Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
19£9. július 6. Dunanrmi naoio Né<sy hét múlva: D1V kapunyitás A vasút 33 százalékos utazási kedvezményt ad A jelelt szerint máris túljutott az első Baranyai Ipari Vásár híre a megyehatáron. Vállalatok érdeklődnek, kereskedők telefonálnak, tapogatóznak a jugoszlávok — egyszóval: nagy a várakozás, az érdeklődés. A szomszédos Tolna és Somogy megyékben különösen odafigyelnek minden BIV- vel kapcsolatos hírre. Az utazások zavartalanságának biztosítása érdekében tárgyalások folytak, illetve folynak a tömegközlekedési vállalatokkal, melyek egyik legjelentősebb eredménye az a megállapodás, melynek értelmében a MÁV 33 százalékos ■utazási kedvezményt ad a BIV dél-dunántúli látogatóinak. A MÁV Pécsi Igazgatóságának kereskedelmi osztálya ezzel kapcsolatban tegnap a következő tájékoztatást adta: a ked'. ezmény augusztus 1-től augusztus 10-ig szól, s Baranya, Tolna, illetve Somogy valamennyi lakosa igénybe veheti. A 33 százalékos kedvez- j ményt biztosító menettérti je- [ gyek „Pécsi vásár” felirattal j kerülnek forgalomba. 1 Az idén már 3800 vagon konzerv készül Befejezés előtt a Szigetvári Konzervgyár rekonstrukciója Komlóra települ: — Első dolgom minden reggel, hogy az eget nézem. Ha esőre áll megkönnyebbülten, vidáman reggelizem, feleségem pedig dühöng. Fél, hogy megint szétázik a gyerek cipője — meséli Tuska Sándor, a Szigetvári Konzervgyár főmérnöke. Azt tartják a szakemberek: ha a zöldborsó sikerül, az egész év sikerül. Az idei pedig ilyen. Elegendő csapadék esett, és nem is volt eddig nagyon meleg, amikor tudvalévőén hamar fonnyad a borsó. Természetesen a jó időjáráson túlmenően is van minek örülni Szigetváron. Befejezéshez közeledik az 1966- ban kezdődött, 227 millió fo- I rint értékű rekonstrukció, I amelynek során a gyárat 2200 I vagon termelési kapacitásról I 5000 vagonosra fejlesztik. Sőt a j megfelelően méretezett gőz és vízvezeték hálózat lehetővé j teszi, hogy egyedi gépesítés- j sei 1975-ben 6000 vagon kon-1 zervet készítsenek el. A fejlesztés során új felA százhuszonkét millió forintos beruházással épülő benzin- hontó berendezés vezérlését központi műszerteremből irányítják. Az automatikus vezérlőberendezést cs a1 műszerek szerelését most végzik. A benzinbontó berendezés várhatóan októberben kezdi a próbaüzemelést. Képünk a vezérlőterembeu készült. Foto: Ifj. Iiáda Sándor dolgozó csarnok, raktárépület, TMK-műhely, irodaház, öltöző, fürdő, ebédlő és egy 300 köbméteres víztorony épült. Ugyancsak felújították illetve bővítették a gyár iparvágány, út, csapadék és ipari- I víz elvezető hálózatát. Az új létesítmények elké- i szültének azonban nem tudnak zavartalanul örülni a konzervgyáriak. Először: a folyton elhalasztott határidők miatt. Másodszor: a kivitelező Baranya megyei Építőipari j Vállalat minőségileg erősen [ kifogásolható munkát véglett.: Az üzem feldolgozó csarnokában például 170—180 pótlási munkát kell végezni, mintegy 400 ezer forint értékben. — Ugyancsak probléma merült fel a víztorony működtetése közben is. Az elmondottak ellenére természetesen a gyártás zavar- I talanul folyik, hiszen ebben j az esztendőben már 3800 va- gonnyi terméket kell előáll!-, tani. A már említett, kiváló J időjárás hatására, szinte öm- J ltk a nagymennyiségű áru. A 5 zöldbab, cseresznye, meggy, j tök, uborka, sárgabarack fel- j dolgozása máris megkezdődött. Nem vitás: jobb lett vol- j na ha egy kicsit késnek egy- | máshoz viszonyítva a termékek. A cseresznye és meggy I feldolgozása például azonos ■ úton történik, most viszont j kénytelenek más gépeket is igénybe venni. Ugyanakkor, mint évek óta mindig, munkaerő hiánnyal küszködnek. A munkáslét-1 szám 1250 körül van, ehhez j hozzá kell számítani a nyári | hónapokban 100—150 diákot, I akiket sajnos a gyártási mun- kafolyamatoknál alig-alig tud-! nak alkalmazni. Még legalább 150 főre lenne szükség. Szi- I getváron ennyi felesleges munkavállaló nincs. így is, a közeli falvakból gépkocsin szállítanak sok munkást, ami jelentős költséggel jár. Távolabbról nem szívesen mennek a konzervgyárba dolgozni, hiszen a munkakörülményekhez viszonyítva a kereset nem túl magas. A segédmunkás 900 és 1200, míg a szakmunkások 2000—2200 forint között keresnek. A munkásállományúak átlagkeresete 1200 forint. Ez pedig valóban gyenge vonzó erő. Még akkor is. ha eléggé veszélytelen, közepes megterhelésű fizikai munkáról van szó. 1 Az új gépsorok nem eny- ( hítik a munkaerőhiányt? A főmérnök szerint nem, J de ha a gépekkel nem lesz baj, akkor a termeléssel sem. Ha igen, akkor...? A folyamatos termeléshez j most is nagyon hiányzik két darab pasztőröző, amelyek- j nek már rég meg kellett volna érkezniük. Szigetváron ugyanis hőkezeléssel tartósít- I ják a konzerveket. Száz fok j felelt sterilezik, száz fok alatt j pedig dunsztolják. A szigetvári termékek leg- J nagyobb részét külföldre szállítják. A csemege uborkát például 97 százaiéban export- j ra gyártják. Bár az idén több i mint bármikor, a különböző árukból 735 vagon a belkereskedelmi forgalomba ke- | rül. A boltokban, az eddiginél sokkal több lecsó, zöldbab, őszibarack-befőtt és paradicsom lesz kapható. A gyár legkeresettebb termékei a meggy készítmények: befőtt, lé és íz. Baranyában pedig meggyből kevés van, rendszeres telepítés pedig nincs is. Ugyanakkor a gyümölcsösök rekonstrukciói folytán megnövekedett az alma, sárgabarack termelése. Ezért aztán borból, dzsemből, ízekből és lékészítményekből értékesítési gondjaik vannak. Hazánkban egyébként is kevés növényeredetű konzervet fogyasztanak, amelynek talán egyik oka, hogy túl magas a fogyasztói ára. Magyarországon szinte valamennyi konzervgyárban felújítás és bővítés történik. A várható nagymérvű termelési növekedéssel előreláthatólag az értékesítési gondok is nagyobbak lesznek. Érdemes volna az iparnak és kereskedelemnek, összehangolva árcsökkentést végrehajtani. Valószínűleg megszűnne a szigetvári gyárban is, a már most jelentkező raktározási gond. Az ezer vagon áru elhelyezésére alkalmas rakterületen négyszeres cserélődésre számítottak, ami a valóságban csak két és félszeres. A gyár elmúlt évi gazdasági eredménye, bár elmarad a tervezettől, mégis jónak -mondható. Bevételük 174 millió, amelyből a tiszta nyereség mintegy 13 millió forint. A dolgozók között 23 napi átlagkeresetnek megfelelő ösz- szeget osztottak szét. Lombosi Jenő a kutató-fúró szerszám és gépgyártás központja Egy hete foglalkoztunk a kitelepülő pesti vállalatokkal, már ami az ügy baranyai vonatkozásait illeti. Részletesen szóltunk a komlói lehetöségek- ■ ről is. Néhány nappal később felröppent a hír: Budapest ! helyett Komló lesz a kutatófúró szerszám és gépgyártás központja; ugyanis az Országi« Földtani Kutató és Fúró Vállalat fővárosból kitelepítés- ' re ítélt javító-gyártó műhelyének székhelyéül Komlót jelölték ki. A műhely évi termelési értéke 1971-től 15 millió forint lesz. 120 új munkahely Idáig a hír, már ami a lényeget illeti. Ez az évi 15 millió forint nem nagy összeg, mégis jelentős a döntés: 120 komlói férfinak és nőnek teremtenek munkahelyet. A beruházás máris folyik, helye: a Kossuth utca 1. szám alatt van. Az építkezést a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat végzi, az első létesítmény, a gépüzem már el is készült, ősszel kezdik felhúzni a nagycsarnokot, szeptemberben szeretnék elkezdeni a kazánház építését is, ez utóbbira azonban még nincs kivitelező. A nagycsarnok 1970-ben készül el, az átköltözést, fokozatosan, 1970 végéig bonyolítják le. Már ebben az évben 4 millió forint értékű szerszámot, gépet javítanak, illetve készítenek Komlón. A beruházás 2,5—3 millió forintba kerül. A műhelyekben esztergályosokra, lakatosokra, segédmunkásokra, kisegítő személyzetre stb. lesz majd szükség, mint említettük, 120, vagy még valamivel ennél is több új munkahely vár betöltésre. Szén helyett víz Tartozunk még az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat mecseki üzemvezetőségének profilját — azaz megváltozott tevékenységét — bemutatni, mert a javító-gyártó műhely csak egy részlege lesz. A vállalat Komló és a környező vidék gazdasági életében eddig is jelentős szerepet töltött be, az üzemvezetőség dolgozói végezték el többek között a mecseki feketeszén- vágyon kutatását. Az energia- hordozók felhasználásában beállt változás tendenciái Ismertek. Az ilyen jellegű kutatásokra legalább tíz esztendeig nem lesz itt szükség. Megrendelés • nincs. A vállalat, élve az új gazdasági mechanizmus lehetőségeivel, a szén helyett a vízkutatásra állt át. A c 1- nak megfelelően gépeik nagy részét már tavaly átalakították. Tengelicen termálvizet kutatnak, megoldják Dombó- ! vár vízellátását, egészen a ve- J zetékek bekötéséig, a harkányi fürdőben a hidegvizes medence létesítésében működn. !a közre. Nos, ezek az új munkák És pemze a mezőgazdaságban is egyre több a partner. A MEZÖBER-rel, mint elmondották, igen jó kapcsolatokat építettek ki. Már is több tsz-nél végeztek vízfúrást, vízbekötést, vállalják és végzik istállók szellőzőberen- j dezéseinek elkészítését, i Ezek után még csak egyet- I len mondat: Szívesen fogadjuta i az alkatrész- és a gépgyártó Komlóra helyezését. Száz kiállító a II. országos kisplasztikái biennálén Ez év októberében rendezik meg Pécsett a Tudomány és Technika Házában a II. Országos Kisplasztikái Biennálét. A jelentkezések, sőt, a zsűrizések is nagyrészt megtörténtek már. 110 művész küldte be munkáit. Így a zsűrizések után közel száz kiállító többszáz kisplasztikái alkotása kerül majd a biennálé anyagába. A készülődések már javában folynak, legutóbb Vizy Ottó, a Műcsarnok művészeti vezetője járt Pécsett és tárgyalta meg az előmunkálatokkal kapcso-- latos problémákat a megyei tanáccsal, mint társrendező szervvel. A kiállítók között máris vannak olyan nevek, amelyek biztosítékai a kiállítás színvonalának: így Vilt Tibor, Borsos Miklós, Kerényi Jenő, Szabó Iván, Schaár Erzsébet, Szandaí Sándor, Kiss Nagy András, Asszonyi Tamás, Laborbz Ferenc, Marisa István, Kiss Kovács Gyula. A helyiek, pontosabban a déldunántúli képzőművész szervezet tagjai közül pedig szerepelni fog a biennálén Rétfalvi Sándor és Bocz Gyula Pécsről, és Weber Klára Kaposvárról. Bérek — árak — emberek Bérek — árak. Mindkét ösz- szefüggő kategória meglehetősen bonyolult —. amennyiben a gyakorlatban kell realizálni. A Sopiana Gépgyár egyik vezetőjével, a párttitkárral, szakszervezeti vezetővel, fiatal mérnökkel, munkásokkal beszélgettem hosszú órákon át. Azoknak —, akik szerepelnek ebben a riportban, és feltehetően egy kicsit képviselik is a gyár összdolgozóit — van egy közös tulajdonságuk: értik és elfogadják a reformot, ragaszkodnak a gyárhoz, munkájukat a lehető legjobban végzik el. És ehhez még tartozik valami: őszjnte és jogos véleményt alkotnak saját keresetükről, illetve a megélhetési költségekről. Herbst Ferenc fiatal gépészmérnök, 1964-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, feleségével együtt. Keresete így növekedett öt év alatt: 1300. 1800, 2200, 2550, 2800 és most július elsejétől 2900 forint. Ma a tervezési osztályon csoportvezető. Negyedévenként — célprémiumként, a teljesítéstől függően — 400 —500 forintot kap. Tehát havi jövedelme átlagban 3100 forint. — Nálunk sok jó szakmunkás ennyit, sőt, még többet megkeres. Nem akarom, hogy bárki is félreértse amit mondok: jó, hogy ennyit is megkeresnek jókezű lakatosok, esztergályosok, mert valóban, [ mesterei a szakmának. És még viszonylag szerencsésebb helyzetben vagyok, mert a fiatal mérnökök közül — éppen beosztásom miatt — az én jövedelmem elfogadható. Csak hogy vannak olyan műszakiak, akiknek keresete talán meg sem haladja a jó szakmunkásátlagot — mondja Herbst Ferenc. Van itt néhány adat, amelyeket — a nevek mellőzésével — feljegyeztem. Múlt évi átlagkeresete például két — kiváló lakatosnak: 3377 forint, illetve 3266 forint. Három esztergályosé: 3721, 3407 és 2973 forint. Egy viszonylag gyengébb képességű lakatos múlt évi átlagkeresete: 2667 forint. És most nézzünk meg egy osztályvezető technikust: keresete 3665. két — kisebb beosztású technikusé — 2976, 2342 forint. Egy mérnök (!), aki kiemelet fizetést kap: 2942 forint. A műszakiak átlagjövedelme tehát sok esetben a jó szakmunkás jövedelem alatt áll, pedig az elvitathatatlan, hogy — beosztástól függően persze — a technikusoknak, mérnököknek tevékenysége nagy felelősséggel jár: emberért, termelésért, anyagfelhasználásért, minőségért egyaránt felelnek. Herbst Ferenc véleménye: — Az a műszaki felkészültség, amelynek ma a birtokában vagyok, holnap már nem i elég. Gondolataimat nem hagy-1 hatom -itt a gyárban, nekem | otthon is tanulmányoznom kell ! a szakirodalmat, és csak este, i amikor a két gyerek lepihen. I Feleségem is mérnök, a felsőfokú technikumban tanít és a 1 tananyagot ő is csak úgy bővítheti, ha figyelemmel kíséri a legfrissebb szakirodalmat. És ez mind pénzbe kerül. Hozzáteszem még, hogy a feleségem —, aki bizonyos tudományos munkát is végez — most kapott 80 forint fizetésemelést ,.. így a keresete 1860 forint. Megélünk, persze, de valahogy az az érzésem, hogy a jelenkori technikai forradalom nem nagyon realizálódik a bérekben. Lázok Kálmán szakképesített kazánfűtő a gyárban, öt esztendeje dolgozik a Sopia- nában, 1900 forintot kap kézhez s ezenkívül folyósítják számára a 850 forint családipótlékot. Ha ezt összeadom és elosztom a család nyolc tagja között — hat gyerekük van! — 346 forintnál alig jut valamivel több egy főre a családban. — Hogyan élnek meg ebből? — Nem is hiszi el, milyen nehezen... — mondja, érthető megindultsággal. — Ha a feleségem egészséges lenne, akkor sem dolgozhatna a gyerekek miatt, hiszen a legkisebb 7 éves, a legnagyobbik most lesz tizenhat esztendős. Tudja, én éjszakákon át nem aludtam, azon tűnődtem, vegyek-e nyakamra még egy gondot: részletre vásároljak-e egy tévét, mert a kisgyerekek annyira akarták, annyira könyörögtek, hogy nem tehettem mást. Vettem egy készüléket. Ez az egyetlen szórakozásunk és főleg a gyerekeknek, mert mégis csak sokat látnak, tanulnak. Középkorú, nagyon csendes, nyílt tekintetű férfi. Azt mondja, amikor túlóra lehetőség van a gyárban, ő mindig készen áll, kérte a vezetőket, gondoljanak rá, mert keresni akar, kell a pénz a családnak. „Be kéne feküdnöm kivizsgálásra a klinikára. De meg sem merem mondani a feleségemnek. Mit gondol, mi lenne a családdal, fele keresetből?” — Pedig, higgye el, sokat segített nekem a gyár is, tanács is. Meszesen lakást kaptam, addig éveken keresztül 460 forintos albérletben laktunk. Kaptam segélyt a gyártól, tanácstól, nem is egyszer, három-négyszáz forintokat, egyszer ezer forintot is. Ezért csak köszönettel tartozom. De higgye el, a boltban soha sem kérdezik meg, hogy nekem hány gyerekem van és menynyi a keresetem. Nekem is annyiért adják a kenyeret, krumplit, meg a zsírt, mint másnak. Csak szidom szegény asszonyt, elmegy a boltba egy százassal, valamit hoz a kosár fenekén és egy fillérje nem marad. Szidom, de igazságtalan vagyok, tudom. Olyan még nem volt, nem is lesz, hogy az utolsó falat húst, engedtem volna nekem becsomagolni. Az a gyerekeké. Inkább zsíroskenyeret hozok... Kadó Gyuláné, csinos asz- szonyka, a lakatosüzem dolgozója. Keresete 1300 forint, férje az építőiparban vagonrakó, havonta hazahoz átlagban 2500 forintot. Három, és ötéves kisfiúk, illetve kislányuk van. Az egy főre jutó jövedelem itt nyilván magasabb a családban, de ahogy a gyerekek nőnek, úgy nő a k|adás is. — Tudja mennyit költők csak hétvégén, szombat-vasárnapi bevásárlásra? Kétszázat. És a többi napokon? Hiszen csak a férjem napi tízóraija és ebédje belekerül 20 —25 forintba! Nagyon nehéz munkát végez, ennie kell. — Marad e valami pénzük szórakozásra, kulturálódásra? . — Az én háztartási „könyvelésemben” nem is szerepel. Egy esztendőben háromszor- négyszer ha elmegyünk színházba, valamivel gyakrabban esetleg moziba. De nem a jegyek áráról van csak szó. hanem akkor már hazafelé csak egy sörre, egy feketére beülünk, hiszen megjár ennyi az embernek. De akkor már egy ötvenes odavan. Üjmecsekalján lakunk, a Ságváriból kölcsönzők könyvet, a szomszédokkal cserélünk, néha itt Is veszek az üzemben, részletre. Sokat olvasunk. Ennyi az egész. — Jól Ismeri, feltételezem, az árakat... Mosolyog, némi kis iróniával: — Túl jól! Itt van már a nyár dereka, a paradicsom most is tizenöt forint, a paprika is drága, egyáltalán, a piac roppant drága. Egy hete vasárnap reggel, egyetlen nagyobb fej vöröshagymáért 1,50 forintot kértek a kofák. Mondja csak meg, nem aljasság ez? Aztán a másik: mire mi hazamegyünk délután a munkából, akkor már nincs hús, mert délelőtt kiosztották, eléggé kiürülnek a zöldséges boltok is. Hús?! Még csak sort állni sem tudok érte, mert mikor is jutna rá idő? Mirelit csirkét eszünk, de hát hiába „olcsóbb” mint a rendes hús, fele csont. Pontosan tudja az árakat, felsorol még egy sor fogyasztási cikket, aminek „fölfele” változott az ára, vagy egyszerűen eltűnt és helyette — más csomagolásban — ismét megjelent, immár drágábban. Tudom, találtam volna a Sopianában, de akár más üzemben is. olyan műszakiakat, vagy fizikai munkásokat* akiknek megélhetésük egyenletesebb, gondokkal tarkítva kevésbé van. Ahol a családban férj-feleség dolgozik és nincs gyedek, vagy ha van, hát egyetlen —. ott nincs baj: ha lassan is, bizonyos dolgokról lemondva — gyűjtögethetnek is valamire. De, ahol a keresők száma aránytalanul kevés az eltartottakhoz mérten, abban a családban a gond és a baj sajnos hosszú idő óta nemkívánatos vendég ... Rab Ferenc 4
