Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

1969. szeptember 7. »unaittmi navto 3 Az erő és akaral szimbóluma A nagy mű készen áll Az Idei bányásznap nagy és f szimbolikus eseménye: teljes egészében befejeződött a komlói Zobák-akna építése. Ez | a kis Írás egyetlen célt szol­gál: pont szeretne lenni egy korszak, s egy bosszúra nyúlt vita végén. Tizenhat évvel ezelőtt, 1953 tavaszán kezdődtek meg a magyar bányaépítés eddigi legnagyobb szabású munkála­tai Komlón, az akkor még erdővel borított zobáki hegy­tetőn. A Bányászati Tervező Iroda által kidolgozott terve­ket a Minisztertanács és az Országos Tervhivatal mara­déktalanul jóváhagyta, s bár az előkészítésre alig-alig volt idő, néhány próbafúrás után az aknamélyítők azonnal mun­kához is láttak. Miért kellett? A valamikori „pionírok” ma már nem ismernének rá a táj­ra: a cser-dzsungel helyén Kö- zép-Európa legszebb bányaüze­me áll. Épület, gép és ter­mészet csodálatos összhangja ez a létesítmény, mely mére­teivel is egyedülálló a kör- ryező országokban. A két egymás közelében lemélyített ikerakna átmérője 6,8, mély­sége 650 méter. Az építkezés összköltsége 1 milliárd 247 millió forint volt — több mint négyszer annyi, mint a Mohácsi Farostlemezgyár be­ruházási költsége. De nem­csak a méretek és költségek e’.é kívánkozik a „leg” szócs­ka — ez a bánya ugyanis a hazai beruházástörténet egyik legvitatottabb létesítménye, s mint ilyen a legszenvedélye- sabb szakmai viták célpontja volt hosszú éveken át. Nincs Magyarországon még egy ipari objektum, melynek „bölcsőjét” annyi barát és annyi ellenség állta volna körül, mint Zobák- aknáét. Vitatták a telepítés helyének helyességét, a mé­retek megfontoltságát, sőt még azt is, kellett-e egyáltalán? Az irattárak gondosan őrzik az egykori termelési jelenté­seket. vitairatokat. Áttanul­mányozásuk egyértelműen tisz­tázza a kérdést: kellett. A Dunai Vasmű felépítése, illet­ve folyamatos fejlesztése olyan nagymérvű kokszhiányt te­remtett, melynek importból történő kielégítését a leggaz­dagabb országok is nehezen vállalhatták volna. A vasmű szénigénye különösen az 1955 —57-es évek között nőtt ug­rásszerűen. A helyzet súlyos­ságának bizonyítására csak egyetlen adatot: míg 1955-ben egy deka koksz-szenet sem Importáltunk, 1958-ban már 1,5 millió tonna volt a beho­zatal. S ami a legmeglepőbb: ellátásunk szinte kizárólagosan az Egyesült Államok jóindu­latától függött, a behozott mennyiség zömét ugyanis az USA-ból kaptuk, Fiúmén ke­resztül ... Az elhúzódás okai A másfél évtizedig tartó építkezés minden eseménye magán viseli gazdasági éle­tünk tipikus gondjait A hely­Űj székhazat kap az árvízvédelem Mohácson Modern, központi fűté- ses, igen vonzó külsejű székház épül Mohácson, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság számára. A négy és fél milliós költ­séggel épülő új székhá­zat a Baranya megyei Építőipari Vállalat épí­ti, s jelenleg már a gé­pészeti szerelésnél, és egyéb szakipari munkák­nál tart. A műszaki át­adás október 31-én lesz. Az épület földszintjén új szakaszmérnökség, és az árvízvédelmi hatóságok Irodái foglalnak majd helyet. Szovjet gépbemutatón a mérnök szemével Kitűnő traktor újdonságok — Érdekes speciális népek — Szakmai kuriozitások A szeptember 3-án Buda­pesten, a Mezőgazdasági Kiállítás területén megrende­zett, szovjet mezőgazdasági gépbemutatón a Baranya me­gyei AGROKER-t Víg Miklós gépészmérnök, a vállalat szakértője képviselte. A Szov­jetunió Mezőgazdasági Gép­gyártási Minisztériuma által rendezett bemutató iránt mél­tán nagy volt az érdeklődés országszerte. A bemutatott gé­pek megfeleltek a várakozás­nak, itt minden mezőgazda- sági gép látható volt, amit ma a szovjet ipar gyárt. Víg Mik­lóstól mi csak a gépújdonsá­gok iránt érdeklődtünk. KANDIDÁTUSOK Dr. Czeglédi Béla, a Mecseki Ércbányászati Vállalat Kísérleti, Kutatási és Automatizálási üzemének vezetője — Szabadpolcbs könyvtár Olasz községben. A baksai ter­melőszövetkezet az olvasómoz- gálom keretében, társadalmi munkában, szabadpolcot ké­szít az olaszi könyvtár ré- •xere. kijelölés — most már ez is kétségtelen —, valóban lehe­tett volna pontosabb, s körül­tekintőbbek lehettek volna az országos igények és lehetősé­gek felmérői is. A zobáki iker­párnak ugyanis két elvetélt testvére is van: a hetényi aknák. Nyolc, illetve hat esztendő­vel a munkák megkezdése után mindkét helyen aggasztó­vá vált a helyzet; a beterve­zett 2 milliárd forint közel negyven százalékát felhasz­nálták, a befektetésnek azon­ban mindaddig egy fillér ho­zama sem volt. Zobák-akná- nak a tervek szerint 1967-ben kellett volna belépnie a ter­melésbe, Heténynek 60-ban. Az egyszerre-mindent-akarás tehát viszonylag hamar meg­bosszulta magát: a két testvér egymás elől „ette el a kenye­ret”. Dönteni kellett, s ez a döntés már a „hideg” ész ter­méke volt: az az aknapár épül­jön tovább, melynek készült­ségi foka magasabb, s amely hamarabb képes termelni. Az első termelő év: 1964 volt. Ekkor 150 vagon szenet adott Zobák naponta. Ma 250- nél tartanak, s bár a régi ne­hézségek mellé (szokatlanul nagy mélység, gyúlékonyság) újak is támadtak, néhány éven belül reális lesz az aknával szemben támasztott 300 vago- nos követelmény. A győzelem ára A magyar aknamélyítők Zo­bák előtt még sohasem tűztek maguk elé ekkora célt: a két mammut-akna tervezett mély­sége 1000 méter. De a feltáró és termelőcsapatok se vágták még ekkora fába a fejszéjü­ket; az üzem első szintje is 571 méter mély... A két tröszt — a komlói és pécsi —, egyesülése, valamint a jövő­vel kapcsolatos országos dön­tések megszületése után meg­gyorsult, s a későbbiekben menetrendszerűvé vált a be­ruházás előrehaladása, bár az építők és irányítók között egyetlen ember se volt, aki azt mondhatta volna: tudom, mit hoz a következő méter... Az üzembehelyezésig — ennek ellenére — viszonylag minden simán ment. A győzelem árát ezután kellett megfizetni. Súj­tólégrobbanás. Kőzetkitörés az aknában. Omlások, tüzek. Vol­tak, akik még az akna nevét is meggyűlölték, s voltak, akik mindent elkövettek, hogy Zo- bákra kerülhessenek... Aztán csendesebb évek jöt­tek, s elkoptak az indulatok is. Zobák ma egy üzem a többi üzem között, se nem rosszabb, se nem jobb. Szén- vagyona hatalmas, a szén mi­nősége kifogástalan. Valami azonban mégis megkülönböz­teti a többi aknától, mert amíg a pécsi üzemek egy ki­csit a múltat, Kossuth a je­lent, úgy Zobák a szénme­dence jövőjét jelenti. Mert — minden kétséget kizáróan — a jövő a kitűnő minőségé, a korszerűségé — és, sajnos, a mélységé. B. S. Intézetnek volt egy pályázata. Elfogadtam, bár a fizetés igen kevés volt. Már ott urán té­makörben dolgoztam. Az as- pirantúrám anyaga: ritkafé­mek technológiája. így aztán lépésenként közeledtem mos­tani beosztásomhoz. — Hány évig tanult? — A tudományos ismeretek 10 évenként megkétszereződ­nek. Ahhoz, hogy egy mér­nök az is maradjon, állan­dóan tanulni kell. Ha nem: gyakorlatilag 5 év alatt meg­szűnik annak lenni. Hát a 40- ből kénytelen voltam 30-at tanulni. — Egy könyvtárnyi olvas­mányt „elfogyaszthatott”... A könyvszekrényből vas­kos szakkönyvet vesz elő. La­pozgat benne. Szinte csak ma­gának mormogja: ez nem kell, ez sem. — Na itt van. Az acetát komplexek. Erre szükségem van. Ezt elolvasom. Így kell érteni nálunk az olvasást. — Mindent figyelemmel kell kí­sérni. Folyóiratokat, könyve­ket. Tudni kell mi történik a világban. — Példaképe...? — Nem hiszem, hogy léte­zik egyetlen tudós is, aki azt képzeli magáról; megváltom a világot. A tudományos mun­kások feladata egy-egy mo­zaikot, porszemet beleépítem az egyetemes tudományba. — így születik az új, a mara­dandó, a törvényszerű. Tehát olyan értelemben nincs pél­daképem, mint a gyerekeknél rpondjuk, Albert. Viszont nagy tisztelője vagyok — fel­emeli az előbb látott köny­vet — Alekszej Petrovics Za- firovnak. A Szovjet Tudomá­nyos Akadémia levelező tag­ja, az urán technológia elis­mert tudósa. — A tudományos vagy gya­korlati munkát szereti job­ban? Nyugdíjas férfiakat SEGÉDMUNKÁSNAK felveszünk J elen tk ezés: Pécsi Vegyesipari Vállalat Pécs, Irányi D. tér 9. ELADÓ! Szentlőrinc Virág utcai részén (vasút­állomás közelében) az ÁFÉSZ saját tulajdonát képező 4 db 200 négyszögöl terület nagyságú házhely. Érdeklődni: SZENTLÖRINCI ÁFÉSZ IRODÁJÁNÁL reggel 8—1.6 óráig. — Az üzemvezetés, irányí­tás, adminisztratív feladatok az energiám 60 százalékát fel­emésztik. Sokszor bosszanta­nak a mindennapi problémák. De hát meg kell teremteni a tudományos munka feltételeit, a körülményeket. A termel- vény értékesítése is nagy fel­adat ... így van ez. A tudo­mánynak semmi értelme a gyakorlat nélkül. Ezért egy­formán fontos ... Azért job­ban szeretem a kísérletezést. — Család? Szórakozás? — Mit nevezünk szórako­zásnak? Engem szórakoztat­nak a gyerekeim. Egyébként azt hiszem egy kicsit a mű­szakiak periférikus területnek tekintik az irodalmat, művé­szetet. Ez alól én sem vagyok kivétel... Társadalmi elfog­laltságok. Politikai tájékozó­dás ... A tudományos ered­ményeket nemzetközi vi­szonylatban szabad csak ér­tékelni. Ez pedig szervesen összefügg a politikai fordula­tokkal ... Nehéz ma komp­lett embernek lenni... — Mi fontosabb a szorga­lom vagy tehetség? — A szorgalom rengeteg dolgot pótol... A szorgalom­mal felszedett anyagot rend­szerezni kell, aztán következ­tetéseket levonni... Ehhez már érzék is szükséges. — Ügy is mondhatnám: tehet­ség ... A fene tudja. A kettő csak együtt vezethet valami­re. Egyre türelmetlenebbül vá­laszol. Tudományos előadás­ra készül. Abban zavarom. Az asztalán jegyzetek sokasága. Kusza ábrák. Vegyjelek. — Van arra lehetőség, hogy új elemeket fedeznek fel a Holdon? — A mai tudomány nem zárja ki a lehetőségét, mint ahogy a tudomány határait is még becsülni is lehetet­len... Lombosi Jenő — Szakmailag is rendkívül érdekes volt a bemutató. Az új típusok valóban sok új­donságot, érdekes technikai megoldást hoztak. Rám a leg­nagyobb benyomást ilyen te­kintetben is az erőgépek tet­ték. Bemutattak például egy hazánkban kevéssé ismert gu­mikerekes traktor újdonsá­got, melynek érdekessége a léghűtés. Léghűtéses traktor nálunk pillanatnyilag nincs forgalomban, ezért ez szak­mai kuriozitásnak is számít. Kétféle változatban, egy negy­ven és egy 20 lóerős kivitel­ben mutatták be. . ; ; Ismeretes, hogy az NDK- ból importált léghűtéses trak­torok nem váltak népszerűvé a hazai gyakorlatban. A szak­emberek érdeklődéssel várják a szovjet léghűtéses erőgépek bemutatkozását. Nem kisebb szakmai kíván­csiságot keltett egy ugyancsak kuriozitásnak számító erő­gépújdonság, a 200 lóerős óriás gumikerekű traktor, amelyről Víg Miklós a kö­vetkező méreteket adta meg: pótkocsija háromtengelyes és egyszerre 12 tonna súly fér rá, a 2,2 méter széles kultivá- torából hármat lehet egybe­kapcsolni, vezetőgépének szé­lessége, 3,6 méter. Nyolctagú 2,8 méter széles ekéjével 27 centi mélyen tud szántani óránkénti viszonylag igen ma- ' gas, 8—9 kilométeres sebes­séggel. Az óriás traktor ára nem kevésbé óriás: munkagé­pei nélkül kb. egymillió, mun­kagépekkel együtt összesen 1,3 millió forint, tíz MTZ árá­val egyenlő. A bemutatott s traktor a Lajta-Hansági Ál­lami Gazdaságé volt, de a Bolyi Állami Gazdaság is megvett egyet, amely a na­pokban meg is érkezik Boly­ba. A lánctalpas traktorok kö- s»™ zül újdonság a DT—75 . amely egy tökéletesített pél­dány, 95 lóerős motorral, 1970-ben kapható lesz. Feltét­len említést érdemelnek a ha­zánkban oly népszerű MTZ traktor-család új tagjai, az MTZ 50-es utóda az MTZ 80-as — amely 75 lóerős. A másik új „családtag” az MTZ 52, amelynek érdekessége a négykerék meghajtás. Vala­mennyi import traktor közül — mondja Víg Miklós — be­leértve a csehszlovák és né­met gépeket is, a szovjet MTZ traktorok a legnépszerűbbek Baranyában. Legfőbb erényük a nagy üzembiztonság. Az AGROKER az idén szeptem­berig 120-at adott el belőlük, így a kereskedelem és mező- gazdaság egyaránt türelmet­lenül várja az új importgé­peket. A munkagép-újdonságok közül a cukorrépa- és burgo­nyabetakarító gépek keltettek figyelmet, bár technikailag nem hoztak újat, a megfelelő cseh és német gépekhez ké­pest. A legtöbb érdeklődőt mégis a régen várt SZK—5-ös gabonakombájn vonzotta. — Ez az SZK—4 utóda, de lényegében minden technikai paraméterét megjavították. — Tökéletesebb és formáját te­kintve is tetszetősebb az elő­zőnél. És az ára, ami nagyon döntő, fele annyi, mint a né­met gabonakombájné. Víg Miklós az SZK—5-ös- nek nagy jövőt jósol Bara­nyában. A kombájnt szeren­csésen egészíti ki az ugyan­csak első ízben bemutatott bálafelszedő, ■ és gyűjtőkocsi, amely teljesen automatikusan működik A szerdai bemutatót, illet­ve a gépek kipróbálását kö­vetően indulnak meg a be­hozatali tárgyalások, a szovjet és magyar kereskedelmi szer­vek között. Reméljük, ezek eredménye sok értékes szov­jet mezőgazdasági gép im­portja lesz, már 1970-ben. Szürkéssárga meddőhányó látszik az ablakából. Távo­labb a hegy, amelynek gyom­rából idekerült a kő. Odakint szemet bántóan szikrázik minden. Az üzemvezetői iro­dában azonban tompák a fé­nyek. Alig-alig látok vala­mit, ami elvonja figyelmemet az üzemvezetőről. Nem is em­lékszem másra: egy fekete fa­litábla, alatta kréta, törlőru­ha. Néhány cserép virág. Vízi­pálmák. Könyvszekrény. Az üzemvezető fehér vászoning­ben. Napbarnított karja lát­tán arra gondolok: szereti a fizikai munkát. — Nehezen fárad...? — Bárcsak sokáig így men­ne a munka... — Hány órát tud dolgozni naponta? — Ki tudja? Nem úgy van, hogy leteszem a tollat vagy kapát... Még akkor is az it­teni dolgok járnak fejemben, ha mással foglalkozom... — Persze, nem mindig egyfor­mán vagyok munkaképes. -— Van úgy, amikor manuális munkát tudok végezni. Déván amikor csak rendszerezek, ad­minisztrálok. Mindig a szel­lemi állapotomtól függően. Az egyetemen is, ha fáradtak vol­tunk, rajzoltunk... Jó étvá­gyam van, 7 órát rendszere­sen alszom... — Milyen korban a legter­mékenyebb az ember... — Adottság kérdése. Én 32—33 éves koromban vettem észre, hogy jobban rendsze- reződnek gondolataim, mint addig. Hogy meddig? Remé­lem, sokáig. — Gyerekkorában választot­ta ezt a „szakmát"? — Mindig a kísérletezés, kutatás állott közel hozzám annak ellenére, hogy paraszt­gyerek vagyok. Az egyetemen elhatároztam: ha csak egy mód van rá, ezen a területen dolgozom. A Fémipari Kutató

Next

/
Oldalképek
Tartalom