Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
T969. Július 20. Dnnontmi natito Az üzemi demokrácia nyomában A nem állt szakszervezet feladata magaslatán Üj munkarend van július elseje óta a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat pécsi adatfeldolgozó központjában. Bevezették a kéthetenkénti szabad szombatot, ledolgozásos rendszerben, a munkaidő csökkentése nélkül. Gyöngyösi László telepvezető: Nem tudom, hogy a Napló miért írta, hogy a ledolgozásos rendszer szabálytalan, amikor nincs olyan jogszabály, mely ennek bevezetését tiltaná. Egyébként sem saját szakállunkra döntöttünk, így, a központ utasított minket 1969. június 27-én kelt levelében, hivatkozva a KSH elnöke, a MŰM és a SZOT C117/1969 sz. engedélyére. A levélben azt is közölték velünk, hogy a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben ilyen értelemben módosították a kollektív szerződést. (A Gazdasági Bizottság 10 123/69 sz. határozata az ötnapos munkahét alkalmazásáról: „A mentesítéseket és engedélyezéseket — egyedi elbírálás alapján — csak akkor lehet indokoltnak tekinteni, ha a kapcsolódó területek mnukarendje és környezeti feltételei miatt azok szabadnapján teljesértékű munkát végezni nem lehet. — Heti 48 órás munkaidőnél a jelenleg alkalmazott kéthetenként ötnapos munkahetet hatnaposra kötelesek visszaállítani, kivéve, ha az erre való jogosultság alapján, 1969. év végéig munkaidőcsökkentés'sel együtt kéthetenkénti ötnapos munkahetet vezetnek be. 1969. IV. 22. Tímár Mátyás sk. a GB. elnöke.”) Igazgatói utasításra... Gyöngyösi László: Az új munkarend az egyműszako- soknál csak napi fél óra, illetve minden második szombaton egy óra rádolgozással jár, véleményem szerint nálunk nem is okozott komoly problémát. A kétműszakosok- nál viszont bölcsődei, illetve közlekedési nehézségek miatt csak úgy lehetett megoldani a kéthetenkénti szabad szombatot, ha a délutános műszak dolgozói, akik pénteken este fél tizenegykor teszik le a munkát, szombaton fél 7-kor ismét munkába állnak és dolgoznak délután fél 5-ig. (Kondricz József budapesti szb-titkár: Mi nem mértük fel, hogy Pécsett milyen lehetőségek vannak az új munkarendre való áttérésre, gondoltuk, ha a pesti központban meg lehet oldani, vidéken sem ütközhet akadályba. Különben nekem nem is kötelességem a vidékiekkel foglalkozni, én csak a pesti központ szb-tit- kára vagyok, szakszervezeti vonalon minden vidéki központ teljes önállóságot élvez, a kollektív szerződést is mindegyik vidéki szb-titkár aláírta.) — Önök a központ levelét legkorábban június 28-án kaphatták meg. Mit csinált volna, ha Tóbiás elvtárs, a helyi szb- titkára kijelenti, hogy addig nem járul hozzá az új munkarendhez, amíg a dolgozók véleményét nem ismeri? Györgyösi László: Mint igazgatói utasítást, természetesen akkor is végrehajtottam volna, majd az szb-titkárral felmentünk volna az igazgatóhoz és ott tárgyaltuk volna meg a továbbiakat. — ön miért nem élt ezzel a jogával, Tóbiás elvtárs? Miért elégedetlenek a dolgozók? Tóbiás József: Januárban megkérdeztük a dolgozókat, hogy egyetértenek-e a rövidváltással (hétközben délután, szombaton reggel), heti 44 órás munkaidő esetén. A többség örömmel fogadta. Most fcaiajdonképpen az valósult ' meg, amit akkor kívántak, I azzal a különbséggel, hogy a | munkaidő heti 48 óra maradt. ! Gyöngyösi László: A dolgozók elégedetlenségének fő oka véleményem szerint az, hogy korábban, központunk felhívására a 44 órás munkahetet készítettük elő, s aztán — vállalaton kívül álló okokból — ez lett belőle. Tóbiás József: Az nem vitás, hogy ha legalább egy héttel a bevezetés előtt tájékoztatni tudjuk a dolgozókat j és kikérjük véleményüket, j most nem lenne semmi baj. i Sajnos azonban magam is I csak akkor értesültem- az új ! munkarendről, amikor a délelőttös műszaknak kihirdették. (Budapesten kiderül, hogy az új munkarendre való áttérést már június 20-án telexen jelezték Gyöngyösi Lászlónak, aki még aznap tájékoztatta a helyi szb- titkárt.) — Közvetlenül a bevezetést követően a szakszervezet felmérést végzett a kétműszakos I dolgozók között, hogy meg- tudjá, hogyan vélekednek a frissen bevezetett új munkarendről. Mi volt e felmérés eredménye? Tóbiás József: A 110 dol- ! gozó közül — körülbelül 80 százalékuk nő — az új munkarenddel 36-an értettek egyet, további 11 főnek csak a rövidváltással szemben volt fenntartása, 63-an pedig a régi munkarend mellett szavaztak. Gyöngyösi László: Én ezt a felmérést nem tartom reálisnak, mert tudomásom van arról, hogy általában minden felmérésnél egy-két hangadó után mennek a többiek. — Egyébként is, telepünknek nem 110, hanem 147 dolgozója van. Ha az egyműsza- kosokat is megkérdezzük, rögtön másként alakul az arány. — Mit tett az szb-titkár a felmérés eredményének ismeretében? Tóbiás József: Rögtön felhívtam telefonon Kondricz elvtársat, de nem volt benn. Ha az új munkarend bevezetése előtt összehívtak volna bennünket Budapesten, alaposabban megtárgyalhattuk volna a részletkérdéseket, így kész helyzet elé voltunk állítva. — önnek nem kell hozzájárulnia a kollektív szerződés módosításához? Tóbiás József: De igen. — És hozzájárult? — Nem. Módosították vagy nem, a kollektív szerződést? (Kondricz József elmondja, hogy valóban össze akarták hívni a vidéki szb-titkárokat és gazdasági vezetőket még az új munkarend bevezetése előtt, hogy elmondják észrevételeiket, és hogy az szb- titkárok aláírják a kollektív szerződés módosítását, sajnos erre a tanácskozásra időhiány miatt nem került sor.) — Így tulajdonképpen a kollektív szerződés nem is lett módosítva? Kondricz József: Erre nem tudok válaszolni. A helyzet tehát jelenleg így áll: a KSH elnöke, a MŰM és a SZOT engedélyezett egy olyan munkarendre való áttérést, melyet elvileg a MŰM és a SZOT egyaránt ellenez, s mely a cikkünk elején idézett GB. határozattal is ellentétben áll. A vállalat igazgatója utasításában a kollektív szerződés módosítására hivatkozott, noha azt a vidéki adatfeldolgozó központok szb- titkárai nem írták alá. Az új munkarendet tehát illegálisan vezették be. A pécsi adat- feldolgozó központ szb-titkára nyugodtan ül a babérjain, a telep vezetője a felmérés realitását igyekszik kétségbe vonni. Az asszonyok pedig ezalatt élvezik az új munkarend „áldásait”. Délutáni műszakban péntek este fél likőr hagyják abba a munkát és pontosan nyolc órai „pihenés” után szombaton reggel fél hétkor ismét ott vannak munkahelyükön, hogy a tíz órát ledolgozzák. Nem tudnak bevásárolni, átmenetileg még meleg étkezésre sincs lehetőségük. Egy munkapszichológus, ismerve az ottani munka jellegét, érdeke: dolgokat tudna mondani errő az állapotról. De azt pszichológusi szakképzettség nélkü is megállapíthatjuk, hogy ara történt, olyan távol esik a: üzemi demokráciától, min amilyen messze van a délután fél 5, szombat réggé fél 7-kor nézve. Kéri Tamás Áz árváltozás nem áremelés! A Baranyai tparl Vásár»» mutatják be: PROMI Minden az embereken múlik... Gondok és remények a Vegyesipari konfekció részlegében — Hiába dolgozom, ha elakad valahol a szalagon a ruha, nem jut ide, nincs mit csinálni. Nem tudom miért van ez. A vezetőket kell megkérdezni. Vártam eleget, 6 éve dolgozom itt, de beadtam a felmondásomat, 800 forintért nem csinálom ... — Én szeretnék itt maradni, de nagyon kevés a pénz. Nincs türelmem megvárni, míg „betanulok”. Ä jó reszortokat elfoglalják a régiek, így aztán mi újak hamar kedvünket veszítjük ... Eszembe jut, amit Manes- kó Ferenc, a Vegyesipari Vállalat igazgatója mondott: a zakó és nadrág szalagok háborgó óceánnak tűnnek, amelyben a fehérnemű szalag a béke szigete. Lássuk hát az utóbbit. — Általában megkeresem az 1400—1500 forintot... — Együtt dolgozunk rég ... Elégedett vagyok... Jó a munka, csak munkaruhát ne kelljen csinálni... Az örökség A Vegyesipari Vállalat konfekció részlegében még mindig nem sikerült teljes egészében felszámolni a Ruhaipari Vállalat megszüntetésekor örökölt tengernyi gondot Különösen nem, a keresetekből fakadó érdektelenséget, fásultságot és tegyük még hozzá, a gazdasági vezetésben is akad még javítani való. A Ruhaipari Vállalat megszűnésekor 800 ezer forint értékű késztermék és mintegy 3 millió forint értékű elfekvő anyagkészletet örökölt a Vegyesipari Vállalat. Ebben az évben, az I. negyedév 1,2 millió forint nyereségből 700 ezret elvitt a konfekció részleg. A vállalat vezetői mégis úgy gondolják, hogy év végére megfelelő intézkedésekkel a „ruhagyár” ledolgozza a veszteséget és az előbbi évihez közel álló nyereségre számíthatnak. — Mind mondják: munka van, géppark van, ember lesz, csak dolgozni kell. Munka van... Nézzük hát mi is, mi történt eddig. Először is értékesítették, már az I. félév végére, a súlyos teherként jelentkező anyagot és készárut. A szalagvezetők szubjektivitásának elkerülése érdekében bevezették a csoportbérezést. A nagymérvű munkaerőhiányt ifjúsági szalag szervezésével akarták megoldani. Vagyis fiatalkorúakat vettek fel, akik a tanuló idő Promi névre keresztelték a képen látható készüléket — a tüzet az égiektől ellopó Pro- métheus nevének rövidítéséből — a Baranya megyei Villamosipari és Gépjavító Ksz legújabb gyártmánya. Tűzveszélyes folyadékok, benzin, petróleum, gázolaj, nitrohigító és egyéb, maró folyadékok, például a sósav zárt rendszerben történő kiszerelését oldja meg, mégpedig 2 decilitertől 2 literig bármilyen adagolásban. Felhasználási területe az elmondottakból következően: háztartási boltok, ipari üzemek raktárai, benzinkutak. A „Promi” szűkkörű bemutatóján a tűzrendészet képviselői is megjelentek, és igen kedvezően nyilatkoztak. A készülék hiányában, az országban, 1969 első öt hónapjában 20 millió forintnyi tűzkár keletkezett — mutattak rá. A „Promi” a Találmányi Hivataltól ezt követően védettséget kapott, mélynek értelmében kizárólagos gyártója: a Villamosipari és Gépjavító Ksz. Aírv készülék piros lakkborítású tartálya 200 literes, magassága 1,4 méter. Irányára 5 ezer forint. Az igényfelmérés után hamarosan megkezdik a sorozatgyártást. A szövetkezet szerint a belkereskedelem igénye 5—10 ezer darab. alatt 500 forint fizetésért dől-. goztak. Három hónap után betanított munkásként teljesítménybérben vagy fix ösz- szegért dolgozhatnak. Hat év után pedig szakmunkásvizsgát tehetnek. Az újonnan belépő dolgozók a betanulás ideje alatt bérkedvezményben részesülnek. S végül a legfontosabb: annyi megrendelés van, hogy a jelenleginél kétszer nagyob termeléssel sem tudnák kielégíteni. Most készült az NDK részére egy 100 darabból álló mintakollekció, amennyiben megfelelőnek találják, 7 évre szóló szerződést kötnek 60 ezer darab szállítására. Mi hát a probléma? Miért nem keresnek és miért menekülnek az emberek. „Munka van, géppark van, ember lesz, csak dolgozni kell!” Ki kell használni a konjunktúrát A konfekció üzem kapacitása évi 60—70 millió forint termelési érték. Jelenleg a nehézségeket figyelembevéve, 30 milliót kell elérni. Erre a félév eredményei minden reális lehetőséget megadnak. Tarthatatlan állapot azonban, hogy 50 darab jöjjön le egy szalagról, amikor 100-ra van lehetőség. Igaz, a rengeteg hiányzó munkáját nem tudják pótolni, de erre is megoldást kell találni. Egy- egy szalagnak például egyszerre kellene szabadságra mennie, vagy tartalékszalagot működtetni és a hiányzókat onnan pótolni. Az emberek nem ismerik az üzem érdekeit — -hogyan tudnák akkor szolgálni? Nem tudják például még megközelítően sem — még a hat éve ott dolgozók sem — mennyit kell termelni, hogy kifizetődő legyen. Ilyen szemlélettel természetesnek tűnik, hogy nem szívesen tanulnak meg több munkafolyamatot, nem látják szükségességét, fontosságát. Jól ismert problémák ezek, és a Vegyesipari Vállalat vezetése próbál is segíteni. A közeljövőben, a műszaki középvezetésben tapasztalható hibák felszámolását kívánják végrehajtani, egy újabb ötven fős ifjúsági szalag beindításával pedig a létszámhiányon enyhíteni. A kereskedelem a múlt év végére szinte teljesen kiürítette raktárait, aminek következtében nagyfokú konjunkturális lehetőségek nyíltak. Ezt kell kihasználni a konfekció üzemnek, ezt kell megérteniük az ott dolgozóknak. önköltségüket minél nagyobb termeléssel lehet csökkenteni, a megfelelő gazdasági eredmények pedig magukkal hozzák mindazt, ami lecsitítja a háborgó óceánt. Lombos! Jenő LOTTO A Sportfogadási- és Lottóigazgatóság közlése szerint a 29. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 34 fogadó ért el, nyereményük egyenként 105 930 forint. Három találata 4064 fogadónak volt, nyereményük egyenként 443 forint. Kéttalálatos szelvények száma 128 235, ezekre egyenként 18 forintot fizetnek. A nyereményösszegek a nyereményilleték levonása után értendők. Az üvegipari Művek Orosházi Üveggyárában százmilliós na gyságrendben készülnek az üvegek. Az idei nyári szezonra 11 millió üdítőitalos üveget, a konzervipar részére 120 millió konzerves üveget, 32 millió fehér palackot, 50 millió zöld palackot készítenek. A kereslet egyre fokozódik a gyár terméke iránt. Az NDK-tól új automata palackgyártó gépet vásároltak, amelyen előreláthatólag augusztus elején kezdik el a termelést. Vannak esetek, amikor áremelkedéssel jár az árváltozás, vannak amikor nem. A kereskedelemben természetesen sem ennek, sem annak nem örülnek, mert a módosítás mindig sok munkával jár. Dehát minden változás a fo- _ gyasztói árreform szerves ré- _ sze és a reform még koránt- _ sem fejeződött be. Legutóbb a lábbelik árai j- változtak a forgalmi adó- j t kulcsok módosítása miatt. A- változás többezer cipőfajtát- érint. Mint megírtuk, a cipők- egy részének emelkedik, más a részének csökken az ára, végső- soron azonban a változások g nemcsak kiegyenlítik egymást, s hanem 3—4 százalékkal csők- j- i ken a lábbelik árszínvonala. I- j A rendelkezést a baranyai j s I kereskedelmi hálózatnak csak- j ! I nem minden egységében meg- ' értették és végrehajtották. 1 I Akadt egy cég, ahol nem, s i I ahol emiatt a Megyei Tanács z j kereskedelmi osztályának kelt lett közbelépnie. Erről szigorú I _ hangú levél tanúskodik, 1' amelyben a cég vezetőjével | közük, hogy új áraikkal sértik I j azt a hatósági rendelkezést, í i mely szerint a III. árformába ! sorolt lábbeliknél maximálisan tíz százalékkal lehet eltérni a centrum-ártól. Az történt ugyanis, hogy öt női szandáltípust, ahelyett, hogy a forgalmiadó-kulcs változás alapján csökkentették volna az árát — a korábbinál is drágábban kezdtek árusítani. Az 59-862-es modellszámú szandál így a régi 166 helyett 172-be (új ára 145 forint!) a 29-2397 számú 152 helyett 163 forintba (érvényesíthető legmagasabb ára 140 forint!) került a cég boltjaiban, és így tovább. A Megyei Tanács kereskedelmi osztálya arra kötelezte most a céget, hogy azonnal állapítsák meg a bolti készleteket, módosítsák a drágábban árusított női szandálok árát és közöljék, hogy hány pár lábbelit értékesítettek az engedélyezettnél magasabb áron. Remélhető, hogy ezzel nem zárul le az ügy és az említett levélen kívül más figyelmeztetés is emlékeztet majd arra, hogy az ármódosí- j tásokat körültekintően, a fo- | gyasztók érdekeinek sérelme | nélkül kell mindenütt végre-1 ín q itorii
