Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-17 / 215. szám

Ara: 80 fittéi Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvi.évfolyam,215.sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja i969.szePt. i7.,sierdo A tartalomból; Megnyílt az ENSZ ülésszaka (2. oldal) Tovább tart a cipőháború (3. oldal) Jogos büszkeség H úsz elsőéves szakmunkás- tanulót kérdeztem meg a tanítási év első napjai­ban: mit érzel? öten azt mondták: semmit. Négyen: nincs nagy kedvem, nem ide akartam jönni. Hárman: örü­lök. Hatan: Kíváncsi vagyok. Ketten: megnyugodtam. Más­ról is beszélgettünk, a pers­pektívákról, a környezetről, gondoltam, menet-közben majd csak kibökik azt a szót is, amit annyira szerettem volna tőlük hallani. De nem. Egyikük sem mondta, hogy büszke vagyok. Ehelyett több­ször is elhangzott: a pénz a fontos, nem az, hogy hol ke­resi az ember, nem igaz? A tanévkezdés izgalmai már elmúltak, teljes gőzzel megy a „verkli”, ahogy mon­dani szokták, könnyen lehet, hogy beszélgetőpartnereim azóta már megszerezték első ötöseiket is (miért ne, értel­mes gyerekek?), de én vala­hogy mégis aggódom értük: nem lesznek jó szakmunká­sok. Nem lesznek olyan em­berek, akikre én emlékezem gyermekkoromból, akiktől én tanultam jónéhány évvel ez­előtt, s akik — sajnos, las- san-lassan el is ballagnak közülünk. Jó szakmunkásnak lenni bonyolult nehéz dolog. A szakmai fogásokat, ismere­teket megszerezni még csak meglehet, de ezeket megfe­lelően alkalmazni — hát ez már nem megy szív nélkül. Nem tudom, honnan van a mi életünknek ez a nagy arisztokratizmusa, kiknek kö­szönhetjük, hogy a hiva­tás, mint olyan, a köz sze­mében csak diplomás szakma lehet, de ez a legnagyobb igazságtalanság, vagy ha úgy tetszik hazugság. István bá­csi, falunk egykori kovácsa jut eszembe: aprócska műhe­lye, mely nemcsak a vasak, törött vonórudak ispotálya, de a félfalu nevelőiskolája is volt. Hajnalban kelt és estig verte az üllőt, de bármennyi dolga is volt, jutott ideje, hogy hozzánk, gyerekekhez is szóljon. Kevés beszédű ember volt, de nálánál okosabbat talán azóta se láttam. István bácsi, mi volt a tit­kod? Lelki nyugalmad, erőd, bölcsességed honnan táplál­kozott? Iskolát hatot ha vég­zett, könyvei se nagyon vol­tak, bár az újságot minden este átnézte, műveltsége, te­kintélye, szavának súlya azon­ban mélyebben gyökeredzett ennél. Arra is emlékszem, hogy beszélt István bácsival a közeli állatorvos, s arra is, hogy a tanítónk. A tanítónk, aki egyébként szintén felejt­hetetlen emlékű ember, s ta­lán éppen azért, mert a ko­vácsra hasonlított: élete volt a munka, bár rabszolgája so­se volt. Hitt mindabban, amit mondott és csinált, s büszke _ is volt rá, nagyon büszke. Panaszkodunk: sok a selejt. Szidjuk a rádiószerelőt: épp hogy hazaért készülékünk a szervizből máris rossz. Át­kozzuk a tévést, felveszi a pénzt, s a kép változatlan .., Mindennaposak ezek a bosk* szúságok, s ha így megy, örökösek is* maradnak. Mert minden rossz, felületes, szív­telen munka a fentebb el­mondottak következménye, annak az egyszerű ténynek a kézzel fogható bizonysága, hogy nem minden szakmun­kás büszke szakmájára, nem érzi azt hivatásnak. Persze a kör ezzel még nem zárult be, mert itt nem szabad meg­állni. A kérdés lényege ugyanis, nem ez, hanem az: hogy történhetett, hogy egy olyan országban, egy olyan társadalomban, mely a mun­kát törvényeiben szentté avatta, a valóságban már- már szégyen a munka? Mondom, mindenről beszél­gettem a gyerekekkel, arról is: kifélék. Valamennyien munkáscsaládból valók vol­tak, segédmunkások, sofőrök, útépítők, boltosok gyerekei. Sokféle statisztikánk van, s ezek közül az egyik — ál­talam is legfontosabbnak tar­tott —, a közép- és felsőfokú iskolák tanulóinak származás­statisztikája. Mármint az, melyből kiderül: a tanulók, illetve hallgatók hány száza­léka munkás? Jó ez a sta­tisztika, olyannyira jó, hogy azt is megérdemelné, hogy jobban ráfigyeljenek. Mert o munkás- és parasztszárma­zású gyerekek aránya szinte minden oktatási intézmény­ben csökken. No, de most nem erről van szó. Egy má­sik statisztikát hiányolok (persze nem arra gondolok, hogy vezetni kéne évről évre, elég lenne ötévenként meg­csinálni, s aztán mélyen el­tűnődni rajta), egy olyan sta­tisztikát, melyből világosan kiderülne: hány százalékot képviselnek az országban, s hányat a szakmunkásképző intézeteinkben az értelmiségi, illetve vezető beosztásban dolgozó szülők gyermekei?! Megy a „verkli”, a taná­rok azt mondják: okosak, ér­telmesek, s talán a tavalyiak­nál egy kicsit szorgalmasab­bak is a gyerekek. Szeretem ezeket a tanárokat, s nem félek majd rájuk bízni a fia­mat. Tudom, hogy kicsit ép­pen olyan a sorsuk, mint a tanítványaiké: nem egészen szalonképesek. A középisko­lák. főiskolák tanárai közül nagyon sokan úgy néznek rá­juk, mint a szegény rokonra, s ez is azt igazolja, amit fen­tebb mondtam: közéletünk, egy kissé megszédült, olyan­ná lett, mint a részeg ember, aki ezredesnek szólítja az őrmestert — s őrmesterként kezeli az ezredest —. csak azért, mert az őrmesternek fényesebb gombjai vannak. M em tudom, milyen ered­ménnyel sajátítják majd el kedves interjúalanyaim szakmájuk tudnivalóit, titkait, abban azonban biztos vagyok: ha azt akarjuk, hogy ne csak pénzkereső, de értel­met adó szakmájuk is legyen, akkor meg kell győznünk ar­ról (őket és valamennyi tár­sukat), hogy csodálatosan szép dolog az, amit kezdtek, s hihetetlen fontos mindaz, ami rájuk vár. Büszkévé kell tennünk őket, tartást kell adnunk nekik, hogy soha, egyetlen percre se feledjék: senkinél sem kevesebbek. Sokfajta szakma van és sokfajta rang, s ez így van jól, mert az emberek nem egyformák, s a tisztelet, meg­becsülés sem egyformán jár ki mindenkinek. De ha azt akarjuk tudni, kinek miféle tisztelet jár. nem elég azt kérdezni: ki ez, mit dolgozik ez az ember, hanem azt kell kérdeznünk: hogy végzi el a munkáját? Mert minket nem a rangok, nem a címek, ha­nem csak és kizárólag a j ó 1 végzett munka vihet előbbre, nemes céljaink felé. Békés Sándor Nixon bejelentése Kedden elhangzott végre Nixon régen várt döntése: az elnök bejelentette, hogy de­cember 15-ig újabb 35 ezer katonáját vonja ki Dél-Viet- namból. Érdekes, milyen ka­varodás előzte meg Nixon közlését. Ky, a saigoni rezsim hírhedt alelnöke ugyanis meg­előzte a Fehér Ház urát a be­jelentésben, sőt, ő nem is 35, de 40 ezer amerikai katona visszavonásáról beszélt. A jubileumi évfordulók jegyében Tanévnyitó az egyetem jogi karán NAPIRENDEN: AZ OKTATÁS KORSZERŰSÍTÉSE, A VIZSGATERHEK ÉSSZERŰ CSÖKKENTÉSE, AZ ŰJ MŰKÖDÉSI ÉS SZERVEZETI SZABÁLYZAT KIDOLGOZÁSA DR. HOÓZ ISTVÁNT TANSZÉKVEZETŐ EGYETEMI TANÁRRÁ NEVEZTÉK KI DR. KOCSIS MIHÁLY PROFESSZOR MAGAS KITÜNTETÉSE NYUGDÍJBA VONULÁSA ALKALMÁBÓL A falvak kereskedelmi ellátásáról (5. oldal) A szerkesztőség postájából (6. oldal) Hogyan történt? Vélemények — Nyilatkozatok (8. oldal) A pécsi egyetemi és felső- oktatási intézmények tanév­nyitásának befejezéseként teg­nap délelőtt az Egyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kara tartotta meg hagyományos ün­nepségét a központi egyetem dísztermében. A meghívott vendégeket és a hallgatóságot dr. Szotáczky Mihály dékán köszöntötte, majd számvetést adott az elmúlt tanévben vég­zett munkáról és az új tanév feladatairól. Ezek középpontjában a fel­sőoktatás továbbfejlesztése és a jogászképzés korszerűsítése állanak. Az új tanterv jegyé­ben induló oktatás során kü­lönös súlyt helyeznek az I. és II. éves hallgatók egyéni ta­nulására és a vizsgaterhek ész­szerű csökkentésére. A kari tanács a két alsó évfolyamnál félévenként maximálisan öt vizsga letétele mellett foglalt állást. A felső évfolyamokon továbbra is a régi vizsgarend marad érvényben. A felsőoktatás továbbfejlesz­tésével kapcsolatban ugyan­csak lényeges feladata a kar­nak az új működési és szer­vezeti szabályzat kidolgozása. A hallgatóknak az egyetemi ügyekbe való bevonásáról az eddigi tapasztalatok jók és biztatóak. A tanács továbbra is bátorítani és támogatni fog­ja az ifjúság minden olyan kezdeményezését, amely össz­hangban van az egyetem ok­tatói és tudományos célkitű­zéseivel. A jogi egyetemen 11 diákkör működik, amelyek tagjai a debreceni és szegedi jogászvetélkedőkön szép sike­reket értek el. A gyakorlati foglalkozások fegyelmezett ta­nulmányi munkáról adtak ta­núbizonyságot, ezt a munkát fokozni kell, lecsökkentve a bukások és a vizsgahalasztá­sok számát. Ezután bejelentette a dékán, hogy a művelődésügyi minisz­ter dr. Hoóz István kandidá­tust, a statisztikai tanszékre tanszékvezető egyetemi tanár­rá nevezte ki. Majd a kar ne­vében dr. Kocsis Mihály tan­Tanévnyító ünnepség a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. székvezető professzortól kö­szönt el október 1-én történő nyugalomba vonulása alkal­mából. Méltatta dr. Kocsis Mi­hály kétévtizedes munkáját, amely alatt az ifjúság iránti meleg szeretettel és fáradha­tatlan tevékenységgel új jo­gásznemzedéket nevelt. Neve­lői munkája mellett a tudo­mányos kutatás és publikáció terén is gazdagította a jogi irodalmat. Ennek elismeréséül az Akadémia Tudományos Mi­nősítő Bizottsága részére az állam- és jogtudományok dok­tora címet adományozta. Befejezésül kihangsúlyozta dr. Szotáczky elvtárs, hogy a most kezdődött tanévnek ki­magasló eseménye lesz hazánk felszabadulásának 25. és Le­nin születésének 100. évfordu­lója. E két történelmi jubi­leumnak át kell hatnia az ok­tató, nevelő munkát, emelve annak erkölcsi, politikai és vi­lágnézeti színvonalát. A dékán ünnepi beszéde után az elsőéves nappali és esti-levelező hallgatók fogada­lomtételével ért véget a tan­évnyitó ünnepség 25 százalékkal jobb a burgonyatermés Jól haladnak az őszi munkák Baranyában Baranya megye 101 terme­lőszövetkezetében és 10 álla­mi gazdaságában jól halad­nak az őszi munkák. A Megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályának tájékoztatása sze­rint a cukorrépa betakarítás az előzetes programnak meg­felelően a hónap elején kez­dődött meg és kellő ütemben halad. A burgonya szedése is jól halad. Az eddigi tapasz­talatok szerint 20—25 száza­lékkal jobb termés várható, mint tavaly. A silózás a vége felé közeledik. A napraforgó betakarítását egy héten belül megkezdik a gazdaságok. A szüret már általános: koráb­ban indult meg mint a múlt esztendőben. A kukorica ter­més jobbnak ígérkezik mint a múlt évi. Az érés azonban késik, különösen a késői faj­táknál. A nagyobb termésre jó, ha már most felkészülnek a gazdaságok, nehogy tárolási, szállítási problémák mutat­kozzanak. * A pécsi Tsz Szövetség tag­szövetkezeteiben a szántás jól halad. A szakemberek szerint a mélyszántást jobban kellene szorgalmazni a gazdaságoknak. Ki kell használni a kedvező időjárást. A cukorrépa beta­karítás is igen szépen halad. A vetés-szántás minden tsz- ben megindult — tájékoztat­tak a mohácsi Tsz Szövetség­ben. A cukorrépa betakarítá­sával is jól állnak a tsz-ek. A termés igen jónak ígérke­zik. A szüretet a korai fajták­nál megkezdték. * A Pécs városi Tanács mezŐ- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Somogyi Béla elmondotta, hogy Pécs környékén az őszi szántás kezdeti stádiumban van. Er­re a munkára a termelők gépi kapacitása biztosított. A kör­nyék 2700 holdnyi szőlőterü­letén a szüret most indul. * Kiss Károly, az Állami Gaz­daságok Országos Központja Baranya megyei főosztályának osztályvezetője beszámolt ar­ról, hogy az állami gazdasá­gokban a siló betakarítása be­fejezés előtt áll. de már ed­dig a tervezett mennyiséget mintegy ezer vagonnal túl­teljesítették. Az őszi szántás­ból 20 százalék van vissza, a mélyszántásnak egy negyed része kész. Az állami gazda­ságokban a szüret egy hete indult be. A termés jónak ígérkezik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom