Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
1969, július 6, DOwiQnTtin naoto 7 ERDŐS JÁNOSNÁL A lakásból már „kitiltották” a gyerekei, a műterem tent van a hegyoldalban egy garázsban. De a következő heteikben amúgysem dolgozna itthon, mert éppen Villányba indul, az alkotóházba. Ott már megkezdődött a szimpozion, huszonöt-harminc fiatal művész gyűlt össze, napirenden lesznek a szakmai viták, megbeszélések, azonkívül természetesen, hogy mindenki nekigyűrkő- zik egy-két rajznak, képnek, szobornak is. — Nyakig vagyok a munkában. Augusztus végéin zsűrizik a grafikai anyagot, amit Kaposvárott óllit ki a TIT. Ez a kiállításom aztán decemberben, valamelyest bővítve, Nagykanizsára is elkerül. Ez az év eléggé teli volt kiállításokkal, a Kaposvári Tavaszi Tárlattól a jubileumi pályázati kiállításon keresztül egészen a közös buda-j pesti kiállításig, az ilyesmi mindig, hogy úgy mondjam, kiüríti a műtermeket. Villányban komolyan akarok dolgozni, főleg néhány linót és rézkarcot szeretnék elkészíteni. Villányban elkészült a fészer, építik az égetőkemencét, de a szobrászok és ke- rámikusok mellett valamit várhatnak a grafikusok is: a kert másik végében álló kis házat grafikai műhelynek rendezik be. — Rettentő nehéz gépeket szerezni — magyarázza Erdős János. — Bizse Jánossal együbt jártuk be Pestet a pécsi grafikai műhely gépeinek ügyében is. Igaz, közben kiderült, hogy a Nevelők Háza pincéjét, amit nekünk ígértek, nem kaphatjuk meg, mert a tatarozások során a pincét is igénybe veszik majd, ha jól tudom, központi fűtés, kazánok céljára. Így a grafikai műhelynek helye sincs még. Gépet azonban egyáltalán nem tudtunk szerezni. A Művészeti Alap 60 ezret ad, de ebből nem lehet gyártatni gépet, azonkívül a gyár, a Köny- nyűipari Alkatrészt Gyártó és Ellátó Vállalat, nem is tudja belátható időn belül vállalni. Tárgyalásokat kezdtünk a Sopianával. No, de ha a pécsi grafikai műhely ügye húzódik is, Villányban az idén már lesz egy kisipari rézkarc gép, egy kaposvári műszerész kisiparos készíti el az alkotóház kérésére. Erdős Jánosnak, a Tanács- köztársaság 50. évfordulójára hirdetett művészeti pályázató.!) díjat nyert, Auróra cíMINTAKÖNYVTÄR ALMAMELLÉKEN — Jelenleg az ifjúsági ée a tanári könyvtár állománya együttesein 52 ezer forintot ér. Egykori adatok szerint 1956-ban az összérték nem volt több, mint 1200 forint — meséli Pakuts Károly, az al- mamellóki iskola tanára, a könyvtár vezetője, aki mindössze két éve végezte el a Tanárképző Főiskolát. És amíg mesél, végigvezet a könyvtáron. Míg nem láttam a könyvtárszobát, kételkedtem az egészben. „Minta- könyvtár egy kis, alig 900-as lélekszámú faluban . . , Talán mégse minta ...” De előkerültek a tények, és meggyőztek FORRÁSOK Számítgatom, évente 4— 5000 forintot fordítottak itt az elmúlt években könyvekre. Az ügy érdekében összefogott minden nevelő és minden tanuló. Még a környező állami gazdaságokat és tsz- eket is felkérték, és azok nem utasították vissza a támogatást. A tanulók szülei nagyrészt ezekben a gazdaságokban, tsz-ekben dolgoznak. Alkalomadtán aztán az iskolások is elmentek segíteni a mezőgazdasági munkákban. Pénzforrás volt az iskola gyakorlókertje is. Az ott termelt javak is könyvvé váltak. Annyi volt a pénz, hogy nemcsak az iskola könyvtárát gyarapították, hanem a jó tanulók jutalmazását is könyvajándékozással oldották meg, évente mintegy kétezer forint értékben. KELETKEZÉS Almamellék körzetesftett iskola, negyven férőhelyes kollégiuma van, és amikor a könyvtár elhelyezésének problémája felmerült, szinte kínálkozott a lehetőség; a kollégium társalgója. A munka az elmúlt tanév végén kezdődött, és olyannyira sikerült, hogy ebben az évben már egy, a megye pedagógusaiból álló csoport tett ott látogatást, tapasztalatcsere címén. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a könyvtár kialakulását a szak- felügvelőség is figyelemmel kísérte, tanácsokkal segített*. Még a Megyei Könyvtár munkatársai, Pál József és Heilig József is ellátogattak Almamellékre, segíteni. A berendezés költségeit részben a járási tanács művelődésügyi osztályé vállalta magára. Mindenesetre az 1250 kötetes Hiúsági könyvtár még egy városi iskolának is a becsületére válhatna. FELÉPÍTÉS A könyvtár két részre tagolódik. Ismeretterjesztő és szépirodalmi művekre. A könyvek" a. szerzők ABC-sor- rendje-szerint,-vagyis a minden könyvtárban megtalálható egységes osztályozás szerint helyezkednek el. Az állományban minden kötelező olvasmány megtalálható, de egy-egy tantárgy elmélyültebb tanulmányozásához is van forrásanyag. A beiratkozott tanulók száma 113, alsótagozatból 15-en kölcsönöznek. Az iskola tanulóinak létszáma 150 körül''van. A könyvtár szabadpolcos, azonkívül van még a helyiségben egy Orion nagyképer- nyős tv, magnó, rádió, lemezjátszó, diavetítő és több játék. MŰKÖDÉS A szabadpolcos rendszer azt jelenti, hogy a tanulók saját maguk válogatják ki olvasmányaikat. A böngészés nagyfokú önállóságot nyújt nekik, de ha így nem boldogulnának, négytagú könyvtári vezetőség segíti őket. (Szintén tanulók.) Persze, a tanárok, a barátok sok esetben ajánlanak könyvet, és a tanuló már pontos kéréssel megy a könyvtároshoz. Kölcsönözni hetente háromszor lehet, de a kollégisták a hét bármely napján olvashatnak, használhatják a könyvtárat. Minden tanulónak van kölcsönző-lapja. Havonta rendkívüli könyvtári napot, tartanak, ide csak a vezetőség által meghívott tanulók jönnek el. A programban könyv-beszámolók, ügyességi gyakorlatok, jájtékok, maÁ könyvtárak látogatása szerepel. A KÖNYVTÁROS Most valami szabályos portrénak kéne következnie. Hogyan sikerült Pakuts Ká- rolynak két év alatt mintakönyvtárat létesítenie? Mik a tervei stb., stb.? De hiszen elmondtuk, hogy közös munka gyümölcse a könyvtár és tervek, szózatok nélkül ugyanúgy ellátja szerepét; Almamelléknek és körzetének •— különös tekintettel az ifjúságra — biztosítja a könyvellátást, kielégíti a kulturális igényeket. És ez a legfontosabb, a tények úgyis azt dicsérik, aki azokat létrehozta. Wér Vilmos mű képe jelenleg a siklósi kiállításon van. A grafikák mellett vajon tervez-e más, újabb olajképeket? — A felszabadulási pályázatra próbálok még néhány nagyobb méretű olajat készíteni. Főleg azonban a linó érdekel, egy sorozatot akarok csinálni, ugyancsak a pályázatra. Az említett siklósi kiállításon három olaj képe (az Auróra, a Kísérlet és a Szök- röny), három linóleummet- szete (Sosemvolt király, Katedráiig és Királykisasszony) és két tusrajza szerepel. Már a címekben is érződik, hogy Erdős János nem fordult el az utóbbi időben sem a népművészeti-népköltészeti témavilágtól. A Sosemvolt király című linómetszet fekete, fehér és vörös színei már önmágukban is jellegzetesen a népművészet színvilágát idézik, de formai tekintetben is szerencsésen ötvöződik a modern formanyelv a népi motívumokkal. — Igen, izgat a népművészet. próbálom felhasználni a motívumr _ndjét, amelynek ha el is veszett már a mágikus jelentése, akkor is nagyon izgalmas és tanulságos. A Királykisasszony is lényegében egy mángorló lapicka, azaz abból irvdul ki, annak a rendeltetéséhez, formavilágához igazodik ... Erdős Jánosnak tavaly Koppenhágában volt nagysikerű önálló kiállítása, eddig két alkalommal volt Dániában, művésztelepen, illetve meghívásra. Az idén nem készül sehová, csak a villányi alkotóházba, amelynek szervezési, alapítási munkájában is résztvett. És — mint mondják — Villányban olyan friss, jó szellem alakult ki, hogy a művészeti események középpontjában érezheti magát az ember. És dolgozni is jól. lehet — ami a legfontosabb. H. E. MI A NÉPMŰVELŐ VÉLEMÉNYE? PÉCSI NYÁR, 1969 A házak falain plakátok tucatjai hirdetik: Szeged, Gyula, Sopron, Kőszeg. Szombathely gazdag, látványos nyári programot ígér vendégeinek. Milyen lesz a pécsi nyári program? — erre kértünk választ dr. Borsos Józseftől, Pécs város Tanácsa Művelődésügyi Osztálya népművelési csoportvezetőjétől. — Mi a nyári hónapok kulturális programját szervesen beleillesztettük az egész éves rendezvénytervünkbe. Bizonyos hagyományok azt eredményezték, hogy Pécsett a kiemelkedőbb kulturális programokra nem a nyári hónapokban, hanem más időszakokban kerül sor. Gondolok az Éneklő Ifjúság Napjára. a Pécs-Baranyai Múzeumi hónapra, a II. Országos Kisplasztikái Biemnáléra, az V. Magyar Játékfilmszemlére és a Nemzetközi Felnőtt Bábfesztiválra. Ha mi esetleg ezeket a nyári hónapokban, sorozatban összevontuk volna. látványosságában bármely más város nyári programjával felvehetné a versenyt. De nekünk az a véleményünk, hogy ezek bármelyikének nyári megrendezése nem eredményezné azt a közönségsikert, melyre egyébként joggal számíthatunk. Néhány éves tapasztalatunk arra tat bennünket, hogy nyáron városunkban a komolyabb kulturális rendezvények nem keltik fel a közönség igényét. Az emberek inkább a szabadba, a természetbe vágynak, nagy számban keresik fel a balatoni üdülőhelyeket, ahova Pécsről most már gyors és kiváló a közlekedés, délutánjaikat, estéiket szívesen töltik a Mecseken, vagy a közeli üdülőhelyeken, Harkányban, Si- kondán, Orfűn. Például az elmúlt két hónapban negyvenezer látogatója volt az állat- kertnek és a vidámparknak. Vonatkozik ez a városunkba érkező látogatókra is. — Eiek szerint a pécsi nyári rendezvények többsége szórakoztató jellegű lesz? — Igen, de oly formában, hogy azért a különböző igényeket. érdeklődést a lehetőségekhez képest kielégítse. A nyári hónapokra a rendező szervek a könnyű műfajt helyezték előtérbe. Így került sor a Szabadtéri Színházi Estékre, a Pécsi Nemzeti Színház legsikerültebb bemutatóinak ismét’ésére. Már eddig is több táncdalénekes és tánczenekar mutatkozott be új műsorával a városi és a mecseki szabadtéri színpadunkon. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt Strauss-hang- versenyünket a színházban kellett megtartanunk, de így is nagy sikere volt. Sokan megnézték a német cirkusz műsorát is. Jól sikerült az úttörő olimpia vendégei részére nemrégiben megrendezett szabadtéri műsoros est. — Melyeket tartja július— augusztus legszínvonalasabb, legérdekesebb kulturális programjainak? — Elsőként a Tettyei Es- ték-re hívom fel a figyelmet. A kellemes, történelmi és festői környezetben megrendezett két órás műsorok, melyeken legkiválóbb előadó- művészeink lépnek majd fel, szinte testi és lelki felüdülést ígérnek. Az idén Csernus Mariann, Bánffy György és Jancsó Adrienne előadói estjeit rendezzük meg. A fiatalok szórakozását biztosítja július 22-én az Illés-együttes, augusztus 4-én a Metró zenekar és 11-én Udo Jürgens együttesének pécsi vendég- szereplése. A Vidám Park szabadtéri színpadán két alkalommal is rendeznek tánczenekari hangversenyt. Augusztusban a „Prága cirkusz’* mutatkozik be Pécsett, és városunkba érkezik a már régebben megkedvelt „Luna” Park is, Pécs legjobb fúvószenekarai több alkalommal adnak majd térzenét. Vendégünk lesz az NDK úttörő szövetségének központi fúvószenekara, mely önálló hangvwv senyén túl, a gyárvárosi úttörő zenekarral együtt a Széchenyi téren, nyilvános műsorban is bemutatkozik. Ha ugyan keveseket érint csak, de mégis kiemelkedő kulturális rendezvényünk lesz júliusban a Népek Barátsága Nyári Egyelem. melynek mintegy 150* vendége megismerkedhet majd Pécs és a megye gazdasági és kulturális életével, festői tájaival, néprajzi karakterével. — Milyen kiállításokat rendeznek a nyáron? — A város lakói és vendégeink a nyári hónapokban állandó kiállításainkon túl néhány érdekes, időszaki kiállítást láthatnak. A „Baranya népművészete” című íolklórkiállitásra, az Országos Virágkötészeti Kiállításra, az őszibarack kiállításra, és a Honvédelmi Minisztérium „Bemutatjuk a Magyar Néphadsereget” című kiállítására szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét. A nyár végén, szeptemberben rendezzük meg a Jugoszláv képzőművészek kiállítását. Pécs város művelődési intézményei, kulturális rendezőszervei együttműködve alakították ki a pécsi nyár programját, mely ha ugyan nem ígér nagy, látványos rendezvényeket, de kellemes szórakozást, az itthonmara- dottaknak a munka utáni pihentető kikapcsolódást, a városunkban üdülő vagy látogató vendégeknek érdekes időtöltést feltétlenül biztosít. És talán sokaknak kedvet csinál, hogy ősszel ismét ellátogassanak Pécsre, amikor olyan kiemelkedő kulturális programokra kerül sor, mint a II. Országos Kisplasztikái Biennálé, az, V. Magyar Já- tékfiírtiszémle, vagy a Nem^ zetközi Felnőtt Bábfesztivál. Ml í z ki Ervin SZÍNÉSZEK - SZEREPEK Siker volt a Veronai szerelmesek mártíriuma, senki se tagadhatja. „Nem lehet elmenekülni a valóságtól. Hogy uralkodhassunk rajta, át kell formálnunk.” — Ezt „üzente” Alberto Alonso a bemutató közönségének a színlapon, amikor néhány mondatban szövegesen is meg akarta fogalmazni; mit akart kifejezni a Rómeó és Júlia e ki tudja hányadik feldolgozásával. És emlékszünk a hófehér, törékeny lánykára is, aki a szerelem bűvöletétől megérintettél!, csodálkozva és rémülten ismer rá önnön lényére, felfedezi saját érzéseit, s mindez aztán elhatározáshoz is vezet. A törékeny kislány, aki pehely-léptekkel rebbent át a színen, önmaga sorsának tudatos alakítójává válik, eltökélt, erős emberré. És hogy éri a tragédia? — Azt mondta Alonso, hogy mikor magamhoz térek, s látom, hogy Rómeó halott, ne szenvedjek. Kissé félve mondta, hozzátette, nem tudja. megértem-e, de dühösnek kellene lennem, kifosztott- nak, majdnem gyűlölködő- nek. Akkor eszembe jutott József Attila, a Kései sirató. Amit adtál, mind visszaloptad az utolsó órán ... Mondtam Alonsónák, hogy tudom, mire gondol, van nekünk egy nagy költőnk, ő megírta ezt, mikor meghalt az anyja ... A tragédia hősnőjévé érett, törékeny, fehér Júliát Handel Edit alakította a színpadon. Akik még nem tudták, akkor megállapították, hogy nemcsak táncolni tud, hanem színésznőnek is kiváló. A gyönyörű mozgású, szép táncosnő „civilben” simára kefélt hajat hord, festetten arcán egy csöpp fáradtság. kilép a cipőjéből és agyondolgoztatott lábát egy 5. HANDEL EDIT székre teszi. Ölében egy halom gyapjú — kis szőnyeget csomóz, lassú és elszánt mozdulatokkal. — Jobban kimerültem, mint gondoltam volna — mondja magyarázatképpen — és magamnak is váratlanul, fölfedeztem, milyen idegnyugtató hatása van a kézimunkának. Míg sűrűsödnek a csomók az anyagon, Alonsóról mesék — Nagyszerű ember volt, sok mindent tanultunk tőle. Szakmailag is, de mindenekelőtt azt, hogy sose szabad abbahagyni a munkát és az erőfeszítéseket. Mindig mesélt... ha látta, hogy kezd elfogni bennünket a kishitűség, bikaviadalokról, mulatságos esetekről mesélt, tréfálkozott és könnyekig megnevettetett bennünket. De közben, alig észrevehetően, elmondott nagy tanulságokat is. Júlia szerepét Alicia Alonso, bátyjának a felesége táncolta odakint. Egyszer szemműtétet hajtottak végre rajta, alig látott, úgy kellett kivezetni a színpadra, de folytatta a munkát, nem hagyta abba... Az ilyesféle történetektől az ember elszégyellte magát, és újra meg újra nekigyűrkőzött. Nekem is volt a szerepben egy lépésem, amit úgy éreztem, képtelen vagyok megcsinálni. Nem engedte kihagyni mégsem. Elérkezett a premier előtti este, Alonso vidámabb és kedvesebb volt, mint valaha, úgy tett, mintha misem történt volna, premierről egyetlen szót sem ejtett ... A gyapjúgombolyag elgurul a földön és ott marad. — Elhatároztam, hogy kivárom ezt a pillanatot: most kérem meg, hogy cserélje le nekem azt a lépést... Először kiabálni kezdett. Ha has- raesel, akkor is meg kell csinálni! Aztán beszélni kezdett, hogy az ember előtt mindig kell lennie valamilyen magaslatnak, különben vége .., ha most kicseréljük ezt a lépést, holnap újra kihagyunk majd egyet, ami nehezebb, holnapután újra egy másikat... Végül azt mondtam, hogy jó, vállalom. Tudtam, hogy nem fogom tudni rendesen megcsinálni, de rendben van. Csend. Kérdezném, hogy végül mi lett a lépéssel, de Edit lenyúl a gombolyagért, és csendben, békés mosollyal folytatja. — Hát úgy ötven százalékban sikerült. De nem baj. Azóta is egyfolytában idegesít az a lépés, de boldogság is, ha rágondolok, hogy nem hagytam ki. És ha van öt percem és egy jó cipő a lábamon, mindig meg-megcsi- nálom magamnak. És hálás vagyok Alonsónák. Neki is köszönhetem, hogy erre rájöttem. Azt mondta, nincs lépés, csak szerep van, és igaza volt. Mikor a színpadra léptem, mindig mintha belesodródtam volna az események kellős közepébe, sosem gondoltam arra, hogy technikailag mit csinálok, mindig csak arra, hogy mit érez most Júlia. És a másik: hogy ez olyan szakma, a miénk, amit sose lehet abbahagyni, feladni, hanem mindig és mindig dolgozni kell, és gyakorolni, és csinálni, és az sem számít, ha negyedház előtt játszik az ember, mert csakis így lehet... va'aroit... valami jobbat... Handel Edit nívódíjat is kapott az idén az évadban nyújtott kiemelkedő munkájáért. De ő mégis inkább arra a bizonyos lépésre gondol, mint valami szimbólumra, a szakma, a munka, a művészet szimbólumára — azt a lépést nem lehet kihagyni. És szívósan és elszántan, ahogyan most éppen „pihenteti az idegeit” a szőnyeggel, ugyanúgy tanulja a nyelvet, délutánonként, amikor van egy kis szünete, szavakat preparál, olvas és fordít, és könyveket olvas, sokat, hogy akkor, amikor majd újra „belesodródik” a színpadi események közepébe, akkor se a technikai nehézségekre, a lépésekre, hanem a szerepre gondolhasson, s mindarra, amit egy-eav szerep megkövetel az alakítójától élményben, érzésben, tudásban, felismerésben. Hallatna Erzsébet 1 á
