Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

1M9. Július 27. 3 Sunanitnt napit» f,Gázriadó44 az építőknél As adósság: 71 lakás Minden a III. negyedéven múlik — A? új jelszó: az ütemterv törvény A következő évet jobban elő kell készíteni — Mennyi is pontosan az ^.adósságuk”...? — Hetvenegy. — Az építésvezetőségeken azt mondják: a tél az oka... — Kétségtelen: építőipari szempontból nehéz tél volt. — De ettől még sikerülhe­tett volna? — Becsapnánk magunkat, ha ezt nem látnánk be ... Mindenki felelős Az idei esztendőre valami­vel kevesebb lakás építését Vették tervbe Pécsett, ill. Bara­nyában, mint amennyi az elő­ző években épült, s még en­nek a csökkentett program­nak az időarányos részét sem sikerült teljesíteni. Az 1969. évi előirányzat 1074 állami la­kás volt, melyből Pécs 942, Mohács 60, Komló 40, Sziget­vár pedig 32 lakással részese­dik. A kivitelező vállalatok közül a Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalatra ne­hezedik a legnagyobb fele­lősség: 977 lakás felépítését vállalták. Az elmúlt évet hi­hetetlenül jó eredménnyel zárta a vállalat: az 1967. évi 41 millióval szemben 121 mil­lió forint nyereséget értek el. Túlteljesítették a lakás­kvantumot is, ezért is okozott akkora meglepetést az idei, si­kertelen rajt. A februári mű­szaki konferencián szinte min­den felszólaló „hullámvölgy­ről” beszélt, s bár már ek­kor energikus intézkedéseket hoztak a helyzet normalizálá­sára, ez a nemkívánatos „hul­lámvölgy” az egész félévet uralta, s talán még most is tart. / — Nem, most már „felfelé” megyünk ... Rikker Mihály, a BÉV fő­mérnöke a ki tudja hányszor átdolgozott ütemezést mutat­ja: — Az első negyedévben 64 lakást kellett volna átadnunk, b másodikban 268-at. Az el­ső negyedév teljes egészében s,elcsúszott”, s a második is „rövidebb” lett hét lakással. Á lemaradás behozása érdeké­ben gépi úton a teljes építési tervet átprogramoztuk: a har­madik negyedévre eredetileg tervezett 285 lakás helyett minimálisan 350-et akarunk építeni... — A legutóbbi műszaki ta­nácskozáson ön azt mondta: kíméletlen őszinteséggel kell elemezni a helyzetet... — Megtettük. — És kit tart felelősnek? — Valamennyien felelősek "vagyunk. „Nulláról” indultak A jelek szerint a legnagyobb baj az volt, hogy az elmúlt évet túlságosan „kifuttatták”: minden lakást átadtak, nem volt átjövő állomány, nullá­ról kellett kezdeni az évet. A téliesítés sem úgy sike­rült. ahogy szerették volna, S meglehetősen sok gondot oko­zott, az építkezések színhe­lyének megváltozása is. Űjmecsekaljárói a Szigeti városrészbe csoportosítottuk át a főerőket, s az ilyen hely­változás mindig az ütem le- lassúlásával jár. — Munkaerőgondok? — A szokásos: ember — kü­lönösen szakember —, soha sincs elég. — A brigádok szervezetlen­ségről panaszkodnak... — Sajnos, nem ok nélkül A különböző részlegeknek, il­letve munkafolyamatoknak úgy kellene egymásba kap­csolódniuk, mint ahogy a fo­gaskerekek ' kapcsolódnak, s ehelyett nem egyszer az van, hogy a villanyszerelők a bur­kolok után érkeznek. Ezt tartjuk a legaggasztóbbnak, s éppen ezért minden erőt az ütemtervek betartására, illet­ve betartatására összpontosí­tunk. — A harmadik negyedév te­hát már „törleszt”? — Ez egészen biztos. Eh­hez az objektív — techni­kai —, feltételek mellett a «objektív feltételek is adot­tak: szocialista brigádjaink­kal a legapróbb részletekig megbeszéltük a teendőket, s valamennyien vállalták az adósság ledolgozását. — Egyszóval: ön optimis­ta, év végére meglesz a 977 lakás? — Feltéve, hogy a Gázmű nem köti meg a továbbiakban a kezünket... Jóindulatú villámcsapás? Június eleje óta szinte a vállalat minden vezetője „gáz-ügyben” tárgyal. A Gázipari Tröszt ugyanis máról holnapra új szerelési szabványt léptetett életbe, méghozzá olyan szigorút, melynek következtében egy­szerűen leálltak a bekötési munkák. Merckle László gé­pészmérnök, a szerelőipari részleg vezetője, egy jellem­ző adatot mond: a szabvány­módosítás óta eltelt másfél hónap alatt mindössze 7 mé­ter vezetéket adtak át — Minden varratot rönt­genezni. minden beépítésre kerülő szerelvényt magas­nyomáson ellenőrizni — ez nem megy máról holnapra. A Baranya megyei Építőipa­ri Vállalat másfél évtized óta szerel gázcsöveket, a legszük­ségesebb műszereket rég be­szerezte, sőt ipari röntgent is vásárolt, ezek a mostani kö­vetelmények azonban a szó legszorosabb értelmében ki­elégíthetetlenek. A hivatalos magyar szab­ványt senki sem módosította, a Gáztröszt azonban ezzel nem törődik. — Az Építési- és Városfej­lesztési Minisztérium mit szól... ? — Azt hiszem ez is jellem­ző: az ÉVM véleményét sen­ki se kérte ki. A fővárosi vál­lalatok már mind fel is mond­ták a gázszereléssel kapcsola­tos szerződéseiket. — És Önök? — Mást mi sem tehetünk. Azonnali intézkedést A szándék világos és tisz­teletre méltó: a közelmúlt tra­gédiáin okulva a „gázosok” a biztonságot akarják növelni. Ezt az építők is megértik, a szigorítás mértékét azonban mindenki túlzottnak tartja. És az is túlzás, hogy a rende­letnek máról holnapra akar­nak érvényt szerezni. Máris felépült házak állnak üre­sen: nincs gáz, nem lehet be­költözni. Az adminisztráció mi­nimálisan megtízszereződött, a költségek is megugrottak. Ki fogja megfizetni? A vita egyre szenvedélye­sebb. Nem hivatlosan a gá­zosok képviselői is elismerik, itogy komoly károkat okozhat ez a „villámcsapás”, bár az kétségtelen, hogy eredendően jóindulatú. Rikkel Mihály a legújabb jelentéseket mutatja: — Az Északi körúton kész épületek átadását kellett el­halasztani ... — És ha nem történik gyors intézkedés? — Akkor hiába minden erő­feszítés; az idei lakásprogram megvalósításából nem lesz semmi.. ; Békés Sándor Testvérvárosunk ünnepére 25 éve szabadult fel Lvov 1944. július 27-én sikeres támadó hadműveletek ered­ményeként az első Ukrán Front csapatai 1. Sz. Konyev marsall parancsnoksága alatt felszabadították Lvovot a né­met fasiszták hódító uralma alól. A múltbeli és a jelen­legi Lvov napjait hasonlítja össze a Novoszty sajtóügynök­ség tudósítójának kérésére a Városi Tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, az egykori elektromos szakmunkás, Apol­lon Jagodzinszkij elvtárs. Lvovot hosszú éveken át „kis Párizsnak” nevezték. A fényűzés és a szórakozások vá. rosa a gazdagoknak, a dolgo­zók számára a keserűség és a nyomor helye volt. Képzeljük el: 1939 őszéig a tisztviselők a város lakosságának 18, a papok 3, a diákok 1,5, a szolga személyzet 14, a magánkeres­kedők 8, a kisipari vállalatok és műhelyek munkásai 11 szá­zalékot tettek ki; a város la­kossága ekkor 340 ezer volt. A legelterjedtebb „foglalko­zás” az állandó munkanélküli foglalkozása volt: ezt sikerte­lenül próbálta más foglalko­zásra felcserélni a városnak mintegy ötvenezer lakosa. Egy negyedszázad nem nagy idő. A gyakorlati dolgokban azonban az idő helyes mércé­jét a tettek adják meg. A vá­iiiMmW-i lÉtli ii mmmmw Az „Iván Franko” Operaház (Foto: B. Eristül) Alakulóban a BIV egyik kiállítási területe téri iskola udvarán. Köztársaság Épfii az új abaligeti alagút Az aknamélyítők 1972 nyarára végeznének Már hosszú sétát tehetné­nek a szerelmespárok az új abaligeti vasúti alagút eddig elkészült szakaszéban. Hatszáz­hetven méter hosszú lesz, eb­ből, a leendő alagút talpaza­tán, több mint 350 méter hosz- szú, 2 és fél méter magassá­gú vágatot hajtott ki a Bá­nyászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete. Természete­sen nem ez a végleges magas­ság, a vasúti alagút szelvényét — szélességét és magasságát — majd csak a kőzetviszonyok pontos ismerete után határoz­zák meg. A kőzet nyomásá­nak mérése már meg is kez­dődött, e célból lemeztübbing vasbiztosítást alkalmaznak. A vasúti töltést oldalbakapó szállítóvágatból csille érkezik a napszintre, a „meddőt” bele­buktatják az ácsolat alatt vá­rakozó billenőplatós tehergép­kocsiba, ez viszi a leendő töl­tés helyére. Nemcsak, hogy új alagutat fúrnak, de a több százmillió forintos rekonstruk­ció során áthelyezik a pályát is, kiiktatva az Abaliget—Go- disa közötti öreg völgyhidakat. Bent, a vágatban 13 fok a hő­mérséklet, a falakon gyöngyö­zik a víz, de a vágat nem sáros. Odafent, a vasúti töl­tésen, a sín mellett, az egyik kiszuperált vasúti személyko­csiban Pálmai János építés- vezető geológiai térképet tesz az asztalra. A különböző színű vonalak párhuzamosan jutnak. hol meg keresztezik egymást Ezek szerint már jóval koráb­ban el kellett volna érniük a talajvízszintet. — Később jött a víz, mint ahogy vártuk. A talajvízszintet a száznyolcvanadik méternél értük el, azóta alatta dolgo­zunk. Megnehezíti a munkán­kat, mert az ácsolaítokat talp­gerendával kell kiegészíteni. Az omlásveszély miatt foko­zott óvatosságra van szükség. A víztelenítés plusszmunka, 25—30 méterenként víztelenítő aknát fúrunk, a víz ide folyik le. Egy huszonnégy órában húsz köbmétert szivattyúzunk ki. A víz szintjét így sikerül a vágat talpa alá szorítani. Egyébként az előrehaladás a korábbi napi hat-héttel szem­ben most csak napi négy-öt méter. Ahány méter, annyi robbantás. A majdani alagút víztelení­tése sem lesz különösebb prob­léma. Elsőként alakítják ki az ún. szivárgó rendszert. Az alagút szelvénye alá, hogy az iszapolódást elkerüljék, szűrő­vel körülvett, perforált csövet fektetnek, ide szivárog, majd pedig magától lefolyik a víz. A vágatot ugyanis emelkedés­sel hajtják, az emelkedés ezer méterenként valamivel több mint hat méter. Három műszakban dolgoz­nak, a pillanatnyi létszám 55 fő. — Akkor lesz érdekes » munka, ha már kilyukadnak — mondom az építésvezető­nek. Naív feltételezés. — Akkor rossz. Huzatos lesz a vágat. Ajtót kell építeni. Eredetileg úgy volt, hogy a mecseki körzet a munkálatok­nak csak az első szakaszát (szállítóvágat, kutatótáró) vég­zi, a továbbiakról versenytár­gyalás dönt. A munkálatok első szakaszának már régen vége, most mégis tovább dol­goznak az aknamélyítők, az elvégzett munka értéke meg­haladja a 7 és félmillió fo­rintot. Az ügyet Budapesten intézik. A MÁV egyelőre min­den 50 méter kihajtása után rész-szerződést köt, pótköltség­vetést készíttet. Nem tudom, mire jó ez a bizonytalanság, ez a huzavona a szerződéskö­téssel? Az aknamélyítők szá­mítása szerint 1972 nyarára elkészítenék az alagutat. Az abaligeti rekonstrukció során egész sor műtárgy meg­építésére kerül sor. A MÁV Pécsi Igazgatósága ezzel kap­csolatban levélben kereste meg a vállalatot. Az már biz­tos, hogy a kishusztóti viadukt­nál ők építenek egy 3.5 mé­ter nyílású, 5 méter magas-1 ságú, kosárgörbe ívű vasbe- tonhidat. Az organizációs be­járás már megtörtént, küszö­bön áll a szerződéskötés. A munkálatok előreláthatólag még az idén megkezdődnek. M-várt ros lakossainak száma ez alatt az idő alatt kétszeresére nö­vekedett, s teljesen megvál­tozott a lakosság összetétele. Jelenleg Lvovban körülbelül kétszázezer szakmunkás, mér­nök, technikus dolgozik, meg­haladja a százötvenezret az egyetemi hallgatók és techni­kumi tanulók száma, hétezer tudományos dolgozó, nyolcvan- ezer iskolai tanuló van a vá­rosban és negyvenezren fog­lalkoznak a lakosság közfo­gyasztási igényeinek kielégí­tésével. A „munkanélküli” szó mindörökre eltűnt a minden­napi szókincsből. Ilyen változásokról még csak szó sem lehetett volna a Szov­jetunió más népeinek óriási, önzetlen segítsége, elsősorban az orosz nép segítsége nélkül. Még folyt a háború, de a szov­jet kormány máris megtette a megfelelő intézkedéseket a város iparának, közlekedésé­nek, egész gazdasági életének helyreállítására és fejleszté­sére. Most már a Ívovi gyár véd­jegyét viselő kényelmes autó­buszok szállítják az űrhajóso­kat az űrkikötőkbe, aranyér­met szereztek a brüsszeli vi­lágkiállításon, díjakat nyertek Nizzában és mindennapi meg­szokott, kényelmes közleke­dési eszközzé váltak hazánk városaiban és a külföldi álla­mok tucatjaiban. A Ivovi kép­csőgyár elsőként kezdte meg olyan elektron sugárcsövek gyártását, amelyeknek a su­gáreltérési szöge 110 fok. Ezt a munkát az „Expo—58”-on nagydíjjal tüntették ki. A gyár nemrég vezette be színes kép­csövek gyártását. Négy konti­nensen szereztek nagy népsze­rűséget maguknak a Ivovi mo­toros rakodótargoncák, ame­lyeket e város a világ ötven­két országába exportál. Az építészeti műemlékek bő­sége miatt a várost „ukrajnai Firenzének” nevezik. — Több mint százhatvan műemléket állítottak helyre és helyeztek az állam védelme alá. Az épí­tőművészeknek sikerült kor­szerű, új épülettömböket bele- illeszteniök a régi épületek együttesébe. A jelenlegi építő­művészek huszonöt esztendő alatt ugyanannyi lakást épí­tettek, amennyit a város egész megelőző történelmében együttvéve. A régi Lvov he­lyén a szó szoros értelmében két Lvov keletkezett! Ukrajnában a felsőfokú vég­zettségűek egytized része Ívo­vi főiskolát végzett. Lvovnak tizenegy felsőfokú tanintézete I van. Az ukrajnaiakkal együtt [ itt tanulnak a Szovjetunió j sok népének képviselői, Euró- j pa, Ázsia, Afrika küldöttei. J Hatalmas segítséget ad az iparnak és a népgazdaságnak a város 36 tudományos-kutató intézete. Kilencvenhárom nappali kö­zépiskolán kívül a városban harminc esti és két levelező középiskola működik. Ezek elősegítették, hogy jelentősen emeljék a lakosság kulturális színvonalát. A gyárak nagy részében a munkások többsé­gének teljes középiskolai vég­zettsége van, vagy e közép­iskolai végzettséget a legköze­lebbi két-három esztendőben szerzi meg. Ez nem is csodálatos abban a városban, amelynek öt szín­háza, filharmonikus zenekara, tizenegy múzeuma, háromszáz könyvtára, huszonkilenc mozi­ja, félszáz művelődési háza és munkásklubja, öt alkotó szö­vetsége van, s ezekben több mint kilencszáz író, művész, zeneszerző, .építőművész és új­ságíró alkotja a tagságot. A művészettel való foglalkozás azonban nemcsak a hivatáso­sok dolga, öntevékeny együt­tesekben működik körülbelül harmincezer ember. Sok or­szág nézői kaptak például na­gyon kényelmes lehetőségét” arra, hogy gyönyörködjenek Ívovi fiatal táncosok, jővén-' dő munkások, művészetében, a Gagarin Művelődési Ház „Ifjúság” nevű együttes tag­jainak nagy tudásában, akik az olaszországi nemzetközi fesztivál győztesei voltak. Je­lenleg a „Galicsina” televízió készülékgyár együttese — ked­ves ismerőse a pécsieknek — Európa legjobb táncegyütte­seivel méri össze művészetét Nizzában. Évente nem kevesebb, mint 190 ezer négyzetméterrel nö­vekszik a város lakásállomá­nya. 1,5-szeresen növekszik a kommunális szolgáltatások mennyisége a lakosság számá­ra. Külön útvonalak teszik majd lehetővé, hogy a város teherforgalmát a városon kí­vül bonyolítsák le Ugyantsak a városon kívülre telepítenek majd sok vállalatot is. A gyorsvasút alagútja, amely mini-metrónak mondható, te­hermentesíti a forgalmat a vá­ros központi negyedeiben. Lvov gyöngyszemévé válik a szabadtéri építészeti múze­um. Ebben állítják ki Ukraj­na nyugati területeinek és a Kárpáton túli területnek vala­mennyi etnográfiai csoportját képviselő népi architektúrát. Lvov a szovjethatalom évei­ben hatalmas ipari és kultu­rális központtá vált Ukrajná­ban. A jövője még ennél is szebbnek ígérkezik. Közeledik az iskolaév! — Gyer­mekfiú, kamaszöltönyeit ajánlja 40 százalékos engedménnyel. a Le­értékelt Áruk Sallai utcai boltja. (x) A Magyar Autóklub autóstúrát Indít a Csehszlovákia—Magyaror­szág labdarúgó-mérkőzésre 1969. szeptember 13—14—15-én. Ütvonal: Budapest, Rajka, Pozsony, Brünn, Prága. Részvételi díj: 550 forint. Első nap Prágában: vacsora és szállás; második nap Prágában: reggeli, ebéd. vacsora, szállás és meccsjegy: harmadik nap Prágá­ból reggeli után visszautazás. — Költőpénz személyenként: 225 Kcs = 333 forint; benzlnköltség gép­kocsinként: 230 Kcs — 338 forint. Jelentkezés augusztus 1-ig a klub­irodában, Pécs, Teréz u. 15. (x) Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság PANTHER ADK V/5 B. tip. magasgémmel szerelt AUTÓDARURA SZABAD KAPACITÁS­SAL RENDELKEZIK Emelési magasság: 24 m Gémkinyúlás: 12,82 m Teherbírás; 750—1500 kp. Ügyintéző; Brüsszel József Pécs, Kuüch Gy. u. 13. sz. Telefon: 20-17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom