Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
ß ^tinonttsii namd 1969, Július íft Baranyai kastélyok és udvarházak I II SOMBEREK Csaknem kétszáz évig élt a hiedelem: elátkozott hely ez. Embervért kevertek a habarcsba, hogy tartósabb legyen. Sőt, az egykori komornyik, akinek vérét vették, valamelyik falba van elrejtve. Mielőtt megölték, átkot mondott: „Soha ne készüljön el a kastély!” Nem is épült fel másfél századon keresztül. Csak most... — Átok? Hát ha a kártya az, akkor igen. Feltehetően az 1170-es években kezdték építeni rendkívüli luxussal. Minden ajtó- és ablakkeret rózsaszín márványból lett volna. De közben az akkori tulajdonos Sauska Antal — apja kapta Mária Teréziától ajándékba a birtokot — elment a pozsonyi diétára és elkártyázta vagyonát. Aztán a befejezetlen földszinti épület egyik szobájában húzta meg magát. A márványtömböket a nép szét- hordta. Az utolsót a család, egy szobor felállításához adományozta — mondja Mirbach Júlia a másfél évszázados történetet. A kis kertes pécsi házban enyhe iróniával mesél az idős néni. ö a család egyik utolsó tagja. Él még egy Sauska fiú is, valahol Pesten agrármérnök. A kastély stílusára rányomta bélyegét a hosszan tartó építés. — Magyar barokk klasszi- cizáló jegyekkel — határozta meg egy pécsi építész. Frissen festett, világos falára csak hunyorítva néz a szem, olyan élénken veri a napfényt a park fái közé. A fák árnyasak. Vadgesztenye, hárs, ezüstjuhar. — Gyönyörű angol park volt itt régen. De a háború után, amikor állami gazdaság meg tsz volt a kastélyban, kivágták a nemes fákat. Hegyvári István, a kastélyban elhelyezett szociális otthon gondnoka kalauzol. — Szép ez most is. Szegfű mindenütt a sétányok mentén. Jól gondozott virággrupp. Frissen kaszált fű illata. Napemyős terasz. Feketeruhás öregasszony, háta derékban meghajolva. — Gyermekparalizises lány, kezén megy, lába korcs. Süketnéma. A „nagy árvíz” idején mentették ki a katonák. Kalapos, pörgebajuszú szólít meg. — Uram! A legfőbb tudományok tudományának vagyok a lélekmérnöke. Eggyel Petőfi felett, a költő. Bízzák rám a háborút. Egy hét alatt megszüntetem. Hegyvári elhív. — Ez a legfőbb gondunk. 140 gondozott 40 százalékban gyengeelméjű. Megnehezítik a többi gondozását. Profilírozni kellene az otthonokat. Ez lenne a legfontosabb. Van itt cipész-, varró-, bognárműhely, száz disznó, szőlő, a bolgár kertben megtermelik az egész évi zöldség szükségletet. A gondozottak közül az egészségesebbje dolgozik a gazdaságban. A múlt értre nyereséget is fizettek. 100—150 forintot kap egy-egy öreg, a munkájától függően. Bemegyünk az épületbe. Oszlopcsarnokos előtér. Szemben nagyívű körlépcső vezet az emeletre. Felmegyünk. Az egykori lovagteremben elhal az evőeszközök zörgése, mire a mennyezetig ér a I hang. Disznóhús az ebéd. A széles, világos folyosót deréknyi fagerendák hordják. A szobákba árad a napfény. Virágos, karton huzat az ágyakon. Az egyik felett életnagyságú színes kép. Szép fekete lány mosolyog ránk. — Valakinek a lánya? — Nem. Az a gyermekparalizises, akit mutattam. Fekete, töpörödött nénik rózsafüzért morzsolgatnak. — Tudják-e, hogy elátkozott kastély ez? — Romokban volt itt minden, amikor idejöttünk, most 15 éve. Elátkozott? Hát néz-1 zen körül, készen van-e — mondja a 86 esztendős Majsztrovics Józsefné — nem éltem én még ilyen jól soha... Kész az épület. Valóban, felépült. Húsz terem, széles folyosók fotelokkal. Fürdők, televízió, rádió. — Az öreg Sauska asszony is jobban tette volna, ha itt marad ... — Hogyan?... — Sokáig élt a faluban. A pap segítette. Bejött körülnézni .. . Mondtuk, maradjon, válasszon ágyat. — Kinézett I az ablakon és elsírta magát... „Ez mind az enyém volt!”' Elment. Többé nem láttuk. \ Én is kinézek. A nagy nyá- j ri hőségben lelassult az élet. j Szemben a templom, gótikus szentély, hosszú ablakok ... Somberek határában a honfoglaláskor szláv törzsek éltek. A XIV. század elején a Bar-Kalán nemzetség birtokaihoz tartozott. Egy 1382-es oklevél már Somberekként említi. A török időkben szín- magyarok lakták, akik később elszóródtak, elpusztultak. Aztán szerbek és németek népesítették be a falut. A lakók életében mindig jelentős szerepet játszott a kastély és urai, a Sauskák. Sauska Mihály 1719-ben kapott nemesi levelet. Címerében pajzs, kék udvar, jobbról fehérruhás, fekete süvegű bányász vájja a sziklát. Sauska Antal Baranya követe, később királyi taná- j esős. Égy lánya volt, aki részt i vett abban a csoportban, . amely Pécsre hozta a szabad | királyi várossá avató ok-! mányt. A Napóleon elleni nemesi felkelésben is részt vett két Sauska: Keresztély és Ferenc. A falu kilencedet fizetett a földbirtokosnak. Eszembe jut egy mondat, a levéltárban olvastam: „A tanító fogalmazni is tud, ezért 50 forint évi bért kap — bár most megszökött a kastélyból...” A hűs pincében ülünk. Háromágú járatai olyanok, mint egy bánya. Mondják: az át- falazásnál meghalt itt egy kőműves. Azt is az átokhoz számítják. Felettünk a szőlő. Jó zamatú bort kóstolgatunk. Talán egy ilyen délután lehetett 1914-ben is, amikor Sauska István jegyesével Mirbach Fridával uzsonnázott a kertben és elhatározta: összeházasodnak, befejezi a kastély építését, és itt fognak élni. A komornyik ezüst tálcán összehajtott papírt tett elé. Mozgósítás! Kitört az I. világháború. 1918-ban meghalt. — A kastély ma 70 821 napos — szólal meg mellettem egy gondozott. Tizenhárom éve ő az egyik lakója az elátkozott kastélynak. Lombosi Jenő Nemzetközi iskolatelevíziós konferencia Siófokon A Művelődésügyi Minisztérium a Somogy megyei Tanács végrehajtó bizottsága és a magyar iskolatelevízió rendezésében szerdán a siófoki bányászüdülőben — Sylvester Andrásnak, a Magyar Televízió osztályvezetőjének elnökletével — megkezdődött a nemzetközi iskolatelevíziós konferencia. A négynapos tanácskozáson — amelynek témája Az iskolatelevízió szerepe a korszerű pedagógiában — a hazai szakembereken kívül a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Románia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Norvégia és Svédország képviseletében 26 pedagógus és televíziós szakember is résztvesz. A tanácskozás első napja az ötesztendős az iskolatelevízió című országos pályázat díjainak ünnepélyes kiosztásával ért véget. Egiháború Pécs felett Szokolai felv. Letűnt pécsi irodalom A LEGRÉGIBB j MAC/YAR í A magyarországi legen- | \ dairodalom első alkotása ( Mór pécsi püspök tollá- ? bői került ki 1064—70 kö> zött. Két felvidéki szláv í szerzetesről, Zoerard hit> vallóról és Benedek vér- ) tanúról szól a legenda. E > két személyt oly különös í tiszteletben részesítette í Mór püspök, hogy történeí tűket a pécsi székesegyház ; > egyik oszlopfőjén ki is fa- í ragtatta. > A legenda eredeti kézJ irata sajnos nincs meg. / Másolatai közül a münche- s ni államkönyvtárban őr< zött 1411 -i és a párizsi Ma- í sarine-könyvtárban levő, > 1490-ben lemásolt szöveg > maradt reánk. ( Ki volt Mór pécsi \ püspök? í Szülei nevét nem ismerS jük. Mint szerzetes nem is l használhatta volna családi < nevét, bár ebben az idő- í ben családnevek még nem- S igen voltak. Születésének < idejét irodalomtörténé< szeink az • 1000. évre te- ( szik, de egyes források beI szélnek 995-ről is. Minden valószínűség szerint magyar szülők gyermeke, talán a Dunántúlon vagy a Nyitra vidékén született. Vannak, akik lengyel származásúnak vélik, mert a Zoerard- és a Benedek- legendában azt írja, hogy tanulódiák korában látta Zoerardot (Szórádot). Már gyermekkorában a pannonhalmi kolostornak volt oblatusa. Az Imre-legen- dából tudjuk, hogy a monostor meglátogatásakor a trónörökös Imre herceg hét csókkal tüntette ki az erényes életű fráter Mau- rust, akit a hét csók után István király „azonnal pechy pyspekkee tewee”. (Az Imre-legenda hiteles szövegét és kritikai méltatását Mátyás Flórián, a jeles pécsi történész tette közzé 1881-ben.) A pozsonyi krónika adata szerint Maurus pannonLEQENDA. halmi szerzetes-apát 1036- < ben lett püspökké. Még ’ ennél is hitelesebb for- > rás maga Mór, aki a Zoe- í rard- Benedek-legendában ( azt írja, hogy püspök volt, l amikor a 2 bencés szerzetes > élettörténetét hártyára ve- > tette. 1036-ban a királyi < kancelláriába került Boni- t pertustól Mór veszi át a \ pécsi egyházmegye kor- > mányzását. 1046-ban kitört a Vatha- \ féle pogány lázadás, amely ? a Dunántúlra is átterjed- > ve, többek között Gellért ] püspöknek és Bonifác ( pécsváradi apátnak halá- ) lát is okozta. A lázadás > elől Mór elmenekült Pécs- ( ről, a béke helyreálltával > azonban visszatért szék- > helyére. Rövidesen részt i vett András király székes- \ fehérvári megkoronázásán í (1047), majd ott látjuk > kézjegyét a tihanyi apát- > ság alapító oklevelén a s hitelesség igazolására. > (1055). ) 1064. április 11-én, hús- i vét napján nagy koroná- ( zó ünnepség volt Pécsett. ? Ekkor tette Géza herceg > a győri kibékülés megerő- $ sítésére Salamon király ! fejére a koronát az egy- ? házi és világi előkelőisé- > gek jelenlétében. Irodalomtörténetünk há- | lás Mór pécsi püspöknek | az első legenda-műfajú í életrajz megalkotásáért — 5 Művében a XI. századi j magyar társadalom rajzá- ! nak történeti értékű ada- 5 tait rögzítette akként, hogy J megvan benne az esemé- < nyéknek, a személyeknek, 5 a helynek és az időnek ? külön és együtt is a való- 5 szerűsége, hiteles, sajátos, ! egyetemes és egyedeket í jellemző ereje. Mór ma- 5 gyár földön írt művével i a világirodalom részesévé í tudta tenni a magyar szel- J lemiséget. Dr. Tóth István í Áts László: HAZATÉRÉS Még izmaidban reszket az ütem: sínek, kerekek álmos kattogása; s szemed távol még tűnt tájak nyomába kószál, ott is, hol nem jártál, sosem. Lábad alá puhán csúszik a járda, fák bólintgatnak rád a tereken... Egy ismerős pad!! Ültél már ezen? Jártál már a szokás városába? Most érkezel s minden olyan homályos, mint matt üvegen áttetsző színek. Valóban itt laksz? Jaj, ez az a város?! Utak, sínek: pókháló labirint — Aztán a házat látja meg szemed, egy ablak észrevesz és rádkacsint. SZÁLASI ÁTVESZI A HATALMAT Dél-Dunántúl lakosságának döntő többsége a fasiszta propaganda üvöltése ellenére várta a háború végét. A négy esztendeje tartó vérontás nagy megterhelést jelentett. Ebben a várakozási állapotban rendkívüli hatást váltott ki Horthy Miklós 1944. október 15-i rádiónyilatkozata a háborúból való kilépésről. Vezetőkörökben — hacsak rövid időre is — hallatlan zűrzavar támadt amelyen hamarosan úrrá tudtak lenni. Horthy lemondott és Szá- lasi átvette a hatalmat. Még október 15-én a délutáni órákban megjelent Pécsett a fasiszta rémuralom kiáltványa. „A földalatti piszkos aknamunka egy pillanatra hazug híreivel megingatott benneteket. — Honvédségünk azonban továbbra is küzd, hogy megvédjen benneteket a szennyes hullámoktól. A harc tovább folyik, mindenki maradjon a helyén és végezze munkáját. Német bajtársaink oldalán becsülettel küzdünk!” Baranya új főispánja Iván- di Péter, a szászvári bányaüzem volt nyilas tisztviselője lett. A megyében a Nyilaskeresztes Párt — Hungarista mozgalom végrehajtó szerve a Pártszolgálat fegyveres csoportja volt, amely nélkül nem lehetett fontosabb ügyekben dönteni. A nyilasok azonnal fegyverkeztek. Még a Nyilaskeresztes Párt falüsi vezetői és tagjai is fegyvert igényeltek a főispántól „a helyzetre való tekintettel”. Kijárási tilalmat rendeltek el 19 óra és 6 óra között, el- 1 rendelték a Szálasi kormány melletti bizalmi eskütételt. A baranyai üzemek és intézmények dolgozóinak jelentős része néma hallgatással tüntetett az eskütétel alatt. — A rendőri jelentések szerint „a 200—300 fős eskütevő csoportok hangját alig lehetett hallani”. A nyilasok propagandája és tevékenysége félelmetes volt. íme, logikájuk lényege: aki nincs velünk ebben a pillanatban, az ellenségünk! Az ellenséget pedig kérlelhetetlen .szigorral fogjuk felszámolni. Vesszenek a gyávák és a kishitűek! Harcunk alapelve: vagy megsemmisítünk, vagy megsemmisülünk! Fokozódtak a letartóztatások. Október 18-án éjjel gép- pisztolyos Gestapo legények és polgári ruhás egyénekből álló felfegyverzett nyilas csoportok törtek be pécsi polgárok lakásába. Az előre szegezett géppisztoly mögött zordan hangzott el a parancs: védőőrizetbe veszem! Órák alatt közel 50 pécsi polgárt szedtek össze, akiket a Pius Gimnázium (ma Tanárképző Főiskola) pincehelyiségeiben I helyeztek el, majd később Nagykanizsára vittek. Közülük többen sohasem tértek haza. Még a legkisebb községben is keményen pattogott a megfélemlítés ellentmondást nem tűrő szava. Minden lakott helyen kidoboltatták — néhol még háromszor is —, hogy „aki nem támogatja a nyilasok politikáját, aki az ellenséggel cimborái, felkoncolta- tik.” A hetvenkedés, a fennhé- jázás, a politikai vakság nem ismert határokat. A Vöi'ös Hadsereg már Mohácsot ostromolta, Magyarország keleti fele már felszabadult, amikor Pécsett a fasiszta sajtó még ezt írta: „Pusztuljanak mindazok, akik ezzel a háborúval nem értenek egyet... A haza- árulókkal könyörtelenül leszámolunk. Utolsó figyelmeztetés! Mindent látunk és hallunk! Nincs tovább! Akit tetten érünk, keservesen meglakol!” A nyilas rémuralom utolsó heteiben az egész megyében elrendelték a lakosság „kiiskolázását”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindenkinek végig kellett hallgatnia a nyilas utasítások magyarázatát. Üzemekben, intézményekben. falvakban „tekintéllyel bíró emberek” elmagyarázták, hogy mit jelent a bolsevizmus. Ivándi Péter a szászvári bányaüzem dolgozói előtt beszélt: „Tudjuk, hogy a nyilasoknak és a németeknek nem hisznek, de legalább az oroszoknak se higgyenek. A szovjet nemzetünket ki akarja irtani, munkásainkat rabszolgamunkára hurcolja, értelmiségünket megöli vagy Szibé- ! riába deportálja”. A gyűlés- I ről készült rendőri jelentés arról számol be, hogy a sok tüsszentéstől, krákogástól és köhögéstől nem mindig lehetett jól hallani a szónok hangját. Tizenhat éves kortól mindenkit fegyverbe szólítottak, két-három hold földet ígértek egy szovjet harckocsi kilövéséért. A nyilas uralom Baranyában 1944. október 15-től november végéig, tehát alig másfél hónapig tartott. Ezen idő alatt legnagyobb politikai akciójuk a megye anyagi és személyi állományának nyugatra szállítását célozta. Novemberben több variációban elkészítették Baranya személyi kiürítési tervét. A német és a magyar hadvezetőség Pécsett erős ellenállást tervezett. s ennek alapján Pécs teljes kiürítése is szóba került. Pécs lakosságát a szentlőrinci és a pécsi járásba tervezték kiüríteni. A mohácsi, a villányi járás községeinek lakóit a Zala megyei alsólend- vai és a lenti járásba akarták szállítani. November második felében hozzá is kezdtek a kiürítések foganatosításához. de a józan népi ellenállás keresztülhúzta ezt a tervet. A vezető baranyai nyilasok 1944. november 29-e előtt hanyatt-homlok menekültek nyugat felé. Nem messze. — Nagykanizsán gyülekeztek, s lesték az alkalmat visszatérésre. Erre azonban csak hónapok múltán került sor, s nem úgy, ahogy ők gondolták. A pécsi népbíróság előtt már sokkal passzívabb szerepet játszottak. Szánalmas figurák voltak, lehajtott fejjel várták a nép ítéletét. Fehér István i 8
