Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
12 1969. július 27. mttaniaii napto — Heti jegyzetünk A sportolók egzisztenciájáról Volt már szó a „fenegyerekekről”, majd a példamutató versenyzőkről, játékosokról is, azoknak a magatartásáról akik az egyesülettől és a közvéleménytől minden dicséretet, elismerést megérdemelnek. Nem volt szó azonban — természetesen sok más fontos sport jellegű kérdés mellett a sportolók anyagi lehetőségeiről, pontosabban mondva: az egisztenciájuk- ról. A sportpályafutás lehetőségei általában mindenki előtt adottak, s hogy ki milyen sportoló lesz, az egyéni tehetség színvonalától és a fontos emberi vonásoktól függ. Az életlehetőség, az egzisztencia azonban már nem ilyen egyszerű kérdés. Annál is inkább, mivel az élsport és a civil élet kérdései gyakran ellentmondanak egymásnak. Aki ma elsőosztályú színvonalon tudása maximumát akarja nyújtani a sportpályán, azt teljes mértékben — időben, fizikai képességekben — teljesen leköti az edzés és a versenyzés, legalábbis a hosszú versenyévadban, és nem nagyon van ideje mással törődni. S aztán, amikor elkövetkezik a kiöregedés, a sport már nem anyagi biztonság, nem kis problémákat okoz a sportoló beilleszkedése a civil életbe. Vajon így van ez? Hol óvatosabban, hol pedig nyíltabban — de elég sok szó esik mostanában az élsport anyagi természetű problémáiról. Profizmus, amatőrizmus... A kérdésnek ez a fölvetése tulajdonképpen — akár profizmus, altár amatőrizmus — a sportoló életegzisztenciájának kérdésére akar választ adni Mi lesz a játékos sorsa feltehetően hosszú éveken át, amikor már kiöregedik az aktív sportból? Ez egyformán központi kérdése a profi és az amatőr sportolónak, a megoldásban azonban alapvető különbség van, és ezt a különbséget a társadalom biztosítja. Hazai sportéletünket egy oldottabb, rugalmasabb amatőrizmus jellemzi. Nálunk az élsportoló a versenyévek alatt nem gyűjthet össze annyit, hogy a „nyugdíjas” évekre biztos anyagi bázist teremtsen. De az egyesület, és mögötte a szocialista társadalom maximális lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a sportoló a különböző iskolákban szakbizonyítványt, szakmai képesítést szerezzen, amellyel a kiöregedés után éppoly megbecsült — legfeljebb nem annyira népszerű — tagja lesz a társadalomnak, mint versenyző korában. Ma már mindinkább jellemző, hogy élsportolóink iskolailag, szakmailag is felkészült emberek, már így kerülnek a sport vonzásába fiatalon, de akinek igénye van erre. az egyesület lehetővé teszi a tanulást, a továbbtanulást. Volt idő, amikor a Pécsi Dózsa csapatában négy „dr” játszott. A pécsj lila-fehérek e téren különben is példát mutathatnak, mint a legtöbb baranyai együttes. A Komlói Bányász, a Pécsi Bányász és más egyesületek vezetői nem csupán a játékossal, hanem az emberrel is gondolnak. A profi pályán megszerezhető vagyon így távolról talán nagyon vonzó. De két lényeges körülményről nem szabad megfeledkezni. Egyrészt a látványos profisiker általában csak a kevesek kiváltsága. Másrészt a profisikerért szinte embertelenül meg kell küzdeni, és van abban valami igazság, hogy a mi élsportolóink edzési munkájával, felfogásával a profiéletben legfeljebb három fordulóig „maradnának életben”. De a szocialista sport alapszempontja nagyon mesz- sze van a profizmus szempontjaitól. A társadalom a sportolót mindenek előtt embernek tartja. De hát, ez megint egy téma, hogy egy sportolónak milyen státusza van a szocialiszta társadalom b*a2 cn Készülődés a jubileumi Mecsek Kupára Havi 2000 kilométer — Hirt a magyar élgárdában A múlt heti minszki versenyen, a Népsport vasárnapi tudósítása ellenére, Hirt István, a Pécsi Vasas Ktsz dolgozója tagja volt a győztes magyar csapatnak. Teljesítményéről elismerően nyilatkoztak a szovjet lapok, sőt a magyar sportújság is, csütörtökön helyesbítette az előbbi téves jelentését. Ismét van tehát pécsi fiú a magyar válogatottban. Nem szakadt meg a pécsi kerékpáros dinasztia, amely Martintól kezdődően a Dévai testvéreken, Mahón, Keserűn és Rajnáin keresztül mindig képviseltette magát a legjobbak között. A pécsiek ismét erős csapattal rendelkeznek, az évről évre megismétlődő vér- veszteség ellenére is. Igaz: Rajnai sérülése még nem jött rendbe, de már ő is lopva-lop- va a kerékpárjára tekintget. Mészáros János, az ifjúsági, Mai sportműsor Labdarúgás; Nyári Kupa mérkőzés : Pécsi Ércbányász—Máza- szászvári Bányász., Űjmecsekalja, Ércbányász pálya. 16.30. Előkészületi mérkőzések: Pécsi Dózsa —Kaposvári Vasas MTE, Tüzér utca. 17.00 összetett honvédelmi verseny: A siklósi Járás versenye, Siklós, 9.00. Tenisz; Megyei csapatbajnok! férfi mérkőzés: PEAC—Pécsi Szpartakusz in. Balokán yi pályák, 9.00. Horváth János, az utánpótlás válogatott tagja, és Schneider Konrád szorgalmasan készülnek a Mecsek Kupára. Hetente több mint 400 kilométert kerekeznek, augusztus végén pedig ismét részt vesznek a hagyományos romániai körversenyen. Az évről évre — most tizedszer ,— megrendezésre, kerülő Mecsek Kupa rangot vívott ki magának, és szerepel a Nemzetközi Kerékpáros Sző • vétség „világverseny-naptárában” is. Az idén ismét nagyhírű nemzetközi mezőny jelezte részvételét, többek között a lengyel Poznan, ahol két Mexikóban járt olimpikon is szerepel, aztán az osztrák ÖRB, a szovjet Lvov, az olasz Padovani és román, cseh, jugoszláv, német, belga csapatok és természetesen a teljes magyar élgárda is. összesen 30 csapat 90—100 versenyzője indul szeptember 12—13—14-én, a múlt évi pályán. A Mecsek Kupa klasszikus versenyjellegét éppen a pálya adja, hiszen minden van benne. Nehéz országúti pálya, hegy, gyorsaság. Az utolsó napi 25 körös, 72 kilométer távú mecseki körverseny például a „leggyilkosabb” versenyek egyike. Az elmúlt évekéhez hasonlóan, az idén is értékes tiszteletdíjak kerülnek kiosztásra. A fődíj egy hordozható televízió készülék, de a többi, csaknem 60 tiszteletdíj i^, kedves emléket jelent majd a győztesek számára. Fischer Ferenc a szervező bizottság titkára elmondotta, hogy Pécsett már-már társadalmi eseménynek számít a verseny és a rendezésben is érződik ez. Nem a Pécsi Spartacus egyedüli gondja, hanem a szó legszorosabb értelmében az egész városé. A legutóbbi versenyen például a megye egyik vezetője még a kerékpárosok erőlevesével is foglalkozott. Ezért nem véletlen, hogy a legjobb vidéki csapattal Pécs rendelkezik. Egy-egy „titán” másutt is feltűnik, de egész csapat, megfelelő utánpótlás csak itt van. Sajnos, a korlátozott lehetőségek miatt a legjobbak Pestre kívánkoznak. Ezért ment el Mahó és Keserű is. Megkérdeztük Fischer Ferencet a pécsi kerékpárosok esélyeiről is. Szerinte az idei év elég „peches” volt, hiszen Rajnai balesete után a vaskerekesek edzője, Szauer István is megsérült. Miközben motorkerékpárján ülve az edzést figyelte, nekiment egy autóbusznak, kórházba kellett szállítani. Ettől függetlenül a Pécsi Spartakusz kerékpárosai nem fognak csalódást okozni. Beszélgetés Honti Róberttel Szorgalom és akaraterő Mikor lesz ismét csúcsformában ? — A legközelebbi cél a vidék- és magyar bajnokság Honti Róbert a PVSK atlétája legutóbb az NSZK elleni válogatott viadalon futotta idei 16. versenyét. Egy alkalommal 800 méteren indult, a többi versenyét az 1500 méteres síkfutásban vívta. Idei legjobb eredményei: 800 m, 1:52.2, 1500 m, 3:45.5, ez egyben az idei legjobb magyar eredmény. De az elmúlt évben futott ennél lényegesen jobb időket is, 800 méteren 1:49.9, az 1500 méteres síkfutásban 3:43 a legjobb teljesítménye. — Miért nem sikerült az idén javítani, legjobb eredményein? — Szegeztük neki. Honti Róbertét nem érte váratlanul kérdésünk. — Magam is gyakran fölteszem, miért nem tudtam javítani. Az alapozásom a télen nagyszerűen sikerült. Nem voltam sérült. Végig tudtam dolgozni az egész telet és áprilisban már igen jó erőben és formában voltam. Balszerencsémre a formába hozó időszak alatt hideg, szeles időt fogtam ki, lerándultam és a sérülésemet még mindig érzem. — Az atlétikai NB I B első fordulójának pécsi versenyén két váratlan vereséget szenvedett. Sokan ennek tulajdonítják, Baranya férfi atléta válogatottja alulmaradt az MTK-val szembeni viadalon. — Nagyon akartam, de nem sikerült. Pécsett még nem tudtam jó eredményt futni. Hallatlan idegesség fog el minden pécsi rajtom előtt. Sokat várnak tőlem és én most nem tudtam megfelelni a bizalomnak. Olyanoktól kaptam ki, akiket egy hét múlva Budapesten simán legyőztem, és azóta többször is találkoztam velük és mindig én nyertem. — Az utóbbi időben sokat versenyzett külföldön, nagy, neves versenyzőkkel találkozott, és nem sikerült a lehetőséget kihasználnia. — Balszerencsémre szinte minden versenyemen, melyen rajthoz álltam, a „menők”, akik világ- és Európa-klasz- szisok, győzelemre mentek, nem pedig időeredményre. Varsóban volt még a legjobb a verseny, itt legalább az első két körben jó volt az iram, ez alkalommal sikerült megfutnom idei legjobb 1500-as eredményemet. De Oslóban, Stockholmban az egész mezőny végigkocogta az 1500 métert, nem volt, aki iramot diktáljon, az utolsó 80 méteren, a hajrában pedig ellenfeleim gyorsabbaknak bizonyultak. Honti Róbert tavaly arról volt híres, hogy volt szíve iramot diktálni, erős köröket futni. — Sajnos, az idén nem érzem magam olyan formában, hogy egyedül is képes lennék jó eredményt futni. Nem vágyé* elég gyors, nekemahosz- szú hajrá kedvez, a rövidebb [hajrában legtöbbször aiul ma-; radok. Így vcüt ez az NSZK elleni ] nemzeteik közötti viadalon is. < Honti egyik ellenfele a nyugatnémetek Európa-bajnoka ] volt, de ahogy ezt a képér-; nyőn is láthattuk, Tümmler < az utolsó 100 méterein jött fel, < és győzelmét néhány méterrel; a cél előtt biztosította. — Hogy nem tudtam iga-; zán formába lendülni, annak < talán az is oka, hogy a leg- utóbbi két hónapban szinte! mindig versenyeztem és edzé-j sekre alig jutott időm. Most < végré megint rendesen tudok, edzeni. Az országos vidéki! bajnokságra és a magyar bajnokságra szeretnék igazán jól; felkészülni. Honti Róbert él-hal az at- ; létilláért. Nem röstelli a fá-! radságot az edzéseken és nem mondott le arról, hogy megjavítsa még az idén legjobb eredményét az 1500 méteres i síkfutásban. — Azt hallottuk, hogy a ] 3000 méteres akadályfutással J is megpróbálkozik. — Szó sincs róla. Nem fék-; szik az én stílusomnak a zök-; kenésekkel, megszakításokkal; tarkított futás. A PVSK atlétája üstökös- i ként került két évvel ezelőtti a legjobb magyar atléták kö-1 zé. Az elmúlt évben két ma-] gyár bajnokságot nyert, a Szó-j fiai VIT-ről két aranyéremmeli tért haza, öt alkalommal volt! magyar válogatott. Ott volt j a mexikói olimpiai játékokon] is. Az idei év első fele nem. úgy sikerült számára, ahogy! tervezte, de ez nem szegte J kedvét. Honti Róbert szorgal-j mát, akaraterejét és tehetsé-] gét ismerve az atlétika sze-; relmesei joggal remélik, a! vasutasok versenyzője fog még I magáról hallatni, ítmi hi A rapszodikus szereplés eredménye Mi lesz velete Kevés csapat szerepelt olyan rapszodikusan a labdarúgó Nemzeti Bajnokságban, mint a Pécsi VSK. Április 27-én este ugyanis még így állt a csapat az NB II. Nyugati csoportjának bajnoki táblázatán: 3. PVSK 7 3 3 1 10:6 9 A győri MÁVDAC csak egy pont többlettel vezetett és a pécsi vasutas szurkolók reálisan optimista hangulatban tapsoltak a lelátón. Azután múltak a hetek, és amikor június 22-én, vasárnap este az utolsó mérkőzés után ösz- szeállították a tavaszi „rangsort”, a pécsi fiúk helyét így jelölték meg: 16. PVSK 15 3 4 8 17:2810 Mi történt a két hónap alatt a csapattal? A 7. forduló után elutaztak Győrbe és 0:6 arányban vesztettek. De akár két számjegyű is lehetett volna az eredmény. Horváth László, a csapat edzője keserűen emlékezett vissza erre a napra: — A vendéglátó csapat vezetői nem intézték el a szállást és három helyen „aludt” a csapat. Vasárnap kora reggel kitették a szűrünket, és a rekkenő hőségben a Rába parton „pihentük” ki az éjszaka fáradalmait. Két játékos a mérkőzés előtt jelentett beteget, de még így is támadólag léptünk fel, és Vessző Pista két óriási helyzetben hibázott Nem így a MÁVDAC, ők két szerencsés gólt lőtték. Szünet utón többet is kaphattunk volna! Egyszerűen nem tudtam a fiúkat hibáztatni. Ez volt Győrben a 8. héten. És jött a második „negyed”, amikor hét fordulóban mindössze egy döntetlenre futotta a PVSK erejéből. Lendvai János, az egyesü- ] let elnöke nem szívesen nyilatkozik a szakosztályvezetők helyett. Magánvéleményét azért elmondotta a labdarúgók szerepléséről: — A taktikai fegyelem hiányosságai miatt jelentkeztek a kisiklások. Az elején nagyon jól ment, így a fiatal játékosok túlkönnyűnek gondolták a folytatást, fölényeskedni kezdtek. Győr utón azután jött előbb a kapkodás, majd a görcsös erőlködés. Hiába íveltünk be az egyik meccsen hússzal több szögletet az ellenfél kapuja elé, l:0-ra itthon kaptunk ki. Hiába játszottunk Nagykanizsán jobban, balszerencsés vesztesként utaztunk haza. Nyilván a Vasutas Kupa küzdelmeire elsősorban azért nevezték a vezetők a csapatot, hogy ez alatt az idő alatt kissé nyugodtabb környezetben, rendezzék soraikat. A szegediek ellen hat gólt lőttek, és úgy nézett ki, hogy ez meghozza a fiatal játékosok önbizalmát. Hogy mennyire sikerült, elválik majd egy-két hét múlva az őszi rajt után. A szurkolók, akik bajában sem hagyták el a csapatot, tisztes folytatást várnak. Egyszerűen elkép- zelhetetlennék tartják, hogy ez a nagy múltú szakosztály úgy ünnepelje meg fél évszázados jubileumát, hogy búcsút mond az NB Il-nek. Nem személyi erősítésre gondolnak, hanem az edzésmunka fokozására. Ezt mondotta az elnök: — Játékosállományunk tudása megfelel az NB II követelményeinek. Nagyobb akaratot és játékkedvet várunk tőlük és erőtől duzzadó játékot. Ha erő és akarat van, a szerencse is jobban mellénk áll! T. Z. 80 éve született Dr. Asztalos Lajos 80 esztendeje annak, bogy sakkozásunk messze kimagasló vezető egyénisége, dr. Asztalos Lajos született. A róla való megemlékezés különösen azért időszerű, mert a kiváló mester városunk szülötte. Dr. Asztalos Lajos 1889. július 29-én Pécseit született Szülőházát az 1964. évi emlékverseny alkalmából a megyei sakkszövetség emléktáblával jelölte meg. Középiskoláit, majd egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Tanári képesítését 1914-ben szerezte. Katonai szolgálata után 1918-ban Szarajevóban kapott tanári állást Később Mosztárban és Zágrábban tanította az ott élő magyar családok középiskolás gyermekeit magyar és latin nyelvre. A második világháború alatt 1942-ben családjával visszatért Magyarországra. Még egy évig középiskolai tanárként működött 1943- ban, 30 évi szolgálat után nyugalomba vonult. A nyugalom éveiben — mint azelőtt is — állandóan részt vett a sakfcédet eseményeiben, részint mint aktív versenyző, legfőképpen azonban mint a sakkozás hivatott oktatója, tanítója. A sakkozás terén korán feltűnt. 23 éves karában Te- mesvárott a nemzeti versenyen sakkmesteri oklevelet szerzett,1 amikor 16 résztvevő között Breyer Gyula mögött II. díjas lett. A következő évben a debreceni kétfordulós mesterversenyen meglepetésre ő győzött. Jugoszláviában is tevékenyen kapcsolódott be az ottani sakkéletbe. Asztalos Lajos azonban nemcsak mint sakkmester volt kiváló, hanem mint sakkdiplomata is éveken keresztül sikeresen képviselte a magyar sakkozást a Nemzetközi Sakkszövetség kongresszusain. Mint a Minősítő bizottság elnöke, a FIDE egyik legmegbecsültebb tagja volt Maróczy Géza nagymesterünk betegeskedése alatt, majd halála (1951.) után egyre nőtt eakkvezietői szerepe. 1946- ban szövetségi kapitány lett E minőségben ő vezette olimpiai csapatunkat Helsinkiben (1952.) és Amster- danban (1954.). 1949. után a Magyar Sakkszövetség elnöke volt, egészen egészségi állapotának 1955-ben bekövetkezett meggyengüléséig Súlyos betegsége mindjobban elhatalmasodott rajta. 1956. október 31-én befejezte tevékeny, fáradhatatlan életét. Az akkori zűrzavaros napokban sakkbaráti köre, a magyar sakktársadalom nem kísérhette el utolsó útjára, csupán legközelebbi családtagjai állhatták koporsója mellett. Sírja ott van a Kerepesi-temető- ben, régi barátja és mestere, Maróczy Géza sírjától néhány lépésre. A Magyar Sakkszövetség azzal örökítette meg halhatatlan emlékét, hogy megszervezte a Dr. Asztalos Lajos emlékversenyeket Ezeken a kiváló magyar mesterek mellett neves külföldi sakkozók áldoznak Asztalos Lajos emlékének. Eddig 11 ízben rendezték meg ezeket a versenyeket: 1958-ban, 1959-ben és 1960- ban Balatonfüred, 1961-ben Debrecen, 1962-ben Baja, 1963-ban Miskolc, 1964-ben Pécs, 1965-ben Gyula, 1966- ban Szombathely, 1967-ben Salgótarján, s végül egy évi kihagyás után az idén Zalaegerszeg volt a versenyek színhelye. Dr. Asztalos Lajos nem múlt el egészen. Közöttünk maradtak könyvei, amelyek egyszerűen, csillogásmentesen mutatják be a sakkozás rejtett mélységeit és szépségeit. Itt maradtak tanítványai, akiknek fejlődésében ott rejtőzik szellemének alkotó és nevelő munkája. Dr. Szilárd Leó