Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

12 Dunantmt napi o 1969. augusztus 3. »Fs i fc* Molnár József Toller László Gábor László Szekeres Ambrus Bödő László Sági Sándor Őszintén a magyar Borii Dezső labdarúgásról B aranya labdarúgó­sportjáról beszélget­tünk szerkesztőségünk klubszobájában. Az MTS megyei és városi Tanácsa munkatársai, sportköri el­nökök, szövetségi vezetők, a sportág társadalmi mun­kásai, a szakosztályok kép­viselői és a szurkolók mondták el véleményüket és vitatták meg a legnép­szerűbb sportág problémá­it. MOLNÁR JÓZSEF Délnyugati Labdarúgó Szövetség és a Baranya megyei Labdarúgó Szövetség volt főitikára: — A sovinizmus, a meg nem értés hosszú évtizedeken keresztül gátolta Baranyában és Pécsett a labdarúgás fejlődését. Volt idő, amikor hat Baranya megyei csa­pát is szerepelt az NB II-ben, de a legjobbak közé nem sikerült jutniók. Az utóbbi időben ezen a téren örvendetes változás tör­tént. közelebb kerültek egymás­hoz a csapatok, bár a sovinizmus még itt-ott fellelhető. Régebben a Délnyugati Labdarúgó Szövet­séghez 45 csapat tartozott, s ezek is négy megyéből kerültek ki. Most csak Baranyában több mint kétszáz szakosztály működik. S a legnagyobb baj, hogy a kis já­rási csapatok is már „minőségi” csapatnak tartják magukat. A kü­lönböző bajnoki mérkőzéseken való részvétel, az utazások jelen­tős költséget emésztenek fel, s ugyanakkor a mérkőzések szín­vonala mind gyengébb lesz. Ke­vesebb. de minőségileg jobb csa­patok, véleményem szerint job­ban szolgálnák a sportág fejlő­dését, ugyanakkor viszont a vá- rbsi bajnokság megszervezésével, az üzemi és középiskolás bajnok­ságok továbbfejlesztésével, ha­sonlóan az annakidején több mint kétszáz csapattal megrendezett Baranya megyei mezitlábos baj­noksághoz sokszáz fiatalnak, dol­gozónak lehetne játéklehetőséget biztosítani. A kispályás labdarúgó­bajnokság megrendezése igen jó kezdeményezésnek számít. A mér­kőzések bebizonyították, a kis üzemi csapatoknál is milyen sok tehetséges játékos rejlik. Érde­mes lenne foglalkozni az öreg­fiúk bajnokságának megszerve- xésével is. TOLLER LÄSZLÖ A Pécs városi Labdarúgó Szövetség elnöke: — Sokat vitatkoznak mostaná­ban a labdarúgásról. Kétségte­lenül bajok vannak a sportág há- zatáján. Hogy hogyan jutottunk el idáig? Talán akkor kezdődtek a bajok, amikor az ötvenes évek elején így toborozták a munká­sokat: esztergályos kerestetik, jó középcsatárok előnyben. Nálunk mindenkiből, aki a labdát rúgja futbalistát csinálunk és a labda­rúgók másnak érzik magukat, mint a többi sportoló. És az ed­zők igen sok esetben a játékosok szócsöveivé válnak. A társadalmi aktívák, akiknek a szakosz­tályok ügyes-bajos dolgait kelle­ne intézniük minden idejüket ál­lás, lakás és különböző juttatá­sok megszerzésével kötik le. Be­szélnünk kell arról is, hogy mind kevesebb lesz a mérkőzéseken a nézők száma. A sportág pro­pagandája nem a legjobb. A sportklubok, szakosztályok ezzel a kérdéssel nem törődnek. Pedig nem közömbös a sportkör műkö­dése szempontjából, hogy milyen a bevétel a labdarúgók mérkő­zésein. A szakosztályok kevés gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére, erre igaz nagyon ke­vés a lehetőségük, hisz Pécsett közismerten kevés a létesítmény, kevés a szakember. Nagyon sok fiatal labdarúgó, amikor 18. élet­évét betöltötte, megválik klub­jától, katonai szolgálatra vonul, egyetemre, főiskolára megy. így a legjobb korban lévő játékosok vesznek el a nevelő egyesületek számára. A középiskolákban nem foglalkoznak — kevés kivételtől eltekintve — a labdarúgással. A testnevelő tanárok között igen ke­vés a labdarúgó szakember, évek óta nem rendezik meg az orszá­gos középiskolás labdarúgó baj­nokságot. é GABOR LÁSZLÓ az MTS Pécs városi Tanácsa főelőadója: — Labdarúgó sportunkban mos­tanában pesszimista a hangulat. A koppenhágai vereség után végre az illetékesek is rádöbbentek, hogy nincs minden rendben a labdarúgó sportban. Régebben a grundok ontották a tehetségeket. A középiskolás bajnokság mérkő­zéseit nagy közönség előtt ját­szották. Az utánpótlás szervezett nevelése érdekében történtek in­tézkedések. Ezért hozták létre a •portiskolákat is. Pécsett a sport­Hogyan történi? Pécsi fiii bravúrja Közel három hétig tartó ke­mény küzdelem után befeje­ződött a zalaegerszegi XI. dr. Asztalos Lajos emlékverseny. Tajmanov nemzetközi nagy­mester fölényes elsősége, Bi- lek nagymesterünk formaja­vulása és Honfi nk. mesterünk megbízható jó játéka csak a szakemberek várakozását iga­zolta. A legkellemesebb meg­lepetés, az igazi bravúr egy tizenhét éves pécsi fiú, a me­zőny legfiatalabb résztvevője, Ribli Zoltán nevéhez fűződik. Zalaegerszeg sakkozói régi iskola hat évfolyamában igen sok fiatal, tehetséges labdarúgó ne­velődik Garami József, Vass Ottó és társaik irányításával. A sport­iskola azonban egyedül nem ké­pes megoldani az utánpótlás biz­tosítását. Az egyesületeknek is sokkal intenzívebben kellenne foglalkozniuk a fiatalokkal. Miért nem keresik fel a sportkörök, a szakosztályok vezetői az iskolá­kat. A diák sportkörök szívesen átengedik a társadalmi egyesüle­teknek tehetséges sportolóikat. SZEKERES AMBRUS a Pécsi Dózsa labdarúgó szakosztályának intézője: — Évek óta problémák vannak a sportágban, de egy-egy győze­lem, siker fényében a sportág ve­zetői nem figyeltek fel a bajok­ra. Sokat vitatkoznak mostaná­ban arról, hogyan lehetne egye­nesbe hozni labdarúgó sportunk ügyeit. Az országos értekezleten sok mindenről esett szó, de mint­ha megkerülték volna a legége­tőbb problémákat. Erős váloga­tott csapatot akarunk-e vagy jó klubcsapatokat? akik a nagy nemzetközi tornákon is helyt tudnak állni. Mostanában csak a jó formában lévő Újpest vagy Ferencváros képes arra, hogy nemzetközi mérkőzéseken is jó eredményt érjen el. De miért nem tudnak jó klubcsapatok ki­alakulni nálunk? A jelenlegi át­igazolási szabály megnehezíti a tehetséges játékosok fejlődését. Olyan átigazolási rendelkezések kellenének, melyek lehetővé ten­nék, hogy a rátermett játékosok hamar kerüljenek a képességeik­nek megfelelő csapatokhoz. Je­lenleg 4—5 év kell ahhoz, míg egy tehetséges labdarúgó az NB HL, NB II. és NB I. B-ben szereplő csapatokon keresztül az NB I-es egyesületekhez eljut. Változtatni kellene a prémiumrendszeren is. Az Egyetértés labdarúgói az NB I-ben megszerzett három pont­jukkal jóval kevesebb prémium­hoz jutottak, mint annak idején, amikor NB I B-ben az élcsoport­ban szerepelt a csapat. Olyan furcsa helyzetek is adódnak, hogy az alacsonyabb osztályú bajnok­ságban szereplő csapatok jöve­delmezőbb, előnyösebb polgári állásokat biztosítanak labdarúgó­iknak. mint az NB I-ben szerep­lő csapatok. Megfelelő ösztönző rendszer kidolgozása nélkül nehéz lesz rendet teremteni ezen a té­ren. A játékosok státuszának, az egyesületek és a játékosok kö~! zötti viszony rendezése mind­mind olyan kérdések, melyek megoldásra várnak. Jelenleg nin­csenek megfelelő szankcióik az egyesületeknek, a játékos, akinek nem tetszik valami, egyszerűen odább áll, keres magának és ta­lál is másik klubot. Miért marad el a nézősereg a mérkőzésekről? Alacsony a színvonal, sokszor ér­dektelenek a mérkőzések, ritka az igazán jó játékot hozó talál­kozó, s aztán ott van a rádió meg a tévé. A körkapcsolásos közvetítések, a forduló legérde­kesebbnek ígérkező találkozójá­ról adott televízió-közvetítések sok-sok nézőt vonnak el a pá­lyákról. A szakosztályoknak be­vételükből kell fönntartani ma­gukat. A nézők számának csökke­nésével azonban mindkevesebb lesz a szakosztályok bevétele is. Pedig egy színvonalas csapat fönntartása, kialakítása igen sok anyagit kíván. BÖDÖ LÁSZLÓ az Ércbányász SC elnöke: — Téma mostanában a labda­rúgás. A legegyszerűbb szurkolók is látják a hibákat, bajokat, de sokáig senki sem figyelt fel azok­ra. Most az illetékesek pánikba estek, mi lesz, ha nem jutunk ki a mexikói vb-re? Kétségtelenül a magyar labdarúgó válogatott csapat körül is vannak bajok, de nem az a döntő, hogy ki ju­tunk-e Mexikóba. Egy élvonalbeli labdarúgó kevesebbet edz, mint egy másodosztályú atléta, vagy egy nyolcéves úszó. A játékosok hozzáállásával vannak a legna­gyobb bajok. Elszoktak az erős edzésektől, a komoly megterhelé- sű munkától. Vajon melyik lab­darúgónk lenne képes egy edzé­sen 30x100 méter lefutására. Nó, erre azt mondják, hogy a nagy megterhelés a játék, a technika rovására megy, ugyanakkor vi­szont azt tapasztaljuk, hogy az NB. I-ben is van olyan játékos, aki nem tudja lekezelni a labdát. Elítéljük a profizmust, de vajon megoldás-e az álamatőrizmus, mert nálunk ez van, azzal a különbséggel, hogy nyugaton profizmus van a nagy pénzért, nálunk álamatőrizmus kispénzért. Beszélnünk kell a játékvezető- kérdésről is. Az NB. I-ben még igen sok jóíképzett játékvezetők­kel találkozunk, de az alacso­nyabb osztályú mérkőzéseken bi­zony gyakran olyan játékveze­tők működnek közre. akikről mindent, csak jót nem lehet mon dani. Szükség van a villám-iga­zolásra, a tehetséges játékosok­nak adjuk meg a lehetőséget az olyan csapatokban való szerep­lésre. melyeknél fejlődésük biz­tosítva van. SÄGI SÁNDOR az MTS Baranya megyei Tanácsa főelőadója: — Sok-sok probléma vár meg­oldásra a labdarúgó sportban. A szövetségekben így van ez a labdarúgóknál. Jórészt idős, ve­terán sportvezetők tevékenyked­nek. Fiatallal alig találkozunk. A káderutánpótlás felkutatása és biztosítása igen fontos feladat. Kevés a képzett szakember. A megyében van olyan járás, mint a sásdi járás, ahol egyetlen egy minősítéssel rendelkező labdarú­gó-edző sincs. De a siklósi já­rásban is csak négy és a sziget­vári járásban is csak öt minő­sítéssel rendelkező edző dolgozik. Pécsett egy labdarúgó edzőre 40 játékos jut, vidéki viszonylatban sokká? rosszabb a helyzet. A pé­csi járásban például egy edzőre 178 játékos jut. Évek óta prob­lémát okoz, hogy mindkevesebb lesz az ifjúsági csapatok és játé­kosok száma. Sokat vitatkoznak arról, hogy tavaszi, őszi, vagy Őszi, tavaszi legyen a bajnoki rendszer a lebdarúgásban. Arról azonban kevés sző esik, hogy szakmai téren nem tudtunk lé­pést tartani a nemzetközi szín­vonallal. Főleg az edzések inten­zitásánál maradtunk el. Az ed­zésmunkán kell lényegesen vál­toztatnunk. A labdarúgó sport­ban is elkészítik az edzők ed- zéseterveiket. de hogy mennyit valósítanak meg belőlük, azt rit­kán ellenőrzik. Nem ártana a más sportágakban bevált mód­szerekkel a labdarúgók is meg­próbálkoznának és a technikai tudás mellett a fizikai képessé­gek fejlesztésével is sokkkai na­gyobb mértékben törődnének. BÓDI DEZSŐ a Pécsi Bányász Sportkör elnöke: — Már elkéstünk vele, de most kellett volna áttérni, ha igy ha­tároztak az illetékesek, — az őszi, tavaszi bajnokságra. Véleményem szerint a háromfordulós bajnok­ság semmiképpen sem igazságos. Az átigazolási rendszer: a gya­korlatban nem vált be. A Pécsi Bányász Szabadszentkirályról nem tudott játékost igazolni, mert a klub vezetői nem voltak hajlandók kiadni a játékost. Az utánpótlás nincs biztosítva. Az iskolákból kevés labdarúgó ke­rült ki. A fiatalok érdeklődési köre nagyon megoszlik, az isko­lai elfoglaltság mellett kevés sza­badidejük marad a fiataloknak. Manapság csak azok az edzők tu.dnak eredményesen és jól dol­gozni, akik megfelelő pedagógiai érzékkel rendelkeznek. Vélemé­nyem szerint sokkal nehezebb megtartani a sportágnál a fiata­lokat, mint egy jó játékost ki­nevelni. A szülők, akik 6—7 éves korig, míg iskolába nem kerül­nek, a gyerekek, szívesen küldik gyerektomára, úszóiskolába fiai­kat, lányaikat. De azzal már nem törődnek, hogy az iskolában sportol-e és ha igen, milyen sporttal foglalkozik. A labdarú­gás igazi szeretete hiányzik a mai fiatalokból. Igaz, régebben a labdarúgás mellett alig egy­két sportág között választhattak és örült az, akit az egyik szak­osztály befogadott. Hegyi István A szamok beszélnek Baranyában is a legnépsze­rűbb sportág a labdarúgás. Ezt bizonyítják a számok, de még sokmindent elárulnak. A Baranyában működő sport­körök száma: 258 A labdarúgó szakosztályok száma: 218 Az igazolt sportolók száma: 14.845 Az igazolt labdarúgók száma: 8.037 A labdarúgó pályák száma 202 Ebből bekerített pálya: 41 A minősítéssel rendelkező edzők száma: 67 A gyakorló edzők száma: 81 A minősített labdarúgó játékvezetők száma: 206 Gyakorló játékvezető 104 Mai sportműsor Labdarúgás: NB. I. mérkőzések: Pécsi Dózsa—Salgótarjáni Bá­nyász. PVSK-pálya. 17.00. NB. I. tartalékmérkőzés: Pécsi Dózsa— Salgótarjáni Bányász, Tüzér utca, 9.30. Vasutas Kupa mérkőzés: PVSK—Ceglédi VSE, PVSK-pálya, 15.15. Kézilabda: MNK mérkőzések: Nagyharsány—P. Vörös Meteor nők Nagyharsány, 15.00. Nagyharsány— P. Dózsa, férfiak, Nagyhars. 16.00, Beremend—Pécsi Ércbányász, fér­fiak, Beremend 10.00, Pécsi Por­celángyár—Pécsi Tanárképző, nők. Porcelángyári pálya 9.00. Újra a bajnoki pontokért Cólképes volt a Vasas csatársora Napsütéses idő fogadta szom- [ bat délután a Fáy utcai sport- j telepen azokat a szurkolókat, akik kiváncsiak voltak az 1969. évi bajnokság őszi fordulójának első mérkőzésére. Az 5 hetes szünet alatt „kiéheztek” a szur­kolók, ezt bizonyítja, hogy csak­nem 10 000-en jelentek meg az idénynyitó találkozóra. Meglehetősen közepes színvo­nalú mérkőzés volt az őszi idény első találkozója. A Tatabánya a vártnál lényegesen kevesebbet nyújtott. Jók: Bakos, Menczel, Müller, Puskás, illetve Laczkó, és Hernádi. Végeredményben: Vasas—Tata­bánya 4:1 (3:0), Fáy u. 10 000 néző, v.: Müncz. Góllövő: Far­kas (2), Puskás (2), illetve Cser- nai ll-esből. Egy napot késett Külföldi rendszámú autó állt meg a Tüzér utcai sportpálya kapujánál. Közepes termető, jó kondícióban levő, világos hajú, bajuszos férfi szállt ki a ko­csiból, s ruganyos léptekkel indult a kapu felé. Érdeklődve feltárta, majd egyenesen a pályára tartott. Kelemen József a PÁC egy­kori kiváló középtávfutója a pálya előkészítésével foglalko­zott, az őszülő férfi megállt mellette. Egy darabig mind­ketten hallgattak. De aztán megtört a csend: „de sokat köröztem és izzadtam én ezen a pályán úgy harminc évvel ezelőtt” — mondta az idegen, s párszor felugrott a salak­ról, mintha ruganyosságát pró­bálgatná. — Miért, ki maga? — for­dult feléje most már érdek­lődve Kelemen. — Csapiár András vagyok/. De a bemutatkozás már fe­lesleges volt, mert amikor szembe néztek, már össze is ölelkeztek, hisz hosszú éve­kig kocogtak egymás nyomai­ba lépve az öreg pályán. Az öröm hangjaira hama­rosan előkerült két másik fu­tó is, Pataki Pista és Villá­nyi Nándi, majd XJrbán Kar­csi és Verbőczi Jóska, vala­mennyien a nemes sport ve­teránjai s boldogan elevení­tették fel a derűs sportemlé- kekei. Csapiár a PEAC versenyzője volt. de a szellem, a sport­szeretet azonos volt, s ez min­dig közös nevezőn tartotta őket. Igazi barátság alakult ki köz­tük, jól emlékeztek egymás eredményeire. Arra is, hogy Csapiár Bandi 1941. október 25-én Budapesten megjavítot­ta Nurmi 20 kilométeres vi­lágcsúcsát. Eredménye: 63 P. 01,2 mp. A beszélgetés során az is kiderült, hogy Csapiár már mint a Magyar Atlétikai Szö­vetség főtitkára 1946 tavaszán járt itt utoljára, s ekkor igen jó kondícióban volt. Ekkor közölte, hogy újból erélyes edzésbe kezd, s a hitetlenke- dőknek bizonyított. A felesle­get ledolgozta, s 1946. VIII. 23-án Oslóban a két finn vir I lághíresség: Heino és Peirao mögött dobogóra került, mert 10 000 méteren harmadik lett az Európa-bajnokságon. Csapiár András a Moson me­gyei Mecsérről került a pécsi egyetemre. Az egyetemi klub akkori atlétikai szakosztályá­ban uralkodó szellem megra­gadta a gondolatait versekben is kifejező, csupa tűz fiút a sportnevén: Ajbárs szorgalmas téli edzése nyomán eredmé­nyeivel már elsőéves korában felhívta magára a figyelmet. Számos kerületi rekordon át vezetett az út a világrekor- derségig. Most, amikor hosz- szú két évtized után első út­ja ismét a pályára vezetett, „három embert feltétlenül meg akart látogatni — mon­dotta. Az első Dévai Nándi bácsi, ki mint a PEAC szer­tárosa évtizedekig gondozta szereléseit hűséggel, becsület­tel s mindig ő volt az első, ki a legújabb eredményeimet tudakolta ... A felsorolásban tovább nem jutott Csapiár András, mert barátai közölték: Nándi bá­csi tegnap váratlanul elhúnyt. A — úgy hát egy nappal elkéstem! Bandi még aznap elutazott. Közben azonban meggyőzte pé­csi barátait arról, hogy hű­sége sziklaszilárd. Hűsége ha­zájához, Pécshez, volt nevelő egyesületéhez, a PEAC-hoz, hűsége barátaihoz, hűsége az olyan sporthoz, mely önfe­gyelemre nevel, mely öreget és fiatalt, szertárost és klub­vezetőt, tehetségtelen kezdőt és világrekordért egyaránt ősz- szeköt. Csapiár Bandi az utolsó ti­zenhárom évből tízben, mint fizikai my-nkás kereste kenye­rét, közben felnevelte gyer­mekeit s kézügyességével anyagba: kovácsolt vasba, bronzba, fába, ,agyagba gyúrta szívének minden mondaniva­lóját. Több mint 300 népmű­vészeti tárgy, forma került ki kezei közül. Csak egyet mondtunk ne­ki, amikor elbúcsúztunk: Ban­di, Ajbárs, végleg visszavá­runk! Dr. Zsolt Zsigmond ÉRTESÍTJÜK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, hogy az AGROKER VÁLLALAT műtrágya- és növényvédőszer­OSZTÁLYA 1969. AVGUSZTVS 4-TŐL, HÉTFŐTŐL A MEGYERI ÜT 90. SZÁM ALATTI ÜJ TELEPHELYEN áll szíves rendelkezésükre Telefon: 10-12, 20-81, 20-82, 20-83, 25-78 ismerősként üdvözölték a pé­csi mestert, hiszen Zoli egy fiatalkori sikerének, a mes- terjelölti cím elnyerésének is e város volt- a szinhelye. Ez­úttal is jól sikerült a bemu­tatkozás, már az első napon meghódította a közönséget Zinn nk. mester felett aratott szép győzelmével. Hamarosan a város sakkozóinak kedven­ce lett. Ismeretlenek szólítot­ták meg az utcán, hogy egy kis biztatást adjanak neki; a versenyterem előcsarnokába?, esélyeit latolgatták, s úgy szurkoltak neki, mintha leg­alábbis zalaegerszegi volna. Balogh László versenyvezető elismerően szólt sportszerű, szerény magatartásáról, a játszmáiról, amelyekben hal­latlan győzniakarásáról tett ta­núbizonyságot. Ribli valóban — labdarúgó nyelven szólva — „nem ismert elveszett labdát”. Ellenfelei nek korai remis-ajánlatát rendre visszautasította. Hat győzelmet aratott, Tajmanov után a legtöbbet. Különösen világos színnel játszott nagy­szerűen, az így szerzett pont­jaival még a győztest is meg­előzte. Legizgalmasabb játsz­máját Marsalek nk. mester el­len vívta az utolsó előtti for­dulóban. Mindenképpen nyer­nie kellett, hogy teljesítse a 8.5 ponthoz kötött nemzetközi mesteri normát, hogy az utol­só fordulóban az élbolyhoz felzárkózni szándékozó szov­jet Nejjel szemben ne kelljen kockáztatnia. Sikerült! Le­győzte Marsaleket, ráadás­ként pedig Nej nk. mestert is. 9.5 ponttal megszerezte a ran­gos második-negyedik helyet. Boldogan, a jól sikerült sze­replés igaz örömével térhetett haza, hóna alatt a „legjobb teljesítményt nyújtó mester­nek” járó díjjal, egy gyönyö­rű kézi faragású sakk-kész­lettel. Csütörtökön este már klub­jában, az Ércbányász edzésén találtam. Beszámolt élményed­ről, játszmáit elemezte, majd terveiről beszélt. Folytatni szeretné a jó szereplést a besztercebányai nemzetközi mesterversenyen, majd az or­szágos középdöntőn és — ha sikerül a továbbjutás — a döntőben. Szeretne továbbra is hasznos éltáblása lenni baj­nokságra törő csapatának (a tavaszi szezonban valamennyi mérkőzését megnyerte), és természetesein másodszor is teljesíteni akarja a nemzetkö­zi mesteri cím elnyeréséhez szükséges követelményt. A pécsi sakkbarátok nevé­ben szívből kívánok mind­ezekhez sok sikert! K. L. 8 általános, vagy érett­ségivel rendelkező fiúkat könyvkötő ipari tanulónak felvesz a Pécsi Szikra Myomda 41 áras rnuxiivau^ kéthetenként szabad szombat Jelentkezés a vállalat Munkaügyi Osztályán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom