Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

& wiiQTvtqii nomd 1969. július & Heti jegyzetünk Félidőben. A félidő alkalmas egy kis tűnődésre. A legtöbb labda­játékban jelenleg bajnoki szünet van, ami szinte tel­jes csöndet jelent, csak a labdarúgás tavasszal kelet­kezett hullámverése nem szűnik. Sőt, most a bajnoki szünet heteiben még több idő jut a különböző nézetek ki­cserélésére, a korábbi gyors vélemények ellenőrzésére. A labdarúgás különös sportág. Érhetnek bennünket való­sággal fájó nemzetközi ku­darcok, „temethetjük” nem­zeti válogatottunkat, a ko­rábban ünnepelt sztárokat, a bizonyítványukat mind ne­hezebben megmagyarázó szakmai vezetést — minden­re „menedék”, gyógyír, a re­mények kiinduló pontja a hazai bajnokság. E szűkebb hazában az ér­deklődés középpontjában nyilvánvalóan a két NB I-es csapat szereplése állt. A Pé­csi Dózsa 15 pontja és ki­lencedik helye — mint Ko­vács Imre edző nyilatkoza­ta is jelzi — nagyjából meg­felelt az előzetes várakozá­soknak. Ha a csapat az idén kevesebb eséllyel is küzd a vidék bajnoka címért, mint tavaly, a csapat szereplése körül alapvető problémák nincsenek. A Komlói Bányász hét új, beépítésre váró játékossal és a félj utókra jellemző el­szántsággal vetette magát a bajnoki küzdelmekbe, és már az első fordulóktól kezdve szorgalmasain gyűjtögették a pontokat. Akadt a tavasz fo­lyamán bravúrnak is beillő szereplés, mint a bajnokcsa­pattól szerzett pont, és a győri pontszerzés, amely könnyen lehetett volna két pont is. A komlói kék-fehé­rek 12 pontja és tizenkette­dik helye nem sok, de a bentmaradás szempontjából nem is kevés. Egy kiegyen­súlyozottabb, harcosabb őszi szereplés megszilárdíthatja a komlói csapat helyét. Első­sorban a riválisok elleni sze­replésre kell koncentrálni, s mint a pécsieknek — az ide­genbeli szereplésre. Az idény elején többen borúlátóan ítélték meg a Komlói Bá­nyász esélyeit. A csapat a kitűnő Lantos Mihály edző vezetése alatt biztató vá­laszt adott. Az NB I. B-ben a Pécsi Bányász képviseli Baranyát, s tegyük hozzá elismerően, hogy jól. A menet közben történt edzőváltozás ellenére a csapat húsz ponttal — de negatív gólaránnyal — az él­csoportban foglal helyet. Ügy látszik: a gólképtelenség pé­csi betegség. A bányászokra is vonatkozik, hogy gólképe- sebb csatársorral két-három helyei előbb végezhettek vol­na. A csapat szereplése így elismerésre méltó. Nem ilyen egyértelmű a dicséret az NB II-ben. Míg a Pécsi Ércbá­nyász egyelőre — ha nem is valami meggyőzően — de versenyben van a feljutá­sért, míg a csoport „állan­dó kiesőjelöltje, a Máza- Szászvár mellett a pécsi lab­darúgó-szurkolók legnagyobb meghökkenésére a Nyugati csoport utolsó helyét a nagy- múltú, ötvenéves fennállását ünneplő PVSK foglalja el. ■itnéljük, nem véglegesen. (T) II Dózsa tavaszi szereplése elfogadható, de... AZ ÉVI TFRV: 32 PONT MEGSZERZÉSE — AZ ERŐSÍTÉSRE TÖBB GONDOT KELL FORDÍTANI — NAGYOBB ÖNBIZALOMRA VAN SZÜKSÉG AZ IDEGEN PÁLYÁKON Ötten éves a PVSK Jubileumi közgyűlést tartottak a vasutas sportolók Túl vagyunk a tavaszi szezo­non, az első félidőn, előttünk az NB I. tabellája. A Pécsi Dózsa labdarúgó csapata 15 mérkőzés­ből 15 pontot szerzett. A „mér­legről” beszélgettünk Kovács Im­rével. a Dózsa edzőjével. — A tények birtokában milyen­nek értékeli a csapat tavaszi szereplését? — volt első kérdé­sünk. — Tizenhat pont elérését tűztük célul — 15 lett belőle. Ez a tel­jesítmény elfogadható, de elége­dett nem vagyok. Az ősszel jobb eredményt kívánunk elérni. A le­zajlott tavaszi fordulóról egy kis statisztika: 8 mérkőzést játszot­tunk itthon, hetet idegenben. — Rúgtunk 13 gólt, kaptunk 19-et. Vidéken mindössze egyszer sike­rült az ellenfél hálójába rúgni a labdát. A szezonban 16 játé­kos szerepelt, de Jánosi csak két mérkőzésen, Kocsis pedig mind­össze 16 percet. Itthon veretle­nek voltunk, idegenben egyszer sem sikerült győznünk. Az MNK- ban a nyolc legjobb közt vagyunk — ez jó teljesítmény. — Milyennek ítéli meg a csa­pat játékát? — Véleményem szerint csapat­játékban nem sikerült fejlődni. Az elgondolásokat a játékosok számos esetben nem váltották va­lóra. A csapatjáték fejlődését két­ségtelen akadályozták a közbe­jött sérülések, gondolok itt Já­nosira, Konrádra, Dunaira, Rá- dira, Rónaira . . . Néhány kulcs- látékos „nem hozta” tudása leg­javát, örvendetes viszont Dunai, Konrád, Köves javuló játéka. — Idegen pályán mindössze egy gölt rúgtak . . . — Sajnos. Kapni viszont. . . Már sokat elemeztem és elemzem most is ezt a problémát. Vala­hogy a mi játékosaink idegen pályán elfogódottak, de többször valahogy úgy lépnek pályára, hogy „na, itt idegenben úgy sem győzhetünk . . .” Káros ez a szem­lélet. Ezen feltétlen változtatni kell. Néha „megijednek” a ne­vektől és megbomlik a csapat­munka. Ha kapnak egy gólt ide­genben, a „kelletténél” jobban zavarba jönnek és már szinte törvényszerű, hogy néhány perc múlva kapják a másik gólt. A védelmünk itthon megbízható általában jól összeszokott. Kilé­pünk a hazai pályáról aztán ez az összeszokott védelem megza­varodik ... De azt is hozzá kell tennem, hogy javultak a konkur- rens csapatok, • mint például a Rába ETO, az MTK és a töb­biek. A csatársorunk különösen idegenbeli gólképtelensége pedig szintén az „elfogódottságra” ve­zethető vissza. — A szurkolónak is az a vé­leménye. hogy a csapat ered­ménye elfogadható, de van még ebben a csapatban, csak vala­hogy a .,hajtás”, a lelkesedés nem mindig látszik . . . — Én így fogalmazom: kissé elkényelmesedtek. önmagukkal megelégedettek és sokszor nem „csipkedik” magukat. Akad hi­ba a pályán a játékfegyelemmel is. Valóban a csapatban több van mint az eddigi eredmény mutatja, ezért nem vagyok elé­gedett a teljesítménnyel. — Nem függ össze ez a „ké- nyelmesedés” azzal, hogy nincs „mögöttük” megfelelő utánpótlás? — Az utánpótlás körül valóban sok a hiányosság. Fiatalítani is kellene... A tartalékcsapat az utol­só helyen áll. . . Az ifi szerep­lése sem ' nagyon biztató . . . Ke­vés a megfelelő képességű, szá­mításba vehető utánpótlás. Kevés? Mondhatni, nincs. — Van egyáltalában szervezett, rendszeres, „játékoskeresés?” is­merjük mi ebből a szempontból a megyénket? Figyeli valaki, vagy valakik a szükebb hazánk, Baranya „feltörekvő’> tehetségeit? — Ügy vélem, hogy kell erről beszélni. Nem ismerjük eléggé a megyét ebből a szempontból, — alaposabban fel kellene térké­pezni „játékos keresés” szem­pontjából. Ez felveti mindjárt a szakosztályi munka ebbeli fogya­tékosságát. Nevelni kellene játé­kosokat. kutatni újabb tehetségek után. Mert az átigazolásoknál — nekem az a véleményem — alig- alig „kapni” olyan játékost, amelyik azonnal, vagy rövidesen erősítést jelentene. Az utánpót­lást nem szabad kampányszerűen kezelni, ennek folyamatos, rend­szeres tevékenységnek kellene lenni. — Az ősszel 17 pontot kívánnak szerezni, remélik, hogy Jánosi az ősz közepére ismét a csapat ren­delkezésére áll, makacs porcko­rong-betegségéből kigyógyul. A csapat július 11-től kezdi el az edzést, néhány játékos 15-től. A támadójáték erősítése, az edzések intenzitásának növelése a főfel­adat. A tervbe vett összesen 32 ponttal a hatodik, hetedik hely talán megszerezhető. Ehhez kérik a közönség szurkolását is„ buz­dítását. — Egy kíváncsiskodó kérdés: ki lesz a kieső? — Hát... az egyik már-már adott. A másik? Még sok 90 perc van vissza . . . Garay Ferenc PVSK 50 éves Jubileumi küldöttgyűlése a Doktor velődési Ház dísztermében. Sándor Mfl­ökölvívás: Izgalmas döntők a vasutas bajnokságon Tegnap este a PVSK-csam ok­ban mintegy félezer néző előtt ke­rült sor az idei ökölvívó vasutas egyéni bajnokságok döntőjére. Serdülő és ifjúsági korcsoport­ban 9—9 pár lépett szorítóba, a felnőtteknél lapzártáig négy súly­csoportban fejeződött be a küzde­lem. A fiatalok összecsapásán a sportág küzdő jellege érvényesült, kevés csiszolt technikájú verseny­ző jutott a döntőbe. Eredmények: serdülők, papír- súly: 1. Király (Debrecen), 2. Pá­linkás, 3. Benyák (Hatvan). Lég­súly: 1. Juhász (Miskolc), 2. Gal­lai (Bp. Törekvés). Harmatsúly: 1. Markos (Hatvan), 2. Pados (Szom­bathely), 3. Izsók (Cegléd). Pe­helysúly; 1. Bodolai (Miskolc), 2. Illyés (Hatvan), 3. Szabó (Cegléd). Könnyűsúly: 1. Dobrai (Bp. Tö­rekvés), 2. Papp (PVSK), 3. Szi­geti (Cegléd). Kisváltósúly: 1. Bense (PVSK), 2. Juhász, 3. Sárosi (Cegléd). Váltósúly: 1. Hock (Deb­recen). 2. Ágocs (Hatvan). Nagy­váltósúly: 1. Kutl, 2. Páidl (PV­SK), 3. Németh (Bp. Törekvés). Középsúly: 1. Csordás (Miskolc), 2. Kovács (Debrecen). Ifjúságiak, papírsúly: 1. Csirke (PVSK), 2. Balogh (Cegléd). Légsúly: 1. Pál- falvi (Bp. Törekvés), 2. Kiss (Hat­van), 3. Gács (Székesfehérvár). — Harmatsúly: 1. Forral, 2. őri (PV­SK), 3. Urbán (Bp. Törekvés). — Pehelysúly; 1. Sárkány (PVSK), 2. Bácskor (Bp. Törekvés), 3. Weisz (Szombathely). Könnyűsúly: 1. Czettner (PVSK), 2. Kulcsár (Székesfehérvár), 3. Balogh (Bu­dapest). Kisváltósúly: 1.- Varga (PVSK). 2. Erdős (Bp. Törekvés), 3. Pesti (Szombathely). Váltósúly: 1. Pákozdi, 2. Fekete (Cegléd), 3. Kormán (Bp. Törekvés). Nagy vál­tósúly: 1. Sz^ibó (Cegléd), 2. Kó­nya (PVSK), 3. Kémeri (Miskolc). Középsúly: 1. Benedek (Cegléd), 2. Szántó (Debrecen). Nehézsúly: 1. Stresánszky (Bp. Törekvés), 2. | Nárai (Székesfehérvár). A felnőtteknél papírsúlyban a | pécsi Csiszárnak nem volt ellen­fele, mérkőzés nélkül nyerte a 1 bajnokságot. Pehelysúly: 1. Tóth (Miskolc), 2. Hollósi (Szombat­hely), 3. Oláh (Bp. Törekvés). — Nagyváltósúly: 1. Rigó (Nagyka­nizsa), 2. Balom (Székesfehérvár), 3. Kocsis (Hatvan). Félnehézsúly: 1. Szentgyörgyvári, 2. Dara (PV­SK), 3. Küpsön II. (Nagykanizsa). A többi döntőre, valamint a Gard—Czerován és Kovács II— Patkós meghívásos mérkőzésekre lapzárta után került sor. Mai s portműsor Labdarúgás: Nyári Kupa mérkő­zés: Máza-Szászvári Bányász­Nagykanizsai Olajbányász, Szász­vár, 16,30. — öregfiúk-mérkőzés: PVSK—Pécsi Bányász, PVSK-pá- lya, 17.00. Atlétika: Területi 15—16—17 éve­sek seregszemléje, PVSK-pálya, 10.00. Röplabda: MNK-mérkőzés. Ja­nus Pannonius Gimnázium—Ka­posvári Lendület. Ifjúsági Stadion 9.00. Sportlövészet; Vasutasnapi ver­seny befejező számai, Külvárosi pályaudvari lőtér, 8.00. Megkezdték a Dózsa-bérletek árusítását A labdarúgó NB I. őszi pécsi hazai mérkőzéseire szóló Dózsa- bérletek árusítását megkezdték, j Azok beszerezhetők a Dózsa Sör­ház utca 8. szám alatti klubházá­ban. A régi bérletesek helyeit jú­lius 25-ig fenntartják, a bérleteket augusztus 1-ig szerezhetik be az érdeklődők. II lnHand roplabda-válogatoü Pécsett Érdekes nemzetközi sportese­mény színhelye lesz kedden, jú­lius 8-án a Pécsi Bányász pécs- újhegyi kisstadionja. Esti villany- fényes mérkőzés keretében a Hol­landia—Budapest NIM női röp­labda-találkozót nézhetik végig az érdeklődők. A holland röplabdá- zók magyarországi vendégszerep­lése során Szombathelyen mutat­koztak be és ott Magyarország válogatottjától 3:0 (6, 12, 8) vere­séget szenvedtek. Pécsett az NB I. listavezetője a legjobb formában lévő magyar csapat az egész sereg válogatott játékossal rendelkező Bp. NIM lesz a vendégek ellenfele. Az ér­dekesnek ígérkező találkozót este 7 órai kezdettel játsszák. Élő­in érkőzésként 6 órakor Pécs válo­gatott férficsapata a pécsi öreg- fiúkkal találkozik. A Pécsi Vasutas Sportkör 50 éves fennállásának alkalmából ju­bileumi közgyűlést tartott szomba­ton délelőtt a Doktor Sándor Mű­velődési Ház nagytermében. A közgyűlésen ott voltak a PVSK sportolói, vezetői, edzői, az egye­sület régi sportolói. Részt vett a közgyűlésen Szabó István, az egye­sület egyetlen élő alapító tagja. Az elnökségben helyet foglalt Rö- dönyi Károly, a közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, Földes And- rásné, a Megyei Pártbizottság osz­tályvezetője, Kiss Dezső, a Városi Pártbizottság osztályvezetője, Gu­lyás János, a Vasutas Szakszer­vezet Központi Bizottságának tit­kára, Bogár József, az SZMT ve­zető titkára, Horváth Lajos, a Városi Tanács elnöke, dr. Nagy Gyula, a Megyei Tanács elnök- helyettese, dr. Szabó Tibor, a MÁV Igazgatóság vezetője, Schmall Imre, a vasutas pártbizottság tit­kára, Kinczli József, a vasutas szakszervezet területi bizottsága titkára, Rózsahegyi Mátyás, az MTS Pécs városi Tanácsa elnö­ke, Lendvai János, a PVSK elnö­ke, Erdősiné Tolnai Márta, a PVSK válogatott tomásznője. Kinczli József, a vasutas szak- szervezet területi bizottsága titká­ra megnyitója után Lendvai Já­nos, a PVSK elnöke tartott ünne­pi beszédet. Rózsahegyi Mátyás, az MTS megyei és városi Tanácsa nevében köszöntötte a jubileumi Szokolal felv. közgyűlést. Rödönyi Károly mi­niszterhelyettes, Csanádi Györgyi a közlekedés- és postaügyi mi­niszter, és a MÁV vezérigazgató­ság üdvözletét tolmácsolta. A spor­tolók nevében Erdősiné Tolnai i Márta szólalt fel. A közgyűlésen jutalmakat, ki­tüntetéseket adtak át a vasutas sportolóknak, vezetőknek, edzők­nek. Miniszteri dicséretben része­sült Lendvai János, a PVSK elnö­ke, Drávái Lajos, a birkózószak­osztály edzője, Erdősiné Tolnai Márta sportoló, vezérigazgatói di­cséretben részesült dr. Szőnyi Ist­ván. a tornaszakosztály vezetője* Bérezés András, az 1936-os berlini olimpián szerepelt labdarúgó, dr. Simon Tibor, Venczel János, a PVSK gazdasági vezetői és Kovács II. István, a magyar ökölvívó- válogatott tagja. A testnevelés és sport kiváló dolgozója kitüntetést adományozták Lendvai Jánosnak* a PVSK elnökének, Horváth Gézá­nak, az ökölvívó-szakosztály ed­zőjének, Páldi János és Balasa Lajos elnökségi tagoknak. A test­nevelés és sport érdemes dolgozó­ja kitüntetésben részesült dr. Ko­vács Géza, a kosárlabda-szakosa tály vezetője, Szamosi Nándor, a férfi kosárlabda-szakosztály edző­je. Tízen igazgatói dicséretet, hú-» szán kiváló dolgozó kitüntetést kaptak és számos pénzjutalmat osztottak ki. Kétszáz sportolónak emlékplakettet adományoztak. Bokorrózsa A pogány! „Tavasz” Mg. Tsz szeretettel meghív minden érdeklődőt — közületeket, állami vállalatokat, állami gazda­ságokat, tanácsi szerveket, termelőszövetkezeteket és magánmegrendelőket — VIRÁGZÓ NAGYÜZEMI RÓZSATELEPÉNEK MEGTEKINTÉSÉRE Rózsa telepünkön 54 fajta legmodernebb fajtával állunk a szíves érdeklődők rendelkezésére. Tő, valamint szemzőgally és virágmegrendeléseket köz­ponti telepünkön feíveszünk. Nagyobb tőmegren- delések esetén árengedményt adunk. — Töke! A dózsásokat me­gint alaposan kiporolták a Fáy utcában. — Hálistennek, mester! Ez a szerencse. — Szerencse? De kinek? — Kinek? Pécs városának. Olvasta, hogy micsoda „balhé” keletkezett a Honduras—Salva­dor mérkőzés után? Megszakí­tott diplomáciai összekötteté­sek, talán még hadüzenet is. — Jól van Tüke, de az Dél- Amerika! — Nézze, mester, mit lehet azt tudni, hogy mi lenne, ha történetesen a mieink kifene- kelik mondjuk Győrben az ETO-t. — Mit gondol, mi lehetne? — Hát ha nem is hadüzenet, de azért ott is vannak mér­ges emberek. Például összetö­rik az összes Zsolnay porce­lánt a városban. Vagy megve­rik, aki pécsi kesztyűt húz a kezére. A következetesebbek a kutyákkal itatják fel a Pan­nónia pezsgőt és sorolhatnám, hogy milyen gazdasági bojkott­ra képesek a raffinált foci­drukkerek. Látja. Hondurasban majdnem lőttek!* — Hát lőj jenek itt is. nem bánóin. De csak dugót az el­lenfélnek! Nekem mindegy, hogy ősszíel, vagy tavasszal, de lőj jenek! — Hát tudja, megint jönnek azzal, hogy ő$zi—tavaszi baj­nokság húzza ki a magyar foci megrekedt szekerét a sla- masztikából. Most majd visz- szaállunk a bajnoki rendszer­rel. — Az utóbbi 15 év alatt már kétszer is változtattak az „il­letékesek”. Majd ha megint nem megy a foci... — Ne fésse a falra az ör­dögöt, mester! Én magam sem vagyok biztos abban, hogy öt nap múlva nem áll fel valaki a labdarúgó-értekezleten azzal, hogy kedves sporttársak, nem jó ez így, ahogy van Mert a bajnoki hajrá a tavasz vé­gére esik, amikor tele va­gyunk viatamindús „kajával”. Es mivel a Flóri, meg a Far­kas rengeteg spenótot, zöld­paprikát, meg árticsókát fo­gyasztanak. egyszerűen szitává lövik válogatott meccseken a Népstadionban a kapuhálókat. Nem is beszélve a többi baj-, noki mérkőzésről. És ugyebár kedves sporttársak, ezzel nagy veszteség éri népgazdaságun­kat, mivel ennyi új háló be­szerzéséről nem gondoskodnak a költségvetések! — Tüke, maga egy javítha­tatlan fagabund! öt év múlva is a Flóriék rúgják a válo­gatott dugóit? — Mit gondol, lesz olyan ka­pitány, aki változtat a jelen­legi „státuszon”? Legfeljebb, ha olyan a kapitány, aki olvas és főleg ír. — Ügy érti, hogy nálunk nem olvas? — Ne vacakoljon, mester! Nálunk a kapitány nem ír. Hanem magyar. Mert az írek kapitánya a magyarok ellen egyszerűen lecserélte önmagát. És milyen nagyszerűen ment utána a foci. Az illetőnek volt önkritikája. — Van nekünk is. Mióta Koppenhágában kikaptunk, be­fogom az orrom, ha dán szardíniát bontanak. — Én meg befogtam a füle­met a Vasút utolsó bajnoki meccsén. Mester. olyan sza­valókórust az Ember tragédiá­jában sem hallottam. — Azon nem csodálkozom, ott nincsen szavalókórus. — De a Vasút pályán volt. A játékvezető minden volt, csak nagyságos úr nem. Jó, hogy az ijedtségtől nem ka­pott frászt! — Majdnem kapott azoktól a felháborodott drukkerektől, akik magasugró edzést tar­tottak a palánk felett. Tüke, egykettőt közülük elindíthat­nánk az atlétikai EB-n. Azt mondták, hogy a bíró rosszul fütyült. — Azt nem mondták, hogy a szögletarány 21:3 volt a a javukra és a csatárok négy ordítót kihagytak? — Azt is mondták, de csak mellesleg. — Értem, mester. Mellesleg arról is szó volt, hogy az egyik csatáruk rakoncátlanko- dik. — A belszélső? — Egy csudát, üt majdnem agyonrúgta az edzésen a kö­zépső hátvéd. Más csatárról volt szó. Maga nem vette ész­re, hogy az utóbbi bajnoki meccseken a vesszőt a ne­vek közé tették és nem a csatársorba? — De észrevettem. A végén minden rendbejön, meglátja. — Majd az őszi idény végén, ezt remélem. Addig elmondok magának egykét „aranykö­pést”. — Csupa fül vagyok, Tüke. — Azt látom magán. Szóval a Dózsa—Bányász MNK mécs­esén a lelátón elégedetlenked­tek az újhegyi srácok és amikor a Dózsa belőtte egy­másután a két gólt, azt mond­ja az egyik: „És még ezért kértek tőlünk négy forintot!” A másik meglepetten kérdi: „Te fizettél?” Mire megütköz­ve az előbbi: ..Azt nem mond­tam, de kérték!” — Angyali srácok. — Ilyen volt a kis Karácso­nyi, a tornászlány, aki lázas betegen indult a versenyen. Este otthon mesélte: „Anyú, megálltam a gerenda előtt és úgy káprázott a szemem, hogy egyszerre kettőt láttam. Hir- telenében nem tudtam, melyik­re menjek fel!” — Így van sok focista is. Két kaput is látnak maguk előtt, de egyikbe se találnak be. — Viszont igen találóan ér­velt a 3 éves^ a Pistike. „Apu, a disznó az orrával túr?” — kérdezte. A papa igennel felelt. „Akkor hogy vesz lélekzetet, ha túr? És nem megy a föld be az orrába?” Mit szól, mi­lyen logikusan eondolkodnak a „suortgyerekek”? — Egyszerűen eláll a lélek- zetem. Tüke! Pedig nem tú­rok az orrommal. r 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom