Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

12 1969. július 27. mttaniaii napto — Heti jegyzetünk A sportolók egzisztenciájáról Volt már szó a „fenegye­rekekről”, majd a példamu­tató versenyzőkről, játéko­sokról is, azoknak a maga­tartásáról akik az egyesü­lettől és a közvélemény­től minden dicséretet, el­ismerést megérdemelnek. Nem volt szó azonban — természetesen sok más fon­tos sport jellegű kérdés mel­lett a sportolók anyagi le­hetőségeiről, pontosabban mondva: az egisztenciájuk- ról. A sportpályafutás lehe­tőségei általában mindenki előtt adottak, s hogy ki mi­lyen sportoló lesz, az egyéni tehetség színvonalától és a fontos emberi vonásoktól függ. Az életlehetőség, az eg­zisztencia azonban már nem ilyen egyszerű kérdés. Annál is inkább, mivel az élsport és a civil élet kérdései gyak­ran ellentmondanak egy­másnak. Aki ma elsőosztá­lyú színvonalon tudása maxi­mumát akarja nyújtani a sportpályán, azt teljes mér­tékben — időben, fizikai ké­pességekben — teljesen le­köti az edzés és a verseny­zés, legalábbis a hosszú ver­senyévadban, és nem na­gyon van ideje mással tö­rődni. S aztán, amikor el­következik a kiöregedés, a sport már nem anyagi biz­tonság, nem kis problémákat okoz a sportoló beilleszkedé­se a civil életbe. Vajon így van ez? Hol óvatosabban, hol pe­dig nyíltabban — de elég sok szó esik mostanában az élsport anyagi természetű problémáiról. Profizmus, amatőrizmus... A kérdésnek ez a fölvetése tulajdonkép­pen — akár profizmus, altár amatőrizmus — a sportoló életegzisztenciájának kérdé­sére akar választ adni Mi lesz a játékos sorsa felte­hetően hosszú éveken át, amikor már kiöregedik az aktív sportból? Ez egyfor­mán központi kérdése a pro­fi és az amatőr sportoló­nak, a megoldásban azonban alapvető különbség van, és ezt a különbséget a társa­dalom biztosítja. Hazai sportéletünket egy oldottabb, rugalmasabb ama­tőrizmus jellemzi. Nálunk az élsportoló a versenyévek alatt nem gyűjthet össze annyit, hogy a „nyugdíjas” évekre biztos anyagi bázist teremtsen. De az egyesület, és mögötte a szocialista tár­sadalom maximális lehető­séget nyújt ahhoz, hogy a sportoló a különböző isko­lákban szakbizonyítványt, szakmai képesítést szerez­zen, amellyel a kiöregedés után éppoly megbecsült — legfeljebb nem annyira nép­szerű — tagja lesz a társa­dalomnak, mint versenyző korában. Ma már mindin­kább jellemző, hogy élsporto­lóink iskolailag, szakmailag is felkészült emberek, már így kerülnek a sport vonzásába fiatalon, de akinek igénye van erre. az egyesület lehe­tővé teszi a tanulást, a to­vábbtanulást. Volt idő, ami­kor a Pécsi Dózsa csapatá­ban négy „dr” játszott. A pécsj lila-fehérek e téren különben is példát mutathat­nak, mint a legtöbb baranyai együttes. A Komlói Bányász, a Pécsi Bányász és más egyesületek vezetői nem csu­pán a játékossal, hanem az emberrel is gondolnak. A profi pályán megszerez­hető vagyon így távolról ta­lán nagyon vonzó. De két lé­nyeges körülményről nem szabad megfeledkezni. Egy­részt a látványos profisiker általában csak a kevesek ki­váltsága. Másrészt a profisi­kerért szinte embertelenül meg kell küzdeni, és van ab­ban valami igazság, hogy a mi élsportolóink edzési mun­kájával, felfogásával a profi­életben legfeljebb három for­dulóig „maradnának élet­ben”. De a szocialista sport alapszempontja nagyon mesz- sze van a profizmus szem­pontjaitól. A társadalom a sportolót mindenek előtt em­bernek tartja. De hát, ez megint egy téma, hogy egy sportolónak milyen státusza van a szocialiszta társada­lom b*a2 cn Készülődés a jubileumi Mecsek Kupára Havi 2000 kilométer — Hirt a magyar élgárdában A múlt heti minszki verse­nyen, a Népsport vasárnapi tudósítása ellenére, Hirt Ist­ván, a Pécsi Vasas Ktsz dol­gozója tagja volt a győztes magyar csapatnak. Teljesítmé­nyéről elismerően nyilatkoz­tak a szovjet lapok, sőt a ma­gyar sportújság is, csütörtökön helyesbítette az előbbi téves jelentését. Ismét van tehát pé­csi fiú a magyar válogatott­ban. Nem szakadt meg a pé­csi kerékpáros dinasztia, amely Martintól kezdődően a Dévai testvéreken, Mahón, Keserűn és Rajnáin keresztül mindig képviseltette magát a legjob­bak között. A pécsiek ismét erős csapattal rendelkeznek, az évről évre megismétlődő vér- veszteség ellenére is. Igaz: Rajnai sérülése még nem jött rendbe, de már ő is lopva-lop- va a kerékpárjára tekintget. Mészáros János, az ifjúsági, Mai sportműsor Labdarúgás; Nyári Kupa mér­kőzés : Pécsi Ércbányász—Máza- szászvári Bányász., Űjmecsekalja, Ércbányász pálya. 16.30. Előké­születi mérkőzések: Pécsi Dózsa —Kaposvári Vasas MTE, Tüzér utca. 17.00 összetett honvédelmi verseny: A siklósi Járás versenye, Siklós, 9.00. Tenisz; Megyei csapatbajnok! férfi mérkőzés: PEAC—Pécsi Szpartakusz in. Balokán yi pá­lyák, 9.00. Horváth János, az utánpótlás válogatott tagja, és Schneider Konrád szorgalmasan készül­nek a Mecsek Kupára. Heten­te több mint 400 kilométert kerekeznek, augusztus végén pedig ismét részt vesznek a hagyományos romániai kör­versenyen. Az évről évre — most ti­zedszer ,— megrendezésre, ke­rülő Mecsek Kupa rangot ví­vott ki magának, és szerepel a Nemzetközi Kerékpáros Sző • vétség „világverseny-naptárá­ban” is. Az idén ismét nagy­hírű nemzetközi mezőny je­lezte részvételét, többek kö­zött a lengyel Poznan, ahol két Mexikóban járt olimpikon is szerepel, aztán az osztrák ÖRB, a szovjet Lvov, az olasz Padovani és román, cseh, ju­goszláv, német, belga csapatok és természetesen a teljes ma­gyar élgárda is. összesen 30 csapat 90—100 versenyzője in­dul szeptember 12—13—14-én, a múlt évi pályán. A Mecsek Kupa klasszikus versenyjellegét éppen a pálya adja, hiszen minden van ben­ne. Nehéz országúti pálya, hegy, gyorsaság. Az utolsó na­pi 25 körös, 72 kilométer távú mecseki körverseny például a „leggyilkosabb” versenyek egyike. Az elmúlt évekéhez hason­lóan, az idén is értékes tisz­teletdíjak kerülnek kiosztás­ra. A fődíj egy hordozható te­levízió készülék, de a többi, csaknem 60 tiszteletdíj i^, kedves emléket jelent majd a győztesek számára. Fischer Ferenc a szervező bizottság titkára elmondotta, hogy Pécsett már-már társa­dalmi eseménynek számít a verseny és a rendezésben is érződik ez. Nem a Pécsi Spar­tacus egyedüli gondja, hanem a szó legszorosabb értelmében az egész városé. A legutóbbi versenyen például a megye egyik vezetője még a kerék­párosok erőlevesével is foglal­kozott. Ezért nem véletlen, hogy a legjobb vidéki csapattal Pécs rendelkezik. Egy-egy „titán” másutt is feltűnik, de egész csapat, megfelelő utánpótlás csak itt van. Sajnos, a korlá­tozott lehetőségek miatt a leg­jobbak Pestre kívánkoznak. Ezért ment el Mahó és Keserű is. Megkérdeztük Fischer Fe­rencet a pécsi kerékpárosok esélyeiről is. Szerinte az idei év elég „peches” volt, hiszen Rajnai balesete után a vas­kerekesek edzője, Szauer Ist­ván is megsérült. Miközben motorkerékpárján ülve az ed­zést figyelte, nekiment egy autóbusznak, kórházba kel­lett szállítani. Ettől függetle­nül a Pécsi Spartakusz kerék­párosai nem fognak csalódást okozni. Beszélgetés Honti Róberttel Szorgalom és akaraterő Mikor lesz ismét csúcsformában ? — A legközelebbi cél a vidék- és magyar bajnokság Honti Róbert a PVSK atlé­tája legutóbb az NSZK elleni válogatott viadalon futotta idei 16. versenyét. Egy alka­lommal 800 méteren indult, a többi versenyét az 1500 mé­teres síkfutásban vívta. Idei legjobb eredményei: 800 m, 1:52.2, 1500 m, 3:45.5, ez egy­ben az idei legjobb magyar eredmény. De az elmúlt év­ben futott ennél lényegesen jobb időket is, 800 méteren 1:49.9, az 1500 méteres síkfu­tásban 3:43 a legjobb telje­sítménye. — Miért nem sikerült az idén javítani, legjobb ered­ményein? — Szegeztük neki. Honti Róbertét nem érte váratlanul kérdésünk. — Magam is gyakran fölte­szem, miért nem tudtam ja­vítani. Az alapozásom a té­len nagyszerűen sikerült. Nem voltam sérült. Végig tudtam dolgozni az egész telet és áp­rilisban már igen jó erőben és formában voltam. Balsze­rencsémre a formába hozó időszak alatt hideg, szeles időt fogtam ki, lerándultam és a sérülésemet még mindig érzem. — Az atlétikai NB I B első fordulójának pécsi versenyén két váratlan vereséget szen­vedett. Sokan ennek tulajdo­nítják, Baranya férfi atléta válogatottja alulmaradt az MTK-val szembeni viadalon. — Nagyon akartam, de nem sikerült. Pécsett még nem tudtam jó eredményt futni. Hallatlan idegesség fog el minden pécsi rajtom előtt. Sokat várnak tőlem és én most nem tudtam megfelelni a bi­zalomnak. Olyanoktól kaptam ki, akiket egy hét múlva Bu­dapesten simán legyőztem, és azóta többször is találkoztam velük és mindig én nyertem. — Az utóbbi időben sokat versenyzett külföldön, nagy, neves versenyzőkkel találko­zott, és nem sikerült a lehe­tőséget kihasználnia. — Balszerencsémre szinte minden versenyemen, melyen rajthoz álltam, a „menők”, akik világ- és Európa-klasz- szisok, győzelemre mentek, nem pedig időeredményre. Varsóban volt még a legjobb a verseny, itt legalább az el­ső két körben jó volt az iram, ez alkalommal sikerült meg­futnom idei legjobb 1500-as eredményemet. De Oslóban, Stockholmban az egész me­zőny végigkocogta az 1500 métert, nem volt, aki iramot diktáljon, az utolsó 80 méte­ren, a hajrában pedig ellen­feleim gyorsabbaknak bizo­nyultak. Honti Róbert tavaly arról volt híres, hogy volt szíve ira­mot diktálni, erős köröket fut­ni. — Sajnos, az idén nem ér­zem magam olyan formában, hogy egyedül is képes lennék jó eredményt futni. Nem vá­gyé* elég gyors, nekemahosz- szú hajrá kedvez, a rövidebb [hajrában legtöbbször aiul ma-; radok. Így vcüt ez az NSZK elleni ] nemzeteik közötti viadalon is. < Honti egyik ellenfele a nyu­gatnémetek Európa-bajnoka ] volt, de ahogy ezt a képér-; nyőn is láthattuk, Tümmler < az utolsó 100 méterein jött fel, < és győzelmét néhány méterrel; a cél előtt biztosította. — Hogy nem tudtam iga-; zán formába lendülni, annak < talán az is oka, hogy a leg- utóbbi két hónapban szinte! mindig versenyeztem és edzé-j sekre alig jutott időm. Most < végré megint rendesen tudok, edzeni. Az országos vidéki! bajnokságra és a magyar baj­nokságra szeretnék igazán jól; felkészülni. Honti Róbert él-hal az at- ; létilláért. Nem röstelli a fá-! radságot az edzéseken és nem mondott le arról, hogy meg­javítsa még az idén legjobb eredményét az 1500 méteres i síkfutásban. — Azt hallottuk, hogy a ] 3000 méteres akadályfutással J is megpróbálkozik. — Szó sincs róla. Nem fék-; szik az én stílusomnak a zök-; kenésekkel, megszakításokkal; tarkított futás. A PVSK atlétája üstökös- i ként került két évvel ezelőtti a legjobb magyar atléták kö-1 zé. Az elmúlt évben két ma-] gyár bajnokságot nyert, a Szó-j fiai VIT-ről két aranyéremmeli tért haza, öt alkalommal volt! magyar válogatott. Ott volt j a mexikói olimpiai játékokon] is. Az idei év első fele nem. úgy sikerült számára, ahogy! tervezte, de ez nem szegte J kedvét. Honti Róbert szorgal-j mát, akaraterejét és tehetsé-] gét ismerve az atlétika sze-; relmesei joggal remélik, a! vasutasok versenyzője fog még I magáról hallatni, ítmi hi A rapszodikus szereplés eredménye Mi lesz velete Kevés csapat szerepelt olyan rapszodikusan a lab­darúgó Nemzeti Bajnokság­ban, mint a Pécsi VSK. Áp­rilis 27-én este ugyanis még így állt a csapat az NB II. Nyugati csoportjának bajnoki táblázatán: 3. PVSK 7 3 3 1 10:6 9 A győri MÁVDAC csak egy pont többlettel vezetett és a pécsi vasutas szurkolók reá­lisan optimista hangulatban tapsoltak a lelátón. Azután múltak a hetek, és amikor június 22-én, vasárnap este az utolsó mérkőzés után ösz- szeállították a tavaszi „rang­sort”, a pécsi fiúk helyét így jelölték meg: 16. PVSK 15 3 4 8 17:2810 Mi történt a két hónap alatt a csapattal? A 7. forduló után elutaztak Győrbe és 0:6 arányban vesztettek. De akár két számjegyű is lehetett volna az eredmény. Horváth László, a csapat edzője kese­rűen emlékezett vissza erre a napra: — A vendéglátó csapat ve­zetői nem intézték el a szál­lást és három helyen „aludt” a csapat. Vasárnap kora reg­gel kitették a szűrünket, és a rekkenő hőségben a Rába parton „pihentük” ki az éj­szaka fáradalmait. Két játé­kos a mérkőzés előtt jelentett beteget, de még így is táma­dólag léptünk fel, és Vessző Pista két óriási helyzetben hibázott Nem így a MÁV­DAC, ők két szerencsés gólt lőtték. Szünet utón többet is kaphattunk volna! Egyszerű­en nem tudtam a fiúkat hi­báztatni. Ez volt Győrben a 8. hé­ten. És jött a második „ne­gyed”, amikor hét fordulóban mindössze egy döntetlenre futotta a PVSK erejéből. Lendvai János, az egyesü- ] let elnöke nem szívesen nyi­latkozik a szakosztályvezetők helyett. Magánvéleményét azért elmondotta a labdarú­gók szerepléséről: — A taktikai fegyelem hiá­nyosságai miatt jelentkeztek a kisiklások. Az elején na­gyon jól ment, így a fiatal játékosok túlkönnyűnek gon­dolták a folytatást, fölényes­kedni kezdtek. Győr utón az­után jött előbb a kapkodás, majd a görcsös erőlködés. Hiába íveltünk be az egyik meccsen hússzal több szög­letet az ellenfél kapuja elé, l:0-ra itthon kaptunk ki. Hiába játszottunk Nagykani­zsán jobban, balszerencsés vesztesként utaztunk haza. Nyilván a Vasutas Kupa küzdelmeire elsősorban azért nevezték a vezetők a csapa­tot, hogy ez alatt az idő alatt kissé nyugodtabb kör­nyezetben, rendezzék sorai­kat. A szegediek ellen hat gólt lőttek, és úgy nézett ki, hogy ez meghozza a fiatal játékosok önbizalmát. Hogy mennyire sikerült, elválik majd egy-két hét múlva az őszi rajt után. A szurkolók, akik bajában sem hagyták el a csapatot, tisztes folytatást várnak. Egyszerűen elkép- zelhetetlennék tartják, hogy ez a nagy múltú szakosztály úgy ünnepelje meg fél évszá­zados jubileumát, hogy bú­csút mond az NB Il-nek. Nem személyi erősítésre gon­dolnak, hanem az edzésmun­ka fokozására. Ezt mondotta az elnök: — Játékosállományunk tu­dása megfelel az NB II kö­vetelményeinek. Nagyobb akaratot és játékkedvet vá­runk tőlük és erőtől duzzadó játékot. Ha erő és akarat van, a szerencse is jobban mellénk áll! T. Z. 80 éve született Dr. Asztalos Lajos 80 esztendeje annak, bogy sakkozásunk messze kima­gasló vezető egyénisége, dr. Asztalos Lajos született. A róla való megemlékezés kü­lönösen azért időszerű, mert a kiváló mester városunk szülötte. Dr. Asztalos Lajos 1889. július 29-én Pécseit szüle­tett Szülőházát az 1964. évi emlékverseny alkalmából a megyei sakkszövetség em­léktáblával jelölte meg. Kö­zépiskoláit, majd egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Tanári képesítését 1914-ben szerezte. Katonai szolgálata után 1918-ban Szarajevóban kapott tanári állást Később Mosztárban és Zágrábban tanította az ott élő magyar családok kö­zépiskolás gyermekeit ma­gyar és latin nyelvre. A má­sodik világháború alatt 1942-ben családjával vissza­tért Magyarországra. Még egy évig középiskolai ta­nárként működött 1943- ban, 30 évi szolgálat után nyugalomba vonult. A nyu­galom éveiben — mint az­előtt is — állandóan részt vett a sakfcédet eseményei­ben, részint mint aktív ver­senyző, legfőképpen azon­ban mint a sakkozás hiva­tott oktatója, tanítója. A sakkozás terén korán feltűnt. 23 éves karában Te- mesvárott a nemzeti verse­nyen sakkmesteri oklevelet szerzett,1 amikor 16 résztve­vő között Breyer Gyula mö­gött II. díjas lett. A követ­kező évben a debreceni két­fordulós mesterversenyen meglepetésre ő győzött. Ju­goszláviában is tevékenyen kapcsolódott be az ottani sakkéletbe. Asztalos Lajos azonban nemcsak mint sakkmester volt kiváló, hanem mint sakkdiplomata is éveken keresztül sikeresen képvi­selte a magyar sakkozást a Nemzetközi Sakkszövetség kongresszusain. Mint a Mi­nősítő bizottság elnöke, a FIDE egyik legmegbecsül­tebb tagja volt Maróczy Géza nagymesterünk bete­geskedése alatt, majd halá­la (1951.) után egyre nőtt eakkvezietői szerepe. 1946- ban szövetségi kapitány lett E minőségben ő vezette olimpiai csapatunkat Hel­sinkiben (1952.) és Amster- danban (1954.). 1949. után a Magyar Sakkszövetség elnö­ke volt, egészen egészségi állapotának 1955-ben bekö­vetkezett meggyengüléséig Súlyos betegsége mindjob­ban elhatalmasodott rajta. 1956. október 31-én befe­jezte tevékeny, fáradhatat­lan életét. Az akkori zűrza­varos napokban sakkbará­ti köre, a magyar sakktár­sadalom nem kísérhette el utolsó útjára, csupán legkö­zelebbi családtagjai állhat­ták koporsója mellett. Sírja ott van a Kerepesi-temető- ben, régi barátja és meste­re, Maróczy Géza sírjától néhány lépésre. A Magyar Sakkszövetség azzal örökítette meg halha­tatlan emlékét, hogy meg­szervezte a Dr. Asztalos Lajos emlékversenyeket Ezeken a kiváló magyar mesterek mellett neves kül­földi sakkozók áldoznak Asztalos Lajos emlékének. Eddig 11 ízben rendezték meg ezeket a versenyeket: 1958-ban, 1959-ben és 1960- ban Balatonfüred, 1961-ben Debrecen, 1962-ben Baja, 1963-ban Miskolc, 1964-ben Pécs, 1965-ben Gyula, 1966- ban Szombathely, 1967-ben Salgótarján, s végül egy évi kihagyás után az idén Za­laegerszeg volt a versenyek színhelye. Dr. Asztalos Lajos nem múlt el egészen. Közöttünk maradtak könyvei, amelyek egyszerűen, csillogásmente­sen mutatják be a sakkozás rejtett mélységeit és szép­ségeit. Itt maradtak tanít­ványai, akiknek fejlődésé­ben ott rejtőzik szellemé­nek alkotó és nevelő mun­kája. Dr. Szilárd Leó

Next

/
Oldalképek
Tartalom