Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

1969. Július 6. Dtmanftm aaoio 9 HÍV MINKET A SZERTEHULL ÁMZÓ ÓCEÁN... A BOLDOQ SZIQETEK Tudtak-e az ókorban Amerikáról? I. A Dunántúli Napló június 22-i száma kivonatosan közöl­te Thor Heyerdahl cikkét leg­újabb expedíciójáról. Heyer­dahl ugyanis, az egyiptomi és . mexikói kultúrák rokon- il­letve azonos vonásaira hi­vatkozva, bizonyítani kívánja, hogy a mexikói műveltség az egyiptomi hatása alatt fejlő­dött ki, vagyis az ókori ha­józás tudománya és techniká­ja képes volt a kantinensközi érintkezés fenntartására. Ezért egyiptomi mintára, pa- plruszkákából készített hajón útra kelt, s valószínűleg ha­marosan kiköt Amerika part­jain. Az út sikere erős érvet fog szolgáltatni a tudósok túl­nyomó része ellenében, kik mindmáig tagadják nemcsak az ókori érintkezés lehetősé- , gét, hanem egyáltalán a kul­turális hasonlóságot is. Magam több mint negyven esztendeje foglalkozom az ókori nagykultúrák hirtelen megjelenésével és közös moz­zanataival, s e problémakörön belül természetesen Eurame- rika kérdésével. Anyaggyűjté- ■ sem első, még igen hiányos • es sokhelyt téves eredményét Szíriát oszlopai cím alatt fog- i laltam össze; a munka évekig í hányódott a kiadók süllyesz- | tőiben, míg végül az Egyete- . mi Nyomda 1942-ben és fél- j évvel utóbb második kiadás-j bán is megjelentette. Azóta, , természetesen igyekeztem anyagát minél teljesebbé tenni és hibáit kiküszöbölni, s így j érthető kíváncsisággal várom I Heyerdahl beszámolóját. Munkám mostani, javított és ' . bővített alakjában az idevágó anyag több száz gépelt lapra terjed, s így e rovat szerkesz­tőjének mégoly szíves Invi- | tálasa is * csak kis részének juttathat helyet. Az adatok; v._ ónként a következő kérdések köré csoportosulnak; ‘ (D Volt-e tudomása az j ókornak az Atlanti-óceánban •' fekvő szigetekről és a túlnan levő szárazulatról? (5) Volt-e érintkezés közöt- tűk?, . _ (5j Miben áll az ó- és újvi­lági nagykultúrák rokonsága? Az elsővel kezdem tehát. AZ aranyalmAk földje Gibraltár a történet előtti időkben és a kora ókorban a mediterráneum embere szá­mara gyakorlatilag a világ vé­gét jelentette; amit az óceán titkairól megtüdolt. mesés köntössel ruházta fel. Az At­lanti tengerben nyugodott le a Nap, a néphit oda helyezte ia holtak birodalmát, a boldo­gok országát, a másvilágot. Ott keresték az örök élet tit­kát, az életfát, az alvilágot és az Ég kapuját, az üdvözöltek országát s a boldog őshazát. Ott, Héraklész Oszlopain túl terült el Usziri-Oszirisz orszá­ga, Amenti vagy Aaru. a ba­biloni Aralu, a héber Séol, a görög Hadész és Elüszion, a kelta Aval un. „Nyugat felé. Nyugat felé!” (Amenti, Amenti!) — jajveszé- kelle ötezer éven át az egyip­tomi sirató asszonyok kara. ott. Nyugaton volt Jalu, a „második Egyiptom”, Sekhet- Hetep, a „lelíek örök hazá­ja”, ahoVé a „halál-vízén” át eveztek a holtak lelkei az ősi cletkereszt jelével, a tau-val díszített bárkáikon. Csodálatos és vágyott haza, mert „a ha­lott abba az országba tér, ahol az istenek fiatalok vol- 1ak”. Usziri, az ifjú isten és király uralkodott itt, „Jalu mezőin”, „a szent Amenti földjén”, „a halál vizein túl”. Fia. „Hor és követői” innen költöztek Egyiptomba „a Nyu­gati Föld első lakóinak jelé­vel” vagyis Usziri tiarájával, és megalapították a mitikus karvalydinasztiát, melynek tagjai „halott félistenekké” lettek, „tizenegyezer évvel ez­előtt”, mint Manetho. az egyiptomi pap irta ie. a III. században. ítt'volt a babiloniak Ara- JwJa, költői nevén Kumugea, Új óriás torony „a Vissza-nem-térés országa”; ide kívánta átok-áldással a babiloni ember az öt kísértő halott szellemét: „Menne már Nyugatra, az alvilágba, Nedű isten, a kapuórző, tartsa fog­va ott. nehogy kiszabaduljon.” Erre járt Gilgames, a sumér Héraklész, hogy találkozzék ősatyjával, a vízözön! túlélt Utnapistimimel, és hogy a ten­ger mélyéről felhozza az élet növényét. Ide ragadta Henó- chot is, Noah atyját és Kái­nén király fiát a vihar: „Az örvény elragadott Nyugat felé, ott látták szemeim az Ég dolgait, amelyek ezután lesz­nek.” Itt volt Avalun szigete, az emberiség eredethelye a kelta druidák tanítása szerint, a Fény Országa, az ígéret Föld­je, az Élők Országa, az Ifjú­ság Földje és mint Echtra Kondla Kain szágája mond­ja: „A Győztesek hazája, ahol ismeretlen a halál és az öreg­ség”, az Almák Szigete ez, vagyis a Paradicsom, a Gyö­nyörök Kertje; innen vándo­rolt Eire zöld szigetére, Íror­szágba az „isteni nemzedék’ a Naparcú Hős, Ogma Grian I Oszlopain, azaz Gibraltáron túl fekvő szigetekről, száraz­földekről, birodalmakról be­szél, s a történet az ő képze- I létének szüleménye. Platón legfontosabb idevágó helye így szól: „A torkolat előtt, melyet Héraklész Oszlopainak neveznek, sziget terült el, nagyobb, mint Ázsia és Líbia (Afrika) együttvéve, s erről a szigetről át lehetett járni más szigetekre, emezekről pedig a szemben fekvő egész világ­részre, amely ezt az úru ten­gert valójában körülveszi.” De Platón nem áll egyedül, előtte és utána számos szerző tesz határozott említést óceáni szigetekről, sőt távolabbi vidé­kekről is. Proklosz (V. sz.) Platón Timaioszának kom­mentárjában említi Marcellus (IV. sz.) Aithiopiaka c. elve­szett művét, melyben régi tör­ténetírókra hivatkozik, akik azt állítják, hogy „az ő ide­jükben a Külső Óceánban két kisebb, Perszephonénak szen­telt sziget és három nagyobb feküdt: az egyik Amunt (az egyiptomi kos-istent) tisztelte, a másik Plutónt, a harmadik, ezer stádium hosszúságú, Po- szeidónt. Ezeknek a szigetek­nek lakói megőrizték atyáik hagyományát egy óriási szi­getről, mely valaha azon a tájon terült el, évszázadokon át uralkodott a Külső Tenger szigetein, s ugyancsak Po- szeidón tiszteletére volt szen­telve.” Az óriási sziget, csak­úgy mint Platónnál, Atlantisz- szal azonos, s ezek az adatok a hagyomány elterjedtségéről tanúskodnak. Proklos elmond­ja azt is, hogy az újplatonista Krantor 300 évvel Szolón után (ie. IV. sz.) ellátogatott Egyiptomba, s Szaisz-Szaj vá­rosában Nit istennő papjai megmutatták neki az oszlopo­kat, amikre Atlantisz történe­te hieroglifákkal fel volt róva. Krantor tehát olvashatta agt. amit Szuchisz, a szaiszi pap Szolónnak elbeszélt. Proklosz a legkiválóbb újplatonista /olt, kisujjában az egész gö- 'ög tudásanyag, nagy rend­szerező, azaz fölöttébb meg­bízható szerző. Mestere, Szü- -ianosz, Krantorról ugyanúgy ayilatkozik, mint ő, ennek cözlése tehát közismert ada- ék kellett hogy legyen. Más­felől Platán elbeszélésének nai vizsgálója. H. S. Bellamy 'ölteszi, hogy Szolónnak (VII —VI. sz.) szándéka volt az Sgyiptomban hallott és hazá­éban már feledésbe ment At- antisz-hagyományt felújítani, le a politikai események meg- ikadályozták benne. Így a ve­le családi emlék, illetve irökség maradt: Szolón fel- egyzései rokonára, Dropidész- ■e szálltak, s aztán a nemze- lékek során az idősebb Kri- iaszra. Kallaeszchoroszra, az fjabb Kritiaszra, s tőle jutot- ak Platónhoz (450 körül). Várkonyi Nándor Ez lesz a XX. század egyik legmagasabb építménye — egy 725 méter magas torony Pu- teaux-ban, Párizs elővárosá­ban. A tér központi támasz­tó oszlopa a Défense téren fog állni, ezért a tornyot máris Défense-toronynak ke­resztelték el. Ma a legmagasabb fémtor­nyok: a 333 méteres tokiói televízió adótorony, amely 1958-ban épült és a 320 mé­ter magas, 1889-ben épített és a XIX. század csodájának tar­tott párizsi Elffel-torony. A Défcnse-toronv magasságát te­kintve korunk minden vasbe­ton-építményét felülmúlja. A moszkvai televíziós torony ma­gasága 533 méter, és jelenleg ez a legmagasabb torony a világon. Az Egyesült Álla­mokban az „Empire State Building” felhőkarcoló „csu­pán” 448 méter magas. A Défense-tornyon 640 méter magasságban két, kétszintes „korongot” helyeznek el. s mindegyiknek 1400—1700 négy­zetméter hasznos területe lesz. A felső forgó „korongban”, amely a percmutató sebessé­gével fog mozogni, s egy óra alatt tesz majd meg egy tel­■ U ip 1. Eiffel-torony (320 méter) *. Tokiói televíziós torony (333 méter) 3. Empire State Building (448 méter) 4. Moszkvai televizlótorony (553 méter) 5. a Párizs elővárosában terve- zett torony (725 méter). jes fordulatot, — a tervek sze­rint éttermet rendeznek be. Az új tornyot J. Polack bel­ga építész tervezte. Ugyan­csak ő készítette az „Atomi­um” pavilon tervét a brüsz- szell világkiállításon. Polack számításai szerint a Défensr- torony építését 30 hónap múl­va fogják befejezni. orsza g°n. at Aínch vezetésével. Ide vonul­tak a kelták lelkei a halál után, idehozta Artur királyt nővére hajón, és itt várja hazája feltámadását; utána mentek és vele vannak legen­dás társai, Myrddin (Mérlin) a varázsló, Kondla, Kukulain, Loeagir és Ogier a Dán. Itt feküdt Hadész, a görögök alvilága, ezért Nyugatnak for­dítja hajóját Odüsszeusz.1 mi­kor feléje indul; itt volt az Istenek Kertje, Zeusz és Hé­ra nászának helye és a bol­dogok Elüszionja; ide került, akit az istenek megkíméltek a testi haláltól; itt voltak a boldog szigetek, ide vezette Zeusz hérószok kiirtott nem­zetségének maradékait; At­lasz országolt itt, „a tenger sötét mélyeinek ismerője”, ezen a tájon, „az Okeanosz roppant folyamán túl” virult a Heszperidák aranyalmákat érlelő kertje; Démétér, a Föld és a Kalász istennője, a ter- méstadó, egészen idáig vándo­rolt. „Ürnő, honnan vették lá­baid az erőt, hogy Nyugatig elvigyenek, egészen fekete emberek közé, az aranyalmák földjére?” (Kallimachosz.) A „Tenger köldökén”, Ögügia szigetén lakott Atlasz leánya, j Kalüpszó nimfa, akihez a nagy világjáró görög, Odüsszeusz is elvetődött. De ez volt Po- szeidón, a tengeristen birodal­ma is. ÁT LEHETETT JÁRNI MÁS SZIQETEKRE Platón már pompás regében írja le Poszeidón csodás szi­getét, a világbíró Atlantiszt, melynek hatalmas királyai és elbizakodött népei, le akarván igázni az emberiséget, sereget indítottak Líbia (Afrika) és Európa eljen. de a hellének siódéi vitézül megfutamítot­ták őket. I Gyakran tüntetik fel úgy. mintha Platón volna az egyet­len ókori író, ki a Héraklész I Exportált címek Egy Angliában élő keres­kedőnek, George Agieneik eredeti ötlete támadt. Kül­földre akarja „kölcsönözni” az angol arisztokrácia cí­meit. A leleményes üzlet­ember már társulatot alapí­tott, amelyet jegyzékbe is vettek. Agie abból indul ki, hogy a lord és herceg-címet nem­csak Angliában kedvelik. E rangok „értéke” még na­gyobb külföldön, főleg az Egyesült Államokban. Ezért nem kételkedik vállalkozá­sának sikerében. Azt ter­vezi, hogy felajánlja az an­gol arisztokratáknak; he- lyezíkedjenek el a különbö­ző külföldi .részvénytársasá­gok igazgatósági tanácsai­ban. Agie biztos abban, hogy Eürópában és Ameri­kában sok cég ráharap erre a csalétekre. Agienek az a véleménye, hogy például két, azonos cikkeket gyártó részvénytársaság közül az tudja majd nagyobb siker-, rel értékesíteni termékeit, amelyiknek a vezetőségében herceg vagy gróf is lesz. Agie nem sok reménnyel biztatja a bárókat és a si- réket: véleménye szerint irántuk nem lesz különö­sebb „kereslet”. Agie listá­ján máris 98 herceg és lord szerepel. A furfangos üzlet­ember úgy véli, hogy ha jelöltjei nem fognak tilta­kozni új szerepkörük ellen, évente 100—300 fontot ke­reshetnek a cégek vezető­ségi tagjaiként. Agie a köz­vetítésért ennek az összeg­nek 25—30 százalékát fogja kérni. Gát a Voltán Növekszik az ember alkotta legnagyobb tó Ahol egykor alsó folyásá­nál a Volta folyó számtalan kanyarral tört utat magának a déli Ghana zöld hegyei kö­zött, most a Föld legnagyobb mesterséges tava születik. Fe­lülete ez Idő szerint 7800 négyzetkilométer — kb. akko­ra, mint Baranya és Tolna megye együtt — hossza pedig körülbelül 400 kilométer. E nyugat-afrikai ország képe az emberi kéz munkája nyomán jelentősen megváltozott. Egykor zabolátlan folyó szelte át ezt a vidéket — a portugál felfedezők kacska- ringós folyása miatt Voltának (kanyargónak) nevezték el. Az évszakoktól függően hol szé­les folyóvá terebélyesedett, hidakat és fákat sodort magá­val, hol — szárazság idején — ágyában alig csörgedezett. Most megszelídült és fittyet hány az időjárás szeszélyei­nek. A tavat nem annyira az amúgy is mindig zöld vidék felélénkítésére, mint inkább energiaforrásnak szánták az ország számára, amelynek se szene, ne olaja. A turbinák; amelyek jelenleg az akosom- ból gátnál működnék, 512 megawatt áramot tudnak ter­melni, többet, mint amennyi­re Ghánának jelenleg szük­sége van. Abban az esetben, ha az ország növeli iparát, a kapacitást új generátorok se­gítségével 768 megawattra le­het bővíteni. Togo és Daho­mey, a két szomszédos kis ál­lam szeretne . Akosombóból olcsó áramot kapni, ami Ghá­nának újabb kemény deviza- forrásokat nyitna meg. Egyelőre a mesterséges tó kapacitása szállító útként ki­használatlan, pedig bizonyára olcsóbb és biztonságosabb vol­na, mint azok az utak, ame­lyeket a heves és tartós eső­zések gyakran elmosnak és használhatatlanná tesznek. A csillogó tó 80 OOO embert űzött él a falvakból és a te­lepülésekről. A halászok és kisparasztok. akik egykor a Volta alsó folyásánál éltek, s akik nehézkesebbek és mara­dibbak az európaiaknál, nehe­zen voltak rávehetök arra, hogy máshová, más nyelven beszélő, más törzsek közé köl­tözzenek. Még ma is mene­külteknek érzik magukat és semmiképp sem fogják fel ésszel, hogy őket a gazdasági haszon kedvéért telepítették át. Egyelőre a tó még nem „emésztette meg” a vidéket. Az ember a balparton körül­belül 100 kilométert utazik felfelé Pandu Irányában, a távolban a vizen sok ezer kis pontot vesz észre: ezek fako­ronák, amelyek kiemelkednek a vízből — a víztől elfoglalt részen díszlettek. A hegykú­pokból szigetek lettek, ame­lyen az elhagyott növénytele­pülések kakaófái lassanként elvadulnák, kúszónövények fonják körül. Hosszú partré­szek. árterületek nyomasztó benyomását keltik. Valószínű­leg még évtizedekig tart, amíg a tó és környéke harmonikus egészet alkot. A CBC kanadai állami rá­dió és televízió társaság egy idő óta semmiféle dohány­árut nem reklámoz. MINDENFÉLE — mindenfelől A képen látható plakettet fogják az Apolló—11 űrhajósai a Holdon hagyni, amikor július 20-án leszállnak. A holdkomp leszállási állványzatához erősítik, amely a Földre való vissza­térésükkor ottmarad. A plakett felirata: Itt léptek először a Holdra a Föld boly- 6 emberei. Időszámításunk szerint, 1969. július. Az egész em­beriség nevében békés szándé kkal jöttünk. A Kongói Demokratikus Köztársaság (Kinshasa Kon- j gó) tudományos kutató célok­ra atomreaktort vásárolt. A kormány az atomreaktor rá­dióizotópjait a gyógyászatban, az ásványkincsek felkutatá­sánál és hasznosításánál, va­lamint a vetések védelménél szándékozik felhasználni. Ez­által az atomreaktorral ren­delkező fejlődő afrikai orszá­gok száma háromra emelke­dett. Kinshasa Kongón kívül Ghánának és Egyiptomnak is van atomreaktora. ♦ Afganisztán északi részén mészkőből kifaragott, tyúkto­jás nagyságú szobrocskát ta­láltak, amely emberi fejet áb­rázol. A leiét húszezer éves. A jégkorszakból származó, sa kelet-spanvolországi, az észak- és dél-afrikai barlangokban megmaradt sziklarajzok jól is­mertek, de az ebben a kor­ban készült, s mind a mai napig megmaradt szobrok igen ritkák. A világ múzeumaiban csupán néhány ilyen szobor található 1 „Agy-kivándorlás” Svájcból. A statisztikai adatok szerint a svájci főiskolák végzős hall­gatóinak 17 százaléka vándo­rol ki az Egyesült Államok­ba. Mivel az európai átlag e téren 5,4 százalék, Svájc büsz­ke erre a magas arányra, de a gazdasági körök ugyanak­kor nyugtalankodnak is miat­ta. + A négymillió lakost számlá­ló Rio de Janeiróban szerény számítások szerint nyolcmil­lió patkány garázdálkodik. Ha nem hoznak hathatós intézke­déseket ellenük, a kártékony rágcsálók száma 1971-re túl­szárnyalja majd a 170 mil­liót. Azonkívül félő, hogy bu- bópestis-járvány üti fel a fe­jét. ♦ A jövő évben fognak első ízben közlekedni olyan szu­per gyorsaságú szerelvények Moszkva és Leningrad között, amelyek óránkénti átlagsebes­sége eléri a 200 km-t. Rigóban már szériában gyártják e vo­natok különleges villanymoz­donyait. E mozdonyok külön­leges konstrukciója lehetővé teszi, hogy a nagysebességű vonatok a jelenlegi alépít­ményt használják. 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom