Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

1969. szeptember 7.

BiitvonTíJii namo

7

ALFABETIZACIÓS

vilAqnap

Szeptember 8-a az alfabetizáció világnapja. Szerte a nagyvilágban, de különösen Afrikában és Ázsiában még ma is sok az írástudatlan felnőtt. Az ember már megjárta a Holdat és a Földön 100 milliókra fehető az analfabéták száma. Afrika lakóinak 80 százaléka, Ázsiának mintegy 50 százaléka írástudatlan. Hogy ez milyen társadalmi és gazdasági feszültséget jelent, azt az utóbbi évek eseményei igazolták.

A Nemzetközi Alfabetizációs Világnap elsősorban a fejlődésben elmaradt országok súlyos gondjaira figyelmeztet, de úgy gondolom, bennünket is számvetésre késztet. Hazánkban 1930-ban 600 ezer analfabéta — és a becslések szerint legalább kétszer annyi félanalfabéta — volt. A felszabadulás után a dolgozók iskoláiban egyéni tanfolyamokon és egyéni felkészítéssel közel 200 ezer dolgozót tanítottunk meg ími-olvasni. Az 1969-as adatok szerint a 16—49 éves írástudatlanok száma 0,56 százalékra csökkent

Mindezek ellenére, még mindig vannak „fehér foltok” az országban. Legszomorúbb a helyzet Szabolcs- Szatmár megyében, ahol 5 százalék az írástudatlanok száma. Baranya és Bács-Kiskun megyében csak kevéssel jobb az arány. Sajnos az 1960-as években növekedett az írástudatlanok aránya. Mi ennek az oka? Miért található ma is 96 ezer írástudatlan?

Az utóbbi években is sokat tett kormányzatunk a felnőttek írástudatlanságának felszámolására. Űj tantervet, tankönyvet jelentetett meg. A tanfolyamok óraszámát 120-ról 160-ra emelte, s a pedagógusok érdekeltségét a magasabb óradíjjal növelte.

Az új tankönyvek hatásfoka jobb az előzőeknél. A színes nyomás, a sok ábra és a felnőtteket érdeklő szemelvények könnyed feldolgozási módjával olyan könyv került a dolgozók kezébe, melyet szívesen forgatnak.

A keret tehát adott. Kitöltésében egyre inkább támaszkodni kell a termelő üzemek segítségére. Napjainkban megkövetelt állandó művelődésnek alapvető feltétele. elengedhetetlen eszköze az ími-olvasni tudás. A jövőben egyre nagyobb körültekintésre, tapintatra van szükség, hogy a nemcsak területileg, de pszichikailag is zárkózottabb analfabétákat tanulásra bírjuk. A szervezésben ezért komolyabb társadalmi segítség nélkül előrelépésre nem számíthatunk. Hogy a társadalmi össze- , fogás eredményes, azt bizonyítja a Hajdú-Bihar megyei Tanács művelődésügyi osztályának az a munkája, mely- lyel a megyében társadalmi üggyé tudta tenni az analfabéta oktatást. Megyei, járási vb.-határozatokkal, a vezetők egyéni felelősségének felkeltésével, módszertani tanfolyamokkal egyedülálló eredményt értek el. 2400 írás- tudatlan munkaviszonyban lévő dolgozó közül közel 2 ezret tanítottak meg ími-olvasni.

Igen elgondolkodtató és tanulságos megoldást tapasztaltunk az egyik megyében, mert egy cigány származású tanítónőt neveltek éppen azért, hogy a nehezen megközelíthető rétegek gyermekeit és magukat a szülőket is a művelődés útjára indítsa. Természetes az eredményes oktatómunka mellett a lakásviszonyokon, a falusi lakosság szemléletén, előítéletein szükséges változtatásokon a tanácsi, társadalmi szerveknek is segíteniük kel} és mint pl. a baranyai NagyKarsány példája mutatja, segítenek is. Ilyen és hasonló lehetőségeket más megyében is lehet teremteni, csak társadalmi összefogás kell hozzá.

Az új mechanizmus rendszere a termelésben résztvevő írástudatlanok tanulásához nagyobb mértékben adhat olyan ösztönzőket, mint a jutalmazás, munkaidőkedvezmény, tanulmányi szabadság és valamiféle szakmai szint elérésének lehetősége. A művelődésügyi szerveknek a társadalmi és tömegszervezetek segítségével e lehetőségeket fel kell használniok az analfabétizmus végleges felszámolásában. 1«. Z.

Évente két bemutató

a pécsi balett tervei

— MEGMUTATTUK MAGUNKAT EURÓPÁNAK, MOST MEGMUTATJUK EURÓPÁT PÉCSNEK — INTERJÚ TÓTH SÁNDORRAL, AZ ÜJ BALETTIGAZGATÓVAL —

Tóth Sándort, a balettán- oost természetesen nem kell bemutatni a közönségnek. Az együttesnek alakulása óta tagja, vezető táncosa, remek produkcióit a pécsiek is, Elő-Ázsia, az Egyesült Államok és Európa sok városának balettközönsége is végigtapsolta. De Tóth Sándort, a koreográfust a dolgok természeténél fogva inkább csak a „szakma” ismerte névről. A közönség memóriája általában csak a szeme előtt mozgó táncosok neveire terjed ki, a koreográfus — akár a rendező — csak a „belső szakma” előtt tekintély. Pedig Tóth Sándor mindkét vonatkozásban jelentős tagja volt eddig is a Pécsi Balettnek. Táncos tevékenysége mellett a kezdeti évek óta ír koreográfiát. Legnagyobb közönségsikert a napokban elhunyt, feledhetetlen emlékű Kincses József muzsikájára írott Mit takar a kalapod? című koreográfiája aratta. De ó írta Gonda János: Székek és Ránki György: Cirkusz című balettjét is. Első önálló táncfilmje Bágya András zenéjére készült. Címe: Egyszer volt, s Momtreaux-ben díjat nyert Ezen kívül számos zenés- és prózai darab táncbetéteit készítette. A múlt évadban egyébként Bretus Máriával fél évig a klasszikus orosz balett őshazájában, Leningrádban tanult.

— Annak ellenére, hogy még alkotóerejében lévő fiatal táncos, miért vállalta el ezt a más jellegű művészeti feladatot, a balettegyüttes igazgatását?

— Miközben évek óta írok koreográfiát, lassan kialakult bennem egy másfajta közlési vágy. Ez több mint a színpadi tánc, szélesebb annál. Tulajdonképpen most, a tavasszai lejezoaou De Dennem ennek a folyamatnak az érése, most amikor kint tanultain Leningrádban. Ott ugyanis, megfelelő koreográfiái rutin megszerzése után, a nemzetközi balettművészef egyik legnagyobb alakja,

Alexander Puskin mellett dolgozhattam. Ez az idős bácsi a világ jelenleg legnagyobb balettpedagógusa, akihez a földgolyó minden részéről örömest jönnek el tanulni. Ebben a legmagasabb színvonalú munkában mé- lyedhettem el, s olyan pedagógiái láthattam, ami új teret nyitott előttem. Akkor kezdtem el vágyni arra, hogy gyakorlatokat tartsak, hogy balettpedagógus is legyek. Mármost a Pécsi Balett olyan sokszínű, mind műfajilag, mind a művészeti irányzatok ápolása szempontjából, hogy csak a saját kebelén belül nevelkedett balettművész vállalhatja el ennek az együttesnek a pedagógiai munkáját. Számomra nagyobb öröm, ha például tizenkét fiúnak megtanítom azt, amit tudok, mintha én magam eltáncolom a közönségnek. De ezentúl is szoros kapcsolatot szeretnék tartani a közönséggel, s beülni a nézőtérre, értékelni a tapsot, hogy ki, miért és mikor tapsol. Vagyis: érdekel, hogy a különböző közönségrétegnek mit tudunk nyújtani.

— A tudomány és a müvé- szetszervezés legalább annyi energiát követel egy ember életéből, mintha ezeket alkotó módon művelné,

— Ez igaz, mégis vállaltam.

— Ez a személyi változás azt jelenti, hogy a Pécsi Balettnek és alapítójának, vagyis Eck Imrének útjai valamelyest különválnak?

— Semmiképpen sem. De a társulat egyre szerteágazóbb műsora miatt teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az együttes művészeinek épp úgy differenciálódni kell, mint az együttes munkájának. Egy művész ugyanis szükségszerűen individualista, másképp nem tud alkotni. De ha egyúttal vezető is, akkor ezt az individualizmust a kollektíva érdekében kénytelen zárójelbe tenni. Eck Imre most megszabadult ettől, s ezentúl nem köteles korlátok közé szorítani saját szubjektív elképzeléseit.

— Mit jelent ez az együttes és mit Eck Imre számára?

— Eddig majd minden évadban egy műsort mutattunk be, s azt az év számával jelöltük, például: „Balett 1965”. Erre a jövőben

A (HERNYÓ*##a második Évtized küszöbén

Mielőtt újra és tovább vitatkoznánk hétről hétre — mától fogva vasárnap — az egyes műsorokról ezen a hasábon, engedje meg az olvasó az új kritikusnak, hogy most, a legelső alkalommal még ne vitatkozzon. Ügy is nagy megrázkódtatás, ha az ember amatőr tévénézőből profivá válik: nagyobb a felelősség, meg aztán a partnerek is nagyobbakat ütnek. Beszélgessünk inkább ezúttal közös szerelmünk és ellenségünk, a tévé jövőjéről.

Akár szidjuk, akár dicsérjük — tíz esztendeje nézzük a televíziót, s napról napra egyre többen. Az előfizetők száma másfél millió körül jár, vannak tehát műsorok, melyeket az ország lakosságának egynegyede lát. A közérdekű információk nagyobb részét legtöbben a tévétől kapjuk, „neki” köszönhetünk sok kedves, pihentető és szórakoztató vagy izgalommal teljes órát — és több-kevesebb bosszúságot. Értékes művészeti élményeinket is szaporította, sőt sokak számára az országban a televízió nyújtotta az első igazi kulturális élményt. Tíz év rövid idő egy kulturális intézmény életében, a Magyar Televízió még nagyon fiatal. Gyermekcipőit már kinőtte ugyan, de alig jutott túl a kamaszkor forrongásain. Az elmúlt hónapokban megint fellángoltak körülötte a viták, s noha hozzászokhattunk, hogy nyilvános eszmecseréink ritkán kápráztatnak el bennünket világosságukkal és bölcsességükkel — most mégis érdemes odafigyelnünk, mert éppen azt a kamaszos forrongást, érezhetjük benne, amelyet a második évtized küszöbén „él át” a televízió. Az egész vitát lehetetlen ismertetni, elég annyi, hogy most már korántsem a tévé szükségességéről folynak az eszmecserék, hanem sokkal inkább funkciójáról, hatékonyságáról, műsorpolitikai koncepciójáról. Egyik napilapunk vitája azzal a szellemes, de cseppet sem lelkesítő képpel indult ugyan, hogy a televízióval úgy vagyunk, mint a tombolán nyert oroszlánnal, amelyet nem merünk hazavinni, mert nem tudunk vele mit kezdeni — később azonban kiderült, hogy a szakemberek és a kritikusok többsége egyaránt tud már bánni a nemes vaddal. A legtöbb szenvedély most is a tévé színvonala, a csupán szórakoztató és a művészeti műsorok jellege és arányai körül csapott össze. Azzal mindenki egyetértett, hogy a mi tévénk — összehasonlítva nagyobb televíziós múlttal rendelkező országokéval — jó átlagszínvonalú műsort ad, nehezebb és megoldatlanabb probléma azonban, hogy milyen néző-rétegek igényéhez, ízléséhez milyen arányban alkalmazkodik.

Nemrég a televízió műsorigazgatósága is állást foglalt az újabb vitákban és vázolta elgondolásait az új évtizedre. Az állásfoglalás megnyugtatónak látszik, s egyik fontos gondolata, hogy a televízió erősíteni óhajtja kapcsolatát a vidékkel, különösen a vidéki kulturális centrumokkal. A tervek alapvető változtatásokat nem ígérnek, legsürgősebben megoldandó feladatnak a szórakoztató műsorok javítását, a rendszeresebb gyermekműsorok bevezetését. továbbá a Tv-hír- adó korábbi időpontra helyezését jelölik meg. Hamarosan új félnappal bővül a műsor: a szerdai délelőttökön ismétléseket láthatunk 3 végül a távolabbi jövőről: háromnégy esztendőn beiül kerülhet sor a hete lik adásnap vagy a második program fokozatos kifejlesztésére, s 1975-re számíthatunk a teljes, 7 napos első és 6 napos második orogram, valamint az állar iiP színes műsor bevezetésére.

Szederkényi Ervla

Ú

A Pécsi Balett világhírű — ez tény. Eddigi eredményeit tíz év munkájával érte el, s e tíz év alatt egyfolytában Eck Imre igazgatta, aki alapítója is volt a nemzetközi művészetben Balett Sopiana néven ismert együttesnek. Történetében fontos dátum lett tehát az idei évadnyitó társulati ülés napja, amikor Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója bejelentette: Eck Imre kérte, hogy saját tehermentesítése érdekében új balettigazgatót nevezzenek ki helyette. Ezért a Pécsi városi Tanács végrehajtó bizottsága Tóth Sándort, az együttes eddigi vezető szólótáncosát nevezte ki baletiigazgatonak, s Eck Imre számára új vezetői helyet szervezett: művészeti vezetői beosztásban erősítette meg. Most Tóth Sándorral beszélgettünk a Pécsi Balettről.

nem nyílik lehetőségünk, mert ezentúl két bemutatót tartunk. Az egyiket Eck Imre koreografáija, a másikat mindig vendégművész. így az együttes sokszínűbb, gazdagabb lesz, s Eck Imre alkotói egyénisége is kötetlenül élhet.

— Kérjük: fogalmazza meg a Balett Sopiana jövőbeni, több évadot átfogó programját.

— Az első tíz évben megmutattuk magunkat Európának. Most Európát akarjuk megmutatni Pécsnek. Minden évadban az egyik bemutatót egy-egy olyan külföldi koreográfussal akarjuk megrendezni, aki a nemzetközi balettművészet egyik legszámottevőbb, ugyanakkor legmodernebb alkotója. Lényeg, hogy mindig friss műveket hozzunk Pécsre, ne úgy, mint például a film- forgalmazó szervek, hogy nyolc évvel korábban vihart kevert filmeket hoznak be, amikor ez a vihar odakint már régen elült. Mi állandó és gyors kapcsolatban akarunk lenni Európa balettművészetével, s a kinti ősbemutató után számított egy év múlva már bemutatni Pécsett egy-egy nagysikerű alkotást. A korszerűség pedig azt jelenti a mi tervünkben, hogy tartalmában is mai, és művészi jellegében is új legyen a kiválasztott mű.

— De feladatunknak tekintjük, hogy fenntartsuk a kísérletező, újszerűségre törekvő szellemünket, aztán a stílusirányzatok átvételében megnyilvánuló sokszínűségüket is. Továbbá minden tanulságot le akarunk vonni, s minden látottat felhasználni, hogy sok külföldi utunk, vendégszereplésünk, ne maradjon haszon nélkül. Végű}, megőrizni azt a lehetőséget, ami az országban egyedül a Pécsi Nemzeti Színházban rejlik, hogy tudniillik prózai, opera, balett-társulat és zenekar tud együttműködni. Szeretnénk folytatni a vegyes műfajú darabok színrevitelét, mint a Katona Ferenc rendezte Európa elrablása, a dr. Németh Antal alkotta Hoffmann meséi és Alberto Alonso: A veronai szerelmesek mártíriuma című játéka volt.

— A művészeti terveken kívül?

— A közönséggel a tapsokon túlmenően is kapcsolatot szeretnénk teremteni, s egyetemi, üzemi találkozók alkalmával lemérni: mi marad meg bennük a színpadi élményből. A közönség minden egyes rétegénél külön- külön kíváncsiak vagyunk erre. Tovább akarjuk mélyíteni a színház zenekarával kialakult jó kapcsolatunkat, amit Nagy Ferenc zenei igazgató egyénisége, a balett iránti kiváló érzéke, elképzeléseink megértése révén lehetővé is tesz. Végül a tíz év után szükségszerű szervezeti változásokat is végre akarjuk hajtani, így negyvenre növelni az együttes létszámát. Aztán a tagokat Pécshez kötni, elsősorban megfelelő lakással.

— Végül ml marad ezek után Tóth Sándornak, a táncosnak, s ml Tóth Sándornak, a koreográfusnak?

I i

— Tíz évig voltam az együttes vezető táncosa, s most lényegében abbahagyom

a táncot, mert a gyakorlato- ; kát vezetem. De némelyik kedves szerepemet néha el- fáncolom majd. Koreográfusként? Eddig elkészült balett- 1 jeim mind szatirikusak, mind ]

a magyar társadalmi élet ,

visszásságairól, fonákságairól . szóltak. Mostani vezetői, közéleti helyzetemben sokkal - több lehetőségem nyílik arra, ;

hogy a társadalmi élet visz- ,

szásságait észrevegyem. Remélem ez újabb szatirikus ‘ baletteket eredményez majd. '

Földessy Dénes

szándékúikat mindenáron, az erőszak árán is megvalósítani akarták. A nyomozás adatai szerint a tömegben, mely Vasasról indult és Somogy községen át vonult Mecseksza- bolcs felé, öt—nyolcszáz személy lehetett, felnőtt férfiak, asszonyok, és közöttük fiatalkorban lévők is.

A vonuló tömegben „Kenyeret, több kenyeret!” „Le az osztrák kapitalistákkal!” „Kenyeret a szegényeknek!” „Éljenek a bányásztestvérek!” kiáltások hangzottak, amelyeket a tömeg átvett és tovább hangoztatott... A tömeg vonulása alatt a Csertető felé haladva többen botokat is szereztek, mások meg ínár botokkal indultak el. Amikor a töfneg vonulása miatt a meeseksza- bolcsi csendőrőrsről kivezényelt csendőrjárőr vezetője és a tömeg éle találkozott, a csendőrjérőr parancsnoka megállapíthatóan békés, mégis erélyes és határozott szavakkal figyelmeztette a tömeget arra, hogy tovább vonulnia nem szabad.”

A történet további része már ismert. Noé János őrmester sortűzre szólította fel társait. A csendőrök a tömegre lőttek. A sortűz következtében Keiler János, Hegedűs Mihály és Feitig Imre életét vesztette. Többen férfiak és nők is megsebesültek. A sebesülteken segíteni akarókat a csendőrök elzavarták. A sortűz há- tására a tömeg visszafelé özönlött, a csendőrök pedig szuronyt szegezve üldözték, míg teljesen szétoszlott.

Ma már jól tudjuk, hogy a meghátrálás csak ideig-óráig tartott, utána többször fellángolt a harc. f Dr. Gyevi Károly

ságra való teli in te ttel veszélyes a béremelések lavináját megindítani, mert lehetséges, hogy azt azután megállítani sem sikerül és nincs olyan költségvetés, amely ezjt ezután el tudná viselni. Ugyanúgy nyilatkozott a Nemzeti Bank elnöke is.

Dormándy”.

Így szól az egyik okmány a bányaigazgató aláírásával.

Chonin állásfoglalása a pécsi szénbányászok béremelési követelésével kapcsolatban keletkezett. A bányászok azt követelték, hogy szüntessék meg azt az 1933-ban bevezetett bércsökkentést, amely a földalatti munkán dolgozók fizetéséből 8 százalékot, a külszínen dolgozókéból 6 százalékot vont le. Az igazgatóság hajthatatlan álláspontja következtében tört ki a Thomen akna bányászainak éhségsztrájkja, s az ezzel kapcsolatos tüntetés résztvevőire adtak le sortüzet a csendőrök és öltek meg 3 tüntetőt 1937. február 24-én.

*

AZ 1937-ES pécsi sztrájk külön fejezetet érdemel a bányászok mozgalmaiban. Az akkori törvényszéki jegyzőkönyv ezeket mondja: „Az eljárás folyamán nem sikerült felderíteni azt, hogy személy szerint ki, vagy kik kezdeményezték, kétségtelen azonban, hogy az itt együtt- lévő munkásság között elhatározássá emelkedett az a kívánság, hogy Pécsre vonuljon. Ennek; a felvonulásnak, nyilván tüntetési jelleget akartak adni, azonban a következményekből azt lehetett megállapítani, hogy a csoportosulásban részt vevők szándéka ja- oly erős elhatározás volt, hog

naszitodni mer, azt rövid úton elbocsátják, aztán nevét körözik, hogy máshol ne kapjon munkát...

... Ocskovszky János (Sajó- szentpéter): A szervezeti szabadság dolgában nem mondhat újat, csak azt, amit már mások is elmondottak. A rendszer mindenütt egyenlő, csak az emberek mások. Ózdon 80 csendőr vigyáz a munkásokra, a vállalat olyan kedvezményeket ad a csendőröknek, ami már megközelíti a megvesztegetési A Rimamurányi vállalataiban bikacsökkel járnak a csendőrök. Jellemző az állami telepek munkaviszonyaira, hogy a perece&i kincstári bánya is fekete listákkal dolgozik ...”

(Eredeti jegyzőkönyv. — Pl Archívum. Bsz. 9.)

♦

AZ IDŐ haladt, az évek múltak, a népellenes államrend erősödött. Az Első Du- nagózhajózási Társaság Pécsi Szénbányája igazgatójának feljegyzése 1937. február 12- én mégis újra azt igazolja, hogy a hatalom urainak ostobasága nem csökkent, hanem tovább fokozódott.

A bányászok béremelési követeléseire feljegyzésekkel, levelekkel és csendőrszuronyokkal reagáltak. A feljegyzések és levelek az urak között jöttek és mentek, a csendőrök pedig az urak védelmében a bányászok között.

„Chorin kegyelmes úr óv minden béremeléstől, mivel az információ szerint ez a kormánynak nem volna Kellemes, mint azt legutóbb a miniszterelnök kijelentette. Éppen a megállapítható drái