Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

<969. július 31. imnftTitaii napid A tragédiák hathatós intézkedést követeltek „Gázriadó“ az építőknél A Gázipari Tröszt túlzottnak tartja a riadalmat As építők sorra felbontják a szerződéseket — Kompromisszumot! Ez már nem vita. Harc. A Gázipari Tröszt június elején kelt leveleire a kivitelező vál­lalatok először csak levélben válaszoltak, de miután ez ke­vésnek bizonyult, megkezdő­dött személyes viták végtelen sora, s ma ott tartunk, hogy mindkét oldalon megmereve­dett — a „front”: a gázosok azt hajtogatják — engedmény nincs, az építők pedig azt: ak­kor hát csináljátok magatok... Szomorú előzmények A „hadiállapotot” kiváltó le­velek, s az azokhoz csatlako­zó 80 oldalas szerelési és el­lenőrzési előírások szomorú előzmények után születtek meg. Az elmúlt két évben kö­zel két tucat olyan gázömlés volt az országban, melyek kö­vetkeztében emberek kerültek veszélybe, sőt a fővárosban két alkalommal tömegkataszt­rófát is akozott a földből elő- szivárgó gáz. Akkor az egész közvélemény a felelősök meg­büntetését és a hasonló esetek megelőzésének garantálását követelte /— s tegyük hozzá: jogosan. Ilyen előzmények után adták ki azt az új tech­nológiai utasítást, melyről a szerelő és kivitelező vállala­tok most azt mondják: végre­hajthatatlan. Vasárnapi szá­munkban megírtuk a Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalat vezetőinek ezzel kapcso­latos véleményét. Most az „érem” másik oldalát — a te­rületileg illetékes gázipari ha­tóság — a Dél-Dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vál­lalat —, álláspontját ismertet­jük. Háda Sándor műszaki igaz­gatóhelyettes: az új technoló­giai előírás életbeléptetéséből vállalatunknak, illetve trösz­tünknek semmiféle anyagi hászna nem lesz. Mindaz, amit kérünk a lakosság a fogyasz­tók biztonságát szolgálja — s ezzel meg is mondtam, mi a vitával kapcsolatos vélemé­nyem ... — Az építők túlzottnak tart­ják a szigorításokat. — Ezen, esetleg, lehet vi­tatkozni. Azt azonban fontos­nak tartanám megjegyezni, hogy az előírások egy része tulajdonképpen „felújítás”, azoknak a szabályoknak a megismétlése, melyek eddig is hatályban voltak, de amelye­ket csak nagyon kevesen tar­tottak be. — ön szerint tehát minden további nélkül végrehajthatók az új előírások? — Igen. Minden további nélkül, de nem minden áldo­zatvállalás nélkül.,. Tölgyes Géza beruházási osztályvezető azok közé tarto­zik, akik számára létkérdés a viták mielőbbi elcsitulása. Kö­zel öt kilométernyi új gázve­zetéket kellene az idén átad­niuk — a kivitelezők azonban nem vállalják a munkát. — Lehet, hogy az egész program „füstbe” megy ... ? — Hát bizony, ez megle­het ... Miről is van szó? A véleményeket, érveket meghallgatva hihetetlenül ne- I héz az állásfoglalás. Ügy tű­nik, ugyanis, hogy mindkét félnek igaza van. Az új szab­ványok életbeléptetésének előzménye és a szigorítások célja egyértelmű: biztonságot akarnak; s az is vitathatatlan tény, hogy az emberi élet védelmében vállalni kell a plusz-terheket. De mit lehet akkor mondani, ha az építők mindezt elismerik, s csak technikai, személyi felkészü­letlenségükre hivatkoznak? Nézzük a legjelentősebb „ütközési” pontokat! A varratokat röntgenezni kell. Rendben van, gép van is, de egy-egy röntgen szakember kiképzése — és ezt követő mi­nősítése —, minimum egy évet igényel. De vitatható a nyo­máspróbákkal kapcsolatos elő­írások indokoltsága is. Hu­szonötszörös biztonságot kö­vetelnek. Tanácstalanul állnak a sze­relők a rézselési szabvány előtt is: 0,5 fokos pontosságot követelnek, amit csak speciá­lis gépekkel lehet biztosítani. Gép pedig nincs, legalábbis egyelőre. A régi előírások 300 milliméter csőátmérőig tették lehetővé a lánghegesztők hasz­nálatát, az új technológia azonban csak 100 mm-ig en­gedélyezi. Máról holnapra át­állni — lehetetlenség. De van­nak más jellegű szigorítások is. A csőidomokról és műtár­gyakról műbizonylatot kell ki­állítani, ami eddig nem volt. Az előregyártó műhelyekben felhalmozódott nagymennyisé­gű szerelvényről egyszerűen nincs bizonylat — mi legyen hát? Megsokszorozódik a papír­munka is. Ezután minden el­lenőrzésről, átadás-átvételről külön jegyzőkönyvet készíte­nek, de ha valami nem stim­mel azt is papírra kell vetni. Az építők számítása szerint mindent összevetve minimum 20—30 százalékkal emelked­nek a költségek, s legalább ilyen arányban lassul a mun­ka is. Abban nincs is vita, hogy ennyit megér a bizton­ság, de abban már igen, hogy ki viselie ezeket a terheket? vedélyek egyre vadabbak, s ez rendkívül aggasztó. Ügy tű­nik, az érintett iparágak most mái- hiúsági kérdést csinálnak abból, hogy ki lesz „győztes”. Igaz, „lent” — a munkahelye­ken —, már érlelődik a komp­romisszum: az építők mind többen belátják, hogy a gáz­szerelés nem egy munkafo­lyamat a sok közül, hanem a legkényesebb munkák egyike, s a gázosok is kezdik elismer­ni; hogy ennél a mostani át­állásnál sokkal kisebb dolgok sem mennek máról holnapra. A végszót még nem mond­ták ki az illetékesek, néhány végkövetkeztetés azonban már­is levonható. Például az, hogy nagy jelentőségű döntéseket hozni az igények és lehetősé­gek koordinálása nélkül — vétkes könnyelműség. Békés Sándor Huszonöt vagon őszibarackot szedtek eddig a Pécsi Állami Gazdaság gyümölcsösében a korai érésű fajtákból. Jelenleg a konzervipar részére szállítják a gyümölcsöt. Szokolai felv. A negyedik ötös Porcelán, pirogránit, faján»» A NEGYEDIK ÖTÖS — azaz a negyedik 5 éves terv, népgazdaságunk nem egészen másfél év múlva kez­dődő, újabb fontos időszaka. Ebben a sorozatunkban időről időre felkeressük Baranya iparvállalatait, kisipari szövetkezeteit, nyilatkozzanak: Milyen fejlesztési elkép­zeléseik vannak 1971—75-re? A Pécsi Porcelángyár fej­lesztési témája rendhagyó. Ré­gen is voltak, ma is vannak elképzelések, de a megvaló­sulás egyáltalán nem rajtuk, hanem a Finomkerámia Ipari Műveken, sőt, a népgazdasá­gon múlik. így csak óhajok­ról beszélhetünk. Íme: Az el­ső rekonstrukciós terv 1962- ben, a második 1965-ben ké­szült. Egyikből sem lett sem­mi. 1967-ben újabb tanulmány tervet készített a Szilikátipari Központi Kutatóintézet. Azóta a terv elavult. Miért maradt el a rekonstrukció? Beke László főmérnök a pénzügyi keretek hiányát, s egy másik fontos akadályt, a pécsi gáz­hiányt említette. Időszerű közlemények A Központi Statisztikai Hivatal „Időszerű Közlemé­nyek” című sorozatában megjelent „Az ipari munká­sok és kisegítő alkalmazot­tak létszámának megoszlása végzett tevékenységük jelle­ge szerint” című kötet. Az Iparstatisztikai Főosztály ál­tal összeállított könyv kü­lön fejezetben foglalkozik a munkakörülmények jellegé­nek alakulásával. Nem az iparágak ügye A gázipar tehát hadban áll az építőiparral, s hogy ki kényszeríti meghátrálásra a másikat — még titok. A szeft­Pedig a 100 éves Pécsi Por­celángyár mindenképpen meg­érett egy átfogó rekonstruk­cióra. Nehéz fizikai munkát igénylő, elavult, széntüzelésű körkemencéik a századfordu­lón épültek, az innen kikerü­lő termékek nem felelnek meg a minőségi követelményeknek. Huszonnégy tonna szenet hasz­nálnak fel az egyszeri égetés­hez. A kémények naponta — hosszú, hosszú idő óta — po­koli szennyet zúdítanak a környékre, a városra. Ez ön­magában is meggondolandó, de nemcsak erről van szó. A Por­celángyárban az államosítás óta háromszorosára emelke­dett a kapacitás, jelentős szo­ciális beruházások történtek, gáztüzelésű alagútkemencéket építettek, új gyártócsarnokot, új, ellenállástesteket gyártó üzemet alakítottak ki és így tovább. De a nagyhírű gyár még így sem korszerű. Milyen gazdasági okok in­dokolják a rekonstrukciót? A minőségi követelmények egy­re fokozódnak, különösen az export tekintetében. De a mennyiségi igényeket is nehéz kielégíteni. Pécsett különben is átprofilírozásra lesz szük­ség. — Hódmezővásárhelyen ugyanis új edénygyárat állí­tottak üzembe, évi 3000 ton­nával. Ennek megfelelően a pécsieknek csökkenteniük kell az edénygyártás volumenét, évi 1200 tonnáról 800 tonnára. Ez a mennyiség a választék- bővítést szolgálja majd. — Ugyanakkor növelnünk kell a nagyfeszültségű porcelán- szigetelők gyártását. A bel­földi piacok igényeit, úgy néz ki, kielégíthetik, tehát az ex­portot kell növelni. De ez csak úgy megy, ha az árak­kal lejjebb tudnak szállni, termelékenyebben, kisebb ön­költséggel dolgoznak. Ez csak modernizálással érhető el. Egyedi, nagyméretű porcelán- szigetelőkből a világon hiány mutatkozik, a piaci kilátások hosszú évekre kedvezőek. A Pécsi Porcelángyár szigetelőit a GANZ Villamossági Művek villamos-készülékeibe építik be, s az egész exportra megy. A gyár igényeit sem meny- nyiségben, sem a megfelelő minőségben nem képesek ki­elégíteni, így a GANZ impor­tálni kénytelen, mondanunk sem kell» sokkal drágábban, dollárért. A fejlett országokban az épületburkolás kerámiával történik. A vakolat felújítása általában 10—15 évenként esedékessé válik, ugyanakkor a csempe élettartama, ha jól van felrakva, szinte korlát­lan. A jelenlegi ár négyzet- méterenként 160—190 forint. Az ár, egy esetleges rekonst­rukció után csökkenthető. — Kapósabb lenne az építőipar­ban. © ÉPÜLETBURKOLÓ KE­RÁMIA. Az új, központi fű- téses lakótelepek halálra íté­lik a cserépkályhákat. A kályhacsempe gyártásával az idén teljes egészében le is állnak. Az épületburkoló ke­rámiát nagy sorozatban, nagy termelékenységű technológiai berendezésekben kellene gyár­tani. Ehhez új kemence kel­lene. Az évi termelés most 80—100 négyzetméter, ez a mennyiség 200—250 ezerre fel­emelhető. A rekonstrukció költségkihatása 40—45 mil­lió forint. © PORCELÁNFAJANSZ. Jelenleg nullszériák vannak, a gyártást be kellene indítani, mégpedig nagyüzemi mód­szerrel. A porcelánfestés vi­szonylag könnyű munka, több száz nőnek adhatna munka- lehetőséget. A beruházás 22— 24 millió forintba kerülne, az évi termelési érték vár­hatóan 18—19 millió forint. Erre egyébként a pécsiek programot készítettek, felter­jesztették, de jóváhagyás még nincs. Mint látjuk, a kerámia ipar eléggé beruházás igényes, s viszonylag alacsony termelési értéket produkál, s kicsi a fejlesztési alap. De ez érthető, olcsó anyagokkal dolgoznak. Az is igaz, hogy a döntése­ket — légyen bármilyen fej­lesztésről szó — alapos gaz­daságossági számításoknak kell megelőzniük. A Finom­kerámia Ipari Művek többi gyáregységei már átestek a rekonstrukción. Jó lenne, ha történne valami a Pécsi Por­celángyár ügyében is. Miklősvári Zoltán Lyukas zsebbe... Lehel, hogy vannak, akiknek a „könyökén jön ki” a Patyolatra vonat­kozó sok reklamáció, megjegyzés és panasz. Ezúttal mégis szóvá kell tennünk egy újabb ügyet. Történt, hogy sok más óvodához hasonlóan, az Építők útjai, egy eszten­deje működő óvoda is nyári szünetet tartott, festettek, takarítottak az épületben. A három he­tes szünet végeztével a szülőket furcsa meglepe­tés várta. Kiderült, hogy a gyerekek délutáni fek­tetésére szolgáló kiságyak vászonhuzatait kimosatta az óvoda a Patyolattal. A huzatok azonban a szürke változatos árnya­lataiban játszottak, az összesen kb. 350 forint kifizetése után. Az óvó­nők panaszára a szülők egyesével-ketteséval ha- zavitték a huzatokat és „kisipari módszerrel” tisztára mosták őket. A Patyolat nehézségeit olyankor még meg lehet érteni, ha a tisztításnál valamiféle „technikai problémák” adódnak. Itt azonban közönséges vá­szondarabokról van szó, amelyeket téglalap ala­kúra összevarrtak. A leg­egyszerűbb mosás ez a javából. Köztudott, hogy az óvo­dák fenntartása pénzbe kerül, sok-sok állami pénzbe. Köztudott az is, hogy az óvodák nem túl bőre szabott költségveté­sénél egyáltalán nem mindegy, mire megy el 350, de akár 50 forint is. Ha végül ki is mossák a szülők azokat a huzato­kat, egyáltalán nem mindegy, hogy fölöslege­sen kidobtak az ablakon ennyi pénzt. Akkor sem mindegy, ha egy háziasszony az ál­dozat, de így talán még' kevésbé mindegy. Vagy netán úgy gondolták a Patyolatnál, hogy hiszen itt egyik zsebből a má­sikba vándorol az állam pénze? S akkor végered­ményben „nem történt semmi”? De bizony történt: lyu­kas zsebbe került az a pénz. S ha nem is sokról van szó, akkor sem lehet erre csak úgy fátylat bo­rítani. (h. e,> Időjárásjelentés Várható időjárás csütörtök es­tig: változóan felhős idő, több­felé esővel, záporesővel, zivatar­ral. Mérsékelt, időnként élénk ke­leti, délkeleti szél. A hőmérséklet alakulásában lényeges vátozás nem lesz. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 14—19 fok között, legmagasabb nappali hő­mérséklet 25 fok körül. A Bala­ton vizének hőmérséklete Siófok­nál szerdán 11 órakor 23,9 fok: volt. Egy átfogó rekonstrukció­nak 4—5 év alatt kellene le- zajlania, hogy közben a ter­melés ne szüneteljen. De bár­melyik profil korszerűsítése külön-külön is megvalósít­ható. Vegyük őket sorra. © PORCELÁN. Teljes egé­szében meg kellene szüntet­ni a széntüzelést, helyette alagút és kamrás rendszerű gázkemencéket építeni. Nagy­méretű gyártócsarnokok ki­alakítására, korszerű technoló­giai berendezésekre van szűk ség. A rekonstrukció költsé­gei jóval meghaladnák a 100 millió forintot. Tekintse meg A BARANYA MEGYEI IPARI VÁSÁRON A MEGYESZER Vállalat gyártmányait A hangos kaputelefon üzemben megtekinthető és 1970, évre előjegyezhető. Egyéb szolgáltatásainkkal örömmel állunk a közönség rendelkezésére. Kitűnőre vizsgázott a „csodakomhájn“ Mindössze harminc E— 512-es szuper kombájn ér­kezett az idén NDK-ból az országba. Ezek egyikének szerencsés tulajdonosa az újpetrei tsz. Most összesítet­ték a kombájn teljesítmény­adatait. Eszerint: a gép 27 napot dolgozott (ebből hatot a bolyi tsz-nek bérmunká­ban), üzemóráinak száma 283. Ezen idő alatt learatott 766 hold gabonát, 162 és fél vagonnyi terményt, amely­nek átlagos tisztasága 99,1 százalék. Az átlagos szem­veszteség: 0,2 százalék, ösz- szehasonlításul: a régebbi kombájnaik 10 százalék fe­letti szemveszteséggel dol­goznak, s a tisztaság legfel­jebb 95 százalékos. A „cso­dakombájn” hallatlan elő­nye, hogy róla közvetlenül vihették a gabonát a felvá­sárló magtáraiba, a termény­forgalminál szinte soron kí­vül helyet kaptak. Rostával sem lehetett volna ilyen tisztaságot elérni. A gép kezelése lényegesen nagyobb szakértelmet igé­nyel, a betanulás mégis rö­vid időt vett igénybe. Ha kategóriájukban országos el­sők lesznek, a német cég az E 512-es kombájn felelős vezetőjét. Szabó Lajost, és segédvezetőjét, Horváth Fe­rencet egyhetes ingyenes üdüléssel jutalmazza. A gép egyébként most áll, a kar­bantartást végzik. Az aratás ideje alatt meghibásodás nem történt. A gabona után az aprómagvakra, ősszel pe­dig a kukoricára állnak rá. Itt is nagy eredményeket várnak, mind teljesítmény­ben (napi 6 vagon), mind tisztaságban. Az újpetrei tsz jövőre további két kom­bájnt szeretne vásárolni. Szó van arról, hogy a kelet­német cég a magyarországi viszonyoknak megfelelően átalakításokat végez az E— 512-esen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom