Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-03 / 151. szám
$ / 0«nöntmi nauid !>•». /Olltft J. Baranyai utazás \ Hadárparadicsom j A FÉSZEK A TELEP ‘ Rekettyebokor ágaiba kapaszkodom. A bokrok alján sötét víz csillog. Két távoli rsombékon keres a lábam szilárd pontot. A gumicsizma veszedelmesen süllyedni kezd. Ezüstös buborékok szállnak töl az iszapból. Belegabalyodom a bokor ágaiba, indáiba. Izmaim megfeszülnek. Ügy érzem, szétterpesztett karom és lábam is ágakká változik. A madárürüléktől meszes, elszáradt ágak megpattannak. Tartósabb, vastagabb ágak után kell nézni. A sűrűből érkező hangok beljebb csalnak a bozótosba. A bokrok megritkulnak, a víz mindig mélyebb lesz. A gumicsizma szárán átcsapnak a hullámok. Meg kell állni. L/élekzetvisszafojtva figyelek. Fölöttem a kecskefűz ágai o.özt madárfészek lapul. A leveleket óvatosan széthajtom, hogy a fészekbe lássak. A kiskócsag fióka kíváncsian nyújtogatja a nyaltát. Kölcsönös meglepetéssel nézüilk egymás szemébe. Ö most lát életében először embert, én most látok először fészkén ülő, . tojásból nemrég kibújt kiskócsagot. A csodálkozás nem kisebb, mint amivel a Kora reggel indultunk Pécs- : ! ről. Az utak előbb összeszű- i I kültek, majd teljesen elfogy- j tak alólunk. Vajszlóig az Or- j ! mánságba vezető kitűnő, sző- | I les műút hozott. Két házsor • ! között megtaláltuk a táblát, ] I amely Vejti felé mutatta az i I irányt. Mielőtt azonban beér- | | tünk volna a faluba, egy | I újabb elágazás Hirics felé | ! térített. Közben az aszfaltot • I kőburkolat váltotta föl, majd | 1 a kő is eltűnt. A hiricsi falu- í végtől mezőgazdasági gépekkel kikoptatott, poros taguta- kon, kiszáradt kátyúkkal cifrázott földutakon, birkacsa- páson evickéltünk a Meggyesnek nevezett helyig. Kis expedícióink, melynek eddig a botanikus, a fotos és jómagam volt a tagja, a faluban kiegészült a vadásszal. Már a falu végén kezdődtek a meglepetések. A bota- ' nikus megállította az autót, ! és kimutatott a nagy cső- j mókban zöldellő, derékmagas, kardalakú növényre: — Ismeritek? — Sás — vágom rá gondolkodás nélkül. — Nagy tévedés. Kálmosj gyökér a neve. Indiai szár- \ , mazású növény, a törökök te- ! í lepitették be hozzánk. Ma ! Hold-felszfnre lépő ember te-1 kint majd a távoli égitest krátereire, szakadékaira, hegyeire. Ügy érzem, megállt körülöttem az idő. A nap szikrázva szórja sugarait A bokrok ritkás' lombja megszűri a fényt. Az árnyékok észrevétlenül mozdulnak el a berki víz tükrén. Talán öt perce, talán már egy órája figyelem mozdulatlanul a pelyhes j íészeklakót. Lassan elereszti tekintetem 1 a madarat, megfordulok, és kjkecmergek a bokrok közül. Tavalyi nád ropog a lábam j alatt: Most már tudom, sikerült visszatérni az emberi világba. kitűnő szívgyógyszert készítenek belőle. Ha az ember összegyűri a levelét, kellemes, tömjénszerű, fűszeres illata van. A nép büdössásnak nevezi. Állat nem eszi meg, tetőfedésre használják. De ha kiszálltok, mutatók nektek sást is. Lehajol a fűbe, és kihúz a földből egy növényt. — Ez például borzas sás. Éppen virágzik. Ha az ember az ujjai közé veszi és megforgatja, megérzi, hogy a szára háromszögletű. A sásnak sóit fajtája van . .. De látom, akad itt más is. Ez például szittyó. Ez meg kéknefelejcs... Bent az autóban a vadász veszi át a szót: — Az állatoknál is így ) van. A madarakat, amelyeket majd látunk, egyszerűen úgy J emlegetik, hogy gémek. De ez olyan, mint amikor azt mondják: sás. A gémeknek nagy családja van. Ezen a telepen is a gémek számtalan fajtáját megtaláljuk. Ha jól láttam, van , itt selyemgém, kiskócsag, szüfkegém, bakcsó, dobosgém, más néven: bölömbika. törpegém,' vörösgém s talán még nemes kócsag is ... A kukoricatábla szélén terebélyes diófa áll. Mesterségesen épített magaslesről sem lehetne tökéletesebben belátni a gémtelepet, mint ennek a diófának a tetejéről. Délre a párás levegőben a Dráva ezüst csíkja sejlik. A folyó magyarországi partján, Kisszentmárton irányában egy hét kilométer hosszú, patkóalakú, művelésre nem fogott, ligetes, erdős, mocsaras földdarab terül el. A tájat kisebb facsoportok, holtágak, . lefcv lyástalan tocsogók, „gürük” tagolják. A Meggyesnek nevezett hiricsi húzódik, .a . gémtelep. Hossza két-hárcm- száz méter,' szélessége vála-j mivel'több' mint'száz niéter. '■ A gémek szeretik a társaságot, telepeken élnek. Egy- egy j rekettyebokor ágán több csa- j Iád tanyázik társbérletben. Fészek fészek hátán ... Puska helyett messzelátó- val és teleobjektiwel fölszerelt fényképezőgéppel célozzuk meg a gémeket. Egy álló helyben harminc kiskócsagot, nyolc-tíz pár vörösgémet számolunk meg. A tojásból nemr rég' kikelt fiatal bakcsók szinte fürtökben lepik el a kecskefűz ágait. A magasabb ágakon, mint őrségben álló katonák, mozdulatlanul figyelnek a madárszülők. Kényesen tartják nyakukat, néha meglebbentik szárnyukat, másik ágra szállnak, s ott folytatják tovább a vigyázást. Vannak gémek, amelyek méltóságteljes lassúsággal egy-egy nagyobb kört rajzolnak a bokrok fölé, majd | csőrükben piócával. halálra csípett békaporonttyal tétnek : vissza a fészek szélére A madarak reggeli étkezése j már véget ért. A telep vi- | szonylag csöndes. A nap me- I rölegesen tűz az égről. Az el- j tikkadt állatok lihegnek. Csőrük tátva. Nyakukon a bőr j finoman remeg. Így hűtik ma- I gnkat. Néha fölcsattan egy madár, másik felel rá, s pillanatok alatt bekapcsolódik a koncertbe az egész berki zenekar. Szárcsa csattog, vízicsibe sín, béka ungat. Cirreg, zsong, csármáz a mocsár. Talán a kecskelábú Pán jár a füzesben. Föl^bredt zsom- békágyán, nyújtózkodik, majd : ajkához illeszti a kétágú nádsípot. Csalogató hangot hallat, s a vörösgém továbbadja az üzenetet a nádiposzátának: — Elindult Pán a rekettyebokrok közül...- A gémtelep fölé hajolva, a diófa ágain megelevenedni látom, amit csak álmaimban éltem át, amiről csak Fekete István állatregényeiben olvastam, »mit Hcmcki Nagy István szép. filmjei képzelteitek el velem. A kamaszkori ábránd, hogy egyszer .kiskócsagot foghassak tenyerembe, j hogy gémek tupírozott toll- bokrétáját, hófehér kontyót lássam a távcső fonálkeresztjében, itt a hiricsi berekszélen megvalósult. A látvány- | ban benne van a jelen pilla- j nat megismételhetetlen szép- j sége. és benne van az is, amit ! Fekete Istvánt olvasva, a ! Vadvízországot látva álmod- | i tam. ' ' A GÉMEK A gém-félék a mocsarakat és a sekély vizeket kedvelő, ] hosszúcsörű, hosszúlábú gáz- i lómadarak. Márciusban, ápi’i- | ; lisban érkeznek hozzánk, s ; i amikor a vizek háta meghár- i tyásodik, melegebb tájakra ] költöznek. A júniusban kibújt fiatal madarak tavasszal új fészket építenek. Azzal, hogy elapadnak természetes vizeink, kiszárítják a tocsogókat, fenollal fertőzik a folyókat, íeszivattyúzzák a mocsarakat, vízimadaraink is megfogyatkoznak. A helybeliek úgy tudják, a hiricsi gérntelep lakói már í évek óta visszatérnek. — A I Dráva holtág maradványai- ! ban, kiöntéseiben bőven lalál- I nak élelmet. Azzal, hogy — | ezúttal először — hírt is adunk róluk, fogyó természeti értékeink szeretetére, védelmére, megbecsülésére szeretnénk a figyelmet fölhívni. A . diófa levelei közül még egy kémlelő pillantást vetek a gémtelep lakóira. Az egyik hófehér kiskócsag S alakúra görbíti hosszú nyakát, majd finoman meglebbenti szárnyát. Egy ideig a fák fölött ] evez, aztán főiemelkedik a j magasba és megcélozza a Drá- j vát. Szárnyával távoli tája- j kát ír az égre. Hátán viszi j félelmeinket, gondjainkat. Tüskés Tibor Hajdani barlanglakások „Aki a viesgrád—esztergomi úton halad vagy gőzhajón menvén, a Dö- mössel szemközt lévő hegyre felnéz, lehetetlen, hogy a sűrűség között, á Szt. Mihályhegy közepe táján tátongó szik- laüregcket észre ne vegye” — írta 1868-ban régészetünk atyja, Róner Flóris. Adatait majdnem száz évvel utóbb elevenítette fel Csemegi József, nemrégiben elhunyt jeles építészettörténészünk. Csemegi, Rómer nyomán megállapította, hogy mind a zebegényi határhoz tartozó szent- mihályhegyi, mind pedig a tihanyi Oroszkő hegyi barlangok valaha remeték lakásai voltak. (A tihanyiakat, amelyeket a Duna-kanyariakkal együtt, szinte minden ki- • ránduló ismer, egy 1740— 50 körül bennük lakott „hajadon aggastyánról”, Keszi Ferenc tihanyi zsellérnek aiggszűz leányára* nevezték „Leánylakásnak”, vágj’ „Keszi luká- nak” is.) A kutatók azt is megállapították, hogy a széntmihályhegyi barlangok kialakítói a XI. században az I. Endre király által alapított visegrádi apátságnak görög szertartású, valószínűleg Kijevből ide telepített Szent Vazul-rendi — bazilita — szerzetesek voltak. Pártfogójuk a kijevi hercegasszony, Anasztázia. I. Endre orosz felesége lehetett. - De I. Endre királyunk alapította a .tihanyi apátságot is s ugyanitt is temetkezett. Tihanyban, a bencés apátságon kívül, már a XII. században megemlékeznek egy Orcszkőn lévő apátságról, ill. remeteségről: ennek telephelye volt a máig látható tihanyi barlangrendszer. A tihanyi barlangokat Philipp Klüver német tudós (1580— 1623) még látta s feljegyezte. hogy 1600 körül épségben megvoltak cellái, kamrái, konyhája, kápolnája, asztalokkal s ágyakkal ellátott lakótermei, amelyeket „akkurátusán vágtak bele a kőbe”. Mind a szentmihály- hegyi, mind a tihanyi remetebarlangokban félre-, érthetetlen az emberi kéz munkája. SZÁLASI MOHÁCSON Ä haladó és a reakciós erők küzdelmében országszerte, így Dél-Dunántúlon is jelentős szerepet játszott a nyilasmozgalom. Ez a szélső jobboldali politikai irányzat az 1930-as évek második felében bontakozott ki, s 1944. október 15-től a felszabadulásig Nyilaskeresztes Párt néven Magyarország vezető pártja lett. élén Szálasi Ferenc miniszterelnökkel .. A Nyilaskeresztes Párt taglétszámára vonatkozóan nem állnak rendelkezésünkre teljesen elfogadható, hiteles dokumentumok. A nyilas-mozgalom Baranyában 1935—36- ban bontakozott ki. tagságát a társadalom minden osztályából és rétegéből válogatás [nélkül toborozta. Földbirtokosok, gyárosok, kereskedők, hivatalnokok, katonatisztek, értelmiségiek, alkalmazottak, ■HBkások parasztok egyaránt megtalálhatók soraiban. Ebből a heterogén tömegből négy csoport emelhető ki. amely tébbé-kevésbé kitapinthatóan a párt tömegbázisát alkotta. Az egyik a dzsentroid tiszti hivatalnoki, értelmiségi elemek, amelyek az akkori társadalom alsóbb régióiban helyezkedtek el. Ezek alkották a mozgalom megyei, valamint járási vezetőségét. A másik társadalmi bázist alkotó réteg a különböző osztályok lumpenelemeiből került ki. A harmadik a városi és a falusi kispolgárság — kocsmárosok, hentesek, kisfizetésű magán- tisztviselők, alacsonyabb beosztású értelmiségiek, kisnyug. díjasok, stb. Végül a negyedik bázis: a városi és a falusi félproletárok számbelileg jelentős, elmaradott, öntudatlan rétegei. A baranyai nyilas-mozgalom 1996—37-ben erős szervezkedesbe " kezd, hatalmas méretű propagandát folytat „a társadalmi nyomor felszámolása érdekében”. Demagóg ígéretei megtévesztik a politikailag tudatlan elemeket. A levéltári adatok szerint már 1938-ban Komlón 200. Vasason 300, Hosszú hetényben 260 bányász is tagja a nyilas- mozgalomnak. Pécsett és a járási székhelyeken, nagyobb községekben kiépülnek a szervezetek és terjesztik a fasiszta mételyt. Az 1939-es választások idején előretörtek. Baranyában a választási lajstromon ugyan csak a.MÉP és a Kisgazdapárt indult, eredmény: MÉP 47 400, Kisgazdapárt 38 700 szavadat. Ugyanakkor az egyéni választókerületben a Nyilaskeresztes Párt Baranyában több, mint 10 000 szavazatöl kapott, mesz- sze maga mögött hagyva a Kisgazdapártot. ‘ A Nyilaskeresztes Párt taglétszáma a mozgalom fénykorában, 1939- ben Baranyában 8—10 000 fő re tehető. A német megszállásig azonban Baranyában is lényegesen hanyatlott a nyilas-mozgalom. Ennek alapvető oka a pártszakadás volt. Különösen súlyosan érintette Száiasiékat a Magyar Megújulás Pártjának megalakulása, amelynek Baranyában 1944 elején 2800 tagja volt. Ez a párt a köz- tudatban •Imrédy-párt néven szerepelt. A Magyar Nemzeti Szocis^ista Párt .(Pálffy—Baki-féle csoport) baj-anyai tagjainak száma 1944-ben 350— 400 volt. Szálasiék a német megszállás után elérkezettnek látták az időt mozgalmuk, pártjuk fellendítésére és ismét nagy szervező munkába kezdtek. Járták az országot, agitáltak, Ígértek, kihasználva az egyre fokozódó elégedetlenséget. — Szálasi dél-dunántúli körútra indult. Bátaszéken, Tolnán, Dombóváron és több nagyobb helységben tartott pártgyűlést. 1944 április végén Mohácson is megjelent, a Blurn- féle vendéglőben mintegy 160 nyilaspárti előtt beszélt március 19-e jelentőségéről. A nyilas mozgalom fellendítése érdekében ravaszul felhasználta a német megszállássá! szembeni ellenszenvet. „19-11. március 19 kettős jelentőséggel bír — mondotta. — Egyrészt örömet, másrészt szégyent jelent, mert mi azt ügy képzeltük el, hogy saját erőből, magyar a magyarral fogja .elvégezni. Ehelyett azonban külső erőknek kellett beavatkozniok, a szövetségesnek kellett segíteni a magyarság érdekében, hogy a jelenlegi helyzet kialakuljon”. Mindenkit figyelni kell, mindenütt ott legyen a szemünk, mindent jegyezzünk meg, hogy ki vonható később felelősségre. Mi mindent számon tartunk! — harsogta Szálasi. Beszédében erősen kifogásolta, hegy a kormány megalakításánál őt közvetlenül nem. keresték fél. nem kérték ki véleményét. „A jelenlegi kormányban csak a miniszterelnök megbízható, a többi nem’ — jelentette ki. A mohácsi gyűlésen felszólalt Csonka Emil is, a nyilasmozgalom ifjúsági vezetője, aki a zsidókat és a kormányt okolta minden bajért. Különösen kifogásolta, hogy a kormányban a nyilasok nem vesznek részt. Támadta, bírálta a kormány minisztereit, mire a gyűlésre megfigyelőként kiküldött rendőr megszólalt: — Kérem, hogy a jelenlegi kormány tagjait személyileg ne támadja, ne bírálgassa. Erre' az elnökségben ülő Szálasi a rendőr felé fordult és így szólt: — Kenem, ismételje meg a felszólítást! A rendőr megismételte, mire Szálasi kijelentette: — Ne felejtse ezt el* mert annak idején számon fogom kérni Öntől, hogy kitől kapott erre utasítást! Mi mindent számon tartunk! A Nyilaskeresztes Párt 1941. március végén kiáltványt adott ki. A kiáltványt a párt központi lapja, az összetaartás április 4-i száma közölte, amelyet valamennyi baranyai pártgyűlésen felolvastak. A kiáltványban örömmel adják hírül, hogy végre megsemmisíthetik a baloldalt, a szakszervezeti mozgalmat. — „Mi valóban elmondhatjuk, hogy nem lesz a tőke úr mirajtunk, mert mi nem materialisták. hanem idealisták vagyunk, azt valljuk, hogy inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át.”. A fasiszta fegyverek oltalma alatt, a német fegyverek árnyékában könnyű volt „hősnek” lenni. A nyilas-mozgalom a német megszállás ideje alatt már nem szélesedett, de agresszivitása nőtt. Elő mozgalom volt, amely 1944. október 15-e után méltó utóda, szerves része lett a 25 esztendős Horthy uralomnak. Fehér István
