Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-30 / 226. szám
1Í69. szeptember 30. Dunantmi napio 5 Szövetkezeti szekció a Közgazdasági Társaságban A megalakulás időszerű volt — ezzel kezdte megnyitóját dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei csoportjának elnöke, a társaság új szekciója: a szövetkezeti szekció alakuló ülésén. Ez alkalomból tegnap délután a Technika Házában több mint negyven szövetkezeti — MÉSZÖV, KISZÖV, MÉK, és ÁFÉSZ — közgazdász jött össze. Dr. Nagy József megnyitója után dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese tartott előadást a szövetkezeti politika időszerű kérdéseiről. Előadásából a következőket emelnénk ki: Az állami vállalat és a szövetkezet jogilag egyenlő, azonban a szövetkezetek nem tudnak élni ezzel a jogi egyenlőséggel, az új mechanizmusban eleve hátránnyal indultak. Holott a népgazdaságnak feltétlen érdeke, hogy a szövetkezetek az állami vállalatokkal párhuzamosan fejlődjenek, a piacon ki kell elégíteni azokat az igényeket, amelyeket a nagyvállalatok nem képesek kielégíteni. Jellemző például, hogy hazánkban — de a szocialista országokban is — a kis- és középvállalatok aránya alacsonyabb, mint az iparilag fejlett USA-ban. Ha a termelői ágazatot fejlesztjük, fejleszteni kell a kereskedelmet és a szolgáltató ágazatot is. A szövetkezeteknek több fejlesztési lehetőséget kell adni, hogy az indulásnál is meglévő hátrány kiegyenlítődjék. Vita folyik arról — mondotta dr. Kovács Sándor —, hogy az eszközlekötési járulékot — mivel itt a tagok, mint tu- ajdonosok saját befektetéséről van szó — indokolt lenne visszahagyni a szövetkezeteknél. Mint célszerűt uegemlííette: a szövetkezeik önkéntes alapon létesítsenek közös alapot, amely mintegy a szövetkezeti bank szerepét töltené be. Szükségesnek tartotta topábbá a tulajdonosi érdekeltig fokozását, vagyis, hogy a tagoknak nagyobb beleszólásuk legyen a fejlesztési kérdésekbe. Az elnökheyettes többször is hangsúlyozta: forozni kell a szövetkezetek versenyképességét, amelynek útja a kooperáció — egyes tevékenységekben — továbbá az egyesülés. Dr. Kovács Sándor előadása után Fodor Imre, a szekció vezetője ismertette az éves munkatervet. A Köz- gazdasági Társasággal való : özös rendezvényeken kívül a szekció több előadást, vitát, továbbá üzemlátogatást szervez. | Országos fodrászverseny az Olimpiában Gratulálnak egymásnak a kupagyőztes pécsi csapat tagjai ÓIRA ITTHON A KUPA Szabad hazában — Lenin útján Fstélyí frizura Vasárnap délelőtt a pécsi Olimpia étteremben rendezték meg negyedik alkalommal az I Országos Pécsi Kupa fodrász- | versenyt hét csapat részvéteiével. Dr. Németh Lajos, a j Városi Tanács vb elnökhelyet- I tese nyitotta meg a vetélkedőt , és tíz óra után néhány perccel megkezdődött a küzdelem. I Az egybegyűlt kíváncsiak — ■ közel kétezer ember fordult! meg vasárnap az Olimpiában | — feszült érdeklődéssel fi-1 gvelték az eseményeket. Este hét óra után került sor az eredményhirdetésre. A Pécsi Kupa mellett rendezték i meg a Baranya bajnokságot, ! és a II. és III. éves tanulók I versenyét. A II. éves tanulók mezőnyében női vízhullám fésülésben Nagy Éva lett az első, magánkisiparos tanulója. — A III. éves tanulók közül azonos pontszámmal Kovács Ágnes, a Pécsi Fodrászipari Vállalat és Földesi Angyalka. a B. m. Fodrász Ktsz tanulói bizonyultak a legjobbnak. Férfi angol hajvágásban Baranya; bajnoka Schreiner József, a Pécsi Fodrászipari Vállalat j versenyzője. Plasztikus fésű- ! lésben Hammer György, az j összetett versenyben Linka Dezső, a B. m. Fodrász Ktsz versenyzői nyertek első díjat. A női számok győztesei a Baranya bajnokságon: vashullám fésülés — Rajnai Györgyné, B. m. Fodrász Ktsz. Vízhullám fésülés — Schreiner József né, Pécsi Fodrászipari Vállalat. Estélyi vízhullám fésülésben Szűcs György, a Pécsi Fodászipari Vállalat versenyzője lett első. A női összetett versenyben Rajnai Györgyné lett Baranya-bajnok. A csapat- versenyben Baranya bajnoka ' a Pécsi Fodrászipari Vállalat csapata lett. Az Országos Pécsi Kupa férfi számaiban elsöprő győzelmet aratott Schreiner József, aki mindkét számot, és az összetett versenyt is megnyerte. Hasonló szép teljesítményt mondhat magáénak Dózsa I Andrásné, a Pécsi Fodrász- \ ipari Vállalat versenyzője, aki 1 négy győzelmet szerzett, a három női számot, és az össze- j tett versenyt nyerte meg. A csapatversenyt és a Pécsi Kupát a Pécsi Fodrászipari Vállalat csapata nyerte, a második a kupát eddig védő Budapesti Állami Fodrászat, harmadik pedig a Szegedi Állami Fodrászat csapata lett. Megalakult a mozgalom parancsnoksága Tegnap délelőtt Komlón, a Városi Pártbizottság, a pécsi helyőrség, valamint Komló város úttörőcsapatainak képviselői jelenlétében a Lenin téren a megyei Úttörő Elnökség nevében Benkő Gyula, a Baranya megyei Úttörő Elnökség elnöke nyilvánosan bejelentette a „Szabad hazában — Lenin útján” mozgalom Baranya megyei parancsnokságának megalakulását. Átadta a parancsnokságnak a megye úttörőinek zászlaját, az úttörők megyei becsületkönyvét, amelybe a mozgalomban kiemelkedő eredményt elérő úttörők nevét fogják bejegyezni, és fényképét elhelyezni. Átadták a parancsnokság bélyegzőjét is, melyen Szabad hazában — Lenin útján mozgalom Baranya megyei Parancsnoksága, Komló 1969—70 felirat van, valamint az alapokmányt, amely meghatározza a parancsnokság feladatait. Ez a parancsnckság arra hivatott, hogy segítse az úttörők munkáját a sikeres felkészülésben hazánk fel- szabadulásának 25 éves és Lenin születésének 100 éves fordulójára. Megalakulásának alkalmából a parancsnokság kiadta első felhívását a megye úttörőihez, kisdobosaihoz, melyben tettekre, kutató-gyűjtő munkára szólítja a kispajtásokat. A héttagú parancsnokság a komlói úttörőházban állandóan ügyeletet tart. Somogyi Géza Hétfő reggel van, néhány perc múlva fél kilenc, ilyenkor szokott minden reggel kifolyni a titkárságon a kávé. s ilyenkor kérdezte eddig mindig valaki: hát Géza bácsi? Olyan volt ez a kérdés, mint valami kedves, családi szertartás része, elhangzott. néhány pillanatra csendet varázsolva, de választ senki se várt rá. minek is, hisz Géza bácsi már fel is tűnt, törékenyen, aktatáskával a hóna alatt, bepárásodott szemüvege mögül huncutul mosolyogva. S most kifolyt a kávé. a folyosón szétáradt meleg, kesernyés illata. s mi hiába nézünk a lépcsőházi feljáró felé. Nincs. Nem jön. Meghalt. Mindenki mást mond, legtöbben persze azt; két hete még semmi baja se volt... Bólogatunk, igaz, az utolsó napokban is olyan volt, mint bármelyikünk, sőt, a kedve, a szorgalma, a lelkiismeretessége talán még különb is. Az archívum volt az ő birodalma. Megpróbálom kinyitni az ajtót: mintha nem is ebbe a zárba való volna a kulcs ... S amikor végre engedelmeskedik a szerkezet, szinte mellbe üt a zsúfolt, dohos szobácska ridegsége: nem, ez a helyiség nem ilyen volt... Az asztal sarkán néhány félre tett könyv: mindennapra kiszabta magának a „kvótát”; nemcsak velünk volt szigorú, magával is. Ha érdekesebb cikkre bukkant, tízszer is megmászta az emeletet, hogy kezébe adja annak, akit megítélése szerint illet, de a fél várost bejárta, ha olyan szakkönyvről, tanulmányról hallott, aminek az elolvasása valami új dolog megismerésével kecsegtette. Tanár volt. Lapozgatom a könyveit, nézem a reszketeg betűkkel sűrűn telerótt jegyzeteket, s nem tudok szabadulni ettől a szótól. Tanár. TANÁR VOLT. Nem, nem pedagógus, pedagógusnak lenni könnyű, pedagógus sok van, de tanár?! Nem a foglalkozása, az élete volt a tanítás, a példamutatás; szenvedély, elhivatottság, szorgalom, bölcsesség és türelem — ez volt ő, s ettől volt tanár. Az lenne szép, az lenne méltó, ha mind eljöhetnének most hozzá, akiket tanított. Volt szécheny isták, tanító- képzősök, építők, bányászok. Nyolcvankét éves volt. Eszembe jutnak a kezei: két elgyengült, didergő madár. De tétlenkedni így se tudott. Naphosszat ott görnyedt az archívum mélyén, s írt, bár hétről hétre rosz- szabbul látott. A város volt a szerelme, a Mecsek, a Tety- tye, a rég elfelejtett római kutak, falak. Apró kis cikkei hol itt, hol ott jelentek meg, az olvasók többsége egészen biztos, hogy nem is sejtette, ki írta ezeket a halk, finom mívű kis cikkecskéket — csak a legritkább esetben írta alá a nevét. Akik megértették — mégis megtalálták. Egyszer szokatlan örömmel fogadott: nézd, mondta, ezt hozta egy mislenyi ember ... Apró kis cserépdarabok voltak, semmihez sem hasonlító föld-mé- lyi limlomok. Szép? Szép — mondtam —, de hát mi e2? Ez — mondta, s huncutul ragyogott a szeme —, kincs ... Gondosan selyempapírba ágyazta, és eltette a szekrény mélyén. Római kori vízvezeték-darabok voltak, égetett cserepek, amilyenek mázsaszám vannak, minden múzeumban. Mosolyogtunk, s nem értettük, mitől kincs az, ami értéktelen, pedig igaza volt: kincset ért az a pár darab cserép, hisz egy ember az ő kedvéért hagyta ott a mezőt, s jószíwel neki hozta... Szorgalom, szerénység, jókedv és szeretet — ez volt ő. A kisfiam jut eszembe, aki szintén ismerte őt — melyikünk gyereke nem ismerte itt a szerkesztőségben? —, s aki két évvel ezelőtt a télapóünnepség után (Géza bácsi volt a Télapó) azt mondta: Télapónak legjobb a világon ... Ugyan — mondtam —, a Télapónak sok a dolga, de ő letorkolt: mégis csak neki a legjobb, mert a Télapó sose hal meg .., Szombat este történt. Csendben, ahogy illett hozzá. Somogyi Géza a történelem és földrajz tanára elment. Volt, nincs — Írnám, de félúton álljt parancsol valami a gépnek. Nem, ez nem igaz. ö azon kevesek egyike, aki nem múlt el nyomtalanul. Bér ami történt, az úgy is rettenetes. Meghalt egy tanár.., Békés Sándor IN MEMOR Í r ülönős esetet kértél tőlem, amit félszázados nevelőmun- a után kétezernél is több tanítvány őzül válasszak ki. De nincs ám két i gyforma levél a fán, nincs két egy- ornia gyerek az iskolában, ahány, mind különös eset. Típusokba leliet- e foglalni őket, de így nevelni .annyit jelentene, mint Prokusztesz ágyába fektetni, s amelyik hosszabb abból levágni, a rövidebbet meg kinyújtani. Nem lehet így nevelni. — Meg kell ismerni egyenként, s miután alaposan megvizsgáltuk a nyers masszát, akkor fogni hozzá az alakításhoz. Tudod, szeptemberben : arminc-negyven kíváncsi szempár ' izsgálju azt a katedrán ülő félelmetesét és mérlegeli, mit lehet kezdeni vele. Dehogy gondolják, hogy az Is, miközben beszél hozzájuk, ismerkedik velük, már keresi Is melyiket, hol lehet kézbevenni, blzto- an tartani, hogy egy kis tudást és ok-sok emberi magatartást öntsön uelé. Évtizedek alatt nagyot változott az ember, az emberek egymáshoz való viszonya, de a mi munkánk az emberformálás, nem. Ma is, mint mindig, előttünk a cél, abból a kis csemetéből egész embert nyúrm, olyat, aki felismeri és megtalálja majd helyét a közösségben es ott munkája fontosságának tudatúban stüárdan állja meg helyét. IÁM PISTIKE Lázas idők voltak. Az ötéves terv sz mai röpködtek a levegőben, elképesztve a hitetleneket. Mérnökök, orvosok, technikusok tízezreit követelték. És hangzott a jelszó: arccal uz iskola felé! Nem szabad lemorzsolódni, a nevelői: felelősek ezért. Ez egyelőre annyit jelentett, hogy kettőzött óraszám szakadt a nyakunkba összes sallangjával. Mi lesz itt az egyénenkénti foglalkozással? A balszélső negyedik sorban ült. .56! táplált, mindig rendesen öltözött & erek volt, szürke szemének tekintete nyílt, érdeklődő, az esze is jól fogott. Örákon csendesen viselkedett, nem próbálta ki, meddig ér a tanár türelme. Általános megállt., ,'tás volt, hogy nem lesz vele sok bajunk. Aztán sűrűn elmaradt az előadásokról. Már pedig akkor nagy vörös kartonra be kellett jegyezni hetenként és hónaponként, hogy mennyi az ig. (igazolt) és nem ig. mulasztás, aztán összegezni, alulról felfelé, balról jobbra. Imponáló p_.sósságot követelt és hajmeresztő volt. A határ is meg volt állapítva, hogv hány ig. és nem ig. után távo- lítandó el a delikvens. JÓ FIÚ Egy-két komoly intés után az én fiam rubrikái üresen maradtak. — Aztán újra kezdte. Aztán már nem is Igazolt. Előmenetelében azonban nem mutatkozott hiány. Édesanyja a bányánál dolgozott reggeltől estig, nem ért rá eljönni szülői értekezletre. Ügy karácsony tájba már át is lépte a vészes nem ig. határt. Ki kell zárni, volt az általános vélemény, a szabály az szabály. Ebbe nem tudtam belenyugodni és egy zi- mankós téli estén nem a legjobb hangulatban mentem ki egy sötét, sáros utcába. A deszkakapun a felírás: Vigyázz, a kutya harap! Már tombolt is a fenevad. ZÖrgetésre, végre kijött a háztulajdonos, és mondta, hogy csak a falmentén haladjak, ódéig nem engedi a lánc a kutyát. Mutatja az ajtót és hozzáteszi, hogy csak a nagymama van itthon. Zord arccal léphettem be, mert a kedves arcú nénike igen megilletőd- ve fogadott. Szegényes, tiszta lakás, a konyha köve vörös, a szoba padlója fehérre sikálva. A szegénységet így látni fájóbb, mint rendetlenségben, szennyben, piszokban. De biztatóbb is. Megenyhültem és beszélgettünk. Pistike? Nincs még itthon, barátainál van biztosan. Tanulnak, teszi hozzá bizonytalanul. Pistike jó fiú, nekem mindig segít, soha nem felesel. Ennek a bizakodó mosolygó nénikének én nem tudom megmondani, hogy a Pistikét kizárás fenyegeti. Maradok tehát és várok. Aztán megjön az anya. Munkától elgyötört, korán megőszült, szomorú arcú asszony, úgy látom tisztában van vele, mit várhat. Betoppan Pista is. Mikor meglát, magabiztos fellépése megtörik. Nos, fiam? Lehajtott fejjel mondja, dolgozni akarok, értük. — „Nincs szükség a te munkádra, — csattan fel az anya — neked csak tanulnod kellett volna, persze a régi haverok, nem tudtál lemondani róluk” és kezébe temette arcát, zokogott befelé. Pista megrendültén ült s alig érthetően motyogta: Most már elkéstem. Hallgatunk, s míg gondolkodom a teendőn, nagymama reszkető szavait hallom újra, Pistike jó fiú. És látom a barna szemeket, amik könnytől fényesek. Ez a fiú nem hazudott soha. Eszes és önérzetes, mint itt valamennyien. Egyik se esdekel irgalmat, csak azok a reszkető ajkak bizonygatják, Pistike jó fiú. Már határoztam. És most a fogást keresgélem — ezen múlik minden —, amivel ezt a gyermeket biztos kézbe, szilárdan foghatom . .. „Holnap eljösz az iskolába, nem mented ki magad, többé indokolatlanul nem mulasztasz, pajtásaidat pedig elhagyod. Nézd az édesanyádat! Ezt az életet, ilyen öregséget szántál neki? Kezet hát rá!” Vonakodva tette kezét az enyémbe és kipirulva, fényes szemekkel, szótlanul megszorította. A többi már nem is érdekes. Az sem, hogv harmad vagy negyedévben kimaradt, mert otthon mégiscsak rászorultak keresetére. Végzett az esti tagozaton. Az is olyan visszatérő kép, hogy büszkén vezet a karján egy kislányt, majd hogy együtt hajolnak fontoskodva a kocsi fölé, mert jaj annak a főkötőnek a szalagja, azt meg kell igazítani. Egyszer meglátogattam a régi lakást. Telezsúfolva új bútorokkal, az asszonyka boldogan csicsereg, lakást kaptunk, új fészket építünk, de anya nem akar velünk jönni most a kicsit sétáltatja. Keresőn nézek körül és Pista megérti. Nagymama elment, mondja, szépen, csendesen ment el. Vajon sejted-e Pista fiam, hogy azok a barna szemek, amelyekből áradt a bizakodás, az emberi jóságba vetett hit, hozták a fordulatot életedbe? Mikor búcsúzom, arcukról nem a meggörnyesztő hála, hanem a szeretet sugárzik és a nevelőnek ez mindennél nagyobb jutalom. Somogyi Gém
