Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

969. augusztus 10. JJUtlCLTlttlll napi» 3 Húsz év kincsei gondosan elraktározva Útrakéssen Lassan kiürülnek a fiókok. Jegyzetfüzetek, leveleik, jelen­téseit, kérelmek halmaza az asztalon — az ember nagyon jól tudja: ezek már sosem kel­lenek többé, mégis, az utolsó pillanatban újra meg újra megáll a papírkosár felé len­dülő kéz. Ezen egy név, azon egy dátum, amazon egy szó, s ez elég, hogy értékké, kinccsé váljanak a megsárgult papír­lapok. Több mint egy évtized történetét, emlékeit őrzik a megkopott betűk. Minden szó mögött arcok vannak, viták, kézfogások, haragok és meg- békülések. Nem, ezeket nem lehet eldobni. Az ember még formálisan sem hagyhatja ma­ga mögött a múltat. Igaz, va­lami most véget ért, de ami eztán lesz, az is erre a múlt­ra épül, s az ezzel egyet je­lentő vágyaknak, küzdelmek­nek, vitáknak, vereségeknek, sikereknek lesz a folytatása. MINDENT MEG AKARTAM KÖSZÖNNI.., Az ajtón még kint van a tábla: LUKÁCS JÁNOS, EL­SŐ TITKÁR. Jancsi azonban már múlt időben beszél első titkárságáról: csütörtökön hi­vatalosan is búcsút vett az appará tustól. —. Mindent meg akartam köszönni, egész éjszaka ké­szültem a beszédre, de aztán semmit sem tudtam elmonda­ni... 1964 óta állt a megyei KISZ­bizottság élén, előtte három évig szervező titkár volt, azt megelőzően komlói városi tit­kár. — 1949 óta dolgoztam az if­júsági szövetségben. Akkor még megvolt az EPOSZ. Hogy hogy kerültem oda, ma már nem tudnám megmondani, de olyan jól azóta se sokszor éreztem magam. Csodálatos emberek voltak az erzsébeti­ek... Erzsébet kisfalu, mindenki tudja, kinek a fiából mi lett, s azt is számon tartják, ki mit őrzött meg magában ab­ból a világból, melyben nevel­kedett Ha az elszármazottak közül valaki hazalátogat az közügy. Arról napokig beszél­nek. Vagy így, vagy úgy, mert — sajnos —, nem mindenki­ben telik a falunak öröme. Ülünk a kényelmes bőrfote­lekben, s az emlékekről be­szélgetünk. A falu, a faluról jött ember szinte mindegyik történetében ott van: Lukács Jancsi sokszor maga is úgy érzi. egy hihetetlenül szép mese az egész eddigi élete. Egy szegény, álmatlan-szemű parasztasszony fia elindul a város felé, s aztán különböző próbákon esik át s közben szép sorjában megvalósítja ál­mait — ötvenben hirdetménye­ket ragasztottak ki a faluban: Komlóra hívták a fiatalokat. Azt kérdeztem anyától: men­jek? Azt mondta: ha úgy gon­dolod, s lesz erőd... Időjárásjelentés Várható Időjárás vasárnap estig: változó mennyiségű felhőzet, he­lyenként újabb eső, zivatar. Mér­sékelt, időnként megélénkülő északkeleti szél. Várható legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet- ti —16, legmagasabb nappali hőmér- • sélslet 23—27 fok között. A Bala­ton vizének hőmérséklete Siófok- | nál szombaton 11 órakor 23 lók i volt. 1 A 49-es Építési Tröszt mun­kása lett, szakmát tanul, be­kapcsolódik a helyi DISZ- alapszervezet munkájába. Leg­főbben öcsinek szólítják. Ti­zenhat éves, hirtelen-szőke gyerek. Valami azonban van benn, ami hasonló korú társai fölé emeli: nyugtalanabb ná­luk, fáradhatatlanabb. Az egyik alapszervezet titkára lesz. 1954-ben pártiskolára ke­rül, aztán vissza a mész-szagú falakra. Sztahanovista-jelvényt kap, de ahelyett, hogy úgy érezné: eljutott a csúcsra, könyveket vesz. S aztán meg­történik az első csoda”: egy délután' azt üzenik neki, reg­gel ne menjen dolgozni, vár­ják a trösztben. — Bevezettek az egyik iro­dába, rámutattak egy asztalra, s azt mondták: eztán itt dol­gozol ... ENNYI ÉV UTÁN A tröszt DISZ-bizottságának titkára lett. Ennyi év után kicsit már humoros is, milyen szörnyű nagy dolognak érezte ezt ak­kor, s ha azóta sokat is vál­tozott, higgadtabb, reálisabb is lett, a rábízott és elvállalt feladatok súlyát ma is hihe­tetlenül nagynak érzi. — Nem szeretem azt a faj­ta embert, aki — bármilyen kis dologról is legyen szó —, azt mondja: mit akartok ezzel, félkézzel is megcsinálom... — Hány órát dolgoztál na­ponta? — Látod azt az embert se szeretem, aki erre a kérdésre kapásból válaszol. Munkaidő. Személyes dolog­ról akartunk beszélgetni, igaz, de ha már itt tartunk: ez a mozgalom egyik legidőszerűbb kérdése. Az ifjúsági vezetők talán kivétel nélkül többet dolgoznak, mint amennyit hi­vatalosan dolgozniuk kellene, de hát azt végzik-e, amit vé­gezniük kellene? — Sok a papírmunka .. — És a látványos, központi­lag szervezett, de a fiatalok számára mégis keveset adó rendezvény is, nem...? — Hát ez a másik. Rendez­vény-centrikus lett a mun­kánk, ami talán önmagában még nem volna baj, de az már igen, hogy ezeket a ren­dezvényeket nem „lent" kez­deményezik és szervezik, ha­nem „fent”. Az alapszerveze­teknek nem egyszer csak any- nyi közük volt az egészhez, hogy nekik kellett a közönsé­get biztosítani. Ez így nem mehet tovább ... — Tehát: arccal az alap­szervezetek igényei felé? — Ha ezt nem valósítjuk meg, jóvátehetetlen hibát kö­vetünk el. NEHÉZ NAPOK Megszólal a telefon: valaki tanácsot kér — KISZ-ügyben. Másodpercnyi csend. Lehet, hogy ez az utolsó KlSZ-veze- tői ténykedése? Húsz év után mindenünnen nehéz a búcsú, az ifjúsági munka azonban semmihez sem hasonlítható: aki innen búcsúzik, az tudata legmélyén legalábbis, az ifjú­ságától is búcsút vesz. Lukács János, a KISZ Központi Bi­zottsága Intéző Bizottságának tagja, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára, szeptember­ben hároméves pártfóiskolai tanulmányokba kezd, s aztán — nos aztán valami más kö­vetkezik. Fontos, szép, nagy feladat — egészen biztosan, de hát mégsem ifjúsági... Ezek most nehéz napok. Az ember akaratlanul is számba- veszi, amit elért, s azt is, mi minden vár még megoldásra. — Fiatalosabbá kell ten­nünk a KISZ-t... — Például? — Például a formákat. Ha ma egy taggyűlésen nincs pi­ros terítő, elnökség, komoly­kodó előterjesztés — azt mond­juk: nem készítették elő elég gondosan... És a nyarak! A KISZ-ben nem lehet nyári „uborkaszezon”, éppen ellen­kezőleg: nyáron megkettözött erővel kell dolgozni, hisz ek­kor érnek rá a fiatalok. Az építőtáborok rendszere kitü­nően bevált, ezzel azonban még nincs megoldva a nyár minden gondja. Olcsó, színes kirándulásokat kell szervezni — sokat, nagyon sokat, s ter­mészetesen nem központilag, hanem vállalati, üzemi erőből. Tanácsok. Zavartan nevet: látod, már kezdem... Az a legfontosabb, hogy az állam- igazgatási szervekkel, szak- szervezetekkel és más testü­letekkel tovább fejlődjön a munkamegosztás. Mert. az if­júsággal kapcsolatos gondok nem kizárólagosan a KISZ gondjai. A KISZ elsődleges feladata a politikai nevelés, erre kell minden erőt össz­pontosítania ... Üresek a fiókok. Húsz év kincsei gondosan elraktározva, útrakészen... Békés Sándor Javult a húsellátás A héten már érezhetően javult Pécsett a húsellátás, mert 9 vagon sertés- és marhahús került forgalom­ba. A felemelt húskeret és a Pápáról érkező húspótló készítmények biztosították a lakosság sorállás nélküli zavartalan ellátását. Ehhez az is hozzá segített, hogy bőséges a záldáru-felhoza- tal és beköszöntött a lecsó- szezon, ami miatt a tőkehús­ban, baromfiban és halban csökkent a vásárlás. Viszont hiánycikként je­lentkezett a Pick és a tu­rista szalámi, és a gyulai kolbász. Ezeket a közked­velt cikkeket egyrészt a nagy számba külföldre uta­zó pécsiek, másrészt a kül­földről hozzánk érkezett turisták vásárolták fel a szokottnál nagyobb mennyi­ségben, úgyhogy átmeneti­leg a készletek teljesen ki­fogytak. l\em elég a társadalmi ellenőrzés Beszélgetés a mohácsi tsz ellenőrző bizottságával Előttünk az asztalon nagy halom jegyzőkönyv. Találom­ra beleolvasok néhányba. „Az őszi vetések előtti talajmű­velés jóinak mondható. Az asszonyok elmondották, hogy a szőlőkapálást a kerti trak­torral kellett volna végezni. Kevesebb lenne a gyalogmun­ka, és nem lenne ennyire ga­zos a szőlő. Elmondották, hogy többen nem kaptak hű­ségjutalmat köztük Kucsera Lajosné, Sáfámé, Sáfár és Prevácz János, akik az alap­szabály szerint jogosultak...” — Ezt olvassa! Vagy ezt itt! — A disznóügyet mutasd meg, Illés! A Mohácsi „Űj Barázda Tsz” ellenőrző bizottságának elnöke Bubreg Illés és a bi­zottság tagja Szűcs Balázs is­merteti a megye egyik leg­jobb tsz-ellenőrző bizottságá­nak munkáját. A termelőszövetkezetek va­gyonának növekedésével egy­re nagyobb feladat hárul a vezetőségre, és mivel teljesen önálló gazdasági egységek, fo­kozottan fennáll az ügyeske­dések, egyéni haszonszerzés veszélye, vagy a hozzá nem értésből adódó helytelen gaz­dálkodás lehetősége. — Ilyen körülmények között az ál­lami támogatásra, mellék­üzemági tevékenységre, beru­házásra, minőségi szabvá­nyokra vonatkozó rendelkezé­sek óriási feladatot hárítanak az ellenőrző bizottságokra. — Magától adódik a kérdés: a függetlenített beosztásban dol­gozó közgazdászok, pénzügyi szakemberek, nagy tapaszta­lattal rendelkező gazdasági vezetők számára is nehéz feladatot jelentő munkát, ho­gyan tudják, minden jószán­dékuk ellenére, társadalmi megbízatásban ellátni. — Bubreg elvtárs milyen beosztásban dolgozik? — Növénytermelő férfi bri­gádnak vagyok a vezetője. — Az ellenőrző bizottság tagjai? — Lógondozó, műhelymun­kás, kocsis, anyagkönyvelő, ál­lattenyésztési brigádvezető, traktoros, kertész és növény- termesztő. Velem együtt ki­lencen vagyunk. — Mikor tartanak ellenőr­zést? — Mindig. Saját munkate­rületünkön figyelemmel kísé­rünk mindent. Ha például va­laki darát visz, és az éppen arra járó bizottsági tag lát­ja, bemegy a darálóba és megnézi, van-e bizonylat. — Vagy az egyik traktorost már délben otthon látják, a könyv­ben meg egész nap van el­számolva. Persze tartunk komplex ellenőrzéseket is. Itt van például egy jegyzőkönyv! ... Javasoljuk az R 7-es táb­la vegyszerezését... A fiata­lok egyáltalán vagy nem megfelelő nagyságú háztáji földet kaptak... Az erdé­szetben már múlt esztendő­ben kitermelt fából 100 köb­méter a dűlő út mellett fek­szik és korhad ... Bejelentés érkezett, hogy a tsz vezetősé­ge reprezentációra sok bort fogyaszt, ezért ellenőrzést tar­tottunk a pincészetben ... — Illés mutasd már meg a disznóügyet! — szól közbe Szűcs Balázs. A jegyzőkönyv szerint a Lőrincz tanyáról 1968. július 9-én felhoztak a vágóhídra négy, összesen 425 kg súlyú sertést. Ugyanez a négy disz­nó 12 nappal korábban már 445 kg volt. Közben jól ettek és a kiadott takarmányt el­fogyasztották. Sőt az állatte­nyésztő is megkapta a súly- gyarapodás után járó pré­miumot. Ugyanez megtörtént október elsején is. — Történt valami intézke­dés, hogy a jövőben megaka­dályozzák a manipulációkat, felelősségre vonták az „ügyes­kedőket?” — Felelősségre vonás nem történt, de szállítottunk egy mérleget a vágóhídra, és ezentúl ellenőrizzük az átvé­teleket. Bubreg Illés hat esztendeig volt már a mostani megvá­lasztása előtt is, az ellenőrző bizottság elnöke. — Ha maguknál is olyan elnök lenne, mint a „szakcsi”, meg tudnák akadályozni a közös dézsmálását? — Nem. — És a kisebb, de rendsze­res lopásokat, sikkasztásokat? — Azt sem. Annyi alka­lom kínálkozik... Nem lehet a mi felkészültségünkkel, sa­ját munkánk elvégzése mel­lett. Meg hát bízni is kell az emberekben... — És egy főfoglalkozású belső ellenőr? — Az igen! Módszeresen dolgozva, előbb-utóbb min­den hibára, visszaélésre rá­jönne. — Nem irigylem a maga tisztségét... — Szívesen átadnám. Az emberek azt hiszik, hogy molesztálom őket, pedig amit tudunk és csinálunk, az ő ér­dekükben történik... L. J. A termelékenység fekete krónikája Hatékonyság... A mun­ka termelékenysége... — Miért hajtogatjuk ezt időről időre, s általában mindig keseregve, homlokráncolás- sal? Iskolás dolog, de üs­sük fel a kislexikont: a munka termelékenysége nö­velésének eszméje egyidős a gazdálkodással és a gaz­dasági gondolkodással. A haladó eszméket képviselő gondolkodók a termelékeny­ség emeléséért folytatott harcot az emberi haladásért folytatott harc részének te­kintették. Minden társada­lom azzal bizonyítja be ma- gasabbrendűségét a megelő­ző társadalommal szemben, hogy a munka termelékeny­ségét magasabb színvonal­ra emeli... Azt hiszem, nem ártana valamennyi fe­lelős gazdasági vezető író­asztalával szemben, a szo­ba falára írni: Termelé­kenység! Hogy minden dön­tésüknél az lebegjen sze­mük előtt, vagy fejük fe­lett, Damoklész kardjaként. Baranyában egyhelyben topog, sőt az első félévben vissza is esett a termelé­kenység. Ezzel nemcsak a •megye, az ország is „szé­gyenkezhet”, hiszen a mun­ka termelékenysége tekin­tetében a szocialista orszá­gok között hátul kullogunk. Már év elején is aggo­dalmas arccal figyeltük a megelőző évek statisztiká­ját. A termelékenység prob­lémáiról nagy és hosszú vi­ta kerekedett lapunkban. Bizakodva tekinthettünk a jövőbe. A prognózis derülá­tó volt, s joggal: vállala­taink az erőteljes termelés- növekedés mellett kis lét­számnövelést terveznek, a munkaerőhiány üzemszer­vezési, műszaki fejlesztési intézkedések megtételét sür­getik vállalatainknál, s hogy a gazdasági szabály­zók is szükségtelenné te­szik az úgynevezett lót- számhigítást. A vita sok ér­dekes tanulságot hozott, megcsillantotta a munka termelékenység fokozásának lehetőségeit. Azzal zárult: Most a tetteken a sor! A termelékenység fekete statisztikáját ismerjük. Va­jon miért nem euek a vál­lalatok a lehetőségekkel? — Miért maradt csak óhaj a bölcs vita tanulsága? Nos, a termelékenység szaka­datlan emelkedését csak megfelelő és szigorú gazda­sági szabályzókkal lehet „kicsikarni”, amikor a nye­reség, az év közben vagy év végén kifizetett nyere­ségrészesedés szoros össze­függésben van a vállalati gazdálkodás hatékonyságá­val. Mert látszólag úgy néz ki, minden rendben van, hiszen a nyereséggel nin­csen baj, a nyereség növek­szik, és ez a lényeg. Ez a gazdálkodás iránytűje. De hogyan lehetséges mindez, hogy közben a munka haté­konysága nem hogy javul, de rosszabb? Azt mondo­gatják, ma könnyebb fo­rintokat termelni, mint árut Kiskapuk kérdése. Közgazdászokkal beszél­gettem, akik tisztában vám nak a termelékenység-kér­dés fontosságával, de azt mondják, nehéz igent mon­dani, maguk ellen beszél­nek, mert zsebükre megy a dolog. Az intenzív fejlesztés­sel, műszaki fejlesztéssel megvalósított termelésbőví­tés nem hoz a vállalatok konyhájára semmit. A nye­reség az érdekes, a kifizet­hető nyereségrészesedés, s ezt mindegy, milyen eszkö­zökkel érik el. Példákat so­rolnak, hogyha jobb munka- szervezéssel ennyi meg eny- nyi munkaerőt szabadíta­nak fel, akkor a bérplafon­juk, a bázisbérszint meg­emelkedik, s ez a nyereség­részesedést kisebbíti Ha fo­kozzák a termelékenységet, ami nyilván népgazdasági szempontból roppant elő­nyös. nem biztos hogy a vállalat számára előnyös. — Ahelyett, hogy takarékos­kodnának a munkaráfordítá­sokkal, inkább az az érde­kük, hogy „hígítsák” a lét­számot. hogy kapun belüli munkanélküliséget teremt­senek. mert így több a ré­szesedési alap. Azt mondtam, ki kellene írni mindenhová a falakra: Termelékenység! Nem kell kiírni. Attól még hogy ott van, nem fogják imádni. A munka termelékenységének állandó fokozását ki kell kényszeríteni, s ezt a gaz­dasági szabályzóknak kell megoldaniuk. Olyan szálra gondolok, amely feszesen összeköti a nyereséget a ter­melékenységgel, együtt mo­zoghatnának. Hasonlítana ez a mozgás ahhoz a bizo­nyos „mozog a keze, mozog a lába” húzogatós játékhoz. S ehhez hadd idézzek egy javaslatot — Közgazdasági élet rovatunkban nemrég le­zajlott vita egyik cikkírójá­tól származik — a techni­kai tényezőkkel is alátá­masztott termelékenység nö­vekedés esetén bizonyos kedvezményeket kellene biz­tosítani a vállalatoknak, ezzel a személyes és a vál­lalati anyagi érdekeltséget fokozni, az ilyen célokat követő vállalati vezetők, dol­gozók anyagi elismerésében. Szenzációs bejelentésnek tartottam miniszterelnök-he­lyettesünk bejelentését — a Baranyai Ipari Vásár ünne­pélyes megnyitásán elhang­zott beszédről van szó — a gazdasági fejlettség te­kintetében magasabb osz­tályba lépünk, a negyedik ötéves terv végére a köze­pesen fejlett országok kate­góriájából átlépünk a fej­lett országok kategóriájába. Ha nem is mondta, nyilván gondolta: a munka termelé­kenysége tekintetében is magasabb osztályba kell lépnünk. Csak újra ismétel­ném, ezt mindenáron ki kell kényszeríteni. Miklósvári Zoltán A teenager operatársulat Hallani, hogy a nagyte­remben „működésben van” a zongora. Gluck Május ki­rálynője c. operájának ak­kordjai szállnak a Sétatér felett. Nocsak — mondom magamban. Az Úttörőház lépcsőházában felfelé ha­ladva már azt is hallom, hogy énekelnek. A színpa­don a kvartett egyik tagja vágyakozóan kinyújtja ke­zében a rózsát, a másik — térdzokniban — eléje per­dül. Csupa teenager egy Gluck operában. A zongo­ránál őszülő hajú, tempe­ramentumos férfi, nyilván­valóan a vezetőjük. Vége a részletnek, bemutatkozunk. — Gondoltuk, megünne­peljük a jubileumot — mondja Sass József, az együttes tanára. — öt évvel ezelőtt itt, Pécsett voltunk először zenei táborban. Ügy kezdődött, hogy a Budapesti József Attila Gim­názium KISZ-szervezetének ének-zene szakköre fogta magát, eljött Pécsre nya­ralni és felkészülni a kö­vetkező évre. A csoport már kétszer megnyerte a Budai Diáknapok kulturáls rendez­vényeit, s tavasszal a TV is közvetített a műsoruk­ból részleteket A délszáv diákotthonban laktak. Sok kirándulással és mókával folytatódott a táborozás. Makrai József, a csoport egyik benjáminja éjszaka, a kísértetjárás óráiban meg­nyomta a vészcsengőt Kí­sérteties volt. Aztán úttörők­kel találkoztak az épület­ben, akik Gyomáról jöttek. Megszerették a kispajtáso­kat, s hogy ne csak maguk­nak énekeljenek, elhatároz­ták, hogy bemutatják ne­kik a Gluck-operát. Meg kell hagyni, szépen csinálják. A kosztüm nélküli próbán, ahova betévedtem, Sass Szilvia nagyon kulturáltan énekli az áriát. Ha nem próbálnak akkor sem mú­lik el perc dal nélkül. A gyomai úttörőknek felejthe­tetlen marad a szombat dél­utáni előadás. A pestieknek is a pécsi táborozás: együtt énekelhettek. együtt mó­kázhattak, s ősszel ők ta­nítják majd be a kórus töb­bi tagját azokra a dalokra, amelyeket itt ismertek meg. — móló —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom