Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-29 / 173. szám

* 1969. július 29. UtmoTOtmi napit» Külföldiek gyakran kérde­zik: honnan meríti energiáját, utánpótlását, s eredményeit a nemzetközileg is mind jelen­tősebb sikereket arató magyar tudományos élet? Hazánkban mintegy ezer kutatóhelyen csaknem 40 ezer embert fog­lalkoztatnak, s a tudományos kutatók és munkatársaik je­lenleg is több mint tízezer té­mán dolgoznak. A tudomány szerepének növekedését tanúr sít ja az a tény, hogy 1960-ban a nemzeti jövedelemnek még csak 1,05 százalékát költötték tudományos kutatásokra, je­lenleg pedig már körülbelül két százalékát. A nemzeti jö­vedelem 1960 óta mintegy 50 százalékkal emelkedett, ugyan­akkor a kutatásokra fordított kiadások megduplázódtak. Hazánk — lehetőségeihez képest — tudományos ered­ményeit és tapasztalatait igyekszik átadni más orszá­goknak. Erről tanúskodik az a tény, hogy jelenleg a világ húsz országában dolgoznak magyar szakértők. A közelmúltban érkezett ' például jelentés a Guineában működő magyar geológus ex­pedíció első sikereiről. Kuta­tóink a földpát ércék feltárá­séban vesznek részt, s a gui­nea! őserdőkben rövid idő 1 alatt jó eredményeket értek el. A világon egyedülálló ha­talmas ásványmezőt találtak; a földpát, a tiszta kvarc és a csillám-lelőhelyeken kívül több helyen berill telléreket is felfedeztek. Ez azért is fel­tűnést keltett, mert a fran­ciák hat évtizeden át ered­ménytelenül kutattak ezen a' területen berill után. Guineá­ban egyébként évek óta dol­goznak magyar geológusok és dr. Ferenc Károly főgeológus készítette el az afrikai ország első geológiai térképét. Mongóliában geológusaink ugyancsak eredményesen te­vékenykednek. Jelentős wolf­ram, kén és fluorit előfordu­lásokat tártak fel a hatalmas területű ázsiai országban. Ku­bában magyar szakemberek segítségével szervezték meg az ország geológiai adattárát, s dolgozták ki a nyersanyag­kutatási terveket. Vízkutatóink immár világ­szerte híresek munkásságuk­ról, s nem véletlen, hogy az ENSZ is Magyarországról kül­dött hidrológusokat Nigériába és Maliba. Egy másik expe­díciónk— ugyancsak az ENSZ megbízásából — kilenc afrikai országban tett körutat, s dol­gozott ki javaslatokat, terve­ket a vízellátási problémák megoldására, illetve vízügyi szakemberek képzésére. Tudományos intézeteink fel­ajánlották szolgálataikat a FAO-nak is; segítséget nyúj­tanak járványok megfékezésé­ben, betegségek felderítésében, oltóanyag-termelés megszerve­zésében. illetve az általános állategészségügyi rendszerek kiépítésében. Több országban orvosaink működnek, más országokban pedig a gyógyszergyártás ki­alakításához nyújtunk segítsé­get. Ghánában már működik az a gyógyszergyár, amely magyar tervek és technológi­ák alapján épült. Nemrég kez­dődött meg a lagosi gyógy­szergyár építése is, amely kö­zös magyar—nigériai igazga­tással létesült, s magyar el­járások alapján nagymennyi­ségű gyógyszert állít majd elő. Ehhez hasonlóan — szin­tén közös vállalkozásban — Indiában is új gyógyszergyár építéséhez nyújt segítséget Magyarország. Ezek az eredmények — bár közel sem adhatnak teljes ké­pet — fémjelzik szellemi éle­tünk nemzetközi sikereit. Az a tény pedig, hogy a magyar tudomány képviselői mintegy 125 nemzetközi tudományos szervezet munkájában vesz­nek részt, további lehetősége­ket teremt a szélesebb és gyümölcsözőbb kapcsolatok ki­építésére. Borjáratolí a Balaton körül Megszüntetik a HYPO gyártását Sellyén? Borsos árakon A Balaton somogyi partját az Állami Pince- gazdaság Mecsekvidéki Üzeme látja el tájjellegű borokkal. Az üzem Bala- tonbogláron külön pincét létesített, amelyben ta­valy húsz, idén pedig már hatvan borfatját tároltak. A pince három teher­gépkocsija naponta két fordulót tesz a Balaton- parton és a rendelések­nek megfelelően szállítja az üzletekbe a borokat. Az ötvenezer palack és kétezerötszáz hektoliter hordos bor tárolására al­kalmas pincébe az ország minden tájékáról szállí­tanak borokat, de a ba- latonmenti üzletek egyik legkeresettebb bora, a Rose a pécsi palackozó­ból érkezik Boglárra. Drágább a leves, mint a hús. Ügy tűnik ez az egyetlen vi­tathatatlan igazság a hypó áremelésével kapcsolatban. Mint ismeretes, rövid időn belül kétszer is megváltozott a Dél-dunántúli Vegyianyag és Kiszerelő Ktsz sellyei üzem­egységében töltött hét decis hypó ára. Eredetileg 3,20-ért árusították. Az üvegre és zá­rókupakra pedig betétet keL lett fizetni. A visszaváltható göngyöleg jelentős kiadással járt, hiszen egy 20 üveget tar­talmazó ládában a tisztítószer értéke mindössze 24, a gön­gyölegé pedig 210 forint volt. Ilyen csomagokat pedig 10— 12 alkalommal utaztattak oda- vissza Sellye és a nagykeres­kedelmi vállalatok raktárai között, minden esetben külön számlázva az árut. Ezt kívánták a sellyeiek megszüntetni oly módon, hogy a göngyöleget nem váltják vissza, hanem a költségeket a „Az utak mellé iát ültetek, nagyon sok fát66 Orsós Lajos húsa Elekrotechnikai vándorgyűlés Pécsett A kényes kérdések fóruma Napirenden: a hálózatépítés gépesítése Tíz év alatt 33 ezer kilométerrel nőtt a villamos vezetékek hossza Kétszer körülérné a földet a Magyar Villamosművek elek­tromos hálózata, mely a múlt esztendőben már a 87 ezer kilométert is meghaladta. A nagyarányú vezeték-felújítás­sal párhuzamosan évről évre több ezer kilométer új veze­ték épül: 1958 és 1969 között például 33 ezer kilométerrel nőtt az alap-, illetve élosztó­hálózat hossza. 11,5 milliárd forintot költött a népgazdaság a II. és III. ötéves terv idő­szakában a fejlesztés céljaira, s ez az összeg az elkövetke­zendő időszakban tovább emel­kedik. A fejlesztésnek egyet­len komoly akadálya van: a munkaerőhiány. Ezt hangsú­lyozta Szabó Antal, a DÉ- DÁSZ igazgatóhelyettese is, aki a közeli napokban sorra- kerülő XVII. elektrotechnikai vándorgyűlés alkalmából teg­nap délután sajtótájékozta­tót tartott a Tudomány és Technika házában. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület év­ről évre több napos ankétot rendez az iparág legégetőbb problémáinak megvitatása cél­jából, s miután a hálózatépí­tés gépesítése terén éppen a pécsi székhellyel működő DÉ- DÁSZ érte el a legfigyelemre­méltóbb eredményeket, a „kényes” kérdések 17. fóru­mát július 31. és augusztus 2. között Pécsett tartják. Rónai János, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára kérdésekre válaszol­va elmondotta, hogy 350 szak­embert várnak Pécsre, s azt remélik, hogy az itt elfoga­dott határozati javaslatok alapján az iparág felsőbb ve­zetése gyors intézkedéseket foganatosít a gépesítési, illet­ve korszerűsítési program to­vábbfejlesztése érdekében. A vándorgyűlésen 15 előadás, il­letve koreferátum hangzik el. Szó lesz többek között a por­celánszigetelők gyártásáról, il­letve fejlesztéséről is, ez a kérdés ugyanis egyre égetőb­bé válik. A Pécsi Porcelán- gyár által készített óriás­szigetelők minőségileg kifogás­talanok, maga a típus azon­ban több évtizedes. Az or­szág minden részéből össze- sereglő szakemberek több helyszíni szemlén is részt vesznek, így . többek között megtekintik a DÉDÁSZ nagy- harsányi légkábelvezetékét, mely egyedülálló az egész or­szágban. A vándorgyűlést augusztus 2-án, szombaton Kerényi A. Ödön, a Magyar Villamos Mű­vek vezérigazgatóhelyettese zárja be. Ezt követően a részt vevők Baranya, illetve Pécs idegenforgalmi nevezetességeit keresik fel. mm m ‘ II A brigádvezető zokniban áll a szoba közepén én kiabál. — Ide azzal a cementtel, meddig várjak? A szoba közepén hatalmas téglarakás, hátsó sarkában még gaz is van, egyszóval nagy jóindulat kell ahhoz, hogy az ember beleélje ma­gát: itt áll majd az új bútor, meg a rádió, ott meg szép, színes képek lesznek a fa­lon ... Orsós Lajos, a tulajdonos, pontosan kijelölte mindennek a helyét, s esténként, ha haza­mennek a segítőtársak, szép hosszan el is gyönyörködik a fényes szekrényekben, kényel­mes ágyakban. Egyelőre azon­ban csak a lábazat áll, s nem­csak a nagyszoba, de a kony­ha, az előszoba és az élés­Óvja egészségét EXPORT Szívjon bolgár füstszűrös cigarettát Plovdiv ZIGARETTEN Plovdiv, egy csomag 20 db: 440Ft kamra is dugig van téglával. Egy hete, hogy megkezdődött az építkezés. — Hát ide még korai a zok­ni... • Kasler János poros lábfejére néz, s nevet. — Nincs egy félórája, hogy Lajosnak adtam a cipőt... Gáspár Ferenc cementes maltert löttyint a szürke idom­kövekre, s aztán értetlensége­met látva azt mondja: — Nem kérte, de láttuk, hogy megtetszett neki... A brigádvezető már röstelli a dolgot: kár ennyit beszélni egy pár cipőről. Lajosnak tet­szett, neki meg szorította a lábát. — Nagyon szép cipő — mondja Orsós Lajos, s mutat­ja a lábát. — Könnyű, mint a pille... Hoch András szépen fara­gott idomkövekkel érkezik, s mindjárt ránk is ordít, hogy legalább az utat ne álljuk el. Reggel nyolc óra óta dolgoz­nak, most délután három van. Most már sietni kell: este tíz­kor műszak, s addig még ott­hon is kell rendezni néhány dólgot. Orsós Lajos kimegy a „ház­ból”, sörösüvegeket hoz. — A brigád vette. Kasler János nem engedi, hogy bármit is mondjon: nem kell itt hálálkodni. A brigád­nak van pénze. Nyolcszor húsz forint megy minden hónapban a brigád kasszába, abból erre is telik. Persze nemcsak ilyes­mire költik a pénzt. — Most vasárnap például Harkányban voltunk, s nem­sokára megint elmegyünk. A brigád nyolc tagú. Nyolc falazó. Hogy milyen emberek, azt bárki megmondhatja Kos- suth-bányán. — Én ilyen összetartó gár­dában még nem dolgoztam — mondja Gáspár Ferenc. — Itt mindenki törődik a másikkal. Kézről kézre adják a dög­nehéz idomköveket. Egy sor: újabb huszonöt centi a falon. Szép ház lesz. A kövek utcá­ra „néző” oldalét megfarag­ták, olyan mintha terméskő lenne. Jó másfél méterre lesz a lábazat. — Lajos azt mondja, hagy­juk, ne faragjuk, de hát hogy nézne az ki? A szomszédoké is faragott... Orsós Lajos félrehajtott fej­jel hallgatja a zsörtölődést. s zavartan mosolyog, ősz szá­lakkal befont gesztenyebama haja a szemébe lóg, s ettől szinte évtizedeket fiatalodik. — Negyvenkét éves vagyok, s az őszre meglesz a házam... — Most hol lakik? — Fent, Jánosi pusztán, gunyhóban. — És most mi lesz vele? — Eladom, azt mondja a szomszéd: háromezret is meg­ér... Hét éve dolgozik Kossuth- bányán, napszinti munkás. Ezemégy-ezeröt a havi kere­sete. OttKon öt gyerek van. Az asszony beteg: néha any- nyira szédül, hogy menni sem tud. — A Kasler-brigádot hon­nan ismeri? — Hát, innen ... — Az úgy volt, hogy a kör­letvezető szólt: segíteni kéne — mondja a brigádvezető. — Az alapot nem csinálhatja akárki, ahhoz érteni kell... Jobbról, balról mindenütt új, villaszerű családi házak. Egy cigány már lakik az utcában: ő is a bányánál dolgozik. — A tégla' honnan van? — III-as aknáról, bontottam. — És az idomkő? — Azt adták. Hoch András újabb malter­réteget terít a falra: ahol ő van, ott nemigen lehet beszél­getni. Orsós Lajos mindjárt ugrik is anyagért, s miközben a 24 kilós idomköveket válo­gatja tovább mesél a házról, arról, hogy milyen lesz. — A kertet felásom, az utak mellé meg fát ültetek. Nagyon sok fát. Barackot, szilvát, al­mát. Ja, és körtét. Körtefát muszáj... — Azt mondd meg inkább, milyen lesz a kerítés — mond­ja Gáspár Ferenc —, azzal dicsekedj! — Hát kerítés egyelőre nem lesz, legfeljebb napraforgó szárból... Kasler János egy öl téglá­val jön a kertből, de tudja miről van szó. Egy kicsit dü­hös is, úgy látszik, itt nem elég egyszer megmondani va­lamit. — A kerítés is nagyon szép lesz — mondja. — Idomkőből csinálunk neki alapot, a va­sakat pedig befestjük pirosra. És a kapun, természetesen, postaláda lesz ... Békés Sándor vásárlókra hárítják. Sőt az ár­kalkuláció készítésénél még egy „kis” plusz hasznot is re­méltek. Ekkor emelték 8,10-re a tisztítószer árát, ami óriás: felháborodást váltott ki. A panaszok nyomán a Megye: Pártbizottság és Tanács vizs­gálatot indított. Megállapítot­ták, hogy ezer üveg hipó alap­anyagának ára mindössze 371 forint 50 fillér, a többi költ­ség pedig a kupak, üveg, cím­kék, csomagolóeszközök és mái kiadásokból származik. Min­dent összevetve, az ezer üveg­re számított 3428 forintos ter­melői árból több mint kéthar- mad az üveg árából szárma­zott. A szövetkezet nem aí üveg eredeti 3 forint 3 fil­léres árát akarta a vásárlókra hárítani, hanem úgy kezelte mint saját termékét, és arra rászorította a rezsi, bér, köz­teher, fejlesztés és nyereség törvényes százalékait. Ez el­fogadhatatlan volt. A nagykereskedelem java­solta, hogy a gyártó, forgal­mazó és fogyasztó egyenlf arányban, közösen viselje a göngyöleg költségeit. Ezt azon­ban a szövetkezet nem fo­gadta el. Helyette olyan kal­kulációt készített amelyben az üveg árát nem terhelik külön­böző költségekkel, 2,03 forin­tos áron számítják a hipó árá­ba. Az így képződött mostani, 5,20 ár mindent összevetve ta­lán elfogadható, hiszen a hvpa töménysége is növekedett, a vásárlók nagyobb mennyiségű ruhát tudnak fertőtleníteni, illetve fehéríteni. Ezzel az ügy talán le ia zárulhatna, ha ... Ha a sellyeiek a közelmúlt­ban nem hoznak egy határo­zatot, amely szerint nem kí­vánják tovább a hypót gyár­tani, mert a mostani telep­helyen terjeszkedési lehetőség nincs, a tisztítószer töltésére fenntartott épületben pedig más, előnyösebb cikket kíván­nak előállítani. Már tárgyalá­sokat is kezdtek a nemes- görzsönyi termelőszövetkezet­tel, amely hajlandó átVCBní a berendezéseket és folytatni a hypó tölétést. Baranyában évente egymil­lió üveggel vásárolnak — sok esetben nem lehet kapni, hi­ánycikknek számít. A sellyei ktsz leállása következtében a helyzet még súlyosbodna, a szállítási költségek pedig ma­gasabbak lennének. Nemesgör- zsönyből 15 ezer, Sellyéről 4830 forint egy vagon szállí­tása. Bár ez a költség a nagy­kereskedelmet érintené, ké­sőbb egészen biztosan a fo­gyasztókra hárítanák egy ré­szét. Nem beszélve arról, hogy tulajdonképpen vizet kell fu­varozni, hiszen a hatóanyag csak egy kis százalék ... Önkéntelenül felvetődik a | kérdés: nyolc forintért to­vábbra is gyártanák? Az áremelés az egyetlen, amivel gazdaságosabbá lehet tenni a termelést? A „sellyeiek” 130 ezer fo­rintnyi nyereséggel töltik az évi egymillió üveg hypót. Ez nem annyira kis szám, amely igazolná elhatározásuk szük­ségességét. Egy közelmúltban megjelent felmérés szerint 1965-ben 82, 75-ben már 156 és 80-ban pe­dig 176 forintot költünk tisz­títószerekre. Természetesen a statisztika készítői a lakosság növekvő tisztaság igényére gondoltak és nem a tisztító- szerek árának felemelésére. Lombosi Jenő — Színes műanyagpadló 54.TU Ft/kg. Borbolt, Rákóczi út 16. (x) — VASÁRNAP a balaton- lellei művelődési házban ün­nepélyesen megnyitották a ha­gyományos népművészeti ki­állítást. Dr. Pillis Pálné, a Népi Iparművészeti Tanács el­nöke itt adta át a Kapoli-díjat és az országos faragópályázat díjait; a beküldött pályázatok alapján az elmúlt év legjobb, legtermékenyebb művészének Tóth Mihály Somogy megyei, segesdi faragó, a népművészet mestere bizonyult, így ő nyer­te a Kapoli-díjat. k Magyar szakértők a világ húsz országában Ezer kutatóbázis — ENSZ-megbízások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom