Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-06 / 180. szám
Ara: 80 fiitér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvi.évfolyam,iso.«ám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1969. augusztus 6., szerda Amit ma megtehetsz... Könnyű a közmondást idézni, nehezebb aszerint cselekedni. Főként ha súlyos, sok embert érintő ügyben kell kimondani az igent vagy a nemet. Mint amilyen például egy gyár távlati fejlesztési terve, a gyártásszervezés tökéletesítése, az állóalapok bővítése, a termékösszetétel változtatása. A döntés: felelősség. Megkönnyíti, ha alapos elemzőmunka előzte meg, s kidolgoztak néhány, előnyöket és hátrányokat egyaránt tartalmazó variánst. Nehezíti, hogy a jövőbe senki nem pillanthat bele tökéletes tisztasággal. Homályos folt, előre nem látható részlet, váratlan fordulat mindig akad. Mégis, napról napra dönteni kell. Vállalva a kockázatot, a felelősséget, a döntés következményeit. A termelés, az anyagi javak előállítása: folyamat. Láncszemek szoros kapcsolata. Egyik sem választható el a másiktól, következmények nélkül. A gazdaság- irányítás mai rendje a korábbiaknál jóval élesebben húzza meg egy-egy tevékenységi kör sugarát. A tervező keze alól kikerülő rossz konstrukció nehéz summában mérhető kárt okoz az egész gyárnak, hiszen a termék a nyakukon marad. Á technológiai fegyelem szigorú megtartása, a műveleti utasítások állandó tökéletesítése a fölosztható nyereséget is megnöveli a kiváló minőségért kapott ártöbblettel. A gyors termékfejlesztés, a kibocsátás nemcsak időelőny a partnerekkel szemben, de anyagi előny is. Nincs olyan iparág, ahol az ún. időtényező fontossága ne növekednék. Nincs tehát olyan iparág sem, ahol közömbös lehetne: ma vagy holnap, esetleg csak holnapután hoznak meg egy már most aktuális döntést. Mégis, megtörténik, hogy késve döntenek. Holnapra halasztják, amit ma megtehetnének. Ami a fájdalmas benne: egy közösség nyögi a halogatás következményeit, hogy a piacon megelőzték őket; külföldi partnereik máshová pártoltak; hitellehetőségeik megcsappantak: fejlesztési alapjuk összezsugorodott. A halogatott döntés negatív következményei az idő múlásával mértani haladvány szerint sokasodnak. Sokféle ága-boga van annak, miért történik, történhet ez így, amikor másként, jobban is lehetne. A vállalati önállóság erőteljes növekedése korábban ismeretlen terheket rakott a vezetők vállára. A piaci ismeretek még hiányosak, lassú az információ-áramlás. Időnként kiegyensúlyozatlanná válik a cég pénzügyi helyzete, mert megnőttek készletei, mert legfőbb vevői esetleg késlekednek a szállított áruért fizetni. S tagadhatatlan: szubjektív tényezők is szerepet játszanak a gyorsaságban, vagy a halogatásban. Nemcsak a rátermettségre, tudásra, tájékozottságra gondolunk. Arra is, hogy a termelés mai biztonsága, a termékek könnyen értékesíthetősége elfedheti a holnapi teendőket. S arra is, hogy létezik megcsontosodás, a megszokotthoz való ragaszkodás, s bizonyos egzisztenciális aggodalom. „Nem kockáztatni, nem belevágni semmi újba, egy-két év még a nyugdíjig, s majd átveszik akkor a fiatalok a marsallbotot. Addig meg fusson csak a járt úton a kocsi, abból nem lehet nagyobb baj!” Márpedig baj lesz belőle. A termelés, s a termelésfejlesztés folyamat; szünetet, kihagyásokat nem ismerő tevékenység. Ahol megszakítják ezt a folyamatosságot, s az egyéni érdek maga alá gyűri a közöst, fél vagy egy esztendő tétlensége pótolhatatlannak bizonyulhat. Pótolhatatlannak, vagy csak kín-ke- serwel csökkenthetőnek, mert a versenyben előnyre tettek szert a kon kurrens cégek, mert a piacon nem szándékokat s indokokat, hanem termékeket mérlegelnek, s ítélnek meg. Napjainkban, amikor nemzetközi méretekben ötévenként teljesen kicserélődik a gépipari gyártmánystruktúra, amikor a vegyiparban évente 40—60 százalék között van az új termékek aránya, amikor a fogyasztási cikkek piacán hétről hétre új modellek tűnnek fel, egyetlen gazdasági egység, s annak egyetlen vezetője sem bánhat bőkezűen az idővel. Az idő, mint termelési tényező ma még nem élvezi azt a megkülönböztetett figyelmet és helyet, amit megérdemel. Másodrangúként való kezelésében része van a korábbi beidegződéseknek. A kereskedés helyetti elosztásnak, a külföldi piacok alig érzékelt hatásának, mindannak, ami a múltban valóban háttérbeszorította az idő mérlegelését. Része van azonban annak is, hogy az első reformesztendőben a vártnál s a tervezettnél könnyebben sikerült elérni a nagyobb nyereséget, azaz: az új gazdaságirányítási rendszer alapjaiban már új útra terelte a vállalati gazdálkodást, de részleteit tekintve még nem sarkallt erre. Ma még — ide- ig-óráig — futja a gyűjtött tartalékokból, a jelentős ráhagyásokkal készült tervekből. Kérdés: meddig? Fölhasználni a tartalékokat, s újabbakat nem gyűjteni — rossz gazdára vall. Élvezni a tegnapi munka gyümölcseit, a termékfejlesztés, a gyártástökéletesítés hasznát, s közben elfeledkezni arról, elodázni azt, hogy a holnapi eredményeket ma kell megalapozni, már több, mint rossz gazda módjára sáfárkodni a lehetőségekkel. Ez már veszélyes út, anyagilag, erkölcsileg egyaránt veszélyes, s nemcsak egy-egy embernek, de egy egész közösségnek árt. Ezért szükséges, s elengedhetetlen, hogy maga a közösség őrködjék jövője felett. A kommunistáknak, a szakszervezeti tanács tagjainak nemcsak joga, de kötelessége is újra meg újra megkérdezni a gazdasági posztokon állóktól: mit tesznek ma a holnapért, hogyan gondolják, alapozzák, alakítják a jövőt? Alekszel Kosziam Magyarországon Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének meghívására magyarországi üdülésre kedden Budapestre érkezett Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára fogadták. Augusztus 20-ra készül az ország Az Alkotmány ünnepe alkalmából a hagyományoknak megfelelően zászlódíszbe öltözik Budapest és az ország. A középületeket fellobogózzák, a gyárak, üzemek homlokzatát az alkotmánynapot köszöntő feliratokkal ékesítik. Látványos színfoltja lesz az ünnepnek a szokásos esti díszkivilágítás: nappali fényben ragyog majd a Budai vár, a Mátyás-templom, a Halászbástya, színes égőkből font füzér díszíti a Duna-hidakat, s nagy erejű égők világítják majd meg a Parlamentet és más közintézményeket. Az alkotmány ünnepi program este 10 órakor színpompás tűzijátékkal zárul. Elutazón a Szavjetunió Magyarország tagja lett a genfi leszerelési bizottságnak A Magyar Népköztársaságot a genfi leszerelési bizottság két társelnöke, a Szovjetunió és az Egyesült Államok — a bizottsággal egyetértésben — meghívta, hogy a bizottság munkájában tagként vegyen részt. A Magyar Népköztársaság kormánya a meghívást elfogadta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a bizottságba a Magyar Népköztársaság képviselőjéül dr. Kőmíves Imre rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet kinevezte. A küldöttség tagjait a külügyminiszter jelöli ki. A fentiekkel kapcsolatban a Magyar Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy a genfi leszerelési bizottság megalakulásától fogva rendkívül nagy felelősséget hordoz. Napirendjén az emberiség jövőjét közvetlenül érintő kérdések Szerepelnek. A bizottságot az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének egyetértésével a két nukleáris nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok hozta létre 1961-ben. A Szovjetunió javaslatai alapján az ENSZ közgyűlése az általános és teljes leszerelésre, a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a háborús veszély elhárítására irányuló kezdeményezések sorát utalta a bizottság elé. A Magyar Népköztársaság kormánya, a nemzetközi béke és biztonság erősítésére irányuló törekvéseinek megfelelően, készségesen résztvesz minden olyan kezdeményezésben, amely a nemzetközi feszültségek csökkentését, a háborús veszély elhárítását, az általános és teljes leszerelés előmozdítását szolgálja. Az elsők között írta alá és ratifikálta a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt. az atomsorompó-szerződést és más, a leszerelést elősegítő megállapodásokat, sőt kezdeményezéseivel maga is hozzájárult ezek kidolgozásához. A leszerelési bizottság eddigi tevékenysége iránti megbecsülése kifejezésével egyidőben a Magyar Népköztársaság kormánya várakozással tekint a bizottság további munkája elé, melynek során a Magyar Népköztársaság a többi tagállammal szorosan együttműködve kíván hozzájárulni az emberiség békéjének és biztonságának erősítéséhez. Kedden elutazott Budapestről a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely a magyar országgyűlés meghívására hivatalos, baráti látogatáson egy hetet töltött hazánkban. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke, Pap János, az országgyűlés honvédelmi állandó bizottságának elnöke, valamint F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Képünkön: búcsú a Ferihegyi repülőtéren. Pjotr Mironovics Maserov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagja, az A Szentegáti Állami Gazdaság MTZ típusú traktorra szerelhető homlokrakodójának hatalmas csápjai 4—5 mázsa szalmát tudnak felemelni nyolc méter magasra. A kazlazás ezzel a géppel mindössze négy főt igényel, és naponta 35—40 holdról lekerült szalmát tudnak kazlazni. SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a delegáció vezetője elutazása előtt nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Elöljáróban ki kell emelnem, hogy rendkívül elégedettek vagyunk mind látogatásunk programjával, mind pedig e program nagyszerű lebonyolításával. Utunk során találkoztunk munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel, s bárhol jártunk is, mindenütt éreztük az igazi magyar vendégszeretetet, a küldöttségünk iránti megkülönböztetett figyelmet. A barátságnak ezeket a megnyilvánulásait annak a testvéri, felhőtlen kapcsolatnak tulajdonítjuk, amely a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elveinek következetes megvalósítása alapján a Szovjetunió és Magyarország, az SZKP és az MSZMP, a szovjet és a magyar nép között kialakult. — Nagy érdeklődéssel tanulmányoztuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket önök szereztek az országgyűlés és a tanácsok tevékenységének továbbfejlesztésében, tökéletesítésében. Ennek azért is szenteltünk nagy figyelmet, mert tudjuk, Magyarországon sokat tesznek azért, hogy növekedjék az országgyűlés szerepe, bővüljön törvényhozó és ellenőrző tevékenysége, megélénküljön állandó bizottságainak, képviselőcsoportjainak munkája, fokozódjék az államhatalom helyi szerveinek tevékenysége. — Az önök hazáját olyan országként ismertük meg, ahol a haladás meggyorsítását célzó erőfeszítések mellett megőrzik a legjobb nemzeti hagyományokat, becsülik évszázados történelmi emlékeit. Befejezésül még annyit: küldöttségünket magyarországi látogatása alatt az a szándék vezérelte, hogy előmozdítsuk a két állam parlamentjei közötti kapcsolatok fejlődését, kicseréljük e törvényhozó testületek munkájának tapasztalatait, elősegítsük a szovjet és a magyar nép barátságának további erősödését.
