Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

3 Í5J9. «eplember 20. Dimcintmi napi« Mikor jut nyugvópontra a cserkút! vízügy? Népszerűek a balatoni lorasiskolák A színfalak mögött Az évad kezdetén kemény | munka előzi meg a bemutató­kat. Nehéz feladata van a rendezőnek, a színésznek, a színpadmesternek, a díszlet­festőnek, a maszkmesternek és valamennyiüknek, akik a szín­padon ugyan nem láthatók, ce alkotó részesei a produkciók­nak. Színházi előzetesként né­hány képben számolunk be a premiert megelőző színházi munkáról. Még civilben próbálnak a Cirkuszhercegnó főszereplői közül Cseh Mária és Szabadi József. Ugyancsak a Cirkuszhercegnőhöz készülnek már a díszlete!! a színház „tetején”, a festőműhelyben. A színpad alatti próbateremben az új balettigazgató, Tóth Sándor vezényletével gyakorol a Varsóba készülődő balettkar« Évadonként hetven-nyolcvan paróka készül és mintegy 250 maszk indul a színpadra Léka László maszkmester műhelyéből Erb János képriportja. A balatoni lovasiskolák az idén a Balaton és a Bakony Tidék leglátogatottabb idegen­forgalmi létesítményei vol­tak. Több mint húsz ország­ból érkeztek vendégek, akik az oktatáson kívül hosszabb lovastúrákon is részt vettek. Az angol, osztrák, NSZK-beli és amerikai turisták népes csoportokban keresték fel Nagyvázsony t, Tihanyt és Siófokot A lovasiskolák leg­távolabbi „tanulója” Brazíliá­ból érkezett Tihanyt főleg azok keresték fel, akik most ismerkedtek a lovaglás tu­dományával, míg Nagyvá- zsonyban a „haladók” talál­tak maguknak megfelelő te­repet. A nagyvázsonyi isko­la az őszi napokban is kel­lemes programot kínál ven­dégeinek. A következő he­tekben több osztrák turista- csoport érkezésére számíta­nak. Nemrég még úgy volt, hogy szeptember elejére elkészül Cserkúton a közkutas vízveze- tékháiózat és ezzel nyugvó­pontra jut ez a nagy vihart kevert ügy. A falubeliek ma már tudják, hogy a munka befejezése az év végére vár­ható, de hogy nyugvópontra jut-e a dolog, az még kérdé­ses. Ami a munka befejezé­sének elhúzódását jelenti, az­zal kapcsolatban annyit mond­hatunk, hogy rendkívül ke­mény, sziklás talajban kell az árkot ásni és ez sok nehézsé­get okoz. Másrészt viszont a kivitelező Mecseki Ércbányá­szati Vállalat nem tud ele­gendő munkaerőt biztosítani erre a munkára, ami szintén hátráltató tényező. De a dolognak erről a részé­ről ma már nincs szó. A cser­kút iák látják, hogy a munka — ha lassan is — halad, s ez a nagy többségnek elegendő. De azok, akiknek a portáján lévő kútból a bányaművelés következtében elszökött a víz, Dóra néni Darija Petrovna Ribalkina életének 16-ik születésnapját még a cári közigazgatás Tas­kent, de a 17-iket, — az 1918. március 16-át már a szocia­lista város Engelsről elneve­zett gimnáziumában érte meg, — mint mondotta ..sajátos gra­tulációkkal”. — Soha nem felejtem el a köszöntőjüket —, emlékezett vissza. — Na, mezítlábas örül­hetsz már, megjött a ti időtök is —, így gratuláltak. Ez a csúfnév, amire különben büsz­ke voltam, még a korábbi diákéveimből ragadt rám, és nem is ok nélkül, mert a paj­tásaimat a szó szoros értelmé­ben is -a sikátorok mezítlába- f-aiból édesgettem magam kö­ré. Pedig ahogy mondotta, nem maradt volna viszonzás nélkül az sem, ha az iskola jobbmódú tanulóival barátkozik, hiszen vz édesapja mozdonyvezető volt, ami annak idején rangos egzisztenciának számított — Nekem mégis a nagy­apám volt az eszményképem, — mondotta. — Mert tőle hal­lottam először izgalmas, szív­dobogtató történeteket az orosz munkásmozgalomról, az 1905- ös fegyveres felkelésről és a forradalom előtti évtized nagy sztrájkjairól, amelyekben ő is résztvett. Az ő személyes pél­dája inspirált arra, hogy a magam kis lehetőségeivel ren­dezzem be már a diák élete­met is. így vezetett el hát az útja a ..mezítlábasokhoz”, akiknek szószólója, patrónusa volt és maradt is a forradalom győ­zelméig. 1918 novemberében — még diákkorában —, egyik alapító tagja lett a Komszo- mol taskenti városi szerveze­tének, amelyre így emlékezik: — Az alakuló gyűlésünkön nem kisebb személyiségek mondták el a Komszomol le­nini követelményeit, mint Frunze, Kujbisev és Ordzsoni- kidze, és az ő biztató szavuk­ra kezdtük meg, a ma már szinte hihetetlennek tűnő fel­adatok megvalósítását. Ö a taskenti üzbég körzetet kapta, ahol a vele hasonló ko­rú fiatalokat kellett beszer­veznie a Komszomolba. De milyen körülmények között? — Még a kisebbik baj volt, hogy az üzbég lányokat már 9—10 éves korukban férjhez adták, vagy inkább kényszerí­tették a szülők, s így bizony lámpással kellett keresnem amíg egy-egy családi gondok nélküli fiatalt megnyertem az ügyünknek. A pártba 1919. augusztus 22-én vették fel és ezen a napon, ahogy ő mondotta, egy­szerre jutalmazták meg két érettségi bizonyítvánnyal. Az iskolaival, melyet az Engels gimnáziumban kapott, és a párttagsági könyvvel. — Kettős megbízatást kap­tam. Egy fejői a tanítók híján árválkodó iskolák tanulóinak oktatását, más felől —. és ez volt a nehezebb — szakmun­kások szervezését a vasúti közlekedés és az ipariüzemek termelésének biztosítására. A feladat az volt, hogy szakok­tatókat verbuváljak, akik majd átveszik tőlem, a szintén ál­talam toborzott munkásokat, a szakma betanítására. Nem is lett volna különösebb baj, ha másra bízzák a szervezés­sel együtt járó elméleti ideo­lógiai felvilágosító munkát, mert sajnos ehhez engem, a 18 évest éretlennek, taknyos- nak nyilvánított majd min­denki, akivel csak szóba áll­tam. És megint csak a nagy­apám segített át a problémá­kon. Az ő ötlete volt, hogy keressük fel a lágerekben még mindig tétovázó, sehova nem tartozó osztrák, cseh, magyar hadifoglyokat, és válogassuk ki ő közülük a szakoktatókat. így ismerkedett meg aztán jövendőbeli élettársával is, akivel éveken át együtt jár­ták a bányákat, üzemeket, kö­zös részt vállalva a pártmeg- bizatásokból. És 1922-ben, ami­kor a volt hadifoglyok töme­gesen tértek vissza hazájukba, ő is, mint jónéhány asszony­társa, bizalommal követte pár­ját a teljes bizonytalanságba. Abba, mert minden hazatérő­ben kémet, bolsevik agitátort gyanítottak a hatóságok, hát még azt, aki orosz feleséggel lépte át a határt — Néhány év alatt teljesen szétdúlták az életünket, — mondotta. — A férjemet mun­kanélküliségre, engem meg állandó zaklatásra ítéltek, amíg megfásulva, mindentől megcsömörülve szét nem vál­tak az útjaink. Fogjuk rövidebbre a múltat, amely azután sem hozott sok­kal vigasztalóbb változást az életébe, amikor jelenlegi élet­társa oldalán együtt keresték a boldogulást. Pedig ezek az évek már a horthysta „kon­szolidáció” esztendei voltak, melyekben végre számukra is megadatott a „nagy kegy”, hogy kevesebb háborgatással rendezhették életüket, dolgai­kat. A „harmadik felvonás” nap­ja — ő nevezte így —, 1944. november 29-én — Pécsett kö­szöntött rájuk, a győztes szov­jet csapatok nyomán. — E naptól kezdve újra ér­telmet kapott az életünk, — mondotta. — Előbb a szovjet városparancsnokság tolmácsa voltam, majd a hamarosan megalakult pécsi nőszövetség megbízásából a baranyai fal­vak MNDSZ csoportjainak szervezőjeként, később párt- megbizatásból a Magyar— Szovjet Baráti Társaság ala­pító tagjaként kapcsolódtam be a mozgalomba. És ahogy mondotta, azóta szinte minden esztendő kor­szakos lépést jelentett az éle­tében. Közöttük is elsősorban az 1950—55-ös esztendők, me­lyek a régmúlt érettségi bizo­nyítvány után tanári diplomát adtak a kezébe, a fővárosi Eötvös Loránd .egyetemen. Diplomát, amelyet előbb a pé­csi Leöwey Gimnáziumban, majd a Tanárképző Főiskola orosz tanszékén hasznosított, és hasznosít odaadó, fáradtsá­got nem ismerő munkájával, mind a mai napig. Magas ki­tüntetései, docensi beosztása ellenére mégis arra a legbüsz­kébb, hogy kollégáinak és ta­nítványainak egyszerűen csak Dóra nénije ő, és ezt a biza­lomból, szeretetből fakadó ti­tulust úgy is őrzi... — Mint a legszebb, legér­tékesebb kitüntetésemet — mondotta. — És a jövő évben, ha majd nyugdíjba megyek — hiszen 68 éves vagyok már —, naplóban, elbeszélésekben sze­retném megörökíteni életem e harmadik és legkedvesebb fel­vonását ... P. Gy. meg ezután, s tőle a követke­zőket tudtuk meg: — Valóban nincs ilyen ha­tározat A Vízügyi Igazgató­ság közkifolyós rendszert en­gedélyezett, s nekünk ehhez kell tartani magunkat. Persze, közegészségügyi szempontok is érvényesültek abban a hatá­rozatban, amelynek alapján 16 közkutat kap Cserkút. Ez pe­dig főleg a szennyvíz elveze­tésének kérdése, ami megol­datlan. — Tehát milyen döntésre számíthatnak a cserkútiak? — A Vízügyi Igazgatóság érvényes határozata alapján elutasító döntésre. Megkérdeztük dr. Békefi Jó­zsefet, a pécsi járás közegész­ségügyi és járványügyi fel­ügyelőjét is. hogyan látja ő a cserkútiak panaszának ügyét. — A megnövekedő vízfo­gyasztás nagyobb szennyvíz­termelődést von maga után, ennek elvezetése pedig a cserkúti viszonyok között nem éppen problémamentes. Nem tudni ugyanis, hogy a leszi- várgó szennyvíz nem veszé­lyezteti-e a bányaművelést, vagy esetleg a tortyogói víz­nyerő területet. Véleményem szerint azonban kedvező szak- vélemény alapján a Vízügyi Igazgatóság esetleg megváltoz­tathatja eredeti határozatát és engedélyezheti az érintett há­zakhoz a kerti-csap bekötését, ha a vízmennyiség ezt elbírja, s ha a szennyvíz is elhelyez­hető ártalom nélkül. Ennek a válasznak az alap­ján fordultunk kérdéssel a Vízügyi Igazgatóság vízgazdál­kodási osztályának vezetőjé­hez, dr. Orlóczy Istvánhoz. A felelete: — Minket elsősorban víz­gazdálkodási szempontok ve­zettek határozatunk meghoza­talában. A Cserkútra beveze­tett vízzel a Pécsre jutó vizet csökkentjük. A házakhoz való bevezetés engedélyezésével pe­dig még több vizet vonnánk el Pécstől. De ha a város víz­ellátása biztonságosabbá vá­lik, szerintem nem lesz aka­dálya, hogy ezt is megenged­jük. A házi bekötés tilalma tehát átmeneti. Nagyon indo­kolt esetben egy-két ház­hoz be lehetne vezetni a vizet, bár elvileg ezt is ellenezzük, hiszen ez a töb­bit is maga után vonná. Eseti­leg a közkutak számának nö­veléséről lehet szó, de ez már a Vízmű dolga. íme ezek az illetékes állás- foglalások a cserkútiak kíván­ságával kapcsolatban. Kétség­telen, hogy valamennyi véle­mény helytálló, de egyet kell értenünk a cserkútiakkal is, akik igazukért magasabb fó­rumra is hajlandók elmenni. Nem ártana a döntés előtt még egyszer megnézni, lehet-e valamit tenni az érdekükben, akár a tervezett közkutak szá­mának szaporításával, akár azzal, hogy megvizsgálnák: kik azok, akiknél mindenképpen indokolt lenne a portára be­vezetni a vizet. Bizonyára le­hetne olyan megoldást talál­ni. amelynek segítségével va­lóban nyugvópontra jutna Cserkúton a víz-ügy. H. L Van már kivitelező! Megkapják idén a távfűtést az újmecsekaljai gyermekintézmények foglalkoztunk az újmecsekal- jai bölcsődék és óvodák fűté­si gondjaival. Cikkünk meg­jelenése után a III. kerületi Tanács értesítette szerkesztő­ségünket, hogy a legutóbbi tárgyalások eredményeként si­került megoldani a problé­mát. A Mecseki Ércbányászati Vállalattól ígéretet kaptak, hogy biztosítják a szükséges szerelői kapacitást, így hama­rosan megkezdik a Hajnóczy utcai, valamint a Karikás Frigyes utcai bölcsőde és óvo­da bekötésének munkálatait. A Hőszolgáltató Vállalat a szükséges hőkicserélők és szi­vattyúk beszerzésére tett ígé­retet. Meggyorsítják a Türr István utcai óvoda távfűtésé­vel kapcsolatos tervezési mun­kát is és a jövő év első ne­gyedében ezt az óvodát is bekötik a távfűtésbe. Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: a délnyugati, nyugati megyékben továbbra is felhős ég, ismétlődő esőkkel, az ország többi részén kevés felhő, eső nélkül. Mérsékelt keleti, északkeleti szél. Az évszak­hoz képest hideg marad az idő. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet északkeleten 1—5, a délnyugati országrészben 5—10 fok között. Az északi hegyvidéken és az északkeleti határmegyékben helyenként gyenge talajmenti fagy. Legmagasabb nappali hő­mérséklet 9—14 fok között. azt szeretnék elérni, hogy í korábbi állapotnak megfelelő­en telken belüli vízcsapról kapjanak tizet. — Véleményem szerint jo­gos a kívánság — mondjc Tóth József, a kővágószöllős tanács vb-elnökhelyettese Cserkút járási tanácstagja. — Méltánytalan lenne, hogj azok, akiknek a kútjából el­apadt a víz, most 100—150 mé térről hordják a vizet. Men kellene találni a módját, hogj legalább ez a néhány cserkút lakos jusson telken belül víz­hez. Elmondta még, hogy az ér­dekeltek a pécsi járási tanács­hoz fordultak ügyük támoga­tásáért, mivel a Mecseki Érc- bányászati Vállalattól olyar tájékoztatást kaptak, hogy hí erre kötelezik őket, akkor be­vezetik a vizet, de erre jelen­leg nincs határozat. Dr. Dalmadi Sándort, a pé­csi járási tanács igazgatási osztályának vezetőjét kerestük

Next

/
Oldalképek
Tartalom