Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

1969. szeptember 3. jDunantmt nauw Száz lakásos halmazliázak épülnek Szigetváron A város két órára elnéptelenedik.«. Szeptember 21-én * polgári védelmi nap less Komlón Az előkészületekről nyilatkozik Gallusz József vb-eluök Komló lakossága polgári védelmi felkészítésének jelen­tős állomása lesz szeptember 21-e, amikor a városban zaj­lik le a megye eddigi legna­gyobb szabású polgári védel­mi gyakorlata. A feltételezés szerint Pé­cset éri az atomcsapás és a szél Komló felé sodorja a ra­dioaktív felhőt. A feladat az, hogy a lakosság otthonába húzódva tegye meg egyéni intézkedéseit a sugárvédelem­re, a szakszolgálatok pedig elvégzik a vegyi mentesítést, a sebesülteket ellátják és megfelelő erőkkel sietnek az atomcsapástól sújtott megye- székhely megsegítésére. — A gyakorlat érdekessége, hogy ez alkalommal szólódnak meg először az országban polgári védelmi gyakorlat során a szi­rénák, jelezve a légiriadót, melynek elhangzása után Komlón néhány órára megáll az élet. Az előkészületekről beszél­gettünk Gallusz Józseffel, a Komlói városi Tanács vb-el- nökével, a város polgári vé­delmi parancsnokával. — Mi a célja a gyakorlat­nak? — Egyrészt az, hogy a vá­ros polgári védelmének ve­zetői számot adjanak felké­szültségükről, másrészt pedig az, hogy a város egész lakos­sága megmutassa, hogy való­ságos körülmények között mi­lanulmányterv készül a városközpont rendezésére Újszerű, az egész megyében egyedül álló halmazház-soro- kat tervez a szigetvári Rado- ván térre a Megyei Tervező Irodán, Asbóth Gyula irányító tervező és kollektívája. A ter­vezők szakítanak az Űjmecsek- alján elterjedt laza beépítési móddal, s két — teljesen egy­beépülő házsorban — kíván­nak elhelyezni 200 lakást. A két házsort középen egy 6 szintes épület fogja össze. Ilymódon egy patkó alakú épülettömb jön létre, mely egy kb. 120 méter hosszú és 30 méter széles udvarszerű teret zár be. Ezen a téren át lehet majd megközelíteni az épüle­teket. Egyébként az egész te­ret parkosítani fogják. Amint a rajzon is látható, a két halmazház-sor vízszintes és függőleges irányban is erő­sen tagolt lesz. A vízszintes tagoltságot az épületek többé- kevésbé asszimmetrikus egy­máshoz illesztése, a függőlege­set pedig az emeletek válta­kozó magassága biztosítja. (Há­rom és hat emelet között va- riálódnak.) Az egész halmazháztömb kelet-nyugati tengelyben he­lyezkedik el, ami lehetőséget nyújt arra, hogy minden lakó­szobának déli tájolása legyen. Csak a konyha, fürdőszoba stb., tehát az ún. vizes traktus néz majd észak felé. Mivel az udvarszerű zárt térben átmenő forgalom nem lesz, s egyéb­ként is. minden lakást teher­hordó falak választanak el egymástól, a lakók a szoros egymáshoz építettség ellenére is mentesülnek a zajtól. A két halmazház-sor vagy monolit, vagy pedig előregyár­tott vázszerkezettel készül. A 200 lakást tömbfűtéssel és megfelelő melegvíz szolgálta­tással látják el. A 200 lakás 48 millió forin­tos beruházási költségén fele részben a Szigetvári városi Tanács, fele részben pedig az OTP osztozkodik. A tanácsi lakások nagysága másfél, ket­tő és fél illetve három szoba között váltakozik. Kétszobás lakás tehát nem lesz, s ez pon­tosan megfelel annak az elv­nek, amit a demográfusok az utóbbi években hangoztatnak: különnemű gyerekek esetén már egy négytagú családnak is két és fél szobára van szük­sége. A halmazház-tömb tervezése a jövő év elején fejeződik be, ami annyit jelent, hogy 1970- ben megkezdődhet az építke­zés is. Az új lakóháztömb csak az egyik létesítménye lesz a gyors ütemben fejlődő Szigetvárnak. Ezzel egyidőben külön tanul­mánytervet készítenek a vá­rosközpont rendezésére. A ter­vezők több javaslatot dolgoz­nak ki arra vonatkozólag, hogy miképp lehetne a jelen­legi városközpontot — a mű­emléki jellegét és az ebből eredő sajátos, hangulati hatást megtartva — továbbfejleszte­ni. Hol és mit kellene lebon­tani, milyen új épületeket kel­lene emelni stb. A Megyei Tervező Iroda a jövő év elején készül el evvel a munkával. Utána á Sziget­vári városi Tanács ülése elé kerülnek a javaslatok, amely kiválasztja majd a legjobbnak ígérkező megoldásokat. Sok a tsz-alkalmazottakkal kapcsolatos munkaügyi vita Havonta hatvan-nyolcvan ügy a döntőbizottság előtt Fönt a harmadik emeleten — a Megyei Tanács épületé­nek északnyugati végén — két "helyiség a munkaügyi döntő- bizottságé. Az első szoba be­rendezése, kissé fakult, barna székekből, asztalból, két író­asztalból áll. A belső helyi­ség nagyon kicsi és alakta­lan, pontosabban csúcsban végződik — a külső homlok­zati falakhoz igazodva. Az ablakok a Mecsekre nyílnak, meg a klinikára, a dóm tor­nyaira, lent a gimnázium üde­zöld úszómedencéjére. A ki­látás tehát szép és megnyug­tató. És az itt elhangzó döntés is megnyugtató, a „felek” vagy legalábbis egyik „fél” számá­ra, hiszen a döntőbizottsági pulpitus előtt valakinek sok esetben „vesztenie” kell: és hogy kinek? — az mindig az alapos gonddal mérlegelt té­nyeken, bizonyítékokon függ. Dr. Gyenge András döntőbíró — fiatal jogász — mondja, hogy havonta átlagban hat­van-nyolcvan ügyet tárgyal­nak le, többé-kevésbé heves viták közepette. A bíró nem egyedül dönt, hanem a jobb­ján és balján helyetfoglaló ülnökök közreműködésével. — Az ülnököket az SZMT el­nöksége delegálja. Körülbelül hatvan-hatvanöt ülnök váltja egymást. A kettő közül leg­alább egyik szakembere, szak­értője is az adott esetben szó- banforgó területnek. — Melyik területről szárma­zik a legtöbb ügy? — Meglehetősen sok mun­kaügyi vita zajlik le a ter­1 melőszövetkezetekben, főleg az Az állami lakóházak fele felújításra szorul a megyében Határozat a lakóház-karbantartásról A megyében — Pécs kivé­telével — mintegy 1900 lakó­ház tartozik tanácsi kezelés­be. Az állami tulajdonba ke­rült épületek rendszeres kar­bantartása még napjainkban is megoldatlan feladat, bár 1965 óta fokozottabb rend­szerességgel igyekeznek a ta­nácsok a községekben lévő állami lakóházakat karbantar­tani. 1965. január 1-től 1968 végéig eltelt négy év alatt a vállalatok és a tanácsok ösz- szesen közel 34 millió forin­tot fordítottak lakóházjavítás­ra. Ugyanezen idő alatt az ál­lami tulajdonban lévő házak lakói összesen 9 millió 840 ezer forint lakbért fizettek. A lakóépületek javítását, felújí­tását. karbantartását egyrészt a város és községgazdálkodá­si vállalatok — Mohács, Kom­ló, Szigetvár, Siklós — vég­zik, másrészt a tanácsok a |át építőipari részlegükkel gondoskodnak a karbantartás­ról. Általános tapasztalat, hogy a tatarozásra, karbantartásra rendelkezésre álló összeg a felújítandó épületek számához képest kevés, — pedig a ta­nácsi kezelésben lévő épüle­tek általában 50—60 évesek, állagukat tekintve 50 százalé­kuk felújítást igényel. A köz­ségekben a lakbérek összege igen alacsony, s ezért a köz­ségi tanácsok többsége nem is havi, hanem negyedévi bontásban tartja nyilván a lakbérfizetéseket. Számos bér­lő még ezt az alacsony lak­bért sem fizeti, például Ba­barc községben az 1966— 1967—1963 években 2192 fo­rint volt a lakbérhátralék. — Volt akinek a fizetéséből kel­lett letiltani a lakbérösszeget. A jelenleg rendelkezésre álló felújítási hitelekből kö­rülbelül 50 év kellene ahhoz. hogy a szükséges felújításo­kat elvégezzék. Ezt a helyze­tet tükrözte az az előterjesz­tés, amelyet a Megyei Tanács V. B. legutóbbi ülésére nyújtót tak be. A vb. megtárgyalta az előterjesztést és meghozta a karbantartási, felújítási hely­zet javítását célzó határoza­tait. A határozatok többek között utasítják a községi ta­nácsok vb. vezetőit, a házke­zelési vállalatok igazgatóit, hogy működési területükön ál­lapítsák meg pontosan az ér­tékesítésre átadható ingatla­nokat. A házkezelő szervek a jövőben a lakbérek beszedé­sére nagyobb gondot fordít­sanak, minden bérlőtől meg kell követelni, hogy a lak­bért az esedékesség időpont­jában pontosan befizesse. Az épületek felújítása után felül kell vizsgálni és újólag megállapítani a lakbér ösz- szegét. G. alkalmazottakkal kapcsolato­san, — mondja a döntőbíró. Több oka lehet ennek. Vagy nem ismerik eléggé a Munka Törvénykönyv szabályait, vagy összekeverik azokkal a munkaügyi jogviszonyokkal, amelyek a termelőszövetkezet tagjára és nem alkalma­zottjára vonatkoznak. Aztán ebben is lehet szándékosság, és lehet véletlen is. Itt van egy ügy, amely a közelmúlt­ban zajlott le. A vókányi termelőszövetkezet alkalma­zottja dr. A. L. áthelyezéssel munkába állt a Magyarherte- lendi Aranykalász Termelő- szövetkezetnél, ez év április 24-én. Az áthelyezés — ter­mészetesen — mindhárom ér­dekelt közös megegyezésével történt. Két nap múlva, áp­rilis 26-án az Aranykalász vezetősége 3 hónapi próba­időt kötött ki dr. A. L.-nek. Ugyanis az április 26-i veze­tőségi ülésen, a járási mező- gazdasági osztály vezetője el­mondta, hogy szerinte dr. A. L. nem alkalmas a főköny­velői munkakör betöltésére. Három hónap elmúltával — ez várható volt — felmondtak neki, de fellebbezett a Szö­vetkezet Vezetőségi Bizottsá­gához, vagyis a tsz érdekvé­delmi szervéhez A főköny­velő panaszát megvizsgálta a bizottság, majd hivatkozva az elnök véleményére, — dr. A. L. elbocsátásában — egyetér­tettek: „...Nem találjuk al­kalmasnak, mivel főkönyve­lői tudással a legminimáli- sabban nem rendelkezik ...” Mellőzve most az indoklás pongyola fogalmazását, a bi­zottság, sőt korábban a ter­melőszövetkezet vezetőségé­nek tevékenységében, elég sok kifogásolnivaló akad. És ez kiderült akkor, ami­kor a Területi Munkaügyi Döntőbizottság elé került az ügy és döntés is született. Dr. A. L. munkaviszonyát vissza­állították az MT; 31. paragra­fus 1. bekezdés alapján, mi­szerint áthelyezés esetén pró­baidő nem köthető ki. A döntőbizottság nemcsak visz- szahelyezte a főkönyvelőt, ha­nem megítélte 21 munkanap­ra járó keresetének kifizeté­sét is. Kifogásolható a ter­melőszövetkezet vezetőségé­nek az az álláspontja is — főleg két nap elteltével! — hogy dr. A. L. nem alkalmas feladatának ellátására. Néz­zük csak: jogi diplomával rendelkezik, — mérlegképes könyvelői oklevél birtokosa, továbbá okleveles könyvvizs­gáló tanfolyamot végzett, ami alkalmas hiteles könyvvizs­gáló tisztség betöltésére, az­tán a hároméves Marxista— leninista Esti Egyetem má­sodik évfolyamán politikai gazdaságtant tanult, az is je­lent valamit, hogy 8 éves nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlata van. És tegyük még hozzá: 36 éves folyama­tos munkaviszonnyal rendel­kezik. Ma 57 esztendős, há­rom év múlva nyugdíjjogo­sult, tehát csak nagyon sú­lyos esetben lehetne felmon­dani dr. A. L.-nak. Szó sincs róla persze, hogy ügyviteli hi­bákat ne követhetne el, de ennyi — különböző szintű — képesítés tulajdonában „al­kalmatlannak” minősíteni, — enyhén szólva túlzás. A munkaviszonyban eltöl­tött idők körüli vitás esetek is gyakran ide kerülnek a döntőbizottsághoz. — Nemrég fordult hozzánk panaszával a Mecseki Szén­bányák egyik dolgozója. L. J., — mondja dr. Gyenge András — aki 1938-tól 1945-ig terjedő időszakra két „doku- menttel” is bizonygatta folya­matos munkaviszonyát, csak­hogy egyik sem volt hiteles. A Honvédelmi Miniszté­rium — pontosabb dátumok mellőzésével — igazolta ugyan, hogy L. J. az említett időben többször is katonai szolgálatot teljesített, de a megszakítások keltezése ter­mészetszerűen hiányzott. A hajdani cselédkönyv pedig — ugyancsak 1938—1945 közötti évekre — jelezte, hogy L. J. egy papi uradalomban dolgo­zott, szintén dátum, pecsét, aláírások nélkül. Hitelt ér­demlően tehát semmit sem tudott bizonyítani. Kérte az 1945—1952-ig — vagyis első — munkakönyvben kimutatható — munkábaállásának évéig munkaviszonyának elismeré­sét is, de sikertelenül. Be­mondása alapján, mint „ma­gángazdálkodó” tevékenyke­dett, ez viszont nem számít hi­teles tevékenységnek. Más­fél évtized hiányzik tehát munkaviszonyából ahhoz, hogy folyamatos legyen, kö­vetkezésképpen a megjáró elő­nyöket élvezhesse. Pedig nyil­ván dolgozott, hiszen élnie kellett. De ha sajátmaga nem tud bizonyítékokat előkaparni a háborús évekből, akkor hi­vatalos szervek még úgy sem. — Az ipari üzemekből több­nyire kártérítési problémák jutnak el hozzánk. Azt ta­pasztaljuk, hogy az üzemek általában helyesen alkalmaz­zák a jogszabályokat, csak a kártérítési összeg megállapítá­sa nem megfelelő arányú. — Vagy sokat vetnek ki a dol­gozóra, vagy éppen egy sze­mélytől kívánják behajtani az összeget, holott esetleg meg­oszthatnák — az igazságnak megfelelően — a felelősség arányában. — Az új kollektív szerződé­sek csökkentették-e a döntő- bizottság ügyiratainak szá­mát? — Inkább úgy mondanám, hogy nem emelkedett, leg­alábbis a korábbi évekhez vi­szonyítva. Ez is eredmény. &. F. lyen mértékben tud helytáll* ni. Az a célunk a gyakorlat­tal, hogy bebizonyítsuk: lehet védekezni a sugárveszély el­len, ha a lakosság — a leg­kisebbtől a legnagyobbig — fegyelmezetten betartja a ka­pott utasításokat. — Milyen előkészületeket tettek eddig a gyakorlat ered­ményessége érdekében? — A gyakorlat mechaniz­musa elindult már. Vala­mennyi szakszolgálat a ma­ga területén megfelelő mó­don készül fel, s erről he­tenként megbeszéléseket tar­tunk a parancsnokokkal. A dolognak ez a része szinte katonás pontossággal megy. Ugyanilyen fontos, hogy a lakosság is megfelelően fel­készüljön, s hogy mindenki ismerje a maga feladatát. — Legelsősorban azt, hogy a lé­giriadó elhangzása után szűn­jön meg a városban minden mozgás és hogy utána is fe­gyelmezett magatartást tanú­sítsanak a gyakorlat egész ide­je alatt. — A lakosság részére tájé­koztató gyűléseket tartunk, az üzemekben, intézményekben, iskolákban ugyancsak tájékoz­tatunk mindenkit. Azt sze­retnénk, hogy minden csa­ládban legalább egy fő le­gyen, aki tájékozott lesz a teendőkről. Polgári védelmi kiállítást rendezünk, a város kirakatait is felhasználjuk a propaganda céljaira és álta­lában minden eszközt igény­be veszünk, hogy a lakosság­nak minél szélesebb körében megértessük a szeptember 21 -i gyakorlat fontosságát. — A gyakorlat feltételezése szerint Komlón a mentesítés a főfeladat. Milyen intézke- ' déseket tesznek ennek érdé-; kében? . — E téren fontos feladat - hárul a lakosságra. A szíré-. - najelzés után mindenki ma­radjon az otthonában, illet­ve akiknek erre lehetőségük lesz, vonuljanak az előkészí­tett óvóhelyekre. A gyakor­latban résztvevők a feltétele­zett atomcsapás után kezdik meg tevékenységüket. Ennek központja a Mézes-réten lesz, ahol mentesítőállomást, orvosi segélyhelyet állítunk fel. A polgári védelmi egy­ségek beosztottjai az ezzel kapcsolatos tennivalókat szor­galmasan gyakorolják és re­mélhetőleg minden zökkenő- mentesen megy majd a gya­korlat napján. — Érinti-e a gyakorlat va­lamilyen formában a megye más területeit is? — Csupán annyiban, hogy a légiriadó időtartamára Kom­lót elzárjuk a külvilág elől, azaz a városba nem jöhet be semmilyen jármű. Ne feled­jük: Komló szeptember 21-én .sugárszennyezett terület” lesz. Erre tehát mindenki szá­mítson, akinek ezen a délelőt- tön városunkban dolga len­ne. Ugyanígy ezúton is fel szeretném hívni azoknak a komlóiaknak a figyelmét, akik szeptember 21-én délelőtt utaznának el a városból, hogy lehetőleg már a reggeli órák­ban menjenek ki a vasútállo­másra, mert a légiriadó alatt az utcákon senki sem közle­kedhet. — Az eddigi előkészítő te­vékenységnek van-e már. eredménye? — Mint említettem, a szak­szolgálatok terv szerint foly­tatják felkészülésüket. De a lakosságot is foglalkoztatja a gyakorlat. Megfelelő érdeklő­dést tapasztalunk, beszélnek az emberek a gyakorlatról, s úgy látjuk, hogy általában ér­zik is a fontosságát. Ez pe­dig nagyon jó dolog, hiszen éppen ez a célunk, hogy min­denki megértse: lehet és kell is védekezni a gyilkos felhő ellen, s aki az előirásokat be­tartva védekezik, annak nyert ügye van — mondta beszélgetésünk végén Gallusz József, Komló polgári védel­mének parancsnoka. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom