Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-29 / 173. szám

6 1969. július 2Jü nimaimm ti erem » Élt-e Herkó Páter? Herkó Páter régi szólás- mondásainknak afféle gyer- niekijesztő mumusa volt. Fő­leg a Szepességben. Gömör-, Abaúj-Torna és Heves me­gyében emlegették. Régebben úgy vélték, hogy egyszerű mese-alak s neve nem egyéb, mint a német Herr Gott Va­ter (Atyaúristen) magyar alakja A történészek kiderí­tették azonban, hogy Herkó páter nem volt isten, csak pap. Alakját, mint a „balogi barátét”. Tompa Mihály is megénekelte Szuhay Mátyás c. történeti elbeszélő költe­ményében. Az adatok azt mutatják, hogy Herkó, vagy Hirkó páter a XVII. század­ban élt. Kimutatták, hogy a szenvedélyes protestáns­üldöző barát, a gyöngyösi ferences kolostor lakója volt. Szőnyi Nagy István tornai református pap 1676-ban megjelent emlékiratából tud­juk, hogy Herkó páter, „a pa- lóczok apostola”, annak a bárom katolikus papnak egyike, aki 1671 március 12-én megrohanta és elfog­lalta a tornai református templomot. E tüzes vallás­harcosnak egy sajátkezével írt, latin nyelvű levele is fennmaradt. Ezt 1676 július 6-án úgy írja alá, mint Hir­kó János páter. Pásztó város plébánosa. (Pater Johannes Hirko Plebanus Oppidi Pásztó). Ijesztő alakja nyilván a felvidéki protestánsok köré­ben terjedt el. Mióta étkezünk a szabadban? Ha beköszönt a tavasz, a kávéházak, eszpresszók ki­rakják az asztalokat a te­raszra, az utcára, a vendég­lők megnyitják a kerthelyi­séget: a magyar ember sze­ret a szabadban étkezni. Kevesen tudják, hogy a szabadban való étkezés szo­kását Beatrix, Mátyás király felesége honosította meg Ma­gyarországon. A királyné a budai nyári palota tornácán étkezett. Olasz ízlés szerint sajtot, ángolnát, gesztenyét, olajbogyót szolgáltak fel az ebédhez, vacsorához Beat­rix és nagyszámú olasz kí­sérete még az étkezési szo­kásokban is megvetette a „vad erkölcsű, barbár” ma­gyarokat, akik „vadászatban és szertelen lakmározásban” lelik kedvtelésüket, tányért sem használnak, hanem kö­zös tálból esznek kézzel és kenyérszelettel nyúlkálnak bele Budapest hívja a világot Hogyan dolgozik a Magyar Posta Inter központja? Hogy milyen messze van ide Bécs. Berlin, Varsó, vagy Párizs? Telefonon mindössze 10 másodpercig tart, amíg át­hidaljuk a sok száz vagy ezer kilométeres távolságokat. A vezérlőpulton tíz nyomó­gomb A kezelőnők boszor­kányos ügyességgel ütik le a billentyűket, hogy nyomában valaki sok ezer kilométerre angolul, oroszul, vagy fran­ciául jelentkezzen. Halló, itt Varsó, itt meg Párizs beszél! A Magyar Posta Helyközi Távbeszélő Igazgatóság nem­zetközi osztályán az idegen nyelvek valóságos bábelében csodálatraméltó biztonsággal igazodnak el a kezelőnők. Már hét országgal — Lengyelor­szág. Csehszflovákia, Ausztria, NSZK és NDK, Szovjetunió és Franciaország — létesült félautomata telefonösszekötte­tés. Igaz, ma már ilyesmin egyre kevésbé csodálkozunk, hisz a világ másik végéről, Mexikóból, műhold segítségé­vel másodpercek törtrésze alatt a televíziókép is elér­kezett hozzánk, mégis, a lai­kus számára változatlanul im­ponáló, hogy pillanatok alatt a kis fekete fülhallgatóba sok ezer kilométerről jövő hang szólal meg. Magam is kipró­báltam. A falon tábla áll, a felsorolt országok nevei mel­lett lámpák jelzik a szabad vonalakat. A számkódot le- pötyögtettem a gombokon, s a gondolkodó gépezet munká­ját kis villogólámpák jelez­ték. miként jön létre a kap­csolat. Bécsből zenét hallgat­tam, Berlin másodpercek alatt jelentkezett, s bemondta az időjárásjelentést, és Var­sóból a pontos időt. S mind­ezt úgy, hogy a hívott ország Interközpontja mit sem tu­dott a beszélgetésről, hiszen a kezelőnők helyett a gépek kapcsoltak. Ebbe a nagysze­rű hálózatba rövidesen be­kapcsolódik Jugoszlávia, Ro­mánia, Svájc és Olaszország. A kábelvezetékek a magyar határig már elkészültek. Sajnos, egyelőre a forgalom nagyrészét még úgynevezett manuális, kézikapcsolású vo­nalakon bonyolítják le. — A „drót” mindkét végén kezelő ül, és először egymással köz­ük a kívánt számot és csak azután helyből tudják kap­csolni a keresett előfizető ál­lomását. — Jelenleg a világ 164 kü­lönböző földrajzi helyével ál­lunk telefonösszeköttetésben — mondja a nemzetközi osztály vezetője. — Megállapodások szerinti vonalakon jutunk el a tengeren túlra, a nemzet­közi centrumok segítségével. Óhajtja talán ellenőrizni? — Kapcsolhatjuk a Fidzsi vagy a Hawai szigeteket; ha va­laki a Csendes-óceán Nyugat­Szamoa szigetcsoportján lévő kedves rokonaival akar érte­kezni, annak sincs semmi akadálya. Csak azt ne felejt­se el, hogy lehetőleg éjfél körűire kérje a hívást, mert akkor ott éppen dél van — teszi hozzá tréfásan. Vaskos könyvek, jegyzetek őrzik az időeltolódásokat, a hívási lehetőségeket, a fizetés módjait, a díjszabásokat. — Szekrénysorok gyomrában soktucat idegennyelvű tele­fonkönyv. sok esetben itt ke­resik ki a távoli országban lévő hívott fél telefonszámát. — Hová és milyen fajta beszélgetés a legdrágább és melyik a legolcsóbb? — Talán sokan nem tud­ják, hogy a díjazás tekinteté­ben tizenhétféle beszélgetés bonyolítható le. Az egyszerű hívástól kezdve az R-beszéi- getésen át, ahol a hívott fél fizeti a számlát, az előzetes, vagy pontos időre való hívá­sig. Kívánságra lehetőség van arra is, hogy egy bizonyos meghatározott helyre megfe­lelő nyelvű tolmácsot is biz­tosítsanak a telefontársaságok, A legdrágább egyszerű be­szélgetés három percig Bolí­viával: 585,40 Ft, utána min­den perc 195,20 Ft. Rövid számolás után ez azt jelenti, hogy egy 13 perces „eszme­csere” ára 2537 forint 40 fil­lér. A legolcsóbb viszont az j ausztriai beszélgetés, három perc mindössze 28 forint — mondja. — Sok telefonáló aggódik”, hogy hosszabb időért szám­lált a posta, mint a valóságos beszélgetés. — Ez annál is inkább el­képzelhetetlen, mivel automa­ta óra bélyegzi az időt és a bontás pillanatában ugyanez a szerkezet automatikusan azonnal leállítja. Tehát a számlázás nem a kezelő fi­gyelmétől függ. — Milyen irányba bonyoló­dik le a legnagyobb forga­lom? — Első helyen a szocialista országok állnak. Bár több vo­nalunk lenne Berlinbe, Varsó­ba. Lényegesen lerövidülne a várakozási idő, s kevesebben bosszankodnának. Sajnos, ez nemcsak a Magyar Postán múlik. Nagyon sok a hívás Ausztriába, Franciaországba és az NSZK-ba. De jelentős, és állandó a tengerentúli for­galmunk is. A kezelőpultok mellett köz­ben másodpercenként hívják és kapcsolják a világ számos városát a kezelőnők A ked­ves, vagy olykor idegesebb hang egy-egy embert takar, amiről mi telefonálók gyak­ran megfeledkezünk. Minden­I ki úgy érzi, hogy a saját hí- I vása a legfontosabb, ezért | türelmetlen. Az Interközpont- ban viszont mindent meg­tesznek, hogy a lehetőségek­hez mérten a legrövidebb időn belül kapcsoljanak. Át­lagban kettő, vagy ennéi több nyelven beszélnek az itteni alkalmazottak. A leggyako­ribb nyelv az angol, orosz, francia, német, de sokan be- j szélnek lengyelül, románul, vagy szerbül S így nem cso­da. hogy egyforma kedvesen köszönnek jó éjszakát ango lul: good night, lengyelül: Magyar járművek a trópusokon Dobra noc; vagy Gute Nacht.. németül: Tizenhárom évvel ezelőtt jelentek meg az első magyar gyártmányú gépkocsik a for­ró égövi tájakon. Most 17 országban közlekednek ma­gyar gyártámányú teherau­tók, dömperek, autóbuszok és speciális szállítókocsik, a töb­bi között Jemenben, Nigériá­ban, Pakisztánban, Indonéziá­ban, Indiában, Ghánában, Irakban. Szudánban, Líbiá­ban, Kuwaitban, az Egyesült Arab Köztársaságban, Viet­namban. A trópusokon többszáz ki­lométert is megtesznek a jár­művek lakott terület érinté­se nélkül. Ilyen utakon a I gépkocsi műszaki hibája vagy más okból történő elakad úa végzetes is lehetne, ha a gépkocsivezetők nem nyújta­nának segítséget egymásnak. Az utakra fektetett faágak­kal jelzik, ha bajbajutnak. Ha - az út mentén az eső­sorompó következését jelző tábla áll, hosszabb ideig tartó kényszerpihenő vár rájuk, mert a trópusi zápor után még fél napig nem járhat­nak a gyenge alapépítménvű utakon. Leeresztett bam- buszrúd zárja el ilyenkor aa utat, a gépkocsi oszlop meg­áll és teljesen megbénul a forgalom. Legokosabb a magyar puli Pulik, purnik, kuvaszok és komondorok a Bálicsban Családi házak, kertek, gyü­mölcsfák, szőlőparcellák, dús, megejtően szép környezet a Mecseken, a Bálicsi úton. — Minden szép és vonzó, még a tábla is — a 31. szám alatt — hogy: „A kutya harap”. Kastély félére emlékeztet a nehéz, nagy kovácsolt vas­kapu, csak éppen rozsdás ki­csit. Aztán út befelé, ame­lyen a háztól kirohan a fe­kete, pirosnyelvű, fehérfogú puli-csapat. — Harapnak? — kérdem bizonytalanul. — Igen. Amikor esznek. Hallottam valahol, hogy ha az ember megáll és nem kap­kod — sem ijedtében, sem hülyéskedve — az állat felé, akkor a legmérgesebb kutya sem marja meg Nyugodtan állni kell. Eddig még be­vált ... — önt sem harapta egyetlen egy sem? — Nem Ha elkapom az alsó állkapcsát, nem tud ha­rapni. Megszokja az ember. Robicska Anna — a Ma­gyar Ebtenyésztők Egyesüle­te pécs-baranyai csoportjának tagja, pontosabban a magyar fajkutyák szakosztályának ve­zetője. Mindezt nem mellék­állásként, inkább szenvedély­ből csinálja, mert egyébként a Baranya megyei Élelmiszer- kereskedelmi Vállalat deko­ratőre. Puli, pumi, mundi, ku­vasz, komondor — ezek a magyar kutyák, illetve még a magyar vizsla és a szálkás Bodri, a fekete puü vizsla is, de ezek már a va- j téssel foglalkozik Utána hi­dász-kategóriába tartoznak. — ■ vábbadja az állatokat és — Gond? Van velük. Általában I hét-tíz kutyát nevel, születés- meg j tői néhány hónaposig. De áp- | rilisban vírusos fertőzést kap­tak a kutyák, három hónap alatt hét gyönyörű állat pusz­tult el: — Pedig mindent elkövet­tünk, de hiába. Háromezer forintot költöttem orvosra, gyógyszerekre és hiába. — Gondolom, kedvét szegi az embernek.... — Ezt nem lehet abba­hagyni. De nagyon rossz he­tek voltak azok, hiszen le­hetetlen nem szeretni ezeket a szép kis állatokat. Most csak négy pulija van és egyetlen fiatal komondor. Robicska Anna csak tenyész­A LOVARDÁBAN Azt / mondják, hogy Pityu már virslibe va­ló. Azzal is vádolják, hogy két mankóval po- roszkál . Hálátlanok! Amikor a Tenkes ka­pitányban játszott, bez­zeg csodájára jártak. Meg akkor is, amikor nemrégiben a sárba rö­pítette valamelyik lova­sát. aztán szolidaritást vállalva ő is belehem- pergett. Pityu 15 éves, nagy­csonté, fekete ló. Rajta tanulnak a kezdők ... — Beléptem a sárba. Piszkos lett a cipőm ... — pityereg egy öt év körüli szöszke srác. — Gyere, felülsz Pi­tyura. Ez használ. Letörli könnyeit, megsimogatja a lovat. Mire nyeregbe kerül, már nevet a szeme... Könnyű ügetésben kö­röznek a lovak. Elöl Maros, egy almásszür­ke bajai ló. Fekete lány üli. Hm, jól megy haja a ló színéhez... Betyár a legnagyobb, Szeles 8 éves félvér, a legjobb ugró, Boros vi­lágos pej, a legszebb ló. Megérnek egytől egyig húszezret. A lovarda mellett sű­rűn robognak a vonatok, Pityu megáll. Hosszan bámul a pesti gyors után. Kíváncsi? Vagy elfáradt? — Oldalába verni a sarkat! Erre megindul. — Nem mereven ülni! Párhuzamosan a lábfe­jet! Ne a földet nézzék! Ráérnek nézni, ha re­pülnek ... A lovasok jól, rosz- szul igyekeznek, csinál­ják. A szőke kislány két éve jár lovagolni, ősz­szel Szegedre megy a bölcsészkarra. Egy isme­rőssel jött ide „néze­lődni”, most már „örök szerelem” marad a ló. A honvédőrnagy orvos. Jól lovagol. Amikor, gyerekkorában, először ült lovon, egy pónin, csak akkor tudta meg­indítani ha valaki sár­garépával csalogatta. — Tibi apja futballista volt. Hát a gyerek, vagyis az alma messze esett a fájától. A vasút másik olda­lán, Üjmecsekalján, lus­tán fordul az óriás­daru a 17 emeletes fö­lé. Valamikor, 30 éve, ott lehetett a lóverseny­pálya déli fele. Egy romos istállót, amelyben régebben hagy mát tároltak — néhány lelkes ember helyreho­zott. Először 5, majd ké­sőbb. 67-ben, hét lovat kaptak. Tulajdonos a Földművelésügyi Mi­nisztérium Lótenyész­tési Igazgatósága, ahon­nan évente 110 ezer fo­rintot kap a lovak el­tartására a Pécsi Lo­vasklub. A tagság a heti 1. 2, 3 lovaglástól függően 50—100 avagy 150 forint tagsági díjat fizet. Így tudják vala­hogy szűkösen fenntar­tani magukat. Pálya, megfelelő versenylehe­tőség azonban nincs. Kilenc öttusázó és ál­talában 50 lovas jár a lovardába, amelyet csak némi fantáziával nevezhetünk így... — Lajos, hamis a beugratás! — Vagyis a körbe vágtató ló kül­ső első lábával kezdte a vágtát A „belsővel kell!” Kicsi, őszhajú ember áll a lovarda közepén. Szűcs István, nyugal­mazott vezérőrnagy, a pécsi lovasok atyja. — Hangja csattog mint az ostor. Ügy látom, a lo­vak nagyon értik. Nem csoda — 69 évéből jó néhányat veszkődött velük. Megannyi díjlo­vaglás, díjugratás, kato­nai összetett verseny győztese. — Szét kell dolgozni az ülőcsontokat, csak akkor üli az ember rendesen a nyerget. Igaz, a térde nem ér többé össze ... Lopva a lábát kém­lelem, igaza lehet, ő biztosan jól üü a nyer­get. — Olvastam, hogy egy 2000 dolláros ló­nak törés után, gipszbe tették a lábát. Pedig azt tartják, hogy agyon lövik ilyenkor... — Persze. Tavaly például az egyik öttu­sázó lova rosszul ug­rott. Látták, hogy tö­rés, rögtön lelőtték. Az valami különösen tisz­ta fajló lehetett. Meg­próbálták megmenteni. — Más betegség? — Influenza magas lázzal... — Azt honnan tud­ják? — Megmérjük. Aztán kitörik a pata, rándu­lás ... Kényesebbek, mint az ember. Szépek, izmosak, für­gék ezek a lovak. Igaz, hogy álmunk az autó lett, de a romantikus ábránd... — Sok szép lova volt? Az öreg elgondolkod­va húzza meg a fekete Lurkó kantárját. — A Menyecske! Az volt a ló. Egyszer va­lami baj volt vele. Kérdem a lovászt: meg gyógyult a Menyecske? Mondja: Meg. Ráülhet nyugodtan. Még aznap | új lakás után kellett j néznem, mert a házi- \ asszonyom nem akart í ilyen „erkölcstelen” j embert a házában tar­tani. Lombosi Jené I amennyiben megfelelő tulaj­donsággal rendelkeznek — a kutyákat tanítják vadászatra, őrzésre, terelésre. — Még legokosabb a ma­gyar puli, tudomásom szerint a rendőrség — még nemzet­közi szinten is — foglalko­zott betanításukkal, csak az a baj, hogy a puli kistermetű és nincs tekintélye, ellentét­ben a német juhász kutyával. A pulik ki-beugrálnak gaz­dájuk Trabantjába, illetve az egyik — Bodri — nyugodtan ül az első ülésen. Nem moz­dul, míg engedélyt nem kap. — Bodri a kedvencem. Egy­szer ellopták a kocsimat, igaz, másnap hajnalban visszahoz­ták. A motorbúgásra a kutya felriadt. Megismerte a kocsi hangját Pedig a Rákóczi úton lakom, ezer és ezer kocsi megy el éjjel-nappal és ezt az egyet mégis megismerte. Drága szenvedély ez. Tíz kutya napi eltartása legalább egy százas. Igaz, hogy a hat­hetes fajtiszta kutya ára öt- hat-hétszáz forint, esetleg több is, ha külföldre szállítják. — Legújabban az amerikaiak kedvelik a magyar pulit, Bodri „testvére” is például az USA-ba került. — De eléggé nehéz az élel- met\ beszerezni. Nyers húst soha nem adok nekik, nem is szabad, csak főttet. Ha a vágóhídról, vagy húsboltok­ból lehetne hulladékhúst, bel­sőséget kapni, vagy tejsavót, de sajnos, nem megy Két kilós kenyeret, szárazát néha tudok szerezni, de négy fo­rint húsz fillérért. És már többször lemértem, a kenyér annyira kiszárad, hogy egyik sem éri el az egykiló hatvan dekát. A fajtiszta kutya — v<'~bét hoz. Egyszer emiatt. M**». > szór pedig: nemzetközi sv<. ten jelentős eredményeke# vallhatunk magunknak. a kutyatenyésztésben. — Tehát mindenképpen több támoga­tást kér a szövetség pécsi csoportja, amelynek egyéb­ként — a megyét is beleért­ve — több mint százötven tag­ja van már. R. F. i. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom