Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvi.évfolyam, is6.sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja iw9. július 9., szerda 4 tartalomból Amerikai katonák kivonása Dél-Vietnamból (2. oldal) Tsz-ek Nem nyári té I I a K. Gy/ — futólag ismerő­söm — többször is keresett a szerkesztőségben, végül is egy hosszú levélben írta meg az észrevételeit. A levél nagyjából két részből áll: a különböző helyeken és idők­ben tapasztalt emberi ha­nyagságok felsorolásából, il­letve a hanyagságok fölött érzett felháborodásából. — Hol van itt az egyéni fele­lősség? Mit értsek én ezután egyéni felelősség alatt? — kérdezi végül szinte felkiált­va. Előrebocsátom, hogy K. Gy. felsorolása valószínűleg konkrét ellenőrzésre szorul, legalábbis annak egy része, mégis az ő levele, pontosab­ban a fölháborodása indított arra, hogy e szokatlan idő­ben, amikor az olvasó álta­lában a könnyebb témák iránt fogékony; az emberi felelősségről írjak. Amely nem nyári téma ugyan, de állandó. Az ember kollektív lény, állandó viszonyban van a társadalom intézményeivel, embertársaival, a tárgyakkal, a kialakult helyzetekkel. Ál­landó viszony ez magunk és a társadalom között, ma­gunk és mások között. Jó, de mi az ember pontosan meg­határozott teendője ezekben a viszonyokban? Nincs re­cept. Vagy mégis? Mindenre érvényes recept nincs, de van kötelező ma­gatartás. amely egyetemes érvényű, s amely szocialista társadalomban különös je­lentőséggel bír. K. Gy. mun­kahelyi morális hiányossá­gokról is ír, felelőtlen anyag- kezelésről, amely „jogilag” még ugyan tisztázható, er­kölcsileg azonban nem, hisz gondosabb felkészüléssel, át- \ gondoltább beosztással ugyanaz az anyag megdup­lázódhatna. Valóban. A mun­kahely és a személyes mun­ka iránti felelősség a leg­fontosabbak közé tartozik. Gazdasági feladataink, erőfe­szítéseink közismertek, és ezek sikere nagymértékben függ a személyes magatar­tástól. A munkahelyi morál, a bizonytalan anyaggazdál­kodás, a személyes maga­tartás azonban nem szűkít­hető le csupán a gép mel­lett dolgozó munkásra és a munkájára. A felelősség to­vább vezet a művezetőhöz, a különböző Irányítókhoz, a termelési, munkavédelmi és szociális ' problémákon át egészen a vállalat vezeté­séig, amely talán éppoly „egyszerűen” és „olcsón” — a túlzott létszámnöveléssel a termelékenység hátrányára manipulálva — akarja biz­tosítani a nyereségnöveke­dést, mint az a munkás, aki a legkisebb alkatrészt is min­dig egy új tábla nyersanyag­ból akarja kiszabni, mert úgy kényelmesebb. Az egyéni felelősség a rá­bízott értékekkel azonos arányban növekszik, súlyoso- djk. A munkás, a hivatal­nok a rábízott értékért fe­lelős, amely lehet kisebb vagy nagyobb, de végered­ményben kis alapterületű. Nem nagyon hasonlítható egy vállalatvezető felelőssé­gével. S egy ponton mégis találkoznak ezek a felelőssé­gek. Ugyanis mindenkinek a maga felelőssége a legsú­lyosabb. Itt nem nagyon le­het rangsorolni, s ez termé­szetes. Az adminisztrációval megbízott tisztviselő esetle­ges felelőtlensége életre visz- szavetihet embereket és sor­sokat. Egy lazán értelmezett munkavédelmi előírás adott pillanatban emberéletet kö­vetelhet. Egy hanyag, kés­leltetett telefonkapcsolás döntő mozzanat lehet az or­vosi segítség szempontjából. Magunk, mások és a társa­dalom szoros összefüggéséről van itt szó. A különböző szervekhez elég sok hasznos bejelentés érkezik. Ezek a bejelentések különböző visz­szásságokra derítenek fényt, nem egyszer milliós értékek megmentését teszik lehető­vé. Ezek a bejelentések vol­taképpen hasznosak, de — ha nem is kérdőjelezik meg a társadalmi morált — mégis­csak töprengésre kényszerí­tik az embert. Milyen mó­don halmozódhattak föl ezek a problémák? Hol volt s mit csinált az a személy, (vagy azok a személyek) aki felelősséggel tartozik a tör­téntekért? Miért másoknak, kívülállóknak kellett fölfi­gyelni ezekre a jelenségek­be? S idetartozik még vala­mi. Nem egyszer az is ki­derül, hogy a jóakaratú be­jelentő furcsa szemüveget vi­sel, amely csak a mások fe­lelősségén, magatartásán esett csorbákat rögzíti —vagy nagyítja fel. Helyzeti prob­lémák ezek. Egy dolog meg­ítélése gyakran attól függ, hogy hol történik. Ott — riasztó jelenség. Itt — föl sem tűnt, hogy van. A kiin­duló pont csak az lehet, hogy mindenkinek a saját felelőssége a legsúlyosabb, de ide még az is szükséges, hogy mindenki önmaga vál­lán is érezze ezt a súlyt. Jó, de mi az ember teen­dője? Előre is elnézést kérek a kissé profán példáért. A kö­zelmúltban érdekes sport­vonatkozású hírt közöltek a hírügynökségek. J. Luciano, St. Louis-i ökölvívóbajnokat meg kellett operálni. Altat­ták. A bajnok számolni kez- kett, ötnél már öntudatlanul s gépiesen. Az orvosok keze már mozdult a műtéthez, de amikor a beteg elmorogta a kilencet, nyomban föléb­redt, leugrott a műtőasztal­ról. és védőállásba helyez­kedett. Bódult állapotban is működésbe léptek a sport­reflexei: tudta, hogy nem szabad megvárnia a teljes ki­számolást ... Persze, a fe­lelősség nem jelent — s nem jelenthet — egy állandóan pattanásig feszült, gépies állapotot, de a reflexszerű­ségre nagy szükség van — legyen szó vezetői döntésről, határidőikről, a nyári tábo­rokban felügyelő pedagógu­sokról, akár egy szerény be­advány ügyintézőjéről, akár azokról a hanyag anyagkeze­lőkről, akiket K. Gy. a leve­lében jogosan elítél. A fe­lelősségérzetnek a társada­lommal és embertársainkkal szemben mindig reflexsze- rűen kell érvényesülni, és mindig, minden jogos, sza­bályos, igazságos ügyben ér­vényesülnie kell. A látszó­lag legjelentéktelenebb ügy­ben is, hisz az ügy mögött mindig ember áll. Ma más, holnap mi. A mi társadalmunk több és más jellegű egyéni fe­lelősséget követel az állam­polgáraitól, mint más társa­dalmak, de az ember maga is több felelősséggel tartozik. Hisszük, valljuk, magunk is alakítjuk, hogy a szocialista társadalomban az ember fo­kozottan visszaszerzj a meg­előző társadalmakban elvesz­tett helyét, szabadságát, fe­lelősségét. Fokozatosan meg­szűnik az elidegenítettsége, és ez egyformán érvényes a munkájára, a társadalom irá­nyításában és az elosztásban való részvételére is, és az egymáshoz való viszonyra. S egyre növekszik a felelőssége, amely nem önmagáért való egyéni kérdés, de még in­kább nem az a felelőtlenség amely már a saját pillanatá­ban átlép a társadalmi szfé­rába, ahol kemény közösségi szankciókba ütközik. Mindezeket egyben válasz­ként is szántam K. Gy. elvi jellegű fejtegetéseire. ame­lyek közéletünk sarkpontjai­nak egyikét, az egyéni fele­lősség bonyolult kérdését fe­szegették. Thiery Árpád Kádár János vezetésével párt- és kormányküldöttség utazott a Bolgár Népköztársaságba Testvéri fogadtatás Szófiában A Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottsága és a Bolgár Népköztársaság kormánya meghívására Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezeté­sével kedden délelőtt hivatalos baráti láto­gatásra párt- és kormányküldöttség utazott a Bolgár Népköztársaságba. A látogatás alkal­mával kerül sor a két ország új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésének aláírására. A delegáció tagjai: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. Pap János, az MSZMP KB tagja, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára, Erdélyi Károly, az MSZMP KB tagja, külügyminiszterhelyettes és Roska Ist­ván, a Magyar Népköztársaság szófiai nagy­követe, aki a bolgár fővárosban 'csatlakozott a küldöttséghez. A magyar párt- és kormányküldöttség út­ban a Bolgár Népköztársaság felé, a Román Szocialista Köztársaság területe felett átre­pülve, táviratban üdvözölte Nicolae Ceauses- cut, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökét és Ion Gheorghe Maurert, a Román Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának elnökét. a piacon (3. oldal) Üregek a belváros alatt (3. oldal.) „£s a falu város“ (3. oldal) Hagy károk a mezőgazdaságban (5. oldal) Súlyos balesetek (5. oldal) Még meg sem száradt a tinta... (5. oldal) Mintegy másfélórás repülőút után, napsütésben ereszkedett le Szófia központi repülőterén a magyar párt- és kormány- küldöttség IL—18-as gépe. A betonon ünneplő ezrek várták delegációnkat; a repülőtér fő­épületét bolgár és magyar zászlók díszítették. Az épület homlokzatán helyezték el Ká­dár János, Fock Jenő és Todor Zsivkov arcképét. A felsorakozott díszegység parancsnokának jelentéstétele után a magasrangú magyar vendégek tiszteletére 21 tüzér­ségi díszössztűz dördült, majd felcsendültek a magyar és a bolgár himnusz hangjai. Ká­dár János és Fock Jenő To­dor Zsivkovnak, a Bolgár KP KB első titkárának, a Minisz­tertanács elnökének társaságá­ban ellépett a díszegység előtt, majd a magyar államférfiak üdvözölték a fogadtatásukra megjelent vezető bolgár sze­mélyiségeket. Ott voltak Sztan­ko Todotrov, Borisz Velcsev, a Bolgár KP KB titkárai, a Po­litikai Bizottság tagjai, továb­bá Tano Colov, Ivan Mihajlov miniszterelnök-helyettesek, Co­la Dragoicseva és Todor Pav­lov, a Bolgár KP Politikai Bi­zottságának tagjai. Jelein volt a repülőtéren a fogadtatáson a bolgár közélet számos más ismert személyisége, és ott voltak a magyar kolónia tag­jai. Ezután Kádár János és Fock Jenő a szófiai dolgozók kül­dötteit köszöntötte. „Hurrá!” — hangzott az ütemes kiáltás és bolgár, magyar zászlók emelkedtek a magasba. Kádár János és küldöttségünk tagjai mosolyogva, integwve viszo­nozták a szívélyes üdvözlést Hatalmas rózsacsokrot adtak át az úttörők a magyar ven­dégeknek, majd Todor Zsiv­kov lépett a szónoki emelvény­re, hogy üdvözölje a magyar párt- és kormányküldöttséget. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Apró Antal, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a párt és a kormány több Zsivkov üdvöxlő besséde t vezető személyisége. A képen: Péter János külügyminiszter búcsúzik Kádár Jánostól. Középen: Bondor József építésügyi — Kedves Kádár elvtárs! — Kedves Fock elvtárs! — Kedves magyar elv-társak és barátaink! A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság kormánya és a bolgár nép nevében nagy örömmel, a legszívélyesebben üdvözlöm önöket, a testvéri magyar nép küldötteit bolgár földön —, kezdte beszédét To­dor Zsivkov, majd így folytat­ta: országaink, népeink és pártjaink — a munkában és harcban hű barátként és szö­vetségesként — következete­sen hozzájárulnak a szocialista világközösség és a nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom egységének megszilár­dításához. — Most ismét lehetőségünk nyílik arra, hogy véleményt cseréljünk kapcsolataink ala­kulásáról és a nemzetközi helyzet problémáiról. Meggyő­ződésem, hogy találkozásaink és megbeszéléseink ezúttal is elősegítik a mindenoldalú együttműködést, a két ország közös céljai, a szocializmus és a béke érdekében. — Közös céljainkat és ten­nivalóinkat megszabjuk a Bol­gár Népköztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság közötti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásával. Mélysé­ges meggyőződésünk, hogy ez a szerződés — amelyet áthat (Folytatás a 2. oldalon.) Jégverés Belvárdgyulán Hatalmas pusztítást végzett a jég a belvárdgyulai Közös Űt Termelőszövetkezet földjein. Képünk a tsz dohányültetvényén készült. Szokolai felv. és városfejlesztési miniszter. tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes nyitja meg a Baranyai Ipari Vásárt Megkezdődött a helyszíni munka A Baranyai Ipari Vásár többi propagandaanyag is — előkészülete utolsó fázisba a vásári belépők, meghívók, lépett, megkezdődött a hely­színi munka. Az első sza­badtéri kiállítási objektum­ról — a Mecseki Szénbányák nagyméretű hangereiről — tegnapi lapunkban már fényképfelvételt is közöl­tünk. A kiállítási terület fel­parcellázását a napokban vé­gezték el a Baranya megyei Tervező Vállalat geodétái. A villanyszerelés kissé aka­dozva indul, kevés a kivite­lező, a hátralévő időszak azonban mindenképpen ele­gendőnek ígérkezik a szere­lési munkák elvégzésére. Az elmúlt hétfőn a MT­ESZ ipargazdasági szakosz­tálya összehívta a tudomá­nyos egyesületek képviselőit, amikoris javaslatok hang­zottak el a zsűri személyi összetételét illetően. A szak- zsürinek körülbelül 30 tagja lesz. A résztvevő vállalatok­tól most bekérik azon ter­mékek leírását, amelyekkel a versenyben részt kívánnak venni, és ezt a zsűri már előzetesen tanulmányozza. A vásár rendező bizottsága egyébként a filmbemutatók lebonyolításával a FÉNY- SZÖV-öt bízta meg, vala­mennyi divatbemutató gaz­dája: a MERUKER Válla­lat. A vásárt hirdető röplapok már elhagyták a nyomdát, ét hamarosan elkészül • oklevelek. Ezen a héten ér­keznek meg továbbá Buda­pestről a vásár díjainak, az eozin plaketteknek a selyem­tokjai. Ügy értesültünk, hogy a BIV iránt a KONSUMEX is érdeklődik, talán még iro­dát is nyit piackutatási cél­ból. Ez a külkereskedelmi vállalat fogyasztási, köztük tartós fogyasztási cikkek importjával foglalkozik, ál­talában hiánycikkeket hoz be külföldről. Nagyon szívesen látnánk. Amennyiben siker­re vezetnek a tárgyalások a Zománcipari Művekkel, a TITÁN Nagykereskedelmi Vállalat a vásár időtartama alatt exportcikkeket — Ma­gyarországon nem forgalma­zott edényeket — árusítana. BIV-cigaretta nem lesz — eredetileg az volt a terv —, viszont a Fecske cigaretta- doboz sárga zárócsíkjára mégis felkerül a BIV emb­lémája. Ezeket a cigarettá­kat Baranyában, Tolnában és Somogybán hozzák forga­lomba, tehát azokban a me­gyékben, ahonnan a MÁV a vásár idejére, oda-vissza, kedvezményes utazást bizto­sít. A BIV sajtótájékoztató­ját július 31-én tartják, másnap, augusztus 1-én dél­előtt 10 órakor lesz az ünne­pélyes megnyitó. A vásárt Timár Mátyás miniszterel­nök-helyettes nyitja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom