez az igen nagy tehetségű és hihetetlen fogékonysággal és emlékező­tehetséggel megáldott fiatal­ember, ámbár hajdan még mint serdülő ifjú Padovában több évig hallgatta Calphur- niust, a mi közös mesterünk vezetése alatt oly nagy előre­haladást tett, hogy csak övéi­nek leveleitől kényszerítve másfelé nem fordította volna tehetségét, a tudományok ezen nemében — úgy lát­szott — nagy eredményeket ért volna el.” Pannóniát Magius Sebes­tyén a bolognai egyetemről 1512. január közepén Szat­mári György pécsi püspökhöz intézett levelében azok kö­zött sorolja fel Brodarics ne­vét, akiket Szatmári bőkezű­sége küldött külföldre tanul­mányaik végzésére: „„.azon­kívül Brodarics István is méltó Apolló babérjára.” Tény, hogy amikor 1505- ben „decreterum doctor”- ként hazatér, nem önszántá­ból teszi ezt, mint inkább azért, mert Lukács zágrábi püspök őt 300 arany elsik- kasztásával vádolta. Broda­rics szorult helyzetében ele­inte Kasui Alberthez fordult védelemért, önérzetes hangon tiltakozva a vád ellen. Látva ennek eredménytelenségét, ártatlansága tudatában a ki­rályhoz fellebbezte meg ügyét, aki őt kihallgatva nagyon megkedvelte. Bakócz Tamás is pártfogásába vette. II. La­jos Lengyelországba, majd Rómába küldi követségbe, majd a pécsi prépostságból szerémi. majd pécsi püspök és egyúttal kancellár lesz (1532—37 között). Brodarics'eleinte poéta hí­rében állott, nagy tisztelője volt földijének, Janus Pan- noniusnak, akinek több ver­sét ki is akarta adatni. Pé­csi püspök korában Erasmus tisztelője, levelez is vele. Le­veleinek legtöbbje latin nyel­vű, egyetlen egy csak a ma­gyar szövegű. A már emlí­tett fő művét Zsigmond len­gyel király kérésére élvezhe­tő stílusban írta meg. Mint a csata résztvevője az események történeti hiteles­ségével írja meg az igazsá­got. Bár műve polemikus jel­legű, mégsem vitatkozik, ha­nem rendkívüli fegyelmezett­séggel, tárgyilagos okfejtéssel tárja fel a csata előzményeit és tragikus befejezését. Bro­darics a csata előtt megfon­tolt tanácsaival arra töreke­dett, hogy az ütközetet ha­lasszák el mindaddig, amíg az összes, segélyhadak és a hazai bandériumok a királyi zászló alá nem seregeinek. A legnagyobb mértékben ellene volt annak, hogy a királyt nyílt ütközetbe vigyék. A for­tyogó szenvedélyek közepette adott tanácsaira azonban nem hallgattak. Mindenről csak annyit mond el, amennyit látott, ta­pasztalt. Pártatlansága azon­ban nem zárja ki, hogy a feudális osztály hibáit, a ve­zetők felelősségét meg ne ál­lapítsa: „Bűneink miatt bi­zony még súlyosabb csapáso­kat is megérdemeltünk vol­na.” Másutt így ír: „Akkora hazugságok ezek, amekkorát 16 öszvér is alig cipelhetne el.” Mindezek ellenére is elő­tör patriotizmusa: „Nekünk e hazával és a hazáért mindent el kell viselnünk.” Megdöbbentően tolmácsol­ja a másfélórás ütközet utá­ni embertemető tragikumát, bár néha leteszi a tollat, a felkiált: „Nincs elég erőm ahhoz, hogy azon éjnek s a következő napoknak borzal­mait festhessem.” Városunk­ról így ír: „Az ellenség egész a Balaton taváig haladt elő­re, s közben Pécs híres váro­sát felégette. A vár azonban s a várban álló szép temp­lom épségben maradt.” A csata után visszatér a teljesen elszegényedett pécsi egyházmegyébe: „Visszajutot­tam — írja — a semmivel bírók és a mindent birtoklók régi szabadságába.” Dr. Tóth Istváa A MVNKÁSEQYSÉQ JEQYÉBEN A felszabadulás utáni demokrati­kus kibontakozás forradalmi mo­torja a munkásosztály volt. Igaz, 1 ogy a munkásosztály két pártban t>mörült, szervezetileg ketté sza­kadt, s ez bizonyos mértékben tom­pította politikai súlyának teljes ki­bontakoztatását. A munkásegység E tervezeti megteremtése csak 1948- Lan, a két munkáspárt egyesülése idején valósult meg. E folyamatnak jelentős állomásai azo_k az akció- t -jységek, amelyek a lcritikus idők- 1 an mindig biztosították a demokra­tikus kibontakozást. Baranyában 1945 tavaszán volt első ízben nagyobb reakciós utcai tüntetés. A megindult népbírósági tárgyalások, a háborús és népellenes bűnösök felelősségrevonása megélén­kítette a reakció erőit. Májustól jú­nius végéig több alkalommal az ut- •áa és a tárgyalóteremben igyekez­tek megakadályozni a jogos népíté­let kihirdetését. E folyamatnak egyik akciója július közepén volt, amikor egy szadista munkásszázad- parancsnok ügyét tárgyalta a pécsi népbíróság. A 400 főből álló tüntető reakciós tömeg behatolt a bíróság épületébe, tojásokkal dobálta meg a népbíró­ság tagjait, s gyalázta őket. A tömeg másik része pedig az egyik tanú la­kását ostromolta meg. A tüntetés folyamán az utcán lövöldöztek is. A rendőrség nem tudta szétverni a tüntetőket. > Futótűzként terjedt el a hír a vá­rosban, hogy a demokrácia veszély­ben van. A Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt akcióegysége azonnal megvalósult. Rövid idő alatt 4000 pécsi munkás vonult ki az ut­cára, majd a Széchenyi térre a 400 reakciós tüntető ellen, s szinte per­cek alatt megváltozott az utca po­litikai hangulata. Nyílt összecsapásra nem került sor, mert a jobboldali tüntetők azonnal szétszóródtak. A legnagyobb tömegmegmozdulás 1945. július 28-án volt, amelyen 20 000 pécsi dolgozó vett részt. E megmozdulás alapvető célja az volt, hogy a reakció erőivel szemben fel­sorakoztassa a haladás erőit is. Ha figyelembe vesszük, hogy 1945-ben Pécsnek 75 000 lakosa volt, a 20 000-es tüntetés hatalmas politikai tényező volt. Szombaton délután zászlókkal és feliratokkal fegyelmezetten gyüle­keztek az. Irányi Dániel téren és „a Király utcán végigvonult a kibon­takozó forradalom mindent elsöprő hadserege”. A jelentések és a tudó­sítások arról számolnak be, hogy a „belváros” lakói nem nagy szimpá­tiával fogadták a „külvárosi” töme­get. A nagygyűlés a felhívásnak meg­felelően fegyelmezetten zajlott le. A reakció megriadt, meghátrált, de csak addig, amíg ismét össze nem szedte erejét. A két munkáspárt gyümölcsöző együttműködése jegyében indult meg vidéken is a reakció, elsősorban a közigazgatási reakció elleni harc. A reakciós falusi közigazgatási szak­emberek minden lehetőt elkövettek a kibontakozás meggátolása érdeké­ben. Ravasz és fondorlatos módon gátolták a földreform végrehajtását. A püspökpusztai gazdaság gondnoka 1945. április 8-án feljelentette a mo­hácsi polgármesternél a gazdaság kommunista és szociáldemokrata cselédeit, „mert a cselédek munka helyett • földet mérnek és politizál­nak. Nem földosztás kell most, ha­nem termelés. Ha politizálunk, éhen veszünk”. A gondnok a csendőrség­gel fenyegetett. Valóban, 1945 nya­rán még szép számmal voltak csend­őrök is Baranyában. A régi ruhá­ban, a régi kakastollal, a régi szel­lemben tevékenykedtek a falvak­ban. A két munkáspárt akcióegysége azonban Baranya falvaiban is ered­ményes volt. A közigazgatási appa­rátus „fémjelzett”, reakciós vezetői­nek nagy részét tömegtüntetésekkel, forradalmi úton távolították el. A munkásegység akcióegység for­májában lényegesen erősödött a spe­kulánsok, a feketézők ellen vívott harcban. Az egyre fokozódó infláció rendkívül kiélezte az osztályellen­téteket. Mind nagyobb volt a szaka­dék a tejszínhabos zsúrok spekuláns rendezői és a külváros között — A spekulánsok, feketézők ellen szerve­Pécsi dolgozók, munkások, bányászok, értelmiségiek! «Jaffas; äs»' rm<*> «<*«♦ a* ncxlMaefe wo:!*«**, feilte * ftyjjíte7" " ♦wmweeti fr»,«*? MMdwt délután 8 órofcor SlfÄtt * «V* Élj«» “ ««nkavKKrt*!? «•Jy **étztnxtx a fakvitot Vo«Bt«nak a !>»!»» btt««*»kt «»ijw KmmmdO*» tkot V S«eíf«w . zett tömegtüntetések, tömegmegmoz­dulások szigorúbb rendszabályok meghozatalára késztették a megye és a város vezetőségét. A munkás­osztály erejével, súlyával minden politikai fórumon számolni kellett. Fehér Istváa

Next

/
Oldalképek
Tartalom