Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
1969, sieptembei 20. Dutiantmt n a»i o Az új fedett fürdőpalota hallja A i elmúlt tíz évben gyógy- fürdőink hatalmasat fejlődtek. A régiek megifjod- tak, elég talán Hajdúszoboszló, vagy Harkány példájára utalni. Az olajkutatók fúrói is egymás után hozták felszínre az értékes hévizeket. — Ma már a Dél-Dunántúlon egésiz fürdőlánc nyúlik végig Harkánytól Zalakarosig, valamennyi kitűnő gyógyvízzel és nagy fejlesztési tervekkel várja, hívja a fürdővendégeket. De korántsem jelenti ez azt, hogy a „fürdölánc” befejezett. Az olajfúrók még hozhatok napvilágra „újabb” vizekét, vannak még fürdők, amelyek éppenhogy most akarnak igazi gyógyfürdővé válni, például Csiszta. Allja-e a versenyt az újakkal Hévíz? Nos, Hévízen nem venni észre, hogy versenytársai születtek az elmúlt évtizedben. A kilenc holdas tó partjain nagyobb a nyüzsgés, mint tíztizenöt évvel ezelőtt. Autóparkolói már-már párizsias képeket idéznek, a nemzetközi forgalom igen nagy. Az autók táblái mutatják: szinte egész Európából összegyűlnek itt megcsodálni a tó zöldes vizét, amelyben változatlan szépségben pompáznak a tündér- rózsák. Amolyan új szokás is kialakult. Az új télifürdő palotákba is beillő halijában a parányi medencében forintosok, cseh koronások, schillin- gek és még ki tudja milyen nemzetiségű pénzdarabok felett ringatja magát a víz. Aki itt járt, bedob egy pénzdarabot. Olykor egy vödörre való i is összejön naponta ... Az új palota fürdő — ez talán a legtalálóbb meghatározás, hiszen a remek építményhez a fedett fürdő elnevezés szegényes — 1000 személyes modernvonalú épületét a múlt év i novemberében vették birtokba Hévíz vendégei. A 70 millió forintos költséggel felépült palota egyike Európa legkorszerűbb gyógyfürdőkombinátjának. Két nagy medencetermet, hidromechano- és elektroterápiás gyógyosz- tályt, szénsavas fürdőt, 48 kádfürdőt, impozáns társas helyiségeket, fodrász szalont, eszpresszót rejt magában az épület. A medencéket az épület közelében feltárt gyógyvíz- kút látja el 42 Celsius fokos vízzel, amelynek gyógyhatása megegyezik a tó vízével. Ez a nagyszerű létesítmény szervesen illeszkedik bele a kórház épületsorába és új lehetőségeket nyújt a gyógyítómunka számára, és gyógyulást sok-sok beteg számára. A hévízi víz dicséretét aligha kell megírni. Hiszen a forrás már tízezer évek óta fortyogja fel a kénes vizet. Már a középkorban is említik, bár akkor még a Keszthelytől Eg- regyig húzódó lápvilágot táplálta és a cserzővargák hasznosították a lápi víz melegét. Felsőpáhok, Alsópáhok, Bol- dogasszonypáhok, mind a régi tímármesterség emlékét őrzik nevükben. A víz gyógyító hatásáról 1740-ben Bél Mátyás tett említést, az első fürdőházat pedig a Georgikon- alapító Festetics György építtette 1790 körül. Ott járt 1815- ben John Bright angol orvos, aki így írt az akkori fürdőről: „A környékbeli meleg fürdőt néztük meg, amely két mérföldnyire a Hévíz patak forrásánál fekszik. Mint fürdőhelyet alig érdemes említeni. A gróf nyilván csak az alsóbb néprétegek számára rendezte be. A parasztok nyáron eljönnek és a helyszínen orvost kapnak, aki a vérvétel vagy köpölyözés annyira kedvelt gyógymódjával kezeli őket. Az egyetlen hajlék egy nyomorúságos ház, amely nyáron kocsma, és vajmi szerény kényelmet biztosít”. Hol van már Hévíz azóta! Ma több mint kétezer embert fogadnak be az üdülők és szállodák, a „futó” látogatókat talán nyilván sem lehet tartani. A tó, Európának ez a legnagyobb melegvízű tava pedig vonzza az új és új csodáiéit. Mert Hévízt nem lehet csak egyszerűen tudomásul venni, megtekinteni, Hévíznek csak csodáiéi vannak. A csúz- zal. reumás nyavalyával baj- lódók az enyhülést adó vizet, a sima strandolok a víz si- mogatását — naponta 80 000 liter víz áramlik a forrásból a felszínre, ami mozgásban tartja az egész tavat, ettől a simogató érzés —, dicsérik. A gyerekek gyűrűjében dolgozik az árnyékképvágó mester. Ki tudja már hány éve, nélküle nem is tudnám Hévízt elképzelni — ő is tehát egy kisebbfajta csoda. A fürdőtelepre vezető út mentén mindig áll néhány nyugati kocsi. Utasai ujjongva bámulják a vén gémeskutat, szorgalmasan csattogtatják a fényképezőgépeiket — ők is megtalálják tehát a maguk csodáját. Jönnek, jönnek, szakadatlan az emberek, Hévíz varázsa még mindig friss és rabul ejti a vendégeit. De erről a varázsról hadd szóljon inkább Szabó Lőrinc szonettje: Hogy füstöl a csúzölő csodató sárkánytúrta büdössárkrátere a téli fák közt! Hogy száll ég fele a kék víz, a bolond víz! Mintha hó pelyhezne, fölfelé, vagy illanó ingét türdérraj vetné szakadatlan (bujkálva persze, mert máris amott van, mikor szinte itt látod villanó habtestüket)... Hogy játszik, imbolyog lassan s puhán a fehér pára! Hogy böfög s foszlik végtelenbe a táj! Rőt lótusz a vizen, zöld levelén a nyarat vartyogja kollégám, a béka, s a parton még vacog a február. GI<Ja Attila, Réder Zsuzsi, Denke Janika Hétéves zenészek komolytalan royaí Több barátom akad az aprók világából. Ez az eset a legapróbbal történt meg. Ismerkedésünk régi keletű és megbeszélésünk az élet minden területére kiterjed. Egyik utolsó találkozásunk mély nyomot hagyott bennem. Amikor összebotlottunk, éppen hazafelé ballagott az óvodából. Szólok neki. Kissé felragyog az arca és odajön, de nagyon levert. — Mi a baj, Apró? — Megvert engem az én Petikém! —■N és hullik a könnye. Ahá! Itt komoly lélektani válságról van szó! — Hogy, hogy megvert? Miért? — Mert nem akart az én barátom lenni. őszintén csodáltam ezt a barátságot eddig is. Pétiké i fél fejjel nagyobb, idősebb; és belemen.ősebb volt. Már ez ‘ is meglepő volt, hogy ezt a ! kis gyámoltalant örökbefo- | gadta. Most fölbomlott a sző- i vétség. Miért nehéz gyereket nevelni? — Hát nem akart a barátod lenni és kész! Ne törődj vele! De miért vert meg? — Mert én azt mondtam, legyél a barátom Petikém, de ő a Kovácsot választotta. Persze a kis mafla ragaszkodott hozzá, a Pétiké únta és lekevert neki egyet. Sajnálom szegényt, de ez bel- ügy. Intézzék el egymás között. Valami azért furdalt. Mi gz ördögnek tűri, hogy megverjék? — Hát te gyámoltalan, miért hagytad, hogy megpofozzanak? — Erősebb az én Petikém! (Megpofozta, de rendületlenül Petikézi tovább.) — Erősebb, vagy nem, azzal ne törődj. Ne kezdd a verekedést, de ha bántanak, menj neki, mint a Cirmi a Zsuzsának! Népes macskacsaládjuk erre pompás gyakorlati pedagógiai példát szolgáltat, mert a gyakori csata ott zajlik le az orrunk előtt. A Cirmi kisebb, de imponálóan verekszik, ahogy gyakori előadásaiból erről értesültem. Ezzel az egészet el is felejtettem. Egyébként is azt hittem, hogy az ügynek ezzel vége. Holnap úgyis barátok lesznek, és minden rendbejön. De nem lettek. Látom hogy külön járnak haza. Viszont az apró állandóan morfondírozik: — Megvert engem az én Petikém! De én még visszaadom neki — Adod a csodát! — mondom mert mesének tartom. De, amit az anyja mesélt tegnap, az mégis elgondolkoztató. Az ablakon át látja ám őket ismét együtt hazajönni. A fia csalja be a barátját: .KI A LEGÜGYESEBB VEZETŐ-.* 4969? oftsz/aoa autós vftélkecx? egysé&E's pályaj^jza »rouJHi.trecvBF.NFORiaJUn sabao. IraT. <w« < *■» Y'asarn&p, 21-éo 9 órakor a vásártéren ez évben is megrendezik a „KJ a legügyesebb gépkocsi zető” autós vetélkedőt. Az 50x70 m területű pályán a gk.-vezetők különböző ügyességi feladatokat oldanak meg. (Zászlók kerülése, garázs be-, kiállás, teljes körfordulat.) Jelentkezhet bárki, akinek érvényes gépjárművezetői engedélye van. Nevezés a helyszínen, nevezési díj klubtagoknak tt forint, nem tagoknak 30 forint. Egy gk.-val többen is indulhatnak. A vetélkedő kategóriánként kerül lebonyolításra és értékelésre. A női versenyzők külön kategóriában indulnak. Az első három helyezett kategóriánként a Bp.-i döntőn is indulhat. Az érdekesnek ígérkező vetélkedőt a kíváncsiak díjtalanul megtekinthetik. Óvodások a muzsika szép világában érzékű Zsuzsit állította be helyükbe. A zenekar Benjáminja, Denke Janika is megérkezik. Végigfut a sorok között; „Jó szerencsét!” — Apu bányász? — Nem, hanem taxis. De itt mindenki így köszön. Alig múlt hat esztendős tavaly, amikor bekerült a zen©, karba. Először kisdobos volt) de aztán kapott egy b-trombi- tát és ez év február közepén a vizsgán elfújta élete első „nagy számát”, az „Itthon vagy-e hidasmester” című kis gyermekdalocskát. Azóta a Janika repertoárjában már 11 gyermekdal szerepel. — Résztvettél koncerten is? — Igen — mondja halkan, aztán a golyós toliamat kiveszi a kezemből és firkál a jegyzetfüzetembe. Rajna} Henrik mondja el, hogy Harkány, ban ötven tagú zenekar kíséretével Jani és a másik kis trombitás, Sonkoly Anna — szintén hét esztendős — szólót játszottak. Megható látvány volt, amint a két gyerek kottából fújja — szép nagy kíséj rettel — a „Lánc-lánc-eszter- , láncot”. A tömeg tapsolt, Denke János b-trombitás, másodikos tanuló pedig előszedte zsebéből a kis angol modell-autót és félrevonult. A siker élményét sem ő, sem a kis Anna felfogni még nem tudta. Az idei nyáron szerepeltek a Balatonon többhelyütt is, egyszer a tévések is készítettek a koncertről néhány perces műsort A következő napi, esti közvetítést a kisebbek meg sem nézték, inkább han- curoztak a hálóteremben. Janika, meg a többiek eliramodnak, hirtelen csend les* körülöttünk. — Éppen ma délelőtt fejeztük be az óvodások felvételét — mondja a karmester —. Ilyen jó „anyagunk” még nem volt, mint az idei. Van vagy tizenöt olyan óvodáskorú, akiknél az ötös osztályzatot felkiáltójellel kellett még ellátnom, mert képességük rendkívüli. — Óvodások? — Igen. Itt van az óvoda a szomszédban. Az utánpótlást közülük biztosítjuk. Először csak ideszoktatom őket. Bevezetem a kicsiket a terembe, kezükbe adok elavult, már kiselejtezett hangszereket és azt mondom nekik: csinálhattok most, amit akartok, csak szóljon az a hangszer. Képzelje el, micsoda lármát csinálnak, a dobokkal, trombitákkal, kürtökkel. Én meg ülök az asztalnál és nézem őket. Később aztán próbálom rávezetni valami egységes ritmusra. Az a lényeg, hogy ritmusra préseljenek ki akármilyen hangot a hangszerből, vagy a dobból. Ez a kezdet.. Aztán hetek múlva lassú, nagyon gondos munkával vezetjük be őket a muzsika szép világába.,. Rab Perese Ezt olvasom az egyszeregye« irkából, hogy „ ... 1968. szeptember 1-én jelentkezett. Jó ritmusérzékű. Már a svábbáli műsorban mint kisdobos szerepelt...” A hétesztendős Denke Janiról van szó. — Kerítsétek elő Janikát, itt lakik a szomszédban! — szála jt egy kisfiút Rajnai Henrik tanár. % A gyárvárosi általános iskola udvarának végében néhány helyiségből álló kis épület van. A teremben székek, — Gyere be, Petikém! Mutatok valamit... Gyere Petikém, itt a konyhaajtónál van az, amit mutatni akarok! A* meg csak jött, hogy el ne mulasszon semmit. Nem is mulasztott A hazai konyha biztonságában, az ebédet készítő anyja orra előtt kétszer lelkiismeretesen képen teremtette a baráját úgy, hogy az nem óvodásnak, hanem egy általános iskolásnak is becsületére vált volna. Érezte viszont, hogy magyarázattal tartozik: — Ezt azért kaptad, mert te is megvertél engem. Most már hazamehetsz, Petikém! Szépen elbúcsúztak egymástól és udvariasan kikísérte, mert helyreállt a megsértett jogrend. Dehát erre tanítottam én? SsSUősy Kálmán a falon mennyezetig polcok — tele hangszerekkel. A sarokban bambisüvegek részére műanyag-rekeszek. Van itt becsületpénztár is, az ifjú „zenészek” saját kezelésbe vették a mini-büfét. A terem ajtaja tulajdonképpen mindig nyitva van. Itt zajlanak le az úttörőzenekari próbák, itt találkoznak a zenekar tagjai, egyéni próbákat is lebonyolíthatnak, de játszhatnak is: afféle klub ez az ötventagú zenekar számára. A gyerekek óraközi szünetben leszaladnak, leemelik a hangszereket, kipakolják a dobozból, megnézik, megdörzsölik a rezet, visz- szateszik, futnak az udvarra. Én meg a három legkisebbet keresem, akiket láttam már egyenruhában, ünnepségeken, térzenéken, dobokat, trombitákat cipelve. Gida Attila I. szárnykürtös. — Mi a nehéz, Attila? — A Csárdáskirálynőből a második meg a tizenkettedik rész. — Miért? — Gyors futamok vannak és nekem Henrik bácsi megengedte, hogy kezdetben kihagyhatom, de majd meg kell tanulnom. — Nővérkéd milyen hangszeren játszik? — A Magdi? Klarinéton. De nem olyan komoly hangszer az. Nádból van a sípja és egy hét alatt el lehet rágni... Feketehajú kis pöttöm lány a Réder Zsuzsa. — Én esz-trombitán játszom, de klarinéton kezdtem tanulni tavaly. Most már ennél maradok. Az idősebbek közül az esz- trombitások kinőttek már a zenekarból, egyszerre kettő is elment, így aztán Rajnai Henrik úgy gondoskodott utánpótlásról, hogy a legjobb ritmusHévf* varázsa
